Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám

Énekesi pályafutásá­nak 25. évfordulóját ün­nepli Koós János, akinek a főszereplésével ebből az alkalomból műsort ké­szített a Magyar Televízió, amely Jubileum címmel kerül hamarosan a nézők elé. Az alábbiakban rész­leteket közlünk egy hosz- szabb interjúból, ponto­sabban a táncdalénekes válaszaiból, melyet külső munkatársunk kérdései­re adott.- Negyed század, mint egy pil­lanat repült el a pályán. Csak re­mélhetem, hogy lesz még módom egy másik pillanatra. Jó fél éven át, egy nagy showra készültem, a jubileumi estre, melyen tánc- dalénekesi pályám kezdetének huszonötödik évfordulójára kíván­tam emlékezni. Hány éve is ismer­jük egymást? Na jó, ne firtassuk, mindenesetre már te is ott álltái a kamera túlsó oldalán, 1960-ban, amikor én a kamera innenső olda­lán egy Vico Torriani-paródia tele­víziós bemutatóján fáradoztam. És ha jól belegondolok, te még korábbról ismerted ezt a paródiát, akkorról, amikor az még születő­iéiben volt, vagy talán inkább kia­lakulóban, és egyik legkorábbi vál­tozatában hallottad egy zeneaka­démiai ,.gólyabálon“, melyre tite­ket, színház- és filmművészeti fő­iskolásokat is meghívtunk. Én oboa szakos voltam, és mert min­dig mozgott bennem valami kisör­dög, ugratásra, játékra, tréfára mindig készen álltam, elhatároz­tam, „megjelentetem“ a Zeneaka­démián Vico Torrianit, aki akkori­ban éppen népszerűsége csúcsán állott Budapesten és akit véletle­nül tudtam utánozni. Ez a „szá­mom“ végül is annyira tökélete­sedett, hogy sorozatosan fellép­tem vele a Kamara Varietében is. Szóval már a nagy fordulat első nyilvános szereplésemen nem csak az énekre építettem... Hogy mi az a nagy fordulat, amiről be­szélek? Gyakorlatilag a búcsú az oboától, amely hajdanán az éle­tem, a szerelmem volt. Vagy há­rom esztendeig muzsikáltam a pénzügyőröknél, azután Vico Torriani-paródiám szárnyára ka­pott, és megváltoztatta sorsomat. Egyre gyakrabban szerepeltem énekesként, azután elindultam a Magyar Televízió első táncdal­versenyén és megkaptam a leg­jobb férfi énekes díját. Na még csak ez kellett! Hűtlen szerelmes­ként hátat fordítottam a klasszikus szerzők szimfonikus müveinek, és a „ledér könnyű múzsa“ tüskés karjaiba vetettem magamat. Volt egy nagy slágerem, az első, a Mi­csoda nagyszerű dolog! Azt hittem enyém a világ. Azután az élet magánóráin én is megtanultam, amit mindenki tud a táncdaléneke- si, zeneműkiadói pályán: azt so­sem lehet tudni, hogy miből lesz sláger. Azután jött az első lecke: akkoriban élő rádiós-tévés közve­títés volt még a Made in Hungary, az új slágerek, kompozíciók aján­lata, melyből a közönség választ­hatta ki a neki tetsző dalokat. Nos, mint njindig, akkor is két dalt vet­tek fel minden énekessel, és ké­sőbb, a szerkesztőkkel együtt döntöttük el, melyik a jobb, melyik kerül ezután adásba. Végül is ki­választottuk a dalt, de pár héttel később, azért a másik felvételt is betették a rádióműsorba. Az volt a címe: Mondjátok meg Máriának, hogy szeretem. Életem egyik leg­nagyobb sikere lett, már-már örökzöld dal, legalábbis Koósban. 1961-ben álltam először kame­rák elé. Keleti Márton bízott rám egy aprócska szerepet a Nem ér a nevem című filmjében. Ezt kö­vette a Magyar Televízió - később mozikban is bemutatott - és talán máig is egyik legsikerültebb revü- filmje, a Csudapest. Ebben már valamivel fontosabb szerepet kap­tam: énekeltem és táncoltam is, mint az összes szereplő. A Szél- hámosnö című vígjáték követke­zett. Mindezek aprócska, vagy kis szerepek voltak, de boldogan vál­laltam őket, azt hívén, követi őket majd egy igazi filmföszerep. Ehe­lyett majd hat év szünet követke­zett. Szerettem és szeretnék fil­mezni. Nagyon is el tudtam volna képzelni, hogy még sok filmben szerepeljek. Nem így történt, nem is tudom, miért. Egyszerűen nem volt szerencsém. Éppen akkoriban lettem álló csillag a könnyűzene, olykor nagyon átmeneti egén, amikor a zenés filmek száma szin­te nullára csökkent, amikor a szer­zői filmek áradata valósággal „le­mosta“ maga körül még a vígjáté­kok többségét is, amikor a széle­sebb közönségigényt kielégítő fil­mek készítése a szakmán belül megvetett, lebecsült, gyalázott és kinevetett vállalkozássá süllyedt. Pedig én csakis egy „szaftos“, akár még burleszk elemekkel is teli zenés kalandfilmben tudtam volna magam igazán kiélni. Ebben nem volt szerencsém, nem a meg­felelő időben, nem a megfelelő alkalommal érkeztem. Pedig ez a lehetőség máig is izgat, az álom megmaradt és talán nem is szíve­sen mondanék le róla. Látod, ahogy itt „kirámolunk“ micsoda időt fogunk át, micsoda változásokat?! 1960-ban jött a Ko­ós Jani és hozott egy Vico Torria- ni-paródiát. Színpad, film, tévé - mindaz, amiről eddig fecsegtünk- ezután következett. A hangle­mezekről szándékosan nem be­szélek. Nem vagyok elégedetlen felvételeim számával. A mi körül­ményeink között kimondottan si­keres lemezénekesnek számítok, öt hazai nagylemezem került for­galomba - ebből kettő aranylamez lett. Két szovjet nagylemezem je­lent meg. Kislemezeim számát nem is tudom, kettő közülük egy NSZK-cég kiadásában, egy pedig Romániában látott napvilágot. A rádióban több száz felvételemet őrzik. Persze, tudod, ehhez is sze­rencse kell. Meg partnerek. Ne­kem ebben is szerencsém volt. Tizenhárom-tizennégy évig dol­goztam együtt az Express-zene- karral, ebből legalább tíz évet a magam és talán a zenekar szempontjából is „nagynak“ ér­zek. Vagy ott volt Hofi Gézával közös kettősünk. Évekig dolgoz­tunk együtt, mindketten igazán él­veztük a közös munkát. Hogy ak­kor miért váltunk el? Nem tudom. Emberi konfliktusunk sohasem volt, ma is jóban vagyunk. Egy­szerűen abbamaradt a dolog, mert mindketten a one-man show irá­nyában indultunk el, és mert alap­jaiban mind a ketten „egyszemé­lyes előadók“ vagyunk. Életem­ben volt egy olyan pillanat, amikor azt hittem, jobb lesz, ha színésszé „alakulok“. Leszerződtem a Mik­roszkóp Színpadhoz. Szerepeket kaptam, azt hiszem, sikereim is voltak, egy idő után mégis idege­nül éreztem, magam, úgy találtam, ha kilépek a színre, a közönség dalt vár tőlem, és csalódott ha nem énekelek. Úgy éreztem, jobb ha Koós János maradok a színpa­don, mintha kabaré, vígjáték vagy drámai színésszé képezném át magamat. így levontam a tanulsá­gokat és visszatértem a táncdalé- nekléshez, azzal a szigorítással, hogy rájöttem, a jövőben egyre többoldalú vállalkozássá kell ala­kítanom egy-egy fellépésemet. Énekelnem, játszanom, és, igen, színészkednem is kell a pódiu­mon. Ez utóbbin azt értem, külön­böző karaktereket kell megjelení­tenem a magam eszközeivel, me­lyeket egyre inkább gazdagítanom kell. Hogy mi kényszerít erre? Egyrészt belső dolgok, saját vá­gyaim, másrészt - a konkurencia. Igen, a konkurencia. A tévén, rá­dión videón és élő koncerteken szakadatlanul beáramló újdonsá­gok és az, amit igen gyakori külföl­di útjaimon szinte állandóan látok. Nem tudom, nem is számoltam még soha össze, hány országban jártam már, de bizonyos vagyok benne, hogy három világrész leg­alább húsz, de lehet, hogy több országában szerepeltem. Tudod miről álmodom? Hogy lesz olyan idő, amikor big banddel, igazi nagy zenekarral együtt lép­hetek fel. Meggyőződésem, hogy a „szakmában maradás elve“ a mi göröngyös pályánkon a kie­gyensúlyozott családi háttér létén vagy nem létén alapszik. Elkép­zelhetetlen biztonságot, erőt, hát­teret jelent egy megbízható szak­mai társ és egy „örök“ emberi kísérő. Tulajdonképpen egész életemben olyan asszonyról ál­modtam, és olyan nőt kerestem, aki mind a szakmában, mind az életben igazi partner. Ez persze több fordulós meccs: céltudatos­ság, kitartás szükségeltetik hozzá. Szóval ilyen nőt űztem, hajtottam, míg rám talált az igazi: Dékány Sarolta. A „hogyan tovább?“ kér­désre pedig csak azt felelhetem: a részleteket még nem tudom. Egy biztos, ha idehaza vagyok, határokon belül, akkor a Fradi- meccsekre továbbra is mindig ki­megyek. A jövőben egyre inkább, hiszen édesanyámat kell elkísér­nem, aki hetvenhét évesen is szenvedélyes Fradi-szurkoló, nem szívesen mulaszt meccset, de aki a lépcsöjárás közben már a fia és az unokája karjára szorul. Ez a mi­nimális program. A maximális en­nél sokkal egyszerűbb: Koós Já­nos maradok és Koós Jánosként szerepelek, énekelek, vállalok fil­mes, rádiós, tévé-szerepeket, vi- deofeladatokat folyamatosan, arra törekedve, hogy ezután is felkelt­sem a kedves nézők, hallgatók érdeklődését e szóban forgó Koós János iránt... FENYVES GYÖRGY Másfél óra Koós Jánossal (Archív-felvétel) A JELENRE FIGYELVE A Csehszlovák Televízió idei terveiről Jifl Fér és Libor Batrla, a Televízió igazgatóhe­lyettesei egy prágai találkozón elmondták, hogy a következő időszakban elsősorban a televízió sokoldalú nevelöhatását kívánják erősíteni, különös tekintette! az ifjúságra. - Továbbra is arra törekszünk, hogy emelked­jék az időszerű politikai adások színvonala, ugyanakkor nagy hangsúlyt helyezünk az élet különböző területein dolgozó szakem­berek tapasztalatainak a népszerűsítésére. A televíziós feldolgozások, tévéjátékok té­májának a kiválasztásakor fontos szempont a jelenünk ábrázolására irányuló törekvés, ezenkívül célunk itt az eredeti alkotások számának növelése és a minőség javítása. Harmadik emelet címmel sorozat készül most a szakmunkásképzők tanulóinak életé­ből. A hatan voltunk című sorozat témája pedig a főiskolások élete. Éváén Sokolovsky rendező Klement Gottwaldrói készít soroza­tot. Egy másik Pogyebrád György cseh ki­rályról szól majd. Ennek már folynak az előkészületei, amiként a mai faluról, a kato­nai szolgálatukat töltő fiatalokról, a vízgaz­dálkodásról stb. szóló sorozatoknak is. A legnagyobb hiánycikk még mindig a jó televíziós vígjáték. Amint arról a nézők is meggyőződhettek, a televízió rendkívüli figyelmet szentel a CSKP XVII. kongresszusa előkészületei­nek. A cél az, hogy az emberek a televízió révén is megbízható ismereteket szerezze­nek a párt politikájáról. A Csehszlovák Tele­vízió részletesen beszámol az SZKP XXVII. kongresszusáról, valamint más testvérpártok kongresszusairól is. A műsortervben ugyan­csak kiemelkedő helyet kap a CSKP megala­kulásának 65. évfordulója, valamint a nem­zeti bizottságok munkája, a választások elő­készítésének tükrében. Ami a szórakoztató műsorokat illeti, azok jobban igazodnak majd a szabadidőhöz. A televíziósok szeretnék elérni e téren, hogy a szórakoztató műsortípusok ne csupán az év végén, illetve a hétvégeken jelenjenek meg a képernyőn, hanem élénkítsék a hét­köznapok müsorválasztékát is. A találkozón megtudtuk azt is, hogy a Csehszlovák Televízió I. műsora továbbra is országos jellegű lesz, programját a cseh és a szlovák televízió együttesen alakítja. A II. műsor programszerkezete nemzeti jelle­gű, azaz figyelembe veszi a CSSZK és az SZSZK nézőközönségének mentalitását, kulturális hagyományait, társadalmi rétege- zódéseit. A két csatornán 1986-ban össze­sen 7100 órát sugároz a Csehszlovák Tele­vízió, ebből mintegy 4250-et első csatornán. A műsorok 88 százaléka színesben kerül a képernyőre. SOMOGYI MÁTYÁS m Kameraközeiben • Vaszilij Mihajlovics Pesz- kov, az újságíró, író és utazó nagyon népszerű a Szovjet­unióban. Már több mint harminc éve munkatársa a Komszo- molszkaja Pravdának; a ter­mészetről szóló riportjait ked­velik az olvasók, korosztálytól függetlenül. Több könyvet is írt, amelyekből néhányat - Lé­pések a harmaton, Haza, Or­szág az óceán mögött - külföl­dön is kiadtak. A televízió né­zői Az állatok világa című, ugyancsak népszerű sorozat músorvezetójpként ismerik öt. Érdeklődési köre rendkívül széles, van azonban egy téma, amelyhez a kezdetektől a mai napig hú maradt. Ez pedig az ember és a természet közötti kapcsolat. - Megtalálni a kö­zös nyelvet a természettel, ez nemcsak ökológiai, hanem er­kölcsi és gazdasági kérdés is - mondja V. M. Peszkov. • Tévéablak címen egy- egy külföldi tévéállomással ismerteti meg nézőit a Bel­grádi Televízió - a hangsúlyt a munkára és a specialitá­sokra helyezve. A műsorban a vendégtelevízió ismert személyiségei szerepelnek, és természetesen músorösz- szeállításokat is vetítenek. A sorozat készítésében vala­mennyi jugoszláv szövetségi állomás részt vesz. • A ZDF éves mérlegében az adásidő terén az aktuális műsorok vezetnek közel 32 ezer perccel, ezt követi a szó­rakoztató adások együttese 18 ezerrel, majd 15 ezer körüli a gyermek- és ifjúsági műso­rok, a tévéjátékok és a sport. Ami a költségeket illeti, az évi közel 500 millió márkás kia­dásból a szórakoztató műso­rok viszik el a legtöbbet (120 millión felül), aztán a tévéjáté­kok (93), majd a gyerek- és a dokumentumműsorok (46-47 millió). • Az első német-szovjet koprodukcióban készült fil­met 1926-ban forgatták Cse­hov tizenegy novellája alap­ján Felesleges emberek cím­mel. A ZDF televízió a múlt évben bemutatta a nyugat­német nézőknek e filmtörté­neti érdekességet. • Kétéves kortól számít a piackutatók szemében az amerikai ember televíziónéző­nek. A gyermek és az idős néző azonban „nem elég piac­képes“. A reklámadások tehát a 18-34 éves háziasszonyokat célozzák meg, mint a legfőbb vásárlókat. „Korábban háztar­tásokkal kereskedtünk, most fiatal asszonyokkal, a háztar­tás csak ráadás“ - véli az NBC közönségkutató szolgálat ve­zetője. • Napjaid gyümölcse cím­mel magyarul is megjelent a Nobel-díjas Saul Bellow Sei­ze the Day című kisregénye, amelyből most televíziós filmet forgattak. Bellow hősét, egy si­kertelen manhattani ügynököt, Tommy Wilhelmet Robin Wil­liams alakítja. Szöveg nélküli statisztaként, néhány másod­percig szerepel a filmben az író is: végigmegy egy szállodai fo­lyosón. Ha „színészként“ haj­landó volt közreműködni első tévéfilmjében, miért nem vál­lalta megírását is? - kérdezték Saul Bellowtól, aki így vála­szolt a kérdésre: „Felkértek a forgatókönyv megírásához, de ez nem az én szakmám. Előbb meg kellene tanulnom, hogyan is kell csinálni?!“ Egyébként - ellentétben a leg­több íróval, amikor munkája mozivászonra vagy képernyő­re kerül - Bellow elégedett a Napjaid gyümölcse tévévál­tozatával, úgy érzi, hogy a for­gatókönyv szerzői megértették és alkalmazták az író humoros elképzeléseit. Robin Williams, a tévéfilm főszereplője ehhez még hozzátette: „Igen, sok mulatságos részlet van a film­ben, de ez fájdalmasan mulat­ságos!“ ÚJ SZÚ 14 1986.11.14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom