Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
Vasárnap 1986. február 16. A NAPkel-Kelet-Szlovákia: 06.43, nyugszik 17.01, Kö- zép-Sztovákia: 06.50, nyugszik 17.08, Nyugat- Szlovákia: 06.56, nyugszik 17.14 órakor. A HOLD kel - Ketet-Szlová- kia: 09.36, nyugszik 00.24, Közép-Sziovákia: 09.43, nyugszik 00.31, Nyugat- Szlovákia: 09.49, nyugszik 00.37 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük JULIANNA, LILLA - IDA Nevű kedves olvasóinkat • 1826-ban született Josef Viktor SCHEFFEL német író és költő (f1886) • 1831-ben született Nyikolaj Szemjono- vlcs LESZKOV orosz fró (fi 895) • 1886-ban született Jan BOR cseh drámaíró és rendező (ff 943)AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSA JEGYÉBEN Mészáros János írása SZOCIALISTA HAZÁNK FELVIRÁGOZTATÁSÁÉRT irta: Mikulás Uher a Népi Milícia szlovákiai törzskarának parancsnoka MINŐSÉGI ÉS SZÉP LEGYEN! Hajdú András riportja NEHÉZ FELTÉTELEK KÖZÖTT IS EREDMÉNYESEN Ján Becher mérnök írása ...AKAD MÉG TENNIVALÓM... Péterfi Szonya riportja NEM HOZNAK SZÉGYENT A CSAPATZÁSZLÓRA Németh János riportja LÉPÉSEK A MINŐSÉG FELÉ Beszélgetés Sidó Zoltánnal. a Csemadok Központi Bizottságának elnökével AZ UTOLSÓ SÁRKÁNY Szergej Makajev novellája A Banská Bystrica-i járásban levő brusnói fürdőben tavaly adták át a 200 férőhelyes Polana szanatóriumot. Elsősorban emésztőszervi betegségeket kezelnek itt. A személyzet a háromhetes kúrák idején komplex balneoterápiában részesíti a betegeket. A fő gyógymód az ivókúra, a diétás étrend, a fürdő- és a fizikai terápia, a különféle vízgyakorlatok és terepkúrák. A fenti képen a szanatórium. A középső képen Dana Tokárová ápolónő vízi kinezitterápiát végeztet a beteggel. A lenti képen az ivókúra elterjedt gyógymód. (Peter Lenhart felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A 8. ötéves tervidőszakban a lakásprobléma folyamatos megoldása érdekében 480 ezer lakást építünk, ebből Szlovákiában 185 ezret. Az irányelvekhez képest további 10 ezerrel növekszik az állami lakások száma és lépéseket teszünk az egyéni építkezők fokozott megsegítésére. A komplex lakásépítés keretében 4000 kis lakterületű lakást akarunk felépíteni a nyugdíjasházakban. A továbbiakban meg kell oldanunk a lakások értékesítési áraival, hőellátásával, területi és tervezési előkészítésével kapcsolatos problémákat. A lakáskérdés megoldásával összefüggésben számítunk azzal, hogy a lakosság vezetékes ivóvízzel ellátott hányada a jelenlegi 69 százalékról az ötéves tervidőszak végéig 75 százalékra növekszik. Ennek érdekében fel kell használnunk a nemzeti bizottságok beruházásainak és a Z-akciónak eszközeit is. Különleges fontosságúvá válik a környezetvédelmi problémák megoldása. Ezt szélesebben kell értelmeznünk, nem csupán a szennyezóanyagok kiszűréseként, hanem a termelési technológia tökéletesítéseként is, ami megakadályozza a káros szilárd és a gáznemű' szennyeződés kibocsátását. A jelenlegi szükségletek, főleg azonban az életfeltételek alakulása 15-20 év múlva megkívánja, hogy teljes határozottsággal biztosítsuk a vizek, főleg a föld alatti vizek tisztaságát, javítsuk a levegő minőségét a meghatározott, leginkább sújtott területeken, hatásosan védjük a mezőgazdasági földalapot, és továbbra is fellendítsük az erdőgazdaságot. Ezekre a célokra a 8. ötéves tervidőszakban hozzávetőleg 5 milliárd koronát fordítunk. Ezt a beruházást nem foghatjuk fel rövid távra szóló, leszűkített kereskedelmi szemszögből, hanem annak tudatában, hogy hosszú távon kell megteremtenünk az emberek megfelelő életkörülményeit a fejlett szocialista társadalomban, s ebből a szempontból ez olyan beruházás, amely távlatilag nagyon kifizetődik... A központi szervekben, a termelési-gazdasági egységekben, a vállalatoknál és a nemzeti bizottságokban a kommunisták figyelmét feltétlenül arra kell orientálni, hogy kez- deményezően keressék az intenzifikálás új módozatait, megteremtsék a társadalmi és a gazdasági fejlődés új minőségi szintje reális elérésének előfeltételeit. A siker alapja az olyan társadalmi légkör megteremtése, amelyben a kommunisták élére állnak azoknak, akik a párt gazdaságpolitikai programjának következetes megvalósítására törekszenek. (Az SZLKP KB 1985. december 3-i ülésén elhangzott beszámolóból) Közel harmincöt esztendeje került el gyermekkora helyszínéről. A kor szelleméhez akkor az is hozzátartozott, hogy a fiatalok, mindenekelőtt a tanítók, oda mentek, ahol szükség volt rájuk. Az új társadalom sokat várt a pedagógusoktól, talán többet is, mint amit a szükségletek diktálta gyorsasággal megszerzett tudás alapján feltételezhető volt. Mura Ferenc 1952-ben került el a Csallóközből a Bodrogközbe. A leleszi (Leles) mezőgazdasági iskolában kezdte pedagógusi pályáját, majd még abban az évben a nagykaposi (Veiké Kapusany) általános iskolába ment tanítani. 1969-ben Sziná- ra (Sefia) költöztek - hazajöttek, hiszen a felesége onnan származott el. Ó is pedagógusként dolgozott, s pályakezdésük helyszínén ismerték meg egymást.- Úgy éreztük, valahol meg kell találnunk a végleges helyünket. A kötődés fontos egy pedagógusnak, hiszen a rábízott gyerekek szülei bizalommal vannak iránta. Szinán építettünk családi házat, mert feleségem családi kötődései meghatározóak voltak ebbeli döntésünkben. Persze az otthonosság érzése nemcsak a családi légkör függvénye. Tanítottunk az iskolában és társadalmi munkát végeztünk a faluban. A Csemadoknak tizenhárom éve vagyok az elnöke. Feladatunknak tartottuk, hogy az 1950-ben alakult Rozmaring néptáncegyüttest összetartsuk. Nem véletlen, hogy tevékenységünknek ez állt a középpontjában. Egyrészt itt értünk el országosan is elismert eredményeket, másrészt a fiatalokat az együttes munkája összetartja. Persze nem ideális a helyzet, rengeteg szervezés, gyakorlás van az eredmények hátterében. Akik annak Idején elkezdték, olyan hagyományt teremtettek, amelyet fel kellett vállalni. Erős Pál- né, Mitró László, Mitró István, Csurilla Erzsébet mind-mind olyan emberek, akik erejüket nem sajnálva foglalkoznak az együttessel. Mura Ferenc a beszélgetés során minduntalan megkerüli önmaga személyét. Másokról beszél, mások munkáját értékeli.- A faluban egy tanító úgy legyen részese a történéseknek, hogy másokat segítsen, másokat irányítson, de maga ne dicsekedjen. Az érdem úgy sem az. övé, hanem azoké, akik jönnek és csinálják. A hagyományok ápolása nálunk Is fontos. Nem akarjuk mi feltámasztani a paraszti élet minden velejáróját. A Rozmaring néptáricegyüttes munkájában az a fontos, hogy önmaguk kötődéseire ébressze rá a fiatalokat. Erre szükség van, hiszen a gyökerek nélkül tengó- lengö ember úgy sodródik, mint falevél a szélben. Olykor érzem, hogy belefáradtam, de ezt csak magamnak merem bevallani. Az alapiskola magyar tagozatára járó gyerekek többsége később a néptáncegyüttesben is megfordul. Nem véletlenül, hiszen immár hatvanéves tanítójuk az egyik mozgatója, segítője a csoportnak. Mura Ferenc pedagógusi pályafutása a nyug- dijbavonulással nem ér véget. Kommunistáiként él, s a feladatok a faluban is várják. Bár nem mondja, szavaiból érződik a bizonytalanság, a kételkedés: Eleget tett-e? Minden munkája azt az eredményt hozta, amit önmagától elvárt? A rábízott gyerekek életútja elképzelése szerint alakult? Ezek a kétségek minden vérbeli pedagógusban felmerülnek.- Nekem most már végleg Szinához kötődik az életem. A Csemadok helyi szervezetének elnökeként segítettem a Rozmaringot, s ha nem leszek is elnök, vezetőségi tagként, meg már családi hagyományból is, támogatni fogom. Nekünk ez a munka jelenti az értéket, a megtartó erőt. A közeli nagyváros vonzása az itt élők életszínvonalára jótékonyan hat, de az emberi kapcsolataikat rossz irányba fordítja. Ezt igyekszünk semlegesíteni az együttesben. A tényleges munkát végzők tudnák megmondani mennyi gyakorlás, elszántság kell mindehhez. Ráadásul az iskola pedagógusainak döntő többsége nem lakik a faluban. A Kassa (Koáice) felé vezető úton élénk a forgalom. Az ingázók, a városban tanulók és dolgozók mindennapi útján fut az autónk. Az éppen sofórködö költöbarátom hosszú hallgatás után szólal meg:- Hány Mura Ferenc élhet közöttünk? Teszik a dolgukat, önmagukra alig gondolva. Ez nem lenne baj. Nagyobb baj az, hogy megöregszenek, némelyikük a közösségért végzett munkába talán bele is rokkan, s akik körülöttük élnek, sokszor észre sem veszik mindezt. DUSZA ISTVÁN MÁSOKÉRT MUNKÁLKODNI ÚJSZÓ 2 1986. II. 14.
