Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám

...........................................-——I" I I II I I I I I 1.1. —■-II—I—III. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1986. február 14. XIX. évfolyam 7. szám Ára 1 korona A Nyugat-szlo­vákiai kerület­ben gazdálkodó Chorvátsky Grob-i Haladás Efsz a kerület élenjáró tejter­melő gazdasá­gai közé tarto­zik. Az elmúlt évben 330 te­héntől 1 millió 761 ezer liter te­jet fejtek, s a tejeladás évi tervét már de­cember húsza­dikán teljesítet­ték. A tehenek átlagos évi tej­hozama 5745 li­ter volt, 142 li­terrel több, mint 1984-ben. A ki­váló eredmé­nyek a 22 ta­gú szocialista munkabrigád aranyjelvényé­ért versenyző tagjainak kö­szönhetők. A felvételen (balról) Veroni­ka Spaleková, a szocialista munka hőse, Vlasta Gálová, Éva Kollárová és Zdena Le- hotská fejők, valamint Jozef Őpalek és Peter Drahoö állat- gondozók (A ÓSTK felvétele) A mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztésében szükségszerűen megnövekszik az egyes munkafolyama­tokat irányító és végrehajtó dolgozók, vagyis az emberi tényező szerepe, hi­szen a körülményekhez igazodó helyes döntéseiktől, s a feladatokhoz való viszo­nyulásoktól alapvető mértékben függ a munka eredményessége, s így a gaz­dálkodás sikere, jövedelmezősége is. Ez közismerten főleg a növénytermesztés területére érvényes, amely nagyobb mér­tékben függ az éghajlati körülményektől, az időjárás alakulásától. A termelés biológiai jellege azonban az állattenyésztés szakaszán is kiemeli a munkaerő szerepének a fontosságát, hiszen számtalan gyakorlati példa bizo­nyítja, hogy ahol hozzáértő, szorgalmas és lelkiismeretes dolgozók látják el a fel­adatokat, ott nemzetközi összehasonlí­tásban is kiváló eredmények születnek, legyen szó akár a tejtermelésről, akár a hízóállatok súlygyarapodásáról, vagy a szaporulat mennyiségéről és egészségi állapotáról. Az állattenyésztésben ezért különösen szem előtt kell tartani a munkaerő-ellá­tás, a munkaszervezés és a dolgozókról való gondoskodás kérdéseit. A vezető­ség például hiába gondoskodik korszerű istállókról, berendezésekről, tudományo­san kiszámított takarmányalapról, ha ezekhez a feltételekhez nem tudnak megfelelő színvonalon álló dolgozókat biztosítani, az eredmények messze el­maradnak az előirányzott teljesítménytől. Ezzel szemben az sem ritka eset, hogy az állatokkal szívesen foglalkozó, mun­kaszerető dolgozók egyszerű, sőt kez­detleges feltételek között is kiváló ered­ményeket érnek el, s áldozatos munká­jukért gyakran nagyobb anyagi és erköl­csi elismerést is megérdemelnének, mint amilyenben valóban részesülnek. Különösen rossz helyzet alakul ki ott, ahol a vezetők sem gondoskodnak a ter­melés anyagi-műszaki és szociális felté­teleinek állandó javításáról, s az állatgon­dozók is csak megszokott kötelességből, nagyobb vonzalom és különösebb célok nélkül végzik a munkájukat. Szocialista mezőgazdaságunk elvitathatatlan sikerei bizonyára nagyobbak is lehetnének, s gyorsabban is elérhetnénk az élelmi­szerekből való teljes önellátásra irányuló céljainkat, ha mielőbb felszámolnánk az ilyen munkahelyeket, s ezzel összefüg­gésben véglegesen megoldanánk az ala­csony színvonalon, veszteségesen gaz­dálkodó efsz-ek és állami gazdaságok problémáját. A mezőgazdasági tudományos kutató- inózetek, a szakoktatási intézmények, a szolgáltatási szervezetek és irányító szervek széles hálózata az élenjáró me­zőgazdasági üzemek gazdag tapasztala­tainak terjesztésével és hasznosításával együtt nagy segítséget nyújthat a lemara­dozó gazdaságok felzárkózásához. Nem véletlenül mutatott rá Peter Colotka elv­társ a nyitrai (Nitra) járási pártkonferen­cián, hogy egy olyan járásban, ahol a mezőgazdasági tudományokkal, foglal­kozó intézmények nemzetközi elismerés­ben részesülő munkát végeznek, nem engedhető meg, hogy egyes mezőgaz­dasági vállalatok indokolatlanul alacsony színvonalon gazdálkodjanak. Ezt a köve­telményt azonban jogosan állíthatjuk or­szágunk minden járása és mezőgazda- sági vállalata elé, hiszen ma már oktatás­ügyünk céltudatos fejlesztése eredmé­nyeként gyakorlatilag sehol sem lehet hiány szakképzett és tettrekész fiatalok­ból a termelés színvonalának lényeges emeléséhez. Ha mégis van, az bizonyára különböző személyi mulasztások követ­kezménye, s ilyen esetekben nem a je­lenséget, hanem az előidéző okokat kell orvosolni. Az említett járási konferencián szép termelési eredményekről számolt be pél­dául a nagycétényi (Vefky Cetín) Alsó Nyitra Efsz elnöke, de azt sem hallgatta el, hogy szövetkezetükben 42 főiskolai és 56 szakközépiskolai végzettségű szak­ember dolgozik, s rendszeresen gondos­kodnak a munkásbeosztású dolgozók szakoktatásáról is. Ez a szövetkezet ter­mészetesen nem az egyedüli mezőgaz­dasági vállalat, amely a káderpolitika te­rületén ilyen jelentős eredményekkel di­csekedhet. Mezőgazdasági nagyüzeme­ink többségére már ez a helyzet a jellem­ző, s ebből egyúttal jelentős tartalékok is következnek a termelés további intenzív fejlesztésében. A mezőgazdaság irányítási rendszeré­ben kialakult új feltételek ugyanis az év elejétől az eddiginél is jobban kiemelték, előtérbe hozták az emberi tényező szere­pét. Ezzel összefüggésben főleg két alta­lános jellegű feladatra kell összpontosíta­ni a figyelmet. Az egyik a dolgozók alkotó és kezdeményező munkáját teljesebb mértékben érvényesítő brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás elter­jesztése a mezőgazdasági termelés min­den lehetséges szakaszán, a másik pe­dig az azonos feltételek és körülmények között az átlagosnál alacsonyabb szinten termelő és gazdálkodó mezőgazdasági üzemek problémájának a felszámolása. Az efsz-ek évzáró közgyűléseinek, s az állami gazdaságok évi termelési értekezleteinek jelenlegi időszaka mind­két vonatkozásban alkalmat nyújt a hely­zetek mély elemzéséhez, s főleg a prog­resszív munkaszervezési és javadalma­zási módszerek átgondolt, minden szem­pontból megvitatott és alátámasztott be­vezetéséhez. A belső feladatok megoldá­sához természetesen a kívülről jövő se­gítséget is ajánlatos igénybe venni. A jó, bevált tapasztalatok terjesztésének, át­adásának egyik hasznos módja az ilyes­mivel rendelkező baráti gazdaságok, il­letve a bizonyos területeken élvonalban haladó gazdaságok képviselőinek a meghívása az évzáró közgyűlésekre, termelési értekezletekre, s a náluk alkal­mazott haladó módszerek előnyeinek, célszerűségének ismertetése, közös megvitatása. Nem kevés, és biztatóan növekszik az olyan vezető dolgozók szá­ma, akik jelentős elfoglaltságuk és tiszt­ségükből eredő mindennapi gondjaik el­lenére szívesen vállalkoznak ilyen köz­ügyét szolgáló tanácsadásra, s azok szá­ma is örvendetesen gyarapszik, akik igénylik ezeket a tanácsokat, tanulni, okulni akarnak belőlük, hogy előbbre vigyék a közös gazdaság szekerét. MAKRAI MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom