Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
H gsszan néztem öt. Szokásom szerint föntről lefelé. Gyönyörű fekete íja volt, alatta szép ívelt homlok. A sze- 9 szintén fekete, nagy és csillogó volt, orra kislányosan fitos. Tekintetemmel i/ább vizsqálgattam a szép telt szájat, lely rúzs nélkül is pirosán csillogott, írtam, hogy történjen valami, és hogy nosolyodjon. Vártam türelmetlenül, mi- I hamarább látni akartam a fogait, im, nem tévedtem. Akaratlanul is zembe jutottak anyám szavai, aki szép ágot látva azt mondta, hogy olyan, ntha művirág lenne. A nő fogai is snek voltak. Minden hibátlan volt ezen arcon, és mégsem volt szép. Legalább- nekem nem. Egy azok közül, akiről azt ndolod, hogy tökéletes, aztán rájössz, gy tévedtél. Mert valami hiányzik erről arcról, valamiféle megfoghatatlan ár- alat, melegség, amely nélkül nem lehet izán szép. Az arcbőre is meglepően ;s volt, pedig a nagylányáról ítélve, aki gyón hasonlított rá, már nem lehetett legfiatalabb. Nézem a lányt és az yját, és észreveszem, hogy az asszony iáról hiányoznak a ráncok. Nem szá- ilhatom meg a ráncait, lehet, hogy ^rt nem szép. A gondok nem véstek -ázdákat a homlokára, a nevetés sem jyott ráncokat a szeme sarkában. Még /szer mindent megnéztem az arcán, ez sem segített. Ez a nő nem volt szép! De nagyon lekelt. Érdekelt, mert kiismerhetetlen titokzatos volt. És talán ezért álmodoz- <ezdtem. - Valahol egyedül vagyunk, engernél. Homokból várat építünk, és í tekintettel figyeljük a naplementét, jgy lángbaborul a tenger. Hallgatva BUBA VARZICS Egy nő portréja beszélünk, csókolom ót, ó pedig átengedi magát nekem. Kinyitom a szemem. A nő továbbra is szemben ül velem, idegen és nem szép. De nem hagyom magam. Ismét gondolatban vele vagyok. Miért? Azért, mert minden áron meg akarom benne találni a szépet?! Újból csókolom, és ö rám mosolyog. Most az erdőben voltunk. Egyedül, egymáséi ... Az öreg tölgyfák koronái között szundikált a nyár. Az én kedvesem csöndesen megszólalt. „Elhagytam a férjem, amikor a lányom tízéves volt. Tudod, ivott, megvert, elszórta a pénzt. Már tíz éve egyedül élek. A férfiak, akikkel a válás után találkoztam, nem jelentettek semmit a számomra. Egyik sem maradt sokáig, én pedig nem bántam. De napról napra elhagyatottabbnak, kiszolgáltatot- tabbnak érzem magam, és lehet, hogy ezért nem vagyok kívánatos, szép.“- Isteni vagy. mondtam gondolatban. Hogy születhettél ilyen szépnek? Az asszony rám emelte fekete tekintetét, amelybe gúny, csodálkozás és talán némi utálat is vegyült. A felhő egy pillanatra eltakarta az erős napsugarakat. Rádöbbentem, hogy hangosan beszélek. Ha legalább a narancslé helyett konyak lenne az asztalomon, és e helyett a nő helyett másvalaki ülne velem szemben! Akárki más, csak ne ö. Az asszony időközben a lányára nézett és halkan mondta:- Gyerünk a másik asztalhoz, megüresedett a hely. — A lány lassan, lustán követte. ■> Megpróbálok erőszakkal másra gondolni, de mégis sajnálom, hogy ez a nő nem volt és nem tudott szép lenni, pedig én tudtam volna szeretni... MARKOVICS KATALIN fordítása KOMJÁT ALADÁR* Gyár Szent keverődés! Két gömb kering veszködő ár-apállyal: két letépett ököl. Kénsav szivárog a szemeken át. Csuklók erébe sínek bogozódnak. A dűlő lépés tömeget szakít. Döngölt homorúján ember-olajat liheg a csapágy! S mégis! Beszaglik a közön a szántás frisse! A megmaradt törzs moccan. Leheli gyökérig. Föl, égig sajdúl leveledző kényén! Roskad a fal! A padló elinog! Egy tagba térül a szerteszét-erő, s emeli színét partja-láthatatlan. ~ Ormok ormára akar mind az élet! Ki, ki az űrbe! Dühödt kapillaritássalü Gyerekkor (Részlet) szdi vele laszt magának Vőeliőka úr. Semmi snd lesz más nem segíthet rajtam. bélyeg- Kevesen hisznek a csodákban, >, akinek de Vőeliőka úr hisz bennük. Hinnie je és van kell bennük. Másképp nem lehetne •nnek az hivatalnok és nem dolgozhatna bé- jgzö áz lyegzőkkel. Munkahelyén kérvénye- i ember két és panaszos leveleket olvas, jt szereti gyűlölettől átitatott, máskor meg kö- t az em- nyörgő vagy vágyakozástól fűtött írni nem szavakat, és öreg hivatalnok szíve g a saját mindig pontosan jelzi, hogy az asztalán heverő kérvények közül melyik . azindokoltkérelemésmelyiknemaz, melyiket kell elintéznie és melyiket íllingózó elfektetnie, de a várakozást nem vetekkel tűrő, halaszthatatlanul sürgős kérI. amikor vényeket általában senki nem tudja lazafelé elintézni. Vőeliőka úr mindent meg- vigasza tesz, amit meg kell tennie, semmit adtsága nem mulaszt el, noha már előre délután tudja, hogy lelkiismeretessége telje- i» hogy sen fölösleges, a kérvényt tovább ja el öt kell adnia és hozzá ugyancsak elin- skenye- tézetlenül kerül vissza. Ezért hisz a csodákban. Minden ilyen kérvényig a vá- hez csatolja a sajátját is, ámbátor csak lélekben hiszi, hogy a felsőbb hivatalnokot, aki miután elolvasta a kérvény idöszúkéröl panaszkodó szavait és mérlegelni kezdi, hogy teljesítse-e a kérelmet vagy sem, éppen az ö személyes kérelme hatja meg és a felsőbb hivatalnok egyetlen gyenge pillanatában, amikor maga is elcsodálkozik azon, honnan szorult belé ennyi együttérzés, aláírásával elrendeli, hogy Vőeliőka úr intézze el a kérvénybe foglalt dolgokat. Minden ilyen pillanatban csoda történik: meghallották Vőeliőka úr szavát. És minél inkább hallják őt, annál kevésbé hall Vőeliőka úr, az egyik fülére már teljesen megsüketült, a másikra pedig most kezd: az ELINTÉZVE feliratú bélyegzőnek állandóan van mit csinálnia. Vőeliőka úr a parkból befordul az utcába, ahol lakik, a szél elcsendesedett, nyugovóra tért, csupán a hó világít: a kert sarkában alszik az almafa, de lehet, hogy csak szunyókál, lehet, hogy álmában mosolyog éppen. A rozsdás kapu először megcsikordul, majd - becsukódóban - egy hosszút füttyent. Vőeliőka úr bemegy a házba és újból összeveszik a fiával és a motorkerékpárjával, amelynek, még ha nem is tud beszélni, mindenkinél durvább hangja van. Nemegyszer veszekedtek már így, de mindig csak csukott ablaknál. Vőeliőka úr azonban most kinyitja az ablakot, arra hivatkozik, hogy szellőztet, szép szavakat és meggyőző érveket sző bele a veszekedésbe, de minden hiába, könyörgését a fia meg se hallja. A fia, ez a gazfickó, garázst akar. Vőeliőka úr az almafát akarja. A fiának motorkerékpárja van: az almafát ki kell vágni, a garázst nem lehet máshol felépíteni. Vőeliőka úr vár. Ekkor a fia kijelenti, hogy fázik, és be akarja csukni az ablakot. — Most már tudja, hogy ki akarod vágni - veti oda a fiának Vőeliőka úr -, hallott téged, mindent hallott. A fiú meghökken, de csak egy pillanatig tart a zavara, azután felnevet.- Ilyen almafát, még soha egyetlen almát se ettem róla, sőt még nem is virágzott eddig! - válaszolja a fiú rosszindulatúan és becsukja az ablakot. Másnap reggel fogja a fűrészt és kimegy a kertbe, ahol Vőeliőka úr az almafa alatt találja öt, de a fia szólni is, mozdulni is képtelen, mivel az almafa az éjszaka virágba borult. TÓTH LÁSZLÓ fordítása Gyerekkor. Negyven esztendő mögén fölszakad, tisztul a kavargó gomoly. Bú és öröm. Sok bú s kevés öröm. Bolydul az emlék, mint a hangyaboly. „Boldog“ gyerekkor. Nehéz számbavenni nyüglődés közt a ritka örömet: halk meseszót a füves patakparton s hangos hajszát a papsürü megett. „Kincses“ gyerekkor. Nekem mindössze ennyi: bicke s hozzá egy jókora dorong. Fűzfa-fütyülő. Rongyból dömöckölt labda. Madzagra fűzött fényes pitykegomb. Anyám. Hajlott vállát, szívharmatos szemét most is látom. S egész-magán a kapkodó zavart, amint a híg levest élénkbe rakja. S kezét, amit a lúgos víz kimart. Fekete gond. Fizetésnap apám borúsan lép a homályló szobába. Leül. Forgatja a pár hitvány garast. Bókol a feje, lebiggyed a szája. De kívül rét s a kiserdő bóbitája. Erős szagokkal szaglik a nyári föld. Erős ízekkel ízlik a nagy világ. Jó ezt fölözni, falni, mint a tejfölt. + A versek közlésével Komját Aladárra, a kommunista költőre és újságíróra, a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosára emlékezünk, aki 1891. február 11-én születeti Kassán (Kosice). /SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfSS/SSfSSSSSSSffSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSfSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS..SSSSSSSSSS/SSSSSSSSVSSSSSS/SSS*SSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ lyszer még hasz- a. S amit te siskáágyúit és igy folya fát fiam! Ez őrzi meg minden ro- hantoltak el... s fürkészve nézelérzékenyültem. ndatok hagyták el / ágban van : ismert író, rendes te meghitt családi ásodállásban volt it kezdte, lett belö- alment éjjeliőrnek, inkább azért, hogy emre a felesége zú éjszakákat botokat úgyszintén, ‘.a az életet, kát vetett papírra, jltán mindig kidévé*. Még szerencse, hogy így érlelte magában a mondanivalót, mielőtt közrebocsátotta volna. Fő állásával meg volt elégedve, ám lelke mélyén hőn óhajtotta a szabadságot. Nem valamiféle, filozófiai értelemben vett szabadság után vágyódott, csak pár napra, amikor nem kell bejárnia mukahe- lyére, nem csörgeti föl szendergéséből a telefon és nincs ellenőrzés. Eltökélt szándéka volt, hogy szabadsága idején folyton írni fog. Amit elmulasztott év közben, pótolja majd rövid három hét alatt. Úgy tervezte, hogy elkezdi mindjárt az első napon, vagy legkésőbb másnap reggel. Időben felkelt, háziköntöst öltött és leült az íróasztala mellé. Papírt, tollat vett elő. Gondolkodott. Csodálkozva állapította meg, hogy nincs téma, amit már meg ne irt volna. Nem volt ismerőse, barátja, aki ne szerepelt volna valamelyik történetében. Ó, de kár! Aztán veszélyes vizekre evezett! Társadalmi problémák fölött lamentált, de úgy gondolta, azok megoldására nem az irodalom hivatott, ahogy mondani szokás, erre vannak más, hatékonyabb eszközök. Odament az ablakhoz és kitekintett. Azaz hogy inkább le, mert jó magasan lakott, a tizenkettedik emeleten. Szép őszi reggel volt. Körülötte békés nyugatom. Milyen csodálatos érzés! Tehát a világban most éppen rend van, gondolta. Semmi szükségét nem látta annak, hogy bárki is belepiszkáljon. Jól- esőn ásított, nyújtózkodott, kicsit megropogtatta a csontjait, visszaballagott a hálószobába és bebújt felesége mellé a jó puha paplan alá. Az elismerés Testnevelés óránk volt, éppen szertorna, amikor beállított hozzánk egy küldönc a szervező bizottságtól. Én személyesen nagyon örültem a vendégnek, mert teljesen felborította az órát, s így nem kellett felkínlódnom magam a nyújtóra, amelyen még simán átfordulni is képtelen voltam. Általában hárman segítettek fel rá, mert a matematika nyelvén fogalmazva: testem tömege eléggé tetemes volt. Nyomtam vagy kilencven kilót. Gondoltam, kilihegem magam a pádon, de nem lett belőle semmi. A tornatanár keresztülhúzta tervemet. Nagy káromkodás közepette adta tudtomra, hogy engem is besorol a törvívók közé. Az osztály röhögött. Buta képet vághattam, mivel Migrifics - ez volt a tanárunk gúnyneve - úgy látta, némi magyarázattal tartozik.- Ezek a hülyék - intett a küldönc felé - húsz tőrvívót kérnek tőlem a menet élére. Honnan a pokolból vegyek én húsz tórvívót? - Enyhén bosszankodva nézett végig rajtunk. - Mondják, tudnak magpk vívni? - kérdezte. Vigyorogtunk.-Te atyaúristen! Legalább mondják, hogy igen!- Igen - kiáltottuk kórusban. A pasas magával vitt bennünket. Fél nap gyakoroltuk, mire megtanultuk, hogyan kell belebújni a vívóöltözetbe. Ésté- re már egészen jól ment. Mellesleg rám- valót alig találtak. Még szerencse, hogy a plasztron mélyen leért, eltakarta a hasamat, s így nem látszott, hogy a térdnadrágot nem rám szabták. Erősen bizakodtam, hogy megbirkózom a különös feladattal, hiszen voltam én már azelőtt télapó, allegorikus kocsin zsíros paraszt, meg egyszer Churchillt alakítottam egy néma jelenetben. A közönség a hasát fogta a nevetéstől. Az új szerep azért egy kicsit elgondolkoztatott. Túljártam már a kamaszkoron és volt némi önkritikám. Mégiscsak más a sport és más a bohóckodás. Viszont ha a Migrifics úgy rendelkezett, hogy tőrvívó legyek, hát egye fene, vállalom. Rövid felkészülés után, ami pár perces sorakozásból és menetelésből állt, elfoglalhattuk helyünket a felvonulók élén. A díszemelvény előtt, úgy látszik, nagyon megemberelhettük magunkat, mert a hangosbemondó forró lelkesedéssel üdvözölt bennünket.- Itt láthatjuk élsportolóinkat, akikre mindnyájan büszkék vagyunk... - és még valami fellengzős szöveget lármázott, amiből csak mondattöredékek jutottak el a fülemig. Az ünnepély végén újságírók és rádiósok vettek körül bennünket. Nem tudom, miért, pont engem tippeltek ki.- Régen sportol? - hangzott az első kérdés.- Hát... - feleltem.- Tenne nekünk egy-két mozdulatot, hogy lefényképezhessük? Mondjuk vele - mutatott egy hórihorgas alakra.- Hát persze mondtam készségesen, s megsuhogtattam tőrömet a levegőben.- Álljanak szembe egymással - rendelkezett az újságíró. - Rajta! - vezényelt. Elkezdtem szurkálni csak úgy vaktában a langaléta felé.- Ez hülye - jegyezte meg valaki a hátam megett. Jobbnak láttam, ha erre nem reagálok. Zavartalanul maskaráztam tovább. Másnap a lapok közölték képemet. Hihetetlen! Ilyen lenne egy tőrvívó? Még hetek múlva is gratuláltak, de legjobban az lepett meg, hogy abban az évben kitűnőt kaptam testnevelésből. VSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSS, Langstein Erzsébet rajza
