Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
... A gyerekek önfeledten játszottak. Igaz ugyan, ezeket a magas fiúkat, akikhez a Tizenhat évesnél fiatalabbaknak és idősebbeknek című televíziós műsor szól, nemigen lehet gyerekeknek nevezni. Meg aztán az is, amivel foglalkoztak, merőben különbözött a közönséges szórakozástól: ezek a kamaszok hozzáértően kezelték a személyi számítógépek nyomógombjait. Most az egyik képernyőn egy sugár- hajtású repülőgép műszertáblájának képe tűnt fel. A „pilóta“ könnyed mozdulattal maga felé húzta a botkormányt - felzúgtak a hajtóművek, és máris a felszállópálya szürke csíkja suhant szemközt a gép felé. A „pilóta“, köny- nyed mozdulattal, alig-alig jobbra-balra tologatva a kart, pontosan azon a tengelyen vezette végig a gépet, amelyet pontozott vonal jelzett a betonon. Részletesebben is megmagyarázom. Egészen a közelmúltig az ember és az elektronikus számítógép közötti érintkezésben a programozók voltak a közvetítők. A személyi számítógépek megjelenése révén azonban az érintkezés meglepő egyszerűsége váltotta fel a kötelező közvetítőt. Ez a számítógép olyan könnyen kezelhetővé vált, akár az ottani televíziókészülék. De hol vannak a programozó-szakértők? Az ő munkájuk most „a filmkocka mögött“ marad: éppen ők táplálták be a számítógépbe azt a különleges programot, amelynek alapján a gép használójával érintkezik. Úgyhogy a használó, legyen akár iskolai tanuló, akár tervezőmérnök vagy építész - most már a saját szakmai nyelvén létesít kapcsolatot. És ez helyesebb, természetesebb, nem a gép diktálja a maga „tárgyalási feltételeit“, JdttzM tan vlMk A SZÁMÍTÓGÉP HELYET KAP A SZOVJET ISKOLÁBAN 1986. II. 7.- A felszállás csak óránkénti 250 kilométeres sebesség elérésekor lehetséges - magyarázta tevékenységét a pilóta. — Látja azokat a számokat a müszertábla bal oldalán?- De miféle számlap az ott jobbra?- Ez az üzemanyag-felhasználást mutatja, a következő töltésig elegendőnek kell lennie. A „repülőgép“ végre a magasba emelkedik. Most, a jelzőfényeket követve, át kell haladni két „légi kapun“, repülés közben üzemanyagot kell felvenni, és csak akkor lehet leszállni. . - Minden rendben! - sóhajt fel megkönnyebbülten a „pilóta'.- Hát olyan nehéz ez?- Egyelőre száz eset közül csak egyszer sikerül... Tehát mi ez", egyszerű szórakozás? Elsősorban persze játék. De nem egyszerűn játék, hanem olyan, amelynek mélységes értelme van. Bizonyára éppen így lehet a legkönnyebben megbarátkozni a géppel, elsajátítani viselkedésének logikáját, megismerni lehetőségeit. Azután pedig új, már gyakorlati feladatok következnek. A látottak lényegét a Szovjet Tudományos Akadémia Informatikai Problémák Intézetének igazgatója, Borisz Nyi- kolajevics Naumov akadémikus segített tisztázni.- Borisz Nyikolajevics, úgy vélem, a felnőttek többsége a számítógépet ma is valamiféle ,,szörnyen okos, billentyűs számológépnek" tartja. És legtöbben nemcsak kezelni félnek, hanem még a közelébe se mernek menni. Ezek a tizenöt éves kamaszok pedig bizalmas viszonyban vannak vele. Egyáltalán nem félnek!- Ami a „billentyűs számológépet“ illeti - ez egyáltalán nincs így. A modern számítógép nem csupán matematikai, hanem „nyelvi“ gép, amely képes arra, hogy egyszerű szavakat megértsen, feldolgozza a betáplálandó adatokat, logikai következtetéseket vonjon le. A jelenlegi számítógépek lehetőségei hihetetlenül széles körűek, s használatuk a nem szakember számára is elérhetővé .vált. hanem az ember saját szükségleteinek rendeli alá a gépet.- A számítógép-ismeret elsajátítása a XXI. század küszöbén - nyilván az évszázadunk eleji, tömeges írás-olva- sástanitáshoz hasonlít. A szakemberek véleménye szerint azonban minél később kezdődik a „gépi“ nyelv tanulása, az elsajátítás folyamata annál nehezebb.- A gyerekek a szó szoros értelmében játszva fogják fel a gépírás alapismereteit. Gyakorlatilag minden erőfeszítés nélkül sajátítják el „a jelképek nyelvét“ - oly módon, hogy elvégzik az elektronikus játékok vizuális effektuson alapuló gyakorlatait, amelyek eleven észjárást, gyors reagálást igényelnek. Aztán, ha majd elsajátította valamelyik algoritmusnyelvet és programot állított össze, a tanuló már a maga konkrét feladatát is meg tudja oldani a gép segítségével. De helyes választ csak akkor lehet kapni, ha nem követ el durva hibát. A gép nem azt „sajátítja el“, amire a használó gondolt, hanem csupán azt, amit az beléje táplált. Ha a tanuló bizonytalanul „kerülgeti a forró kását“, akkor a számítógép türelmesen és higgadtan ilyen válaszokat közöl majd: „nem világos", „nem értem". Egészen addig, amíg a tanuló nem összpontosítja figyelmét a pontos kérdésfelvetésre vagy a helyes válaszra. Ez nagyon fontos, mivel a tanulót fegyelmezett gondolkodásra neveli.- A pszichológusok úgy vélik, a közönséges személyi számítógépekhez képest az iskolai számítógépnek az érintkezés során „szeUdebbnek“, ,,gyöngédebbnek", ,,barátságosabbnak“ kell lennie. Különben a száraz szakmai párbeszéd kifáradási idézhet elő, ennek következtében pedig ellenséges érzést kelthet az elektronikus számítógépekkel szemben.- A „szelídséget“ természetesen tekintetbe veszik a gyermekek számára készülő programokban. Hiszen ha a szűkszavú „nem értem“ helyett a gép ezt tudná „mondani“: „ne siess, pajtás, gondolkodjál még“ vagy: „gondolkodjunk együtt" - akkor sokkal könnyebb A számítógép, mint munkatárs (ÖSTK-felvétel) és kellemesebb kapcsolatot létesíteni vele. A programoknak a jellegzetes hibák némi helyesbítésének lehetőségét is elő kell irányozniuk, és az is szükséges, hogy a sajátságos „súgások“ készletét is tartalmazzák - egyszóval, feltétlenül engedményt kell tenni a használók életkora miatt.- Tavaly szeptembertől kezdve a kilencedik osztályosok órarendjében új tárgy szerepel - „az informatika és számítástechnika alapismeretei“. Mi ennek a tantárgynak a lényege, és mivel örvendeztetheti meg a tanulókat az önök intézete?- A második kérdéssel kezdem. A tanév kezdetén az ország különböző iskoláiban mintegy kétszáz modern számítógépes osztály nyílt, ezeket a gépeket intézetünk közvetítésével külföldön vásárolták. Országos méretben vizsgálva, ez a szám nem nagyon jelentékeny. Az ország valamennyi iskolájának teljes felszereléséhez több millió számítógépkészlet szükséges. De nem szabad elfelejteni azt, hogy az iskolai számítógép problémája bonyolult és sokrétű. Nézzük például a bonyolult elektronikus technika szervizét. Ennek elvégzése egyelőre meghaladja az iskolák erejét. Ezért elsősorban olyan középfokú tanintézetek kapnak számítógépeket, amelyeknek patronálói szavatolni tudják a jó minőségű javítást. Ami magát a tárgyat illeti, a 9. osztályosok megtudják, mi az információ, a számítógép, megtanulják az algoritmusok és a programok összeállítását. Ez azonban nem minden. A gépek más tárgyak elsajátítását is megkönnyítik, tanulásukat magasabb szintre emelik. Azonkívül, az elsajátított készségek elősegítik azt, hogy a tanulóban kifejlődjenek a rugalmas automatizált berendezések, például a program-számvezérlésű szerszámgépek kezeléséhez szükséges képességek, hogy a fiatalok felkészüljenek a modern üzemben végzett munkára és a tudatos pályaválasztásra.- Nem fordulhat elő az, hogy a számítógép-ismeret oktatása az iskolai számítógépeken pusztán idöpocséko- lás lesz? Hiszen közismert tény, hogy az elektronikus technikai felszerelések „állománya“ kót-három év alatt megújul.- Azok az ismeretek, amelyeket a tanulók szereznek, egységesek, és mindenféle elektronikus-szám ítástechnikai felszerelésre alkalmazhatók, ahogyan például a szorzási táblázat is egységes az egész emberiség számára. Képzelje el, hogy valakit zenére kell tanítani. Előbb beavatják a zeneszerzés, az összhangzattan alapismereteibe, azután a kottaolvasás elsajátítása következik. És csak azután kezdődik a gyakorlat valamilyen hangszeren. A számítógép-ismeret terén is szakasztott ez a helyzet. Mindenekelőtt az informatika alapjait kell elsajátítani, azután a gépnyelv tanulmányozása következik, végül pedig az iskolai számítógéppel való érintkezés készségeinek kialakítása. A továbbiakban pedig a tanuló már mindenféle elektronikus számítógéppel tud majd dolgozni.- Borisz Nyikolajevics, mikor jelennek meg az iskolákban a különleges rendeltetésű, új személyi számítógépek?- Intézetünkben hamarosan befejeződik egy ilyen gép kipróbálása, és remélhető, hogy az ipar az idén hozzáfog a sorozatgyártáshoz. Az osztályban húsz munkahelyet tervezünk. Mindegyik tanulónak saját tanára és display-je lesz. A tanár részére szélesebb skálájú berendezéseket szánunk: processzoron kívül színes displey, magnetofon, tárolóegység és az információk kinyomtatására szolgáló szerkezet is rendelkezésére áll majd. Az egész komplexumot egységes hálózat köti össze. xxx Tehát a számítógépek megjelentek az iskola küszöbe előtt. Ma még természetesen nem sikerült minden problémát megoldani: a tanárok tömeges képzésére és átképzésére van szükség, változatos iskolai programokat kell készíteni az elektronikus számítógépek számára - egyszóval, még igen sok a teendő. De kétségtelen, hogy néhány év múlva az elektronikus számítógépek valamennyi küszöbön átlépnek, és magabiztosan helyet követelnek mindegyik osztályban. Ez a kor parancsa. ALEKSZANDR ALEKSZEJEV Azt mondják, minden színházi bemutató: esemény: S azt is, hogy minden Shakespeare- bemutató: ünnep. Így van-e mifelénk is? Van, amikor így, van,, amikor nem. Sajnos, egyre többször nem. Amely jelenségnek nyilvánvalóan sokféle okai lehetnek. -Nem is fémek e kis jegyzet szűkre szabott keretei közé. Afölött azonban mégsem mehetünk el szótlanul, hogy a legutóbbi komáromi (Komámo) Shakespeare- bemutató fél ház előtt zajlott. Noha az eladott jegyek alapján táblás házra lehetett számítani. Igaz, aznap este a tévében egy Alain Delon-film, A szamuráj ígért a Coriolanusnál véresebb eseményeket. Persze, hibáznánk, ha egyetlen esetről akarnánk általános következtetéseket levonni. De e mostani bemutató üresen árválkodó székeinek figyelmeztetöleg kellene hatnia mindenkire. Még akkor is, ha a színház a bevételi tervét tejesítette. Régóta fájlalt és nemegyszer a sajtóban is tollhegyre tűzött jelenség, hogy a színház által kimutatott nézőszám és a tényleges nézőszám nem fedi egymást. Természetesen ez utóbbi rovására, ugyancsak több publicista koptatta már a tollát amiatt, hogy bár a színházakban érvényben levő bérletrendszer a gazdasági szempotok és a bevételi tervek teljesítésének tekintetében rendkívül kényelmes, mégsem képes eleget tenni voltaképpeni rendeltetésének. Magyarán annak, hogy az embereket becsalogassa és benn is tartsa a színházban. Am ha most valaki azzal érvel, hogy a színház vonzóerejének szerepét semmilyen bérletrendszer nem veheti át, természetesen annak is mélységesen igazat kell adnunk. Azaz, ha egy színház az előadásaival nem tudja vonzáskörébe csalni és ott meg is tartani az embereket, akkor azon a színházon aligha segíthet más. Persze, ilyen csalétek lehetne már maga a műsor is. És van-e erre megfelelőbb szerző, mint Shakespeare? A kérdés, a legutóbbi komáromi eset alapján, meglehetősen naivnak tűnik. Mert mi van, ha már e halhatatlan angol úr se tudja a színházba becsalogatni az embereket? Nem is olyan régen, úgy ötvenhatvan évvel ezelőtt Shakespeare még a falusi műkedvelőink műsorán szerepelt. Igaz, nem a Coriotanus, nem a Hamlet, nem a Lear király. A Szeget szeggel, a Szentivánéji álom. S még találhatnánk néhány címet. Shakespeare nehéz - hallom a legelső ellenérvet. Akkor nem volt az? Sőt azóta, gondoljunk csak bele, műveltebbek is lettünk, a lehetőségeink is kedvezőbbek. Ennyire eltávolodtunk volna a mestertől? Nem azt kívánom ón, hogy a következő évi Jókai- napok váljék Shakespeare-drámák seregszemléjévé. Mindössze annyit bátorkodom halkan, igen-igen halkan megjegyezni, hogy magunktól távolodunk el, ha Shakespeare-től eltávolodunk. Ha valamiről kijelentjük, hogy nem értjük, nehéz nekünk, érdektelen számunkra, azzal legtöbbször saját kényelmünket takarjuk el. Azaz: nem ' is akarjuk érteni azt a bizonyos valamit, meg se próbálkozunk megküzdeni vele, nem is szeretnénk érdekesnek látni. Igényeink Ilyen értelemben mintha megcsappantak volna, s megfogyatkozott önmagunkkal szembeni igényességünk is. Hogy miért van mindez így, csak sejtem, de ném tudom. S azt sem, mi kellene a változáshoz. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon nem jól van ez így, s hogy minden késedelem a változást nehezíti meg. Könnyű dolog szidni a színházat. A komáromit is könnyű. De a dolgok - ez esetben: a színház és közönsége - nehezen választhatók el egymástól. Valamely színház előre is viheti, vissza is húzhatja a közönségét. * és fordítva. A közönség siettetheti meg késleltetheti színházának lépteit. Némi malidéval azt is mondhatnám, hogy minden színháznak olyan közönsége van, s minden közönségnek olyan színháza, amilyet megérdemel. De ne legyünk rosszmájúak, ehelyett inkább ráncoljuk a homlokunkat és vonjuk össze a szemöldökünket minden fél házas színházi bemutató fölött. Minden ugyanilyen Shakespeare-bemutató fölött pedig... Nem, ezúttal se tudom, mit kellene tennünk. Színháziaknak, publicistáknak, közönségnek egyaránt. „... mert senki se gondolja, hogy a közönségnek nincs része a jó, vagy rossz előadásokban és ne csak egyedül a színészekre hárítsa azt, mert a közönség le- és felhangolhatja az előadást a lehető legnagyobb fokra. “ Az idézőjel magyarázata: közel százhatvan esztendővel .ezelőtt íródtak ezek a sorok. Aki papírra vetette őket: Balog István, korának neves színésze, rendezője, színműírója. S éppen egy komáromi előadás kapcsán. Amelyre, történetesen, tódult a közönség. Melynek azóta sincs egy szemernyivel kisebb része abban, hogy milyenek az előadások. Annak ellenére sem, ha tudjuk is, hogy a közönség szerepe nem abszolutizálható, de nem is vonható kétségbe. TÓTH LÁSZLÓ
