Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-07 / 6. szám

kálás - különösen a pontos alkat­részek készítése - még feltehető­en több száz évig az egyik legfon­tosabb gépipari feladat lesz a szakemberek szerint is. Azon­ban a gépekkel szemben fokozot­tabb minőségi követelményeket támasztanak. Előtérbe lép az au- tomatizáció és automatikus esz­tergapadok, marógépek, fúrógé­pek veszik át a ma ismertek he­lyét. Nagyobb teljesítmény és pontosság, tökéletesebb meg­munkálás - ezek lesznek fő jel­lemzőik. Irányok Ami a fejlődést illeti, a szovjet tervezőmérnökök több irányban fejlesztik a szerszámgépeket. Az most pedig egyre bővül a szer­számgépek válsztéka, azokat fo­kozatosan korszerűsítik, hogy pa­ramétereik minél gyorsabban ja­vuljanak. Tehát a választék bővü­lése mellett az egyes típusok szá­ma fokozatosan csökken és ez az irányzat lesz a jellemző a jövőben. Megmunkáló központ A szovjet szerszámgépgyártás legfontosabb és egyben legújabb újdonsága az ún. megmunkáló­központok gyártása. Ez az elneve­zés több célú felhasználást lehe­tővé tevő szerszámgépeket takar. Ennek a „mindentudó“ szerszám­gépnek a működési elve is tulaj­donképpen egyszerű. A szer­számgépen megtalálható vala­A szovjet szerszámgépgyártás fő iránya: Rugalmas rendszerek bevezetése Amikor a közelmúltban a Belo­rusz Szovjet Szocialista Köztársa­ság néhány gépipari üzemét meg­látogattam, alkalmam volt látni azok gépi felszereltségét. A szer­számgépek között megtalálhatók voltak a hatvanas években készül­tektől kezdve a legmodernebb számjegyvezértésú szerszámgé­pek is. Ez nem véletlen, mivel a Szovjetunióban a szerszámgép- gyártásnak lényegesen rövidebb története van, mint számos ipari­lag fejlett európai országban, vagy az észak-amerikai földrészen. A szovjet szerszámgépek vi­szonylag későn váltak ismertté a világpiacon. Például az első szerszámgépeket értékesítő kül­kereskedelmi vállalat, a Sztanko- import csak 1930-ban alakult. En­nek ellenére jelenleg a Szovjetuni­óban gyártott legjobb szerszám­gépek már felveszik a versenyt a világ élvonalába tartozó hasonló gépi berendezésekkel. Ezt bizo­nyítja. hogy több mint 20 ország­ban ismertek a Kijevben gyártott automata esztergapadok, mig a Kubány-típusú univerzális verti­kális esztergát több mint 60 or­szágban ismerik. A szerszámgépek számát te­kintve a világon a Szovjetuniónak van a legnagyobb ilyen gépparkja. Jóval több szerszámgép működik a világ első szocialista országá­ban, mint az USA-ban, Japánban és az NSZK-ban együttvéve. Rá­adásul ez a géppark fokozatosan töltődik fel a legkorszerűbb szer­számgépekkel. Például a 10. öt­éves terv során (1976-1980 kö­zött) több mint 828 ezer szer­számgép készült a Szovjetunió­ban. Igaz, hogy minden téren van­nak bizonyos határok, amelyek­nek túllépése már nem volna ész­szerű. A szovjet szakemberek szerint a géppark további bővítése műszakilag ugyan még lehetsé­ges volna, de gazdaságilag nem indokolt, sőt fölösleges. Szempontok Már az elmúlt esztendő végén lépten-nyomon tanúja lehetett a külföldi látogató, hogy a szovjet gazdaságfejlesztés irányelveit tar­talmazó dokumentumok legjelen­tősebb feladatai mindenütt érezte­tik hatásukat. A gazdaság fejlődé­se egyértelműen intenzív szem­pontok szerint történik. Ez pedig megoldhatatlan anélkül, hogy min­den téren ne a leghatékonyabb technikai eszközökkel történjék a termelés. Olyanokkal, amelyek egyaránt kevesebb energiát, nyersanyagot igényelnek és nél­külözik a fizikai munkát. A gép­iparban például megfigyelhető az az irányzat, amely igyekszik nél­külözni a szerszámgépeket és a különböző fémek megmunkálá­sát végző technikai berendezése­ket. Azaz: olyan műszaki techno­lógiák kerülnek fokozatosan elő­térbe, amelyek nem „alakítják át“ a félkész acéltermékek tonnáit acélforgáccsá. Modern öntödei technológiákat vezetnek be, a leg­pontosabb alkatrészek gyártásá­ban pedig alkalmazzák a porkohá­szatot. Ennek ellenére korai lenne olyan kijelentést tenni, hogy a gépgyártó szakmák fokozatosan elnéptelenednek. A fémmegmun­egyszerúbb megmunkálást igény­lő alkatrészek esetében egyik szempont a megmunkálás gyor­saságának növelése. Ily módon általában kétszer, két és félszer nagyobb teljesítményt tudnak elérni, sőt nem rikaság, hogy a ko­rábban ismert berendezéseknél az újabbak 6-7-szer gyorsabban végzik el ugyanazt a munkát. A fejlődés további lehetséges irá­nya, hogy egy gép ugyanazt a mű­veletet egyszerre több munkada­rabon végezze. A szerszámgépgyártás terüle­tén érvényes marad továbbra is, hogy időnként szükség van nagy pontosságú óriásgépekre, s azok fejlesztése sem maradhat el. Ilyen terület például az energetikai gép­gyártás. Azonban ezekkel az óriás szerszámgépekkel szemben is felmerül a követelmény, hogy le­hetőleg automatikusan, az óramű pontosságával végezzék a leg­több műveletet, s hogy ugyanilyen pontosságot feltételező ellenőrző egységet is tartalmazzanak. Mindenekelőtt azonban a szer­számgépek műszaki paraméterei­nek javítása a legfontosabb. Eb­ben a tekintetben a moszkvai Vö­rös Proletár nevű gépgyár példája is tanulságos. Ez az egyik legré­gibb olyan szovjet gépipari üzem, amelyben szerszámgépeket kezd­tek gyártani. Igaz, az elsők közül néhánnyal már legfeljebb csak a múzeumokban találkozhatunk, a gyár legújabb termékei azonban most is állják a versenyt. Az egyik ilyen korszerű szerszámgép az IK-62-es típus, amely a maga ne­mében univerzális. „Tudja“ a leg­alapvetőbb fémmegmunkálási fo­lyamatokat végezni. Azonban a szakemberek még nem ezt a fél­automata szerszámgépet tartják „napjaink gépének“. Automatizálás Nemrég az IK-62-es szerszám­géptípust felváltotta az IK-62A, és ebben az elnevezésben az utolsó betű egyúttal jelzi, hogy ez a szer­számgép képes zárt automatikus ciklusban működni minden köz­bülső emberi beavatkozás nélkül. A beépített automatikus egységek az előre elkészített program sze­rint tökéletesre dolgozzák ki a munkadarabot, a szakmunkásra „csak“ a programkészítés hárul. Ez a jelentős minőségi előrelé­pés egyúttal azt is jelentette, hogy a Szovjetunióban fokozatosan csökken a szerszámgépgyárakból kikerülő gépek száma. Például 1980 és 1982 között mintegy 20 ezerrel kevesebb szerszámgép készült, de jelentősen megnőtt a számjegyvezérlésű szerszám­gépek száma. Az elmúlt - tizen­egyedik - ötéves tervidőszak so­rán mintegy 200 új típusú szer­számgépet gyártottak. Ezek leg­többje számjegyvezérlésű volt, nem egy esetben beépített mik­roprocesszorokkal. Nagy előnyük ezeknek a szerszámgépeknek, hogy tulajdonképpen egyszerűek, ellenben gazdasági hasznuk a ko­rábbiakkal szemben összehason­líthatatlanul nagyobb lett. Az emlí­tett szám is utal arra, hogy az ezirányú fejlődés meghatározó a jövőre nézve. Korábban ugyanis aránylag kevés szerszámgéptí­pust gyártottak nagy szériákban, mennyi művelet elvégzéséhez szükséges „szerszám“, s azok a számítógép „parancsára“ foko­zatosan végzik el a fúrást, menet­vágást, esztergálást, stb. Ráadá­sul a munkadarabokat is automati­kusan adagolja a gép az előre elkészített program szerint. A leg­többször elengedő egyetlen mun­kadarab teljes megmunkálásához annak egyszeri befogása. Számos felmérés igazolta, hogy ezekkel a megmunkáló közpon­tokkal a korábbi szerszámgépek­kel szemben 3-8-szoros termelé­kenységnövekedés érhető el. Nagy előnyük, hogy egy dolgozó 3—4, sót akár öt ilyen megmunkáló központot is képes kiszolgálni. A szakemberek szerint nincsen ebben semmi rendkívüli, hiszen a munkás helyett annak feladatát a számítógép végzi, e szerszám­gépek kezelői „csak“ ellenőriz­nek, illetve beprogramozzák azok memóriaegységeit. Más szóval azt is mondhatnánk, hogy a mun­kás ezeken a gépeken sokkal ma­gasabb szintű tevékenységet vé­gez, azaz képzettsége szükség­szerűen magasabb a réginél. Ennek az új szerszámgépcsa­ládnak még pontosabb megmun­kálást lehetővé tevő típusát készí­tették el az ivanovi gépgyárban, amely az első kivitelezője volt ezeknek a megmunkáló közpon­toknak. Az új szerszámgépcsalád olyan pontossággal működik, ami­lyen korábban csak néhány svájci szerszámgépre volt jellemző, így azok importját már helyettesítik az ivanovi gépgyár termékei. Kétségtelenül nagy előrelépést jelentenek a gépipar számára az említett újdonságok. Ennek elle­nére a szovjet tervezőmérnökök és konstruktőrök azt állítják, hogy a „napjaink gépe“ elnevezésre teljes joggal csak a rugalmas gyártóegységek tarthatnak szá­mot, amelyek - automata vezérlé­sűek. így szinte kizárják az emberi munkát, vagyis jóformán tévedhe­tetlenek. így erre az elnevezésre a számjegyvezérlésű gépek leg­újabb családja tarthat számot. Itt azonban már jelentős szerep jut az elektronikának is. Mi sem bizonyítja jobban a szovjet elektronikai ipar fejlettsé­gét ezen a területen, hogy jelenleg már képes valamennyi olyan mik­roelektronikai egység sorozat- gyártására, amelyek ezeknek a számjegyvezérlésű rugalmas gyártórendszereknek az irányítá­sához szükségesek. Ez képezheti alapját a továbblépésnek: a telje­sen automatizált termelőegységek létrehozásának. Eddig a Szovjetunióban több mint félszáz rugalmas rendszer működik a gépiparban, amelyek különböző nehézségi fokozatú munkafolyamatokat végeznek. Ilyen például a TALKI 500 rend­szer, amely képes a program sze­rint elvégezni a legösszetettebb munkadarabok tökéletes meg­munkálását is. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben helyettesíti egy egész műhely munkáját. Eddig ez a fémmegmunkálás leghaladóbb módszere, azonban a tervezők asztalán már körvonalazódnak a továbblépés lehetőségei. MÉSZÁROS JÁNOS Példás együttműködés A Szovjetunió és a többi KGST-ország útjain naponta találkozunk a szovjet GAZ, illetve a csehszlovák Skoda Művek teherautóinak legkülönfélébb fajtáival. Kevesen tudják azonban azt, hogy a GAZ- típusú teherautók „szülőföldje“ Bulgária is, az egyes fajtákat ugyanis a sumeni gépkocsigyárban készítik. Az üzemben beszélgetünk Anatolij Malahov szovjet autómechanikus­sal, aki ott volt az üzem „bölcsőjénél“. így emlékezik vissza a kezdetekre: „Szovjet szakemberek csoportja utazott Bulgáriába, viszont a mi legnagyobb gépkocsigyártó üzemeinkbe szintén érkeztek bolgár gépkocsiszerelők. Mindez 1967 elején történt. A madarai üzem futószalagjáról legördült az első bolgár teherautó. Ezt lényegében a Szovjetunióban gyártott alkatrészekből szerelték össze.“ Ezekben az években az említett madarai volt az egyedüli gépipari üzem a sumeni területen. Hozzávetőleg 200, az egész ország területéről érkezett gépész dolgozott itt. Szinte a semmiből kezdték. Nehéz lenne megmondani, hogy milyen is lett volna az üzem további sorsa a baráti szocialista országok segítsége nélkül. A ZIL és a GAZ üzemek az első bolgár autógyár rendelkezésére bocsátották a szükséges dokumentáci­ókat és technológiákat. Bolgár szakemberek és szovjet specialisták közösen kezdték meg a termelés megszervezését. Később csatlakoztak hozzájuk csehszlovák partnereik is. Ettől kezdve az üzem a Szocialista Gazdasági Integráció Üzeme nevet viseli. Napjainkban a sumeni gépkocsiüzem a KGST-országok gazdasági együttműködésének egyik legkiemelkedőbb példája. Évente több mint 3 ezer darab GAZ-53A és több mint 2000 Skoda-Madara típusú gépkocsi kerül ki az üzemből. Nemcsak a gépkocsik összeszerelésével, hanem pótalkatrészek gyártásával is foglalkoznak. Vajon a bolgár gyártók milyen véleménnyel vannak a szovjet és a csehszlovák partnerekkel fenntartott termelési kooperációról? „Ezek a termelési kapcsolatok manapság már valóban kifejezetten barátiaknak mondhatók, állapítja meg a sumeni üzem egyik legidősebb dolgozója, Vicsko Jancsev. Az kétségtelen - mondja Sztancso Sztancsev mérnök -, hogy több mint 15 éves együttműködésünk tapasztalatai azt igazolják; a bolgár gépipar számára nem járna annyi előnnyel és haszonnal egyelten nyugati autógyárral megvalósuló esetleges kooperáció sem, mint amennyit a baráti szocialista országok rokonvállalataival folyó együttmű­ködés hoz számunkra. Ez valóban kölcsönösen előnyös együttműködés - szögezte le Racansky elvtárs, Csehszlovákia bulgáriai kereskedelmi kirendeltségé­nek helyettes vezetője. A madarai üzem és a Skoda UAZ közötti szakosítás és kooperáció nagyon dinamikusan fejlődik. Ez pozitívan befolyásolja az országaink közötti árucsere-forgalom bővülését is. A madarai üzem bejáratánál a következő jelszó látható: ,,A terv - törvény, teljesítése - kötelesség, túlteljesítése - becsületesség.“ Napjaink igényes feladatai megkövetelik, hogy az üzem dolgozói ennek szellemében tevékenykedjenek. (J. S.) A wroclawi DOLMEL a lengyel üzemek közül egyedül gyárt generátorokat hőerőművek számára és mozdonymotorokat. Itt készített generátorok működnek a külföldön lengyel szak­emberek által épített erőmüvekben is. Felvételünkön a 120 MW teljesítményű turbogenerátor rotorja látható. (ŐSTK-felvétel) SZÁMOK, TÉNYEK, ADATOK • Az első szovjet gyártmányú személyi számítógépek az idén jutnak el a fogyasztókhoz, a 2000. évre pedig egymillió darabra lesz igény a Szovjetunióban - jelentet­te ki Borisz Naumov akadémikus, az Informatikai Intézet igazgatója. A számítógépeket egységes rend­szerben kívánják létrehozni, hogy minden egyes gép összeköttetést találhasson egy nagy teljesítmé­nyű központi számítógéppel. Gon­dot okoz, hogy négy különböző minisztérium foglalkozik számító­gépek előállításával és mintegy 30 minisztérium és hatóság vállalatai készítenek számukra részegysé­geket, minden egyes ágazatnak saját műszaki politikája, szabvá­nyai vannak. Éppen ezért folya­matban van egy „személyi számí­tógépek“ elnevezésű ágazatközi tudományos-műszaki komplexum létrehozása. • Az NDK-ban gyártott papír ötven százaléka használt papírból készül, ami nemzetközi összeha­sonlításban is kimagasló. A papír- gyártásban és hasznosításban a fafelhasználás csökkentésére, az erdők faállományának megőr­zésére törekednek. Most azt ku­tatják, hogyan lehetne a műanyag, vagy alumíniumbevonatú papírt új­ból leválasztani és feldolgozni. A csomagolásban a jövőben az eddiginél nagyobb szerepet szán­nak az üvegnek. • A termelési folyamatok auto­matizálása a bolgár iparban kiter­jed a kóolajfeldolgozásra is. A bur- gaszi petrolkémiai kombinátban a MIK 2000-S mikroprocesszoros rendszer automatikusan irányítja az etilén polimerizációjának ma­ngas nyomás alatt végbemenő fo­lyamatát. Az olajfeldolgozás ilyen formájának a legnagyobb előnyei közé tartozik, hogy biztosított a re­aktor stabil höellátása, továbbá nagyobb a termelékenység, s ugyanakkor a polietilén minőségi mutatói is jobbak, valamint rendkí­vül pontosak a technológiai folya­matokról érkező információk. Ezt a mikroprocesszoros irányító rendszert burgaszi szakemberek fejlesztették ki. ÚJ SZÚ 10 1986. II. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom