Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
ÚJ szú 9 1986. II. 7. Gaál Mátyás az aragonitbarlang tavacskájából vízmintát vesz Ismét az ochtinai barlangnál vagyunk. Szépségeit két hete villantottuk fel olvasóink előtt. A visszatérés magyarázata, hogy a rozsnyói (Roz- óava) járás e természeti gyöngyszemének, a világ három legcsodálatosabb aragonitbarlangja egyikének „szállásadója“, a Hrádok hegy, még titkokat rejtegethet. Főleg dr. Pavol Mittag kandidátust, a jeles barlangkutatót foglalkoztatja már hosszabb ideje az a gondolat, mi több, ma már alapot nem nélkülöző feltevés, hogy a hegy méhében az eddig feltárt háromszáz méternyi üregrendszernek lehet nem kevésbé ékes folytatása is. Hiszen már jó harmincegy évvel ezelőtt, az érckutatás során a barlangot a szerencsés véletlennek köszönhetően felfedező vájárok egyike, Jirka Proáekis emlékszik erre utaló tényre. Egy oldaltáró hajtása közben a lábuk alatt beszakadt a talaj. Néhány méternyire leereszkedett a mélybe s karbidlámpája fényében egy föld alatti tavacska felülete csillant fel előtte. Utólag nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tavacska összefügg a már feltárt barlang tavával. Vizsgálódást érdemlő feltevés ez.- Dr. Mittag vetette fel nekünk az izgalmas kérdést, vajon nem len- ne-e érdemes átkutatnunk a régi táró- rendszer évtizedek óta érintetlen útvesztőjét - Gaál Mátyás, a Szlovákiai Barlangkutató társaság Safári- kovói karsztterületi csoportjának harminchárom éves vezetője így fogalmazza meg azt az ösztönzést, amely tavaly tavasszal nemcsak lázba, hanem mozgásba is hozta a nyolc-tíz aktív taggal működő kis barlangászcsoportot. A rimaszombati (Rimavská Sobota) technikus különben már tizennégyéves kora óta hódol a barlangászainak. Olyan szenvedély ez, amelynek szívesen szenteli - társaival együtt - szinte minden szabad idejét. Ma már gazdag tapasztalatai vannak. Tizen- négy-tizenöt országba jutott el a speleológia jegyében. Egyebek között 1978-ban hetedmagával részt vett egy észak-afrikai barlangász-expedícióban is.- Az aragonitbarlangnak új bejárója van. A régi kutatótáró bejáratát annak idején berobbantották. Az illetékes szervektől tavaly tavasszal kaptuk meg az engedélyt, hogy megkíséreljük a bejutást. S május 17-re szerveztük meg első kutatótáborunkat. Két nap alatt utat ástunk oda, ahol jó harminc esztendeje Proéekék kezdték a munkát. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az első nyolcvan méter életveszélyes volt, hiszen a támfák már eléggé elkorhadtak. Azután következett egy mintegy 150 méteres szakasz, biztonságosabb, szilárd kőzetben. Május óta vagy tíz akcióban vettünk részt. Főleg hétvégeken és a szabadságidónk alatt. Hiszem, hogy nem hiába... Több mint két kilométernyi bányafolyosót kutattak át és térképeztek fel. Rátaláltak tizenhét kisebb üregre, de olyanra is, amelynek hossza eléri a kétszáz métert. Egy részüket annak idején nyilván a bányászok is ismerték. Igaz, csak kevés aragonit-képződményre, díszítő elemre bukkantak, csakhogy még csak a kezdetnél tartanak. S biztató körülmény, hogy a régi tárószintek alatt, hozzávetőleg ötméteres mélységben, mindenütt vízfelületre bukkantak. A víz szintje időszakonként néhány métert is emelkedik vagy süllyed. Közvetett bizonyíték arra, hogy összefüggő rendszer húzódhat itt. Gaál Mátyás iszákjából vagy tíz műanyag üveget vesz ki. Jut belőlük Ján Ujházynak, a barlang intézőjének és Gyökeres Gyuri fényképész kollégámnak is, aki különben maga is barlangász. Megkapjuk és teljesítjük a feladatot. Az aragonitbar- lang egy-két pontján, továbbá kint, a hegyoldalból eredő forrásból s végül a régi tárórendszerből vízmintákat veszünk.- Tudnunk kell, hogy milyen a víz vegyi összetétele. Arra készülünk ugyanis, hogy a már említett forrásnál olyan nyomelemeket juttatunk a vízbe, amilyeneket nem tartalmaz. Később felmérjük, hogy ezek a nyomelemek a föld alatt hová is jutnak el. A nyomjelzésnek ez a módja lehetővé teszi annak megállapítását, hogy valóban összefüggő rendszerről van-e szó. Ha igen, akkor segítségünkre hívjuk a barlangászok könnyűbúvár csoportját. Csak ők képesek „átverekedni“ magukat az utunkat elzáró vízzel kitöltött folyosórészeken, az úgynevezett szifonokon - magyarázza Gaál Mátyás, miközben ö és a régi tárnában vele együtt járt, jobban mondva négykézláb kúszott Gyökeres Gyurival együtt levetik magukról a narancsszínű, vékony alapanyagú, de annál sűrűbb sárral lepett védőöltözéküket.- Ügyesek, buzgók és hozzáértők a fiúk- mondja elismeréssel Ján Újházy, aki ugyancsak szurkol sikerüknek. Persze ez még a közelebbi, vagy a távolabbi jövő „zenéje“. Lehet, de nem biztos, hogy az ochtinai barlang bővülni fog. Az ugyan nagyon is valószínű, hogy további rejtett üregekre, barlangrészekre bukkannak, viszont egyelőre csak feltevés,4iogy díszítésük olyan lélekzet- elállítóan gazdag és szemkápráz- tatóan szép lesz, mint a már feltárt barlangé. A fiatal barlangászok azonban remélik és talán hiszik is, hogy fáradozásuk nem lesz meddő. Különben sikerként könyvelnék el azt is, ha olyan nagyobb földalatti víztárolóra bukkannának, amelynek kristály- tiszta vize később ivóvízkészletként lenne hasznosítható. Ez is kincsnek számítana ezen a vidéken... GÁLY IVÁN A nők már számos olyan munkaterületen bizonyították, hogy megállják a helyüket, ahol azelőtt csupán férfiak dolgoztak. Soraikból kiváló orvosok, tudósok, műszaki szakemberek, sót katonák kerülnek ki. A katonalányok nem hoznak szégyent az egyenruhára, a maguk választotta hivatásra. Ki katonai parancsnokságon dolgozik, ki pedig csapat- testnél teljesít szolgálatot és nem is akárhogyan. S amikor férjhez mennek, sem mondanak búcsút a hadseregnek, még csak könnyebb munkát sem kérnek. Szolgálati idejük alatt többen megszerzik a fegyvernem mestere jelvényt, amit a „férfinép“ is elismer, mert tudják, milyen helytállás és tudás kell ahhoz, hogy azt megkapják. HÁRMAS SZEREPKÖRBEN , < . . . Nyolc éve már, hogy magára öltötte a néphadsereg egyenruháját és megismerkedett a híradós szakmával. Édesanyja ellenezte, hogy nő létére katona legyen. Véleményét azonban a katonai eskütétel után megváltoztatta, noha lányának mindösz- sze ennyit mondott: illik neked az egyenruha.- Főleg az első félév volt nehéz - emlékszik vissza Katarina Éva kova hadnagy. - Minden órán sok új ismeretre tettünk szert, de a szabadidőnkben is sokat kellett tanulnunk. A szakközépiskolában érettségizett lányoknak némi előnyük volt, de mi is jó rádiósok akartunk lenni, ezért nem sajnáltuk a fáradtságot. Az ő számára sem volt könnyű a tábori kiképzés. Amint mondja, az egyik napon éppen kimenőre készültek, amikor a körletben riadót rendeltek el. Gyorsan átöltöztek, s a sietségben sokan zokni nélkül húzták lábukra a bakancsot, gondolván, hogy a létszám ellenőrzése után oszoljt vezényelnek. Ám nem így történt: menetgyakorlat következett. S bizony amikor visszatértek, többen sántítottak. Máskor már senki sem vette felületesen a riadót. Az egy év hamar elszaladt, s megkezdte szolgálatát az egyik egységnél.- Az első sikerek és balsikerek megedzettek - folytatja. - Igyekeztem feltalálni magam. Később visszakerültem a tanintézetbe, ahol először a szolgálatvezetői, később a szakaszparancsnoki beosztásban kellett bizonyítanom. Ekkor döbbentem rá, hogy ez Lányok,asszonyok egyenruhában a beosztás milyen felelősséggel is jár. Amikor hallgató voltam, természetesen másképp vélekedtem, azt hittem könnyű a dolguk, csak parancsolgatnak... A tiszti vizsga után más beosztásba került, ma a járási katonai parancsnokságon dolgozik, ahol munkájáról elismerően beszélnek. Azt mondják, szorgalmas, segítőkész, két év óta a Honvédelmi Szövetségben rádiós vizsgabiztosként tevékenykedik. Amióta ezt csinálja, javult a sorkötelesek szakmai felkészítése. Amikor először megjelent a kiképző központban, a fiúk megmosolyogták, de úgy tett, mintha ezt észre sem venné. Odaült a készülékhez, s a gyakorlatban mutatta meg, hogy nem véletlenül kapta meg a szakminősitési jelvény első fokozatát. Azóta bárhova is megy, másként néznek rá. A hírneve mindenütt megelőzte. Nemcsak katona, feleség és édesanya is. Amikor az óvodában meglátták rajta az egyenruhát, meggyőzték, vállalja el a szülői munkaközösség elnökének tisztségét. Kötélnek állt, s azóta is lelkiismeretesen végzi feladatát, s nemcsak ezt. Gyakran hívják meg az iskolába, hogy a néphadseregről beszéljen a gyerekeknek.- Nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam - összegezi véleményét. - Igaz, minden időmet jól be kell osztanom, hogy a hármas szerepkörben a lehető legjobban megálljam a helyem. Az órájára néz, majd mosolyogva búcsúzik, siet a gyerekekért az óvodába, utána még be is kell vásárolnia. Kezdődik az újabb műszak... A FEGYVERNEM MESTERE Amikor találkoztunk, elsősorban fiatalsága lepett meg. Több száz kilométerre szülőfalujától teljesít szolgálatot.- Gyermekkoromban pedagógus szerettem volna lenni - kezdi el a beszélgetést Dana Kubíková törzsőrmester. - Az érettségi után mégis a katonai szaktanintézetben folytattam tanulmányaimat a híradós szakon. Nem volt könnyű bekerülni, sok volt a jelentkező. Amikor először öltöttük magunkra az egyenruhát sokáig a tükör előtt álltunk... Az ünnepi ruha méretre készült, s jól állt rajtunk. Dana az első perctől kezdve a jó tanulók közé tartozott. Tanult, gyakorolt, mielőtt az iskolát elhagyta volna, megszerezte a szakminősítési jelvény második fokozatát. Azt mondták felettesei, hogy jó rádiótávírász lesz belőle, úgy is lett. Egy év csapatszolgálat után megszerezte az első fokozatot, s nemrég a fegyvernem mestere jelvényt tűzték a zubbonyára, ami azt jelenti, hogy percenként százhúsz morzejelét tud fogni, illetve továbbítani.- Eredményeimet elsősorban a kitartásomnak köszönhetem - állítja. - Minden szabadidőmet kihasználom a gyakorlatozásra, minden nap legalább két órát nyomkodom a távíró billentyűjét. Felteszem a tartalék fülhallgatót. Recsegést, ropogást hallok, mintha valamilyen hangzavar lenne az éterben. O azonban szorgalmasan jegyezget és egymás után telnek meg a füzetlapok értelmes szöveggel. Az egyik férfi munkatársa elismerésképpen jegyzi meg:- Méghogy fakanál való a kezébe...- Tudok én főzni is - veti közbe a törzsőrmester, majd tovább folytatja a vételt, fáradhatatlanul és lelkesen. S amikor pontot lesz az utolsó mondat után, így folytatja. - Igyekszem mindenkor a tudásom legjavát adni. A huszonnégy órás szolgálat bizony megterhelő. Az átvételkor ellenőrizni kell az összeköttetést, a műszereket, s ha van rá időm, gyakoriok, A fegyvernem mestere jelvény kötelez és én naponta bizonyítani akarok. Szorgalmáért, helytállásáért 1984 őszén felvették tagjelöltnek a pártba. Azt a feladatot kapta, hogy segítsen a SZISZ-alapszer- vezetet aktivizálni. Mint vezetőségi tagnak erre megvan a lehetősége, de nem minden sikerül úgy, ahogy azt szeretné. Alig várja, hogy megérkezzenek az egységhez az új katonalányok, akikkel elgondolásait megvalósíthatja.- Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel, a szabadidőben is tenni kell valamit, olyat, aminek a közösség is hasznát veszi - jelenti ki határozottan. - Ami pedig a hivatásomat, az életpályámat illeti, örülök, hogy azok között lehetek, akik hazánk légiterének biztonságára felügyelnek... K etten azok közül, akik nö létükre a néphadsereg egyenruháját hordják, akik naponta bizonyítják, hogy a nehéz beosztásban férfimódra helytállnak, többet tesznek, mint amit a szolgálati szabályzat előír. Katka és Dana, ketten a sok száz közül, akik másoknak is példaképül szolgálnak. NÉMETH JÁNOS RT n llBfeé,-y giwwv $pr* «a A régi tárórendszer egy része Ján Újházy intéző, jobboldalt pedig Gaál Mátyás a barla ng bejárati csarnoka előtt (Gyökeres György felvételei)
