Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
Vörös Anikó: „örülök, hogy jó kollektívába kerültünk“ Helena Hamrenová: „Már állandó vásárlóink is vannak“ Szabó Zsuzsanna: „Nehezen szokom meg ezt a környezetet“ Könözsi István felvételei B ratislavában a kereskedelemben már évek óta nem nevezhető kielégítőnek a munkaerőhelyzet. Így nem véletlen, hogy a Zdroj vállalat - mely 455 élelmiszerüzletet üzemeltet a városban - arra kényszerült, hogy más üzemektől kérjen segítséget. Szerződések alapján Humennében, Bardejovban és Komáromban (Komárno) is képeznek elárusítókat a fővárosi vállalat számára, így a szakmunkásképző elvégzése után vidékről jönnek Bratislavába dolgozni a fiatalok. Néhány hónapja üzemel a Duna jobb partján lévő városrészben az a korszerű szálló, amelyben átmeneti otthonra találtak. Hét óra múlt néhány perccel. Ilyenkor érkezik haza a lakók többsége: a portán az igazolvány leadása után megkapják a kulcsot. Idegeneknek szigorúan tilos a belépés. Mi is csak nagynehezen jutottunk a nyolcadik emeleti klubhelyiségbe, mert előzőleg „kevés illetékesnek jelentettük be“ e hivatalos látogatást. A pályakezdő elárusítókat a beilleszkedésről, munkájukról, örömeikről, gondjaikról kérdeztük. MÉG ERŐS A HONVÁGY Szabó Zsuzsanna óvónőnek készült, de a sikertelen fölvételi után jobb híján a kereskedelmi pályára sodródott. Szavaiból ítélve még mindig nincs kibékülve sorsával, de azt is tudja, nemigen van lehetősége a változtatásra.- December 17-én jöttünk először a fővárosba. Korábban ugyan már jártam Bratislavában, de nem ismerem a várost. Egy viszonylag forgalmas hentesüzletbe osztottak be. Komáromban a gyakorlatokon máshoz szoktunk. Ott nem volt ilyen nagy forgalom. Épp az ünnepek előtti csúcsban kezdtünk dolgozni. Mindenki és minden idegen itt nekem: a kollektíva, a vevők, de még az áru is, hisz sokkal nagyobb a választék, más mint otthon volt. Áz eltelt időszak még nem volt elég ahhoz, hogy megszokja az új környezetet. Nagy változás történt az életében, hisz eddig a szülők, az iskolában a pedagógusok törődtek vele, minden felmerülő gondot segítettek megoldani. Most pedig saját lábán kell, hogy megálljon.- Még az a jó, hogy Vörös Anikóval egy boltba kerültem. Ha csak egyszóval is mondanák, hogy haza mehetek, bizony rögtön csomagolnék. Nem tudom, hogyan szokom meg ezt a távollétet, ezt a környezetet. Alig várja a hét végét, hogy utazhasson haza. Szombaton délután indulnak és hétfőn este jönnek vissza, mivel szombaton délelőtt még nyitva tart a bolt, hétfőn viszont szabad napjuk van. SOKAT KELL TANULNUNK Anikó kissé derűlátóbb, bár számára is minden új a fővárosban.- Tudjuk, hogy a szerződés alapján legalább három évet itt kell dolgoznunk. Bízom benne, hogy sikerül alkalmazkodnunk, eleget tennünk az elvárásoknak, örülök, hogy jó, segítőkész kollektívába kerültünk. Karácsony előtt kipróbálhattuk, mire is vagyunk képesek. Sokat kell még tanulnunk, áruismeretet, meg a vevőkkel való kapcsolatteremtést is. Úgy érzem, az első fizetésünkért becsülettel megdolgoztunk. Pontosan tudják az összeget: 1060 koronát kaptak kézhez és szinte nem mernek hozzányúlni. Nem döntöttek még, mire költik, de valami olyat szeretnének venni, ami hosszabb ideig emlékeztet majd a fővárosban eltöltött első hónapra.- Még jóformán semmit sem láttunk a városból, még moziban sem voltunk. Szerencsére egy kollégánk itt lakik a szállónk közelében, reggelente vele járunk munkába, de így is fél ötkor kelünk. Fél hatra az üzletben kell lennünk, hogy a hat órai nyitásig már az áru átvételével és kirakásával is elkészüljünk. Bizony sokat fagyoskodunk. A hentesüzletekben sehol sincs meleg. Ha pedig túlságosan felöltözünk, nem bírunk mozogni. A vevők szempontjából kívánatos, az elárusítókéból viszont hátrányos a megszakított munkaidő. Zsuzsa és Anikó is gyakran tanácstalan, mit csináljon 11 -töl 3-ig. Legtöbbször a szállóba jönnek, de sok időt veszítenek az utazással. Este pedig hét előtt alig érnek ideiglenes otthonukba. HA IGYEKSZÜNK, MEGBECSÜLNEK Decemberben tizenöten jöttek Komáromból a fővárosba, köztük Helena Hamrenová is. Ó szintén hentesüzletbe került. Amikor az első napokról kérdeztem, mosolyogva válaszolt:- Az üzletben kedvesen fogadtak, jólesett, hogy az üzem személyzeti osztályáról is eljöttek. A munkahely megtetszett, a kollektíva is jó. Fiatalok is dolgoznak ott, a vezetők pedig készségesek. Aztán vidáman elmesélte, hogy első nap a kollégák elkísérték a szállásra, elmondták, melyik autóbusszal fog utazni. Másnap viszont a lakótelep házai olyan egyformának tűntek számára, nem tudta hol kell leszállni a buszról, és csak kérdezösködés után jutott haza.- Nagyon szép ez az új szálló - folytatta.- Kettesével lakunk a kényelmes szobákban, a földszinti teremben tévét nézhetünk. S a boltban? Azt hiszem, úgy viszonyulnak majd hozzánk, ahogyan mi dolgozunk. Ha látják igyekezetünket, megbecsülnek. A vevők pedig? Olyanok mint mindenütt. Illedelmesek, kedvesek, közlékenyek, dühösek és kötekedők. De vannak már állandó vásárlóim /s-jegyezte meg büszkén. - Jóleső érzés, hogy észrevették: új vagyok. Főképp az idősebb nénik kedvesek, néha azt is megkérdezik, hogy vagyok. Látszólag ő már eligazodik a főváros forgatagában, de azért a szíve haza húz a d'ulovcei szülői házba, ahol két testvére is várja: vajon mit hoz nekik Bratislavából. EGYEDÜL IS HELYTÁLLNI A három lány vallomását Cikhart Zsuzsanna vegyes érzelmekkel hallgatta. Ilyesmit, vagy ehhez hasonlót 6 három évvel ezelőtt élt át. Ő akkor került a fővárosba.- Pincérnek készültem, nem vettek fel - mondotta. - Aztán Komáromban elvégeztem a szakiskolát és Bratislavába helyeztek. Többen jöttünk az osztályból, de azóta különböző okok miatt körülbelül a fele már hazament, vagy más munkahelyet keresett. A vállalaton belül a harmadik boltban dolgozik. Egyszer ö kérte áthelyezését, másodszor pedig egy új csemegeüzletbe kellett a munkaerő, hát oda tették. Lakott munkásszállóban és családi házban albérletben is, nemrég pedig, hogy a korszerű szállót átadták, itt kapott helyet.- Megszoktam a fővárost. Vannak barátaim, akikre számíthatok. A munkahelyen is megértjük egymást, de a vezetőktől néha elvárnánk, hogy jobban odafigyeljenek beosztottjaikra. A mi boltunk 9-től 6-ig tart nyitva. Az egész napomat ott töltöm. Este bizony nemigen van kedvem a várost járni. A fizetésemet, mely a forgalom szerint változik, jól be kell osztanom. Édesanyám nyugdíjasotthonban él, teljesen önálló vagyok. A saját keresetemből kell megélnem, öltözködnöm. Utazásra is félre teszek: a testvérem Kolárovóban él, gyakran meglátogatom őt. Már megszerezte az igazolásokat, amelyek a lakáskérvényhez szükségesek és a napokban a nemzeti bizottsághoz fordul: önálló, saját otthont szeretne, végre állandó lakhelyet igazoló pecsétet a személyi igazolványába... „NEM KÖNNYŰ A HELYZETÜNK“ A Zdroj vállalat személyzeti osztályán nem ismeretlenek a lányok által felvetett gondok. Jozef Kucera osztályvezető így összegezte a hallottakat:- Tudjuk, nem könnyű a lányok helyzete, hisz nemcsak az igényes munkát kell megszokniuk, hanem az idegen környezetet is. Felhívtuk az üzletvezetők figyelmét: csak akkor tudnak zökkenőmentesen beilleszkedni a kollektívába, ha látják, bizalommal fordulhatnak a tapasztaltabbakhoz. A szállóban több lehetőséget kell teremtenünk a szórakozásra, a kikapcsolódásra. A főváros környékéről kb. 300 kereskedelmi dolgozó jár be munkahelyére. A vállalatoknak még mindig kevés a szálláshelye: 650 ággyal rendelkezik, ebből 120-at a szakmunkástanulók foglaltak el. A ligetfalusiban 208-an korszerű körülmények közt lakhatnak. Persze a pályájukon most induló lányoknak nemcsak arra van szükségük, hogy a fővárosban „lakjanak". Most, az első hónapokban segítókézre is, hogy megszokják, megszeressék munkájukat, hogy szabadidejüket hasznosan töltsék, hogy felismerjék a Bratislava nyújtotta művelődési lehetőségeket és igazán jól, egyre otthonosabban érezzék magukat. A főváros élelmiszerüzleteiben ugyanis nélkülözhetetlenek. DEÁK TERÉZ Milyen időjárás lesz? A tátrai meteorológusok r Tátrai sétáink során bizonyára megcsodáljuk a hatalmas hegyormokat, a többi csúcs fölé tornyosuló Lomnici-csúcsot. A látogatók számára szinte természetes, hogy a csúcsra vezető drótkötélpálya kabinjából gyönyörködhetnek a nem mindennapi panorámában. Vannak azonban, akik munkahelyükre járnak a Lomnici-csúcsra. És bizony, nem jutnak el olyan egyszerűen munkahelyükre, mint mi. A csúcson levő obszervatórium munkatársainak rendszerint nincs más választásuk, mint az egész utat, vagy legalább a felét gyalog megtenni. A drótkötélpálya ugyanis csak meghatározott időjárási viszonyok között közlekedik és az igazat megvallva elég gyakran nem kedvez az időjárás. A néhány iratot és a tízórait tartalmazó kisebb táska helyett hatalmas hátizsákkal indulnak útnak, sőt még az egész hétre elegendő vizet is magukkal viszik. Minden zokszó nélkül, így megterhelve teszik meg az utat egészen a csúcsig. Minden évszakban, esőben, hóban, szélben. Az időjárás számunkra sem kedvezett és ezért a csúcs alatt vártuk meg Marian Rajőant, a bratislavai Szlovák Hidrometeorológiai Intézethez tartozó obszervatórium munkatársát. Mindenekelőtt azt kérdeztük meg tőle, mikor és miért létesítették az obszervatóriumot a Lomnici-csúcson?- A csehszlovák meteorólogusok már hosszabb ideje arról álmodoztak, hogy az alpesi létesítményekhez hasonlóan a Magas-Tátra legmagasabb csúcsán is munkahelyet létesíthessenek. Negyvenöt évvel ezelőtt, amikor megkezdték a drótkötélpálya építését, álmuk valóra válhatott.- Milyen feladatok hárulnak az állomásra?- Mindenekelőtt adatokat gyűjtünk az időjárás előrejelzéséhez. Kiépítettük az önkéntes állomások hálózatát, s így számos részadat birtokába juthatunk. A csúcson pontos program szerint, megszakítás nélkül, éjjelMarian Rajcan munka közben nappal dolgozunk. Három óránként, a Nap állása szerint különféle megfigyeléseket végzünk. Megállapítjuk a légnyomást, a levegő hőmérsékletét. Megfigyeljük a felhőzetet, a csapadékot, a legkisebb változásokat is feljegyezzük. Figyelemmel kísérjük a látásviszonyokat és a szél sebességét. Az összegyűjtött adatokat egy nemzetközi számrendszer szerint rögzítjük, amely minden szakember számára közérthető.- Milyen jelentősége van az önök által gyűjtött adatoknak és milyen célt szolgálnak?- Mivel a mienk a Kárpátok északkeleti részében a legmagasabb ponton található ilyen munkahely, adatainkat nemcsak a hazai idójárásjelzésben használják fel, hanem egész Közép-Európában. Meg kell említenem, hogy obszervatóriumunk fekvése egyedülálló, északi irányban már nincs több hasonló állomás. Feldolgozott adatainkat mindenekelőtt a bratislavai központunkba továbbítjuk. A feldolgozás során figyelembe vesszük, hogy az adatokat számítógépekbe táplálják be.- Amint említettük, munkába érkezésük nem á legegyszerűbb. Úgy tudom, a drótkötélpálya üzemeltetése a Köpataki tótól a Lomnici-csúcsra több feltételtől függ. Hogyan is készülnek fel munkájukra?- Hetenként váltakozunk és teljes mértékben mi látjuk el magunkat. Nem panaszkodhatunk az üzemi konyhára, mivel abból főzünk, amit mi hozunk fel. Az ebédek közösek, a vacsorát és reggelit ki-ki egyedül fogyasztja el. így valamennyien egyúttal szakácsok, mosónők és takarítónők is vagyunk. Teherbírásunktól függően mintegy 50 liter tiszta víz áll rendelkezésünkre. Szükség esetén gyűjtjük az esővizet, esetleg felolvasztjuk a havat.- Már csaknem negyed évszázada dolgozik a kívülálló számára ugyan vonzó, de ugyanakkor elképzelhetetlen viszonyok között. Hogyan befolyásolja ez életét?- A szolgálat alatt kevés szabad időmet a főzés és a rendcsinálás tölti ki. Lent a csúcs alatt a családom vár rám. Kedvtelésem is van, fényképezem és rádióamatőr vagyok. Országos viszonylatban is több érdekes kapcsolatot sikerült kötnöm rádióadómmal, (gy például elbeszélgettem a kétezer kilométerre levő Örményország egyik rádióamatőrével is. A Lomnici-csúcsról postázott levelekre vagy más küldeményekre egy különleges pecsét kerül. A téglalap alakú piros pecséten egy drótkötélpályakabin és ez a felirat látható: Lomnici-csúcs, 2632 méter. Ha ilyen bélyegzővel ellátott postai küldeményt látunk, gondoljunk azokra, akiknek munkahelyük ezen a magas hegycsúcson van. JOLANA NOVÁKOVÁ
