Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-05 / 287. szám, péntek

ÚJ szú 3 1986. XII. 5. Fokozni kell az ENSZ tekintélyét A közgyűlés több határozatot fogadott el (ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakának küldöttei egy­hangúlag jóváhagyták az ENSZ különleges bizottságának a jelen­tését, amely leszögezi, hogy a je­lenlegi egyre bonyolultabb nem­zetközi helyzetben állandóan fo­kozni kell a világszervezet tekinté­lyét és tevékenységének haté­konyságát. Tengeralattjáró-ügy Kohl adjon magyarázatot (ČSTK) - A Bundestag gazda­sági és külügyi bizottságának szerdán megtartott rendkívüli együttes ülése sem tisztázta azt, hogy a nyugatnémet kormány mi­lyen mértékben játszott szerepet az azzal összefüggésben kirob­bant botrányban, hogy az állami tulajdonban levő Howaldtswerke- Deutsche Welft hajógyár miként adhatott el titokban tengerelattjá- ró-terveket a fajüldöző dél-afrikai rezsimnek. Az NSZK szövetségi gyűlése tegnap szintén napirendre tűzte a botrány megvitatását. A tanács­kozáson a szociáldemokraták és a zöldek szorgalmazták, hogy Kohl kancellár adjon magyaráza­tot arra, hogy neki milyen szerepe volt mindebben. A közgyűlés résztvevői elítélték az ENSZ működésének aláásásá- ra irányuló washingtoni törekvése­ket. Megszavazták azt a határoza­tot, amelyben tiltakozásukat feje­zik ki azzal összefüggésben, hogy az ENSZ-nek otthont adó Egye­sült Államok csökkenti egyes tagországok diplomáciai személy­zetének létszámát. Példa nélküli­nek minősítették az Egyesült Álla­moknak azt az egyoldalú dönté­sét, hogy előzetes konzultációk nélkül határozott a szovjet diplo­maták létszámának a csökkenté­séről. Az el nem kötelezett országok javaslatára a közgyűlés megsza­vazta azt a határozatot, amely a jószomszédi kapcsolatok fenn­tartására szólít fel minden orszá­got. Egy másik határozat szorgal­mazza egy olyan kódex kidolgozá­sát, amely magában foglalná a bé­ke és a biztonság ellen elkövetett bűntetteket. A szocialista országok javasla­tára határozatot fogadtak el az UNESCO megalakulásának 40. évfordulójával összefüggésben, amely szorgalmazza az igazságos információs rendszer megterem­tését. Nicaraguai tiltakozás (ČSTK) - Nicaragua jegyzék­ben tiífakozott az Egyesült Álla­moknál és Hondurasnál amiatt, hogy a nicaraguai határtól mindössze 15 km-es távolságban hondurasi területen a két ország közös hadgyakorlatot tart. A jegy­zék leszögezi, hogy az amerikai és a hondurasi egységeket no­vember 30-án helyezték át a határ közelébe. Velük együtt nagy mennyiségű haditechnikát csopor­tosítottak át a térségbe, többek között ágyúkat is, amelyekkel lőt­ték a sandinista alakulatok állá­sait. Nicaraguai részről rámutatnak arra: az amerikai kormányzat a manőverekkel megpróbálja elte­relni a figyelmet a titkos iráni kap­csolat nyomán kipattant botrány­ról, amelybe maga Ronald Rea­gan és más magas beosztású kor- mányisztviselók is belekeve­redtek. A hondurasi vezetésnek küldött tiltakozó jegyzék leszögezi, Nica­ragua aggódva figyeli, hogy a szomszédos ország területét az Egyesült Államok ilyen ellenséges célokra használja ki, s véleménye szerint ezek az akciók tovább ne­hezítik a békés rendezést és fo­kozzák a feszültséget Közép- Amerikában. A haladó brit közvélemény elu­tasítóan fogadta azt a tervet, mi­szerint a hét végén Londonban konferenciát tartanak a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására. George Fülkés ellenzéki mun­káspárti képviselő a parlamentben megengedhetetlennek minősítette ezt az akciót. Izrael palesztin táborokat lőtt (ČSTK) - Egy izraeli ágyúna­szád tegnap reggel több mint hat­van rakétát lőtt ki a dél-libanoni Szidon kikötőváros közelében fek­vő palesztin menekülttáborokra. Szemtanúk szerint az Ajn-Hilva és Mijah Mijah menekülttáborokat ér­te a támadás. A hírek szerint több ember megsebesült és jelentős anyagi károk keletkeztek. Áz izraeli akció újabb olaj a tűz- ® re, tovább szítja a palesztinok és a síita Amal mozgalom képviselői között dúló harcokat. Washington a vádlottak padján (ČSTK) - Brüsszelben tegnap folytatódott a NATO tanácskozás- sorozat: megkezdődött a nukleáris tervezőcsoport kétnapos ülése, azt megelőzően pedig a tömb eu­rópai tagállamait tömörítő ún. eu- rocsoport ülésezett. A belga hírügynökség a NATO- üléssel összefüggésben leszö­gezte, hogy ,,az Egyesült Államo­kat a vádlottak padjára ültették“. Weinberger amerikai hadügymi­niszternek választ kell adnia a Reykjavíkban megtartott szovjet -amerikai csúcstalálkozóval összefüggő, mindeddig megvála­szolatlan kérdésekre. Mindenek­előtt azt kell tisztáznia, hogy Wa­shingtonnak tényleges érdeke fű­ződik-e a Szovjetunióval való le­szerelési tárgyalásokhoz, mivel az eddigi lépésekből a Fehér Ház európai szövetségesei nem tud­nak egyértelmű következtetéseket levonni. A nyugat-európai tagor­szágok fenntartásaikat hangoztat­ják az európai közepes hatótávol­ságú rakétákra vonatkozó ún. nul­lamegoldással összefüggésben, mivel szerintük ez azt eredmé­nyezné, hogy a Varsói Szerződés fölénybe kerülne a rövid hatótávol­ságú rakéták, a hagyományos és vegyi fegyverek tekintetében. Tokió helyesli a SALT-II amerikai megsértését „Kitüntetés“ (ČSTK) - Az NSZK-ban mű­ködő egyik leghírhedtebb re- vansista szervezet, az ún. ke­let-porosz németek szövetsé­ge a legmagasabb kitüntetést, a „Porosz Pajzs“ érmet ado­mányozta Friedrich Zimmer­mann belügyminiszternek. A minisztert azért érte ez a „megtiszteltetés“, mert aktí­van támogatja a revansista erőknek a szocialista orszá­gokkal szembeni területi köve­teléseit. Zimmermann a kitün­tetés átvételekor ismét han­goztatta, hogy a „német kér­dés továbbra is nyitott“. Jellemző, hogy ugyanezt a kitüntetést kapta meg egykor Dönitz náci háborús bűnös, akit Hitler utódává nevezett ki. (ČSTK) - A japán kormány „megértéssel“ fogadta a wa­shingtoni kormányzatnak azt az eljárását, miszerint nem hajlandó a továbbiakban megtartani a stra­tégiai támadó fegyvereket korláto­zó szovjet-amerikai SALT-II szer­ződést. A Kiodo hírügynökség szerint Kuranari Tadasi japán külügyminiszter az egyik parla­menti képviselő interpellációjára válaszolva kijelentette: Tokió sze­rint az Egyesült Államoknak az a lépése, hogy nem tartja magát a SALT-ll-ben rögzített mennyi­ségi plafonokhoz, olyan lépést je­lent „amely a nyugati tábor érde­keit szolgálja és a feltartóztatás erőit segíti“. A japán diplomácia vezetője a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy kormánya ilyen érte­lemben megértéssel viseltetik a washingtoni lépés iránt. Dél-Afrika Rendőrterror a bányában (ČSTK) - A dél-afrikai Johan­nesburgtól 50 km-re keletre fekvő grootwlei aranybányában a rendő­rök minden ok nélkül agyonlőttek egy bányászt, egy másikat pedig megsebesítettek. A rendőrök ak­kor kezdtek tüzelni, amikor a bá­nyászok éppen távoztak a befeje­ződött szakszervezeti gyűlésről. Marcel Golding, a Nemzeti Bá­nyászszövetség képviselője sze­rint a bányászok nem adtak okot a brutális rendőri beavatkozásra és megerősítette, hogy szokásos gyűlésről volt szó. Számos kérdés merül fel azzal összefüggésben, hogy a pretoriai rezsim miért ve­tette be az egységeket ebben a bányában, niszen nem kapott zavargásokról érkező jelentése­ket. A dél-afrikai bányák többsége saját rendfenntartó erőkkel rendel­kezik. A grootwlei bányászokat mindenekelőtt azért támadták meg indokolatlanul, hogy megfé­lemlítsék más bányák szakszerve­zeti képviselőit. Dél-Afrika szerte szolidaritási sztrájkokra került sor több más bányában. A munkabeszünteté­sek résztvevői így tiltakoztak a rendőrök brutális grootwlei be­avatkozása miatt. Az ottani bánya mintegy 5000 bányásza szintén tiltakozó sztrájkba lépett. A fő veszély már mögöttünk van Legaszov (ČSTK) - A csernobili atomerő­mű 4. blokkjának végleges „elte­metése“ az emberek ezreinek nagy győzelme az elszabadult elemek felett - mutatott rá Valerij Legaszov akadémikus, a moszk­vai atomenergetikai intézet igaz­gatóhelyettese, a csernobili atom­erőmű balesete következmé­nyeinek felszámolására létesített kormánybizottság tagja a Novosz- tyi sajtóügynökségnek adott inter­jújában. Az emberek az igényes munka folyamán, amely bonyolult sugár­zási helyzetben valósult meg, megtisztították az atomerőmű tér­ségét a radioaktív szennyezéstől, naponta huszonnégy órán át épi­akadémikus a csernobili helyzetről tették a védőfalakat a megsérüJt 4. reaktor körül. Biztonsággal kijelenthetem, hogy már nem érhet bennünket váratlan dolog, sem radioaktív su­gárzás vagy más káros befolyá­sok, amelyek a környezetet szennyezik - jelentette ki Lega­szov akadémikus. A 4. energia­blokkot körülvevő „szarkofág“ bo­nyolult mérnöki építkezés, amely­ben számos ellenőrző és diag­nosztizáló műszer van elhelyezve. Az atomerőmű térségében még vannak olyan szakaszok, ahol fo­kozott a radioaktivitás, de a szarkofág mellett közvetlenül fekvő hely, ahol a sugárzás azelőtt a legnagyobb volt, már nem tarto­zik a veszélyeztetettek közé. Az atomerőműben különleges szolgálatot létesítettek, amely fi­gyelemmel kíséri az ártalmatlanná tett reaktor állapotát. A fő veszély már mögöttünk van - mondotta Legaszov akadémikus. Az atom­erőmű körül folyó Pripjaty folyó vize tiszta, éppúgy, mint a kijevi víztározó vize is. Az atomerőmű térségének túl­nyomó részét fertőtlenítették és most a szarkofág befejezése után az egész 30 kilométeres biztonsá­gi övezet megtisztításán folyó munkák még jobban meggyorsul­nak. Maga az erőmű teljes üzeme­lésre tér át. „Egy nemzedék sajátos jellemvonása...“ Megemlékezés a moszkvai csata 45. évfordulójáról A moszkvai ellentámadás a nagy honvédő háború kezdeti szakaszának legkiemelkedőbb, felmérhetetlen jelentőségű fejeze­te volt. A köztudatban erről a jól ismert és gyakran látott híradófel­vételek élnek. Ezek megelevene- désének pergő ritmusában kissé összemosódik a szigorúan vett időrend. A fasiszta csapatok visz- szaszorítását idéző képsorok el­választhatatlanul összefonódnak az egy hónappal korábban, 1941. november hatodikén a metró Ma­jakovszkij állomásán a nagy októ­beri szocialista forradalom 24. év­fordulójának tiszteletére rendezett ünnepi ülés mozzanatait rögzítő filmkockákkal. Majd felvillannak a másnapi, a november hetedikén megtartott nevezetes díszszemle képsorai: a sűrű hófüggönyben tá­volba vesző menetoszlopok, me­lyek egyenesen a frontra vonultak. S közben szinte észrevétlenül fel­erősödik az aláfestő zene, fel­csendülnek Alekszandrov akkor amolyan félhivatalos himnusszá vált „Szent háborújának“ szár­nyaló dallamai. Bugyonnij marsall írja visszaemlékezéseiben, hogy a térdig érő hóban menetelő min­den kiskatonában a vitézi erények megtestesülését látta, s a Vörös teret betöltő mennydörgés-szerű „urá“ számára is eskütételként hatott. A mozik filmvásznán és a tele­vízió képernyőjén gyorsan pereg­nek az események, s pillanatokon belül megjelennek az egy hónap­pal később, december ötödikén és hatodikén megindult szovjet ellen- támadás mozzanatai. Előtűnnek az ellenséget üldöző, szélsebesen száguldó síléces lövészosztagok, amint hirtelen lefékeznek, hogy az első felszabadított helységben összeölelkezzenek a vastag hóta­karó alól elómeredező üszkös ro­mok között a még életben mara­dottakkal. Persze, az ellentámadás kibon­takozásáig eltelt minden egyes nap tele volt drámai események­kel, a főváros közvetlen közelébe jutott ellenségnek súlyos védelmi harcokban történő feltartóztatásá­val, miközben már folytak az elő­készületek arra, hogy a vörös had­sereg csapatai védekezésből nagyméretű támadásba menjenek át. Volokolamszk, Szolnyecsnye- gorszk, Klim, Isztra - ezekhez a történelmivé vált helységekhez vezető utakon morzsolódtak fel a fasiszta betolakodók támadó ékei. Itt született Panfilov hu­szonnyolc páncélvadászának hőstette, mely a szovjetunióbeli nyugati haditudósító, Alexander Werth visszafogott tárgyilagos­sággal megfogalmazott megálla­pításai szerint korántsem volt a bátorság és önfeláldozás egye­dülálló példája. Tudjuk, a fasiszta támadók no­vember hetedikén Moszkva utcáin akartak masírozni. Sőt, már elké­szült a világ első szocialista álla­mának megszűnését bejelentő beszéd fogalmazványa is. A fa­siszta lapok utasítást kaptak, hogy tartsanak fenn helyet a Moszkva bevételéről szóló hírek számára. E helyett 1941. december 13-án Levitannak, a Szovjet Tájékozta­tási Iroda nevezetes közleményét ismertető öblös hangja szállt az éterben, hírül adva, hogy meghiú­sult Moszkva bekerítési kísérlete. A jelentős túlerővel - a hadtörté­neti munkák adatai szerint - több mint 1 millió fasiszta katona, 14 ezer löveg, 1700 harckocsi és 950 repülő bevetésével megindított Tajfun-hadmúvelet kudarcot val­lott. A második világháború során először kényszerült visszavonu­lásra a német hadsereg. A moszk­vai csata véglegessé tette a vil­lámháború csődjét, megfosztotta a német hadsereget a legyőzhe­tetlenség nimbuszától. Erőt adott a leigázott népek ellenállási moz­galmainak, s megerősítette a Szovjetunió nemzetközi tekinté­lyét. A szovjet csapatok moszkvai ellentámadásának hőstettekben bővelkedő eseményei negyvenöt év elteltével sem váltak tankönyv- szerű összefoglalások tárgyává, a háborús krónika lapjaira szoruló puszta történelmi adattárrá. Nem­zedékről nemzedékre hagyomá- nyozódik a bátorságnak és a hősi­ességnek nem egy, a korabeli tömeghangulatban legendává nőtt példája. Eleven hatóerőt jelent azonban a korabeli résztvevők je­lenlétének a dolgos hétköznapok­ban tetten érhető érzékelése. Erről tanúskodik a szovjet Pravda által szervezett történelmi emlékidézó ankét, melynek eredményeként a közelmúltban megszólalt a vész­terhes 1941-es év számos egy­szerű frontharcosa. A Pravda munkatársai egyéni és helytörté­neti adatgyűjtésekre támaszkodva kérdéseikkel azok nyomába ered­tek, akik ott voltak az 1941. évi, már szintén legendássá vált dísz­szemlén, s a háború poklából győztesként visszatérve napjaikat még ma is serény munkával töltik. Az egyik legidősebb veterán, Konsztantyin Alekszejevics Bere­zin ma kilencven éves. Már 1917- ben azok között volt, akik a pet- rográdi pályaudvaron lelkesen kö­szöntötték az emigrációból meg­érkező Lenint. Megjárta a polgár- háború frontjait. A fasiszta táma­dás közvetlenül a határövezetben érte. A negyvenöt évvel ezelőtti dísz­szemle legfiatalabb résztvevője akkor 14 éves kamasz volt. A kol­hozban már a felnőttekkel egy sor­ban dolgozott. A lovas katonákhoz többször is visszaszökve végül is a kozákok maguk közé fogadták. Parancsnoka beleegyezett, hogy a számtalan harci felderítésben elismerést szerzett gyerekember is részt vehessen a díszszemlén. Még ma is vasutasként dolgozik. Az 1941-es év katonái - akik nélkül nem kerülhetett volna fel 1945-ben a Reichstag kupolájára a győzelmi lobogó, - még ma, hajlott korukban is részt kívánnak venni a szocialista építőmunká­ban. ,,Egy nemzedék sajátos jel­lemvonása ez“ - írja a Pravda munkatársa, utalva - minden részletesebb kommentár nélkül is - a békés egymás mellett élés szorgalmazásának elengedhetet­len feltételeire. ,,Manapság a béke és a társadalmi haladás sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szocialista világrend- szer gazdasági és politikai fejlődé­sének dinamikusságával. E dina­mizmus szükségletét az diktálja, hogy gondoskodni kell a népek jólétéről. Szüksége van rá azon­ban a szocialista világnak a hábo­rús veszéllyel való szembenállás miatt is“- mondotta Mihail Gorba­csov az SZKP XXVII. kongresszu­sán elhangzott előadói beszé­dében. A moszkvai csata a múlt és a jelen közötti kapcsolatok össze­függéseibe ágyazódva a minden­napi építő munkában feloldódó emberi magatartások példájával segíti az internacionalista össze­fogás erejének napjainkban oly fontossá vált meghatványozódá- sát. Mert hiszen a szocialista kö­zösség országai, vezető marxista- leninista pártjai előtt nem könnyű, a szó valódi értelmében történelmi fontosságú bel- és külpolitikai fel­adatok megoldása áll - hangsú­lyozta a KGST-országok testvér­pártjainak közelmúltban lezajlott legmagasabb szintű tanácskozá­sa K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom