Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-05 / 287. szám, péntek

Töretlenül... Kemény küzdelemre emlékezve Uj szemlélettel, korszerűbben AZ IDEOLÓGIAI KONFERENCIÁKON SZERZETT TAPASZTALATOKRÓL Az első ember, akit a faluba érkezve megszólítok, meg tudja mondani, hol lakik Szagan Mihály bácsi. Ezen nincs is mit csodál­kozni, hiszen a 84. évét taposó veterán pártharcos az elmúlt évti­zedekben aktív, ismert ember volt Kosút (Košúty) községben. Volt komisszár, pártelnök, állt a helyi nemzeti bizottság élén - hogy csak a legfontosabb tisztségeit említsem. Még ma is eljár a helyi pártalapszervezet gyűléseire, a Nemzeti Front bizottságainak ta­nácskozásaira. Betessékel a falu közepén épült családi házába, melyben felesé­gével él, aki most épp az ágyat nyomja, mivel a napokban elesett a lakásban. A telek túlsó végében álló házban egyik fia lakik. Ö Brati­slavában dolgozik, kőműves. A másik fia Štúrovóba nősült, ott vonatvezető. Két lánya közül az egyik Kosúton a magyar tanítási nyelvű alapiskolában tanít, a má­sik pedig Galántán (Galanta), a já­rás székhelyén, az oktatásügyi osztályon dolgozik. Szaganék tehát becsületes, de­rék embereket neveltek gyerme­keikből, jóllehet nem volt könnyű az életük. És Mihály bácsi a min­dennapi munkán kívül többletfela­datot is mindig vállalt. Ezt a párt harcosaként természetes köteles­ségének tartotta. Már 1925-ben tagja volt a kommunista pártnak. A község felszabadulásától egé­szen 1945 júniusának végéig ő volt a falu komisszárja. 1946- ban egyik szervezője a választási alapra történt gyűjtésnek. Elővesz egy régi iratot, melynek tanúsága szerint a helyi pártszervezetet a járási pártbizottság dicséretben részesíti azért, mert a kosúti kom­munisták 1155 koronát gyűjtöttek a választási alapra. Egy füzetet is elém tesz, melyből megtudhatom, hogy a község lakosai közül ki és hány koronát adományozott. A pénz apránként, 20-25 koro­nánként gyűlt össze.- Különösen fontos időszak a község és egyben Szagan elv­társ életében az f950-es esz­tendő.- Abban az időben én voltam a pártelnök a faluban - emlékezik. - Akkor alapítottuk meg a földmű- ves-szövetkezetet. Én írtam alá az első belépési nyilatkozatot. Ez jú­nius 3-án volt. Rajtam kívül akkor még hatan írták alá. Aztán vagy harminc taggal elkezdtük a mun­kát. Ősszel már közösen vetet­tünk. Az ef$z első elnöke én let­tem. Három évig voltam ebben a tisztségben. Felidézi, hogy a kezdet, de még a folytatás is milyen nehéz volt. Bizony akadtak, akik fenyegetőz­tek. Sőt, olyanok is, akik szándé­kosan hátráltatták a munkát.- Egyik alkalommal dolgom volt Galántán. Mire kerékpáron vissza­érkeztem, látom, hogy a két csép­lőgép közül az egyik áll. Amikor felelősségre vontam a szövetke­zet csoportvezetőjét, hogy miért, azt válaszolta, azért, mert a pa­rasztoknak jogukban áll fellebbez­ni, amiért elvisszük a masinát. Azonnal parancsot adtam, hogy vigyék csépelni. Egy másik alkalommal korábbi megegyezésük ellenére a sürgős lucernabehordás helyett egyesek tüzoltóversenyre akartak menni a lovakkal. Ekkor is az elnöknek kellett határozottan közbelépnie.- Három év után le is váltottak a szövetkezet éléről - jegyzi meg nem kis keserűséggel. - 1954-től 1960-ig a hnb elnöke voltam. Ám amikor ez már fizetett tisztség lett, más került a helyembe. Egy ha­szonleső, aki korábban azért har­colt, hogy a helyi művelődési há- ?at adjuk át az efsz-nek. Én azon­ban a járáson elintéztem, hogy ez ne valósulhasson meg. Tudtam, hogy mi volt ezzel a célja: büfét szeretett volna nyitni benne a fele­ségének. Ez később sikerült js neki. De csak miután ,,felváltott“ engem a hnb-elnöki tisztségben. Ez a funkció őt már csak akkor érdekelte, amikor fizetett tisztség lett. Hogy milyen is volt igazából ez az ember, az akkor derült ki mindenki számára, amikor 1968- ban Nyugatra szökött.- Szagan elvtárs Kosúton szü­letett?- Nem, én a közeli Abrahám- ban születtem. Másfél éves vol­tam, amikor anyám férjhez ment Kosűtra egy özvegyemberhez, (gy kerültem ide. Ezután tehát már minden szál ehhez a községhez kötötte. Itt volt az 1931-es szörnyű kosúti sortűz idején is. Sőt, aktív résztvevője az eseményeknek.- Én voltam a gyűlés kérvénye­zőinek egyik aláírója - mondja, miközben gondolatban emlékei közt keres. - A kisbíró átadta a be­tiltásról szóló levelet. Ezt elvittem a szomszéd faluba, Hegyre Major István elvtársnak, mert tudtam, hogy ott van Kugler Jánoséknál. Ott tanakodtunk, hogy mi legyen, menjünk-e vagy ne Kosútra. Aztán úgy döntöttünk, hogy igen. Hu­szonhármán indultunk el. Kosúton a csendőrök már vártak bennün­ket, de beengedtek a faluba. Egy csendőr ment előttünk, aki jelen­tette az üzletben tartózkodó csend­őröknek, hogy megjöttünk. Jáno­šík főhadnagy, a parancsnok kö­zölte Major elvtárssal, hogy az összejövetel be van tiltva és fel­szólította: ezt jelentse ki a többiek­nek is. Major elvtárs azt válaszol­ta, tudomásul veszi, de engedje meg neki, hogy néhány emberrel elbeszélgethessen. Erre a csen- dórparancsnok kardjával leütötte őt. Ez egyben jel volt a tűzpa- rancs megadására, hiszen ekkor a puskák is eldördültek. Három embert megöltek, ötöt pedig meg­sebesítettek. Én másokkal együtt egy nyitott udvarba menekültem. Később hazamentem, de este tíz­kor elvittek a csendőrök, és regge­lig tartott a kihallgatás, vertek ben­nünket. Reggel megvasalva szállí­tottak Galántára, a járásbíróságra. Onnan ötünket (négy férfit és egy nőt) Bratislavába vittek vizsgálati fogságba, s csak június közepén engedtek haza. A sortűz május­ban, pünkösdhétfőn volt. Emlékeiről, az egykori harcok­ról, küzdelmes életéről szívesen beszél a fiataloknak. Meghívták öt pl. a bratislavai magyar tanítási nyelvű gimnáziumba, a vízkeleti (Čierny Brod) szlovák, a sládkovi- čovói magyar alapiskolába. Kész­ségesen válaszolt katonák kérdé­seire is a sered'i laktanyában. Érdemeiért számos elismerés­ben részesült. A Galántai járás veterán pártharcosainak fényké­pei megtekinthetők a járási pártbi­zottság épülete előtti dísztablón. Köztük Szagan Mihály elvtárs arc­Előző tanácsadónkban megis­merkedtünk a nagy epileptikus ro­ham klinikai tüneteivel, s rámutat­tunk a roham veszélyeire is. Ah­hoz, hogy csökkentsük az epilepti­kus roham veszélyes következ­ményeit, gyógyítani kell az epilep­sziát és megelőzni. Az epilepszia gyógyítása mindig szakorvos, ideggyógyász feladata. Ö az, aki pontosan meghatározza az epi­lepszia formáját, előírja a megfele­lő gyógyszert, esetleg gyógyszer­kombinációt. Amennyiben csak egyszer, va­lamilyen megterhelés után kelet­kezik epileptikus roham, s nem lehet bebizonyítani az epilepszia másodlagos jellegét, nem kez­dünk rohamellenes gyógykeze­lést, mely mindig hosszadalmas, gyakran évekig tart. Az ilyen sze­mélyeket azonban rendszeresen eílenórző kivizsgálásra hívjuk, is­mételten elvégezzük az elektroen- cefalikus kivizsgálást. Ez a mód­szer fájdalommentes, s jól tükrözi az agy elektromos tevékenységét. Ne féljünk hát tőle, s rendszeresen látogassuk kezelőorvosunkat. A rendszeres kivizsgálások fényt derítenek arra, hogy csak egy ro­hamról volt-e szó, vagy a roham a kezdődő epilepszia elsó rohama % A komáromi (Komárno) járási pártbizottság politikai nevelés há­zának két előadója, páspár János és Egyházi Pál, a közelmúltban négy ideológiai konferencián vett részt. «-Tetszett nekem - mondta Gáspár János -, hogy a vitában felszólalók hangsúlyozták: sikeres propagandamunka mindig a pár­beszéd, mert ez ad alkalmat és lehetőséget a kérdések tisztázá­sára, s arra is, hogy a kérdések megoldására mozgósítsunk. Ez egyébként is fontos, hiszen a gon­dok, a tennivalók felismerésében nem engedhetjük át másoknak a kezdeményezést.- Az viszont nemigen tetszett - fűzte hozzá Egyházi Pál -, hogy a résztvevőknek majd a fele isme­rős volt más tanácskozásokról. Ez azt jelzi, hgy a feladatokat, a tiszt­ségeket nem mindig sikerül ará­nyosan elosztani. Egyesek a kel­leténél is többet kapnak, mások pedig tétlenek. A jövőben foglal­kozni kell azzal a kérdéssel is, hogy az ilyen tanácskozásokra kit hívunk meg... Nyomban szóba is került a teg­napitól különböző, másfajta szem­lélet kérdése a propagandamun­kában. Az ideológiai konferenciá­kon hallott felszólalások és viták alapján mind a ketten úgy ítélik meg, hogy a pártoktatók, a propa­gandisták, a politikai képzéssel és neveléssel foglalkozó aktivisták mind világosabban látják: népgaz­daságunk intenzív fejlesztése, volt-e. Ezek az ellenőrző kivizsgá­lások nagyon fontosak az esetle­ges tévedések elkerülése végett - tartsuk meg tehát az orvos utasí­tását! Az epilepszia gyógyítása az el­múlt húsz év alatt nagy fejlődésen ment keresztül, s ma már a gyógyszerek sokasága áll ren­delkezésünkre. Az eseteknek csaknem 80 százaléka kedvezően befolyásolható a gyógyszeres ke­zeléssel, amihez azonban a beteg együttműködése, fegyelmezettsé­ge, türelme is szükséges. Az epi­lepszia gyógyítása mindig hosszú ideig tart. Soha ne hagyjuk abba az előírt gyógyszer szedését, mert a gyógyszer hirtelen elhagyása, vagy gyors csökkentése provokál­hatja az epileptikus rohamot, s nem egyszer status epileptikus­hoz vezet (olyan állapot, melyben a rohamok olyan sűrűn követik egymást, hogy a beteg az egyes rohamok között nem nyeri vissza az eszméletét). Ez a beteg szá­mára életveszélyt jelent. Mindig legyen a kezünk ügyében a szük­séges gyógyszer, s idejében men­jünk el az orvoshoz az újabb ada­gért. Mindig legyen egy teljes cso­mag otthon tartalékban, nehogy szombaton este kellemetlen meg­lepetés érjen bennünket! Ezt a tudományos-műszaki haladás­nak a meggyorsítása az ő munka- területükön is nagyobb felkészült­séget, kezdeményezést, újfajta szemléletet igényel. Ezzel kap­csolatban véleményt is mondtak azokról a konferenciákról, melye­ken részt vettek. A járási egészségügyi intézet ideológiai konferenciáján bejelen­tették: a politikai képzésben mel­lőzni fogják a bürokratikus és for­mális elemeket, ugyanakkor idő­ben gondoskodnak arról, hogy az előadók pontos és megbízható tá­jékoztatást kapjanak a munka­problémákról. Az előadóktól ugyanis megkívánják a munkahe­lyi problémák iránti nagyobb érzé­kenységet, a határozottabb kiál­lást, a meggyőzés képességét. Azon az ideológiai konferenci­án, amelyet Bátorkeszi (Vojnice) községben a helyi pártbizottság kezdeményezésére rendeztek meg, már a megnyitó beszédben hangsúlyozta Kovács Imre pártel­nök: A propagandistáknak, ha si­keresebbek akarnak lenni, mint tegnap vagy tavaly voltak, jobban figyelembe kell venniük a műkö­dési feltételeket, a helyi sajátossá­gokat, a változó körülményeket, a növekvő követelményeket. Ezért került napirendre a földműves­szövetkezetben szervezendő szo­cialista munkaiskola kérdése: ne a járási tisztségviselőkre bízzák a témák megválasztását, hanem inkább az efsz gazdasági vezetői­re, akik sokkal jobban tudják, hogy a szabályt különösen a falun élők­nek kell megtartaniuk (nincs gyógyszertár) vagy azok eseté­ben, akik nem hazai gyártmányú gyógyszert kapnak. X A gyógyszer nem hat egyik pil­lanatról a másikra. Szükséges, hogy a vérben kialakuljon egy bi­zonyos szint, amihez az egyes gyógyszerek esetében különböző idő szükséges. Az antiepileptikum (az epilepszia elleni gyógyszer) vérszintje csökkenhet a nem töké­letes felszívódás következtében is - pl. hányás alkalmával. Ilyen esetben pótolnunk kell a kihányt gyógyszert, s így elejét vehetjük az esetleges komplikációknak. A gyógyszert rendszeresen szed­jük, s tartsuk meg az orvos utasí­tását a gyógyszerszedéssel kap­csolatban. Ha megjelennek a gyógyszer esetleges mellékha­tásai, (álmosság, az íny elszíne­ződése, fényérzékenység, kiüté­sek, gyomorfájás stb.) rögtön for­duljunk az illetékes ideggyógyász­hoz, de a gyógyszer szedését ne hagyjuk magunk abba! Csakis az orvos döntheti el, hogy a gyógy­szer adagolását csökkenti-e, vagy a gyógyszert más orvosságra cse­réli. Az epilepszia gyógyításában nagy szerepet játszik a helyes életmód. Nem kell az epileptiku­soknak különösebb diétát tartani­uk, de mindennemű alkoholos ital fogyasztása szigorúan tilos! Nem ajánlatos a rumos bonbont sem milyen ismeretekre van szükség az eredményesebb munka meg­szervezésekor. A politikai képzés és nevelés korszerűsítésének kér­désében pedig megállapították annak kettős célját: erősítse a központi irányítást és növelje a helyi szervek, intézmények önál­lóságát. A hurbanovói városi ideológiai konferencián az ifjú kommunisták nevelésének feladataival foglal­kozva, sajnálatos tényként állapí­tották meg: a sörgyári kivételtől eltekintve, a munkásfiatalok köré­ben a SZISZ politikai befolyása, szervezettsége évek óta elmarad a kívánatostól. Rámutattak arra is, hogy ezen a téren számos ok közül jó néhánynak a gyökere az ifjúsági mozgalmi munka hibás stí­lusában található, amivel sürgő­sen szakítani kell. Szóba került a bejáró sörgyári munkásokat érintő, évek óta megoldatlan probléma is: mivel az illetékesek képtelenek a műszak kezdetét és az autóbuszjáratok érkezési-indu­lási időpontját egyeztetni, azok ke­rülnek hátrányos helyzetbe, akik részt vesznek a pártoktatáson. A járási szakszervezeti tanács ideológiai konferenciáján erőteljes hangsúlyt kapott a propagandis­tákhoz intézett figyelmeztetés: te­vékenységük során határozottab­ban fogalmazzák meg a teljesít­ményekkel arányos bérezés, vagyis a brigádrendszerű munka- szervezés és jutalmazás elterjesz­tésének igényét, lépjenek fel a munkahelyi gondok iránti érzé­ketlenség, a kényelmesség, a te­kintélyféltés ellen, a haladást féke­ző tényezők megszüntetéséért. Helytelenítették az olyan gyakor­latot, amikor a gazdasági vezetők és propagandisták a munkahelyi gondok elemzése helyett tájékoz­tatás címén a termelési adatok számsorának aprólékos, de senkit sem érdeklő, senkit sem érintő ismertetésével állnak a dolgozók elé. Sürgették viszont az ötletek, az elképzelések felkarolását, a munka szervezettségének lé­nyeges javítására irányuló törek­vések támogatását.- A konferenciákon szerzett ta­pasztalatok számomra azzal a ta­nulsággal szolgáltak, hogy saját munkánkat a korábbinál sokkal differenciáltabban kell végeznünk - állapította meg Egyházi Pál. Megítélésem szerint - fűzte hozzá Gáspár János - a reális lehetőségeket figyelembe véve, több problémával is szembe kell néznünk az idei pártoktatási év­ben, mert nem egyszeri, hanem hosszú távú feladat, amit tőlünk joggal elvárnak. HAJDÚ ANDRÁS elfogyasztani, mivel az alkohol már elenyésző kis mennyiségben is epileptikus rohamot válthat ki. Helyes viszont betartani a min­denki számára hasznos, egészsé­ges táplálkozást - kevés cukrot, zsiradékot, több fehérjét, gyümöl­csöt, zöldségféléket, tejterméke­ket. A sót ne használjuk mértékte­lenül, s egyszerre ne fogyaszunk nagyobb mennyiségű folyadékot. Nem tilos a mértékkel fogyasztott kávé és tea sem, s az erős dohá­nyost sem kínozzuk teljes leszok- tatással (habár ez nem válna ká­rára, csakúgy, mint mások eseté­ben sem). Nagyon fontos a szabályos életritmus - a beteg rendszere­sen, megközelítőleg ugyanabban az időben térjen nyugovóra, az alvás hossza felnőttek esetében 7-8 óra legyen. Ne virrasszunk, s ne nélkülözzük az alvást, mivel az alvás elvonása fokozza az agy rohamkészségét. Mellőzzük a dél­utáni szunyókálást, mivel az elal- vás és az ébredés időszaka kivált­hatja a rohamot. Ezért az epilepti­kus ne dolgozzék váltott műsza­kokban. Végezhet testi és szellemi munkát, tilos viszont olyan munka­körben dolgoznia, ahol a baleset- veszély nagyobb az átlagosnál (pl. járművezetők, magasban dolgo­zók, esztergályosok, gépkezelők stb.). Fontos hogy otthon és mun­kahelyén is nyugodt légkörben él­jen a beteg. DR. MADARÁSZ ISTVÁN Az olomouci Sigma vállalat már 1967 óta szállít öntözőberendezéseket a Szovjetuniónak. Ebben az évben 700-at exportált, amelyek mind­egyike 50 hektár mesterséges öntözésére alkalmas. A képen: Miloš Konečný egy csévélődobos öntözőberendezés lapátját szereli fel. (Ladislav Galgonek felvétele - ČTK) ORVOSI TANÁCSADÓ Az epilepsziáról III. ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom