Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-02 / 284. szám, kedd

ÚJ sző 3 1986. XII. 2. A SALT-II megsértése ellenkezik az USA érdekeivel Byrd szenátor szerint Reagant kényszeríteni kell a szerződés megtartására A KUBAI FORRADALMI FEGYVERES ERÓK NAPJA Élni a hazáért (ČSTK) - Robert Byrd, a de­mokrata többség vezére az ameri­kai szenátusban javasolta: a Kongresszus szavazza meg egy Poseidon nukleáris tengeralattjáró kiselejtezését és így kényszerítse Reagan elnököt a SALT-II szer­ződés tiszteletben tartására. Byrd szenátor reményét fejezte ki, hogy Reagan elnök maga teszi meg ezt a lépést, amely ellensúlyozná a 131. B-52-es bombázó had­rendbe állítását. A SALT-II rendelkezéseinek megsértése ellen felemelték sza­vukat a republikánus párt képvise­lői is. David Durenberger szená­tor a CBS televíziós társaságnak adott nyilatkozatában a SALT-II megsértését az Egyesült Államok érdekeivel ellentétes lépésnek mi­nősítette. A nyugatnémet Szociáldemok­rata Párt (SPD) a SALT-II szerző­Személycserék Bangladesben (ČSTK) - Mohamed Ersad tá­bornok, bangladesi elnök jelentős változtatásokat hajtott végre kor­mányában. A legfontosabb ezek közül, hogy az eddigi igazságügy­minisztert miniszterelnök-helyet­tessé nevezte ki. összesen hat tárca élére került új ember. Válto­zott egyebek között a belügymi­niszter személye, ugyanakkor a kormányfő és a külügyminiszter ugyanaz maradt. (ČSTK) - Tegnapra tűzték ki Ronald Reagan amerikai elnök találkozóját annak a bizottságnak a tagjaival, amelynek feladata, hogy kivizsgálja a nemzetbiztonsá­gi tanács szerepét a titkos iráni fegyverszállításban és az ebből befolyt milliók törvénytelen átuta­lásában a nicaraguai ellenforra­dalmároknak. Meghívták az ülésre a nemzetbiztonsági tanács vala­mennyi tagja mellett William Ca­(ČSTK) - A Baszkföldön vasárnap rendezett tartományi parlamenti vá­lasztásokon a legtöbb mandátumot a Baszk Szocialista Párt szerezte (18- at), a második helyen fö ellenfele, a Baszk Nemzeti Párt végzett (17 man­dátummal). Ez utóbbi pártból kivált Baszk Nacionalisták 14 mandátumot dés megtartása ügyében az Egye­sült Államoknak címzett közös parlamenti felhívás megfogalma­zását javasolta a bonni koalíciós kormánynak. Karsten Voigt, az SPD parlamenti csoportjának kül­ügyi szóvivője egy lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, ezt a lehetőséget az egységes akarat kifejezésére - a választási harc ellenére - az NSZK érdekében ki kellene használni. A koalíciós kor­mány ezzel a felhívással bebizo­nyíthatná, hogy tartja magát ko­rábbi szavaihoz és híve a kelet­nyugati párbeszéd politikájának - mondta Voigt. (ČSTK) - Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára a párt III. kongresszusának rendkívüli ülé­sén hangsúlyozta a szocialista or­szágok Kubának nyújtott interna­cionalista segítsége jelentőségét. Kuba gazdasági és szociális terü­leten egyaránt nehezen tudta vol­na elérni a jelenlegi szintet a szo­cialista országok támogatása nél­kül. Kiemelte az internacionalista nevelés fontosságát és a fejlődő országoknak nyújtott kubai inter­nacionalista segítséget. Rámuta­tott, hogy milyen negatív követ­kezményekkel járhat az, ha az ember csupán az anyagi javakat részesíti előnyben. Az ilyen egyén seyt, a CIA igazgatóját, William Crowe tengernagyot, a vezérkari főnökök testületének elnökét és Donald Regant, a Fehér Ház sze­mélyzeti főnökét. A legfontosabb napirendi pont rendkívüli intézke­dések elfogadása a kormány presztízsének javítására. A Fehér Ház titkos és a jelek szerint törvénytelen lépései olyan politikai lavinát indítottak el, mely­nek méretei emlékeztetnek a Wa­szereztek, és 13 képviselői hellyel szo­rosan mögöttük végzett az ETA szélső­séges szervezethez közelálló pártkoa­líció. A baszkföldi baloldali pártoknak 9 képviselőjük lesz a helyi parlament­ben (korábban 6 volt). A választásokon a szavazásra jogosultak alig háromne­gyede vett részt. Dél-Korea Az ellenzék folytatja a harcot (ČSTK) - A dél-koreai ellenzéki Új Demokrata Párt vezetősége tegnap kiadott nyilatkozatában re­agált arra, hogy a hatóságok ke­gyetlenül elnyomták a szombati szöuli tömeggyűlést. A dokumen­tum leszögezi, hogy a dél-koreai politikai ellenzék a rezsim politiká­ja ellenére folytatja harcát a de­mokratikus jogok helyreállításáért. Múlt szombaton mintegy 70 ezer rendőr könnygázzal és gumi­botokkal támadt a Csőn Tu Hvan diktátor lemondását, valamint a közvetlen és demokratikus vá­lasztásokat biztosító alkotmány el­fogadását követelő tömegre. Mint­egy két és fél ezer embert letartóz­tattak. nem képes szolidaritásra, interna­cionalista érzésekre és áldozat- vállalásra - mondotta. Hangsú: lyozta a párt ideológiai és politikai munkája megerősítésének szük­ségességét ezen a területen. A legfelsőbb kubai vezető több­ször felszólalt a rendkívüli ülés elsó napjának vitájában, amely el­sősorban a kubai gazdasággal, a hatékonyság fokozásával fog­lalkozott. Élesen bírálta a javadal­mazás területén létező demagógi­át, a műszaki fejlődés ütemét fi­gyelmen kívül hagyó normákat, az egyes üzemekben a szükségesnél több munkaerőt, mert mindez aka­dályozza a kubai gazdaság fejlő­dését. tergate-botrányra, amelybe Nixon elnök belebukott. Az üggyel foglal­kozik a hírszerző szolgálatok tevé­kenységét ellenőrző szenátusi bi­zottság is. Az Irangate változatla­nul az amerikai lapok elsó oldalain szerepel, s ami a Fehér Ház szá­mára a legkellemetlenebb, újabb részletek derülnek ki. Ezért kény­szerült Reagan elnök arra, hogy személyesen bekapcsolódjon a küzdelembe a botrány következ­ményei ellen. A Time hetilapnak adott nyilatkozatában ugyan ma­gabiztosan azt állította, hogy az Iránnal szembeni lépés nem volt hibás. North alezredest, az egész akció szervezőjét egyenesen nemzeti hősnek titulálta. Éles ki­rohanásokat intézett a sajtó ellen, amiért az utóbbi időben könyörte­lenül támadja őt. Patria o muerte! - a haza vagy a halál! jelszó jegyében vette kez­detét 30 évvel ezelőtt egy új kor­szakot ígérő harc Kubában. 1956. december 2-án három és fél évvel az első, a Batista-diktatúrát jelké­pező santiagói Moncada laktanya ellen indított sikertelen ostrom után Las Coloradasnál partot ért 82 harcosával a Granma nevű jacht. Elindult a harc Orientéból, Kuba legforrongóbb tartományából, „amelynek földje reszket, de em­berei nem“. Mivel az Egyesült Államok ha­talmi körei az Adams-féle elvet: „a politikát, akár a fizikát a vonzás törvényei irányítják“ - vallották, túlértékelték befolyásukat és lebe­csülték Kuba forradalmi erőit. A Fi­del Castro vezette forradalmárok maroknyi csapata pedig egyre erősödött, s 1959. január 1-re be­következett, amire Granma kiköté­sekor Kuba urai aligha számítot­tak: megbukott a Batista-diktatúra, győzött a forradalom. Kétségtelenül történelmi para­doxon, hogy az Egyesült Államok tőszomszédságában fekvő, telje­sen a befolyása alatt álló kis or­szágnak sikerült elsőként leráznia magáról az észak-amerikai ural­mat. Latin-Amerikában Kubának jutott az úttörő szerep, és az ezzel járó feladatok, melyeket vállal és becsülettel teljesít. Robert Merle szavaival: „nemcsak vagyunk, ha­nem tudjuk is mik, vagyunk, élünk, és tudjuk, mire áldozzuk az éle­tünket“. Kuba a mai napig szálka az Egyesült Államok szemében. Gazdasági fejlődése így koránt­sem zavartalan, mivel az amerikai körök mindent megtettek és meg­tesznek az ország elszigetelésé­nek érdekében. Gazdasági és dip­lomáciai szankciókat léptetnek életbe, s a katonai megtorlástól sem riadnak vissza. Példázza mindezt a karibi válság, a Punta del Este-i követelés az országnak az Amerikai Államok Szervezeté­ből való kizárására, és a Disznó­öbölben 1961 -ben végrehajtott si­kertelen katonai intervenció is. (ČSTK) - Musztafa Tiassz szíriai nemzetvédelmi miniszter az országa ellen folyó rágalmazó kampányt úgy értékelte, mint közvetlen a fegyveres agresszió előkészítésének részét. Ha- lab városában mondott beszédé­ben rámutatott: az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Izrael által szí­tott kampány célja Szíria haladó politi­kájának az aláaknázása. Hangsúlyoz­ta, Szíria kész meghiúsítani az imperi­alizmus, a cionizmus és a reakció mes­terkedéseit. A mostani Reagan-kormányzat ugyancsak a bizonytalanság, a veszély elemét hozta a kétoldalú kapcsolatokba. Mivel a szigetor­szág fenyegetettsége az elmúlt időben megnőtt, kénytelen volt meghirdetni a termelés és a véde­lem együttes programját. A nem könnyű feladat megvalósításában Kuba számíthat a szocialista or­szágok, elsősorban a Szovjetunió támogatására. A Szovjetunió nagyvonalú, sokrétű gazdasági és politikai segítségben részesíti az országot. A szocialista átalakulás maga is - a párt II. kongresszusá­nak irányvonalát követve - a fejlő­dés minőségileg új szakaszába lépett. A napjainkban végbemenő vál­tozások akár a karibi ország törté­nelme újabb korszakaként is értel­mezhetőek. Kuba ma egyidejűleg három fronton is küzd. Megújuló külgazdasága révén egyre inkább kitör a rákényszerített elszigetelő­désből, diplomáciai téren nagy erőfeszítéseket tesz a közép- és dél-amerikai térség országaihoz fűződő kapcsolatok normalizálá­sára. Legfontosabb változásai pe­dig az országon belül a III. párt- kongresszus kritikus és önkritikus szelleme jegyében zajlanak. Mint azt Fidel Castro kijelentette: „Az általános megtisztulási kampány és az erkölcsi megújulás követel­ménye“ a neokapitalista jelensé­gek száműzése érdekében még nagyobb nyomatékot kap. Az új gazdasági és stratégiai offenzíva során a főszerepet az erkölcsi ösztönzés fokozása játssza. „A világ legerősebb imperialista ha­talmának szomszédságában nem engedhetjük meg magunknak a tévedést, a hibázás lehetősé­gét“ - mondotta. Ilyen körülmények közt a ma ünneplő kubai hadsereg elsőren­dű feladata, hogy megbízható vé­delmet nyújtson mindennemű tá­madással szemben a töretlen fej­lődés érdekében. A 30 évvel ez­előtti jelszót új váltotta fel: „Élni a hazáért“. Ez határozza meg a mai Kuba napjait. F. M. Franciaországnak érdeke a jó kap­csolatok fenntartása Szíriával - ezt hangoztatta egy tévéműsorban Jac­ques Chirac francia miniszterelnök. Arra a kérdésre válaszolva, miért nem csatlakozott Párizs London Szíria-el­lenes kampányához, azt válaszolta, hogy Franciaország saját maga szabja meg külpolitikáját, s emellett nincs bizonyíték arra, hogy Szíria terroris­ta akciók megszervezésében vett volna részt. Az Irangate újabb részleteire derül fény A Fehér Ház megpróbál kievickélni a válságból A BASZKFÖLDI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE Gazdasági kérdések a kubai pártkongresszus rendkívüli ülésének középpontjában Tiassz a szírellenes kampány céljairól M ielőtt Mihail Gorbacsov múlt pénte­ken a delhi repülőtéren beszállt vol­na Moszkvába induló gépébe, visszafor­dult, s két kezét mellmagasságban egy­máshoz téve meghajtotta fejét. Ez az indiai üdvözlés nem csupán udvarias gesztus volt vendéglátói felé, annál többet fejezett ki. Elsősorban azt, hogy a Szovjetunió és India barátsága az SZKP KB főtitkárának négynapos látogatása idején tovább mé­lyült, közvetlenebbé, bizalmasabbá vált. Ebben a búcsúmozdulatban benne volt az is, hogy a Szovjetunió nagyra becsüli Indiát - gazdag történelmi hagyományait és je­lenkori törekvéseit egyaránt. Aztán kiolvas­ható volt belőle bizonyos fajta „cinkos­ság“, de olyan, amely mentes a hátsó gondolatoktól, amely inkább azt fejezi ki, no, most jól megmutattuk, hogyan kell alakítani két nagy, különböző társadalmi rendszerű ország kapcsolatait és közös fellépését a nemzetközi porondon. A delhi látogatás nyomán megerősödtek a szovjet-indiai barátság pillérei, vagy ahogy Mihail Gorbacsov sajtóértekezletén fogalmazott: megszilárdult az együttműkö­dés potenciálja. Ez a kétoldalú viszony tekintetében ugyanolyan fontos, mint az ázsiai régió, sőt, az egész világ helyzete, megoldásra váró problémái szempontjá­ból. Nem véletlenül szenteltek megkülön­böztetett figyelmet Mihail Gorbacsov indiai útjának szerte a világban. Most már nyu­godtan kimondhatjuk, hogy a látogatás minden tekintetben beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Az SZKP KB főtitkára elsó ízben látoga­tott egy fejlődő országba. S hogy miért éppen Indiába? A válasz kézenfekvő, ha figyelembe vesszük a kapcsolatoknak a tá­voli múltban gyökerező hagyományait. A gazdasági, tudományos-műszaki, a kul­turális együttmüködés most nagy ösztön­zést kapott, s az aláírt dokumentumok alapján lendületes fejlődésük várható. A delhi úticél kiválasztása más szem­pontból is jelképes volt. Beleillett a Szovjet­unió utóbbi időben rendkívüli ázsiai aktivi­tásába, annak eddigi csúcspontja volt, s tükrözte, hogy szovjet vélemény szerint India ebben a feszültségektől, konfliktusok­tól terhes régióban stabilizáló szerepet játszhat. Szovjet részről tehát a vlagyivosz­toki kezdeményezés konkrét megvalósítá­sának szándéka nyilvánult meg az indiai látogatásban. Emlékezetes, a nyáron Mi­hail Gorbacsov az európaihoz hasonló enyhülési folyamatot indítványozott Ázsiá­ban is, s most Delhiben újból megerősítet­te: a szovjet külpolitika szempontjából a két térség békéje és biztonsága egyformán fontos. T ény, hogy az ázsiai kontinensen is tapasztalható fokozódó fegyverke­zési verseny, az Indiai- és a Csendes­óceán térségének a militarizálása folytán innen is veszély fenyegeti az általános biztonságot. De nemcsak a szovjet-ameri­kai szembenállás színtere Ázsia; konfliktu­sok, viszályok rontják számos ottani ország kétoldalú viszonyát (bár gyakran ezek is az amerikai konfrontációs politika következ­ményei, lást pl. Afganisztán-Pakisztán, Kambodzsa-Thaiföld, Pakisztán-lndia el­lentétek, nem szölva a Közel-Keletről). Egyszóval a térségben felhalmozódott fe­szültség megérett az enyhülésre, és a Szovjetunió kezdeményezései jó alapot teremtenek e folyamat megkezdéséhez. Mihail Gorbacsov továbbfejlesztette, részletezte a szovjet indítványokat, amikor a delhi parlamentben mondott beszédében az Indiai-óceán térségére vonatkozóan ka­tonai bizalomerősítő intézkedéseket jaya- solt (a hadiflották és tevékenységük korlá­tozása, a hadgyakorlatokról szóló tájékoz­tatás, a tengeri és légi útvonalak biztonsá­ga stb.). Az a körülmény, hogy ezek a ja­vaslatok Delhiben hangzottak el, jelzi, a Szovjetunió megvalósításuk során szá­mít India segítségére, együttműködésére. Ha csupán ennyi lenne a Gorbacsov- látogatás eredménye, már akkor is törté­nelmi jelentőségűnek nevezhetnénk. De a Szovjetunió és India nemcsak Ázsia, hanem az egész világ problémáiért is fele­lősséget érez, s ezt kifejezésre juttatta az ún. delhi nyilatkozatban, amely az atom­fegyverek nélküli és erőszakmentes világ megteremtésének tíz alapelvét tartal­mazza. Érdemes felidézni egyes pontjait: 1. konfrontáció helyett békés egymás mel­lett élés; 2. az emberi élet a legnagyobb érték; 3. a társadalom életének alapja a mindenfajta elnyomás megszüntetése, az erőszakról való lemondás; 4. félelem és gyanúsítgatás helyett kölcsönös megértést és bizalmat; 5. minden állam joga a politi­kai és gazdasági függetlenség; 6. a fegy­verkezésre fordított összegeket a társadal­mi és gazdasági fejlesztésre kell áldozni: 7. a személyiség harmonikus fejlesztése feltételeinek a biztosítása; 8. az emberiség anyagi és intellektuális potenciálját a glo­bális problémák megoldásának szolgálatá­ba kell állítani; 9. a „félelem egyensúlya“ helyett átfogó nemzetközi biztonságot, s végezetül az összes előző pont legalap­vetőbb feltétele: 10. halaszthatatlan intéz­kedések szükségesek a nukleáris leszere­lésre és az erőszak kizárására a nemzet­közi kapcsolatokban (atomfegyverek le­szerelése, a világűr békés kihasználása, az atomkísérletek beszüntetése, más tö­megpusztító eszközök fejlesztésének tilal­ma, s e célok eléréséig a nukleáris fegyve­rek alkalmazásának vagy a velük való fenyegetésnek a megtiltása nemzetközi megállapodás formájában). A delhi nyilatkozat modern korunk „tíz- parancsolata“, a Gorbacsov-látogatás ide­jén is annyit hangoztatott új politikai gon­dolkodásmód kifejezője. Már az is megha­tározza súlyát, hogy az emberiség kb. egyötödét képviselő szovjet és indiai nép vezetői értettek egyet ezekben a problé­mákban, de nyugodtan ide számíthatjuk a Szovjetunió mögött felsorakozó szocia­lista országokat, valamint az el nem kötele­zettek mozgalmát (amelyben India megha­tározó szerepet játszik), valamint az ún. delhi hatokat is. Egyszerű számítással ki­deríthető, hogy az ezekkel az elvekkel ellentétesen cselekvők kisebbségben ma­radnak. A jövőbe vezető út az új politikai gon­dolkodásmód érvényesítésén, a nukleáris űrkorszak realitásainak és an­nak a megértésén keresztül vezet, hogy minden ország kölcsönösen függ egymás­tól, hogy a béke és a megbízható biztonság építésébe valamennyi államnak és nem­zetnek be kell kapcsolódnia. Mihail Gorba­csov szavai ezek, s tömören összegzik, mi napjaink korparancsa. PAPUCSEK GERGELY (Kor)parancsolatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom