Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-10 / 265. szám, hétfő
r Titkok a műelemzésben Michel Bútor: A szavak a festészetben E gy kis kitérő az elején. Mesejátékkal tájol a színház. A nézőtér zsúfolt, ami önmagában még nem erény, sokszor még az sem, hogy a gyerekek örömmel jöttek, mert különben tanítás lenne, amitől szívesen szabadulnak meg egy-két órára. így volt ez mindig a nebulókkal, nem ítélkezem fölöttük. Bent ülünk a nézőtéren, de ami máskor csak idómúla- tás, az most igazi színházzá változik: megtörtént a varázslat. A gyerekek figyelnek, felugrálnak a helyükről, közbekiabálnak... S talán még oda is futnának, hogy hősüket figyelmeztessék, megvédjék: Mesét Vigyázz! Ott lesnek rád a fa mögött!... de akkor szigorú kezek csapnak le rájuk. „Légy csendben! Ülj nyugodtan a helyeden! Színházban vagy!“ Egy ideig félrepislogva meghúzzák magukat, mígnem az események újra magukkal nem ragadják őket... Szigorú kezek lendülnek utánuk ismét. Előadás után feszengve hagyják el a termet. Néhányan beszélni sem mernek a látványról, s talán éjszaka sírva riadnak fel álmukból, amikor az ínyencségekkel megrakott asztalról nem szabad volt elvenni semmit. Aztán idővel egyre üresebb az asztal... Hajdanán főleg a nagyszülők mondtak mesét, míg a szülők dolgoztak. Ma még a nagyszülők is munkaviszonyban vannak az unokák elsó tíz évének időszakában, de már az is ritka, hogy a három nemzedék egy fedél alatt éljen. Megritkultak a mesélési alkalmak is. Pedig régen a felnőttek egymást is szórakoztatták a közösen végzett munka közben. Fonók, fosztok, de még a katonáskodás ideje is visszaidézi az idősebbekben a mesét. Némely faluban mesebírót választottak, aki felügyelt arra, hogy egy tél,,folyamán egy mese se hangozzék el kétszer. Feljegyezték, hogy néhány mesemondó száznál többet is tudott. Az egykori mitologikus világképet idéző tündérmesék mellett történelmi Annak, aki figyelemmel kíséri a cseh könyvkiadók tevékenységét, aligha mondunk újat: az Odeon a legsikeresebb cseh kiadók egyike. Oroszlánrésze van abban, hogy a cseh olvasók könyvespolcain megtalálhatók a világirodalom legértékesebb alkotásai. Következetesen értékközpontú kiadói politikájukat szemlélteti az Olvasók klubja (Klub čtenáŕú), sorozat is. A nemrégiben elhunyt világhírű német író, Heinrich Böll alkotásaiból jövőre két regényt kap kézhez az olvasó. A filmen is nagy sikert aratott Billiárd fél tízkor mellett a S egy árva szót se szólt című regényét, melyben egy házasság széthullásának történetét követhetjük nyomon. Ray Brandbury, a kortárs amerikai irodalom kiemelkedő alakja, a 451 ° Fahrenheit és a Marsbéli krónikák írója, ezúttal válogatott elbeszéléseivel szerepel a kiadói tervben. Wiliam Heinesen, a főleg dán nyelven író föroyari író történelmi levélregénye, a A jóreménység (csehül: Dobrá nadéje) a XVII. századi Föroyarra, III. Frigyes dán király uralkodásának időszakába kalauzolja az olvasót. Az olasz Piero Chiara Mikor látom meg Szingapúrt? (Kdy uvivagy helybeli események is megőrződtek a szájhagyományban, melynek valódi gazdagságára a lejegyzések késedelme miatt csak következtetni tudunk. Balgaság lenne eredeti formájukban visszasírni ezen alkalmak közösségi színtereit, mért a változó valóság törvényszerű átalakulásokat idézett elő, viszont a közösségi élet értékeit és a mesemondás lehetőségét kár volna eltemetnünk. ,,A társas érintkezések természete attól függ, hogy az egyének mennyire igazodnak a kultúra morális elvárásaihoz. Magukat az elvárásokat azonban nem annyira az egyéni adottságok, mint inkább az adott társadalmi szervezet alapelvei határozzák meg. Egy kívülálló rendszerint megtanulhatja, hogy a befogadó csoport explicit szokásrendszerével összhangban viselkedjen, sót még azt is, hogy együttérezzen velük reményeikben és félelmeikben, azonban sohasem lesz képes magáévá tenni azokat a spontán érzéseket és hiedelmeket, amelyek e szabályok és hiedelmek mélyebb értelmét adják és kialakítják a kultúrára jellemző szerveződési és integrálódási mintákat. Minden társas érintkezésben irányító jelzések sokasága vezetheti rá az egyént a kulturálisan előírt viselkedésformákra. Valahányszor ehhez igazodik, megerősítik viselkedésének helyénvaló voltában. S a népmeséken, a képeken, a táncokon stb. keresztül többé-kevésbé nyíltan kifejezett utasítások is áramlanak felé arról, hogy bizonyos helyzetekben hogyan kell viselkednie." (Robert Serpell) Az a gyermek, akinek otthon rendszeresen mondanak mesét, iskolába lépéskor beszédkészségben rendszerint másfél évvel előzi meg kortársait, akiknek nem mesélnek - olvashatjuk egy pszichológiai felmérés eredményét közreadó dolgozatban. Nemcsak a mesék tartalma és mondanivalója által közvetített magatartásformák, erkölcsi és etikai példázatok miatt, valamint a mesevilág mélyrétegekig ható, képzeletgazdagító és életre előkészítő motívumkincse miatt nem mondhatunk le a meséről, hanem azért sem, mivel az eleven mesé- lés közvetlen érzelmi kapcsolatot teremt a mesélő (szülő) és hallgatója (gyerek) közt, ami biztonság- érzetet, önbizalmat, kiegyensúlyozottságot ad. A zökkenőmentes dim Singapur?) című regénye, amely 1981 best-sellere volt, a fasizmus éveit idézi, groteszk, tragikomikus színekkel rajzolja meg a kor abszurditását. Másik regényében, a Guiíie asszonyság csü- törtökei-ben (Čtvrtky pani Giulie) - mely eredetileg tévéfilm-soro- zatnak készült - bűnügyi történetbe ágyazva mond véleményt a korról, a társadalmi ellentmondásokról. Az újgörög irodalom kiemelkedő egyéniségét, Nikosz Kazantza- kiszt szoros szálak fűzték hazánkhoz, ahol a harmincas években közel két évig élt. A népszerű görög írónak ezúttal Az utolsó kísértés (Poslední pokušení) című regényét kapja kézhez az olvasó, melyet élete alkonyán írt. Valóságos best-sellerré vált a cseh olvasóközönség körében a francia Robert Merle hatrészes történelmi ságája, melynek utolsó kötete a Hajnal (Svítání), s ezzel lezárul a IV. Henrich uralkodásának idején játszódó lebilincselő történet. A szovjet-orosz irodalmat ezúttal a népszerű költő, író Bulat Okudzsava két regénye, a Szegény Avroszimov (Nebohý Avrosi- mov) és a Merszi, avagy Sipov kalandjai (Sipovovy patálie aneb Starodávna fraška) illetve Alekszej társadalmi beilleszkedés, a nyelv és a gondolkodás kölcsönös fejlődésének tökéletesedése a környező világ alaposabb megismerését, az érzelmi harmónia pedig az emberi lényeg értelmét feltételezi. Persze ezzel még nem szeretnénk azt elhitetni, hogy ehhez egyedül a mese járulhat csak hozzá, de a sajátos gyermeki gondolkodás- mód (mely hasonlatos az emberiség korábbi primitív világképének időszakához) megköveteli, hogy annak szerkezetéhez mérten közelítsünk feléje. Ez pedig nem engedi meg, hogy a racionális világfelfogás elvont fogalmait és összefüggéseit kényszeresük rá, mert vagy kiveti magából, vagy pedig a maga egyedi képzeletvilágába ágyazza be. Ezzel esetleg ezeket az oda nem illő fogalmakat a fejlődés későbbi szakaszában lehetetlenné tesszük a racionális feldolgozás számára. Nem lényegtelen tehát, hogy mikor mit mesélünk, de az sem, hogy ki mesél. Lenne tehát már elég okunk arra, hogy jobban szorgalmazzuk a mesemondást. Ám nézzünk szét alaposan: hány gyereknek mondanak otthon mesét? Az egyes óvodákban mennyi időt szentelnek a mesékre? Nincsenek pontos adataim, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy bizony akad e téren bőven pótolnivaló. És nem okolható ez csak a sokat emlegetett időhiánnyal, mert akinek meséltek valaha illetve van egy kis mesekincse (legalább könyv formájában), az szakít időt arra, hogy el is mondja azokat. Ám mikor hallottunk utoljára mesemondót a szavalóversenyek felnőtt kategóriájában? Inkább csak a kisiskolások mezőnyében találkozunk vele, ók mondják egymásnak, ahogy tudják, de az ötödik évfolyam után már ez sem „illik“ hozzájuk. Mire aztán felnőnek, szülők lesznek, szépen elfelejtik az egészet. Azt hiszem, lenne egy ösztönző formája annak, hogy a leendő vagy gyakorló szülők ezen a téren is szóhoz jussanak, bár elhangzott már párszor, de sem a folklór, sem a prózamondás versenyeinek kategóriái közé nem tudott beférkózni. Dehát miért ne lehetne külön mesemondóversenyt hirdetni? Ezzel nemcsak a miértjét, hanem mikéntjét is jobbá, szebbé tenni. Hogy kiért? Arra azt hiszem nem kell választ adnom. Tolsztoj Golgota (Krížová cesta l-ll) címú trilógiája képviseli. Ez utóbbi nagysikerű mű nyolc cseh kiadás után, ezúttal új fordításban jelenik meg. A mindenekelőtt a tudományosfantasztikus irodalomból ismert angol író, Herbert George Wells, ezúttal két bájos, humoros írásával mutatkozik be: a Mr. Polly lázadása (Príbéh pana Pollyho) és A szerelem és Lewisham úr (Láska a pan Lewisham) című regényekkel. A hazai irodalomból két kötetre hívnánk fel olvasóink figyelmét. A Magamról (O sobé) címet kapta a Jan Ámos Komenský leveleiből és önvallomásaiból összeállított kötet, amely a cseh történelem kiemelkedő egyéniségét hozza emberközelbe. A Nagy sötétedés (Veliké stmívání) című kötet a két háború közötti cseh irodalom fiatalon - mindössze 22 évesen - elhunyt óriási tehetségű költőjének, Jirí Ortennek verseiből ad átfogó válogatást. A felsorolt szépirodalmi műveken kívül feltétlenül említést érdemel még Jan M. Tomeš Oskar Kokoschkáról írt monográfiája, amely a világhírű expresszionista festőnek állít szép emléket. GÁL JENŐ A képzőművészet barátai, tárlatok látogatói egy hasznos és ismeretterjesztő könyvet vehetnek kezükbe. A szerző neve garancia, hogy az olvasó új ismeretekkel gazdagodhat. Michel Bútor a francia „új regény“ neves képviselője ezúttal a festészet világában keres összefüggéseket, magyarázatokat. Olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek nem egy kiállítás- látogatót már régebben gondolkodásra késztettek. Csalódnak azok, akik hagyományos stíluselemzést várnak. Bútor nem vitázik egyetlen műelemző módszerrel sem, de saját módszerét sem helyezi más fölé. Bevallja, hogy csak egy részproblémával foglalkozik, amely elősegíti a festmények tartalmi elemzését. Könyvének tárgya: a szavak, a verbális kifejezés és a festészet kapcsolata. A legyeszerűbb kérdésekkel kezdi elemzését, majd lépésről lépésre komolyabb összefüggéseket tárgyal. Legelőször a képek és az őket kísérő feliratok viszonyát vizsgálja, hogy a cím mennyiben segíti, vagy gátolja az elemzés menetét. Magyarázatot ad, hogy egyes alkotásokon miért lelhető fel a cím a vásznon is, vagy arról szól, miért került a festmény hátsó oldalára. Érdekes következtetésekre jut a Miró, Holbein és Klee festményein található szövegek szerkesztése és a kép kompozíciója között. Ilyen esetekben a szöveg nem csak magyarázatul, eligazításként, figyelmeztetésül szolgál, hanem a műalkotás szerkesztésének szerves része. További vizsgálódásainak tárgya a nemesi, királyi címerpajzsok és kisérószövegek * elemzése, valamint a cím mint metafóra és a festményen látható tárgyak letagadása a cím segítségével, a „képek árulása“. Nem feledkezik meg a rébu- szok, a közmondások, a képzet- társítások szerepéről sem. Figyelmét nem kerülhette el a középkori művészet sajátossága, amikor a szöveget allegóriák, attribútumok szorították le a vászonról. KönyvéA ma már közismerten nagynevű Herman Ottó kora legreprezen- tánsabb néprajzkutatója, polihisztora, természettudósa volt. Munkáságán és példamutató szorgalmán egész néprajzkutató nemzedék nevelkedett. Ezenkívül ó volt a magyarországi tudományos madártan megalapítója. A természet kiváló ismerőjének írásaiból válogatott össze egy kötetre valót Szepesi Attila, amely könyv Erdők, rétek, nádasok címmel, a Móra Kiadó gondozásában jelent meg. A fülszöveg mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy ,,a válogatás a kisiskolás gyermekek számára készült. Szepesi Attila költő, hagy hozzáértéssel gondozta, ahol kellett, egyszerűsítette szövegét, hogy a kis olvasó haszonnal forgathassa és élvezhesse Herman Ottó szép természetleírásait", mely a bükkerdő leírásával emígyen kezdődik: ,,Gyermekéveim legszebb emlékei bükkerdőből mosolyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkerdőbe, az egyetlen templomba, amelyben igazán szívem és eszem szerint tudok ájtatos lenni... Földjét halo- ványsárga levelek borítják, oly szépen, mintha nem is a szél, hanem gondos kéz hintette volna el". Ez a tájleírás bevezetés a kötetbe, mely végighaladván az évszakokon, továbbiakkal bővül. De ízelítőt kapunk Norvégia északi madárhegyeiról, halászairól éppúgy, mint a tengeri bálna- vadászatról, a nyíres sarkköri éjféliéről, májusi fülemüléről, bolondos szajkóról, a fészekrakás mestereiről, huszonnyolc madárfaj leírásáról, a madárszavak értelmezéséről, a rét zenevilágáról. nek érdekes fejezete, ahol a szerzői aláírás fejlődését és sajátosságait kémleli. Olyan titkokat magyaráz meg, amelyek segítenek megérteni, hogy Dürer, Mondrian, vagy van Gogh miért választottak eltérő aláírási formát, illetve miért« nem szignálták műveiket hagyományosan a jobb alsó sarokba. Az aláírásokból következtet a művész társadalmi pozíciójára, Ingrés esetében ezzel bizonyítja a művész önteltségét. Rámutat, hogy az aláírásnak is milyen szerkesztési funkciói lehetnek, sót a szín- választás is milyen jelentős szerepet játszhat, mint például Delac- roixnál. E kérdés ellenpontjaként kémleli, hogy a színeket verbálisán kifejező szavak milyen színhatást érhetnek el, ha csak a szürke árnyalatával dolgozik a művész. Művészettörténeti tanulmányának utolsó részében a könyvvel, mint a festészet tárgyával foglalkozik. Itt a könyveken látható feliratok szerepét vizsgálja. Figyelmeztet az egyes alkotásokon látható, könyvekben olvasható szövegek jelentőségére az adott kép tartalmi elemzése során. Michel Bútor könyve gazdag színes és fekete-fehér képanyagot tatalmaz, amely kiegészíti a magyarázatokat, elemzéseket. Példáit a művészettörténet utolsó ötszáz évéből meríti, a reneszánsztól, a barokkon, a romantiz- muson, a klasszicizmuson át egészen az avantgárdig: Dürertől Kandinszkijig, Malevicsig, Chagal- lig, Jirí Kőtárig, közel 70 képben. Az élvezetes, de figyelmet igénylő olvasmány sok örömöt szerezhet a művészet barátainak, segítségükre lesz a műelemzés során. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Bútor módszere csupán egy részét alkothatja a műelemzésnek és jobbára érdekességekre mutat rá, olyan titkokra, amelyeket az ember különben nem fejtene meg. Michel Bútor könyve Hoffer János fordításában látott napvilágot a budapesti Corvina Könyvkiadó IMAGO sorozatában. HUSHEGYI GÁBOR Külön kis rész foglalkozik a pókfaunával, melynek kutatásával annak idején a Magyar Természettudományi Társaság Herman Ottót megbízta. Helyet kapott a válogatásban a Nagyberek, a Duna mocsárvilága, valamint az „időjóslás“ is. Ezt követi Herman Ottó másik fó kutatási témaköre, nevezetesen a magyar népi halászat, mely szemelvények a kötet utolsó harmadát képezik. A régi magyar halászokon kívül megismerjük a halászmesterség néhány ősi szerszámát (szigonyt, pöndörös hálót, kullogót), a halászember halakról mondott példabeszédeit, a halak értelmi képességeit, amit az egyes halfajták leírása követ. Két képben betekintést nyerünk a bódvai szi- gonyos halászatba, s megismerünk egy Körös menti öreghalászt is. Majd a kishalászt és cigányhalászt, a balatoni halászéletet, tihanyi halászokat, halászmulatságot. A befejező részben a lápi mocsár- világon belül felvillan a pákászat és csíkászat. A kötet összeállítója mintegy kiegészítésként, amit csak helyeselni tudunk, bemutatja Hermann Ottó kivonatos életútját, munkásságát, kutatásainak fő területeit. A száznyolcvan oldalnyi, harminchétezer példányszámban megjelent kötetet értékes szómagyarázat zárja, melyből megtanuljuk a szövegben talált népi megnevezéseket, melyek nélkül nem biztos, hogy az ifjú olvasó boldogulna. A kötetet Szecskó Péter gyönyörű illusztrációi egészítik ki, melyek közül a fekete-fehérek megközelítően hasonlítanak Herman Ottó rajzaihoz, melyek külön is figyelemreméltóak. D. VARGA LÁSZLÓ MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Világirodalom - cseh nyelven mondunk (?) Erdők, rétek, nádasok Herman Ottó a kisiskolásoknak ÚJ SZÚ 4 1986. XI. 10.
