Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-10 / 265. szám, hétfő

/ ÚJ szú 5 1986. XI. 10, A mozgássérültek és a testnevelés Október elsó felében immár ti­zennegyedszer rendezték meg a mozgássérültek országos aszta- litenisz-bajnokságát Szencen (Senec). A verseny színhelyén a szenei Montostroj asztalitenisztermében beszélgettünk Gál Rozáliával és Pál Istvánnal, a bratislavai IA- MES sportegyesülete mozgássé­rült-részlegének tagjaival.-Sportrészlegünk 1969. febru­ár 28-án alakult a bratislavai IA- MES-ben - kezdte visszaemléke­zését Gál Rozália, majd így foly­tatta: - A miénk volt az elsó szlo­vákiai mozgássérült-szervezet. Azóta sokat fejlődtünk; van atléti­kai, úszó-, röplabda-, sí-, sakk- és asztalitenisz-szakosztályunk. To­lókocsis versenyzőink is vannak. Ők asztaliteniszben, atlétikában, súlyemelésben, úszásban és sakkban képviselnek bennünket. A győztes női csapat: Dagmar Švejdová és Drahomíra Koh- mová Az eltelt évek során jó kapcsolato­kat építettünk ki magyarországi, lengyelországi és NDK-beli sport­társainkkal. Pál István a mozgássérültek eddig lezajlott országos asztalite- nisz-csapatbajnokságait tekintette át. Egyebek között elmondta: az első országos erőpróbákat 1977- ben rendezték. Az első bajnoki címet az Ústí nad Labem-i lányok és asszonyok, illetve a Golf Praha férfiťj^apata nyerte. Ez idáig a nőknél a Slovan Svoboda Praha A, a férfiaknál a Loko Trutnov szerepelt a legeredményesebben. Az előbbiek négyszer, az utóbbiak ötször végeztek az első helyen, s vívták ki az országos bajnoki címet. A trutnoviak győzelmi soro­zatát éppen Szencen sikerült megtörni, mégpedig 1983-ban a IAMES A-csapatának. A férfiak versenyébe Cseh­országból hat nevezett be, de csak öt érkezett meg. A nőknél is eggyel kevesebb indult a terve­zettnél. A szlovákiai mozgássérült asztaliteniszezőket a IAMES Bra­tislava A- és B-csapata képviselte. A férficsapatok mérkőzésein egyértelmű volt a Loko Trutnov fölénye. A Ďuračka, Dzuro, Kocár összeállítású hármas minden el­lenfele fölött diadalmaskodott, s megérdemelten hódította el az országos bajnoki címet. Sokáig kétséges volt a női csa­patok küzdelmének kimenetele. A Loko Trutnov együttese ugyanis váratlan vereséget szenvedett a plzeňiektôl, és végül csak jobb játszmaarányának köszönhette győzelmét. Nagy volt az öröm, hiszen a trutnoviak első ízben sze­rezték meg a bajnoki címet. Švej­dová Dagmar minden mérkőzésén győzni tudott, és oroszlánrésze volt a végső siker kivívásában. Kohmová Drahomírát, a csapat második játékosát is dicséret illeti. A győztesek elnyerték a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság bajnoka címet és oklevelet, vala­mint érmet kaptak. Ugyancsak ér­mekkel jutalmazták a második és harmadik helyezett együtteseket. A Szlovák Szocialista Köztársa­ságban öt helyen működnek a mozgássérültek testnevelési egyesületei, illetve ezek részlegei, íme a lista: TJ Mladosť Bratislava, TJ Úsvit Nováky, TJ Športinvalid Košice, Slávia UK Košice, TJ Elán Prešov, TJ Dulov és a már említett IAMES Bratislava. Ebben az évben ünnepelte a Csehszlovák Mozgássérültek Szövetsége megalapításának ne­gyedszázados évfordulóját, s egy­ben huszonöt esztendeje tagja a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetségnek. BALAJTI ÁRPÁD Milan Ďuračka (balról) és Dzuro György, a férfi asztaliteniszezök legjobbjai (A szerző felvételei) Teniszsikerek a Rima partján Újra a második vonalban Hosszúra nyúlt a teniszezők csapatbajnoksága Közép-Szlovákiá­ban. A felnőttek mezőnyében tavasszal az alapfordulókat bonyolí­tották le - visszavágók nélkül - míg a helyosztókra, a bajnoki cím és a kiesés sorsát eldöntő rájátszásra csak ősszel került sor. A Slovan Rim. Sobota teni­szezői (színük a hagyományos kék-fehér) már a bajnokság első fele után az élen álltak, a ráját­szásban azonban a sorsolás sze­szélye folytán legerősebb ellenfe­leik otthonába kellett látogatniuk. A második helyezett Nová Dubni­ca együttesétől ugyan 5:4 arányú vereséget szenvedtek, Kremnica csapatát azonban parádés játék­kal győzték le 6:3-ra, így megsze­rezték a bajnoki címet, feljutottak a II. Nemzeti Ligába. A legjobb gömöri teniszezők nem először szerepelnek Szlová­kia második vonalában hiszen az ötvenes évek végén a Slávik, Me­de, Ferencz, Lesák, Lehgyelné, Kubátné és Tomkuliaková össze­tételű csapat, majd tíz évvel később a Slávik Dr., Gócza T., Gócza F., Michalko, Jánošíková, Lengyel- né alkotta együttes is a divízióban játszott. A legújabb szereplési jogot pedig a Kiss Antal, Pavlenka, Kurek, Ferencz, Púdelka, Ková- čová összeállítású csapat vívta ki. Remélhetőleg nem egyetlen idényre. A tenisz tehát változatlanul nép­szerű a városban. Nem kis szere­Téli Universiade Százharminc tagú csehszlovák küldöttség (ČSTK) - Az elkövetkező év legnagyobb nemzetközi sporteseménye hazánkban a feb­ruár 21 - 28 között a Magas- és Alacsony- Tátrában, a popradi, Spišská Nová Ves-i és Lipt. Mikuláš-i téli stadionokban sorra kerülő 13. téli Universiade lesz. A Csehszlovák Testnevelési Szövteség titkársága az elmúlt héten jóváhagyta az eseményen rajthoz álló csehszlovák főiskolai sportolók keretét. A százharminc főből álló küldöttség vezetője Svätopluk Jančálek, a cseh­szlovákiai főiskolai sportbizottság elnöke lesz. A nevezés - sífutás, férfiak: Frák, Kumpošt, Klimko, Repka, Janoušek, Matouš, Prchal, Pa­ulus, Pražienka, Beneš, Teplý, Bugan, Kvasnička, Marszálek, Petrák. Edző: Karel Veselý. Nők: Klingerová, Janoušková, Kepeňová, Zurynková, Staršia, Štočková, Hablová, Kabeláčo- vá, Havrančíková, Šimúnková, Knížková, Dvoŕáková. Edző: Zdenék Ciller. Alpesi sízés - férfiak: Jurko, Bíreš, Hošek, Vokŕál, Kováč, Král, Geleta, Vaňous, Daniška. Edző: Milan Beňačka. Nők: Kebrlová, Milá­nóvá, Medzihradská, Valešo­vá, Hojstričová, Kolátková, Žá- ková, Jandová, Boráňová, Petrová. Edző: Pavol štastný. Északi összetett verseny: Máliš. Edző: Vladimír Seidl. Síugrás: švagerko, Malec, Slušný, Sliz. Edző: Ján Tán- ezos. Műkorcsolya - féfiak: Sa­bovčík, Barna. Nők: Pŕibylová, Hubková, Kamberská. Páros: Kővár, Kováŕová. Jégtánc: Mrva - Pospíšilová, Ŕeháková - Havránek. Edzők: Agneta Búrilová, Vlasta Kopŕivová, Ja­na Bubenková, Liana Dráhová. Az Universiadén induló jég- korongozók edzője, Jiŕí Justra és Bedŕich Brunclík december 15-én teszi közzé a keretet az I. liga azon játékosaiból, akik nem készülnek a világbajnok­ságra. pe van ebben a korábbi esztendők Gömör Kupa-sorozatának, melye­ken rendszeresen részt vettek ha­zai élversenyzőink. Az idén már nem került sor a tornára. A rende­zők nem tudták biztosítani az indul­ni kívánók növekvő követeléseit. Minden rosszban van azonban va­lami jó. így a torna megszűnésé­nek is sokan örültek, hiszen na­gyobb összeget fordíthatnak az utónpótlás nevelésére. Itt érde­mes egy kicsit elidőzni. Egy évvel ezelőtt befejezvén főiskolai tanul­mányait munkához látott Ľubomír Kurek, a közép-szlovákiai kerület egyetlen elsó osztályú, nagyon ambiciózus és tehetséges edzője. A legkisebbekkel foglalkozik. Vi­szonylag rövid idő elteltével - Jo­zef Pavlenka segítségével - eredményt mutatnak az új edzésmódszerek. A serdülők kö­zül Ján Moncol, Borbély László, Simon Gabriella s Pelle Zsu­zsanna a kerület legjobbjai közé kerültek, s mindnyájan „felsőbb osztályba“ szeretnének lépni. Az ifjúságiak között is akad né­hány tehetség, mindenekelőtt Kis- antal Péter, ki korcsoportjában a szlovákiai élmezőnyhöz tartozik. Jövőre a tervek szerint a felnőtt csapat mellett egy ifjúsági és há­rom serdülő csapat szerepel majd a különböző szintű bajnokságok­ban, s a legtehetségesebbek szá­mára megteremtik az egyéni tor­nákon való szereplés lehetőségeit is. A még gyorsabb ütemű fejlődés egyetlen akadályának pillanatnyi­lag a pályahiány tűnik. Télen külö­nösen rossz a helyzet. Egyetlen tornateremben kell elférniük a ha­ladóknak és a kezdőknek is. A fóidényben sem sokkal jobb a helyzet, mindössze négy pálya áll rendelkezésre, s erre joggal igényt tartanak a kedvtelésből sportolók is. A több mint száz tagot számláló szakosztály veze­tősége tehát nincs irigylésre méltó helyzetben. A megoldást csak egy új, nagy kapacitású sporttelep lé­tesítése jelentené. A tervek már elkészültek. A következő tervidő­szakban remélhetőleg sor kerül megvalósítására is. HACSI ATTILA Tamara Bikova egyike azoknak a szovjet él­sportolóknak, akiknek nevét az egész vlág is­meri (Peter Pospíšil felvétele) Több mint 36 millió szovjet nő sportol Örömmel élnek a lehetőséggel A Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizottságának adatai szerint az ország 280 millió lakosa közül 93,4 millió állampolgár rendszeresen sportol. Ebből 36,4 millió a nők száma. Manapság már elmosódtak a különbségek a kimondottan férfi és női sportágak között, elmúlt az az idő, amikor egyes sportokat egészségi okokból nem ajánlottak* a gyengébb nem képviselőinek. Az orvosok és szakemberek pél­dák egész sorával bizonyították, hogy a nók szívóssága, állóképes­sége vetekszik a férfiakéval, s az okosan, ésszerűen művelt sport mennyire jó hatással van szerve­zetükre. Gondoljunk csak a ma­ratoni futóversenyekre, amelyek az utóbbi időben rendkívül nép­szerűek lettek az asszonyok, lá­nyok körében is Szovjetunió-szer- te. Az atlétikai szövetség képvise­lői a Jóakarat-versenyek alkalmá­val mesélték, hogy az országban egyre több nö kedveli a hosszú­távfutást. Kicsinyek, nagyok, fiata­lok és idősek egyaránt. Ez a hatal­mas alap természetesen tükröző­dik az élsport eredményeiben is. Emlékezzünk csak az idei stutt­garti atlétikai Eb-re, ahol a szovjet közép- és hosszútávfutónók sorra aratták sikereiket. De említhetünk más sportágakat is, olyanokat, amelyeket a múltban egyáltalán nem nevezhettünk nőiesnek. A szovjet nők között sokan jégko- rongoznak, vízilabdáznak, csel- gáncsoznak. Mint mondják: fő, hogy örömük teljen a sporto­lásban. Természetesen a dolog nem ilyen egyszerű. S ezt a szovjet sportvezetők is hangsúlyozták a sajtóértekezletek vagy találko­zók alkalmával. Az emancipáció sok mindenben tehermentesítette az asszonyokat; a háztartásban, a családban azért megmaradtak a hagyományos gondok. Ezért igyekszik a sportvezetés olyan tö­megsportformákat találni, amelyek nemcsak a nőknek felelnek meg, de az egész családnak. „Mama, papa és én - egy sportesaláď ‘ vagy a „Mamával közösen“ elnevezé­sű versenyeket, sportjátékokat rendeznek a lakóhelyeken. Per­sze, lehetetlen lenne felsorolni a hasonló küldetésű események hosszú sorát, mert bizony hason­lókra szép számmal akadnak még példák. Az idén Novgorodban új akció inoult, s rövid létezése alatt már óriási népszerűségre tett szert a szülők-gyerekek közös sport- programja. A Pinocció-díjért folyó versenyeken elsősorban az óvo­dáskorú gyermekek versengenek - nagy örömmel. S mi közük eh­hez a mamáknak, papáknak? Min­den szülő érthetően azt szeretné, ha az ő csemetéje is ott lenne a legügyesebbek között. A felké­szítésnél szakoktatók mutatják be nekik a gyakorlatokat, hogy azokat otthon közösen tanulhassák az apróságokkal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy főként az édesa­nyák kedvelték meg ezt az új játé­kos-formát, amelynek gyakorlása közben maguk is megszokják a rendszeres testmozgást. A nők sportolási vágyának egyik hatékony módja a ritmikus sportgimnasztika. Orvosi véle­mény szerint ez a mozgásforma tüzetesen befolyásolja egészsé­günket, hangulatunkat, s nem utolsósorban alakunkat. Az sem mellékes, hogy a sportág serken­tően hat a szív- és vérkeringési rendszerre, a légzőszervek és az izomrendszer működésére! A rit­mikus sportgimnasztikát él­sportként művelő szovjet lányok a bolgárok mellett a világ abszolút élvonalába tartoznak. Az él­sporton kívül hatalmas a sportág tömegjellege Szovjetunió-szerte. Ezért is vált szükségessé olyan sportklubok létrehozása, amelyek keretében ez a mozgásforma kü­lön szakosztályt kap. A lényeg azonban az, hogy a szakosztá­lyokban nemcsak ritmikus sport­gimnasztikát űznek a tagok, az általános mozgáskészség elsajá­títása ugyanolyan fontos. Az év­szaktól függően futnak, úsznak, vagy síznek, s gyakori az is, hogy az anyák gyerekeiket is magukkal viszik a tornatermekbe, sportpá­lyákra. A legkisebbek számára még nem más ez a mozgásforma, mint élvezetes játék, amelyet szakképzett oktató irányításával külön teremben gyakorolnak. A szovjet sportszövetség veze­tői örömmel újságolták, hogy nap­jainkban annyira kedvelt lett ez a sportág a nők körében, hogy nem is tudnak pontos adatokat a klubok tagságának létszámát il­letően, mert az egyik napról a má­sikra változik. S arra a kérdésre, vajon a Szovjetunió melyik orszá­gában szeretik leginkább, azt a választ kaptuk: kivétel nélkül valamennyi köztársaságban. Tal­linnban jelenleg például több mint 100 női sportklub működik. A tele­vízió rendszeresen sugároz ritmi­kus sportgimnasztikai vagy dzsesszgimnasztikai műsort. S azt is megtudtuk, hogy a közép- és főiskolás lányok a tornaórák kere­tében ugyancsak foglalkoznak a sportággal, s néhány gyakorlat sze­repel a nők üzemi tornájában is. Főként a balti szovjet köztársa­ságokban igen elterjedt sport a torna. Nyilván sokan tudják, hogy a szovjet sportolók révén született meg és indult hatalmas fejlődésnek a művészi torna, ame­lyet csakis nők űznek. A balti köz­társaságokon kívül Szibériában, Közép-Azsiában, a Volga környé­kén és Ukrajnában is megked­velték. A törékeny tornászok mellett szép számmal találhatók olyan nők is ebben a hatalmas kiterjedé­sű országban, akik a keményebb, férfiasabb sportoknak hódolnak. Hegymászók, jégkorongozók, lab­darúgók és cselgáncsozók is akadnak a szovjet nók között. Moszkvában tavaly először ren­deztek nemzetközi női cselgáncs­versenyt, s a visszhangja állítólag igen kedvező volt. Végig telt ház előtt zajlottak a csaták. A moszk­vai egyetemen és a testnevelési főiskolán külön szakon oktatják a női vízilabdát. A gyeplabda pe­dig tömeges sporttá fejlődött az utóbbi években. A szovjet sportve­zetés természetesen messzeme­nően támogatja a női tömegspor­tot, új sportágak beiktatásával igyekszik azt minél sokrétűbbé tenni. Érdekes megállapítást hallot­tunk az egyik szovjet szaktekin­télytől, aki elmondta: tapasztalatai szerint a nők hatékonyabban sportolnak, mint a férfiak. Kitartób­bak, türelmesebbek férfi társaik­nál, s éíó példákat is említett az általa megjárt hegymászótáborok­ból. Egy másik sportvezető arról beszélt, hogy a nők szerepe mennyire jelentős a testnevelés népszerűsítésében Szenvedé­lyükkel magukkal tudják ragadni a család többi tagját is. URBÁN KLÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom