Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-15 / 270. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban November 8-tól 14-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Az Albán Munkapárt IX. kongresszusának zárónap­ján ismét Ramiz Aliát választották meg a párt első titkárává A Reykjavík utáni nemzetközi helyzetről tanácsko­zott Helmut Kohl és Jacques Chirac • Manilában rokonszenv-tüntetés volt Aquino államfő mellett tokiói látogatásának előestéjén Moszkvában megkezdődött a KGST-országok párt- vezetóinek kétnapos munkatalálkozója • Zárt ülé­sekkel folytatódott a bécsi utótalálkozó • A Közös Piac külügyminiszterei korlátozott „büntetőintéz­kedéseket“ szavaztak meg Szíria ellen • Az SPD súlyos vereséget szenvedett a hamburgi tartomá­nyi választásokon A szovjet külügyminiszter sajtóértekezletet tartott a nemzetközi helyzetről, valamint Moszkva és Wa­shington viszonyáról • Guatemala fővárosában újabb felszólalásokkal folytatódott az AÁSZ hétfőn megnyílj közgyűlése • Az amerikai elnök meg­hosszabbította a Nicaragua elleni szankciók hatá­lyát Mihail Gorbacsov a Kremlben fogadta Gustáv Hu- sákot • Szovjet szakértők közölték: Samora Ma­chel gépének katasztrófáját dél-afrikai területről érkező rádiós zavarás okozta Ronald Reagan beismerte az iráni fegyverszállítá­sok tényét • Vientianéban megkezdődött a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa Margaret Thatcher Washingtonba utazott Moszkvában a héten az együttműködés elmélyítésének és tökéletesíté­sének kérdéseiről tanácskoztak a KGST-országok testvérpártjainak vezetői. Képünk az ülésteremben készült. ' (ČSTK-felvétel) Tokiói út - manilai puccs nélkül Politikusi bátorságra valló tettet hajtott végre ^napokban a Fülöp- szigetek elnökasszonya: elutazott négynapos tokiói látogatására an­nak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, hadügyminisztere, Enrile tá­bornok puccsot forral ellene. A tö­rékeny asszony vállalta az úttal járó nem kis kockázatot, de nyil­vánvalóan ő maga tudta a legjob­ban, miért. Abban, hogy Corazon Aquino kitartott eredeti szándéka mellett- tehát, hogy a puccsveszély elle­nére sem mondja le esedékes kulcsfontosságú tárgyalásait a ja­pán vezetőkkel - megerősítette őt a Manilában elutazásának előes­téjén mellette tartott többezres ro- konszenvtüntetés. Másrész* óvin­tézkedéseket is tett annak érdeké­ben, hogy négynapos távolléte alatt a hadügyminiszter és az őt támogató tisztek ne lázadjanak fel. Vasárnap az említett felvonuláson résztvevőket és a népet arra szólí­totta fel, hogy ha a helyzet úgy kívánja, vonuljanak az utcára és akadályozzák meg az esetleges katonai hatalomátvételt. Közölte azt is: utasítást adott a hadsereg parancsnokainak, gátolják meg a fegyveres erők és katonai intéz­mények elleni támadást abban az esetben, ha a híresztelések valós­nak bizonyulnak és távollétében a puccsisták akcióba kezdenek. Jean Ponce Enrile az a kato­natiszt, aki az elűzött Marcos el­nök kabinetjében is a hadügymi­nisztérium élén állt, s a nyáron már szervezett egy puccsot, amely csak órákig tartotta magát- kiválónak ítélte meg a kínálkozó alkalmat hatalomra törő elgondo­lásainak valóra váltására Manilá­ból azonban mégsem érkeztek hí­rek puccskísérletről, vagy erre tett előkészületekről a héten. Ennek az az oka, hogy Fidel Ramosvezérkari főnöknek sikerült lebeszélnie - Aquino elnök kérésére-hatalom­átvételi szándékáról azt a fegy­veres csoportot, amely Enrile pa­rancsnoksága alatt állt, s ilyen helyzetben a hadügyminiszternek nem volt megfelelő támasza az államcsíny megkísérléséhez. Emiatt nem használhatta ki a - szemszögéből ítélve - kínálko­zó, s talán soha vissza nem térő alkalmat Aquino megbuktatására. A most 63 éves politikus ezt a szándékát soha nem titkolta, s az utóbbi időben mind vehemen­sebben próbálja keresztülvinni. Terveit végleg keresztülhúzhatja az, ha a jövő év elején esedékes népszavazáson jóváhagyják az új alkotmányt, amely öt évre biztosít­ja az elnöki hatalmat Corazon Aquino számára, s Enrile a hat év múlva tervezett elnökválasztáson aggastányként nyilván kevés eséllyel indulna. Ezért most min­dent megmozgat annak érdeké­ben, hogy mihamarabb kiüsse a nyeregből Aquinót. Azzal vádolja őt, hogy nem tör­vényes keretek között lett elnök, hanem a ,,puszta népakarat“ jó­voltából, s ezért azonnali elnökvá­lasztást követel. Az államfőt nem­csak ezért bírálja; helyteleníti azt is, hogy tárgyal a baloldali felke­lőkkel, ő maga viszont a katonai leszámolást sürgeti. Visszatérve az elnökasszony tokiói tárgyalásaihoz: az objektivi­tás megköveteli, hogy leszögez­zük, részéről nem pusztán merész lépésről volt szó, hanem egysze­rűen az ország jelenlegi kényszer- helyzetében még ilyen leselkedő veszélyek láttán sem mondhatta le útját. A japán vezetőkkel folytatott tárgyalásaitól jelentős pénzügyi támogatást remélt, amit meg is kapott. A japán „jeninjekciókra“ nagy szüksége van a Fülöp-szige­teki gazdaságnak, hiszen óriási gondot okoz a Marcos elnök idejé­ben felhalmozott 26 milliárd dollá­ros tartozás törlesztése. Aquino tokiói útja sikeresnek tekinthető: egyrészt „bejött“ a várt japán pénzügyi segítség, másrészt „megúszta“ a puccsot is - lega­lábbis egyelőre. -pve­Ürügyek, magyarázkodások A Közös Piac külügyminisztere­inek hétfői londoni tanácskozása a várakozásoknak megfelelően zajlott. Már a két héttel korábbi luxemburgi ülés jelezte, hogy az Egyesült Államok által támogatott Nagy-Britannia nincs könnyű hely­zetben, ami az általa kezdemé­nyezett Szíria-ellenes lépések kö­zösségen belüli elfogadtatását il­leti. Végül is születtek szankciók Damaszkusz ellen, de ezek csak töredékét képezik London eredeti követeléseinek. Sőt, Görögország még ezeket a korlátozott szankci­ókat is elutasította azzal az‘indok­lással, hogy az ilyen lépések ked­vezőtlen hatással vannak a közel- keleti rendezésre. A szankciók éléből sokat elvett a francia és a nyugatnémet álláspont is. A szankciók követeléséhez ala­pul szolgáló londoni vádat, hogy Szíriának köze volt egy izraeli gép ellen a brit főváros repülőterén megkísérelt bombamerénylethez, a merénylő szavain kívül semmi és senki sem bizonyította. Időköz­ben a jordániai származású terro­ristáról is kiderült egy s más, töb­bek között az, hogy apját az izraeli Mosszad titkosszolgálat éppen Londonban szervezte be. Már kezdettől fogva gyanúsak voltak a sikerületlen merénylet kö­rülményei, és több részlet utalt arra, hogy a Mosszad nagyon „benne volt“. Egyébként Francia- országnak is ilyen értesülései vol­tak, ezek alapján ellenezte a szi­gorú szankciókat Szíria ellen. Washington viszont - nyilvánva­lóan a Líbia elleni agresszióhoz nyújtott segítség viszonzásául- határozottan kiáll London mel­lett: miután Nagy-Britannia meg­szakította diplomáciai kapcsolatait Szíriával, nyomban hazarendelte nagykövetét, most pedig a Wa­shingtonba látogató Thatcher kor­mányfőnek mintegy ajándékként átnyújtja a Damaszkusz elleni gaz­dasági intézkedések csinos cso­magját. Mert hiszen az USA - ezt az elnök és miniszterei számtalan­szor és ünnepélyesen deklarálták- határozottan harcol a nemzetkö­zi terrorizmus ellen. így természe­tesen nem tárgyal, nem egyezke­dik terroristákkal, nem hagyja ma­gát zsarolni. Ezeknek a jól hangzó nyilatkozatoknak teljesen ellent­mond a Washingtonban egyre da­gadó botrány az iráni titkos fegy­verszállítmányok körül. Hivatalo­san cáfolt - ám nagyon valószínű­nek hangzó - okuk az volt, hogy késztessék Teheránt a libanoni sí­ita szélsőséges szervezetek befo­lyásolására az amerikai túszok szabadon bocsátása érdekében. Izrael - közvetítőként - ebben az ügyben is benne volt. Ami további magyarázkodásokra kényszeríti a Fehér Házat, pedig azt sem nagyon tudja megmagyarázni, mi­ért szegte meg saját fegyverszállí­tási tilalmát, amelyre nyugati szö­vetségeseit is rávette. Közép-európai idő szerint teg­nap éjszaka elhangzott televíziós beszédében Reagan elnök kény­telen volt elismerni, hogy az ő sze­mélyes hozzájárulásával kapott Irán fegyvereket Washingtontól- amivel ráadásul megsértette az iraki-iráni háborúval kapcsolatban kinyilvánított semlegességét is de nem az amerikai túszok kisza­badításának elősegítése érdeké­ben. Majd szinte nyomban közöl­te: az USA remélte, hogy e gesz­tusért cserébe Irán talán tesz vala­mit a túszok érdekében. Hogy ebben miért nincs ellent­mondás, hogy mi benne a logika, arra bizonyára csak Reagan elnök tudna választ adni. Vagy talán még ő sem. Rábízza majd a kije­lentéseit már eddig is kétségbee­setten értelmezni próbáló Larry Speakes fehér házi szóvivőre. (gzs) KIS ______ NY ELVŐR Nem unalmas a sok -ási, -ési? Nyelvművelésünk régebben többször is tollhegyre tűzte a hiva­talos nyelvnek az -ási, -ési képző iránti rajongását. Azelőtt tömegével találtuk a hivatalos iratmintákban az efféléket: feladási állomás-(e helyett: feladóállomás; fuvarozási szerződés, fuvar­szerződés); szállítási eszköz (szállítóeszköz). Egyiket-másikat birtokos szerkezettel (rendeltetés helye, feladás száma) is ki lehet fejezni, és a szakmai tolvajnyelvet nem ismerő számára mindjárt nem olyan idegen a szöveg. De mégsem tehetjük félre az -ási, -ési ügyét, mert ahogy kiseperték a hivatalos iratmintákból, nyomban helyet keresett magának másutt, mégpedig nem kevésbé előkelő helyen, mint az értekező prózában és a szaknyelvben. Egy szakmai értekezlet anyagából sorolom a következőket: szervezési apparátus, vezetési terület, végrehajtási szerv, kuta­tási részleg, felújítási és karbantartási egységek, termelésirányí­tási rendszer, mérési és ellenőrzési eszköz stb. Nézzünk meg egy kiadványt is az -ási, -ési szempontjából (címe: Az üzem- és munkaszervezésről). Ebben a következőket találjuk: koordinálási feladat, vezetési munkamegosztás, integrá­lási szempont, döntési hatáskör, értékesítési osztály, gyártási rendszer, gyártmány fejlesztési tervek, vállalási határidő, átfutási idő, termelési érték, irányítási és ösztönzési rendszer, kutatási kapacitás, ügyvitelszervezési ismeretek, értékesítési munka, fej­lesztési cél, képzési stílus, újratermelési ciklus, döntési szintek, működési szabályzat, szellőzési hibák, irányítási lánc, gazdaság- irányítási rendszer, alkalmazási lehetőségek, képzési ismeret- anyag, racionalizálási munka, szanálási eljárás, avulási ciklus stb. Nem állíthatom, hogy a felsorolt szavak nyelvileg helytelenek vagy rosszak. Nem, de gyakori előfordulásuk az azonos szóvég miatt egyhangúvá, monotonná, álmosítóvá teszi a szöveget. Ha ehhez még hozzávesszük a laponként tucatjával előforduló szervezési melléknevet is, akkor bizonyos, hogy igazam van (szervezési apparátus, tevékenység, intézet, módszer, munka, szakismeret, probléma stb.)^ Pedig a kis mű szerzői igyekeztek szabadulni az -ási, -ési unalmától. A fentiek mellett találkozunk fogyasztói igényekkel is (fogyasztási igények helyett), valamint értékesítő- és termelő­tevékenységgel, nemkülönben irányító (és nem irányítási) szer­vekkel, kutató-fejlesztő (nem kutatás-fejlesztési) tevékenységgel, vezetői munkával is, mint ahogyan van szervező és szervezői apparátus, tevékenység, munka is. Ez mindenesetre felüdülést jelent az -ási, -ési sivatagában, és egyszersmind megmutatja, hogyan lehet némileg enyhíteni a monotóniát. Bár van egy lehetőség, amit nem használtak ki a szerzők: az -ás, -és képzős főnév birtokos szerkezetbe is állítható, mint például ezekben: a szervezési rekonstrukció - a szervezés rekonstrukciója és ugyanígy a szervezési elmaradottság - a szervezés elmaradott­sága vagy a szervezési színvonal - a szervezés színvonala. Persze ez sem az utolsó lehetőség az -ási, -ési visszaszorítá­sára. Magát az -ás, -és képzőt kell elhanyagolni olyankor, amikor semmi szükség nincs rá. Sokszor beszélünk például a vezetés tekintélyéről, amikor pedig nem a vezetésnek mint a cselekvés­nek, hanem a vezetőnek a tekintélyéről van szó. Nyelvünk végtelen gazdagsága nem kényszeríti ránk az unal­mat, ha nem hagyjuk. PUSZTAI ISTVÁN Lehet-e célt teljesíteni? Az egyik fordításban megakadt a szemem a következő monda­ton: „Minden egyes tantárgy a maga lehetőségeihez mérten nevelési célt is teljesít.“ Lássuk csak, melyek azok a gyakrabban használt szókapcsolatok, amelyekben a cél, illetve a teljesít szó előfordul. Az életben időről időre minden embernek szokott bizonyos célja lenni. Általában olyan célt tűzünk ki magunk elé, amelyet kellő kitartással - kisebb-nagyobb akadályok legyőzése után - el lehet érni. -Ilyenkor azt mondjuk, hogy célhoz értünk. Az autóversenyzők közül csupán azok érnek célba, akiknek az autója kifogástalan műszaki »állapotban van. A céllövők igyekez-, nek a lehető legpontosabban célba találni. Ha csak kissé is eltévesztik a célt, a versenyben nem érhetnek el jó helyezést. Valaki előtt lebeghet valamilyen nemes cél; szorgalommal, kitartó munkával célt érhetünk, vagy célhoz juthatunk. Az erős akaratú ember célra tör. Aki eléri a kívánt eredményt vagy hatást, illetve érinti vitapartnerének a legérzékenyebb pontját - célba talál. A kíméletesen kezelt használati tárgy igen hosszú ideig megfelelhet a célnak. Ezek a cél szóval alkotott szókapcsolalok mind kifogástalanok. Teljesíteni is több mindent lehet. Az öntudatos munkások határidő előtt teljesítik a vállalásokat, a kitűzött feladatokat, a tervet. A katonák vakon teljesítik a parancsot. A megrendelők és a szállítók általában pontosan teljesítik a szerződést. A vasutasok ünnepnapokon is teljesítenek szolgálatot. A rendes ember teljesíti ígéretét, viszont nem bölcs dolog, ha a gyermekek minden kérését teljesítjük. Aki tehát - nyilván más nyelv hatására a magyar nyelv szellemének meg nem felelő szókapcsolatot alkotva - teljesíteni akarja a célt, túllő a célon. Ezt pedig föltétlenül kerülni kell. HASAK VILMOS ÚJ SZÚ 4 1986. XI. 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom