Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-15 / 270. szám, szombat

ÚJ szú 5 1986. XI. 15. Klement Gottwald és a CSKP agrárpolitikája A munkásosztály hatalomért folytatott harca idején és a szocialista építés kezdeti szaka­szában a munkás-paraszt szövet­ség megteremtése és szilárdítása elválaszthatatlanul összefonódik a kommunista párt tevékenységé­vel. Azoknak a kérdéseknek a megoldása, amelyek együtt jár­tak a munkásosztálynak a fő szö­vetségeséhez, a parasztsághoz való viszonya alakulásával, szer­ves része volt a CSKP gottwaldi vezetéséhez kötődő alkotó szelle­mű, elmélet és gyakorlat egységé­re épülő politikának. Ennek az alkotó tevékenység­nek előfeltételei a CSKP V., a gott­waldi irányvonal győzelmével vég­ződő kongresszusa ytán jöttek lét­re. Klement Gottwald 1931-ben, a CSKP VI. kongresszusán ele­mezte a csehszlovákiai agrárkér­dést. Feltérképezte a mezőgazda­ság válságának jellegét és meg­nyilvánulásait, a mezőgazdasági problémák megoldásában a kom­munista párt átmeneti kiinduló­pontját és végső célját. A nincste­lenek és a legszegényebb közép­parasztok szövetségét szorgal­mazva, azok részköveteléseiért folytatott harcot hangsúlyozottan összekapcsolta a proletárdiktatúra megteremtésével összefonódó jelszóval, valamennyi, nagybirtok kártérítés nélküli kisajátításával és a földnélküliek, kisgazdák és kö­zépparasztok közötti felosztá­sával. A gazdasági válság előidézte a parasztság mérhetetlen nyomo­rát. Szaporodott a végrehajtások száma, csődbe jutottak az el­adósodott parasztgazdaságok. A dolgozó parasztok a saját ta­pasztalataik alapján ismerték meg a kapitalizmus kegyetlen arculatát és a korábbinál gyakrabban a bru­talitását is, amikor a parasztok ellen fegyveres hatalmát is alkal­mazta. A kosúti (Košúty), a polom- kai stb. csendőrsortűz, köztársa- ság-szerte az éhségmenetek és a végrehajtások elleni akciók a burzsoá kormányt arra kénysze­rítették, hogy egy ideig leállítsa a végrehajtásokat. Csehszlovákia egyenjogúsítására, a népi szervek és a haladó szervezetek jogainak bővítésére és nem utolsósorban a Szovjetunióval való kapcsolatok elmélyítésére. A kommunista pártnak a széles alapokon nyugvó népfront megte­remtését szorgalmazó irányvonala a dolgozó nép széles körű támo­gatására talált és kiindulópontja lett a párt tevé­kenységének az antifasiszta és a nemzeti felsza­badító harc évei­ben. A szlovák nemzeti felkelés­sel elkezdődött nemzeti és de­mokratikus forra­dalom országos­sá válása nyo­mán, a Gottwald vezette CSKP ál­tal a többi politi­kai párt elé ter­jesztett kor­mányprogram szellemében, mérhetetlen jelentősége volt- a munkás-paraszt szövetség to­vábbi szilárdítása szempontjából- a több szakaszban megvalósuló földreformnak. A kommunisták ér­vényt szereztek annak, hogy az elkobzott földet a nemzeti bizott­ságok osszák fel, karöltve a zsel­lérekből és a kisparasztokból ala­kult parasztbizottságokkal. Szlo­vákiában azonban viszonylag ke­vés volt a felosztható föld és így a cseh országrészekhez képest kisebb lehetőség nyílt a földéhség kielégítésére. Ezen túlmenően a helyzetet bonyolította a Demok­rata Párt vezetősége, amely kü­lönféle ürüggyel fékezte a nagybir­tokok felparcellázását. KlementrfGottwald egyik vitatha­tatlan érdeme, hogy a nemzeti és demokratikus forradalom szocia­lista forradalomba való átnövése folyamatában a kommunista párt képesnek bizonyult szilárdítani a forradalmi néphatalmat - a mun­kásosztály szövetségeseinek gaz- gasági helyzetével összefüggő nek keretében tisztázták a mező- gazdaság további fejlődésének konkrét kérdéseit, valamint az egyes paraszti rétegek iránti osz- tályszemléletü viszonyt is, új sza­kasza a munkás-paraszt szövet­ség fejlődésének. Klement Gott­wald a CSKP Központi Bizottsá­gának 1948 novemberi ülésén hangsúlyozta. ,,... politikánknak Kommunista Pártja a nagy gazda­sági válság idején a munkanélkü­liek és az éhező parasztok moz­galma alapján értékes tapasztala­tokra tett szert és ezeket általáno­sította a nemzetközi kommunista mozgalom számára. K lement Gottwald 1936-ban, a CSKP VII. kongresszusán elhangzott főbeszámolója magába foglalta a fasizmus veszélyével szemben a köztársaság védelmé­nek új politikai irányvonalát. Ez a mindennapi követelményekért folytatott harcot egybeötvözte a belső és a külső fasizmussal szemben felsorakoztatható vala­mennyi demokratikus, a szocializ­mus eszméjével még nem azono­suló erő összefogásával. A széles alapokon nyugvó népfront megte­remtésének előfeltétele az volt, hogy demokratikus, a polgári de­mokrácia viszonyai között megva­lósítható intézkedéseket tegyenek a dolgozó parasztság érdekében is. A CSKP ennek programját, mely a „Csehszlovákia kisparaszti és falusi népe megmentésének“ programjaként vált ismertté, már 1935-ben előterjesztette. Persze, a köztársaság következetes vé­delme további gyökeres változá­sokat követelt a munkásosztály egyesítésére, a fasisztáktól és a reakciósoktól megtisztított politi­kai rendszer demokratizálására, a nemzetek és nemzetiségek (Archív-felvételek) konkrét kérdések megoldásával - hogy így megnyerje a nép több­ségét. A hatásos mozgósításnak és az önmagát lejárató burzsoázia ellen alulról gyakorolt nyomásnak taktikája, valamint Klement Gott- waldnak és az állami, a képviseleti és a gazdasági szervekben a CSKP további képviselőinek ha­tározott magatartása gyöngítette a burzsoá pártok befolyását az ország politikai életére. A hatalom kérdését a munkás- osztály és élcsapata javára eldön­tő 1948. februári események örök időkre Klement Gottwald nevéhez fűződnek. A parasztbizottságok kongresszusa Vencel téri mani- fesztációján 1948. február 29-én általa megfogalmazott jelszó - „a munkás a parasztért, a paraszt a munkásért és ez az egész erő a nemzet többi dolgozó rétegével együtt munkára lendül az egész nép boldogságáért és jólétéért, drága köztársaságunk kivirágzá­sáért“ - ma sem veszített idősze­rűségéből. Február után a földreformnak és a dolgozó parasztság javát szolgáló egyéb demokratikus in­tézkedéseknek befejezése nem jelentette a kommunista párt által a falu jobb életéért vezetett harc betetőzését, hanem a szocialista átalakulások kibontakozását. A szocialista építés fő irányvona­lának megfogalmazása, - amely­A támaszkodnia kell a kisparasztok- ra, szövetségre lépve a középpa­rasztsággal és elszigetelve, tőkés fejlődésükben fokozatosan korlá­tozva és háttérbe szorítva a gaz­dag parasztokat.“ CSKP IX. kongresszusa 1949 májusában a szocia­lista építés fő irányvonalának ré­szeként rögzítette azt, hogy a pa­raszti kisüzemi termelést szövet- kezetesíteni kell. Ez kifejezésre jutott a gottwaldi jelszóban: „nem lesz nálunk szocializmus a falu szocializmusra való átmenetele nélkül“. Ez az átalakulás a politi­kai, gazdasági, szociális és kultu­rális változások bonyolult folyama­ta volt. Az első ötéves tervidőszak rö­vid ideje alatt Szlovákiában a kis- és középparasztok egyharmada. tért rá a közös gazdálkodás útjára. Ez a folyamat a leggyorsabb volt Dél- és Kelet-Szlovákia termé­keny vidékén. Az Ifjúsági Falu (Dedina mládeže) mellett, amely az ötvenes évek derekán jó gaz­dasági eredményeivel példaképe volt a szocialista gondolkodási módnak, fokozatosan további egy­séges földműves-szövetkezetek alakultak az ötvenes évek végén. Klement Gottwald életében nem fejeződött be a gazdasági szocialista építés és átépítés első ötéves tervidőszakban megkez­dett művének megteremtése. Ez a folyamat sikeresen folytatódott 1953-ban bekövetkezett halála után is, főleg a második ötéves tervidőszak éveiben. Lényegében 1960-ban zárult ez a szakasz s ezt követően előtérbe kerültek a ter­melőerők és a termelési viszonyok további minőségi fejlesztésének kérdései. A megalakult egységes földműves-szövetkezetek megte­remtették a jelen nagyüzemi me­zőgazdasági termelése fejleszté­sének politikai és szervezési elő­feltételeit, mégpedig a mezőgaz­dasági termelésnek a tudomá- nyos-müszaki haladásra épülő iparosításával. A szövetkezeti parasztság osz­tályának létrejöttével megváltozott a munkás-paraszt szövetség tar­talma is. A szövetkezeti paraszt­ság szocialista osztállyá való át­alakulására döntő hatással voltak azok az anyagi körülmények, me­lyek változásokat idéztek elő a szakképzett munka tartalmában, hányada növekedésében, a mun­ka javadalmazásának formáiban és mértékében. A szövetkezeti parasztság szociális feltételeinek kiegyenlítődése a munkásosztály és a többi dolgozó szociális felté­teleivel, a fizikai és a szellemi munka közti különbségek csökke­nése a szocialista építés jelentős sikerei közé tartozik. N | apjainkban a mezőgazda­ság és a falu alapvető át­alakulása, s ennek eredményei politikai, gazdasági, szociális és kulturális területen a kommunista párt vezette dolgozó tömegek óri­ási műve. Ezek az eredmények annak köszönhetőek, hogy kom­munista pártunk tovább járta a Klement Gottwald által megkez­dett forradalmi utat. MICHAL ŠTEFANSKÝ Tizenegymillió látogató Huszonöt éves a bratislavai Csehszlovák - Szovjet Barátság Háza A csehszlovák-szovjet barát­ság bratislavai székháza (a Štúr téren) működésének huszonöt éve alatt bevonult a köztudatba. 1961. november tizenhetedikén nyílt meg, s megszervezésében olyan személyek segítettek, mint Vasil Biľak' Jozef Lenárt, Rudolf Strechaj, Karol Šavel. A Ház gya­korta és rendszeresen vendégül látta a soknemzetiségű Szovjet­unió politikai, gazdasági és kultu­rális szférájának ismert képviselő­it: írókat, tudósokat, képzőművé­szeket, színészeket, lehetőséget adva nemcsak a főváros, hanem egész Szlovákia lakosságának a szovjet emberek életének, mun­kájának megismerésére, a két nép közötti kapcsolatok szorosabbá tételére. Huszonöt év munkájának rövid értékelése során elkerülhetetlen néhány száraz - mégis jelentős- statisztikai adat felsorolása. A rendezvények száma évente 1300; a látogatók száma - ugyan­csak évente - 400 ezer. A huszonöt év alatt 30 ezer akció megrendezésére került sor; a szovjet valamint hazai kiállítások száma 600; 11 ezer szovjet filmet vetítettek: 438 ezer könyvet, le­mezt, folyóiratot kölcsönöztek ki; s a rendezvényeken összesen 11 millióan vettek részt. A számok mögött kemény, tu­datos munka rejlik, amit 1982-ben a csehszlovák-szovjet kapcsola­tok szilárdításáért a Kiváló munká­ért kitüntetéssel jutalmaztak. A Štúr téri székház volt Bratisla­vában - sőt egész Szlovákiában- az első specializált kulturális­nevelő intézmény a maga nemé­ben. S hogy a csehszlovák-szov- jet barátság székháza az egykori Berlin kávéház lett - szimbolikus. Ugyanis ezen a helyen alakult meg 1928. február 2-án az Orosz­országgal Gazdasági és Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Társaság bratislavai szervezete. A Háznak kezdetben mindössze két kiállító­terem, moziterem, színházterem és a libresszó állt rendelkezésére, három évvel később alakult meg az orosz és szovjet irodalom könyvtára, amely az évek során 13 ezer kötetes könyvtárrá és tájé­koztatási központtá alakult. A film­tár 1967-ben kezdett működni- jelenleg mintegy 1000 dokumen­tum- illetve játékfilmet tartanak nyiiván és kölcsönöznek. Hetven­ötben kezdte meg tevékenységét az orosz nyelvi kabinet - mely azóta tanfolyamok tucatjait szer­vezte és működése egész Szlová­kiára kiterjed. xxx Ennyi dióhéjban a múlt. A jelen: sokkal nehezebb körül­mények között igényesebb mun­kát végezni. A nehéz körülményeket az áté­pítéssel járó kényelmetlenségek okozzák. A Štúr tér és a Vajanský rakpart sarkán álló épület erősen megrongálódott. A száztíz éves épület beázik, a villany- és vízve­zeték elavult, és életveszélyessé vált. A felújítás - nem túl gyors tempóban - másfél éve tart. A Ház negyven alkalmazottja valóban ál­datlan körülmények között, a lib- resszóban összezsúfolva dol­gozik.-Tevékenységünket nem sza­kíthattuk meg - mondja az igazga­tó, Milan Pálka mérnök. - Egyet­len megoldás kínálkozott, mégpe­dig az, hogy felvettük a kapcsola­tot más intézményekkel, szerve­zetekkel, s rendezvényeinket ná­luk tartjuk. Pálka elvtárs sorolja az ideigle­nes otthont nyújtó intézményeket: az első, a második, a harmadik és a negyedik bratislavai körzeti mű­velődési központ, a Szlovák Nem­zeti Galéria amfiteátruma, a Tech­nika Háza, legutóbb nagysikerű kiállítás színhelye, a minőségnö­velésről három szovjet intézmény, valamint lektorok részvételével. A témákkal kapcsolatos 32 előa­dás hangzott el közvetlenül szlo­vákiai intézményekben. Ezzel azonban még korántsem teljes a „vendéglátó“ intézmé­nyek sora. Az igazgató külön ki­emeli a városi pártbizottság politi­kai nevelés házát, amely ideigle­nes otthont adott a Ház állandó kiálításának, az Október útjának, a Mozart-terem pedig a szocialista országok baráti estjeinek. Új szín­folt ez a tevékenységükben- s mint Milan Pálka mondja, az emberek megkedvelték, akárcsak a neves személyiségeket vendé­gül látó, Üdvözöljük közöttünk cí­mű rendezvényt. Hogy a város sok pontján tartják rendezvényeiket, illetve kiállításai­kat, jó is, meg rossz is. Kétségte­len pozitívum, hogy a Ház más intézményekkel is kapcsolatba ke­rül, és az együttműködés szoro­sabbá válik, azonban van ennek hátránya is, nem is kicsi: előfordul­hat), hogy - bár a barátság háza rendezi-szervezi az érdekes akci­ót -, a sikert a „befogadó“ intéz­mény aratja. A látogatók nem re­gisztrálják, hogy ki is a rendezője egyik-másik érdekes kiállításnak. De ezen egyelőre nem lehet segí­teni - mivel pontos dátum még nincs a visszaköltözésre. Egyelőre ezért szünetel a ked­velt rajzos filmvetítés is. A tataro­zás megkezdése előtt havonta egy alkalommal a gyerekek - kép­zőművész irányításával - a filmve­títés után lerajzolták, amit láttak. Az idei barátsági hónapban- amelyet már harminchat éve megrendeznek -, a Ház olyan gazdag választékot kínál a látoga­tóknak, mintha dolgozóinak mun­kakörülményei a legideálisabbak volnának. Tevékenységükben nemhogy szünetet nem tartanak, de nem is lazítanak. Még maga­sabb színvonalú rendezvények sora várja a látogatókat, mint más években, barátsági estek, vetélke­dők, egyszemélyes színház, iro­dalmi műsorok, hangversenyek, az azerbajdzsán kultúra napjai, melynek keretében azerbajdzsán népi együttes szerepel hazánkban és még számos egyéb formája a vonzó módon szervezett műve­lődésnek, szórakozásnak. A sokrétű tevékenység minden területet érint: kultúrát és sportot, tudományt és gazdaságot, szű- kebb kört érdeklő szakelőadáso­kat és tömegeket vonzó vetélke­dőket, versenyeket. A negyedszázad alatt az aka­dályokat leküzdő szívós munkával a bratislavai Csehszlovák-Szovjet Barátság Háza elérte, hogy a fő­város jelentős kulturális-nevelő in­tézményei között tartják számon, s a bratislavai Házzal együtt azt a tizennyolc barátságházat is, amely Szlovákiában ez idő szerint működik. KOPASZ CSILLA Milan Pálka mérnök (baloldalt) a tízezredik látogatót fogadja a minő­ségnövelést bemutató kiállításon (Karol Dlugolinsky felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom