Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-15 / 270. szám, szombat

ÚJ szú 3 % 1986. XI. 15. Őszintén örülünk a laoszi nép sikereinek A csehszlovák küldöttségvezető felszólalása az LNFP IV. kongresszusán (ČSTK) - Vientianeban vitával és a külföldi vendégek beszédei­vel folytatódott a Laoszi Népi For­radalmi Párt IV. kongresszusa. Tegnap délelőtt üdvözölte a ta­nácskozás résztvevőit František Hanus, a CSKP KB tagja, a kö- zép-csehországi pártbizottság ve­zető titkára, aki a csehszlovák pártküldöttséget vezeti. Beszédének bevezető szaka­szában tolmácsolta a küldötteknek a CSKP Központi Bizottsága, Gustáv Husák főtitkár és a cseh­szlovák dolgozók jókívánságait. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a CSKP küldöttsége nagy érdeklődéssel hallgatta a III. kong­resszus határozatainak teljesíté­séről szóló beszámolót, amely vi­lágos képet ad a laoszi nép utóbbi években elért sikereiről. Az ered­mények igazolják a párt politikai irányvonalának helyességét és alátámasztják a gazdasági és szo­ciális területen elért eredmé­nyeket. A szónok hangsúlyozta: a cseh­szlovák kommunisták őszintén örülnek ezeknek a sikereknek, nagyra értékelik azt, hogy az or­szágban lényegesen bővült a ter­melés, megkétszereződött a rizs- termelés és biztosított a lakosság élelmiszerellátása. Ezzel párhuza­mosan az oktatásügyben és az egészségügyben is gyors előrelé­pés tapasztalható, befejeződött az írástudatlanság felszámolására indított kampány. A gyakorlat azt igazolta, hogy a laoszi forradalom győzelmes útjának és az alapvető változások végrehajtásának a ga­ranciája a három indokínai ország egysége és összeforrottsága, to­vábbá Laosznak a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetsége és baráti együttműködése. Gonzalez Kubában (ČSTK) - A spanyol miniszter- elnök tegnap háromnapos hivata­los látogatásra Kubába érkezett. Felipe Gonzalez havannai tartóz­kodására Fidel Castro legfelsőbb kubai párt- és állami vezető meg­hívására került sor. Kíséretében tartózkodik Francisco Fernandez Ordonez külügyminiszter és a ka­binet más tagjai. A magas szintű spanyol-kubai eszmecseréken elsősorban a nemzetközi helyzetről, főleg a Közép-Amerikában kialakult helyzetről, valamint bilaterális problémákról lesz szó. A két or­szág közötti kapcsolatok jók. Kuba érdekelt a kölcsönös árucsere bő­vítésében. Kész tárgyalni a kubai forradalom után a spanyol állam­polgárok birtoka kártalanításának mind ez ideig megoldatlan kérdé­séről. František Hanus beszédének további részében tájékoztatott a CSKP XVII. kongresszusán elfo­gadott határozatok teljesítéséről. A CSKP és a laoszi testvérpárt hagyományokban gazdag együtt­működéséről megállapította, hogy azok a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződés szellemében a marxizmus-leni­nizmus és a szocialista internacio­nalizmus szilárd elvein fejlődnek. Eredményesen fejlődik a két or­szág gazdasági és tudományos- műszaki együttműködése is. A továbbiakban rámutatott a Szovjetunió átfogó leszerelési javaslatainak jelentőségére és tá­mogatásáról biztosította azokat. Beszédének végén eredményes tanácskozást, a kongresszusi ha­tározatok teljesítésében pedig si­kereket kívánt a laoszi testvér­pártnak. Az USA lakossága a reykjavíki találkozó óta már többször kifejezte egyet nem értését a Reagan-kormány politikájával. A képen washingtoni tüntetők egy csoportja, akik „a csillagháborús“ tervek, továbbá a nicaraguai ellenforradalmároknak nyújtott támogatás ellen tiltakoznak. (Telefoto - ČSTK) Reykjavík meghatározta a genfi munka tartalmát és jellegét Viktor Karpov nyilatkozata (ČSTK) - Viktor Karpov, a nukleáris és az ürfegyverekról folytatott genfi szovjet-amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője nyilatkoztatot tett közzé, melyben többek közt megállapítja: a tárgyalások csütör­tökön véget ért fordulójának a leg­főbb eseménye a reykjavíki csúcs- találkozó volt, amely meghatároz­ta a genfi munka tartalmát és jel­legét. Az izlandi találkozó eredményei új helyzetet teremtettek a szov­jet-amerikai viszonyban, így a genfi tárgyalásokon is - hangsú­lyozza a szovjet diplomata nyilatko­zata. A legfontosabb az, hogy reá­lis lehetőség nyílt a hadászati tá­madófegyverek lényeges korláto­zására és az Európában elhelye­zett közepes hatótávolságú raké­ták felszámolására azzal a felté­tellel, hogy megállapodás születik a rakétaelhárító rendszerek korlá­tozásáról szóló szerződés további megtartásáról és megszilárdítá­sáról: A Reykjavíkban elért elvi meg­állapodások közvetlenül kapcso­lódnak a genfi tárgyalások témájá­hoz. Ezért a küldöttségeknék min­dent meg kell tenniük a reykjavíki megállapodások valóra váltásáért. Nyilatkozatában Karpov a to­vábbiakban emlékeztet arra, mi történt Reykjavíkban, kontrétan miben jutott közös nevezőre a Szovjetunió és az USA, s végül mi akadályozta meg a konkrét megállapodásokat. A szovjet küldöttség Genfben - a reykjavíki pozitív eredmények­re és a végső megállapodást aka­dályozó okokra való tekintettel - a tárgyalások most véget ért fordulója során a nukleáris és az űrfegyverek problémájának egész körére vonatkozóan új, átfogó ja­vaslatokat terjesztett elő. Ezek olyan tartalmas programot alkot­nak, amely alapján a két fél meg­állapodásra juthatna, mégpedig rövid időn belül, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szi­gorú megtartása mellett. A szovjet javaslatok radikális jellege azt jelenti, hogy a hadásza­ti támadófegyverek korlátozására, az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolására, valamint a rakétaelhárító rendszerek korlá­tozásáról szóló szerződés meg­szilárdítására és az atomkísérle­tek megszüntetésére vonatkozó indítványok egységes egészet al­kotnak. Más hozzáállás mindkét fél biztonsági érdekeinek, az egyensúlynak a megsértését je­lentené. A legutóbbi genfi tárgya­lási forduló eredményei azonban azt mutatják, hogy az USA éppen erre törekedett. Washington a reykjavíki elvi megállapodások fe­lülvizsgálatához folyamodott s akadályozza, hogy ezek a meg­állapodások diplomáciai doku­mentumok formáját öltsék. Az amerikai fél akárcsak koráb­ban, most sem volt hajlandó le­mondani arról, hogy fegyvereket helyezzen el az űrben, nem kí­ván tárgyalni egyetlen olyan ja­vaslatról sem, amely bármiféle módon korlátozná a „csillaghábo­rús“ programot. Az amerikai fél Reykjavíktól eltérően most csupán Jegyzet Választások Brazíliában Brazíliában ma általános vá­lasztásokat tartanak: a csaknem 70 millió szavazásra jogosult meg­választja a nemzeti kongresszus tagjait, a 23 szövetségi állam kor­mányzóját és a helyi parlamentek tagjait, valamint a főváros, Brasilia törvényhozóit. Brazíliában a katonai diktatúra huszonegy évét követően most először rendeznek parlamenti vá­lasztásokat. A választásokból ki­kerülő új képviselőház 487 tagja, valamint a 69 szenátor egyben az 1946 óta első brazil alkotmányozó gyűlést fogja alkotni. Ennek fel­adata az új alaptörvény javaslatá­nak kidolgozása lesz, amely a ka­tonai kormányzat által 1967-ben bevezetett alkotmányt váltja fel. A választásokon 30 politikai párt és csoportosulás vesz részt, köztük a Brazil Kommunista Párt. Helyi megfigyelők szerint a legna­gyobb esélye a győzelemre a Bra­zil Demokratikus Mozgalom Párt­nak (PMDB) és a Liberális Front­nak (FL) van, amelyek az ország legnagyobb politikai erői. A mosta­ni 548 tagú parlamentben a PMDB-nek 237, az FL-nek 150 tagja van. A két párt együttesen abszolút többséget alkot. Jósé Sarney államfő eddigi kor­mányzása idején annak a két párt­nak a koalíciójára támaszkodott, amelyek Brazília politikai porond­ján a konzervatív tendenciájú centrumot képviselik. A választásokon hivatalosan is részt vesz a Brazil Kommunista Párt, amely Sarney elnök idején harcolta ki legalitását. A különbö­ző szinteken több mint 300 kom­munista jelölt száll harcba a sza­vazatokért. Több választási kör­zetben a kommunisták koalícióra léptek más pártokkal, amelyek ugyancsak a demokratizálási fo­lyamat elmélyítéséért küzdenek. Giocondo Dias, a párt főtitkára kijelentette: a választások az utób­bi években az ország politikai éle­tének egyik legkomolyabb esemé­nyét jelentik. A választók döntésére valószí­nűleg befolyással lesz az, miképp fogadják a kormány gazdaságpoli­tikai programját. Sarney elnök kor­mánya februárban az árak- és a bérek befagyasztását magában foglaló takarékossági programot vezetett be. így sikerült csökken­teni az inflációt, amely tavaly még 500 százalékos volt, az idén pedig csupán 8 százalékos. Ezzel pár­huzamosan azonban alapvető lét­szükségleti cikkek iratkoztak fel a hiánylistára, ami a lakosság kö­rében elégedetlenséget váltott ki. A brazil gazdaság számára rend­kívül súlyos teher a több mint 100 milliárd dolláros külföldi adósság törlesztése. Jósé Sarney másfél évvel ez­előtti hivatalba lépése után szá­mos olyan intézkedésre szánta el magát, amelynek célja a gazdasá­gi tevékenység felerősítése volt, s ez a kezdeti kudarcok ellenére több tekintetben sikerült is. A nagybirtokosok szembenállása ellenére az államfő igyekszik lega­lább részleges földreformot végre­hajtani. Ugyancsak tervezi, hogy fokozatosan hozzálátnak az ama- zonasi őserdő természeti kincsei­nek kiaknázásához. A katonai rezsim eltávolítását követően a brazil külpolitikában is számos pozitív vonás jelent meg. Brazília aktívan vett részt a latin­amerikai országok gazdasági és politikai együttműködésének erő­sítésére irányuló törekvésekben. Ezt bizonyítja például, hogy a szomszédos Argentínával gaz­dasági integrációs szerződést kö­tött. A brazil kormány pozitív lépé­sei közé sorolható, hogy helyreál­lította diplomáciai kapcsolatait Kubával. Sarney elnök emellett tá­mogatja a közép-amerikai válság külső beavatkozás nélküli békés megoldását. Megemlíthető még, hogy Brazília terjesztette elő az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán azt a javaslatot, hogy az Atlanti­óceán déli részét nyilvánítsák a béke és az együttmüködés tér­ségévé. (č) a ballisztikus rakéták felszámolá­sáról beszél, s szemmel láthatóan azzal számol, hogy egyoldalú elő­nyökhöz jut a Szovjetunió kárára. Felmerül a kérdés, hogyan kí­ván eljárni az amerikai fél a jövő­ben. A Szovjetunió szeretné re­mélni, hogy Washingtonban a genfi tárgyalások szünetének ideje alatt gondosan áttanulmá­nyozzák a szovjet javaslatokat s az amerikai küldöttség olyan állásponttal tér vissza Genfbe, amely lehetővé teszi a Reykjavík­ban született pozitív eredmények megvalósítását célzó gyakorlati intézkedések kidolgozását - hang­súlyozza nyilatkozatában Viktor Karpov. A KGST bukaresti tanácskozásáról (ČSTK) - Az NSZEP KB Politi­kai Bizottsága és az NDK Minisz­tertanácsa megtárgyalta a KGST Bukarestben tartott 42. ülésszaká­nak eredményeit és jóváhagyta az NDK Willi Stoph kormányfő ve­zette küldöttségének tevékeny­ségét. A két legfelsőbb szerv közös állásfoglalásában a baráti orszá­gok arra irányuló elhatározása ki­fejezésének minősítette az ülés­szakon elfogadott határozatokat, hogy tovább sziládítják a szocia­lista közösség országainak egysé­gét és összeforrottságát. Az NDK állami és gazdasági szerveinek feladatul adták olyan intézkedések foganatosítását, amelyek elősegí­tik a bukaresti ülésszak határoza­tainak teljesítését. A csendes-óceáni atommentes övezetért (ČSTK) - Új-Zéland a hetedik or­szág, amely ratifikálta a Csendes-- óceán déli részének atommentes öve­zetté nyilvánításáról szóló szerződést - közölte az AAP ausztrál hírügy­nökség. David Lange új-zélandi miniszterel­nök Wellingtonban kijelentette: a nuk­leáris fegyverek gyártását, beszerzé­sét, rendszerbe állítását és kísérleteit tiltó dokumentum ebben a térségben jelentős lépés a fegyverkezés korláto­zása felé. Salvador Partizánsikerek (ČSTK) - A salvadori partizánszer­vezetek az elmúlt napokban több meg­lepetésszerű támadást hajtottak végre a kormánycsapatok ellen. Chalatenan- go tartományban 36 kormánykatonát megöltek vagy megsebesítettek. A Ra­dio Venceremos rádióállomás azt is közölte, hogy a hazafiak megrongálták a hadsereg két helikopterét is. AÁSZ-közgyűlés Elfogadhatatlan feltételek (ČSTK) - Az Amerikai Államok Szervezetének 16. közgyűlése a guatemalai fővárosban csütörtö­kön elsősorban a közép-amerikai válságról tanácskozott. Néhány Amerika-barát közép­amerikai rendszer küldöttségei meghiúsították annak a határozati javaslatnak a jóváhagyását, ame­lyet a Contadora-csoport, valamint az ót támogató ún. limai csoport dolgozott ki. A dokumentum töb­bek között megerősítette a közép­amerikai államok jogát politikai, gazdasági és társadalmi rendsze­rük szabad megválasztására és a térségben kialakult konfliktus békés rendezésére szólított föl. Honduras, Salvador és Costa Rica képviselői elutasító állás­pontjukat azzal indokolták, hogy Nicaraguának állítólag nem volt joga az USA-val fennálló vitás kérdések miatt a hágai nemzetkö­zi bírósághoz fordulnia. Szerintük Managua ezzel „megsértette a re­gionális intézmények illetékessé­gének elvét“. Victor Hugo Tinoco nicaraguai külügyminiszter-helyettes felszó­lalásában rámutatott: kormánya már 1980 óta meg kíván egyezni a szomszédos Hondurasszal, melynek területén az ellenforra­dalmárok bázisokkal rendelkez­nek. Tegucigalpa azonban ezeket a kísérleteket visszautasította, s hasonló sorsra jutott a Costa Ricával való tárgyalások szándé­ka is - mondotta Tinoco. Richard McCormack, az ame­rikai küldöttség vezetője beszédé­ben azt hangoztatta, hogy az USA állítólag kész felújítani a kétoldalú tárgyalásokat a managuai kor­mánnyal, a feltétel azonban az, hogy a sandinista kormányzat kezdjen párbeszédet a fegyveres ellenforradalmárokkal. Ismeretes, a nicaraguai vezetés számára ez elfogadhatatlan. Reagan „kirukkolt az igazsággal“ Teherán és Tel Aviv is elismeri a fegyverüzlet tényét (ČSTK) - Az Egyesült Államok elnö­ke csütörtöki tévébeszédében a nyilvá­nosság előtt első ízben volt kénytelen beismerni, hogy kormányzata már 18 hónapja „titkos diplomáciát“ folytat Iránnal szemben, melynek célja, úgy­mond ,,a két ország kapcsolatainak a felújítása“. Ronald Reagan utolsó pillanatban bejelentett, gyorsan készí-* tett beszédében igazolni próbálta ezt az akciót. Kijelentette, az Egyesült Ál­lamok állítólag csupán „kisebb meny- nyiségű védelmi célokat szolgáló fegy­vert" szállított Iránnak. Azt viszont cá­folta, hogy a fegyverekért cserébe Irán közbenjárt volna a Libanonban fogva tartott amerikai túszok szabadonbo- csátásáért. Álszent módon azt állította, hogy az Egyesült Államoknak szándé­kában áll az Iránnal szembeni ellensé­ges magatartás új kapcsolatokkal való felváltása, méghozzá kizárólag olyan „nemes célok" érdekében, mint példá­ul a hat éve tartó iráni-iraki konfliktus befejezése, holott közismert, hogy az Egyesült Államok az ehhez hasonló fegyveres konfliktusokat szándékosan szítja és saját céljaira használja ki. A Reagan-kormányzat eddig tartotta magát az Iránba és az Irakba irányuló bárminemű fegyverexport Carter exel- nök által elrendelt tilalmához. Reagan arra hivatkozva csatlakozott ehhez, hogy az iráni rezsim állítólag aktív szerepet játszik a „nemzetközi terroriz­musban". A beszéd elhangzása után a kom­mentárok nem hagyták figyelmen kívül azt a tényt, hogy az elnök csak tíz nappal azután „rukkolt ki az igaz­sággal“, hogy a lapok kiszivárogtatták az „iráni kapcsolat“ ügyét. Khamenei iráni elnök tegnap Tehe­ránban bejelentette: mindaddig nincs szándékában normalizálni országának az Egyesült Államokhoz fűződő kap­csolatait, amíg Wasnington nem mó­dosít alapvetően a Perzsa-öböl térsé­gével és a Közel-Kelettel szemben folytatott politikáján. Az iráni államfő megerősítette, hogy Robert McFarla- ne, az Egyesült Államok elnökének volt nemzetbiztonsági tanácsadója járt Te­heránban, azonban egyetlen hivatalos iráni személyiség sem találkozott vele. Izraeli politikusok eddig kifejezetten nem ismerték be azt, hogy Tel Avivnak’ szerepe volt az Iránba irányuló ameri­kai fegyverszállítmányok eljuttatásá­ban Jicchak Rabin azonban csütörtö­kön közvetve megerősítette: ha bármi­kor - úgymond - „baráti ország" meg­kéri Izraelt, ilyen vagy olyan úton meg­kapja a kért segítséget. Izraelben köz­tudottan az Egyesült Államokat minősí­tik „baráti országnak".

Next

/
Oldalképek
Tartalom