Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-07 / 263. szám, péntek

PÁRTUNK XVII. KONGRESSZUSÁNAK PROGRAMJA ÖSSZNÉPI PROGRAMMÁ VÁLT Josef Koreák prágai beszédéből Korčák elvtárs beszéde beve­zető részében leszögezte, hogy az oroszországi bolsevikok Lenin­nel az élükön megtalálták a kive­zető utat a látszólag kilátástalan helyzetből, reményt adtak a töme­geknek a jobb életre, békét aján­lottak fel azoknak, akik idegen ér­dekekért harcoltak, földet adtak a földnélkülieknek, kenyeret az éhezőknek és szabadságot az el­nyomottaknak. Oroszország pro­letariátusa a bolsevikok pártjának vezetésével győzelemhez vezette forradalmát. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának új szerkesztésű programja úgy értékelte a nagy októberi szocialista forradalmat, mint a világtörténelem korszakal­kotó eseményét, amely meghatá­rozta a fejlődés alapvető irányvo­nalát, s megindította a kapitaliz­musból a kommunista társadalmi­gazdasági alakulatba való átme­net folyamatát. A Szovjetunió megalakulásával a történelemben első ízben nyílt lehetőség a szocializmus építésé­re. Az első szocialista állam a világ forradalmi és haladó erőinek tá­masza és reménye lett. A Szovjet­unió a második világháborúban bebizonyította felszabadító szere­pét, amikor megmentette az embe­riséget a fasiszta igától. A fasiz­mus fölött aratott győzelem mély társadalmi változásokat indított el. Megalakult a szocialista világrend- szer, amely egyre nagyobb hatást gyakorolt a forradalmi folyamatra. Megindult az imperializmus gyar­mati rendszerének széthullása, számos fejlődő ország lépett a függetlenség és haladás útjára. Az imperialista erők, élükön az Egyesült Államokkal a militariz­mus fokozásával válaszoltak a for­radalmi folyamatra. Különösen az utóbbi években egyre agresszí­vabb irányvonalat követnek, fo­kozzák a fegyverkezést. A straté­giai fölény megszerzése érdeké­ben a világűr katonai célokra való kihasználására törekszenek. Ez­zel kapcsolatban Korčák elvtárs megállapította: nem volt véletlen, hogy a szovjet kormány első do­Az újkori történelem számos jelen­tős eseményt tart nyilván, de egyik sem befolyásolta oly mélyen a nemzetek, az államok és az egész emberiség fejlődését, mint a nagy októberi szocia­lista forradalom. Történelmi jelentősé­ge abban rejlik, hogy egy visszafordít­hatatlan folyamatot indított el - a kapi­talizmusnak a felváltása az új szocialis­ta társadalmi-gazdasági alakulattal; és ezzel meghatározta a világfejlődés alapvető irányvonalát és fő irányzatait napjainkig. Nem túlzás, ha azt mond­juk, hogy a nagy október történelmi jelentőségét egyre jobban érezzük az emberiséj életének valamennyi terü­letén. Semmilyen hamisítás és erőfitogta­tó kijelentés, mint Reagan amerikai elnöknek a kommunizmusról, mint történelmi tévedésről tett kijelentése, sem leplezheti el azt a történelmi igaz­ságot, hogy az elmúlt csaknem hetven év a nagy október győzelmes eszméi­nek a térhódítása jegyében telt el. Ma ezekkel az eszmékkel elválaszthatatla­nul összefonódik az emberek százmil­lióinak törekvése, hogy felszabadulja­nak a társadalmi elnyomás és a ki­zsákmányolás különböző formái alól, megakadályozzák az emberiség atom­halálát, és szabadon fejlődhessenek s békében élhessenek. A nagy októberi szocialista forrada­lom, valamint a világ első szocialista állama építésének kezdeményezője, szervezője és vezető ereje Lenin pártja - a Szovjetunió Kommunista Pártja volt. Vezetésével a szovjet nép szinte elképzelhetetlen nehézségek közepet­te győzelmet aratott a polgárháború­ban és a külföldi katonai intervenció elleni harcban, kiküszöbölte a háború borzalmas következeményeit és törté­nelmi szempontból rövid idő alatt kiépí­tette a szocialista gazdasági és politi­kai rendszert, sokszorosára növelte az ország gazdasági erejét,, győzött a hit­leri fasizmus és a japán militarizmus fölött a második világháborúban, s meghiúsította az Egyesült Államok által vezetett imperialista hatalmak arra irányuló terveit, hogy fegyveres erővel, és nemcsak a hagyományos, hanem az atomfegyverek segítségével is, el- * pusztítsák a Szovjetuniót. A Szovjet­unió minden lépéséért, történelmi gyó­kumentumai közé tartozott a Bé­kedekrétum. Ez kifejezte elvszerú politikáját, tanúsította, hogy a szo­cializmus zászlaja a béke zászla­ja. A burzsoázia fölött aratott győ­zelem megnyitotta az utat az em­beriség régi vágyának megvalósí­tásához, a tartós béke megterem­téséhez. Ennek a lehetőségnek a ki­használása azonban komoly aka­dályokba ütközött. Az első világ­háború után egy még borzalma­sabb háború következett, amelyet a fasiszták robbantottak ki. Az igazságos, tartós béke gondolata azonban mély gyökereket eresz­tett. A Szovjetunió, a szocialista közösség és a háborúellenes mozgalmak megerősödése követ­keztében egyre reálisabb e nagy cél elérése. 1986 az emberiség béketörek­véseiben rendkívül jelentős év. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára januárban javaslatot ter­jesztett elő arra vonatkozóan, hogy az évszázad végéig felszá­molják a nukleáris fegyvereket. Az SZKP XXVII. kongresszusa jóvá­hagyta a nemzetközi biztonság át­fogó rendszere kialakításának programját, amelyet a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is támogatott. A Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelsőbb képviselőinek reykjavíki tanácskozása megmu­tatta, hogy megköthetők az olyan megállapodások, amelyek e prog­ram fokozatos megvalósításához vezetnének. Az amerikai kor­mányzat hibájából ez nem történt meg. Ez is azt tanúsítja, hogy számolni kell a mai világban az imperializmus militarista erőivel, amelyek nem akarják az enyhü­lést, a leszerelést, de a közvéle­mény nyomására kénytelenek manőverezni. A cseh és a szlovák nemzet újkori történelmét jelentősen befo­lyásolta a nagy októberi szocialis­zelmeiért és vívmányaiért nagy áldo­zatokkal és szenvedésekkel fizetett. Ezt nem szabad elfelejteni. Már csak azért sem, mert napjainkban is a szov­jet emberek vállára nehezedik a száz­milliós tömegeknek az imperializmus ellen, a nemzeti és társadalmi felsza­badulásért, a haladásért és békéért folytatott harcának legnagyobb terhe. A nagy októberi szocialista forrada­lom 69. évfordulója ünnepségeinek je­lentőségét növeli az a tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának évében emlé­kezünk meg róla. A szovjet kommunis­ták legfelsőbb szintű tanácskozása vi­lágszerte mély hatást keltett azzal, hogy bátran és nyíltan elemezte a mai világot és a szovjet valóságot. Legfon­tosabb vonása, amely tükröződik a kongresszusi dokumentumokban is, a nagy október eszméi iránti hűség, valamint az időszerű problémák és feladatok megközelítésében az alkotó szellem lenini elvének következetes érvényesítése volt. Sokan meglepődéssel fogadták a szovjet kommunisták nyílt és bíráló hozzáállását, határozott fellépésüket, a különböző fogyatékosságok és a szovjet társadalom fejlődését fékező negatívumok ellen. Ebben is megnyil­vánul a pártmunka lenini elvei iránti hűség. Az alkotó szellemből - a lenini gon­dolkodásmód és cselekedetek legfon­tosabb vonásából - ered a szovjet kommunistáknak a dogmatizmus és az olyan merev hozzáállás elleni határo­zott harca, amely az élettől való elsza­kadást okozza, előnyben részesíti az adminisztratív és bürokratikus mód­szereket, elnyomja a kezdeményezést és aktivitást és szükségszerűen lema­radáshoz és stagnáláshoz vezet. Az alkotó szellem egyúttal szavatolja, hogy a dogmatikus és a bürokratikus irányzatok leküzdése nem biztosít teret a jobboldali revizionizmus számára, ámbár a mai imperializmus reakciós erői alaptalanul ebben bíznak. Lenin mindig megkövetelte a konk­rét helyzet konkrét elemzését, és en­nek alapján a munkaprogram megha­tározását. ó maga sohasem habozott ta forradalom - állapította meg Korčák elvtárs. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 65 éves útja a nagy október eszméinek általános internacionalista érvé­nyességét bizonyítja. A párt törté­nelmi tapasztalatai azt tanúsítják, hogy stratégiai sikerei az októberi forradalom internacionalista ha­gyatéka iránti húségen alapulnak. Minden elhajlás hibákhoz, károk­hoz és veszteségekhez vezetett. A szocialista építés történeté­nek egyik legfontosabb tanulsága megerősíti Leninnek azt a felisme­rését, hogy mindenekelőtt a gaz­daságpolitika sikereivel, a magas munkatermelékenységgel, a gaz­dasági eredményekkel kell befo­lyásolni a forradalmi világfolyama­tot. A szocialista országok testvér­pártjainak kongresszusai fő fela­datként túzték ki a gazdaság fej­lesztését az intenzifikálás, a tudo­mányos-technikai forradalom vív­mányai jobb kihasználása útján. Ennek a közös célnak felel meg a KGST-országok tudományos­műszaki haladásának komplex programja. Közös erővel, történelmi szem­pontból rövid idő alatt lényegesen meg akarjuk szilárdítani a szocia­lizmus pozícióit. Óriási erő rejlik a nemzetközi szocialista gazdasá­gi integrációban. Ezeket a lehető­ségeket jobban kell kihasznál­nunk. Érdekünk, hogy a KGST-n belüli integráció jobban működjön, jobban segítse elő a munkameg­osztás fejlesztését és a tudomá­nyos-műszaki haladás meggyor­sítását. Pártunk a gazdaságpolitikát te­kinti az igényes szociális program megvalósítása alapjának. E prog­ram valóra váltása érdekében a CSKP XVII. kongresszusa jóvá­hagyta a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának straté­giáját. Ennek alapján dolgoztuk ki a 8. ötéves tervet. Kulcsfontossá­gú feladatnak tartjuk, hogy mély­reható változásokat eszközöljünk annak elvetésében, ami nem felelt meg a kor szellemének és szükségleteinek. Az SZKP által megfogalmazott gyorsítás koncepciójának nemcsak az elméleti kiindulópontjai tanulságosak és ösztönzóek számunkra, hanem az egyes feladatok megoldásának mód­szerei is. Teljes mértékben magunkévá tettük az SZKP XXVII. kongresszusának eredményeit. Ezt azért is hangsúlyoz­zuk, mert a burzsoá propaganda arra törekedve, hogy éket verjen a szocia­lista országok közé, mesterségesen egymással szembe állítja az SZKP XXVII. kongresszusát és pártunk XVII. kongresszusát. Nem okoz meglepe­tést, hogy az imperializmus ideológiai diverziós központjai a fehérből feketét akarnak csinálni. A CSKP XVII. kong­resszusának dokumentumai világosak - a CSKP és az SZKP céljai azonosak és a gyakorlat azt mutatja, hogy alapjá­ban véve azok az eszközök is azono­sak, amelyek segítségével el akarjuk céljainkat érni. Amint a CSKP XVII. kongresszusa is hangsúlyozta, a szocialista építés eddigi útja megerősített a Szovjetunió­val való szövetségünk, barátságunk és együttműködésünk elvi és tartós jelen­tőségét. Ezt az alapvető tanulságot vonhatjuk le népünk történelmi tapasz­talataiból. Az idén emlékeztünk meg Cseh­szlovákia Kommunista Pártja megala­kulásának 65. évfordulójáról. Mély há­lával gondolunk arra, hogy pártunk közvetlenül a nagy októberi forradalom eszméinek hatására, Vlagyimir lljics Lenin személyes segítségével alakult meg. A csehszlovákiai kommunisták történelmi útját figyelembe véve külö­nösen szembeötlővé válik a nagy októ­ber példájának és a szovjet kommunis­ták tapasztalatai alkotó érvényesítésé­nek jelentősége úgy a nemzeti és szo­ciális felszabadulásért folytatott harc­ban, mint a szocialista építésben is. A gyorsítás koncepciójába foglalt új stratégiai célok megvalósításáért foly­tatott közös harcot megerősíti társadal­mi fejlődésünk dinamizmusa e fontos tényezőjének jelentősége. az irányításban és az emberek gondolkodásmódjában. Ez meg­követeli, hogy átépítsük a gazda­sági mechanizmust, a népgazda­ság tervezésének és irányításá­nak rendszerét. Ezzel párhuzamo­san hatékonyabbá kell tenni politi­kai rendszerünk valamennyi szer­vének és intézményének tevé­kenységét. Lenini elvszerűséggel és követ­kezetességgel kell megoldanunk problémáinkat, kommunista fele­lősségtudattal kell érvényesíte­nünk a dolgozók érdekeit. Nem véletlenül helyezi a figyelem előte­rébe a párt a káderpolitika lenini elveit. Az előttünk álló feladatok igényessége megköveteli, hogy következetesebbek legyünk a ká­dermunkában, ne tűrjük meg a ve­zetők hibáinak elnézését, megma­gyarázását. Napjainkban nagyon bonyolult feladat áll előttünk, át kell térnünk az intenzív gazdaság- fejlesztés útjára, magunkévá kell tennünk a tudományos-műszaki haladás legújabb eredményeit, a munkatermelékenységben és a termékek minőségében el kell érni a világszínvonalat. Mitől függ elsősorban ezeknek a feladatok­nak a megvalósítása? Attól, hogy meg tudjuk győzni, meg tudjuk nyerni és vezetni tudjuk az embe­reket. A párt és a nép szilárd kapcso­lata jelentőségének hangsúlyozá­sa legjobb hagyományaink közé tartozik. A párt megalakulása óta tömegpárt volt. Tekintélyét azzal szilárdította meg, hogy mindig a nemzeteink érdekeiért folytatott harc élén haladt. A szocializmus úttörőinek forradalmi hagyatéká­val összhangban arra törekszünk, hogy a CSKP XVII. kongresszu­sán elfogadott program megvaló­sítása során a bevált tapasztala­tokból induljunk ki és keressük a korunknak megfelelő új munka- módszereket. Olyan módszerekre van szükségünk, amelyek a dol­gozók iránti bizalmon alapulnak. Mai belpolitikai fejlődésünk legfon­tosabb vonása, hogy állampolgáraink, dolgozóink és a fiatal nemzedék erőfe­szítései azon program következetes megvalósítására irányulnak, melyet a CSKP XVII. kongresszusa tűzött ki. A kongresszus óta eltelt idő egyértel­műen megerősítette a megkezdett út helyességét. Népünk magáévá tette a kitűzött programot, amely így össz­népi programmá vált. Az eddigi eredmények értékelése azt mutatja, hogy a terv mennyiségi mutatóit az idén általában teljesítjük. Aggodalomra ad viszont okot, hogy lemaradás tapasztalható a minőségi mutatók teljesítésében, a termelés ha­tékonyságának növelésében, az anyagigényesség csökkentésében, a munkatermelékenység növelésében, a magas műszaki-gazdasági színvo­nalú termékek részarányának növelé­sében stb. Egyelőre nem érjük el a nemzeti jövedelem előirányzott évi növekedését, a kongresszusi célkitű­zés minimálisan évi 3,5 százalékos növekedés. Ezek és más tények azt tanúsítják, hogy a kongresszusi prog­ram értelmében nem következett be alapvető fordulat társadalmunk fejlődé­sében a nagyobb hatékonyság, a jobb minőség és a sokoldalú intenzifikálás irányába, csupán a fordulat elején ál­lunk. Ennek egyik oka abban rejlik, hogy még nem hatotta át teljes mértékben a vezetők tudatát az a felismerés, hogy a gyorsítás koncepciója mélyreható, alapvető változásokat jelent egész tár­sadalmi életünkben. Napjainkban már nem elégedhe­tünk meg a részleges módosításokkal, a meglévő állapot javításával, alapjá­ban meg kell változtatnunk a gondolko­dásmódot és cselekedeteinket. Sokkal határozottabban kell leküzdenünk az intenzifikálás pszichikai akadályait, az extenzív gazdálkodással kapcsolatos elképzeléseket, nézeteket és szokáso­kat és alapvetően kell megoldanunk a megérett problémákat a gazdaság­ban, valamint szociális területen is. Korunk megköveteli, hogy a párt-, álla­mi, társadalmi szervek és szervezetek minden tevékenységét a nép alkotó A CSKP XVII. kongresszusának programja megfelel köztársasá­gunk nemzetei és nemzetiségei alapvető érdekeinek és távlatai­nak. A nagy októberi szocialista for­radalom sikerének alapját a tudo­mányos elmélet és a tömegek for­radalmi aktivitásának összekap­csolása képezte. Ma is érvényes, hogy a nagy energia nagy célok­ból születik. Munkánk értelmét napjainkban a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsításának straté­giai céljai határozzák meg. Lát­nunk kell, hogy a szocializmus céljainak eléréséhez csakis az elavult jelenségek és a rutin elleni harc vezet. A régi elképzelések és nézetek leküzdése mindenkire vo­natkozik. Mindenütt van mit töké­letesíteni, javítani. A harc ma min­denekelőtt a munka minőségének javításéért, az emberek közti kap­csolatok javításáért folyik. Na­gyobb felelősségtudatra, alkotó- készségre, az új iránti fogékony­ságra van szükség. Nem szabad megtűrnünk a bürokráciát, a fél­megoldásokat, a rendetlenséget, a fegyelmezetlenséget, a problé­mák figyelmen kívül hagyását. A szocializmus csakis a nehézsé­gek és akadályok elleni harcban szilárdulhat meg. Az utóbbi évtizedekben sokat tettünk társadalmunk fejlődéséért. Nem elégedhetünk meg azonban azzal, amit elértünk. Céltudatosan kell megoldanunk a bonyolultabb feladatokat, és a párt nagyobb igényeket támaszt az irányító és politikai munka iránt. A nagy október eszméi a hala­dást támogató, a nemzeti és szo­ciális felszabadulásért, az igaz­ságos világért és a békéért küzdő százmilliók tetteiben élnek tovább. A mi életünk ritmusát is meghatá­rozzák. Az 1917. november 7-e óta megtett út nehéz és bonyolult volt, de győzelemhez vezetett. To­vábbra is ezen az úton haladunk az újabb sikerek felé. Nem temet­kezünk a múltba, előre nézünk. A múlt küzdelmeiből tanulságot és ösztönzést merítünk. erejének mozgósítására, a sokoldalú intenzifikáláshoz vezető határozott for­dulat elérésére irányítsuk. A dolgozók Szlovákiában, élükön a kommunistákkal, az SZLKP kong­resszusa által elfogadott határozatok szellemében fő feladatukat abban lát­ják, hogy állandóan és céltudatosan növeljék részvételüket azon országos feladatok megvalósításában, amelye­ket a CSKP XVII. kongresszusa által elfogadott program határoz meg. Fel­tétel nélkül eleget kell tenni az SZLKP kongresszusa azon irányelvének, hogy évente 4,2-4,5 százalékkal kell növelni a nemzeti jövedelmet. Semmilyen propagandisztikus félre­vezetések nem cáfolhatják meg azt a történelmi igazságot, hogy a Szovjet­unió tántoríthatatlanul, mindig az igaz­ságos békéért és a háborús veszély elhárításáért folytatott harc élén állt és áll napjainkban is. Egy pillanatra sem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy az imperializ­mus gyors ütemben folytatja a háború anyagi előkészítését. Felelős az embe­rek és nemzetek szenvedéséért, a fegyverkezési verseny új fordulóiért és azért, hogy nem oldják meg az emberiség fejlődésének égető problé­máit. A szocializmus nem a fegyverek erejével, hanem példamutatásával bi­zonyítja .előnyeit. A szocializmus soha senkit sem veszélyeztetett, sohasem törekedett konfrontációra. Következe­tesen folytatja a béke stratégiájának megvalósítását. A Szovjetunió következetes béke­politikájának meggyőző bizonyítéka volt Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának és Reagan amerikai el­nöknek reykjavíki találkozója. Az impe­rializmus reakciós erőinek, minde­nekelőtt a hadiipari komplexumnak az érdekeit kifejező amerikai fél meghiúsí­totta azt a megállapodást, amely elér­hető lett volna és fordulatot hozott volna a tartós béke feltételeinek meg­teremtésére kifejtett erőfeszítésekben. Egyre többen értik meg, hogy az em­beriség jövője nem építhető a világűrig magasodó fegyverhalomra és ezért nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is támogatják a Szovjetunió békekezde­ményezéseit. Ľudovít Pezlár bratislavai beszédéből ÚJ szú 4 1986. XI. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom