Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-04 / 260. szám, kedd

Változó képek HARMINCÉVES A SZLOVÁKIAI TELEVÍZIÓZÁS- ÚJ FILMEK - ■ ■■■■■■■■ ■ Felhőjáték (magyar) A tévénézők millióinak aligha jut eszébe, amikor esténként a kép­ernyő elé ülnek, hogy ez a min­dennap órákon át használt tömeg- tájékoztató eszköz meglehetősen fiatal, kora évtizedekben mérhető. Az alapozók, a „hőskor“ munká­sai napjainkban is közöttünk él­nek, dolgoznak, alkotnak. A televízió kialakulása termé­szetesen hosszú folyamat volt, tu­dósok százai vettek részt benne. Marconi mellett múlhatatlan érde­meket szerzett az orosz A. S. Popov, az antenna, a német K. F. Braun, a katódsugárcső (a képer­nyő egyik része), a lengyel P. Nipkow, az elektromechanikus ka­mera, a skót John Logie Baird, az elektromechanikus televízió felta­lálója, továbbá az orosz szárma­zású Vladimir Kosma Zworikin, a ma használatos elektronikus te­levízió megalkotója, valamint Goldmark C. Péter magyar szár­mazású villamosmérnök, akit a színes televízió atyjaként tart számon a világ. Csehszlovákiában a rádióadá­sok az első világháborút követő években kezdődtek, míg a televí­zióval folytatott kísérletek a har­mincas évek második felében. Közbejött azonban a világháború. Csupán a pusztítás következmé­nyeinek felszámolása után lehe­tett szó a televízió megjelenéséről. A prágai adó 1953. május 1-én kezdte meg adását, a fővárosi dol­gozók Vencel téri május elsejei felvonulásának közvetítésével. A szlovákiai elektronikus tö­megtájékoztatás születésnapja november harmadika. Hatvan év­vel ezelőtt ezen a napon kezdte meg adását az első rádióadó, majd harminc évvel később (a kor­mány 1952-es rendelete alapján), 1956. november 3-án kezdett mű­sorokat sugározni a Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiója. Az indulás meglehetősen sze­rény keretek között történt: 22 te­levíziós szakembernek és 69 mű­szaki, gazdasági és szervezési dolgozónak mindössze egyetlen háromkamerás közvetítő kocsi, egy elektronikus filmvetítő gép és egy kétkamerás stúdió állt a ren­delkezésére. A zergehegyi (Kam­zík) adótorony tövében kialakított stúdió alapterülete mindössze 6x10 m volt. A televízió jubileuma alkalmá­Négy évtizede alakult meg az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szerve­zete. A jóváhagyott dokumentu­mok azt a célt tűzték a világszer­vezet elé, hogy az emberiség szellemi értékeinek megőrzésé­vel, gyarapításával és közkinccsé tételével járuljon hozzá a nemze­tek, népek közötti együttműködés elmélyítéséhez, az emberiséget fenyegető világméretű gondok ésszerű megoldásához, s e sokré­tű tevékenységével szolgálja a bé­ke megszilárdításának nemes ügyét. Nyilvánvaló, hogy e rövid jegy­zet célja nem lehet az eltelt negy­ven esztendő aprólékos értékelé­se, ám ha csak vázlatosan tekint­jük át a szervezet eddigi munkáját, akkor is bízvást elmondhatjuk, hogy az UNESCO a hidegháborús éveket követően egyre hatéko­nyabban ösztönözte a tudomá­nyos és kulturális előrehaladást, mind eredményesebben váltotta valóra az alapokmányokban rög­zített célokat. Napirendre tűzték és mélyrehatóan elemezték az emberiség sorskérdéseit: a hatal­mas összegeket fölemésztő fegy­verkezést, a környezetvédelmet, a tudományos vívmányok ésszerű felhasználásával kapcsolatos nem csekély gondokat, továbbá a nők és a fiatalok helyzetét a világ szá­mos országában, az éhínség és az írástudatlanság égető problé­máit, a nemzetközi információs , csere demokratizálásának fontos­ságát, s egyéb időszerű problé­mákat. ból szokás felidézni, kik voltak az első közvetítés munkatársai és mi volt az új stúdió első műsora. Ter­mészetesen, a krónikák ezt is szá­mon tartják. A harminc évvel eze­lőtti első műsor élő közvetítés volt a bratislavai Művelődési és Pihe­nőparkból. A rádióközvetítés meg­kezdésének harmincadik évfordu­lója és a televíziós adás megkez­désének tiszteletére Jozef Vrabec, a Csehszlovák Televízió területi igazgatója mondott ünnepi beszé­det, majd a SĽUK népművészeti együttes lépett a kamerák elé. A műsort Július Mazanec rendez­te, a vezető operatőr Emil Rožňo- vec, az adásvezetó Ján Rehák volt. Az egyes műsorszámokat Hilda Michalíková, az első szlovák bemondónó konferálta. Ez idő tájt még csupán ötszáz előfizető nézte az adást, amely hetente két alkalommal jelentke­zett. Az első év szilveszterén az ifjú alkotók már kilencvenkilenc óra adásidővel és hétszázkilenc- vennégy előfizetővel dicseked­hettek. A televíziózás hazánkban ab­ban az időben terjedt el, amikor a fekete-fehér berendezések mű­szaki színvonala magasra jutott és minden objektív lehetőség adott volt a gyors továbbfejlődéshez. A fejlődés tempója még a legszoli­dabb jelzővel is viharosnak mond­ható: ma a televízió két csatorná­ján összesen 6900 óra műsort sugároz a mintegy másfél millió szlovákiai előfizetőnek. Az induló televíziós gárda mindegyik tagja a tévé vonzáskö­rében maradt, kivéve Hilda Micha- líkovát, aki a rádió munkatársa volt, és ma is ott dolgozik. „Után­pótlásról“ azonban gondoskodott: lánya, Olivia Borská, a televízió képmérnöke és népszerű bemon- dónóje. Jozef Vrabec pedig csak­nem két évtizedig volt a tévé igaz­gatója, majd a malomvölgyi televí­ziós központ építésén kormány­biztosként dolgozott nyugdíjbavo- nulásáig, munkálkodott a televízió anyagi és műszaki alapjainak megteremtésén a következő nem­zedékek számára. A televízió születésének első évfordulóján adták át az Ostra­va-Bratislava, majd 1958. novem­ber 3-án a Prága-Bratislava mik­rohullámú közvetítőláncot, amely lehetővé tette az adás stúdióminő­Ez az emberiség békés jelené­ért és jövőjéért felelősséget érző és vállaló sokrétű tevékenység méltán váltott ki rokonszenvet szinte az egész világon. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az UNES­CO a nyolcvanas évek elejére több mint 160 tagállamával az egyik legnagyobb világszervezetté vált. Olyan szervezetté, ahol szen­vedélyesen vitatkoztak az említett égető gondokról, ahol elsősorban a szocialista országok és a fejlődő államok aktív, megalapozott ér­vekre épülő fellépése révén foko­zatosan a világ haladó erői kere­kedtek felül, ahol elítélték az amerikai hatalmi körök fegyverke­zési programját, rámutattak a munkanélküliség, az újgyarma­tosítás és más - sok országot sújtó - gondok gyökereire, s ahol jogosan mutattak rá a kultúra amerikanizálásának a veszélyeire, valamint a vezető tőkés országok érdekeit szolgáló nemzetközi tájé­koztató rendszer árnyoldalaira. Az Egyesült Államok vezető kö­rei nem nézték jó szemmel, hogy ebben a szervezetben is elveszí­tették monopolhelyzetüket, és az UNESCO nem azon az úton ha­lad, amelyen szeretnék. Ezért kü­lönösen az elmúlt években nagy­méretű rágalmazó kampányba kezdtek, azzal vádolva a világ- szervezetet, hogy „túlpolitizálja“ a tevékenységét. E rágalomhadjá­rat és más mesterkedések ered­ménytelensége után az Egyesült Államok, majd tavaly Nagy-Britan- nia és Szingapúr is kilépett a szer­vezetből. Nyilvánvalóan abban ségű továbbítását, a kiegészítő és az információs jelekkel együtt, az egyes televíziós központok között. Az első külföldi élő közvetítés ugyancsak harminc évvel ezelőtt volt, az 1956-os téli olimpiai játé­kokról, Cortina d’Ampezzóból. A hatvanas években, az űrtechni­ka eredményeinek köszönhetően, létrejöhetett a földrészek közötti műsortovábbítás is. 1963. szep­tember 17-én a Csehszlovák Te­levízió élő adásban számolt be a New York-i ENSZ-palotából a Biztonsági Tanács ülésének megnyitásáról. 1970. május 9-én kezdődött meg a közvetítés a má­sodik csatornán. Ez már az új malomvölgyi központ műszaki épületéből történt, melyet az adó­helyiségen és a két bemondófül­kén kívül három stúdió és kiegé­szítő helyiségek alkották. Az első színes képeket a Ma­gas Tátrából, az 1970-es alpesi sívilágbajnokságról adta a televí­zió, azonban megfelelő berende­zés híján a hazai nézők ekkor még csak fekete-fehérben követhették az eseményt. A csehszlovák tévé­adók 1973. május 9-én kezdtek rendszeresen színes műsort su­gározni, ezek részaránya ma csaknem száz százalék (bizonyos mennyiségben mindig lesznek fe- kete-fehér képek, tekintettel a régi filmekre, felvételekre). A malomvölgyi központ is ha­sonlóképpen rohamosan fejlődött: a szerkesztők és a televíziós alko­tók 1975-ben vehették birtokukba a 106 méter magas, huszonhat emeletes épületblokkot (amely je­lenleg hazánk legmagasabb épü­lete), majd 1981-ben a műszakiak örülhettek, a gyártási részleg munkatársaival együtt, a kézilab- dapályányi, 1000 négyzetméternyi alapterületű új stúdiónak (mérete: 25x40 m). A tévéműsor megfelelő vételét napjainkban Szlovákia területén csaknem harminc gerinc- és négyszáznál is több kisebb átját­szóadó biztosítja. Erre a bonyolult láncra elsősorban a terepviszo­nyok összetettsége miatt van szükség. Ami pedig a jövőt illeti a mostani ötéves tervidőszakban megtörtén­nek az előkészületek a műholdas műsorszórás megkezdésére. OZOGÁNY ERNÓ bíztak, hogy főleg az amerikai és az angol anyagi támogatás meg­vonása legalábbis alaposan meg­nehezíti az UNESCO további munkáját. Az amerikai és az angol vádak igazi okaira mutat rá a moszkvai Pravdában megjelent cikkében Jurij Hilcsovszkij, az UNESCO ál­landó szovjet képviselője, amikor többek között ezt írja: „Az UNES­CO tervei azokra az elemzésekre épülnek, amelyek feltárják az éhínség, a szegénység, a környe­zetszennyezés, s az emberiség létét veszélyeztető fegyverek léte­zésének okait. Lehet-e apolitiku- san vizsgálni ezeket a kérdéseket, megóvhatók-e vajon az emberi­ség szellemi értékei, védhetjük-e a természetet béke nélkül? Erre minden józan gondolkodású em­ber világos feleletet tud adni. Az UNESCO tevékenységének túlpo- litizálásáról szóló rágalmával az Egyesült Államok azt leplezi le, hogy nosztalgiával gondol vissza azokra az időkre, amikor ezt a szervezetet is uralta. Éppen az amerikaiak távozásának van egyértelmű politikai jellege“ - hangsúlyozza a szerző. Négy évtizede alakult meg az UNESCO. Az amerikai, angol és más reakciós körök politikai és anyagi zsarolása ellenére is hű marad eredeti céljához. Napjaink­ban, s minden bizonnyal a jövőben is sokat tesz az emberiség értéke­inek megóvásáért, békés életün­kért. SZILVÁSSY JÓZSEF Déry Tibor Pesti felhőjáték cí­mű, 1933-ból való kisregénye alapján - Maár Gyula rendezésé­ben - készült ez a magyar film. Az életen csak átutazó, fellegekben járó költőről szól a mű; dr. Rácz György újságíró és költő - az alkotás hőse - kívül szeretne ma­radni kora valóságán, ez már az első jelenetekből is kiderül. A kor és a helyszín, amelyben és ahol a Felhőjáték főhőse ráébred re­ménytelen kívülállóságára, a hú­szas évek közepének Magyaror­szága, közelebbről a középosztály már-már rituális flörtökkel, válá­sokkal és féltékenységekkel bo­nyolított nyilvános magánélete. Az első nagy világégés, több évi in­ternálás és csavargás után, szülő­városába, Budapestre visszatérő költővel mesés dolgok esnek meg, szinte csak néhány nap alatt. Régi barátjára lel, s aztán tanúja, sőt részese lesz ismerőse szerelmi viszontagságainak... A játékosság felhőtlen ege alatt felhős, olykor viharfelhős életet ábrázol könnyedén, szórakoztató­an az alkotó. Maár Gyula, a Pes­ten maradt barát magánéleti ügye­ibe belekeveredő emigráns köré egy olyasfajta kortalan komédiát komponál, mely hálás alakításokat kínál a színészeknek, csak éppen vajmi keveset érzékeltet a húszas Tánc az idegennel Az ötvenes évek végén, a hat­vanas évek elején készült angol filmek legjobb hagyományait kö­veti Mike Newell rendező, s bár alkotása nem éri el az „új hullám“ darabjainak színvonalát, akárcsak híres elődei, ó is hátat fordít a csil­logó külsőségeknek, s a valóságot ábrázolja őszintén, hitelesen. Most látható alkotása dísztelen, komor, de meggyőző. Korrekt munka, mely egy megtörtént ese­tet rekonstruál: 1955. július 13-án Nagy-Britanniában kivégezték Ruth Ellist, akit szeretője meggyil­kolásáért ítéltek halálra. Az or­szágban ó volt az utolsó asszony, akit halálbüntetéssel sújtottak. (Esete olyan nagy közfelháboro­dást keltett, hogy a halálbüntetés ellenzői fő érvként az ő ügyére hivatkozva követelték a halálbün­tetés eltörlését, erre azonban csak 1969-ben került sor Angliában.) Lélektani dráma formájában adja közre a rendező - Shelagh Delaney forgatókönyve alapján - az előzményeket, a szenvedé­lyes szerelem történetét. Ruth El­lis, egy füstös-kopott éjszakai mu­lató nem éppen feddhetetlen múl­tú vezetője, beleszeret egy jobb A potsdam-babelsbergi DEFA- stúdióban a napokban fejezték be a legújabb - osztrák-NDK kopro­dukcióban készülő - Strauss-film műtermi munkáit. A film címe: Jo­hann Strauss - egy király korona nélkül. A forgatást a közeljövőben Bécsben és Budapesten folytat­ják. A rendező az osztrák filmgyár­tás ismert szaktekintélye, a 73 éves Franz Antel, aki rendkívül elégedetten nyilatkozott a stáb NDK-beli munkakörülményeiről. A filmet nemcsak pazar kiállí­tás, hanem parádés nemzetközi évek hangulatából, gondjaiból, ne­hézségeiből. így csupán sejthet­jük, hogy a kívülállás kesernyés­mulatságos szerelmi bonyodal­makban érlelődik meg, s a külföld­ről érkező, s oda gyorsan vissza­menekülő férfi az egész megválto­zott társadalomtól idegenkedik. Maár Gyula Déry regényéből szórakoztató filmet készített, amely nem ostromolja az élet nagy igazságait, csupán felhőjáték maga is. De könnyed, elegáns mese, képzómúvészetileg és szakmai szempontból pontos film. És a színészek tökéletesen alkal­mazkodnak a rendezői elképze­léshez. Közülük is kiemelkedik Jiŕi Menzel, aki öniróniával, rokon­szenves tétovasággal kiválóan kelti életre az ábrándos költő sod­ródását. A megcsalt férjet Jiŕí Ada- mira jeleníti meg, remekbe sza­bottan. Hana Maciuchová az elké­nyeztetett úriasszonyok pontos tí­pusa. S a többiek - Esztergályos Cecília, Törócsik Mari, Kiss Mari, Tolnay Miklós - is jók. Szakmai biztonság, tehetség, elegancia jellemzi ezt a filmet, va­lami azonban hiányzik belőle: az a többlet, amitől más lenne, mint egy szerelmi történet. (Maár Gyula munkáját a stúdióhálózatban ve­títik.) családból származó autóverseny­zőbe. Szerelmük kezdetben fel­hőtlen és szenvedélyes, a könnyű, léha életre hajlamos ifjú azonban rövidesen kijózanodik és egy gazdag menyasszonyt talál magá­nak. Ruth, aki a fiút őszintén sze­rette, s kapcsolatuktól sorsa jobb­ra fordulását remélte, megcsalva, megalázva, elhagyatva, a férfit le­lövi. Szenvedély, gyűlölet, bűn és bűnhődés - ezek a kérdések fog­lalkoztatják az alkotót. Érdeme, hogy mértéktartóan, visszafogot­tan sikerült ábrázolnia e tragikus szerelmet, két társadalmilag kü­lönböző ember viharos, viszontag­ságos kapcsolatát. Mellőzte a ha­tásvadászó elemeket, ügyesen vette az akadályokat, elkerülve a szentimentalizmust és olcsó, botrányízű szenzációkat. A bűn­tényt kellőképpen motiválva, az egyedi esetből általános követ­keztetéseket is levon. Hiteles kör­nyezet- és korrajz, lélektani ábrá­zolás jellemzi a filmet, melynek főszerepét a korábban csak szín­padi színésznőként ismert Miran­da Richardson játssza. -ym­szereposztás is jellemzi. A cím­szerepet Oliver Tobias alakítja, a további közreműködők között olyan nevekkel találkozhatunk, mint Dagmar Koller, Rolf Hoppe - és Gábor Zsazsa, aki az Egye­sült Államokból repült át az óvilág­ba, hogy eljátssza Amália szere­pét. Eredetileg jugyan a „nagyné­ni“ lett volna, a onagyar származá­sú és korára oly érzékeny mű­vésznő azonban - sajtóértesülé­sek szerint - kieszközölte, hogy Amália a filmben „unokanóvér“ legyen. (n) Nemes célok szolgálatában Az UNESCO tevékenységéről Hana Maciuchová, Jiŕí Menzel és Esztergályos Cecília a magyar film egyik jelenetében (angol) A keringőkirály Potsdamban Film készül Johann Strauss életéről ÚJ SZÚ 4 1986. XI. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom