Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-04 / 260. szám, kedd

ÚJSfcÚ 3 A gazdasági mechanizmusnak optimálisan elő kell segítenie a szocialista integráció előnyeinek kihasználását Ľubomír Štrougal beszéde a KGST 42. ülésszakán (ČSTK) - Ľubomír štrougal miniszterelnök az alábbi beszédet mondta a KGST tegnap megnyílt bukaresti ülésszakán: Tisztelt elnök elvtárs, tisztelt elvtársak, tisztelt vendégek! A közösségünk keretében ren­dezett valamennyi nemzetközi ta­lálkozó napjainkban különös jelen­tőséggel bír. Hiszen nemcsak az országaink társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsításáról, hanem a béke ügyéhez, a szocia­lizmus védelméhez, a nemzetközi együttműködés új politikája szelle­mének elterjedéséhez való konk­rét hozzájárulásunkról is tárgya­lunk. Jól tudjuk, milyen nehéz és komoly, valóban sorsdöntő hely­zetben vagyunk. Mennyi felelős­ségre van szükség ahhoz, hogy az együttélés új szelleme, új filozófiá­ja visszafordíthatatlanná váljon és a világ megérje a józan ész diktál­ta leszerelési megállapodásokat, amelyekhez Reykjavik oly közel állt. Ugyanakkor mennyi erőfe­szítésre van szükség ahhoz, hogy megőrizzük a katonai-hadászati egyensúlyt. Mi mindent kell ten­nünk, hogy bebizonyítsuk a szocia­lizmus vitathatatlan fölényét a vi­lág jövője szempontjából. Ezek azok a kiindulópontok, amelyek meghatározzák itt, a KGST-ben felvetődő valamennyi kérdés megvitatásával szemben támasztott igényeket. Cornel Pacoste elvtárs, a végre­hajtó bizottság elnöke előterjesz­tette a KGST szerveinek az elmúlt másfél évben kifejtett tevékenysé­géről szóló jelentést. Egyetértünk vele abban, hogy ez rendkívül igé­nyes időszak volt, amelyben nem­csak a KGST-tagállamok felső szintű gazdasági értekezletén ho­zott határozatok életbe léptetésé­nek megkezdéséről, hanem egész végrehajtásukról is döntések szü­lettek. Az elmúlt időszak eredményei­nek megítélése során elsősorban szeretnénk megállapítani, hogy a KGST-tagállamok - a legfelsőbb szintű gazdasági értekezleten ki­tűzött célokból kiindulva - egészé­ben véve sikeresen léptek a 80-as évek második felébe. Az 1985-ös eredmények megmutatták, hogy a közösség keretében megszilár­dultak a pozitív tendenciák az ipari termelés alakulásában, s ezek le­hetővé tették, hogy megtartsuk a nemzeti jövedelem növekedésé­nek dinamikáját még annak elle­nére is, hogy 1985-ben több tagál­lamban kedvezőtlenek voltak a mezőgazdasági termelés ered­ményei. Megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy ebben az évben a közösség gazdasági teljesítmé­nyei egészében véve a meghatá­rozott irányokban alakulnak. Az ipari termelés alakulásának pozitív tendenciái az elmúlt évben a csehszlovák gazdaságban is a nemzeti jövedelem növekedésé­hez vezettek, bár a mezőgazdasá­gi termelés csökkent. Ennek elle­nére azonban még mindig komoly problémákkal és nehézségekkel küszködünk. Tudatában vagyunk annak, hogy még mindig hatnak az elmúlt, a túlnyomórészt az ex­tenzív fejlődéssel jellemezhető időszak szokásai. Ez egyebek kö­zött annak is a következménye, hogy a jelenlegi gazdasági me­chanizmus az eddigi módosítások ellenére nem fejt ki szükséges nyomást az intenzifikálás tényező­inek jobb kihasználása érdeké­ben, s azért, hogy a termelési struktúra gyorsabban alkalmaz­kodjon az időszerű szükségletek­hez. Éppen ezek a körülmények tükröződnek egyebek között a kül­földi piacokon elért kedvezőtlen cserearányokban. Ezért kommunista pártunk XVII. kongresszusa határozatainak szellemében készítjük elő a gaz­dasági mechanizmus fokozatos megváltoztatását, aminek többek között optimálisan kell hatnia a nemzetközi munkamegosztás minden előnyének és lehetőségé­nek, s mindenekelőtt a szocialista gazdasági integráció folyamatá­nak a kihasználására. A legfelsőbb szintú gazdasági értekezleten kitűzött konkrét fel­adatok megvalósításában a cseh­szlovák fél igyekszik aktívan részt venni, s ez alátámasztható a jóvá­hagyott hosszú távú sokoldalú együttműködési programokban való részvételünkkel. Főleg a KGST-tagállamok lakossága élelmiszer-ellátásának, az éssze­rű energia-, a tüzelőanyag- ós a nyersanyag szükségletek biztosításáról, a közlekedés fej­lesztéséről, az anyagi erőforrások gazdaságos kihasználásáról és a atomenergetika fejlesztéséről van szó. E tekintetben kulcsfon­tosságúnak tartjuk részvételünket a tudományos-műszaki haladás 2000-ig terjedő komplex program­jának a végrehajtásában. Ezek a hosszú távú programok az első lépéseket jelentik gazda­ságpolitikánk egyeztetésében. Ve­gyük azonban figyelembe, hogy különböző jellegű problémák meg­oldását jelentik és nem kötnek mindig egymásra. Ezért a Tanács keretében a gazdságpolitika egyeztetését sokkal rendszere­sebben ós megalapozottabban kell a jövőben megszervezni. Nem lehet csupán a szerkezeti politika kérdéseire szorítkozni, bár ezek túlsúlyban lesznek, hanem össz­pontosítani kell az államok gazda­sági mechanizmusa tökéletesíté­sének a kérdéseire is, s főleg azokon a területeken, amelyek szorosan kapcsolódnak a nemzet­közi gazdasági mechanizmushoz és az integrációs folyamatokhoz. Gondolunk itt például a beruházá­sok egyeztetésére. Az 1984-es legfelsőbb szintú gazdasági érte­kezleten meghatározott feladatok nem teljesülnek, sót, nem valósul­nak meg azok a kulcsfontosságú intézkedések sem, amelyeket a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex programja már 1971-ben meghatározott. Bizonyára egyetértenek velem abban, ragaszkodni kell ahhoz, hogy a gazdaságpolitika egyezte­tése a további lépésekről és intéz­kedésekről szóló kötelező érvényű megállapodások formájában tör­ténjen. Ezekkel a megjegyzésekkel összefüggésben leszögezhető, hogy a legfelsőbb szintű gaz­dasági értekezleten kitűzött, a legközelebbi évekre szóló és a Csehszlovákiát érintő konkrét termelési-műszaki feladatok tük­röződnek az ötéves tervben. Egyelőre bonyolultabb a helyzet a tudományos-múszaki haladás komplex programjából az erre az ötéves tervidőszakra vonatkozó feladatok biztosítása terén. Ez azáltal adott, hogy a csehszlovák szervezetek bekapcsolásának a konkretizálása még mindig fo­lyamatban van és csak fokozato­san születnek meg az ide vonat­kozó megállapodások és szerző­dések, amelyek ugyanakkor több­ségükben egyelőre nem tartal­mazzák a termelés szakosításáról és a kooperációról szóló megálla­podásokat. Ezzel együtt szüksé­ges lesz megvilágítani számos olyan kérdést, amelyek a közös programok finanszírozásával és az általuk hozott hasznos elosztá­sának módjával kapcsolatosak. A kutató, fejlesztő és gazdasági szervezetek közötti közvetlen kap­csolatok bővítése érdekében, fó­leg a tudományos-műszaki hala­dás komplex programjának meg­valósítása során, a csehszlovák kormány jóváhagyta a szervezete­ink és más tagállamok partner- szervezetei közötti közvetlen kap­csolatok felvételének keretszabá­lyait. Hasonlóan járt el a Szovjet­unió is és a többi tagállam ugyan­csak hozott, vagy hoz ilyen intéz­kedéseket. Ezért ki kellene tarta­nunk amellett, hogy eredeti elkép­zeléseink kezdjenek valóra válni, mivel a lefektetett elvekből való engedmények gyakorlata sehova sem vezet. A csehszlovák népgazdaság számára rendkívül hasznosak az 1986-1990-es időszakra vonatko­zó ötéves tervek egyeztetése so­rán elért eredmények. Biztosítot­tak a csehszlovák gazdaság és a többi tagállam gazdaságai kö­zötti alapvető kapcsok, ami lehe­tővé tette, hogy a CSKP XVII. kongresszusának irányelveivel összhangban elkészítsük a 8. öté­ves terv javaslatát. Ezzel össze­függésben szeretném felhívni a fi­gyelmet arra, hogy a tervegyezte­tés folyamán nem sikerült teljes mértékben elmélyítenünk és bőví­tenünk a termelési kooperációt a feldolgozóiparban, amely véle­ményünk szerint a kölcsönös gaz­dasági kapcsolatok dinamikusab- bá tételének a meghatározó esz­köze. Részünkről a jelenlegi öt­éves tervidőszakban feladatul túz- zük ki azoknak a tartalékoknak a mozgósítását, amelyeket az együttműködésnek ez a formája magában rejt. Rendkívüli figyelemmel látunk hozzá a tervegyeztetéshez a Viet­nami Szocialista Köztársasággal, a Kubai Köztársasággal és a Mon­gol Népköztársasággal. Lehetősé­geinkhez mérten megállapodtunk a kölcsönös kapcsolatokban, amelyek az internacionalista se­gítség folytatását jelentik. Ezen or­szágok gazdasági potenciáljának növelése napirendre tűzi a sok­oldalú együttműködés bázisa bő­vítésének kérdését, s ennek a bá­zisnak kellene biztosítania fejlődé­sük prioritást élvező feladatainak a teljesítését. Elvtársak, egyetértünk a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa és a féj- lődó országok közötti együttműkö­dés értékelésével. Csehszlovákia a jövőben is kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat kíván fenntartani ezekkel az országok­kal, s arra törekszik, hogy külke­reskedelmi forgalmunkban növe­kedjen részarányuk. Megkülön­böztetett gondot fogunk fordítani a szocialista orientációjú államok­kal való kapcsolataink fejleszté­sére. A fejlett tőkés államokkal szem­ben folytatott kereskedelmi politi­kánk abból indul ki, hogy érdekünk a tudományos-múszaki és gazda­sági együttműködés különböző for­máinak a bővítése, a kooperáció, a licenckereskedelem, valamint a harmadik piacokon való közös fellépés fejlesztése. Azokra az ál­lamokra összpontosítunk, ame­lyek korrektebbek a szocialista or­szágok iránt és konstruktívabban viszonyulnak hozzájuk. Tekintettel az említett államokkal szembeni politikánk átfogó célkitűzéseire, támogatjuk a KGST és az EGK közötti hivatalos kapcsolatok fel­vételének tervét. Kölcsönös együttműködésünk­ben fontos volt és fontos ma is a tartós igyekezet ennek az együttműködésnek a tökéletesíté­sére, s érvényes ez főleg a jelen­legi időszakban, amikor népgaz­daságainkban fokozatosan át kí­vánunk térni a fejlődés intenzív típusára. A Tanács keretében ed­dig megvalósult munkák helyesen orientálódtak a tagállamok együtt­működése komoly stratégiai kér­déseinek a megoldására, ezek ha­tékony módjainak és formáinak a keresésére, továbbá a gazdasá­gi szervezeteik közötti közvetlen kapcsolatokon alapuló tudomá- nyos-múszaki és termelési-koo- peráció széles körű fejlesztésére és a közös egyesülések, vállalatok és szervezetek létrehozására. Úgy véljük, a sokoldalú együtt­működés intenzívebbé tételét azoknak az intézkedéseknek a kö­vetkezetes megvalósításával kell kezdeni, amelyek egységes rend­szerként megvalósítják a gyakor­latban a szocialista gazdasági in­tegráció még 1971-ben kidolgo­zott gazdasági mechanizmusát. Az a véleményünk, hogy meg kell kezdenünk azon feltételek ha­tározott létrehozását, amelyek tel­jes mértékben gazdasági alapokra helyezik a nemzetközi szocialista munkamegosztás rendszerét, köl­csönös külkereskedelmünket. Ez lehetővé teszi, hogy létrehozzuk országaink valóban közös és igé­nyes piacát. Ezért a tárgyi kérdé­sek megoldása mellett sokkal gyorsabban kellene előrehalad­nunk a deviza-, az ár-, a hitel- és a pénzügyek területén. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy itt mini­mális eredményeket értünk el, és ezért a döntést ezen a területen nem szabadna tovább halogat­nunk. Tudatosítjuk, hogy ehhez az egyes országokban létre kell hozni a szükséges feltételeket, főleg a gazdasági mechanizmusban, mivel ilyen konkrét intézkedések nélkül például a gazdasági szer­vezetek közvetlen kapcsolatai sem indulhatnak teljes mértékben. Ezekre az elképzelésekre kötve célravezetőnek tartjuk, hogy a Ta­nács tevékenysége a jövőben a koncepcióra és a stratégiára vonatkozó döntő kérdésekre össz­pontosuljon, beleértve a szocialis­ta gazdasági integráció új, sokkal hatékonyabb mechanizmusának a kialakítását. Ugyanilyen szüksé­ges szerintünk, hogy a KGST csúcsszervei fokozzák a szerző­déses kötelezettségek és ajánlá­sok teljesítésének ellenőrzését. Ami a KGST szerveinek felépíté­sét illeti, úgy véljük, azt egyszerű­síteni kell, csökkenteni kell a Ta­nács szerveinek számát és bizto­sítani a megvitatott kérdések átfo­gó jellegét. Engedjék meg, hogy állást fog­laljak az atomerőművek építése 2000-ig terjedő programjának elő­terjesztett tervezetével papcsolat- ban. A csehszlovák fél pozitívan értékeli az atomenergetika eddigi fejlődését közösségünkben, még­pedig annak ellenére, hogy a mint­egy 10 évvel ezelőtt kitűzött ere­deti elképzeléseink csak nem- egész 50 százalékra válnak való­ra. Hiszen új iparágazat építésé­nek kezdetéről volt szó, ami min­dig nehézségekkel és problémák­kal jár, s méginkább érvényes ez a műszakilag, gazdaságilag és szervezés tekintetében olyan igé­nyes ágazatra, mint amilyen az atomenergetikai ipar. Ezzel nem szeretnénk semmi­képp sem igazolni azokat a hiá­nyosságokat, amelyek például magának az építésnek a szerve^ zésében, tervezési előkészítésé­ben, az ezt megelőző munkák so­rán, és az atomerőművek építése távlati feladatainak kezdeti, inkább optimista meghatározásában mu­tatkoztak meg. Tény azonban, hogy Csehszlovákiában a Szov­jetunió hathatós támogatásával és a többi tagállammal folytatott együttműködésben nemcsak atom­erőműveket építettünk fel, ame­lyek villamosenergia-rendszerünk megbízható láncszemei, hanem létrehoztuk a tudományos-kutató, fejlesztő és gépipari termelési bá­zist is, amely hozzájárul az atom- energetikai ipar fejlesztéséhez kö­zösségünk államaiban. A program előterjesztett terve­zete Csehszlovákiára vonatkozó­an azzal számol, hogy az 1990 és 2000 közötti évtizedben az atome­rőmüvekben az előző évtizedre feltételezettnél kisebb lesz a telje­sítmény (6,880 megawatt). En­nek a feladatnak a megvalósí­tásához rendelkezésünkre állnak a 80-as években létrehozott építő­ipari és szerelő szervezetek, to­vábbá az építés szervezése, a be­rendezések fejlesztése és gyártá­sa területén szerzett bizonyos ta­pasztalataink és az épülő jelentős erómúvi kapacitások, amelyekkel belépünk a 90-es évekbe is. Felté­telezzük, hogy 2000-ben az atom­erőmüvek a Csehszlovákiában termelt elektromos energia mint­egy felét fogják biztosítani. Nagyra értékeljük az atomeró- müvi berendezések szállításának egyeztetéséért felelős kormány­közi bizottság munkájának prog­resszív stílusát és módszereit. Po­zitívan értékeljük a feladatokhoz való ágazatközi ós átfogó hozzá­állását. Tudjuk azonban, hogy az elmúlt időszakban több tagállam­ban csökkentették az eredetileg tervezett feladatokat az atomerő­müvek építése terén is. A tapasz­talatok megmutatták: a berende­zések kölcsönös szállításainak egyeztetése - amely a kormány­közi bizottság keretében folyik az egyes atomerőművi blokkok üzembehelyezésének időpontja alapján - nem tudta biztosítani, hogy ezeknek a berendezéseknek a gyártói időben tudjanak alkal­mazkodni az új időpontokhoz, vagy egyáltalán a vásárló csök­kentett követelményeihez. A csehszlovák vállalatokat en­nek következtében jelentős gaz­dasági károk érték, s ezek egy­részt az előkészített gépipari ka­pacitások kihasználatlanságából, másrészt abból eredtek, hogy csaknem, vagy teljes egészében elkészültek azok a berendezések, amelyek szállítását több hónap­pal, vagy néhány évvel elhalasz­tották. Úgy vélem, a jövőben nem engedhetjük meg az ilyen helyzet kialakulását. Elengedhetetlen, hogy a kormányközi bizottság biz­tosítsa az operatív egyeztetést az atomerőmüvek építésének min­den szakaszában, kezdve az épí­tési területek kiválasztásával, a tervezést megelőző munkákkal, a tervezés előkészítésével, a be­rendezések szállításának biztosí­tásán keresztül egészen az üze­melési kérdésekig. Egy bizonyos atomerőmű építésének késése esetén még időben intézkedése­ket lehetne hozni a számára ké­szülő berendezések gyártásának megkezdésére vonatkozóan. Azt ajánlom, hogy ebben az értelem­ben kérjük fel a kormányközi bi­zottságot, dolgozza ki a szüksé­ges intézkedéseket. Tisztelt elvtársak, még egy követelményről sze­retnék szólni, amely főleg az utób­bi időben került előtérbe, vagyis a nukleáris biztonságról és az erő­művek üzembiztonságáról. Cseh­szlovákiában folyamatos gondot fordítunk az atomerőművek üze­melésének biztonságára. Az utób­bi időben végzett vizsgálatokból kitűnt, hogy az atomerőművek építése, a berendezések gyártása és üzemelése terén végzett mun­kálatok az ide vonatkozó norma­előírásokkal összhangban valósul­nak meg. Ennek ellenére elrendel­tük az ellenőrző tevékenység szín­vonalának fokozását. Készek va­gyunk részt venni az együttműkö­désben ezen a téren közösségün­kön belül, valamint a KGST kere­tein kívül egyaránt, s rendelkezés­re bocsátani a szükséges adato­kat és információkat, és ugyan­csak megengedjük a területünkön levő nukleáris berendezések nem­zetközi ellenőrzését az atomso- rompó-egyezmény alapján. Végezetül őszinte köszönetét mondok vendéglátóinknak azért, hogy tanácskozásunkhoz rendkí­vül kedvező feltételeket hoztak lét­re. Köszönöm a figyélmet. 1986. XI. 4. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllHI

Next

/
Oldalképek
Tartalom