Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-22 / 276. szám, szombat
ÚJ szú 3 s 1986. XI. 22. Kivel van tulajdonképpen dolgunk? Arbatov akadémikus cikke a moszkvai Pravdában (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában jelent meg Georgij Arbatov terjedelmes cikke, amelyben a világszerte ismert neves szovjet Amerika-szakértő Ronald Reagan amerikai elnök legutóbbi beszédeinek egyikével foglalkozik. A cikket alább ismertetjük. Kommentárunk Az amerikai elnök november 18-án az etikai és nyilvános politikai kutatóközpontban olyan beszédet mondott, amely bizonyos értelemben túlszárnyalja azokat az eddigi rekordokat, amelyeket Reagan a Szovjetunióval szembeni ellenségeskedésében ért el - írja Arbatov, rámutatva, a beszéd rendkívül harcias volt, „kereszteshadjáratra“, sőt egyenesen fegyverbe szólított. A beszéd központi gondolata már az első bekezdésében megjelenik. Reagan az 1956-os magyarországi ellenforradalomra emlékeztet, s azt mondja, hogy az USA akkor nem cselekedett helyesen. Washingtonnak nem szabadott volna „ölbe tett kézzel ülnie“ - állítja Reagan. Aki csak egy kicsit is ismeri az USA politikai történetét, annak nyilvánvaló ezeknek a történelmi visz- szaemlékezéseknek a vészjósló értelme. Az Egyesült Államokban akkor éles polémia folyt. Egyesek úgy vélték, felelőtlenség volt több hónapon keresztül ösztönözni az ellenforradalmat és azt az illúziót kelteni, hogy az USA kész_a közvetlen katonai beavatkozásra, mások pedig kárhoztatták Eisenhover elnököt azért, mert nem döntött a beavatkozás mellett és nem robbantott ki háborút. Hogy Reagan ne hagyjon kétségeket senkiben afelől, mi az ó véleménye, felesküdött arra, hogy az USA folytatni fogja a fegyveres beavatkozást Afganisztánban, Angolában és Nicaraguában, sót azt ígérte, be fog avatkozni a Szovjetunió belügyeibe is. Az amerikai politika jó példájaként, mintájaként a vérző Salvadort és a megerőszakolt Grenadát hozta fel. Mindezt csak egyféleképpen lehet magyarázni - írja cikkében Arbatov: - Washingtonban törölték a békés együttélésnek magát a gondolatát is. Az USA politikája nem 1956-ba, hanem 1918-ba tér vissza, amikor az amerikai csapatok részt vettek a Szovjet-Orosz- ország elleni intervencióban, amely csódött mondott. A mi szerencsénkre és az USA szerencséjére az még a nukleáris korszak előtt volt. Nem kell hangsúlyozni, hogy e beszéd olvasása nem okoz túl nagy örömet. Egy valami azonban érdekes. Az ember önkéntelenül is arra gondol: ijesztget ugyan bennünket, de mi nem félünk. Egészen másról van szó. Túlzottan nyilvánvaló, hogy a bibliai harag megnyilvánulásaival az elnök elsősorban saját magát és híveit akarja ösztönözni. Ugyanakkor szeretné elvonni a széles közvélemény figyelmét azokról a kellemetlenségekről, amelyekbe kormánya került. És ezek a kellemetlenségek több területre is vonatkoznak. A -külpolitikában mindenekelőtt Reykjavíkról van szó. A találkozó valóban az igazság órája lett, s amint megmutatkozott, az amerikai kormány számára rendkívül kellemetlenné vált, mivel megmutatta a gyönyörű szavak és a csúnya tettek közötti táguló szakadékot. Az amerikai kormánytisztviselők Reykjavík után igyekeztek mindent elferdíteni, belebonyolódtak saját hazugságaikba, s mára odáig jutottak el, hogy az izlandi fővárosban elért eredményekre Robert Byrd lesz a szenátus elnöke (ČSTK) - Az amerikai szenátus demokrata többségének élén a nyugat-virginiai Robert Byrd fog állni. Csütörtökön erről egyhangúlag döntöttek a demokrata párti szenátorok. A 69 éves Byrd már 1977 óta látja el ezt a tisztséget. A republikánus kisebbség elnökévé a 63 éves Robert Dole szenátort választották pártja képviselői. A január 6-án elsó ízben összeülő új szenátusban a demokratáknak 55:45 arányú többségük van. keresztet kell vetni, az ott született elvi megállapodásokat nemlétezó- nek kell kikiáltani. Nem kell, hogy próféta legyen az ember ahhoz, hogy megértse ennek a kihívó cselekvésnek az okait. Ki akarnak provokálni bennünket, azt akarják elérni, hogy a párbeszéd a mi kezünk által hiúsuljon meg, hogy temessük el a tárgyalásokat, amelyek számukra teherré váltak. A Szovjetunió azonban az utóbbi években sok mindent megtanult. Nem vitás, hogy az amerikai kormány nem tudja kiprovokálni Mihail Gorbacsovot és a szovjet vezetést. De nemcsak Reykjavíkról van szó, a kormánynak további kellemetlenségekkel is szembe kell néznie. Itt volt például a Líbia elleni dezinformációs kampány, amikor Washingtont hazugságokon érték. Nicaraguában elfogták Hasenfust, a CIA-ügynököt. Következett a még kellemetlenebb ügy, az iráni történet, amely filmbe illik, de legfeljebb olyan másodrangú hollyvoodi „alkotásokhoz“ jó, mint amilyenekben hosszú éveken keresztül Ronald Reagan is szerepelt. Számítsuk hozzá ehhez a választások során elszenvedett vereséget, illetve a várható további komplikációkat, amelyek a gazdaságban jelennek meg - írja Arbatov, s részletezi a kereskedelmi deficit csillagászati nagyságából, az amerikai termékek konkurenciaképességének csökkenéséből stb. eredő veszélyeket. Egyszóval, Reagan elnök számára a helyzet rendkívül rosszul alakult, ám ezt Washington nem akarja elismerni. Ezért döntött úgy, hogy áldozati bárányt keres. A jelenlegi kormányzat politikai beállítottsága mellett nem kellett sokáig keresni. Az áldozati bárány természetesen a Szovjetunió, rá, a „külső ellenségre“ igyekeznek hárítani a felelősséget mindenért. A Reagán-beszéd addig érdekel bennünket, amíg minket érint - írja Arbatov a továbbiakban. (ČSTK) - A Fülöp-szigeteki hadsereg vezetése fokozza a nyomást Corazon Aquino államfőre, hogy kormányában hajtson végre olyan átszervezést, amely után a baloldali beállítottságú miniszterek távoznának, s amely biztosítaná a „kemény“ politikát a baloldali ellenzékkel szemben. Fidel Ramos vezérkari fónök tegnap hosszú megbeszélést folytatott az elnökasszonnyal, s azt ajánlotta neki, távol ítson el a kormányból néhány „nem kompetens személyt“. Ramos ezzel a lépésével megfigyelők szerint a hadsereg azon erőihez pártolt, amelyek nem értenek egyet az Új Népi Hadsereg ellenállóival való tárgyalásokkal. Manilai megfigyelők annak a véleményüknek adnak hangot, ha Aquino asszony engedne a hadsereg nyomásának és a kormányból eltávolítaná az egykori elnök, Ferdinand Marcos elleni harcban melléállt közeli szövetségeseit, nem lenne lehetősége saját politikájának megvalósítására. Megkezdődött az FDP kongresszusa (ČSTK) - Mainzban tegnap megkezdődött a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP) kongresszusa. Az NSZK-ban jövő év elején parlamenti választásokat tartanak, ezért a kongresszusi küldöttek elsősorban az FDP választási programját dolgozzák ki. A párt támogatói túlnyomó részt a gazdagabb rétegekből kerülnek ki, az FDP ezért a nagyburzsoázia érdekeit védi. Jelenleg Bonnban kormánykoalíciót alkot a konzervatív CDU-CSU blokkal, ám ennek az együttműködésnek a jövője bizonytalan. Egyes felmérések szerint az FDP akár ellenzékbe is kerülhet. A szabaddemokraták népszerűsége a választók körében egyre csökken, amit a nemrég rendezett bajorországi ós hamburgi tartományi választások is bizonyítanak. Egyik helyen sem sikerült megszerezniük a parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5 százalékos határt. A fordulat a tárgyalásoktól a csökönyös szovjetellenességhez bizonyos kérdéseket vet fel a Szovjetunió számára is. Mindenekelőtt egy további deficitről van szó - a partner elementáris megbízhatóságának hiányáról. Úgy gondolom, hogy itt Moszkvában most komolyan el kell gondolkodnunk afelett, hogyan vegyük az USA elnökének szavait. Reykjavíkban csaknem megállapodást írtunk alá az atomfegyverek teljes felszámolásáról. Egy hónapra rá minderről Reagan lemondott, viszont „kereszteshadjáratot“ hirdetett meg a Szovjetunió ellen és a megállapodást az országunkban végrehajtott belső változtatásokhoz kötötte. Hol az az igazi, a reális Reagan elnök? Kivel van tulajdonképpen dolgunk? És létezik-e egyáltalán mint realitás, vagy csupán kaleidoszkópja a hangulat és a politikai légkör múló változásaihoz alkalmazkodó különböző feladatoknak? És egyáltalán az elnök akció- képes-e? Vagy az ő száján keresztül valaki más beszél, egyszer ez, másszor az, ahogy azt a körülmények megkívánják? Ezeket és további más kérdéseket jelenleg Moszkvában sokan feltesznek - egyszerű emberek csakúgy, mint azok, akik a politikát határozzák meg. A kétségek egyre csak halmozódnak. Erről a legkisebb öröm, még inkább káröröm nélkül szólok. Inkább szomorúsággal. Azért, mert az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat nagyon komolyan vesszük, tiszteletben tartottuk és tiszteletben is tartjuk az amerikaiakat, ennek a bonyolult, de nagy országnak a népét, írja cikkében Georgij Arbatov, xxx New Yorkban Vlagyimir Petrovszkij külügyminiszter-helyettes sajtókonferencián foglalkozott Reagan elnök november 18-i beszédével és más amerikai vezetők kijelentéseivel. Többek között rámutatott, ezek a megnyilatkozások rágalmazzák a Szovjetuniót és a szovjet népet, kiforgatják a tényeket. Ezért komoly aggodalmat keltettek a szovjet nép, a szovjet kormány körében. Agapito Aquino, az elnökasszony sógora és egyik tanácsadója tegnapi manilai sajtóértekezletén hangoztatta, a neves politikai és szakszervezeti vezetők ellen az utóbbi időszakban elkövetett merényletekért azokat az erőket terheli a felelősség, amelyek destabilizálni akarják a belső helyzetet és azt a benyomást kívánják kelteni, hogy az államfő nem képes uralni az események alakulását. A kormánynak értesülései vannak arról, hogy ezek az erők újabb destabilizáló akcióra készülnek, meg akarják támadni a kormánycsapatok egységeit Mindanao szigeten, s ezzel az Új Népi Hadsereget akarják megvádolni. Az elnöki tanácsadó sajtóértekezletén arra is kitért, hogy a Fülöp-szigeteken a helyzet bomlasztásában „bizonyos szerepet“ játszik az amerikai CIA is. Az országnak tapasztalatai vannak az Egyesült Államokkal és bevált gyakorlat, hogy az USA beavatkozik a fülöp-szigeteki belügyekbe - mondotta. Az ország püspökei ezekben a napokban Manilában tartottak konferenciát, s arra szólították fel a lakosságot, ne engedjék meg „a történelem kerekének visszafordítását“. Jaime Sin érsek, aki jelentős szerepet játszott Marcos megdöntésében, nyíltan kijelentette; az országban katonai hatalomátvétel veszélye áll fenn. Batmönh befejezte látogatását a KNDK-ban (ČSTK) - Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, aki mongol párt- és állami küldöttség élén tartózkodott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, Phenjanból tegnap hazautazott. Batmönh és Kim Ir Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, államfő a látogatás alkalmával a két ország közötti barátsági és együttműködési megállapodást írt alá. elmúlt időszak eseményei ráirányították a figyelmet a világ egyik nyugtalan pontjára, Afrikára. Ez a földrész, melyen a gyarmatbirodalmak széthullása után a függetlenség kivívásával egy sor fiatal állam született, most formálódik, most keresi önmagát. A változás meghatározó irányát diktálják azok az országok, amelyek már elindultak ezen az úton. A volt gyarmati rendszer örökségeként előzmények nélküli a gazdasági és politikai élet vezetése. Tehát az afrikai kormányok első, legfontosabb feladata, hogy kormányzati rendszerüket, s az irányítást hatékonyabbá, működőképessé tegyék. Ennek eléréséhez gyakran a volt gyarmatosítók számára kellemetlen irányvonalat választanak a szocialista országokkal együttműködő politikájuk révén, a fejlődés nem kapitalista útjával. Példázza ezt a frontországok: Zambia, Zimbabwe, Angola, Mozambik, Botswana és Tanzánia esete is. A nagyhatalmak - az Egyesült Államokkal az élén - nehezen veszik ezt tudomásul. Nagyhatalmi célokat követő külpolitikájuk egyik legfájóbb pontja, hogy erőbázisuk mérlege egyes fejlődő országokban ugyancsak megbillent. Ebben a „játékban“ az utolsó „fehér erődnek“, a fajüldöző Dél-Afrikának pedig nagy szerep jut. Az afrikai események alakulásában nagy port vert fel Samora Machel mozambiki államfő tragikus halála. A világsajtóban máig folynak a találgatások - tényleges balesetről, vagy pontosan kitervelt és végrehajtott bűncselekményről van-e szó. A tények egyelőre tisztázatlanok, bár egyre több jel utal arra, hogy nem véletlen okozta a balesetet. Kenneth Kaunda zambiai elnök a frontállamok csúcstalálkozóját követően egyértelműen a fajüldöző pretoriai rendszert tette felelőssé. Rámutatott: az okok között olyan tények szerepelnek, mint a Mozambik által az Afrikai Nemzeti Kongresz- szusnak nyújtott támogatás. Moszkvában csütörtökön kezdte meg munkáját mozambiki, szovjet és dél-afrikai szakértők részvételével az a bizottság, amely a szerencsétlenség körülményeit vizsgálja. Mindenképp felmerül a kérdés: kinek kedvezett Machel halála? Bárhogy történt is - akár véletlen volt, akár politikai gyilkosság -, a helyzet kapóra jön mind a Dél-afrikai Köztársaságnak, mind a Renamo nevű kormányellenes szervezetnek. Mozambik függetlenségének legnehezebb időszakában vesztette el vezérét, aki az egész dél-afrikai térségnek meghatározó egyénisége volt. Bárki lép is a helyébe, nem rendelkezik azzal a nemzetközi tekintéllyel és tapasztalattal, mint Machel. Az ország a rendkívül nehéz helyzetben - a három éve tartó szárazság, az éhínség s a Dél-afrikai Köztársaság agresszív politikája ellenére - sem roppant össze. Azóta már kinevezték Machel utódát is, Joaquim Chissano külügyminiszter személyében. Mi több, az augusztus 15-én kezdődött és az eredeti tervek szerint november 15-ig tartó, ám Samora Machel halála miatt megszakadt általános választások is folytatódnak, s a tervek szerint december 15-én fejeződnek be. D él-Afrikának ugyancsak ka- . póra jött volna a mostani helyzet,- melyet a Renamo ellen- forradalmi bandáknak nyújtott készséges támogatása is biztosít. Hiszen igy két legyet üthetett volna egy csapásra - megszűnne a számára elfogadhatatlan úton járó rendszer, és megbonthatná (ČSTK) - Giulio Andreotti olasz külügyminiszter Máltán csütörtökön találkozott Kamal Hasz- szan Manszur líbiai külügyminiszterrel. A 40 perces megbeszélésen nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Az eszmecserét Andreotti rendkívül „gyümölcsözőnek“ nevezte* a frontországoknak az utóbbi években erőteljesen jelentkező egységét is. A jelek szerint a terv azonban terv maradt. Ezt megerősítette Chissano, az új elnök is, amikor hangsúlyozta: a Frelimo párt hú marad elveihez, s ragaszkodik a IV. kongresszuson elfogadott fő gazdasági, politikai és társadalmi célkitűzések végrehajtásához. A mi viszont a pretoriai rendszert illeti, bizony van jócskán rendeznivalója a saját háza táján is. A legutóbbi időszak politikai és gazdasági jellegű hírei egyaránt arra engednek következtetni, hogy a fajüldöző rendszer mély válságát éli. Az országban a totális háború légköre uralkodik. Egy éven belül másodszor lépett érvénybe a szükségállapot, hogy lecsillapítsa a belső zavargásokat - napirenden vannak a kormány- ellenes megmozdulások és tiltakozó akciók, s a rendőrséggel vívott véres összecsapások. A világ szigorú Pretoria-ellenes szankciókat szorgalmaz: augusztusban kilenc dél-afrikai ország Luandában megtartott ülésén követelték a fajüldöző rendszer elleni fellépést, az el nem kötelezett országok szeptemberben tartott hararei csúcsértekezletének egyik fó napirendi pontja Dél-Afrika, az apartheid elítélése és az ellene való határozott fellépés volt. Az idei nemzetközösségi „minicsúcs“ a bahamai nemzetközösségi értekezlet felhatalmazása alapján egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett: közölni kell Pretoriával, hogy politikája elfogadhatatlan és sürgős változásokat kíván. Mint ismeretes, a hat nemzetközösségi tagállam tizenegy pontos szankciócsomagot fogadott el Pretoria ellen, köztük olyan nagy horderejű lépéseket, mint az élelmiszerek és a dél-afrikai ásványkincsek importjának leállítása. Az ENSZ szintén határozott fellépést sürget Pretoria ellen. A most folyó Közgyűlés ülésszakán a vita a dél-afrikai kormány apartheid-politikája elleni nemzetközi fellépés módjairól szólt. Félő, hogy az elfogadásra kerülő határozatok végrehajtását a Biztonsági Tanácsban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ismételten megakadályozza. Bár a brit delegátus Ígéretet tett a dél-afrikai kormányzat ösztönzésére az apartheid-rendszer felszámolását illetően, több ENSZ-tagállam rámutatott: a pretoriai kormányzat csupán azért tarthatja fenn mindmáig rendszerét, mert élvezi a Nyugat - főképp az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael politikai, gazdasági és katonai támogatását. Ezt az álláspontot alátámasztotta Chester Crocker amerikai külügyi szóvivő is, aki nyíltan kijelentette: az Egyesült Államok számára Dél-Afrikának stratégiai szerepe van és az USA arra törekszik, hogy befolyását erősítse ebben a térségben. N agy-Britannia számára ugyancsak kényelmetlen lenne a dél-afrikai gazdaság válsága vagy összeomlása. Anglia fut a pénze után. Tizennyolc milliárd dollárnyi a brit érdekeltség a fajüldözők földjén. Bizonyítványát azzal magyarázza, hogy a gazdasági szankciók éppen az apartheid ellen küzdő fekete lakosságot sújtanák. Azonban a 19 milliónál nagyobb dél-afrikai fekete népesség számára az apartheid-ellenes küzdelmet nem lehet gazdasági kérdésként kezelni. Hozzáállásával a Nyugat elodázhatja a Dél-afrikai Köztársaság totális belső válságát, az idó azonban a fajüldözők és „keresztapáik“ ellen dolgozik. Az olasz külügyminiszter Bettino Craxi kormányfőt kísérte el Máltára, ahol olasz-máltai gazdasági együttműködési megállapodást írtak alá. Ennek keretében egyébként Olaszország a következő három évben 130 millió dolláros gazdasági segélyt nyújt a földközi-tengeri szigetországnak. Fülöp-szigetek Növekszik a katonai hatalomátvétel veszélye Változó Afrika FÓNOD MARIANNA Olasz - líbiai külügyminiszteri találkozó
