Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-22 / 276. szám, szombat

pas 2 V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban November 15-töl 21-ig Szombat: Vientianeban befejeződött a Laoszi Népi Forradal­mi Párt IV. kongresszusa • Megérkezett Washing­tonba a Los Angeles-ből március 1-jén útnak indult békemenet Vasárnap: Moszkvában közzétették a szovjet kormány nyilat­kozatát a közép-amerikai eseményekkel kapcsola­tosan Hétfő: Megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülése • Egynapos általános sztrájkot tartottak a Fülöp-szigeteken • A Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség csúcskonferenciája befejezte tanácskozását Kedd: Moszkvában bejelentették: decemberben soron kí­vüli szovjet-amerikai konzultáció lesz Szerda: Jelentős határozatok elfogadásával véget ért a szovjet parlament ülésszaka • Moszkvában kon­ferencia kezdődött a KGST munkájának korszerű­sítéséről Csütörtök: Véget ért Budapesten az MSZMP Központi Bizott­ságának kétnapos ülése • Babrak Karmai afgán vezetőt kérésére felmentették a párt politikai bi­zottságának tagja és a forradalmi tanács elnöke tisztségéből Péntek: Franciaországba utazott a brit kormányfő • Meg­kezdődött a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP) választások előtti kongresszusa Felelősségtudat Három napon át ülésezett a hé­ten a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa. Napirendjén nagyon fontos kérdések szerepeltek: az ország jövő évi gazdasági és szociális fejlesztési terve és az állami költ­ségvetés, továbbá a népi ellenőr­zési bizottság tevékenységének értékelése, a kisipari tevékeny­ségről szóló törvényjavaslat elfo­gadása. A Legfelsőbb Tanács ezenkívül felhívással fordult a vi­lág parlamentjeihez és népeihez korunk legégetőbb problémája - a nukleáris leszerelés - megol­dása érdekében. Kísérletek sorozata kezdődött a szovjet gazdaságban a jelenlegi ötéves terv beindítását megelőző időszakban. Az ötéves terv előké­szítése során, az SZKP XXVII. kongresszusán megvitatták ezek tapasztalatait. Mivel a megmutat­kozott eredmények kedvezóek- nek, a kísérleti módszerek hatéko­nyaknak bizonyultak, a legfelsőbb szinten született döntések értel­mében 1987-ben megtörténik az új gazdálkodási rendszer széles körű bevezetése. Nyikolaj Talizin, az állami terv­bizottság elnöke a jövő évi terv javaslatát előterjesztve rámutatott: az rendkívül igényes, maradékta­lan teljesítése csak jelentős erőfe­szítések árán érhető el. Reményt - keltő, hogy az idei tervteljesítés legfontosabb mutatói meghaladják az előirányzottakat, ám ez nem minden ágazatra jellemző, egyes területeken lassan halad az átté­rés az új stílusú munkára. Ami sokkal aggasztóbb: ezekben az ágazatokban alig érezhető a mi­nőségi változás. A ma még lema- radozóknak mielőbb fel kell zár­kózniuk a már jól dolgozó, jól gaz­dálkodó üzemek és vállalatok mel­lé, hogy az ország teljesíteni tudja a jövő évi tervet. Eszerint ugyanis a nemzeti jövedelmet 4,1 száza­lékkal, az ipari termelést 4,4 szá­zalékkal, a munkatermelékenysé­get 4,0 százalékkal kell növelni az idei évhez viszonyítva. A jövő évre elfogadott terv sze­rint a nemzeti jövedelem növek­ményének háromnegyedét a la­kosság életkörülményeinek javítá­sára fordítják: fokozzák a lakás­építést, javítják az élelmiszer-ellá­tást, a fogyasztási cikkek termelé­sét és választékát, a szolgáltatá­sok színvonalát és skáláját. A szo­ciális célú kiadások a költségve­tésben is kiemelt helyen szere­pelnek. Éppen a szolgáltatások és egyes fogyasztási cikkekkel való ellátás terén mutatkozó hiányos­ságok és problémák tették első­sorban indokolttá a kisipari tevé­kenységről szóló törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Ivan Gladkij, a munkaügyi és szociális állami bizottság elnöke előterjesz­tésében rámutatott: a tervezet ab­ból indul ki, hogy a magánmunka­tevékenység célszerű, össze lehet és össze kell egyeztetni a szocia­lista gazdálkodás elveivel. Az új törvény elhárítja az akadályokat azok útjából, akik a társadalom számára hasznos, becsületes munkával akarják kiegészíteni jö­vedelmüket. A szovjet nép és a világ vala­mennyi népe sorsáért, békés jövő­jéért vállalt felelősségtudattól ve­zérelve fogadta el a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhívását a világ parlamentjeihez és népei­hez, amely konkrét akciókat sür­get a béke megvédésére. Kifeje­zésre jut benne az a meggyőző­dés, hogy az emberiségnek a nuk­leáris fenyegetéstől való megmen­tése folyamatába minden ország­nak be kell kapcsolódnia, hiszen az atomháború kitörése esetén nem egyes országok, hanem föl­dünk minden állama a pusztulás­nak lenne kitéve. A felhívás tömören megismétli a Szovjetunió legfontosabb, a reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalálkozón előterjesztett, egyetlen csomagot alkotó javasla­tait és felszólítja a világ parlament­jeit és népeit: határozottan szánja­nak síkra a nukleáris fegyverektől mentes világ, a minden állam szá­mára egyenlő, megbízható bizton­ság megteremtéséért. (gzs) Brazil választások Brazíliában a múlt szombaton rendezett általános választások eredményei úgy foghatók föl, hogy Latin-Amerika legnagyobb orszá­gának lakossága bizalmat szava­zott Jósé Sarney elnök kormányá­nak és gazdasági programjának. Az államfő által vezetett pártszö­vetség, a Brazil Demokratikus Mozgalom és a Liberális Front koalíciója elsöprő győzelmet ara­tott mind a huszonhárom szövet­ségi állam kormányzójának meg­választásában, mind a szövetségi képviselőház 487 tagjának és a szenátus egyharmadának (49 szenátor) újraválasztásában. Most már biztosnak tűnik, hogy a demokratizálási folyamat Brazíliában visszafordíthatatlan. Ez tavaly tavasszal, amikor a ka­tonák két és fél évtizedes ország- lásuk után megválasztott polgári elnöknek adták át a hatalmat, még nem volt olyan biztos. Már az új korszak kezdete sem jósolt sok jót: emlékezetes, a tapasztalt és népszerű Tancredo Nevest be sem iktathatták elnöki hivatalába, mert váratlanul meghalt. Az alkot­mány értelmében az alelnök, va­gyis Jósé Sarney lett így az ál­lamfő. A hatalom fokozatos átvételére készülő polgári politikusok már jó előre biztosították a hadsereget arról, hogy a korábbi túlkapáso­kért, a tisztázatlan bűncselekmé­nyekért Brazíliában nem lesz ar­gentin mintájú felelósségrevonás. Egyetlen katonatisztet sem állítot­tak bíróság elé. A fegyveres erők tehát a háttérbe húzódtak, ám ár­gus szemekkel figyelték az ese­ményeket. Úgy látszik, mostanra megnyugodtak, annyira, hogy er­ről az oldalról nem fenyegeti ve­szély a civil kormányzatot. Sarney elnök eddigi másfél évének ez az egyik nagy eredmé­nye. A másik - amely minden további előrehaladásnak, a káosz, és az esetleges puccsveszély el­hárításának az alapfeltétele - a gazdasági élet fokozatos rend- behozatala. Az ugyan igaz, hogy Brazília a világ legnagyobb adósa, de a száz milliárd dollár törleszté­se folyik, mégpedig egyelőre úgy, hogy a lakosság terhelése nem fokozódik. Hatalmas sikerként könyvelhető el, hogy a tavaly még 500 százalékos inflációt idén 20 százalék alá sikerült leszorítani. Az 1986 elején meghirdetett gazdasági program a katonai kor­mányzatok tehetetlenségének hosszú időszaka után a lakosság túlnyomó többsége körében a jobb jövőbe vetett hitet táplálta. Az ún. eruzado-tervnek köszönhetően zuhant az infláció is (a régi pénzt, a eruzeirót a cruzado váltotta fel). A gazdasági fellendülés jelei a vá­lasztási harcban a kormánykoalí­ció számára felbecsülhetetlen ér­tékűek voltak. (Itt kell megemlíteni, hogy Sarney elnök egy évre be­fagyasztotta az árakat és a béreket is, s ez utóbbiaknál az inflációs kiegyenlítést is eltörölte, amivel sokak szerint elhintette a dolgozók és a munkáltatók közötti későbbi éles ellentétek magvait.) A kormányzó pártszövetség most szinte totális hegemóniára tett szert valamennyi választott szervben és testületben. Kérdés, hogyan tud majd élni ezzel a hata­lommal, képes lesz-e teljesíteni meghirdetett célját: minden brazil életszínvonalának növelését. Brazília egyértelműen a de­mokratikus változásokra szava­zott. Ez a folyamat, az „átmeneti időszak“ 1987 február elsején tető­zik, amikor a most megválasztott törvényhozás jóváhagyja az új al­kotmányt. Utána Brazília végleg levetkőzheti a katonai diktatúra minden maradványát. P. G. Athénban a hét elején 200 ezer diák és a balol­dali pártok kép­viselői vettek részt azon a ha­talmas A meri- ka-eilenes tün­tetésen, melyet a katonai dikta­túra által vére­sen elnyomott diákmegmoz­dulások 13. év­fordulóján ren­deztek. A kato­nai diktatúra 1967 és 1974 között volt ural­mon Görögor­szágban az Egyesült Álla­mok támogatá­sával. (Telefoto - ČSTK) Raktározzuk-e a gépeket? Hazai sajtónkban többször olvashatunk a gépek raktározásá­ról. Tudjuk, télen fedél alá helyezik a mezőgazdasági gépeket; ezt a műveletet, illetve a gépeknek a zárt vagy védett helyen való tartását nevezik nálunk raktározásnak. Csakhogy a raktároz ige ezt jelenti: raktárba helyez, raktárban tart, tárol. A gépek védett helye egyáltalán nem nevezhető raktár-nak. A raktár különben sem gépek elhelyezésére szolgál, hanem az értelmező szótárak szerint - valamely intézmény, üzem felszerelési, berendezési tárgyainak, áruinak, anyagainak tárolására. Nem akadunk fenn azon, ha egy üzem új, eddig még fel nem szerelt gépe „raktárba kerül“, illetve, ha arra mondja valaki, hogy raktározzák, de a nyáron vagy más idényben használt gépek védett helyen való tartásának megnevezésére nem alkalmas a raktároz ige. És a parkol ige? Mert néha ezzel is találkozunk a raktároz helyén, ha gépekről van szó. A parkol azt jelenti: gépkocsit, járművet egy bizonyos időre állni hagy valahol (ilyenkor az ember parkol), illetve: jármű, főként autó áll valahol egy bizonyos ideig (ez esetben a jármű parkol). Látjuk tehát, hogy ez az ige sem alkalmas az említett jelentéstartalom jelölésére. Lehet, hogy némelyeket a géppark szó bátorít vagy ösztönöz a parkol ige használatára, de a géppark jelentése nem a gépek elhelyezésé­vel függ össze. Ez az összetett szó valamely üzem gépeinek vagy gépjárműveinek összességét jelenti. Az élet, a valóság rákényszeríti az embert arra, hogy nevet adjon a dolgoknak, fogalmaknak! Az újabb magyar mezőgazda­sági szakirordalomban a gépek tárolásáról olvashatunk. Az értelmező szótárakban még hiába keressük a tárol igének ezt a jelentését. Csupán ebben a jelentésben élt még a szótárak szerkesztésekor: nagyobb mennyiségben elraktároz vagy elrak­tározva tart valamit, rendszerint gabonát, takarmányt, élelmiszert vagy egyéb használati tárgyat. Jobb híján tehát ezt a szót vitték át a gépek színben való tartásának jelölésére, vagyis az újabb szótárakba már bizonyára bekerül majd ez a jelentés is. Noha a tárol rokon értelmű párja a raktároz-nak, megfelelőbb e művelet jelölésére, mint az utóbbi. De aki nem ragaszkodik a szakszóhoz (vagy a tárol mellett is), mint szinonimát használhatja nyugodtan a szóban forgó művelet jelölésére az általánosabb jelentéstartalmú elhelyez igét, illetve származékait. Ezeknek a használata nem kötődik annyira a hely­nek és az elhelyezés tárgyának a jellegéhez, mint például az elraktároz, raktároz igéké. Szükség is van rájuk, mert a tárol inkább ’védett helyen tart’ jelentésben használatos, s mint igekötó nélküli alak nem fejezi ki a 'védett helyre tesz’ jelentésmozzana­tot. Tehát például: A munkagépeket fedett színben tárolják; Az erőgépeket gépszínben helyezték e/télre. JAKAB ISTVÁN Aminek „esése van Cf Hosszú, unalmas értekezletekről, előadásokról manapság gyakran mondják: „nem volt esése“. Amikor valamilyen rendez­vény, műsor, előadás simán, gördülékenyen folyik le, arról ellenkezőleg: azt szokták mondani, „van vagy volt esése“. Pedagóguskörökben a tanítási óra jellemzésére is használják: „az órának volt vagy nem volt esése.“ A szólás cseh eredete nyilvánvaló. Ha azt kutatjuk, milyen szemlélet szülte, nyilván a patak vagy a folyó eséséig jutnánk. A magyar szaknyelv is basznál például olyan meghatározásokat, mint „a folyónak tíz centiméter az esése kilométerenként“, ez azonban nagyon távol esik az ember mindennapi gyakorlatától és szóhasználatától. A magyar számára, ami simán, akadálytalanul megy, az gördül. Beszélni ugyan folyékonyan is szoktunk, előadá­sunk, olykor beszédünk is, ha nem akadozó, akkor gördülékeny. Helyesebb tehát, ha beszédünkben és írásunkban mellőzzük a cseh nyelvnek ezt a népszerű szólását, s megmaradunk a magyaros szemlélet- ós kifejezésmód mellett: jobb, ha az értekezlet, az előadás és a tanítási óra továbbra is gördülékeny, sima lefolyású, vagy ha nem, akkor vontatott, hosszadalmas, nehézkes marad. Az állandó szókapcsolatok célja a közlés nagyobb nyomatéka, szemléletesebbé tétele. Óvakodnunk kell ezért attól, hogy a mon­datba nem illő, idegen szemléletet tükröző s az olvasó számára érthetetlen szólást használjunk. MORVAY GÁBOR Ne fordítsunk találomra! Egy recept szövegében olvastam a hozzávalók felsorolásában ezt: egy kevés citromkéreg. Nos, a szlovák nyelv ez esetben a citrónová kôrka kifejezést használja, csakhogy a kôrka szó nem cserélendő össze a kéreg jelentésű kôra szóval. A stromová kôra jelentése fakéreg, a ľadová kôra magyarul jégkéreg, a mozgová kôra agykéreg. De a chlebová kôrka kenyérhéjat, a citrónová kôrka citromhéjat, a pomarančová kôrka narancshéjat jelent, nem pedig kenyérkérget, citromkérget, narancskérget. Tévedés ne essék, a szlovák kôrka szó még csak kérgecskét sem jelent a magyarban! És ha már hibás fordításokról beszélünk, említsünk meg még egyet, amely sajnos már eléggé elterjedt a szlovákiai magyar nyelvhasználatban. Lépten-nyomon halljuk az átmenet vagy átmeneti kor kifejezést a nők életében beálló és orvosi műszóval klimaxnak vagy klimaktériumnak nevezett kor megfelelőjeként. Pedig illenék tudni, hogy magyarul ezt helyesen változó kornak vagy a változás korának hívják. Az igaz, hogy a szlovák prechod főnév - egyebek közt - valóban jelent átmenetet is. Azt is tudjuk, hogy van átmeneti korszak, sót átmeneti kor is, csakhogy ez egyszerűen valamely nem végleges, ideiglenes, nem állandó korszakot jelent a magyar nyelvben, de semmiképpen nem jelenti azt az idősza­kot, amelyet a nők életében klimaxnak, illetőleg magyarul helye­sen változó kornak vagy a változás korának nevezünk. MAYER JUDIT ÚJSXÚ 4 1986. XI. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom