Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-22 / 276. szám, szombat
pas 2 V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban November 15-töl 21-ig Szombat: Vientianeban befejeződött a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa • Megérkezett Washingtonba a Los Angeles-ből március 1-jén útnak indult békemenet Vasárnap: Moszkvában közzétették a szovjet kormány nyilatkozatát a közép-amerikai eseményekkel kapcsolatosan Hétfő: Megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése • Egynapos általános sztrájkot tartottak a Fülöp-szigeteken • A Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség csúcskonferenciája befejezte tanácskozását Kedd: Moszkvában bejelentették: decemberben soron kívüli szovjet-amerikai konzultáció lesz Szerda: Jelentős határozatok elfogadásával véget ért a szovjet parlament ülésszaka • Moszkvában konferencia kezdődött a KGST munkájának korszerűsítéséről Csütörtök: Véget ért Budapesten az MSZMP Központi Bizottságának kétnapos ülése • Babrak Karmai afgán vezetőt kérésére felmentették a párt politikai bizottságának tagja és a forradalmi tanács elnöke tisztségéből Péntek: Franciaországba utazott a brit kormányfő • Megkezdődött a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt (FDP) választások előtti kongresszusa Felelősségtudat Három napon át ülésezett a héten a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Napirendjén nagyon fontos kérdések szerepeltek: az ország jövő évi gazdasági és szociális fejlesztési terve és az állami költségvetés, továbbá a népi ellenőrzési bizottság tevékenységének értékelése, a kisipari tevékenységről szóló törvényjavaslat elfogadása. A Legfelsőbb Tanács ezenkívül felhívással fordult a világ parlamentjeihez és népeihez korunk legégetőbb problémája - a nukleáris leszerelés - megoldása érdekében. Kísérletek sorozata kezdődött a szovjet gazdaságban a jelenlegi ötéves terv beindítását megelőző időszakban. Az ötéves terv előkészítése során, az SZKP XXVII. kongresszusán megvitatták ezek tapasztalatait. Mivel a megmutatkozott eredmények kedvezóek- nek, a kísérleti módszerek hatékonyaknak bizonyultak, a legfelsőbb szinten született döntések értelmében 1987-ben megtörténik az új gazdálkodási rendszer széles körű bevezetése. Nyikolaj Talizin, az állami tervbizottság elnöke a jövő évi terv javaslatát előterjesztve rámutatott: az rendkívül igényes, maradéktalan teljesítése csak jelentős erőfeszítések árán érhető el. Reményt - keltő, hogy az idei tervteljesítés legfontosabb mutatói meghaladják az előirányzottakat, ám ez nem minden ágazatra jellemző, egyes területeken lassan halad az áttérés az új stílusú munkára. Ami sokkal aggasztóbb: ezekben az ágazatokban alig érezhető a minőségi változás. A ma még lema- radozóknak mielőbb fel kell zárkózniuk a már jól dolgozó, jól gazdálkodó üzemek és vállalatok mellé, hogy az ország teljesíteni tudja a jövő évi tervet. Eszerint ugyanis a nemzeti jövedelmet 4,1 százalékkal, az ipari termelést 4,4 százalékkal, a munkatermelékenységet 4,0 százalékkal kell növelni az idei évhez viszonyítva. A jövő évre elfogadott terv szerint a nemzeti jövedelem növekményének háromnegyedét a lakosság életkörülményeinek javítására fordítják: fokozzák a lakásépítést, javítják az élelmiszer-ellátást, a fogyasztási cikkek termelését és választékát, a szolgáltatások színvonalát és skáláját. A szociális célú kiadások a költségvetésben is kiemelt helyen szerepelnek. Éppen a szolgáltatások és egyes fogyasztási cikkekkel való ellátás terén mutatkozó hiányosságok és problémák tették elsősorban indokolttá a kisipari tevékenységről szóló törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Ivan Gladkij, a munkaügyi és szociális állami bizottság elnöke előterjesztésében rámutatott: a tervezet abból indul ki, hogy a magánmunkatevékenység célszerű, össze lehet és össze kell egyeztetni a szocialista gazdálkodás elveivel. Az új törvény elhárítja az akadályokat azok útjából, akik a társadalom számára hasznos, becsületes munkával akarják kiegészíteni jövedelmüket. A szovjet nép és a világ valamennyi népe sorsáért, békés jövőjéért vállalt felelősségtudattól vezérelve fogadta el a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhívását a világ parlamentjeihez és népeihez, amely konkrét akciókat sürget a béke megvédésére. Kifejezésre jut benne az a meggyőződés, hogy az emberiségnek a nukleáris fenyegetéstől való megmentése folyamatába minden országnak be kell kapcsolódnia, hiszen az atomháború kitörése esetén nem egyes országok, hanem földünk minden állama a pusztulásnak lenne kitéve. A felhívás tömören megismétli a Szovjetunió legfontosabb, a reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalálkozón előterjesztett, egyetlen csomagot alkotó javaslatait és felszólítja a világ parlamentjeit és népeit: határozottan szánjanak síkra a nukleáris fegyverektől mentes világ, a minden állam számára egyenlő, megbízható biztonság megteremtéséért. (gzs) Brazil választások Brazíliában a múlt szombaton rendezett általános választások eredményei úgy foghatók föl, hogy Latin-Amerika legnagyobb országának lakossága bizalmat szavazott Jósé Sarney elnök kormányának és gazdasági programjának. Az államfő által vezetett pártszövetség, a Brazil Demokratikus Mozgalom és a Liberális Front koalíciója elsöprő győzelmet aratott mind a huszonhárom szövetségi állam kormányzójának megválasztásában, mind a szövetségi képviselőház 487 tagjának és a szenátus egyharmadának (49 szenátor) újraválasztásában. Most már biztosnak tűnik, hogy a demokratizálási folyamat Brazíliában visszafordíthatatlan. Ez tavaly tavasszal, amikor a katonák két és fél évtizedes ország- lásuk után megválasztott polgári elnöknek adták át a hatalmat, még nem volt olyan biztos. Már az új korszak kezdete sem jósolt sok jót: emlékezetes, a tapasztalt és népszerű Tancredo Nevest be sem iktathatták elnöki hivatalába, mert váratlanul meghalt. Az alkotmány értelmében az alelnök, vagyis Jósé Sarney lett így az államfő. A hatalom fokozatos átvételére készülő polgári politikusok már jó előre biztosították a hadsereget arról, hogy a korábbi túlkapásokért, a tisztázatlan bűncselekményekért Brazíliában nem lesz argentin mintájú felelósségrevonás. Egyetlen katonatisztet sem állítottak bíróság elé. A fegyveres erők tehát a háttérbe húzódtak, ám árgus szemekkel figyelték az eseményeket. Úgy látszik, mostanra megnyugodtak, annyira, hogy erről az oldalról nem fenyegeti veszély a civil kormányzatot. Sarney elnök eddigi másfél évének ez az egyik nagy eredménye. A másik - amely minden további előrehaladásnak, a káosz, és az esetleges puccsveszély elhárításának az alapfeltétele - a gazdasági élet fokozatos rend- behozatala. Az ugyan igaz, hogy Brazília a világ legnagyobb adósa, de a száz milliárd dollár törlesztése folyik, mégpedig egyelőre úgy, hogy a lakosság terhelése nem fokozódik. Hatalmas sikerként könyvelhető el, hogy a tavaly még 500 százalékos inflációt idén 20 százalék alá sikerült leszorítani. Az 1986 elején meghirdetett gazdasági program a katonai kormányzatok tehetetlenségének hosszú időszaka után a lakosság túlnyomó többsége körében a jobb jövőbe vetett hitet táplálta. Az ún. eruzado-tervnek köszönhetően zuhant az infláció is (a régi pénzt, a eruzeirót a cruzado váltotta fel). A gazdasági fellendülés jelei a választási harcban a kormánykoalíció számára felbecsülhetetlen értékűek voltak. (Itt kell megemlíteni, hogy Sarney elnök egy évre befagyasztotta az árakat és a béreket is, s ez utóbbiaknál az inflációs kiegyenlítést is eltörölte, amivel sokak szerint elhintette a dolgozók és a munkáltatók közötti későbbi éles ellentétek magvait.) A kormányzó pártszövetség most szinte totális hegemóniára tett szert valamennyi választott szervben és testületben. Kérdés, hogyan tud majd élni ezzel a hatalommal, képes lesz-e teljesíteni meghirdetett célját: minden brazil életszínvonalának növelését. Brazília egyértelműen a demokratikus változásokra szavazott. Ez a folyamat, az „átmeneti időszak“ 1987 február elsején tetőzik, amikor a most megválasztott törvényhozás jóváhagyja az új alkotmányt. Utána Brazília végleg levetkőzheti a katonai diktatúra minden maradványát. P. G. Athénban a hét elején 200 ezer diák és a baloldali pártok képviselői vettek részt azon a hatalmas A meri- ka-eilenes tüntetésen, melyet a katonai diktatúra által véresen elnyomott diákmegmozdulások 13. évfordulóján rendeztek. A katonai diktatúra 1967 és 1974 között volt uralmon Görögországban az Egyesült Államok támogatásával. (Telefoto - ČSTK) Raktározzuk-e a gépeket? Hazai sajtónkban többször olvashatunk a gépek raktározásáról. Tudjuk, télen fedél alá helyezik a mezőgazdasági gépeket; ezt a műveletet, illetve a gépeknek a zárt vagy védett helyen való tartását nevezik nálunk raktározásnak. Csakhogy a raktároz ige ezt jelenti: raktárba helyez, raktárban tart, tárol. A gépek védett helye egyáltalán nem nevezhető raktár-nak. A raktár különben sem gépek elhelyezésére szolgál, hanem az értelmező szótárak szerint - valamely intézmény, üzem felszerelési, berendezési tárgyainak, áruinak, anyagainak tárolására. Nem akadunk fenn azon, ha egy üzem új, eddig még fel nem szerelt gépe „raktárba kerül“, illetve, ha arra mondja valaki, hogy raktározzák, de a nyáron vagy más idényben használt gépek védett helyen való tartásának megnevezésére nem alkalmas a raktároz ige. És a parkol ige? Mert néha ezzel is találkozunk a raktároz helyén, ha gépekről van szó. A parkol azt jelenti: gépkocsit, járművet egy bizonyos időre állni hagy valahol (ilyenkor az ember parkol), illetve: jármű, főként autó áll valahol egy bizonyos ideig (ez esetben a jármű parkol). Látjuk tehát, hogy ez az ige sem alkalmas az említett jelentéstartalom jelölésére. Lehet, hogy némelyeket a géppark szó bátorít vagy ösztönöz a parkol ige használatára, de a géppark jelentése nem a gépek elhelyezésével függ össze. Ez az összetett szó valamely üzem gépeinek vagy gépjárműveinek összességét jelenti. Az élet, a valóság rákényszeríti az embert arra, hogy nevet adjon a dolgoknak, fogalmaknak! Az újabb magyar mezőgazdasági szakirordalomban a gépek tárolásáról olvashatunk. Az értelmező szótárakban még hiába keressük a tárol igének ezt a jelentését. Csupán ebben a jelentésben élt még a szótárak szerkesztésekor: nagyobb mennyiségben elraktároz vagy elraktározva tart valamit, rendszerint gabonát, takarmányt, élelmiszert vagy egyéb használati tárgyat. Jobb híján tehát ezt a szót vitték át a gépek színben való tartásának jelölésére, vagyis az újabb szótárakba már bizonyára bekerül majd ez a jelentés is. Noha a tárol rokon értelmű párja a raktároz-nak, megfelelőbb e művelet jelölésére, mint az utóbbi. De aki nem ragaszkodik a szakszóhoz (vagy a tárol mellett is), mint szinonimát használhatja nyugodtan a szóban forgó művelet jelölésére az általánosabb jelentéstartalmú elhelyez igét, illetve származékait. Ezeknek a használata nem kötődik annyira a helynek és az elhelyezés tárgyának a jellegéhez, mint például az elraktároz, raktároz igéké. Szükség is van rájuk, mert a tárol inkább ’védett helyen tart’ jelentésben használatos, s mint igekötó nélküli alak nem fejezi ki a 'védett helyre tesz’ jelentésmozzanatot. Tehát például: A munkagépeket fedett színben tárolják; Az erőgépeket gépszínben helyezték e/télre. JAKAB ISTVÁN Aminek „esése van Cf Hosszú, unalmas értekezletekről, előadásokról manapság gyakran mondják: „nem volt esése“. Amikor valamilyen rendezvény, műsor, előadás simán, gördülékenyen folyik le, arról ellenkezőleg: azt szokták mondani, „van vagy volt esése“. Pedagóguskörökben a tanítási óra jellemzésére is használják: „az órának volt vagy nem volt esése.“ A szólás cseh eredete nyilvánvaló. Ha azt kutatjuk, milyen szemlélet szülte, nyilván a patak vagy a folyó eséséig jutnánk. A magyar szaknyelv is basznál például olyan meghatározásokat, mint „a folyónak tíz centiméter az esése kilométerenként“, ez azonban nagyon távol esik az ember mindennapi gyakorlatától és szóhasználatától. A magyar számára, ami simán, akadálytalanul megy, az gördül. Beszélni ugyan folyékonyan is szoktunk, előadásunk, olykor beszédünk is, ha nem akadozó, akkor gördülékeny. Helyesebb tehát, ha beszédünkben és írásunkban mellőzzük a cseh nyelvnek ezt a népszerű szólását, s megmaradunk a magyaros szemlélet- ós kifejezésmód mellett: jobb, ha az értekezlet, az előadás és a tanítási óra továbbra is gördülékeny, sima lefolyású, vagy ha nem, akkor vontatott, hosszadalmas, nehézkes marad. Az állandó szókapcsolatok célja a közlés nagyobb nyomatéka, szemléletesebbé tétele. Óvakodnunk kell ezért attól, hogy a mondatba nem illő, idegen szemléletet tükröző s az olvasó számára érthetetlen szólást használjunk. MORVAY GÁBOR Ne fordítsunk találomra! Egy recept szövegében olvastam a hozzávalók felsorolásában ezt: egy kevés citromkéreg. Nos, a szlovák nyelv ez esetben a citrónová kôrka kifejezést használja, csakhogy a kôrka szó nem cserélendő össze a kéreg jelentésű kôra szóval. A stromová kôra jelentése fakéreg, a ľadová kôra magyarul jégkéreg, a mozgová kôra agykéreg. De a chlebová kôrka kenyérhéjat, a citrónová kôrka citromhéjat, a pomarančová kôrka narancshéjat jelent, nem pedig kenyérkérget, citromkérget, narancskérget. Tévedés ne essék, a szlovák kôrka szó még csak kérgecskét sem jelent a magyarban! És ha már hibás fordításokról beszélünk, említsünk meg még egyet, amely sajnos már eléggé elterjedt a szlovákiai magyar nyelvhasználatban. Lépten-nyomon halljuk az átmenet vagy átmeneti kor kifejezést a nők életében beálló és orvosi műszóval klimaxnak vagy klimaktériumnak nevezett kor megfelelőjeként. Pedig illenék tudni, hogy magyarul ezt helyesen változó kornak vagy a változás korának hívják. Az igaz, hogy a szlovák prechod főnév - egyebek közt - valóban jelent átmenetet is. Azt is tudjuk, hogy van átmeneti korszak, sót átmeneti kor is, csakhogy ez egyszerűen valamely nem végleges, ideiglenes, nem állandó korszakot jelent a magyar nyelvben, de semmiképpen nem jelenti azt az időszakot, amelyet a nők életében klimaxnak, illetőleg magyarul helyesen változó kornak vagy a változás korának nevezünk. MAYER JUDIT ÚJSXÚ 4 1986. XI. 22.
