Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-17 / 271. szám, hétfő

A CSEHSZLOVÁK ÉLSPORT AZ OLIMPIÁSZ KÖZEPÉN Megmérettetett és könnyűnek találtatott Gyors egymásutánban egész sor nyári olimpiai sportágban volt lehetőségük a csehszlovák válogatott sportolóknak, hogy nemzet­közi színtéren mérjék össze erejüket ellenfeleikkel. Nemrégiben zajlott Európa-, illetve világbajnokság atlétikában, úszásban, kerék­pározásban, evezésben, kosár- és röplabdában és sok más sport­ágban. A hazai közvéleménynek ezekben nem sok öröme tellett. Míg a Szovjetunió versenyzői 24 rendezvényen 145 érmet szerez­tek, az NDK 108-at, Bulgária 62-ót, Magyarország 32-ót, Románia 28-at, Lengyelország 25-öt, addig Csehszlovákia csak 9-et! Hozzá­tesszük: olyan sportágakról van szó, amelyekben hazánk nagy hagyományokkal rendelkezik. A csehszlovák atléták közül eb- .ben az eszten­dőben Jozef Pri- bilinec (46-os rajtszámmal) ér­te el a legna­gyobb sikert, mi­után Stuttgart­ban megnyerte az Európa-baj- nokság 20 kilo­méteres gyalog­lását. Ráadásul ö tartja ezen a távon a világ­csúcsot is. (A ČSTK felvétele) Tömegsporttól az élsportig Az edző legyen példakép Szóljunk először sikereinkről. Mindössze egy olyan győzelmet értünk el (üldözéses kerékpárcsa­pat), amely eleget tett az olimpiai kritériumoknak. A többi csak euró­pai (Pribilinec) konkurenciában született, vagy nem olimpiai sport­ban (Voboŕil - Ŕehounek, - két­üléses kerékpár, Pospíšil fivérek- kerékpárlabda, Panský - Hra­chová - asztalitenisz). A két legértékesebb eredmény- az üldözőcsapat mellett Pribili- necét is ide kell sorolnunk - között van hasonlóság Mindkettő mögött ott van az aranyérmesek edzőinek hozzáértő, becsületes munkája. Juraj Benőik és Pavel Vršecký munkamódszerei túlnőtték sport­águk, a gyaloglás és a kerékpáro­zás kereteit. Ezek a mesterek képesek emberfölötti edzéstel- jesitményre ösztökélni véden­ceiket, megnyerni őket a közös ügynek. És főleg személyes pél­dával szolgálni. Ha pedig ezt látja egy sportoló, akkor sokkal inkább képes maga is cseleked­ni, mintha csak üres szavakat hall az edzőtől. Az említett edzők, sportolók munkamódszereivel szemben szinte hihetetlennek tűnnek azok a tények, amelyek néhány sportág balsikere utáni értékelésben láttak napvilágot. Például az a megálla­pítás, hogy egyes élsportközpon­tokban akadnak versenyzők, akik a sportszerű életmódot illetően so­rozatos kihágásokat követnek el: dohányoznak, isznak - sokszor az edző társaságában. Vagy egy má­sik probléma. Az evezősök vezető edzője leszögezte, hogy a Dukla Praha klubjában - ez adja a válo­gatott magvát - szombaton és vasárnap nincs edzés! Vagy: a ki­mutatások alapján a férfi evező­sök edzésterjedelme hajszálra egyezik a nőkével, sőt az általuk megtett kilométerek kevesebbek, mint például az, amit Krejőová tel­jesít. S mit lehet szólni az úszók vezetőedzőjének arra a kijelenté­sére, hogy a női válogatott több tagja súlyfelesleggel küzd? A saját sorainkba irányuló őszinte bírálat még kivételszámba megy nálunk. Sokkal inkább jel­lemző, hogy a felelős szakvezetők elcsépelt frázisokkal lépnek a nyil­vánosság elé: ,,Részletesen kell elemeznünk a sikertelen szerep­lés okát, mert egyelőre nem tud­juk, mi is történt. A felkészülés pedig jobb volt, mint az előző években...“ Elfeledkeznek arról, hogy az ellenfél közben nem al­szik, sőt még többet dolgozik. A mi értékeléseink egyesek szubjektív megérzéseit tükrö­zik, nem pedig a világ élvonala által támasztott követelmé­nyeket. Az élsport hazánkban a közvé­lemény érdeklődésének közép­pontjában áll. Az állam messze­menő anyagi támogatásban ré­szesíti versenyezőinket. Éppen ezért, a társadalom elvárja, hogy a problémákról nyíltan, őszintén beszéljünk. A Szovjetunióban ta­valy országos vitát váltott ki a jég- korongozók gyenge szereplése a prágai vb-n. Mi, sajnos, az idei moszkvai vb után nem adtunk ha­sonló vitalehetőségre alkalmat - a lapok hasábjain sem - a sport­vezetőknek, hogy tárgyilagosan beszéljenek a hiányosságokról. Más példa: a szovjet sportolók a baráti országok közül a legtöbb érmet szerezték a nemzetközi eseményeken, teljesítményük mégsem váltott ki elégedettséget. Szigorú kritikát kaptak a férfi kö­zép- és hosszútávfutók, a kézilab­dázók, a súlyemelők, az úszók és a női kosárlabdázók. A szakem­berek leszögezték: alapjaiban meg kell változtatni az edzésmód­szereket, a tudományos munkát. A sporttudomány adóssága Korábban soha nem működött a sportban annyi szakember, mint manapság. A tudomány és a tech­nika egyre nagyobb jelentőségű az élsportban is. Csakhogy, míg ellenfeleinknél ez eredményt hoz, nálunk ez jócskán várat magára. A tudományos és technikai is­meretek érvényesítésében fel­merülő hiányosságokra a CSSZTSZ KB ülései is rámu­tattak, s az eléjük tárt eredmé­nyekkel az edzők is elégedetle­nek. Például a stuttgarti Eb után az atléták azt panaszolták, hogy szakmailag elmaradtunk a világ élvonalától, hiányoznak a kapcso­latok, az információforrás. Egyes kiemelt sportágakban tu­dományos módszertani központok működnek, amelyek az edzés­rendszer és a regeneráció tökéle­tesítésével, az optimális terhelés­sel, a technikai felszerelések haté­kony kihasználásával, a felkészü­lés ideális körülményeinek megte­remtésével (magaslati és más edzőtáborok) stb. foglalkoznak. Vizsgálják a kutatás tapasztalatait, a sportorvosi megfigyelések, az edzésfolyamat és a felmérések eredményeit. Mégis, amikor az új­ságíró megkérdezte a kerékpáros üldözőcsapat egyik vezetőjét, mi­ben volt segítségükre a tudomá­nyos élsportközpont, a következő választ kapta: „Talán csak annyi­ban, hogy játékfilmkazettákat bo­csátott rendelkezésünkre...“ Az élsportrendszer hiányosságai Egyes szakemberek hajlandók beismerni, hogy az élsportolók ne­velési rendszerének gépezete akadozik. Annak ellenére, hogy társadalmunk hatalmas összege­ket fordít rá, az eredményesség elenyésző. Még akkor is, ha figye­lembe vesszük, hogy egy Európa- vagy világbajnoki érmes ezer te­hetség közül kerül ki. Csakhogy ez az arányszámítás egyáltalán nem helytálló, ha összehasonlítjuk a baráti országok eredményeivel. Komoly nehézségekbe ütközik az élsport egyes ágazatainak irá­nyítási rendszere. A sportiskolák az oktatási minisztérium, az ifjúsá­gi edzőközpontok a CSSZTSZ Cseh, illetve Szlovákiai Központi Bizottsága illetékes osztálya, az egyesületek a CSSZTSZ Cseh Központi Bizottsága, Szlovákiai Központi Bizottsága, ill. a CSSZTSZ KB hatáskörébe tar­toznak, az élsportközpontokat a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetség egyes sportági szövetsé­geinek élsportközpont bizottsága, ill az oktatási, nemzetvédelmi és belügyminisztérium irányítja. A fel­vázolt rendszer nemcsak bonyo­lult, de teljesen kizárja az egysé­ges módszertani és más jellegű irányítást. További probléma az edzők és a szakkáderek hiánya az ifjúság nevelésében. Az edzőközpontok szakvezetői tömegesen távoznak. Az ok anyagi eredetű, hiszen az oktatásban mintegy 600 koronával nagyobb a kereseti lehetőség Ugyanígy csupán illúzió nálunk az NDK-ban és a Szovjetunióban szi­gorúan megtartott elv, hogy a fiatal tehetségeket a legjobb edzők ne­veljék. Tenni is valamit Testnevelési mozgalmunk fele­lős vezetői többször hangsúlyoz­ták, hogy az élsportban nemcsak az éremszerzést, a teljesítmény­növelést tartsuk szem előtt, ha­nem a sportoló sokoldalú nevelé­sét. Amint azt Antonín Himl, a CSSZTSZ KB elnöke a nemré­gen Nymburkban rendezett tanfo­lyamon hangsúlyozta: „Ebben a folyamatban sok tényező hat, némelyek ráadásul ellentmon­dásosan“. A Csehszlovák Test­nevelési Szövetségben végzett politikai-nevelő munka színvona­lát a CSKP XVII. kongresszusa és a KB 9. ülése is bírálta. Senki sem állítja, hogy egysze­rű dolog a fiatalokat vagy később az élsportolókat szocialista társa­dalmunk öntudatos polgáraivá néz vélni. Viszont, ha ezt a bonyolult folyamatot a tisztségviselők és edzők sportszerűtlen, erkölcstelen megnyilvánulásaival tovább bo­nyolítjuk, természetesen ellenke­ző hatást érünk el. A sportoló ilyen esetben negatív példával szolgál az ifjúságnak. Hiányzik nálunk az igazi esz­ménykép, és egyáltalán a szemé­lyiségek a sportban, mert az ilye­nek a felelősségtudaton kívül er­kölcsi téren is magas szinten kell, hogy legyenek. Hogyan másként, mint elutasítóan kell értékelnünk Ivan Lendl hozzáállását hazánk képviseletéhez. Mert az ő esete a számításnak az egyéni érdek előtérbe helyezésének élő példá­ja­A ponthajhászás, éremgyüj- tés érdekében néhány vezető és edző olyan tetteket is elkövet, amelyek semmiképp nem ne- vezhetőek sportszerűnek, er­kölcsösnek. A kereslet nagyobb a kínálatnál Ha manapság valamiben kon­kurálhatunk a világ élvonalának, akkor az kétségkívül a válogatott sportágak széles skálája. A világ a szakosodás útját követi, s az iparban vagy a mezőgazdaságban senkinek nem jut eszébe, hogy mindent termelhetne, viszont a mi sportunk szorgalmasan igyekszik mindenütt ott lenni. S közben megelégszik az átlaggal. Papíron évek óta létezik az egyes sportok diferenciálása, de ezt senki nem veszi komolyan. Talán nem is veheti, hiszen az az egyes sportágak nemzetközi szin­tű helyzetéből indul ki, nem pedig abból, milyen a sportág iránti valós érdeklődés nálunk, milyenek a kö­rülmények, az elért sikerek. És így aztán állandóan kompromisszu­mokhoz folyamodunk. Olyan sportágakat „éltetünk“, amelyek­nek csak néhány tíz művelője van. Másokat, amelyekkel több tízezer ember foglalkozik, viszont még szövetség sem illet meg a CSSZTSZ keretén belül. A valósággal ellentétben (a sport terén dolgozik jelenleg a leg­több ember), sok esetben találko­zunk azzal a mondással: hiányoz­nak az emberek. Ez a megállapí­tás azonban csak az edzőkre és elsősorban az ifjúsággal foglalko­zó szakvezetőkre érvényes. A kereslet felülmúlja a kínálatot a kezdő sportolók számának te­kintetében is. Ezért örülhetünk az olyan akcióknak, mint amilyet pél­dául a Csehszlovák Rádió szervez a fiataloknak az atlétika népszerű­sítése érdekében. Az élsportközpontokban harc folyik a tehetségekért. Ezek dol­gozói példák egész sorával tá­maszthatják alá, hogy sok eset­ben olyan fiatalok is lehetősé­get kapnak, akikről minden szakember tudja, soha nem lesz belőlük válogatott. Mivel jobbak nincsenek, ezeket is felveszik. Nagyvonalúság Az említett helyzet okozza, hogy az élsportközpontokban sok esetben kényelmes élet folyik. Ha valakinek csak egy fikarcnyi te­hetsége van, eléldegél itt, köz­ben egyéni tanterv alapján, ha tíz évig is, de elvégzi a főiskolát és esetleg tanulmányai befejez­tével „érdemei“ elismerésekép­pen külföldre szerződhet! Ter­mészetesen nem ez a jellemző, de az igazsághoz tartozik, hogy ilyen sportolók is akadnak az él­sportközpontokban, amelyeknek nagyvonalú rendszere mindezt le­hetővé teszi. A legközelebbi olimpiai játéko­kig két év van hátra, azaz az olimpiász közepénél tartunk S amint azt a játékok történetében szerzett gyakorlat mutatja, a „má­sodik félidő“ még elég lehet ah­hoz, hogy a csehszlovák él­sportban hátrányosnak mutatkozó helyzet előnyösre forduljon. (Rp) Negyedszázad. Sok ez vagy kevés? Ahogy vesszük. Az ember életében jelentős szakasz, egy vá­ros történetében parányi. Hogy milyen a Kelet-szlovákiai Vasmű sportegyesületének életében? Nem nagy. Elvégre egy kohóipari nagyvállalatnak és testnevelési szervezetének még igen sok ne­gyedszázadot illene megérnie. No persze, nem is jelentéktelen idő^ szak, hiszen az első huszonöt esztendőről van szó. A kezdetről, a jelenleg 24 ezer dolgozót foglal­koztató hatalmas gyár sportegye­sületének „gyermekkoráról“. 1961-ben „született“, s kezdettől fogva olyan gondviselésben ré­szesült, amilyenben talán egyik kortársa sem. Nem csoda hát, hogy aránylag gyorsan felcsepe­redett, felnőtt lett és már évek óta az ország legéletképesebb egye­sületeinek családjába tartozik. A narancssárga-fekete mezes sportolók szervezete ma már nemcsak a Hernád parti városban és Kelet-Szlovákiában közismert, hanem az egész országban. Nyu­godtan mondhatjuk róla, fogalom sportéletünkben. Ezer és ezer ver­senyző, több tucatnyi lelkes veze­tő, illetve edző tette híressé Nem szavakkal, céltudatos és kitartó munkával, elismerést és köztiszte­letet érdemlő eredményekkel. Jozef Őlapka, Ivan Rexs, Máté Gyula, Jozef Gajdoš, Ladislav Šá- rosi, Ján Trebuľa, Ján Huríšk, Jo­zef Snopko, Ondrej Kóňa, Tibor Lieskovský, Ján Novitzký, Ján Ca­ban, Juraj Donovál, Vincent Lu­ca... A nevek, az emberek, a nagyközönség előtt nem annyira ismertek, mint az élsportolóké: je­lentős szerepük volt azonban az egyesület szervezeti életének irá­nyításában (néhányan még most is tevékenykednek), ugyanis eddig ók töltötték be a sok munkával járó elnöki, valamint titkári tisztséget. Hogy eredményesen dolgoztak, az nagy mértékben a vezetőségi tagoknak, így például Jozef Dzu- rendának, František Konečnýnak, Lackó Ferdinándnak, Klára Sado- vának, Nagy Lászlónak, Michal Vorobeľnak, Juraj Jurajovnak, Vladimír Harantnak, Reitzner An­talnak, Imrich Skalinának és má­soknak - is köszönhető. Nem utol­sósorban az olyan szakosztályve­zetőknek is, mint Peter Grohoľ, Milan Kňazovský, Ján Koval', Rácz László, Ján Ščúr, Szabó Miklós, Ladislav Volavka. Nem fe­ledkeztünk meg az edzőkről sem: Kende Csaba, Anton Frolo, Miros­lav Nitka, Ján Selvek, Kovács Gyula, Tőczik Anna, Ján Líška, Juraj Kolčiter, Anton Flešár Fennállása óta a sportegyesü­let szép utat tett meg Szépet, de nem könnyűt A vasmű dolgozói­nak, továbbá az egyesület tagjai­nak és a város lakosainak nem állt rendelkezésére elegendő sportlé­tesítmény, s ugyanakkor a régeb­biek műszaki állapota és berende­zése sem felelt meg a kor követel­ményeinek. A vasgyáriaknak a he­lyi sportegyesületekkel és sport- szervezetekkel, valamint a város párt- és állami szerveivel karöltve ezt a gondot is sikerült megoldani­uk. Igaz, nem teljesen, hiszen ezalatt a téli stadion és a városi sportcsarnok fölött elszállt az idő. Most azokat kellene minél előbb újakkal felváltani... A szervezet munkájának minő­ségét a sporteredmények tükrözik a leghűbben. Pontosabban az, hogy az eltelt időszakban ez a testnevelési egyesület több tu­catnyi sportolót adott a válogatott­ba, s hogy tagjai már néhány száz bajnoki címet szereztek. Ugyan­akkor a tömegsportban is dicsére­tet érdemlő munkát fejt ki. Az egyesület első legjelentő­sebb rendezvénye a vasmű építői­nek 1962 februárjában lebonyolí­tott síbajnoksága volt. Azóta szin­te egymást érik a vállalat dolgozói­nak téli és nyári sportjátékai, az élsportolók mérkőzései, verseny­fellépései, továbbá az alapozó testnevelés híveinek rendszeres edzései. Az utóbbi időben egyre több vasgyári sportoló és csapat hallat magáról. Évekkel ezelőtt itt fejlő­dött világnagysággá a középtávfu­tó Jozef Plachý. Említést érdemel a gyalogló Szikora Pál, a maraton- futó Pavol Madár, František Viš- nický és Tisza Tibor, a hármasug­ró Jaroslav Priščák. A narancssár­ga-fekete színek igen sikeres kép­viselői között említhetjük például Jirí Holeőek, Bedrich Brunclík, Vincent Lukáč, Igor Liba, Vladimír Svitek, Mojmír Božík és Ján Vodila jégkorongozókat, a kézilabdázó Jaroslav Papierníkot, a tornász Katarína Šarišskát és Lenka Pitlo- viőovát, a cselgáncsozó Martin Král't és még sok-sok további él­sportolót. A csapatok közül is több dicsekedhet bajnoki címmel. A jégkorongozók például egyszer, a tavalyi idényben állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára. A férfi kézilabdázók kétszer nyer­tek bajnokságot és kétszer voltak a kupa győztesei. Az ifjúsági kézi­labdázók hatszor, a legfiatalabbak pedig kétszer nyertek országos bajnokságot. Az egyesület sporto­lói 1976 és 1980 között 112 szlo­vákiai bajnoki címet szereztek és 37 országosat. Tavaly 47 szlová­kiai aranyérem és 9 országos el­sőség fémjelezte az egyesület munkájának minőségét. Ugyanab­ban az évben 32 helyi sportoló volt tagja az országos válogatott csa­patoknak. Az 5060 tagú egyesületnek ma 14 szakosztálya van, s egy él­sportközpontja. Mindegyikben rendszeres munka folyik A jelen­legi 211 edző többsége a fiatalok­kal foglalkozik. A vasmű sport- szervezete tíz helyi alapiskolával és egy szakmunkásképzővel tart kapcsolatot. A huszonöt éves sportegyesü­letnek mi is gratulálunk. Azt kíván­juk, hogy jégkorongozói ezután is úgy játsszanak, mint az elmúlt baj­noki idényben; kézilabdázói tovább tartsák jó formájukat; az SZNL ll-ben szereplő labdarúgói ne a sereghajtók között tanyázza­nak, és néhány éven belül „vigyék vissza“ Kassát (Košice) az I. ligá­ba; teniszezői és atlétái jussanak vissza az országos élvonalba; mű­korcsolyázói, kerékpározói, röp- labdázói, cselgáncsozói és sízői legyenek még eredményesebbek; természetjárói sok-sok kilométert gyalogoljanak; az alapozó testne­velés pedig minél több vasgyári dolgozónak váljék egészségére. GAZDAG JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom