Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-09 / 238. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1986. X. 9. „Kiszűrik“ az ittas járművezetőket A KÖZÚTI FORGALOM BIZTONSÁGÁÉRT Egyáltalán nincs szándékunkban érvényes jogo­sítvánnyal rendelkező gépjárművezetőket arra ok- tatgatni, milyen jogaik és kötelességeik vannak a közúti forgalomban. Ezt világosan meghatározzák a vonatkozó törvények, jogszabályok. Többek kö­zött a szövetségi kormány Belügyminisztériumának Tt. 100/75 számú hirdetménye is. Fel sem tételez­zük, hogy ezeket a gépjárművek vezetésére jogo­sult embertársaink nem ismerik. Vagy tévednénk? Sajnos, sok esetben úgy tűnik, hogy e jogszabályok megtartása körül nincs minden rendjén. Konkrét példákkal alátámasztva figyelmeztették erre az újságírókat: Jozef Ihnát százados, a Kelet­szlovákiai Kerületi Közlekedésrendészeti Felügye­lőség parancsnoka és helyettese, Peter Keruľ szá­zados. Tájékoztatásuk alapján a balesetek okaira szeretnénk rávilágítani. Okulásként, annak remé­nyében, hogy a közúti forgalom növekedésével arányosan fokozzuk a saját magunk és az ember­társaink védelmére irányuló igyekezetünket, figyel­münket. názium szedik a A Martini járás mezőgazdasági dolgozói ezek­ben a napokban már a vetéste­rület utolsó ne­gyedéről taka­rítják be a bur­gonyát. Ehhez csaknem 6000- en nyújtanak segítséget, fő­leg az iskolák tanulói és diák­jai, a különféle intézmények és vállalatok dol­gozói. A képen: a Martini gim­diákjai a sklabiňai Szlovák Nemzeti Felkelés Efsz-ben burgonyát. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Összhangban a korszerű követelményekkel- A közúti balesetek és a sza­bálysértések okai közül az egyik legveszélyesebbre, az ittas gép­járművezetőkre utalnék - jegyezte meg Kerül’ százados. - Ellenük megkülönböztetett, fokozott har­cot folytatunk. Sőt, kerületünkben a felsőbb szervek egyetértésével eddig nem alkalmazott intézkedé­seket is bevezettünk: a több eset­ben leleplezett ittas gépjárműve­zetők, visszaeső szabálysértők teljes nevét és címét havonként rendszeresen közöljük az újságok hasábjain. ítélje el őket a közvéle­mény is. A felsorakoztatott érvek halla­tán senki sem vonhatja kétségbe ennek az intézkedésnek szüksé­gességét. Idézzük Kerül’százados szavait:- El kell mondanom, hogy az alkohol hatására elkövetett bűn­cselekmények aránya kerületünk­ben meghaladja a szlovákiai átla­got. Tavaly elérte a 33 százalékot, beleértve a közúti baleseteket elő­idéző törvénysértéseket is. Az el­múlt évben például a nyilvántartott 7472 közúti baleset közül 663 az ittasság miatt történt. Sajnos, az idén sem sokkal jobb a helyzet. Az eddig alkalmazott legszigorúbb pénzbírságok sem hozták meg a kívánt eredményt. Ezért is tartot­tuk szükségesnek a visszaeső it­tas gépjárművezetők nevének nyilvánosságra hozását, akiknél nem segített a szép szó, a gyakori figyelmeztetés, a különböző for­mákban alkalmazott felelósségre­vonás, azoknál - saját maguk és a biztonságos közúti forgalom ér­dekében - az átnevelés egyéb formáira is szükség van. Meggyő­ződésem szerint minden becsüle­tes ember egyetért velünk abban, hogy az olyan gépjárművezető, aki rendszeresen alkoholt fo­gyaszt, ittas állapotban vezeti ko­csiját és ezáltal felelőtlenül veszé­lyezteti saját maga és mások éle­tét, nem formálhat jogot elné­zésre. Kétségtelen, az alkoholnak semmi keresnivalója sincs a közúti forgalomban. így tehát annak sem, aki ittasan ül a volánhoz. Megrökönyödve hallgattuk az ez év július 18-19-én megtartott kü­lönleges közúti ellenőrzésnek az eredményeit. Két nap alatt 113 ittas gépjárművezetőtől vonták be a jogosítványt Kassa (Košice) vá­ros és a Kassa-vidéki járás terü­letén.- A fegyelmezetten, jó1 műszaki állapotban levő jármű­vekkel közlekedő emberekkel nincs semmi bajunk - közölte Ih- nát százados. - Még akkor sem neheztelnek, ha a közlekedésren­dészet dolgozói néha a szokottnál gyakrabban megállítják, ellenőrzik őket. Tudják, nekünk ez a felada­tunk és nem sejthetjük, ki és mi­lyen állapotban vezeti gépjármű­vét. Legtöbb esetben rövid időn belül folytathatják útjukat. Ezektől barátságosan veszünk búcsút, biztonságos utazást kívánva. Saj­nos, elég sokan vannak olyanok, akik félnek tőlünk - csak féljenek is! -, zaklatásnak veszik, ha ellen­őrzést végzünk, munkatársaink megállítják őket. Nem nehéz kita­lálni, hogy miért. Azért, mert nincs rendben a jármüvük, megszegték a forgalmi szabályokat stb.- Egy alkalommal Prešov felé tartottunk szolgálati kocsinkkal. Észrevettük, hogy egy tehergép­kocsi letért az útról, áthaladt egy mély árkon és a mezőn akarta folytatni útját. Munkatársaink ott érték utol - vette át a szót Kerül’ százados. - Kíváncsiak voltunk a menekülés okára. Az ellenőrző csoport tagjai már munkában vol­tak. Mindent a legnagyobb rend­ben találtak. Miért tért le az útról, amikor észrevette a közlekedés- rendészet embereit? - kérdeztük a gépkocsivezetőtől. Nagy nehe­zen kibökte: „A szövetkezetünk elnöke mondta, ha az úton egyen­ruhásokat látsz, menekülj, mert azok biztosan találnak valami hi­bát és megbüntetnek!“ A végén szót értettünk, belátta, az elnök­nek nem volt igaza. Hát ilyen is van.- Előfordul, hogy az üzemekből és egyéb munkahelyekről a hiá­nyos ellenőrzés következtében it­tasan, iiletve rossz műszaki álla­potban levő gépkocsival indul útjá­ra a járművezető. És amikor bekö­vetkezik a baj, vakargatják a fejü­ket az illetékesek: Most mi lesz? Természetesen következik a fele- lősségrevonás, amelynek a jogo­sítvány elvételén kívül, számotte­vő gazdasági következményei is lehetnek, és vannak is. Hiszen a gépjárművezető jogosítvány nél­kül marad és - hány esetben? -, a gépkocsi áll, vagy baleset foly­tán javításra szorul. így kárt szen­ved a vállalat és a társadalom is. Az ilyen esetek különösen a szállí­tó-, és építővállalatok, de az állami gazdaságok, efsz-ek házatáján is jelentkeznek. A felelős vezetők - kevés kivétellel - ahelyett, hogy bevezetnék, illetve megszigoríta­nák az ellenőrzést, gyakran kérvé­nyezik a jogosítvány visszaadá­sát, kezességet vállalnak, illetve javasolnak. Teljes mértékben egyetértünk beszélgető partnereinknek azzal az álláspontjával is, hogy szoro­sabb együttműködésre van szük­ség a személy- és teherszállító gépjárműveket üzemelő felelős szervek és a közlekedésrendészet dolgozói között. S az eddiginél sokkal felelősségteljesebben kell megszervezni, hatékonnyá tenni a gépjárművek műszaki állapotá­nak, a gépjárművezetők munkájá­nak belső és külső ellenőrzését. Tudatosítanunk kell: a biztonsá­gos közúti forgalom megteremté­se közös feladat és érdek. KULIK GELLÉRT Ma, amikor a Szovjetunióban folyó építőmunkával kapcsolatos feladatok arányai, újszerűsége és bonyolultsága óriási igényeket tá­maszt az SZKP-val szemben te­vékenységének egész területén, elsőrendű feladat a pártmunka korszerűsítése. Minden pártszer­vezetben állandósítani kell az al­kotó szellemet, igényességet és az önkritikára való képességet, s új, hatékony megoldási módoza­tokat kell keresni a társadalmi, gazdasági, tudományos, műszaki, valamint eszmei nevelési problé­mák megoldására. Más szóval a pártvezetés minden szintjén ál­landósítani kell a lenini munkastí­lust. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa ki­emelte a lenini munkastílus több alapvető jegyének aktuális voltát és jelentőségét. Egyik közülük az, hogy a problémák megoldása so­rán szigorúan tudományos meg­közelítésre van szükség. ,,A mar­xista pártnak - hangsúlyozta Le­nin - tudományos elvek alapján kell dolgoznia“. A XXVII. kongresszus, össz­hangban ezzel a követelménnyel, munkájával mindvégig demonst­rálta, hogy a pártmunkában az egyes kérdések tudományos megközelítése mindenekelőtt az országon belüli és a nemzetközi élet folyamatainak, jelenségeinek és eseményeinek az alapos elem­zését jelenti. A vezetés dialektiká­ja korunkban megköveteli a párt- tisztségviselőktól, hogy minden szempontból vizsgálják meg az adott problémát, derítsék fel az objektív fejlődési tendenciákat, határozzák meg a pozitív és nega­tív tényezőket, s vegyék fontolóra annak a kérdését, hová kell a fó erőket és figyelmet összpontosí­tani. A pártmunka tudományos alap­jainak a megerősítése szoros összefüggésben van a vezetés kollektív voltának a megszilárdulá­sával. Ma ez jelenti számunkra a szubjektivizmus és a tervszerűt- lenség elburjánzása elleni garan­ciát. A kongresszus rámutatott, hogy a pártbefolyás növekedésé­vel párhuzamosan növelni kell a kollektív szerveknek - pártbi­zottsági ülések, a pártbizottságok elnökségeinek tanácskozásai, taggyűlések - a határozatok meg­felelő indoklás után történő kidol­gozásában, teljesítésük ellenőrzé­sében és minden párttisztségvise­lő, legyen bármilyen magas be­osztásban is, munkájának az ellenőrzésében játszott szerepét. A lenini stílus további fontos jellemzője a kezdeményezőkész­ség, valamint a szavak és tettek, a szándékok és a cselekvés egy­sége. Lenin nemegyszer mutatott rá, hogy a legmegfelelőbb határo­zatok, legátgondoltabb tervek is papíron maradnak, ha elfogadá­sukat nem követi nyomon energi­kus szervezőmunka, ha teljesíté­sükre nem mozgósítják a tömege­ket. A határozathozatalt Lenin csupán az elsó lépésnek tartotta, mert a koronát a tényleges teljesí­tésük teszi fel. Az SZKP kidolgozta a gyorsítás stratégiáját, s a XXVII. kongresz- szus jóváhagyta. Most minden igyekezet a szervezésre és a ká­derek megfelelő elhelyezésére irányul, akik aztán megváltoztatják szervezetük munkáját. A pártmunka lenini stílusától el­választhatatlan a kritika és az ön­kritika, valamint a fontoskodás elle­ni harc. A kommunista párt a kriti­ka ós önkritika segítségével kü­szöböli ki a hibákat munkájából. Ez a módszer, főleg az alulról jövő kritika, segít a pártnak a szovjet társadalom minden olyasmitől va­ló megtisztításában, ami stagná­lást eredményez, ami használha­tatlan, ami elöregedett. Lenin azt tanította, hogy az önkritika elen­gedhetetlen minden élő és életké­pes párt számára. A forradalmi pártnak a saját hibáihoz való vi­szonyát tartotta az egyik olyan kritériumnak, amely a komolysá­gát mutatja s azt, hogyan teljesíti a munkásosztállyal és a dolgozó tömegekkel szemben vállalt köte­lezettségeit. Minden túlzás nélkül elmond­hatjuk, hogy a XXVII. kongresszus a párttagok számára az igényes­ség, kritika, önkritika és a hibákkal szembeni engesztelhetetlenség iskolája volt, s újra bizonyította, hogy a lényeget érintő tárgyilagos bírálat és önkritika jelenléte, társa­dalmi méretekben való gyakorlása a pártszervezetek politikai érettsé­gének és stabilitásának jele: an­nak a tükrözője, hogy helyesen értelmezik a néppel és a párt egészével szembeni kötelezettsé­geiket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa elengedhetetlennek tartja az ön­kritikus szellemnek és a hiányossá­gokkal szembeni engesztelhetet­lenségnek minden pártszervezet­ben való megszilárdítását. Határo­zatában ez áll: ,,Ott, ahol gyengül a bírálat és az önbírálat, deformá­lódik a pártmunka, s az önelégült­ség és a büntetlenség légköre ala­kul ki, ami a tevékenységben stag­náláshoz és a dolgozók tudatában negatív változásokhoz vezet. A pártban nem létezhetnek olyan szervezetek, amelyek az ellenőr­zésen kívül esnének, és nem en­gedik meg a kritikát. Egyetlen ve­zető sem mentesülhet a tetteiért való felelősségtől, mindenekelőtt a pártalapszervezetével szem­ben. “ Az SZKP azzal, hogy megfelelő feltételeket teremt a kritika és ön­kritika gyakorlásához, a kommu­nisták alkotó aktivitásának és kez­deményezésének növeléséhez, saját soraiban is erősíti a fe­gyelmet. Ebben látja nemcsak a belső egység további fokozásá­nak a feltételét, hanem az öntuda­tos fegyelemnek és szervezett­ségnek az egész szovjet társada­lomban történő megszilárdítására alkalmas eszközt is. Lenin ezt írta: „Nemegyszer definiáltuk mára fe­gyelem jelentőségéről és fogalmá­nak a munkáspártban való értel­mezéséről vallott nézetünket. Ak­cióegység, valamint a vita és a kri­tika szabadsága: ez a meghatáro­zásunk. Egyedül ilyen fegyelem méltó egy haladó osztály demok­ratikus pártjához. “ Az SZKP-n belüli fegyelem tu­datos, és a marxista-leninista ideálok helyességéről való meg­győződésen alapul. A párt abból indul ki, hogy ez a fegyelem egy­aránt kötelező minden kommunis­tára, tekintet nélkül érdemeire és arra, milyen beosztást tölt be. A. JERMOLAJEV egyetemi tanúr Tettekkel is Már hagyomány a Rimaszom­bati (Rimavská Sobota) járás­ban, hogy a sajtónap alkalmából Ján Gibala a járási pártbizottság vezető titkára és más szervek vezetői baráti beszélgetésen fo­gadják a Gömörben dolgozó új­ságírókat, a központi lapok, va­lamint a rádió és a televízió kihe­lyezett munkatársait, tudósítóit. A találkozók jó alkalmat nyúj­tanak az eszmecserére, közéle­tünk időszerű kérdéseinek meg­vitatására. A legutóbbi beszél­getés - bár néhány hét eltelt azóta, egy-két gondolatra érde­mes visszatérni - központi té­mája a kongresszusi határoza­tok sikeres teljesítésének a biz­tosítása volt. E téren itt is van még bőven tennivaló. Például a mezőgazdaság egyes ágaza­taiban elért jó eredmények mel­lett nem lehet szemet húnyni a gazdálkodás gyenge pontjai fölött sem. Egyebek között az olajnövények termelési tervét évek óta nem teljesítik a mező­gazdasági üzemek, amit nem le­het csak a rendkívüli időjárással és egyéb külső körülményekkel magyarázni. Komoly szerepet játszik ebben olykor a szemé­lyes felelősség hiánya is. Töb gazdaságban például az idén a repce magja közvetlenül a szántás és a boronálás után került a földbe. Noha jobb lett volna a vetés előtt a földet pi­hentetni, s csak azután elkezde­ni a vetést. Néhány efsz-ben elkövették ezt a mulasztást a bú­za vetésénél is. S ez esetleg lényegesen befolyásolhatja a jö­vő évi termést is. Nem értik, vagy félreértik az idők szavát néhány ipari üzem­ben, így például a klenoveci Zor- nicában, ahol már nagyon régen a kötényvarrás az üzem fő ter­melési profilja. Pedig a kötények iránt évek óta csökken a kereslet a piacon, pillanatnyilag is több- százezer darabot tesz ki a raktá­ri készlet. A találkozón az újságírók is elmondták tapasztalataikat, ész­revételeiket. Többek között azt, hogy nehéz riportot írni a kom­munista szombatról olyan eset­ben, ha az üzemben, állítólag már előre, hétközben ledolgoz­zák ezt a műszakot, a megfelelő teljesítményt viszont nem tudják fölmutatni. Kínos a tollforgató helyzete akkor is, ha a verseny­mozgalomról, vagy a brigád­rendszerű munkaszervezésről és javadalmazásról kell írnia, mert maguk a rendszer alkalma­zói nem tudják pontosan, mi is e mozgalom lénveqe. Jó érzés volt hallani, hogy a járás vezetői nem hallgatták el a problémákat, éppen ellenke­zőleg, arra bíztatták a tömegtá­jékoztatás dolgozóit, hogy a po­zitív példák népszerűsítése mel­lett bátran írjanak a gondokról, a hibákról is. Ezzel nagy segít­séget nyújtanak a visszás jelen­ségek mielőbbi leküzdéséhez, s nem utolsósorban a pártunk XVII. kongresszusán kitúzött po- litikai-gazdasági feladatok telje­sítéséhez. HACSI ATTILA Peter Keruľ százados, a kerületi közlekedésrendészet SZISZ-tagjainak gyűlésén a közúti forgalom helyzetét ismerteti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom