Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-09 / 238. szám, csütörtök

Átgondoltan és célratörően Az előadók és a propagandisták felelőssége Ahhoz, hogy valaki taníthasson, sokat kell tudnia. Ez érvényes a hivatásos pedagógusokra és a pártelóadókra egyaránt. . - Az utóbbiak azonban sokkal nehezebb helyzetben vannak, so­kuknak a tanítást külön kell tanul­niuk - jegyzi meg a témával kap­csolatban Zdenék Harvánek, a tŕebíči politikai nevelési ház lek­torcsoportjának vezetője, s egy jegyzéket mutat, amely a csoport tagjairól készült. Többnyire gazda­sági vezetők és a járási nemzeti bizottság szakosztályvezetői, hi­vatásos pedagógus alig van köz­tük. Maga Harvánek elvtárs a járá­si nemzeti bizottság elnökhelyet­teseként készül nyugalomba vo­nulni. A csoportot 1971 óta vezeti. A jó lektor nem egyik napról a másikra lesz azzá, és minden tantárgy oktatásának a minősége attól függ, milyen felkészültségű előadók alkotják a lektori testüle­tet. A minőség javítása náluk kez­dődik.- Leggyakrabban a marxizmus -leninizmus esti egyetemének hallgatói közül választjuk ki a cso­port új tagjait. Az egyes tantárgyak iránti érdeklődés a tanulmányi idő során lemérhető. Utána már csak a testülettől függ, hogyan vonja be a kezdő lektort munkájába, és ve­zeti be az új feladatkör rejtel­meibe. A politikai nevelési ház és a ke­rületi politikai iskolák a kezdők számára módszertani tanfolyamo­kat tartanak. Hasznos segítség- nyújtási forma egymás előadásai­nak a meghallgatása. A politikai gazdaságtant előadó tŕebíči lek­torcsoport tanácskozásain a hall­gatók hozzászólásait is rendsze­resen értékeli. A leggyakrabban az a kifogás merül fel, hogy egye­sek olvassák előadásuk szövegét. Az az igazság, hogy a bőséges ismeretanyaggal és gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező, jó szakember sem szükségszerűen jó előadó, ha nem tudja átadni ismereteit s lekötni hallgatóit.- Kollégáink néha azért olvas­sák előadásukat, mert igyekeznek a rendelkezésükre álló idő alatt a lehető legtöbb dologra kitérni. A politikai gazdaságtanban van miről beszélni. A legfoQtosabb azonban a lényeg megvilágítása. Inkább kevesebbet kell markolni, és az átvett anyagot gyakran is­mételni. Tapasztalataink szerint az ilyen munka jár csak a kívánt eredménnyel. Természetesen is­mernem kell ezenkívül a hallgató­kat, kiknek előadok. Az előadó munkája csak egy összetevő a pártoktatáson belül, bár nagymértékben függ tőle a mi­nőség és a hatékonyság. Sok mú­lik a hallgatókon is. Mindegyiküket előzetes tanulmányaik és a mun­kájukkal kapcsolatos követelmé­nyek alapján kell a megfelelő ta­nulócsoportba sorolni. A módosí­tott pártoktatási rendszerben érvé­nyesül a fokozatosság elve, és lehetőség nyílik a hallgatók kezde­ti ismereteihez való alkalmazko­dásra. A marxizmus-leninizmus esti egyetemeire érkeznek olyan emberek, akiknek hiányosak az alapismereteik.- Miért van az, hogy az ifjú kommunisták iskolája vagy a mar­xizmus-leninizmus alapjait ismer­tető tanfolyam csupán közös be­szélgetéssel végződik? Ez a hall­gatókat tulajdonképpen semmire sem kötelezi. A beszélgetésben általában csak az aktívabbak vesznek részt. Én vizsgát javasol­nék. Az sem ártana, ha a tovább­képzésre küldendők kiválasztá­sakor a pártalapszervezetek kö­rültekintőbbek lennének, és a jö­vőre jobban gondolnának: hogy például a hallgató már az ifjú kom­munisták iskoláját azzal a tudattal látogassa, hogy az ott szerzett ismereteket később a marxizmus- -leninizmus esti egyetemén fogja tovább gyarapítani. Lehet, hogy ez az igény túlzott­nak fog tűnni, de céltudatos és előrelátó kádernevelés esetén nem olyan nehéz a pártalapszer- vezetekben a politikai felkészítés során felbecsülni, milyen ismere­tekre van szükségük a tehetsége­sebbeknek, és milyenek a kilátá­saik. Ebben az ecetben nem kelle­ne megtörténnie annak, hogy a marxizmus-leninizmus esti egyetemének egy-egy hallgatója számára csupán a komplex érté­keléskor kirótt feladat jelentsen ,,ösztönzést“. Némelyikükből tu­lajdonképpen a tanulás iránti ér­deklődés hiányzik: ezt munkáju­kon azonnal észre lehet venni. A jó előadó gyakran gondolko­dik el tanítványain, s igyekszik bennük érdeklődést kelteni a tana­nyag iránt. Tudja, hogy az előadott anyagot a lehető legszorosabban kell a gyakorlathoz kötni, mégpe­dig részben konkrét példákkal.- Azoknak, akik párttörténetet adnak elő, talán könnyebb a dol­guk. Minden járás munkásmozgal­Hogy a mező ne szomjazzon Amint arról a minap is beszá­moltunk, Kelet-Szlovákiában rendszeressé váltak a helyi, a já­rási és a kerületi szántóverse­nyek, s ezek a rendezvények a szántással foglalkozó traktoro­soknak, a mezőgazdasági üze­meknek, valamint a növényter­mesztésnek egyaránt hasznára válnak. Most egy aszályos esz­tendő kukorica- és répabegyűj­tési időszakában felvetődik a kérdés: nem lenne-e célszerű a kerület mezőgazdasági dolgo­zóinak vetélkedő-skáláját kibő­víteni, mégpedig az öntözőmes­terek ügyességének, szaktudá­sának összemérésével? Kétségtelen, hogy hasznos dolog lenne. Hasznos, mert ez az ágazat - mármint az öntözés - ebben az országrészben még- csak nem is gyermekcipőben, hanem bébicipőben jár - jobban mondva tipeg. A hosszú és forró nyár annyi­ra kiszárította a talajt, hogy az ma igen sok község határában 60-70 milliméteres nedvesség­hiányban szenved. Méghozzá igen hosszú ideje, mert az elpá­rolgott nedvesség mesterséges pótlása sehol sem volt kielégítő. A Bodrogközben még itt-ott lát­hattunk egy-egy dolgozó öntö­zőgépet, ám másutt még ennyit sem, holott a cukorrépa és a ku­korica - hogy a többi növényt most ne is soroljuk - mindenütt szomjazott. Hiába várták az éle­tet jelentő vizet, az ég csatornái nem nyíltak meg, a mesterséges eső pedig... Az altalajöntözési lehetőséggel ezúttal sem éltek sokkal többen és sokkal jobban, mint az utóbbi években, amikor a Tőketerebesi (Trebišov) járás­ban a szivattyúállomások gépei a talajcsövezett tábláknak csak 12-18 százalékát táplálták víz­zel, a Michalovcei járás arra al­kalmas földterületének pedig a 18-20 százalékát. Ugyanakkor az esőztető öntözést is kevés helyen alkalmeizták. Kevés üzemben, mert egyeseknek egyszerűbb volt elhitetni, má­sokkal és saját magukkal, hogy ,,nincs szakemberünk“, ,,nincs elegendő és megfelelő gépi be­rendezésünk“, hogy , .drága do­log az öntözés“, meg azt, hogy ,,tavaly se locsoltunk és mégis szép termést takarítottunk be“, mintsem munkához látni. Nem vitás, ha a kerület mező­gazdasági üzemei a meglevő öntözőberendezéseket legalább egy fokkal jobban kihasználták volna, akkor most legalább egy fokkal szebb kukorica- és cukor­répatermésre lenne kilátás. Az öntözés növelte volna ugyan a termelési költségeket, ám alig­ha többel, mint amennyit a több­lettermés hozna a konyhára. Egy szó, mint száz: Kelet- Szlovákia mezőgazdasági üze­meinek van mit bepótolniuk ezen a téren, s talán az öntözőmeste- , rek (ha vannak) versenyét is jó lenne megvalósítani. Hátha se­gítene kimozdítani a kátyúból a több figyelmet érdemlő öntö­zés megrekedt szekerét. GAZDAG JÓZSEF mi múltja sok emléket hagyott. Mi pedig a vállalatok gazdasági ered­ményeit ismerjük, s tudunk a dol­gozók példamutatásáról, többek között a brigádrendszerű munka- szervezés és javadalmazás beve­zetését illetően; ezenkívül sok pél­dát szoktam felhozni sajtónkból. Gyakran kerül szóba többek kö­zött a kapitalista országokban a munkanélkülieknek nyújtott se­gély. Mindenki sok példát ismer rá. A hallgatókat igyekszem úgy irá­nyítani, hogy maguk ismerjék fel, honnan származnak ezek az összegek. Nem a tőkés állam ajándékozza őket, hanem az ér­téktöbblet egy részéről van szó, mégpedig - ha azzal hasonlítjuk össze, amit a vállalkozó tesž zsebre - igencsak kis részéről. Honnan származnak azok a milli- árdok, amelyeket a neokolonialis- ta politika fegyverkezésre fordít? Erre vonatkozó adatokkal hallga­tóim naponta találkoznak, sokuk­ban mégsem merül fel, hogy azok­nak a törvényszerűségeknek a megnyilvánulásait követhetik, amelyekről a politikai gazdaság­tanban tanultak. Minden jó előadó igyekszik pár­beszédet kialakítani hallgatóival, így kell ennek lennie a most kez­dődő pártoktatási évben a kong­resszusi dokumentumok tanulmá­nyozása során is. Az előadók a szemináriumokra lelkiismerete­sen felkészülnek, de a hallgatók­nak is ugyanígy kell készülniük.- A politikai felkészítésnek, ha nem formális, megvan a jelentősé­ge. Megfelelő feltételek esetén ne­kem mint előadónak kell éreznem az érdeklődést, s hogy a hallgatók azonosulnak szavaimmal. A marxizmus-leninizmus elsa­játítását, az elméleti ismeretek gyarapítását a pártalapszabályzat kötelezővé teszi. Tehát a pártokta­tás nemcsak a szervezők és az előadók ügye. Színvonaláért min­den párttag felelős. VLASTIMIL BRADÁČ Dolgozni csak... hogyan is? Pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes, idézzük lépten-nyomon a költőt, anélkül, hogy belegondolnánk, milyen mély igazságot hirdet, s hogy napja­inkban is vannak olyanok, akiknek javukra válna, ha megfo­gadnák a tanácsát. A hanyagul végzett munka - valahol, valakinek mindig temérdek bosszúságot okoz. Méltatlanko­dunk, ha bennünket ér kellemetlen meglepetés, rossz minő­ségű árucikk vásárlásakor és használatakor (különös módon ezekből feleslegesen gazdag a választék) s azt kívánjuk, hogy a selejtet gyártó kapja vissza áruként „munkája gyümölcsét“. Rossz minőség, kihasználatlan munkaidő, a munkához való jó vagy rossz viszony (ez utóbbi helyett mondhatnánk végre szorgalmas dolgozót, illetve lusta embert, akinek nem fülik a foga a munkához). Érdekes módon a selejtes termék miatt szinte kizárólag a munkást hibáztatjuk, aki a gép mellett áll. Kétségkívül vannak olyan szakmák, ahol a fizetett munka­időbe bőven belefér a kártyázás, a sörözés, vagy a maszeko­lás, de akik szalag mellett dolgoznak, nem tarthatnak gyak­ran önkényesen szüneteket. Vagyis a hivatalos munkaidőt igén keményen kihasználják. Bár nem mindig. Állnak tétlenül eleget ök is. Ha nem folyamatos az anyagellátás, ha az ócskavasba való gép felmondja a szolgálatot stb. Tehát a munkaidő ki nem használásának elfogadható okai is vannak. Dolgozna az ember, de nincs mit, védekezik a munkás. Tehát a hiba másutt keresendő: az irányításban, a szervezésben, a hozzá nem értésben, a megcsontosodott nézetekben, az újtól való félelemben, a kockázatot vállalni nem merő vezetőkben. Az sem mindegy, hogy milyen termék gyártására fordítunk időt, energiát, pénzt. Az olvasó is bizonyára kapásból tucat­nyi olyan árucikket említene, amely évek óta hever raktáron - rosszabbik esetben az üzletek polcain, de senki nem veszi. Nem is azért, mert rossz minőségű, hanem mert már születé­sekor is elavult, vagy divatjamúlt volt. Hadd említsem meg sikertelen szvettervásárlási kísérleteimet (s nem vagyok egyedül vele), mert a fazon, a szín és a méret sohasem egyezik elképzeléseinkkel. S ugyanez vonatkozik a cipőkre is. E két példát azért hoztam fel, mert tipikus és sokat bírált terület mindkettő. Pedig azt hiszem azokat kellene felelősségre vonni, akik ilyen cipőt és ilyen kötöttárut gyártanak. Olyan irányítók ök, akik a jó nyersanyagot eltékozolják, olyan terméket gyárta­nak, amelyről tudva-tudják, hogy nincs és nem lesz iránta kereslet. így szaporodnak a raktárkészletre termelt cikkek, amelyek végül is majd a bazárokba kerülnek. Ennyire gazdagok volnánk? Vagy ennyire szegények talp­raesett, tehetséges vezetőkben? Tavaly, a CSKP KB 15. ülésén Husák elvtárs figyelmeztetett rá, hogy nem veszteget­hetjük az időt, látni kell, milyen gyors változások mennek végbe a világban, mindenekelőtt a tudományos-műszaki fejlődésben, de egyéb területeken is. Halaszthatatlanul hozzá kell látnunk a követelmények megoldásához, mondta, s a legfőbb, hogy változtassunk a megrögzött gondolkodás- módon. KOPASZ CSILLA Idejében válaszolni Jelenleg, a korábbinál nagyobb erőfeszítést igénylő időszakban, az év utolsó negyedének küszö­bén, az évzáró szakszervezeti gyűlések és konferenciák idején óhatatlanul élesebb megvilágítás­ba kerülnek a gyakorlati feladatok, az irányítás gyengeségei, ellent­mondásai. Mindezek megkövete­lik a XI. kongresszusára készülő Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom munkájának is az alaposabb elemzését. Dr. Štefan Hrúzik elv­társtól, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkárától kértünk rövid tá­jékoztatást az ilyen jellegű gon­dokról.- Mire hívná fel leginkább a kommunista szakszervezeti tisztségviselők figyelmét az évzá­ró gyűlések és a különféle szintú konferenciák előkészítése során?- Kérjük, ügyeljenek a tanács­kozásoknak az adott útmutatás szerinti, jól előkészített, jól szerve­zett menetére. Akár írásban is elő­készíthetik a határozati javaslato­kat, de csak körvonalazva. Végle­ges megszövegezésükre a vitá­ban elhangzottak után kerüljön sor.- És milyen szempontok sze­rint?- Válaszolni kell, és idejében kell válaszolni a gyakorlat, a ter­melés, a szakszervezeti élet által felvetett kérdésekre.- A szakszervezeti munkát ille­tően milyen változásokra ké­szülnek?- Csak kisebbekre, amelyeket a tagság a kongresszus előtti idő­szakban megvitat és jóváhagy. Az sem baj, ha többféle javaslat kerül jóváhagyásra. A sokszínűség nem a gyengeség jele, amit egyébként mozgalmunk szervezeti felépítése is bizonyít. Alaptörvényünk: le­gyen bármennyire változó, eltérő az alkalmazott munkamódszer, ha erősíti, elmélyíti a kialakult szak- szervezeti egységet, elfogadható. Sőt, követendő is...- Miként teljesítik a termelőüze­mek és vállalatok a Szlovák Szak­szervezeti Tanácsnak a pártkong­resszus határozata alapján kidol­gozott kezdeményező munka­tervét?- Sajnos, ennek a munkaterv­nek a teljesítése akadozó ütemú és hiányos. A Nyugat-szlovákiai kerületben például jelenleg az ér­dekelt üzemeknek és vállalatok­nak csak a 74 százaléka teljesíti. A minőségi termelés követelmé­nyeit pedig csak 48 üzem.- Mit ajánl a teljesítéssel adós üzemekben és vállalatoknál mű­ködő szakszervezeti tisztségvise­lőknek?-Törődjenek többet a döntő feladatokat képező öt témakörrel: a gyorsítás, a minőség, a munka hatékonysága, a kezdeményezé­sek, és a munkavédelem kérdése­ivel. A gazdasági vezetőket segít­sék a brigádrendszerú munka- szervezés és javadalmazás alkal­mazásában. Ügyeljenek az újítók, a feltalálók mozgalmának ösztön­zésére, de arra is, hogy a beadott javaslatokat minél előbb elbírálják, és ha elfogadták, hát alkalmazzák is őket.- Milyennek ítéli a munkásfiata­lok jelenlegi helyzetét?- Nem kívánok általánosítani, ezért csak a szakmunkásképző iskolákban tanulók helyzetéről szólok: felszerelés, szakmai kép­zés és nevelés szempontjából hiá­nyosan ellátottak ezek az intéz­mények, nincs meg minden ah­hoz, ami a jól képzett, jól nevelt ifjúság formálásához szükséges. Most hadd ne beszéljek arról, hogy a szocialista brigádmozga­lom keretében, s egyéb módon mit tettünk értük eddig vagy milyen mulasztás terhel bennünket. Ugyanis programot dolgoztunk ki a munkásfiatalok képzésének, ne­velésének javítása érdekében, és azt még a kongresszus előtti plé- numülésünkön napirendre túzzük.- Köszönöm a tájékoztatást. HAJDÚ ANDRÁS A brnói Zbrojovka vállalat a számítástechnikai eszközök gyártását illetően már a fejlesztés stádiumában együttműködik a moszkvai kutatóintézetekkel, valamint a kazanyi, a breszti, a minszki és a leningrádi számítástechnikai vállalatokkal. A szovjet megrendelésre készült számítástechnika eszközei­nek értéke az Idén meghaladja a 660 millió koronát. A képen: Miluše Tesaŕová az egyik berendezés működését ellenőrzi. (VítKorčák-ČSTK-felv.) ÚJ SZÚ 4 1986. X. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom