Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám, csütörtök

■ • ,/ STRATÉGIAI IRÁNYVONALUNK - A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉS MEGGYORSÍTÁSA Tovább növeljük az önellátás mértékét írta: František Pitra, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a CSKP KB titkára Pártunk mezőgazdasági politi­kája arra irányul, hogy minél ma­gasabb minőségi szinten elégítsük ki a lakosság élelmezési szükség­leteit, s tovább fokozzuk az élelmi­szerekből való önellátást. E hosz- szú távú irányvonal teljesítésében pozitív eredményeket értünk el. Különösen jelentős haladás követ­kezett be az elmúlt ötéves tervidő­szakban, amikor növekedett a me­zőgazdasági termelés és fokozó­dott az önellátás mértéke. A CSKP XVII. kongresszusa úgy értékelte a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban elért eredménye­ket, mint „a népgazdaság és a belkereskedelem jelentős stabi­lizáló tényezőjét.“ Ez a dolgozók törekvésének nagy elismerését je­lenti, s egyúttal olyan alapot is képez, amelyre a 8. ötéves tervi­dőszak feladatai épülnek. Gustáv Husák elvtárs a kongresszuson ezzel összefüggésben kijelentette, hogy , .kialakultak a feltételek a mezőgazdasági termelés állan­dó növeléséhez, s az ipari mód­szerek fokozódó érvényesítésé­hez. Szocialista mezőgazdasá­gunk magas szinten képzett káde­rekkel és korszerű technikával rendelkezik. Mindez lehetővé te­szi, hogy nagyobb igényeket tá­masszunk ezzel az ágazattal szemben, s tartalékainak és lehe­tőségeinek teljesebb kihasználá­sára törekedjünk." A kongresszus egyúttal arra is rámutatott, hogy célkitűzéseink és a valóság között elég sok még az ellentmondás. A fó figyelmet ezért azokra a szakaszokra kell össz­pontosítani, ahol a feladatok telje­sítése nem jár sikerrel. A mező­gazdasági termelés még mindig jelentős mértékben függ az időjá­rástól. Az eddig létrehozott tartalé­kok terjedelme még nem garantál­ja a szükséges stabilitást. Nem kielégítő a burgonya, a cukorrépa, valamint a zöldségfélék termelési és minőségi színvonala. Továbbra is indokolatlan különbségek van­nak a termelés intenzitásában és gazdaságosságában az összeha­sonlítható feltételek mellett gaz­dálkodó mezőgazdasági vállala­toknál. Nem minden mezőgazda- sági vállalatnál használják ki elég hatékonyan a földalapot és a ter­melés anyagi ráfordításait. Ebből az következik, hogy a mezőgaz­dasági termelés a szükségesnél költségesebb, s a társadalomnak elég nagy összegeket kell fordíta­nia egyes élelmiszerek kiskeres­kedelmi ártámogatására. Fokozódnak a minőséggel szembeni igények A piac telítettsége következté­ben fokozódnak a minőséggel, az ésszerű táplálkozásnak megfelelő termékválasztékkal, s a különböző árfekvésű árukínálattal szembeni igények. Az innovációs folyamatok terjedelme és a kereskedelmi munka színvonala azonban nincs még összhangban ezekkel az igé­nyekkel. Nem lehetünk elégedet­tek a termelőeszközök minőségé­vel és összetételével sem. A me­zőgazdasági gépek egy részének műszaki színvonala elmarad a nemzetközi fejlődéstől. A vegy­szerekkel, főleg a növényvédelmi szerekkel való ellátás nincs össz­hangban az intenzifikálás szük­ségleteivel. Ezek a fogyatékosságok főleg a XVII. pártkongresszuson kitűzött feladatok, s az előttünk álló idő­szakra jellemző feltételek szem­pontjából emelkednek ki. A gazda­sági és szociális fejlesztésnek az 1986-1990-es évekre kitúzött fő irányai nagy követelményeket tá­masztanak a mezőgazdasági dol­gozók, s a közélelmezés biztosítá­sában résztvevő további ágazatok dolgozói elé. A megelőző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 6,9 százalékkal kell növelni a bruttó mezőgazdasági termelést, ezen belül 9,3 százalékkal a növényter­melést és 5 százalékkal az állatte­nyésztést. Az élelmiszeripar elő­irányzott növekedése csaknem 10 százalékos. A termelés előirány­zott színvonala szerint a tervidő­szak végén az egy lakosra számí­tott húsfogyasztás eléri a 88,3 ki­logrammot, ami 2,3 kilogrammal több az elmúlt évben elért szintnél. Lényeges mértékben növekszik a zöldségfélék, a gyümölcs, a tej és a tejtermékek, valamint más élelmiszerek fogyasztása. Nagyon leegyszerűsített állítás lenne, ha azt mondanánk, hogy a jelenlegi időszakban az élelmi­szerek mennyisége már nem lé­nyeges kérdés, hanem csak a mi­nőségük és termelésük gazdasá­gossága a fontos. Ebben a terv­időszakban is növelnünk kell a ter­melést. A mennyiségi növekedés dinamikája lassúbb ugyan, mint az előző tervidőszakban, de a feladat bonyolultsága, főleg a növényter­mesztés szakaszán, nem lett ki­sebb. Ezt az idei kiesés is bizo­nyítja a gabonafélék és egyes más növények termelésében. A gabo­natermesztés fejlesztése továbbra is kulcsfontosságú feladat marad. Ezen a szakaszon az elmúlt terv­időszakhoz viszonyítva 5,2 száza­lékos növekedést kell elérni. Ah­hoz, hogy elérjük a tervezett 57,3 millió tonnás gabonatermelést, évi átlagban 567 ezer tonnával több gabonát kell termelnünk, mint az elmúlt tervidőszakban. A többi nö­vénynél is növelni kell a termelést. Különösen nagy feladatot jelent az olajnövények termelésének 32, a hüvelyesekének körülbelül 25, a rostlenének 20, valamint a kom­ló termelésének 17 százalékos növelése. E célok elérése érdeké­ben ki kell használni minden elér­hető tartalékot a tudományos-mű­szaki fejlesztésben. A bruttó mezőgazdasági terme­lés lassúbb ütemű növekedése azt a célt szolgálja, hogy a növényter­mesztés kiemelt fejlesztése útján kiegyensúlyozottá váljon az egész mezőgazdasági termelés. Az ál­lattenyésztést ugyanis csak a reá­lis takarmányforrások szerint nö­velhetjük, a szükséges tartalékok létrehozása mellett. A termelést úgy kell irányítani, hogy a termé­kek hatékonyan hasznosuljanak a hazai fogyasztásban és a kivitel­ben. A legbonyolultabb feladatok a minőség és a termelési költsé­gek területén mutatkoznak. ,,Mind­az, ami az egész népgazdaságra érvényes - a magas fokú gazda­ságosság és hatékonyság köve­telménye - teljes mértékben vo­natkozik a mezőgazdaságra is. A mezőgazdasági nyersanyago­kat és az élelmiszereket is olcsób­ban kell termelni“ - mondotta a kongresszuson Gustáv Husák elvtárs. A feladatok reális lehetőségekből erednek A hatékonyság növelésében ki­tűzött célok igényességét a követ­kező összehasonlítás is bizonyít­ja: a mezőgazdaságban a termelői fogyasztást évi átlagban 1,1 szá­zalékkal kell csökkenteni, míg az iparban 0,9 százalékkal. Az ipar­ban a nemzeti jövedelem növek­ményét csaknem 60 százalékos arányban a termelés növelésével, 40 százalékos arányban pedig a termelői fogyasztás csökkenté­sével kell elérni. A mezőgazda­ságban éppen fordított ez az arány. A 8. ötéves tervidőszakra elő­irányzott feladatok népgazdasá­gunk reális lehetőségeiből és szükségleteiből indulnak ki. Figye­lembe veszik azokat a korlátozó tényezőket is, amelyek a mező­gazdaság hatékony intenzifikálá- sára befolyást gyakorolnak. Főleg a földalap terjedelméről és minő­ségéről, valamint a termelés anya­gi és energetikai forrásairól van szó. A hatékony intenzifikálás szükségességének az oka azon­ban nemcsak a források korláto­zott jellegéből következik. A ter­melőerők fejlődését a múltban is gyakran fékezte a hagyományos növekedési források elégtelensé­ge. Ezeket a hiányokat eddig még mindig sikerült a tudományos-mű­szaki haladás útján áthidalni. A hatékonyság következetes növelésének a szükségessége a termelőerők elért színvonalával, valamint a tudományos-múszaki ismeretekkel függ össze, amelye­ket minél gyorsabban kell a gya­korlatban hasznosítani. A tudo­mánynak a mezőgazdaságban is a gazdasági növekedés alapvető tényezőjévé kell válnia. A terv az elózó időszakhoz viszonyítva sok­kal nagyobb súlyt helyez a terme­lés minőségi oldalaira. Ez a „gyor­sítás stratégiájának“ a követelmé­nyeiből következik. Az alapvető élelmiszerek többségénél a társa­dalmi szükségleteket mennyiségi szempontból már kielégítettük, ezért a közélelmezési politika új szakaszába kell átlépnünk, amely­ben előtérbe kerülnek az ésszerű táplálkozás minőségi szempontjai. Ez megköveteli a technológiai el­járások gyökeres tökéletesítését, a termelési folyamatok átfogó in- noválását, s az egész mezőgaz­dasági-ipari komplexum aktív hoz­zájárulását. Az előirányzott feladatok teljesí­téséhez eddigi munkánkkal kiala­kítottuk a szükséges feltételeket. Különösen azok a pozitív eredmé­nyek képeznek jó kiindulási ala­pot, amelyeket a CSKP KB 1984. évi 11. ülésén elfogadott határo­zatok teljesítése során értünk el. Az ezzel összefüggő intézkedések elősegítették az elmúlt évi fő fela­datok teljesítését és túlteljesítését. A belső tartalékok mozgósítása a kedvezőbb időjárási feltételekkel együtt lehetővé tette a korábbi években keletkezett termelési hiá­nyok pótlását, s az egész 7. öté­ves tervidőszakra előirányzott fel­adatok sikeres teljesítését. A 8. ötéves tervidőszak sokoldalú elő­készítését az is elősegítette, hogy idejében tisztáztuk a mezőgazda­sági-ipari komplexum hosszú távú fejlesztésének fő irányait. Az irányítás színvonala döntő fontosságú A XVII. kongresszuson elfoga­dott határozatok következetes tel­jesítése megköveteli az igényes és rendszeres ellenőrzést. Ennek együtt kell járnia a tervezett fela­datoktól való eltérés okainak elemzésével, s a problémák meg­oldásával. Alapvető jelentősége van az irányítás minőségi színvo­nalának, ezért az év elejétől bizo­nyos változtatásokra került sor az irányítási rendszerben, amelyek az egész 8. ötéves tervidőszakra érvényesek. A gazdasági mechanizmus tö­kéletesítésére hozott intézkedé­sek, valamint az ezekkel össze­függő szabályozók az említett hosszú távú fejlesztési program céljaiból indultak ki. A mezőgaz­dasági-ipari komplexumban érvé­nyesülő tervezés kialakítja a felté­teleket az ágazatközi kapcsolatok javításához, a tervmutatók egy­szerűsítéséhez, a vállalati szintű önálló elszámolás elmélyítéséhez, valamint a gazdasági szerződések rendszerének érvényesítéséhez, amely a tervezés elválaszthatatlan részét képezi. A mezőgazdasági­élelmiszeripari komplexumban be­vezetett intézkedések gazdasági nyomást gyakoroltak a belső tarta­lékok következetesebb mozgósí­tására, a tudományos-múszaki is­meretek szélesebb körű kihaszná­lására, valamint a mezőgazdasági termelés hatékonyságának és jö­vedelmezőségének további növe­lésére. A tökéletesített irányítási rend­szer fokozatos érvényesítése igé­nyesebb gazdasági légkört alakít ki a hatékony intenzifikálás irány­vonalának érvényesítéséhez. A mezőgazdasági vállalatok na­gyobb figyelmet fordítanak a gaz­daságosságra, a termelési forrá­sok ésszerű kihasználására. Fo­kozódott az érdekeltségük a tudo­mányos-múszaki haladás mé­lyebb érvényesítésében. Növek­szik az érdemek szerepe is a java­dalmazásban, s javul a vállalaton belüli irányítás színvonala. A rendszer általános pozitív ha­tása ellenére nem kevés tartalék van még hatékonyságának növe­lésében. A kongresszuson is jo­gos bírálatok hangzottak el egyes irányítási szervek, anyagellátó szervezetek, termelők és felvásár­lók címére. A párt egyértelműen kifejtette, hogy ezen a területen sem lehet tűrni a szavak és a tet­tek közti ellentétet. Ez az alacso­nyabb szintű irányítási szervekre és az illetékes központi szervekre egyaránt vonatkozik. Senkinek sincs joga arra, hogy a rendszer alapelveit a maga módján értel­mezze. Ide tartoznak az olyan esetek is, amikor „utasítást adnak ki“, hogy a mezőgazdasági válla­latok mit és hova vessenek, meny­nyi gazdasági állatot tartsanak stb. Nem csoda, hogy ilyen hozzáállás mellett a terv nem válik az alkotó aktivitás mozgósító tényezőjévé, hanem csupán a kényszerítő esz­köz szerepét tölti be, a felettes szervek gyakran szubjektív elkép­zeléseinek a megvalósításában. A mezőgazdasági igazgatósá­gok többségének a tevékenységé­ben csak lassan kerül át a súly­pont a termelési feladatok operatív biztosításáról a tudományos-mű­szaki ismeretek terjesztésére, a vállalaton belüli önelszámolás bevezetésének elősegítésére, a javadalmazás tökéletesítésére, a lemaradozó vállalatok problé­máinak hatékonyabb megoldásá­ra, a szállítói-megrendelői kap­csolatok javítására, a gazdasági szerződések tekintélyének növe­lésére stb. A mezőgazdasági igaz­gatóságoknak gondoskodniuk kell a társadalmi szükségletek teljes kielégítéséről, amit gazdasági szerződésekben kell rögzíteni. Ar­ról van szó, hogy ezeket a szerző­déseket az előirányzott időtervben és a kívánt minőségi szinten telje­sítsék, s a mezőgazdasági vállala­tok teljes mértékben kihasználják termelési és gazdasági feltételei­ket a termékek gazdaságos és hatékony előállítására. Gondos­kodniuk kell arról is, hogy a mező­gazdasági vállalatok a gazdaság reális lehetőségeivel összhang­ban beszerezhessék a termelés intenzifikálásához szükséges eszkö­zöket. A lemaradozó vállalatok gaz­dálkodási színvonalának lassú emelkedése azt bizonyítja, hogy az irányítás szakaszán még van­nak tartalékaink. Annak ellenére, hogy az ilyen vállalatok mintegy kétharmadánál javult a termelés intenzitása és hatékonysága, az intenzifikációs programok nem ki­elégítő teljesítése következtében számos alacsony színvonalon gazdálkodó vállalatnál nem sike­rült még felszámolni a lemarado- zás okait. A komplex megoldásra irányuló törekvések ellenére ezen a területen még most is vannak fogyatékosságok. A mezőgazda­sági és élelmezésügyi minisztériu­mok, valamint a termelési igazga­tóságok irányító és ellenőrző tevé­kenységének a színvonala mind­eddig még nem garantálja az inten­zifikációs alapba juttatott jelentős eszközök optimális hasznosítását. Meg kell szüntetni a lemaradozá- sok indoklását, s a megoldást sze­mélyi változtatások útján is meg kell találni. Ez alapvető feltétele annak, hogy az erre a területre fordított társadalmi eszközök gyorsan megtérüljenek. Az idén már gyakorlati tapasz­talatokat szereztünk az állami terv teljesítésében a kötelező mutatók korlátozott száma mellett, s a na­gyobb vállalati jogkör és önállóság feltételei között. Az idei gazdasági szerződések és vállalati tervek döntő mértékben biztosítják az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok társadalmi szük­ségletét. Arról azonban még nem beszélhetünk, hogy a terv lebontá­sának adminisztratív-direktív módszerét már megszüntettük. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a régi gondolkozás és a ha­gyományos hozzáállások nagyon erősen tartják magukat. Eddig az új irányítási rendszernek csupán egyes elemeit sikerült bevezetni. A tervezési folyamatban a szállí- tói-megrendelói kapcsolatok kiala­kításának a színvonala nem kielé­gítő. Az átvevők nagyon eltérő módon viszonyulnak a gazdasági szerződések megkötéséhez. A szerződések hiányos teljesíté­séből eredő bírságok elenyésző számú érvényesítése szintén azt bizonyítja, hogy az egyik legjelen­tősebb feladatunk a szerződések tekintélyének és kötelező jellegé­nek a fokozása. A módosított gazdasági szabá­lyozók hatására a mezőgazdasági vállalatok is nagyon eltérő módon reagáltak. Többségük ezeket a hatásokat csak passzív módon vitte át a pénzügyi tervekbe, s csak a vállalatok kisebb részénél keresték az utakat a belső tartalé­kok jobb kihasználásához, a ter­melés minőségi színvonalának ja­vításához. Ezeknél a vállalatoknál a terv teljesítésében szerzett ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy kifizetődött a „fejtörés“. Ezekből a tapasztalatokból le kell vonni a következtetéseket az 1987. évi terv és a 8. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésénél. E ter­vek előkészítésénél teljes mérték­ben érvényesíteni kell az irányítási rendszer alapelveit. Az irányítási szervekben, a mezőgazdasági, az anyagellátó és a felvásárló vállala­toknál dolgozó kommunistáknak meg kell követelniük ezeknek az alapelveknek az érvényesítését saját vállalatuknál és másoknál is. Nagy különbségek vannak az integrációs alapok kihasználásá­ban is a mezőgazdasági vállalatok és a felvásárlók közti hatékony együttmúködés elősegítésére. A felvásárló szervezeteknek teljes mértékben hasznosítaniuk kell az eddig szerzett kedvező tapaszta­latokat. A Mraziarne zöldség- és gyümölcsfagyasztó szakágazati vállalat például már több éve 73 termelővel közvetlenül együttmű­ködik, s tőlük szerzi be a zöldség­félék 96 százalékát, valamint a gyümölcsnek körülbelül a felét. A konzervgyárak az elmúlt évben több mint 46 millió koronát fordí­tottak integrációs akciókra, ame­lyek keretében többek között egy paradicsomfeldolgozó gépsort he­lyeztek üzembe a Znojmói Állami Gazdaságban, egy gyümölcstáro­lót Dolanyban, s több hasonló be­rendezést is létesítettek. Gazdag tapasztalatokat szereztek ezen a területen a leniparban is. A ko­rábbi ötéves tervidőszakokban problémákat okozott számukra a nyersanyaghiány, ezért már a 7. ötéves tervidőszakban nagy súlyt helyeztek az integrációs kapcsola­tok fejlesztésére. Ma már mennyi­ségi szempontból nincsenek ne­hézségeik, ezért ebben az ötéves tervidőszakban az integráció fej­lesztését a minőségi szempontok­ra irányítják. Kiemelt feladat: a tudományos ismeretek gyors hasznosítása Az ötéves tervidőszak igényes feladatainak a teljesítése megkö­veteli a hozzáférhető tudomá­nyos-múszaki ismeretek gyorsabb ütemű gyakorlati hasznosítását. Ezzel együtt növelni kell a tudo­mányos-kutatási alap munkájának hatékonyságát is az egész mezó­(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1986. X. 23

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom