Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám, csütörtök

A sokszínűség minősége A Bratislavai Zenei Ünnepségek négy hangversenyéről A Bratislavai Zenei Ünnepségek idei első napjának nagyzenekari estje egy rendkívüli beugrás jegyében valósult meg. Az eredeti műsorban az est szólistájaként Homero Francesch uruguayi zongoraművészt tüntették fel. Betegsége miatt Marián Lapéansky két nap alatt készült fel a koncertre, amelynek karmestere az osztrák Leopold Hager volt. Az est felvezető zeneművét, Carl Maria Weber Bűvös vadász című operájának nyitányát a kissé bizonytalan kezdés után a romantikus érzelmeket gazdagon árnyalva vezényelte. Marián Lapéansky nem mindennapi képességeiről rendszeresen meggyőződhetnek a szlovákiai koncertlátogatók. Edvard Hagerup Grieg Zongora versenyét (op. 16. a-moll) a váratlan beugrás ellenére is a későromantikus alkotás érzelmi gazdagságának és technikai igényességének megfelelően játszotta. Művészi felkészültsége mindenekelőtt a III. tétel (Poco animato) virtuóz zongoraszólójának tolmácsolásakor volt egyértelmű. Más jellegű, elsősorban ízlésbeli és szemléleti problémát vet fel, hogy Lapéansky technikai felkészültségével nem mindig volt azonos szinten a műből nyilvánvalóan kitetsző játékos liraiság. Ennek ellenére ez a produkció volt az est csúcspontja, hiszen a befejező részben Dmitrij Sosztakovics I. szimfóniája (op. 10) csupán a zenemű reprodukálása volt. Egységesebbnek ós kiegyensúlyozottnak tűnt a Lipcsei Rádió Nagyzenekarának vendégszereplése: ők egyetlen zenei korszak alkotóitói játszottak. A kizárólag huszadik századi művekkel fémjelzett est közreműködői a Szlovák Filharmónia kórusa ós a Bratislavai Városi Énekkar voltak. Horst Neumann karmester ós Marián Lapéansky, illetve Peter Toperczer zongoraművészek szereplése bizonyos értelemben két véglet felé vitte az estet. Jean Sibelius híres Finlandia szimfonikus költeménye szélsőséges árnyalatokban szólt. Oktalan és érthetetlen energikusság, hangerő jellemezte ezt a tolmácsolást. Minden bizonnyal a zenei ünnepségek egyik fontos eseménye volt Oddvar S. Kvam norvég zeneszerző Ouerela pacis cimű két kórusra és zenekarra irt alkotásának a bemutatója. A békességóhajtást kifejező, Rotterdami Erazmus szövegét felhasználó mű tolmácsolásában mind a két közreműködő kórus hatásosan vett részt. Az est másik pólusát a két zongoraművész, Peter Toperczor ós Marián LapSansky teremtette meg Francis Poulenc francia komponista két zongorára Irt versenymúvének tolmácsolásával. Eleven, vidám párbeszéd született meg a két hangszeren. Szép hangzás, szinte emberi csevegést sejtető futamok és a két előadóművész virtuozitása maradandó élményt jelentett. Bár Horst Neumann és a lipcsei zenekar Richárd Strauss Don Jüan című szimfonikus költeményét precíz eleganciával szólaltatta meg, a mű egészének bonyolultságát, huszadik századi emberi drámát idéző világát nem tudta érzékeltetni. A karmester széles ívelésű zenélése és a zenekar pontossága mintha nem lett volna elég a vibrálóan túlfűtött dallamvilágú mű újrateremtéséhez. Az elmúlt hét végén, szombaton este a Szlovák Filharmónia koncerttermében a hangversenylátogatók legszélesebb rétegeinek is ritka élményben volt részük. Az idős és vitális karmester, Rajter Lajos vezényelte a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarát, a szólista Andrea Sestáková hegedűművész volt. Claude Debussy Tavasz című szimfonikus költeménye szinte légiesen szólalt meg. Rajter Lajos tudvalévően érzékeny a finom árnyalatokra, s ezeket ebben a zeneműben többértelmúen is megtaláltuk. Az I. rész ébredós-motívuma ugyan kissé visszafogottan szólalt meg, de a II. rész fénylő ódához hasonló szárnyalása már kifejező volt. Andrea Sestáková egyike azoknak a fiatal hegedűművészeknek, akik sok tekintetben adósak még a kiteljesedéssel. Ez bizonyos értelemben Alexander Moyzes Hegedűversenyének (op. 53) tolmácsolásában is érezhető volt. A háromrészes versenymű előadói értelmezése mintha fordított gradációjú művet eredményezett volna. Az I. rósz (Allegro molto) technikailag igényes szegmensei után a II. (Andante con moto ma semplice) és a III. (Allegro assai) rész dinamikai íve mintha megtört volna. Nem tudom valóban így van-e, de feltételezhető, hogy Rajter Lajos, aki nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, Beethoven V. (Sors) szimfóniájának elvezénylésével hallgatóságát akarta megjutalmazni. A partitúra nélkül vezényelt hatalmas zenemű ezen az estén bölcsen, filozófikus mélységekből feltörve csendült fel. Az eddigiektől eltérő műfajú és tartalmú estre került sor a Csehszlovák Rádió Koncertstúdiójában. A kanadai The Star-Cape Singers énekegyüttes Kenneth G. Mills vezetésével bizonyára a Bratislavai Zenei Ünnepségek egyik legrendhagyóbb produkcióját nyújtotta. A karmester, zeneszerző és költő Kenneth G. Mills Christopher Dedrick zeneszerzővel együtt alkotta meg azt a tíz darabból álló dalciklust, amelyben a polifoniától a néger spiritualsongig szinte minden zenei stílus felismerhető. A társával saját verseire komponált dalokat valójában nem szabadna hagyományos értelemben vett daloknak tekinteni, hiszen mind zenei megformálásuk, mind szövegük, s végső soron az előadó énekegyüttes stílusa is igen sajátos. Az öttagú női és az öttagú férfi szólamok az egymástól igencsak eltérő énektudást kívánó dalok interpretálásakor minden esetben tisztán szóltak. Felfigyeltető, hogy ez az alkotó- és előadócsoport a tolmácsolt dalok zenei anyagában szintetizálni próbálja a zene valamennyi ágát. Nem véletlen tehát, hogy öt ráadást énekeltek. Kár, hogy ezen a műsoron - mint több olyan hangversenyen, amelyen nem klasszikusokat szólaltatnak meg - nem volt telt ház. SZÚNYOG JUDIT Felvételünk a lipcsei vendégek hangversenyén készült (ŐSTK-felvétel) Egyetem és kutatás Több középiskolás fiatalt várnak A Komensky Egyetem fél évszázada működő Természettudományi Karán körülbelül 1300 diák tanul, s nemcsak Csehszlovákiából, hanem még 19 más országból. A diákok biológiát, földrajzot, geológiát, kémiát, természetvédelmet tanulhatnak a karon, ezen kívül itt képzik a természettudományi tantárgyakat oktató középiskolai tanárokat is. A kiadott adatok szerint az 1985/86-os tanévben a 436 jelentkező közül 307 tette le sikeresen a felvételi vizsgát ós 38 diákot - kiváló eredményeik révén - felvételi nélkül vettek fel. A legnagyobb esélyük a pedagógiai irányzatokra jelentkezőknek volt, s elsősorban a fiúk jelentkezését fogadták szívesen. A felvételi eredményeiről kiadott adatokból kiderül, hogy a természetvédelmi szakra különösen nagy arányú volt a túljelentkezés: a tíz helyre ötvenhatan pályáztak, a felvételi vizsgát viszont csak tizenheten tették le sikeresen. A nukleáris vegytan szakra jelentkeztek a legkevesebben: a kínálkozó tíz helyre mindössze hárman. Érdekes, hogy a fizika-kémia pedagógusi szakra senki sem jelentkezett. A jövő tanévre a következő irányszámok ismeretesek: ötven hallgatót kívánnak felvenni geológiára, húszat földrajzra, nyolcvanat kémiára, ötven diák tanulhat majd biológiát, tizenöt pedig természetvédelmet. Ez összesen kettőszáztizenöt egyetemista. Ez a szám 1990-re háromszázra növekszik majd. Az idén 245 elsős tanul a természettudományi karon, a tervezett 150 helyett. A Komensky Egyetem Természettudományi Karának jellegénél fogva fontos népgazdasági feladata is van. A kutatási feladatok teljesítésével jelentós mértékben hozzájárul a CSKP XVII. kongresszusa a népgazdaság fejlesztésére irányuló határozatának teljesítéséhez. A kar figyelemre méltó eredményeket ér el a kutatás területén. Az egyetemisták oktatóik vezetésével a 7. ötéves tervidőszakban számos gyakorlati jelentőségű kutatási feladatot oldottak meg. Néhány eredmény a sok közül, kidolgozták a talaj-higiénia normáit; négyszázhúsz millió korona hasznot hozó földgázlelőhelyet tártak fel a Kőolaj- és Földgázipari Konszernnel együttműködésben; elemezték Csehszlovákia urbanizációs fejlődését az utóbbi 110 évben; a biológusok felfedeztek egy új herpes-vírust, és elemezték annak biológiai aktivitását. A természettudományi kar szorosan együttműködik jónéhány vállalattal, amelyek számára elméleti és gyakorlati kutatómunkát végez, (gy például a CHIRANA nemzeti vállalat számára más vállalatokkal együttműködésben műszereket készít az orvosbiológiai kutatásokhoz. A kar a nemzetközi kutatómunkába is bekapcsolódik. A KGST keretén belül egyebek közt talaj- és talajvízvódelmi kutatásokat végez, és baráti kapcsolatban áll a szocialista országok egyetemeivel, valamint kutatóintézetekkel. A Szovjetunióval együttműködik az atomenergia békés felhasználása módszereinek kutatásában, valamint az atomerőművekben, létrejött hulladék biztonságos megsemmisítésére alkalmas rendszerek fejlesztésében. Az egyetem természettudományi kara sokat tesz annak érdekében, hogy a középiskolás fiatalokat idejében tájékoztassa a karon végzett tanulmányok jellegéről, hogy reális elképzeléseik legyenek az itt képzett szakemberek jövőjét illetően, s hogy minél többen válasszanak maguknak perspektivikus hivatást, amelyre ez a kar kínál felkészítést. Az elmúlt tanévben például megalakult az Ifjú Természettudósok Klubja, amelynek fő célja az, hogy megkönnyítse a döntést a tovább tanulni vágyók számára. Elsősorban olyan középiskolás diákok jelentkezését várják, akik különböző oknál fogva nem képesek teljesíteni a középiskolai olimpián támasztott igényes feladatokat. A klub számukra is lehetőséget ad az őket érdeklő természettudományi kérdésekről való konzultációra. A klub levelező szeminárium formájában tartja fenn a kapcsolatot tagjaival. Színvonalas előadásokat biztosít, az előadások szövegét kívánság szerint esetleg nyomtatásban is kiadja. A klubtagok kémiával, geológiával, természetvédelemmel, földrajzzal és biológiával foglalkozhatnak. A Komensky Egyetem Természettudományi Karának 227 tagú tanári kara az elkövetkező években is magas színvonalú oktató-nevelő munkával kívánja biztosítani népgazdaságunk számára az alkotó gondolkodású, politikailag elkötelezett szakemberek képzését. CZIBULA ILDIKÓ A képlet tulajdonképpen egyszerű. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek termelékenységének a növekedése, egyáltalán a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsításának elérése ma az elsők között attól függ, síkerül-e kellő ütemben, rugalmasan, minden eddiginél szélesebb körben és erőteljesebben elektronizálni-automatizálni a termelési folyamatokat. Aminek természetesen úgyszintén megvannak a maga feltételei Egyrészt ilyen eszközökre - elektrotechnikai berendezésekre, robotokra, számitógépekre, automatizált technológiai rendszerekre - van szükség, másrészt szakemberekre, akik ezeket az eszközöket magas színvonalon tudják a termelés szolgálatába állítani, illetve alkalmazni. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az oktatásügy sem állhat félre, sőt, az egyik fő feladat - a szakemberképzés - éppen rá hárul, és nemcsak a felsőoktatási intézmények szintjén, hanem a szakmunkásképzés területén is. Ezekután, ha alaposabban szemügyre vesszük, ami a képlet mögött van, a dolgok már korántsem látszanak ilyen egyszerűnek, nem az az imént kiemelt feladat sem, vagyis a szakmunkásképzés komplex korszerűsítése. Sót, a teljesítése nemzetközi összefogást, együttműködést, a tapasztalatok és eredmények állandó kölcsönös cseréjét igényli. Tizenkét szocialista ország oktatási minisztereinek, illetve miniszterhelyetteseinek és más, a szakmunkásképzést irányító állami szervek vezető képviselőinek a 12. tanácskozását, mely a közelmúltban Nyitrán (Nltra) zajlott le. éppen ezt elősegítendő rendezték a következő Elektronika a szakmunkásképzésben JEGYZETEK EGY NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSRÓL programmal: a mikroelektronikai és robottechnikai berendezések, valamint az automatizált irányítási rendszerek kezelő- és kiszolgálószemélyzetének felkészítése; azoknak az eredményeknek az értékelése, melyeket a szocialista országok a sokoldalú együttműködés tervének megvalósítása során értek el a szakmunkásképzésben 1981-85 között; az 1986-90-re szóló együttműködési terv megvitatása. Bulgária, Csehszlovákia, Korea, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió ós Vietnam képviselői, az egyes küldöttségek vezetői beszámoltak arról, hol tart ma hazájukban a szakmunkásképzés, milyen újabb tervek megvalósításán dolgoznak, mit tettek eddig és tesznek a jövőben a középfokú szakmunkásképzők anyagitárgyi ellátottságának, műszaki feltóteleinek a korszerűsítéséért. Korparancsként hangzó megfogalmazásokban szerepeltek kulcsfogalomként az olyan kifejezések, mint a számítástechnika, informatika, automatizáció, robottechnika, mikroelektronika. Az eddig elért eredményeket tekintve, természetesen különbségek vannak a KGSTországok között, az egyes országokra jellemző sajátosságokból adódóan is. Annyi azonban bizonyos, amint a felszólalásokból kiderült, hogy mindenütt törekednek egyrészt az iskolarendszer tartalmi-szerkezeti megújítására, másrészt az iskola, ezen belül főként a szakmunkásképzők elektronizálására. Például egy vagy több évfolyamban, kötelező vagy nem kötelező tantárgyként bevezették már a számítástechnika, az informatika oktatását. Persze, a lehetőségek figyelembevételével. Még azokban az országokban is, ahol meszszebbre jutottak e téren, mint például az NDK-ban, a Szovjetunióban, Bulgáriában, általános gond, hogy az oktatás számára egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő számítástechnikai eszköz. Márpedig, mint a minap nyilatkozta egy illetékes magyarországi szakember: „számítástechnikát papíron nem lehet tanítani". És nem lehet tanítani, ha nincs erre megfelelő számú tanár, illetve szakoktató. Ahhoz, hogy a számítástechnikát be tudjuk vezetni és hatékonyan tudjuk alkalmazni az oktatónevelő munka folyamatában, nélkülözhetetlenül szükséges a pedagógusok ilyen irányú felkészítése - mondotta Ludovit Kilár, az SZSZK oktatási minisztere, a csehszlovák küldöttség vezetője, majd ismertette azokat az intenzív formákat, amelyek keretében nálunk ez a felkészítés megindult. Elhangzott, hogy a tudománynak is nagyobb szerepet kell vállalnia például az oktatás korszerűsítését célzó programok kidolgozásában. Feladat tehát van bőven, nem véletlenül kapott hangsúlyt szinte minden felszólalásban az - együttműködés, különös tekintettel A KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása 2000-ig szóló komplex programjára. Az együttműködésre vonatkozó csehszlovák javaslat a következő területeket jelölte meg: az új tartalmi elemek beépítésének és alkalmazásának során szerzett tapasztalatok intenzív cseréje; tájékoztatás arról, miként használják ki a technikai, főként a számítástechnikai eszközöket az oktató-nevelő munkában; számítástechnikai programok kölcsönös cseréje; pedagógiai dolgozók felkészítése a komplex automatizációs rendszerek gyorsított ütemű alkalmazására; a komplex automatizáció szakmunkásképzésre gyakorolt hatásából eredő elméleti kérdések megoldása, valamennyi szocialista országra vonatkozóan; a tudományos kutatómunkával kapcsolatos problémák közös megoldása, mégpedig a pedagógiai tudományos kutatóintézetek közötti sokoldalú, illetve kétoldalú egyezmények keretében. Az eddigi hazai törekvések kézzel fogható eredményeit egyébként kiállításon igyekeztek szemléltetni a vendéglátók, mely egyidőben nyílt a tanácskozással. Különböző elektrotechnikai eszközök, hazai gyártású számítógépek, továbbá erősítők, robotok, generátorok voltak láthatók, köztük nem egy olyan, melyek szakmunkásképzőkben készültek, vagyis diákok állították össze őket, szakoktatóik irányításával. Bár a tárlat jelezte, hogy az iskola elektronizálásának útján még csupán az első lépéseket tettük meg, bizonyára a külföldi résztvevők közül is sokan gondolták; vajha „csak" ezekből az eszközökből is több lenne már iskoláinkban. B. GY. 1986. X. 2.