Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám, csütörtök

A pártmunka vezérfonala A LENINI MUNKASTÍLUS ÉRVÉNYESÍTÉSÉRŐL K

orábban is igen gyakran, az utóbbi években azonban még sűrűbben találkozunk a pártélet lenini alapelvei, a lenini stílusú pártmunka, a politikai vezetés lenini módszerei kifejezésekkel - sajtóban, rádióban, televízióban, a pártoktatásban és a tömegek politikai nevelésének különbözö fórumain. Persze e fogalmak tartalmát nem tudatosíthatja egyformán mindenki. Vannak, akik számára gyakori előfordulásuk ellenére is az általános publicisztikai megfogalmazásoknál alaposabb magyarázatot igénylő fogalmak, sokan elméletileg tisztában vannak velük, pontosan ismerik szinte még a definícióit is, de már kevesebb azok száma, akik politikai vagy más munkájuk gyakorlatában érvényesíteni képesek. Amint a marxizmus-leninizmus sem csupán megtanulni való elmélet, hanem a világ megváltoztatásának eszköze, hatalmas eszmeipolitikai tartalmú szellemi arzenálja, Lenin munkastílusát is csak egész életművéből s az utána fennmaradt nagy tömegű dokumentumokból monográfiákból, kortársi emlékezésekből, kiterjedt levelezéseiből - ismerhetjük meg mélyebben. A bevezetőben említett okokon kívül is időszerű a lenini munkastílus kérdéseivel foglalkozni. Néhány hót múlva ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulóját, s a barátsági hónap számos rendezvénye is a történelemformáló esemény hatását tükrözi. Ennek az egész világ arculatát, a nemzetközi politikai élet minden további fejleményét megváltoztató forradalomnak nemcsak elméleti előkészítésében, hanem gyakorlati megvalósításában is meghatározó szerepe volt Lenin zsenialitásának. Kivételes szellemi alkotóerejének csakúgy, mint rendkívüli szervezőképességének és egyedülálló munkastílusának. a lenini alapelvek, módszert rek és munkastílus érvényesítésében eddig is gazdag tapasztalatokat szerzett az egész nemzetközi kommunista mozgalom, így pártunk is, de elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja, s átvételük minden kommunista párt munkájának, szervezeti tevékenységének szüntelen velejárója. Ebből a szempontból is rendkívül tanulságosak az SZKP XXVII. kongresszusának dokumentumai. A pártmunka stílusáról és módszereiről szólva Mihail Gorbacsov a politikai beszámolóban hangsúlyozta, hogy a párt munkája minden szakaszban új tartalommal telítődik, ezért a XXVII. kongresszuson, tulajdonképpen az SZKP programjában kijelölt feladatok határozottan megkövetelik a lenini alapelvekre épített pártmunka formáinak és módszereinek tudományos továbbfejlesztését, mégpedig minden láncszemében. Anélkül ugyanis nem mehet végbe sikeresen a társadalom tervezett átépítése sem. Ehhez hasonlóan a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa is nagy figyelmet szentelt a pártmunka stílusának és módszereinek. Temészetesen nem elméleti meg- ' közelítésben, hanem a gyakorlati követelmények egységes, összefüggő rendszerében. Pártunk stratégiai céljának, azaz gazdasági alapú és sokoldalú társadalomfejlesztésünk dinamikusabb megvalósításában ugyanis nem kis szerepe van a lenini munkastílus érvényesítésének. Elsősorban a pártmunkában, de minden más, így az irányítómunkában is - és minden szintjükön. Ezek után indokolt a kérdést feltenni: mi minden tartozik hát a lenini munkastílus fogalomkörébe? A lenini munkastílusról szóló elméleti munkák fő vonásaikónt elsősorban a forradalmi lendületet, a tudományos hozzáállást, a kommunista tárgyilagosságot, az önállóságot és a személyes felelősséget, a kollektív vezetés tiszteletben tartását, a tömegekkel tartott szoros kapcsolatot, a megkezdett munka befejezését, valamint a következetes pártfegyelem érvényesítését emelik ki. L

enin mindig megkövetelte, hogy a pártmunkában a konkrét helyzetek konkrét elemzéséből kell kiindulni, ha a párt mint egész meg akarja oldani az adott történelmi feltételek közt előtte álló feladatokat, amelyek gyakran bonyolultak és próbatételt jelentők. Ez a lenini alapelv minden pártszerv és -szervezet munkájára érvényes, s egyaránt vonatkozik a párt gazdasági, ideológiai, politikai és szervezeti tevékenységére. Ebben az összefüggésben a pártapparátus munkájának minősége kerül előtérbe. A pártnak egész apparátusát szüntelenül fejlesztenie kell. Az osztályellenség,s az ideológiai ellenfelek is, elsősorban mindig a párt apparátusát támadják. Természetesen a pártmunkában nem kerülhető ki eleve a helytelen döntések eshetősége. Ez ellen nincs semmiféle recept. Maga Lenin mondta, hogy olyan emberek s olyan politikai pártok, akik és amelyek sohasem tévednek, egyszerűen nem léteznek. Mindamellett azonban a pártmunkában s minden határozat előkészítése során következetesen érvényesítenünk kell a lenini alapelveket, ha az említett kockázatot minimálisra akarjuk csökkenteni. Arra kell törekednünk, hogy a lehető legkevesebb és legkisebb hibát kövessük el, s az észlelt hibákat, fogyatékosságokat idejében kiküszöböljük és megszüntessük. Ezért kell határozottnak lenni például a káderpolitikában is. MinMég jobb eredményekért ÚJSZÚ 1986. X. 2. A komáromi (Komárno) járási pártbizottság legutóbbi ülésén megtárgyalták a pártmunka hatékonyságának és a kommunisták aktivitásának növelésével kapcsolatos időszerű feladatokat. A vitaindító beszámolót Anton Hlaváő, a járási pártbizottság vezető titkára terjesztette elő. Kiemelte a pozitív eredményeket, de szólt a hiányosságokról és a tartalékokról is. Az idei nyár, bár száraz volt, de a munkaszervezésben is akadt bőven hiányosság, így nem lehet mindent csak az időjárás rovására írni - mondotta többek között. Mind a beszámoló, mind az előterjesztett jelentés ezt alátámasztotta. Hangsúlyozta, többek között a vezető titkár, hogy a járás ipari üzemei és vállalatai élénken reagáltak a Szakszervezetek Központi Tanácsának az anyagköltség csökkentését ós a munkatermelékenység növelését célzó felhívására. Ennek értelmében az üzemek 90 százaléka kötelezte magát, hogy az idén fél százalékkal csökkentik az anyagköltségeket és egy százalékkal növelik a termékek minőségét. Az ipari üzemek eddig 2,1 százalékkal csökkentették az anyagköltségeket és sikeresen növelték a munkatermelékenységet is. A sikerek ellenére - mutatott rá a beszámoló -, lassú az intenzifikációs folyamat üteme a járásban. Főleg a vezető gazdasági dolgozóknak kell fokozottabb figyelmet fordítaniuk a termelés hatékonyságának növelésére, az új innovált termékek gyártására, hogy a késztermékek megállják helyüket a külföldi piacokon is. A plenáris ülés határozatot fogadott el, amely egész sor intézkedést tartalmaz a pártmunka hatékonyságának növelését és a párt összetételének a javítását illetően. Záróbeszédében a járási pártbizottság vezető titkára hangsúlyozta, hogy az intenzifikációs program megvalósítása elképzelhetetlen a pártmunka hatékonyságának növelése nélkül. KOLOZSI ERNÓ den pártszervezetben olyan kommunistákat kell tisztségek betöltésére választani, akik amellett, hogy eszmeileg-politikailag képzettek, tudásukat képesek a gyakorlatban is gyümölcsöztetni, tudnak az emberekkel bánni, személyes tulajdonságaikkal tekintélyt szereztek, tiszteletben tartják a kollektív vezetés elvét, kellő felelősségtudattal rendelkeznek, s munkájuk végzésében szükségszerűen alkalmazzák a bírálatot és az önbírálatot egyaránt. Ugyanezek a követelmények vonatkoznak a vezető testületekre is - ugyanis a politikai vezetésre való képességet s az ahhoz szükséges tekintélyt ki kell érdemelni, azokat nem lehet semmiféle kinevezés által megszerezni vagy elnyerni. A lenini stílusú pártmunkától semmi sem idegenebb, mint a szubjektivizmus, a formalizmus, a bürokrácia, a tervszerútlenség vagy az információhiány. Sajnos, imitt-amott még ma is találkozhatunk ilyen jelenségekkel, például a pártmunka olyan fontos területén is, mint a taggyűlések előkészítése, vagy lefolytatása. Azokban a pártszervezetekben, amelyekben olykor csak azért tartanak taggyűlést, hogy a felsőbb pártszerveknek jelentést adhassanak róla, ott elejétől végéig rögtönzéseken alapul a pártmunka. Minden taggyűlésnek, a párt által rendezett minden akciónak meghatározott célja-céljai, programja, megoldásra váró napirendi kérdései vannak, amelyeket csak akkor valósíthatunk meg sikeresen, ha azokat tervszerűen készítjük elő, s a határozatokba foglalt feladatok végrehajtását is következetesen és rendszeresen ellenőrizzük. A politikai irodalomból is jól ismert tény, hogy Lenin a bolsevik párt vagy a szovjetek minden kongresszusát, minden központi bizottsági ülést, a népbiztosokkal folytatott tanácskozásait, de még a kisebb jelentőségű gyűléseket 'is gondosan előkészítette. Ha azokon felszólalni szándékozott, előre összeállított jegyzeteiben pontosan feltüntette, melyek azok a fő problémák, amelyeket meg kell oldani, s melyek azok, amelyeket meg kell vitatni. Mindig világosan, tömören, csak a tárgyra szorítkozva szólt, s ismeretes az is, hogy ezért előadás vagy felszólalás közben maga elé tette az óráját, vagy gyakorta rápillantott. Egész életében, elméleti munkássága során, a forradalom és a polgárháború idején, vagy a szovjetállam megteremtése, majd építése kezdeti időszakában rendkívül drágának tartotta az időt. Az is köztudott, hogy munkatársaitól is ugyanezt várta el. A népbiztosok tanácskozásain például megszabta, hogy minden felszólaló első ízben 5 percig, másodszor 3 percig beszélhet, s kettőnél többször senki sem szólalhat fel. Ugyanilyen következetes volt a tanácskozások, megbeszélések lebonyolításában is. Ha egy küldöttség a kitűzött időre nem jelent meg, nem fogadta őket, hanem új időpontot jelölt ki a megbeszélésre. Erre a fegyelmezettségre ma is szükség van - s talán még fokozottabban mert sajnos, napjainknak is megvannak az „agyonülésezói", tulajdonképp időrablói, ahogy Majakovszkij emlékezetes versében lényeglátóan jellemezte őket. E

gyetlen újságcikkben lehetetlen a lenini munkastílus minden vonását elemezni - akár csak vázolni is. Olyan hatalmas elméleti és gyakorlati komplexum, amelyet állandóan tanulmányoznunk kell - főleg művein keresztül -', s a tanultakat alkotó módon gyakorlati munkánk vezérlő elveivé és módszereivé tennünk, ha napról napra különb kommunistákká akarunk válni korábbi önmagunknál. A lenini munkastílus alkalmazása módszerek láncolatát jelenti a pártmunkában, amelyben minden láncszemnek megvan a maga szerepe, az alapszervezetektől a központi szervekig. MIKUS SÁNDOR Repülőgépmotorok vonzásában Jifí Vyőítal mérnök gyermekkorától a repülés szerelmese. Sosem vonzotta csak a szárnyalás szabadsága, mindig csodálta a repülőszerkezetet magasba emelő motort is. Később, amikor a prágai Aeroklub tagjaként egyedül is a levegőbe emelkedett, ott fönn is a gép hangját figyelte, terveket szövögetett. Aztán a Cseh Műszaki Főiskola hallgatója lett. Kedvezett a szerencse is - a repülőmotorokra szakosíthatta magát. - Nem szeretném, ha szerénytelenül, netalán koravénen hangzana, hiszen csak két és fél éve hagytam el a főiskola padjait - teszi hozzá magyarázatképpen mégis azt kell mondanom, hogy nagyon szívesen emlékezem viszsza erre az időszakra. Már tanulvalósitás lehetőségét. Még a katonaság idején, a „Letectví a kosmonautika" (Repülés ós űrhajózás) c. folyóiratban egy ankét foglalkozott a hazai sportrepülés időszerű kérdéseivel. Végkicsengése is bátorított, bíztatott: nem szabad föladnom! Egy hónapig kerestem olyan munkahelyet, ahol a dugatytyús motorok fejlesztésével foglalkozhatnék. A megértés megvolt - a lehetőség már kevésbé. Végül is az idősebb, tapasztaltabb kollégák tanácsára a Motorlet vállalatnál álltam munkába. Fél óv elteltével sikerült elintéznem, hogy munkaidő után is bennmaradhassak az üzemben, dolgozhassak a motoron. Egyre több szakembert ismertem meg a szakmából és a szélesedő ismeretség révén siVadonatúj repülőgépmotor mányaim kezdetén lehetőségem nyílt, hogy két motortervet készítsek. Nem nagyon sikerültek ezek a kisebb teljesítményű motorok, de a mi szakmánkban a negatív tapasztalat is fontos. A lényeg az, hogy a tanszék tanáraitól, a repülőgépmotorok szerelmeseitől, minden támogatást megkaptam. - Szakdolgozatom egy kéthengeres, 30 kW teljesítményű dugattyús sportrepülőgóp-motor terve volt. Ez a munka volt számomra a legfontosabb a négyhengeres, 80 kW teljesítményű motor tervéhez vezető úton, amelyet a tényleges katonai szolgálatom ideje alatt dolgoztam ki. Kapcsolatban álltam ekkor is a Cseh Műszaki Főiskolával. Támogatták terveimet és a készülő motor részletkérdéseit az éppen végzős diákok diplomamunkáikban dolgozták föl. Elképzelései mindenekelőtt a hazai tapasztalatokból indultak ki. Köztudott, hogy az ötvenes évek végén ós a hatvanas éveiben a hazai gyakorló és sportrepülögépeknek nagyon jól csengő nevük volt világszerte. Aztán a hatvanas években olyan döntés született, hogy a dugattyús motorok ideje lejárt, a légcsavarokat fölváltják a sugárhajtóműves gépek. Leálltunk a dugattyús motorok fejlesztésével. A ma is gyártott M 337-AK típusok, a hathengeres, kompresszoros, 210 lóerős repülőmotorok még az ötvenes évek termékei, s bizony a mai műszaki követelményeknek már nem minden tekintetben felelnek meg. Közben a világpiacon és a szakmában is fontos változások mentek végbe. A gyártók - elsősorban üzemanyag-takarékossági és üzemeltetés-gazdaságossági meggondolásoktól vezéreltetve - visszatértek a légcsavarhoz. - E tények figyelembe vételével, az ötvenes évek konstruktőreinek hasznos tapasztalatart is alapul véve láttam munkához. Több - ma már nyugdíjas — egykori konstruktőrrel személyesen is megismerkedtem, akik ma is a repülés megszállottjai. Számtalan jó tanáccsal láttak el, önzetlenül segítették munkámat. - Meggyőződésem, hogy a motort érdemes lenne sorozatban is gyártani - folytatja Jifl Vyőítal. - Akkor is hittem ezt, mikor a katonaság után beléptem a nagybetűs ÉLETBE. Rohantam fűhöz-fához, kétségbeesetten kerestem a megkerült sok mindent föltórképeznünk. Például az esetleges hazai, illetve külföldi keresletet. A könynyebb, kisebb teljesítményű sportrepülőgépek korszerű változatai például hiányoznak a KGST-országok piacain. De a fejlődő országok, sőt, talán még a tőkés országok érdeklődésével is számolhatnánk. Persze ez csak magánvélemény, de állíthatom - nem minden alap nélküli! Szóval, ahogy tőlem tellett, igyekeztem érveket felsorakoztatni a megvalósítás mellett. Sajnos nem minden ment hivatalosan, noha - természetesen - főleg így próbálkoztam. Szinte az utolsó remény volt a ZENIT 86 1 kiállítás. S tény, hogy a SZISZ fölkarota az ötletet és támogatott. Igy végül is nagy nehezen - saját anyagi forrásaimat is apasztva - elkészülhetett a kiállításra a motor makettje. Bevallom, ezek után jólesett az elismerés, a kiállítás harminc aranyérmének egyik, és az Általános Gépipari Minisztérium díja. Jifí Vyőítal motorja mindenekelőtt a műszaki paramétereiben szárnyalja túl elődjeit. A reduktorral ellátott motornak a légcsavar alacsonyabb fordulatszáma következtében alacsonyabb a zajszintje, kedvező a teljesítmény ós a súly közötti arány, alacsony a motor fajlagos üzemanyag-fogyasztása. Ugyanakkor egyszerű gyártástechnológiára épít és továbbfejleszthető. Nagyobb teljesítményű, hathengeres változata is elkészíthető, tehát egy újabb típus alaptermékeként kezelhető. S nem mellékes szempont az sem, hogy a jövőben hazai nyersanyagokból is gyártható lehetne. A ZENIT 86' prágai kiállítására a motor makettje mellé a konstruktőrök elkészítették a repülőgép modelljét is. - Mindamellett egy kicsit félek is - mondja Vyőítal mérnök. - Szeretném hinni, hogy az idei ZENIT alapgondolata - a műszaki-tudományos haladás eredményeinek gyors ütemű gyakorlati alkalmazása, rátalál a megvalósítás útjára. Csakhogy az én esetemben nem anyagi akadályok állnak a megvalósítás útjában. Egyszerűen arról van szó, hogy nincs kivitelező. A2 idő pedig múlik és közben mások is - máshol is - terveznek motorokat... GÁL JENÓ