Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám, csütörtök

A pártmunka vezérfonala A LENINI MUNKASTÍLUS ÉRVÉNYESÍTÉSÉRŐL K orábban is igen gyakran, az utóbbi években azonban még sűrűbben találkozunk a párt­élet lenini alapelvei, a lenini stílu­sú pártmunka, a politikai vezetés lenini módszerei kifejezésekkel - sajtóban, rádióban, televízióban, a pártoktatásban és a tömegek politikai nevelésének különbözö fórumain. Persze e fogalmak tar­talmát nem tudatosíthatja egyfor­mán mindenki. Vannak, akik szá­mára gyakori előfordulásuk elle­nére is az általános publicisztikai megfogalmazásoknál alaposabb magyarázatot igénylő fogalmak, sokan elméletileg tisztában van­nak velük, pontosan ismerik szinte még a definícióit is, de már keve­sebb azok száma, akik politikai vagy más munkájuk gyakorlatá­ban érvényesíteni képesek. Amint a marxizmus-leninizmus sem csupán megtanulni való elmélet, hanem a világ megváltoztatásá­nak eszköze, hatalmas eszmei­politikai tartalmú szellemi arzenál­ja, Lenin munkastílusát is csak egész életművéből s az utána fennmaradt nagy tömegű doku­mentumokból monográfiákból, kortársi emlékezésekből, kiterjedt levelezéseiből - ismerhetjük meg mélyebben. A bevezetőben említett okokon kívül is időszerű a lenini munkastí­lus kérdéseivel foglalkozni. Né­hány hót múlva ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulóját, s a barátsági hónap számos rendezvénye is a történe­lemformáló esemény hatását tük­rözi. Ennek az egész világ arcula­tát, a nemzetközi politikai élet min­den további fejleményét megvál­toztató forradalomnak nemcsak elméleti előkészítésében, hanem gyakorlati megvalósításában is meghatározó szerepe volt Lenin zsenialitásának. Kivételes szelle­mi alkotóerejének csakúgy, mint rendkívüli szervezőképességének és egyedülálló munkastílusának. a lenini alapelvek, módsze­rt rek és munkastílus érvé­nyesítésében eddig is gazdag ta­pasztalatokat szerzett az egész nemzetközi kommunista mozga­lom, így pártunk is, de elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja, s átvételük minden kommunista párt munkájának, szervezeti tevé­kenységének szüntelen velejáró­ja. Ebből a szempontból is rendkí­vül tanulságosak az SZKP XXVII. kongresszusának dokumentumai. A pártmunka stílusáról és mód­szereiről szólva Mihail Gorbacsov a politikai beszámolóban hangsú­lyozta, hogy a párt munkája min­den szakaszban új tartalommal te­lítődik, ezért a XXVII. kongresszu­son, tulajdonképpen az SZKP programjában kijelölt feladatok határozottan megkövetelik a lenini alapelvekre épített pártmunka for­máinak és módszereinek tudomá­nyos továbbfejlesztését, mégpe­dig minden láncszemében. Anél­kül ugyanis nem mehet végbe si­keresen a társadalom tervezett átépítése sem. Ehhez hasonlóan a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa is nagy figyelmet szentelt a pártmun­ka stílusának és módszereinek. Temészetesen nem elméleti meg- ' közelítésben, hanem a gyakorlati követelmények egységes, össze­függő rendszerében. Pártunk stra­tégiai céljának, azaz gazdasági alapú és sokoldalú társadalomfej­lesztésünk dinamikusabb megva­lósításában ugyanis nem kis sze­repe van a lenini munkastílus ér­vényesítésének. Elsősorban a pártmunkában, de minden más, így az irányítómunkában is - és minden szintjükön. Ezek után indokolt a kérdést feltenni: mi minden tartozik hát a lenini munkastílus fogalomköré­be? A lenini munkastílusról szóló elméleti munkák fő vonásaikónt elsősorban a forradalmi lendüle­tet, a tudományos hozzáállást, a kommunista tárgyilagosságot, az önállóságot és a személyes felelősséget, a kollektív vezetés tiszteletben tartását, a tömegekkel tartott szoros kapcsolatot, a meg­kezdett munka befejezését, vala­mint a következetes pártfegyelem érvényesítését emelik ki. L enin mindig megkövetelte, hogy a pártmunkában a konkrét helyzetek konkrét elem­zéséből kell kiindulni, ha a párt mint egész meg akarja oldani az adott történelmi feltételek közt előtte álló feladatokat, amelyek gyakran bonyolultak és próbatételt jelentők. Ez a lenini alapelv min­den pártszerv és -szervezet mun­kájára érvényes, s egyaránt vo­natkozik a párt gazdasági, ideoló­giai, politikai és szervezeti tevé­kenységére. Ebben az összefüggésben a pártapparátus munkájának mi­nősége kerül előtérbe. A pártnak egész apparátusát szüntelenül fej­lesztenie kell. Az osztályellenség,­s az ideológiai ellenfelek is, első­sorban mindig a párt apparátusát támadják. Természetesen a pártmunká­ban nem kerülhető ki eleve a hely­telen döntések eshetősége. Ez el­len nincs semmiféle recept. Maga Lenin mondta, hogy olyan embe­rek s olyan politikai pártok, akik és amelyek sohasem tévednek, egy­szerűen nem léteznek. Mindamel­lett azonban a pártmunkában s minden határozat előkészítése során következetesen érvényesí­tenünk kell a lenini alapelveket, ha az említett kockázatot minimálisra akarjuk csökkenteni. Arra kell tö­rekednünk, hogy a lehető legkeve­sebb és legkisebb hibát köves­sük el, s az észlelt hibákat, fogya­tékosságokat idejében kiküszö­böljük és megszüntessük. Ezért kell határozottnak lenni például a káderpolitikában is. Min­Még jobb eredményekért ÚJSZÚ 1986. X. 2. A komáromi (Komárno) járási pártbizottság legutóbbi ülésén megtárgyalták a pártmunka haté­konyságának és a kommunisták aktivitásának növelésével kapcso­latos időszerű feladatokat. A vitaindító beszámolót Anton Hlaváő, a járási pártbizottság ve­zető titkára terjesztette elő. Ki­emelte a pozitív eredményeket, de szólt a hiányosságokról és a tarta­lékokról is. Az idei nyár, bár száraz volt, de a munkaszervezésben is akadt bőven hiányosság, így nem lehet mindent csak az időjárás rovására írni - mondotta többek között. Mind a beszámoló, mind az elő­terjesztett jelentés ezt alátámasz­totta. Hangsúlyozta, többek között a vezető titkár, hogy a járás ipari üzemei és vállalatai élénken rea­gáltak a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának az anyagkölt­ség csökkentését ós a munkater­melékenység növelését célzó fel­hívására. Ennek értelmében az üzemek 90 százaléka kötelezte magát, hogy az idén fél százalék­kal csökkentik az anyagköltsége­ket és egy százalékkal növelik a termékek minőségét. Az ipari üzemek eddig 2,1 százalékkal csökkentették az anyagköltsége­ket és sikeresen növelték a mun­katermelékenységet is. A sikerek ellenére - mutatott rá a beszámoló -, lassú az intenzifi­kációs folyamat üteme a járásban. Főleg a vezető gazdasági dolgo­zóknak kell fokozottabb figyelmet fordítaniuk a termelés hatékony­ságának növelésére, az új innovált termékek gyártására, hogy a késztermékek megállják helyü­ket a külföldi piacokon is. A plenáris ülés határozatot fo­gadott el, amely egész sor intéz­kedést tartalmaz a pártmunka ha­tékonyságának növelését és a párt összetételének a javítását illetően. Záróbeszédében a járási párt­bizottság vezető titkára hangsú­lyozta, hogy az intenzifikációs program megvalósítása elképzel­hetetlen a pártmunka hatékonysá­gának növelése nélkül. KOLOZSI ERNÓ den pártszervezetben olyan kom­munistákat kell tisztségek betölté­sére választani, akik amellett, hogy eszmeileg-politikailag kép­zettek, tudásukat képesek a gya­korlatban is gyümölcsöztetni, tud­nak az emberekkel bánni, szemé­lyes tulajdonságaikkal tekintélyt szereztek, tiszteletben tartják a kollektív vezetés elvét, kellő fe­lelősségtudattal rendelkeznek, s munkájuk végzésében szükség­szerűen alkalmazzák a bírálatot és az önbírálatot egyaránt. Ugyan­ezek a követelmények vonatkoz­nak a vezető testületekre is - ugyanis a politikai vezetésre va­ló képességet s az ahhoz szüksé­ges tekintélyt ki kell érdemelni, azokat nem lehet semmiféle kine­vezés által megszerezni vagy el­nyerni. A lenini stílusú pártmunkától semmi sem idegenebb, mint a szubjektivizmus, a formalizmus, a bürokrácia, a tervszerútlenség vagy az információhiány. Sajnos, imitt-amott még ma is találkozha­tunk ilyen jelenségekkel, például a pártmunka olyan fontos terüle­tén is, mint a taggyűlések előké­szítése, vagy lefolytatása. Azok­ban a pártszervezetekben, ame­lyekben olykor csak azért tartanak taggyűlést, hogy a felsőbb párt­szerveknek jelentést adhassanak róla, ott elejétől végéig rögtönzé­seken alapul a pártmunka. Minden taggyűlésnek, a párt által rende­zett minden akciónak meghatáro­zott célja-céljai, programja, meg­oldásra váró napirendi kérdései vannak, amelyeket csak akkor va­lósíthatunk meg sikeresen, ha azokat tervszerűen készítjük elő, s a határozatokba foglalt feladatok végrehajtását is következetesen és rendszeresen ellenőrizzük. A politikai irodalomból is jól ismert tény, hogy Lenin a bolsevik párt vagy a szovjetek minden kong­resszusát, minden központi bizott­sági ülést, a népbiztosokkal folyta­tott tanácskozásait, de még a ki­sebb jelentőségű gyűléseket 'is gondosan előkészítette. Ha azo­kon felszólalni szándékozott, előre összeállított jegyzeteiben ponto­san feltüntette, melyek azok a fő problémák, amelyeket meg kell ol­dani, s melyek azok, amelyeket meg kell vitatni. Mindig világosan, tömören, csak a tárgyra szorítkoz­va szólt, s ismeretes az is, hogy ezért előadás vagy felszólalás közben maga elé tette az óráját, vagy gyakorta rápillantott. Egész életében, elméleti munkássága során, a forradalom és a polgárhá­ború idején, vagy a szovjetállam megteremtése, majd építése kez­deti időszakában rendkívül drágá­nak tartotta az időt. Az is köztu­dott, hogy munkatársaitól is ugyan­ezt várta el. A népbiztosok ta­nácskozásain például megszabta, hogy minden felszólaló első ízben 5 percig, másodszor 3 percig be­szélhet, s kettőnél többször senki sem szólalhat fel. Ugyanilyen kö­vetkezetes volt a tanácskozások, megbeszélések lebonyolításában is. Ha egy küldöttség a kitűzött időre nem jelent meg, nem fogad­ta őket, hanem új időpontot jelölt ki a megbeszélésre. Erre a fegyel­mezettségre ma is szükség van - s talán még fokozottabban mert sajnos, napjainknak is meg­vannak az „agyonülésezói", tulaj­donképp időrablói, ahogy Maja­kovszkij emlékezetes versében lé­nyeglátóan jellemezte őket. E gyetlen újságcikkben lehe­tetlen a lenini munkastílus minden vonását elemezni - akár csak vázolni is. Olyan hatalmas elméleti és gyakorlati komplexum, amelyet állandóan tanulmányoz­nunk kell - főleg művein keresztül -', s a tanultakat alkotó módon gyakorlati munkánk vezérlő elvei­vé és módszereivé tennünk, ha napról napra különb kommunis­tákká akarunk válni korábbi önma­gunknál. A lenini munkastílus al­kalmazása módszerek láncolatát jelenti a pártmunkában, amelyben minden láncszemnek megvan a maga szerepe, az alapszerveze­tektől a központi szervekig. MIKUS SÁNDOR Repülőgépmotorok vonzásában Jifí Vyőítal mérnök gyermekko­rától a repülés szerelmese. So­sem vonzotta csak a szárnyalás szabadsága, mindig csodálta a re­pülőszerkezetet magasba emelő motort is. Később, amikor a prágai Aeroklub tagjaként egyedül is a le­vegőbe emelkedett, ott fönn is a gép hangját figyelte, terveket szövögetett. Aztán a Cseh Műsza­ki Főiskola hallgatója lett. Kedve­zett a szerencse is - a repülőmo­torokra szakosíthatta magát. - Nem szeretném, ha szerény­telenül, netalán koravénen hang­zana, hiszen csak két és fél éve hagytam el a főiskola padjait - te­szi hozzá magyarázatképpen mégis azt kell mondanom, hogy nagyon szívesen emlékezem visz­sza erre az időszakra. Már tanul­valósitás lehetőségét. Még a kato­naság idején, a „Letectví a kos­monautika" (Repülés ós űrhajó­zás) c. folyóiratban egy ankét fog­lalkozott a hazai sportrepülés idő­szerű kérdéseivel. Végkicsengése is bátorított, bíztatott: nem szabad föladnom! Egy hónapig kerestem olyan munkahelyet, ahol a dugaty­tyús motorok fejlesztésével foglal­kozhatnék. A megértés megvolt - a lehetőség már kevésbé. Végül is az idősebb, tapasztaltabb kollé­gák tanácsára a Motorlet vállalat­nál álltam munkába. Fél óv eltelté­vel sikerült elintéznem, hogy mun­kaidő után is bennmaradhassak az üzemben, dolgozhassak a mo­toron. Egyre több szakembert is­mertem meg a szakmából és a szélesedő ismeretség révén si­Vadonatúj repülőgépmotor mányaim kezdetén lehetőségem nyílt, hogy két motortervet készít­sek. Nem nagyon sikerültek ezek a kisebb teljesítményű motorok, de a mi szakmánkban a negatív tapasztalat is fontos. A lényeg az, hogy a tanszék tanáraitól, a repü­lőgépmotorok szerelmeseitől, minden támogatást megkaptam. - Szakdolgozatom egy kéthen­geres, 30 kW teljesítményű du­gattyús sportrepülőgóp-motor ter­ve volt. Ez a munka volt számom­ra a legfontosabb a négyhenge­res, 80 kW teljesítményű motor tervéhez vezető úton, amelyet a tényleges katonai szolgálatom ideje alatt dolgoztam ki. Kapcso­latban álltam ekkor is a Cseh Mű­szaki Főiskolával. Támogatták ter­veimet és a készülő motor részlet­kérdéseit az éppen végzős diákok diplomamunkáikban dolgozták föl. Elképzelései mindenekelőtt a hazai tapasztalatokból indultak ki. Köztudott, hogy az ötvenes évek végén ós a hatvanas évei­ben a hazai gyakorló és sportre­pülögépeknek nagyon jól csengő nevük volt világszerte. Aztán a hatvanas években olyan döntés született, hogy a dugattyús moto­rok ideje lejárt, a légcsavarokat fölváltják a sugárhajtóműves gé­pek. Leálltunk a dugattyús moto­rok fejlesztésével. A ma is gyártott M 337-AK típusok, a hathenge­res, kompresszoros, 210 lóerős repülőmotorok még az ötvenes évek termékei, s bizony a mai műszaki követelményeknek már nem minden tekintetben felelnek meg. Közben a világpiacon és a szakmában is fontos változások mentek végbe. A gyártók - első­sorban üzemanyag-takarékossági és üzemeltetés-gazdaságossági meggondolásoktól vezéreltetve - visszatértek a légcsavarhoz. - E tények figyelembe vételé­vel, az ötvenes évek konstruktő­reinek hasznos tapasztalatart is alapul véve láttam munkához. Több - ma már nyugdíjas — egy­kori konstruktőrrel személyesen is megismerkedtem, akik ma is a re­pülés megszállottjai. Számtalan jó tanáccsal láttak el, önzetlenül se­gítették munkámat. - Meggyőződésem, hogy a mo­tort érdemes lenne sorozatban is gyártani - folytatja Jifl Vyőítal. - Akkor is hittem ezt, mikor a kato­naság után beléptem a nagybetűs ÉLETBE. Rohantam fűhöz-fához, kétségbeesetten kerestem a meg­került sok mindent föltórképez­nünk. Például az esetleges hazai, illetve külföldi keresletet. A köny­nyebb, kisebb teljesítményű sport­repülőgépek korszerű változatai például hiányoznak a KGST-or­szágok piacain. De a fejlődő or­szágok, sőt, talán még a tőkés országok érdeklődésével is szá­molhatnánk. Persze ez csak ma­gánvélemény, de állíthatom - nem minden alap nélküli! Szóval, ahogy tőlem tellett, igyekeztem érve­ket felsorakoztatni a megvalósítás mellett. Sajnos nem minden ment hivatalosan, noha - természete­sen - főleg így próbálkoztam. Szinte az utolsó remény volt a ZE­NIT 86 1 kiállítás. S tény, hogy a SZISZ fölkarota az ötletet és támogatott. Igy végül is nagy ne­hezen - saját anyagi forrásaimat is apasztva - elkészülhetett a kiál­lításra a motor makettje. Beval­lom, ezek után jólesett az elisme­rés, a kiállítás harminc aranyér­mének egyik, és az Általános Gépipari Minisztérium díja. Jifí Vyőítal motorja minde­nekelőtt a műszaki paraméterei­ben szárnyalja túl elődjeit. A re­duktorral ellátott motornak a lég­csavar alacsonyabb fordulatszá­ma következtében alacsonyabb a zajszintje, kedvező a teljesít­mény ós a súly közötti arány, ala­csony a motor fajlagos üzema­nyag-fogyasztása. Ugyanakkor egyszerű gyártástechnológiára épít és továbbfejleszthető. Na­gyobb teljesítményű, hathengeres változata is elkészíthető, tehát egy újabb típus alaptermékeként ke­zelhető. S nem mellékes szem­pont az sem, hogy a jövőben hazai nyersanyagokból is gyártható le­hetne. A ZENIT 86' prágai kiállítására a motor makettje mellé a konstruk­tőrök elkészítették a repülőgép modelljét is. - Mindamellett egy kicsit félek is - mondja Vyőítal mérnök. - Szeretném hinni, hogy az idei ZENIT alapgondolata - a műsza­ki-tudományos haladás eredmé­nyeinek gyors ütemű gyakorlati al­kalmazása, rátalál a megvalósítás útjára. Csakhogy az én esetem­ben nem anyagi akadályok állnak a megvalósítás útjában. Egysze­rűen arról van szó, hogy nincs kivitelező. A2 idő pedig múlik és közben mások is - máshol is - ter­veznek motorokat... GÁL JENÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom