Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-08 / 211. szám, hétfő
A kongresszusi program sikeres megvalósításáért ÚJ SZÚ 3 986.IX. 8. Jozef Lenárt elvtárs beszéde Jozef Lenárt elvtárs beszéde bevezető részében köszönetét mondott a szlovákiai magnezitipar dolgozóinak érdemdús, áldozatkész munkájukért és jókívánságát fejezte ki a bányászok és az energetikusok napja, a magnezit fejtése, feldolgozása és alkalmazása kezdetének 100. évfordulója, valamint Lovinobaňa lakosainak a község megalapításának 700. évfordulója alkalmából.- Ezeket az eseményeket olyan időpontban ünnepeljük - mondotta -, amikor a párt és az egész társadalom a XVII. kongresszus programjának a 8. ötéves tervidőszak első éve feladatainak sikeres teljesítésére összpontosítja erejét. Tudjuk, hogy ennek a programnak a célja a társadalom szociális és gazdasági fejlődésének meggyorsítása, a gazdaságnak, s az élet további területeinek az intenzifikálása alapján. Célja továbbá emelni és tökéletesíteni a nép életszínvonalát, elmélyíteni a személyiség és a kollektívák harmonikus fejlődésének előfeltételeit, szilárdítani a köztársaság védelmi képességét és növelni hozzájárulásunkat a világbéke megőrzéséhez. Ezek a nemes célok kifejezik népünk létfontosságú érdekeit és szükségleteit. Ezért a munkások, a földművesek, az értelmiségiek kezdik megérteni ezt a programot, azonosulnak vele és cselekvően támogatják. Ez kifejezésre jutott az elsó félév népgazdaságfejlesztési feladatainak teljesítésében is. Szlovákia gazdaságában általában eleget tettünk a tervfeladatoknak a mennyiséget illetően, és biztosítjuk az anyagi erőforrások dinamikus fejlesztését. Az ipar és az építőipar kisebb tüzelőanyag- és alapanyagfogyasztás mellett fejlődik. A mezőgazdaságban sikeresen teljesítettük az állattenyésztési termékek felvásárlásának feladatait, ami hozzájárul az élelmiszerpiac stabilizálásához. Viszont nyugtalanít bennünket, hogy a kongresszusi követelményekhez képest elmaradás tapasztalható a minőségi mutatókban. Nem növekszik a szükségnek megfelelően a termelés hatékonysága, nem csökkennek a költségek, az anyag- és az energiaigényesség, nem növekszik megfelelőképpen a munkatermelékenység, a külkereskedelem hatékonysága és ennek következtében általában a nyereség növelésében is lemaradunk. Ebben jut kifejezésre egyebek között, hogy nem orientálódunk megfelelő mértékben a tudomány és a technika eredményeinek gyors alkalmazására, továbbá a gyártmányok minőségének, műszaki és gazdasági színvonalának lassú javulása és innoválásukban a bizonyos mérvű megrekedés. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy ezekben a napokban és hetekben minden munkahelyen fokozott igyekezetet fejtsünk ki a 8. ötéves tervidőszak első éve feladatai mennyiségi, de főleg minőségi mutatóinak teljesítésére. Ennek során tudatosítani kell, hogy csak a tervfeladatok, s ezzel összefüggésben a nemzeti jöved elem gyarapítása feladatainak becsületes teljesítésével teremtjük meg az életszínvonal további emelkedésének és tökéletesítésének feltételeit. Éppen ezért nagy súlyt helyezünk arra is, hogy tökéletesítsük az irányítást és tervezést, rendet teremtsünk a szállítói-megrendelői kapcsolatokban, határozottabban érvényesítsük a szocialista érdemek szerinti javadalmazást, s mindenütt tökéletesítsék a munka szervezését, szilárdítsák a fegyelmet, a rendet és a közös tulajdon védelmét. E tekintetben az előrelépés egyben megkívánja azt, hogy amint azt a kongresszus feladatul szabta - továbbfejlesszük szocialista demokráciánkat, felkeltsük az emberek érdeklődését a feladatok teljesítése iránt, ösztönözzük őket az irányításban és az igazgatásban való részvételre, nemesítsük a kapcsolatokat az emberek között és a kollektívákban. Fejlesztenünk kell az ésszerű cselekvés érzékét, egyidejűleg jóval nagyobb súlyt helyezve az erkölcsi, az etikai vonatkozásokra. Arra, hogy szilárdítsuk a munka, a közösség, a társadalom, a szocialista haza iránti becsületes és lelkiismeretes viszonyt. Meg nem alku- vónak kell lennünk a trehányság- gal, a szélhámoskodással, a közös tulajdon megkárosításával szemben, nem szabad az ilyesmit elnéznünk, hanem határozottan fel kell lépnünk az ilyen és a hasonló visszás jelenségek ellen a munkahelyeken, a közéletben, mindenütt. A párt elvárja szervezeteitől, minden tisztségviselőtől és irányító dolgozótól a hozzájárulást ahhoz, hogy a gyárak, a szövetkezetek és minden egyéb terület kollektíváinak tudatában és cselekvésében jobban kifejezésre jusson a tényleges gazda felelősségérzete. Elvárja tőlük, hogy szüntelenül tanácskozzanak az emberekkel, még jobban hasznosítsák tudásu-' kát és tapasztalataikat, figyelmesen meghallgassák a bíráló észrevételeket, foglalkozzanak velük és a problémákat idejében megoldják. El kell sajátítani ezt a lenini stílust és tökéletesíteni kell munkánkat. Meggyőződésünk, hogy ez a módja népünk alkotó ereje továbbfejlesztésének, a mind igényesebb feladatok teljesítése érdekében. Száz esztendő kétségtelenül nagy idő - mondotta a továbbiakban Jozef Lenárt elvtárs -, de különösképpen a XIII—XVIII. században virágzó szlovákiai bányaipar gazdag hagyományaira visz- szatekintve ez mégiscsak rövid időszak. Ismeretes, hogy annak idején Banská Stiavnicában, Kremnicában, Banská Bystricában, a Szepességben és Gömör- ben jelentős mennyiségű ércet, nemesfémet, vörösrezet, de vasat, higanyt, ólmot is fejtettek, illetve feldolgoztak a korhoz képest magas színvonalon, a haladó műszaki gondolkodás, a fejlett tudomány és oktatásügy bázisán. Éppen Banská Stiavnicában alapították meg 1763-ban világviszonylatban az elsó bányászati főiskolát, amely kiváló szakembereket képezett. Jeles tudósok működtek itt, mint pl. Samuel Mikovini professzor, a feltaláló Hell-testvérek és mások. Ebben a városban több mint 350 évvel ezelőtt szintén elsó ízben alkalmaztak robbanóanyagot békés célokra. A szlovákiai bányászat e dicső fejezete büszkeséggel tölt el bennünket. Elődjeink, honfitársaink tettei arra ösztönözzenek bennünket, hogy valamennyiünket - a tudományban és a gyakorlatban egyaránt - áthasson a tevóleges- ség és a merészség szelleme. Szocialista vállalkozó szellemtől vezérelve, jobban kell élnünk a jelen lehetőségeivel és a szocialista társadalmi rend nagy előnyeivel. Erre ösztönöznek bennünket országunk fontos ásványkincse, a magnezit fejtésének, feldolgozásának és felhasználásának tapasztalatai is. A földtanilag megállapított magnezitkészleteket tekintve országunk világviszonylatban a negyedik, Európában pedig az első helyet foglalja el. A hőálló magnezitgyártmányok volumenét tekintve világviszonylatban az 5. helyet foglaljuk el. A magnezitfejtés megkezdése nagy előrelépés volt, amely a termelőerők további fejlődését ösztönözte és új fejezetet nyitott a kohóipar fejlődésében. Jelentős hatást gyakorolt az egész terület gazdasági és szociális fejlődésére is. Ezért manapság is tisztelettel és hálával emlékezünk meg azoknak a munkásoknak és technikusoknak nemzedékeiről, akik munkájukkal és hozzáértésükkel érdemeket szereztek a szlovákiai magnezitipar fejlesztésében, utat törtek a haladásnak és az általános felemelkedésnek. A szlovákiai magnezitipar története a kizsákmányoló rendszerekben egyidejűleg története a munkások osztályharcának az éhbérek, a munkából való elbocsátások ellen, a törvényes munkaidőért. A sztrájkharcokban, a tüntetésekben és a fegyveres hatalommal való összetűzésekben kikristályosodott Jolsva (Jelšava), Revúca és Lovinobaňa munkásainak osztály- és politikai öntudata, szilárdult egységük és elhatározásuk harcot vívni a jobb életért. Sokan, nagyon sokan tettek erről tanúbizonyságot a kapitalizmus és a fasizmus ellen, továbbá az illegalitás és a szlovák nemzeti felkelés idején folytatott harcban. Engedjék meg, hogy a megemlékezés napján tisztelettel és hálával adózzak azoknak a forradalmi, harcos kommunistáknak és további hazafiaknak, akik az üldözés ellenére a magnezitiparban is magasba emelték a forradalom fáklyáját és harcoltak szocialista jelenünkért. Társadalmunk - mondotta Lenárt elvtárs beszéde további részében - jelentős eszközöket szánt a magnezitipar fellendítésére. Ez az ipar fontos helyet foglalt el népgazdaságunkban. Fejlesztése a csehszlovák kohó- és gépipar kiépítésének egyik előfeltétele volt. Ezek az iparágazatok alapozták meg gazdaságunk új fellendülését és hozzájárultak a testvéri szocialista országok iparosításához is. Magnezitiparunk a kohóipar, a gépipari kohászat és a cement- gyártás szükségleteit elégíti ki. Termékei egyben exportunknak is fontos tételét jelentik a hazai nyersanyag és élő munkánk nagyarányú hasznosításának bázisán. Ez tehát olyan értékes fizető- eszköz, amely lehetővé teszi más nyersanyagok vásárlását. Erről az a tény tanúskodik, hogy önök tavaly termékeiknek csaknem 60 százalékát exportálták, ennek kétharmadát a szocialista országokba. Fontos körülmény, hogy növekedett a magnezitgyártmányok kivitele a Szovjetunióba, mégpedig 1980-tól a tízszeresére, a többi szocialista országba pedig több mint a kétszeresére. A kivitel kedvező cserearányai és a szocialista országok tartós érdeklődése magnezitünk iránt ennek a kereskedelmi kapcsolatnak kölcsönös előnyösségét tanúsítja. Jóllehet, a tőkés országokban az acélgyártás stagnál, ezeken a piacokon is megőriztük pozícióinkat. Tudjuk, hogy magnezitiparunk egyelőre nem fedi teljes mértékben a kohóipar és a cementgyártás szükségleteit a korszerű technológiai folyamatok által megkövetelt választékban. Mivel azt mondjuk, hogy a magnezit egyedülálló természeti kincsünk, kötelességünknek tekintjük mind jobb értékesítését. Tehát teljes mértékben alkalmazkodnunk kell a hazai és a külföldi megrendelőkhöz. Ennek érdekében, célul tűzve ki azt, hogy a csehszlovák kohóiparban és cementgyártásban, valamint a KGST-országok viszonylatában is ésszerűen hasznosítsuk a magnezit geológiai készleteit és növeljük a nem szocialista exportot is, a szövetségi kormány jóváhagyta ágazatuk fejlesztésének koncepcióját. Buzdítóan hat ránk, hogy már hozzáfogtak ezen új koncepció elsó döntő fontosságú akcióinak a megvalósításához. Persze, a hóálló anyagok termelésében a minőségi előrelépéssel kapcsolatos munka dandárja még előttünk áll, mégpedig a tudomány- és a technika vívmányai gyakorlati alkalmazására épülő beruházások szférájában. Ebben az ötéves tervidőszakban mindent meg kell tenniük a feladatok színvonalas teljesítése érdekében, hogy a magnezitipart fellendítsük, s az nagyobb mértékben hozzájáruljon a gazdaság intenzifikálásá- hoz, és az egységes csehszlovák gazdaság fejlesztésében Szlovákia részesedésének növeléséhez. Társadalmunk ebben az ötéves tervidőszakban több mint 1,7 milliárd koronát fordít a magnezitipar fejlesztésére és korszerűsítésére. Ez főleg a kohóiparban fog megnyilvánulni, abban, hogy kiváló minőségű gyártmányaik alkalmazásával jelentősen növekedni fog a kohászati gépsorok élettartama. Ez a tüzelőanyag és az energia felette kívánatos megtakarításával, az acél egy tonnájának gyártásában a hőálló anyagok fajlagos szükségletének többszörös csökkenésével, nem csekély munkaerőmegtakarítással stb. jár majd. Lehetővé teszi továbbá egyes hőálló gyártmányfajták behozatalának leállítását, s ezzel szemben kivitelünk lényeges növelését, előzetes számítások szerint évente hozzávetőleg 600 millió devizakorona értékben. Ebben rejlik a megvalósításra kerülő programnak nagy népgazdasági és társadalmi jelentősége. Ez a program ágazatuk eddigi történetében a műszaki és technológiai átépítés szempontjából a legjelentősebb program. önöktől, a magnezitipar dolgozóitól, a beruházóktól, az építőipari és a szerelőmunkálatok, valamint a technológiai berendezések kivitelezőitől elvárjuk, hogy közösen, egyeztetetten, idejében, jó minőségben, a meghatározott paraméterekben megvalósítsák a tervezett építkezéseket. Elvárjuk azt is, hogy az egyes tárcák és a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézetei, valamint a főiskolák keresni fogják és megteremtik annak előfeltételeit, hogy a magnezitet nagyobb mértékben alkalmazzák az anyagok megóvására, az elektrotechnikában, az elektronikában, a föld termővé tételében, a mezőgazdasági állatállomány tenyésztésében, a gyógyszer- gyártásban stb. A magnezitipar fejlesztése koncepciójának megvalósítását egybekapcsoljuk az előnyös és kölcsönösen hasznos szocialista gazdasági integrációban való részvételünk elmélyítésével. Abból indulunk ki, hogy amiképp a Szovjetunió - képletesen mondva - az egész szocialista közösség javára nemzetközivé tette természeti erőforrásait, úgy a mi magnezitünk is szolgálhatja az összes testvéri ország gazdasági fejlődését. Ezért teljes mértékben támogatjuk a két- és a sokoldalú együttmúködés elmélyítését, különösképpen pedig főleg a SzovjetSzáztizenhárom éve született Prágában. Itt végezte el gimnáziumi, majd az orvosi karon főiskolai tanulmányait. Az ezredforduló előtt került a neves Kuffner professzor elmegyógyászati klinikájára. A fiatal orvost főleg a szövettan érdekelte. Már habilitációs dolgozatában, amely 1907-ben jelent meg, több mint háromezer megfigyelés alapján egyebek között leírta a négy emberi vércsoport törvényszerűségeit. Igaz, a vércsoportokat már hat évvel korábban felfedezte Karl Landsteiner osztrák származású amerikai orvos, aki ezért 1930-ban Nobel- díjat kapott. Mégis, több elismert szakember véleménye szerint Janskýnak elvitathatatlan érdemei vannak a vércsoportok áttekinthető és gyakorlatilag alkalmazható osztályozásának kidolgozásában. Általában megállapíthatjuk, Landsteiner és tanítványai nyomdokaiban Janský is hozzájárult ahhoz, hogy számos sikertelen és sikeres állat- és emberi kísérletet követően később teljesen biztonságosan alkalmazunióval való közvetlen együttműködés kihasználását a magnezit fejtésében és feldolgozásában. Jozef Lenárt beszédében Mihail Gorbacsov új békekezdeménye- zéséról szólva kiemelte, hogy a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya ezt a fontos lépést a Szovjetunió és az egész szocialista közösségnek az emberiség sorsáért vállalt legmagasabb rendú felelőssége további megnyilvánulásaként értékelte. A szovjet moratórium - mondotta - kifejezi a nukleáris és úrkorszak realitásait, a világ problémái újszerű megközelítésének megfelelő újszerű politikai gondolkodás- módot. Míg a világ biztonságának amerikai koncepciója az atomeró- re való öngyilkos támaszkodás, addig a Szovjetunió abból a meggyőződésből indul ki, hogy az atomfegyverek nalmozása semmiképp sem növeli a biztonságot, hanem ellenkezőleg, a teljes önpusztításhoz vezet. A merész és előrelátó tettek szükségesek. A Szovjetunió új kezdeményezéseit követően azonban az amerikai kormányzat továbbra is konokul ragaszkodik a fegyverkezéshez, a világűr militarizálásának tervezetéhez. Ezt az álláspontját motiválja az óriási fegyverkezési profit, a világuralmi törekvések, s az az ábránd, hogy katonailag mégiscsak a Szovjetunió fölé kerekedhet. A békeoffen- zíva elleni törekvéseikben megkísérlik csökkenteni a moratórium jelentőségét olyan kijelentésekkel, hogy ez csak elszigetelt, jelentéktelen tényező. A moratóriumnak azonban alapvető a jelentősége. Az atomkísérletek megszüntetése utat nyitna a nagyjelentőségű leszerelési program megvalósítása előtt. A kérdést éppen így értelmezik a haladó emberek. Ezért mindent meg kell tenni, hogy a reálisan gondolkodó politikusok, a széles népi rétegek és a népek megértsék és támogassák a szovjet békeprogramot, az új kezdeményezést, kifejezésre juttassák az atomfegyverek halmozásával szembeni tiltakozásukat és határozott NEM-et mondjanak a háborús előkészületekre. Szavunk - hangsúlyozta Jozef Lenárt - akkor válik, rendkívül erőteljessé, ha anyagi formát ölt lelkiismeretes munkánkban, elkötelezett részvételünkben a közös ügyek igazgatásában, azon történelmi feladatok teljesítéséért vívott küzdelemben, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa állított elénk. hassák az életmentő vérátömlesztést. Mégpedig anélkül, hogy csoportidegen vér átömlesztésével súlyos, sőt halálos szövődményeket idéznének elő. Ma az A-, B-, AB és 0 vércsoportba tartozó embereket különböztet meg az orvostudomány. Ezen kívül ismeretesek egyéb vércsoportok is, amelyek közül a legnagyobb je- lentésógű az Rh-faktor. Ez utóbbi felfedezése úgyszintén Landsteiner nevéhez fűződik. Janský különösen az első világháború több frontján szolgált orvosként, majd a prágai helyőrségi kórházban dolgozott, az elmegyógyászati osztály élére került. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1921. szeptember 8-án, viszonylag fiatalon, 48 éves korában halt meg. Emlékét őrzi nálunk a róla elnevezett Janský emlékérem, amelynek arany-, ezüst-, illetve bronzfokozatát azok kapják meg, akik embertársaik megmentésére és felépülésére ingyenesen 40, 20, vagy 10 alkalommal adnak vért. (m. m.) Az emberi vércsoportok tudós kutatója Hatvanöt éve halt meg dr. Jan Janský IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIICHIIII
