Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám, hétfő

A fantasztikus irodalom félel­meink, reményeink, kéte­lyeink tükre, érthető hát, hogy igyekszik kitapintani, milyen jövő vár az emberiségre. Manapság, a XXI. század küszöbén, ez a probléma mindannyiunkat fog­lalkoztat. Ez a magyarázata an­nak, hogy a fantasztikus irodalom körül folyó vitákban ritka a semle­gesség, egyaránt hevesen védel­mezik és bírálják. Valamennyi fantasztikus mű a kezdetektől egészen századunk 40-es éveiig, H. G. Wells ,,Idő­gép“ -é/g, Mihail Bulgakov ,, Mes­ter és Margaritá“-jáig, Alekszandr Beljajev ,,Douelle professzor feje“ a fantasztikus irodalmat, amely a jövendómondó szerepét is sze­retné eljátszani. A jelen, amely a „jövő“ elé került - ez a szomorú paradoxon jellemzi most a műfajt. A 80-as évek valósága, hogy ne is említsük az eljövendő 90-es és későbbi éveket, fantasztiku- sabb bármilyen képzelet szülte csodánál. A jövő társadalma minden bi­zonnyal sokoldalúan fejlett embe­rekből fog állni. Az a társadalom, amelyben gyermekeinknek is élnk ük kell majd, szembetalálja magát valamennyi előnyös és hátrányos tulajdonságunkkal. Rengeteg a megoldásra váró kérdés. Az embert egészen új világ várja. Találunk itt különleges tele­víziót, amely az eseményekben való részvétel illúzióját kelti, tele­text rendszereket fog, és a video- fon képernyőjéül szolgál. Informá­cióért tehát nem kell sem az iskolába, sem a munkahelyre menni. Ennek ellenére iskolába is, munkába is kell járni, s a randevúk sem mehetnek ki a divatból, hogy Emberek maradhassunk, hogy ne érezzük magunkat Mauglinak az elektronika dzsungelében. Az ősember életétől a népművészetig A Bolgár Nemzeti Történelmi Múzeum gyűjteményeiről A sci-fi helye az irodalomban című művéig elférne néhány könyvszekrényben. A XX. század harmadik negyedében azonban már annyit írtak ebben a műfaj­ban, hogy az inkább egy városi könyvtár méreteihez illenék. Úgy tűnik, hogy már minden szóba jöhető témát „lelőttek", és csupán ezeket használják fel újra. Az időt és teret keresztül-kasul bejárták, összetaposták, akárcsak egy sé­tateret. Nincs a világegyetemnek, sót az esetleg létező más világe­gyetemeknek egyetlen olyan pont­ja sem, ahová a fantasztikus történetek hőse ne jutott volna még el a múltban, a jelenben vagy a jövőben. így hát, ha mégis felfedeznek egy-egy ismeretlen bolygót, vagy egy olyan csoda történik, amilyen eddig még nem volt, ezt a műfaj kiemelkedő ese­ményének tekintjük, dicséretekkel halmozzuk el a szerzőt. Minde­mellett azonban valamivel mégis­csak többet várunk, többet annál, mint amit már megalkottak e fölöt­tébb vonzó műfaj képviselői. A fantasztikus irodalom éppen azért vonzó, mert szabadon szár­nyalhat benne a gondolat, kire­keszti a sablonokat, új megvilágí­tásba helyezi a megszokottat, s lehetőséget ad arra, hogy egyik ötlet a másik után kerüljön a fel­színre. Sajnos azonban manapság könyvről könyvre vándorolnak a sztereotípiák, s minduntalan már megunt témákat akarnak nekünk „eladni“. Például Verne ,,Némó kapitányé“-nak, Wells ,,Láthatat­lan emberé“-nek számtalan válto­zatát, vagy gondolkodó bolygókat, amelyeken ugyanazok a problé­mák merülnek fel, mint Stanislav Lem „Solaris “-ában. Ritka az olyan szerző, aki ne emlékeztetné az olvasót Isac Asimov unalomig ismert három robottörvényére. Manapság csak elvétve fordul eló, hogy egy-egy fantasztikus történet hősével szinte ugyanúgy együtt éljük át a kalandokat, mint azelőtt. Lehetséges lenne, hogy a fantasz­tikus irodalom olyan, mint a szere­lem? Az első életünk végéig nyo­mot hagy, az utána következők egyre kevésbé. Jó lenne, ha nem így lenne! Leginkább az bánt, hogy a mű­faj veteránjai sorra távoznak az irodalom más küzdőtereire. író barátaim állítják, hogy napjaink­ban e területen sokkal nehezebb újat alkotni, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt, amikor még minden csak kialakulóban volt. Tegyük hozzá, egy tudományos-fantaszti- kus antológiába is sokkal nehe­zebb bekerülni. Pedig egyre töb­ben akarnak szerencsét próbálni ebben a műfajban. Most, hogy a fantasztikus iroda­lom ontja a műveket, a műfaj válaszút elé került. Hol ide, hol oda mutat, mint egy megbolondult iránytű mutatója. A friss termés legjava, amelyet módomban volt elolvasni, sajnos nem múlja felül a korábbi műveket. Pedig de jó is lenne! Gyakran megesik mostanában, hogy a mindennapi élet megelőzi Az ember olyan világ küszöbére lépett, ahol a személyi számítógép minden élethelyzetre optimális megoldást ajánl. Nem szükséges találgatni, elmélkedni, elég lehívni a megfelelő programot és a képer­nyőre bámulni. Mégis gondolkoz­nunk, éreznünk kell, hogy Embe­rek maradhassunk, és ne váljunk valamiféle „kibernetikai szerke­zetté“. Szemünk láttára tűnik el a ko­rábban oly szigorúan szabályo­zott, szinte rituálissá vált munka, háztartás, szabadidő hármasság. Korlátlan tér nyílik az önkifeje­zésre. Végül olyan korszakba lépünk, mikor a roppant technika egy szörnyeteg kezébe kerülve olyan globális katasztrófába sodorhatja a Földet, amely borzasztóbb lesz bármilyen, fantasztikus könyvben megálmodott rémlátomásnál. A békeharc az egész világon új lendületet kap, sőt új értelmet nyer. Vajon tényleg olyan fantasz­tikus az a verzió, amelyet nemré­giben több tudós is fölvetett, s mely szerint az emberiség egye­dül van a világegyetemben, vagy legalábbis annak közel esó ré­szén? Ha ez így van, a galaktikát önerőnkből, földönkívüli értelmes lények segítsége nélkül kell meg­hódítanunk. Mellesleg ezt a fela­datot érdemtelenül becsüli le a fantasztikus irodalom. Egyszóval, ha vannak is új tudományos elképzelések, ezek éppen arra ösztönzik a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom műve­lőit, hogy felülvizsgálják műfajuk fegyvertárát. Bizony sok itt már az elavult, megszokott, sőt megunt eszköz. Az olvasók azonban izga­tottan várják az új hősöket, akiket ugyanúgy megszerethetnének, mint híres elődeiket. Várunk türelmesen... mert sze­retnénk azt hinni, hogy a tudomá- nyos-fantasztikus irodalom mesz- sze van még az öregkortól. IGOR BESZTUZSEV-LADA, a történettudományok doktora (Lityeraturnaja Gazeta) Talán meglepő, hogy a Bolgár Nemzeti Történelmi Múzeum 1983-ban nyitotta meg kapuit. Ez persze nem jelenti azt, hogy addig nem létezett volna. Szófia külön­böző helyein, a múzeum igényei­nek olykor nem megfelelő épüle­tekben voltak láthatók az őstörté­neti és a különböző korok bolgár nemzeti történelmét bemutató ki­állítások. Az új épület, amelybe a múzeum még 1983 előtt költö­zött, a bolgár főváros Vitosa sugár­útjának elején áll. Évtizedekig a legfelsőbb bíróság és ügyész­ség székelt a hatalmas épü­letben. A széles és magasra futó lép­csők két oldalán oroszlánok szob­rai állnak. A hatalmas oszlopok mögött szélesre tárható bronzka­pukon át juthat az épületbe a láto­gató. Belépve oda, azonnal a ke­zébe nyomnak egy négyoldalas tájékoztatót, amelyben nemcsak az egyes emeletek termeiben lát­ható kiállításokat jelölik, hanem a ruhatárat, a mosdót, a pénztárt, az előadótermet és a pihenőhe­lyeket. Nem véletlenül, hiszen ez a háromemeletes épület még most sem teljes egészében a tör­téneti múzeumé. Az előző gazdá­jának a harmadik emeleten még mindig vannak irodái. A múzeum- látogató ennek ellenére úgy érzi, hogy egyetlen látogatása során lehetetlen mindent megnézni, le­hetetlen mindennel megismerked­ni. Szerencsére a már említett tájékoztató segít abban, hogy sen­ki se bolyongjon el a termekben, s ha netán kétszer-háromszor is kedve van eljönni a légkondicio­nált épületbe, fölöslegesen ne gyalogoljon a termekben. A föld­szinti csarnok méretei lehetővé teszik, hogy a görög és a római kor emlékeit eredeti méretben állítsák ki. A szarkofágok, a szo­bortorzók, az épségben fennma­radt domborművek is bizonyítják a Balkán-félsziget Bulgáriához tartozó területének gazdag törté­nelmét. Népvándorlásokat, biro­dalmakat, uralkodókat, nemzeti önállóságért küzdő szabadság- harcosokat és mindennapi mun­kájukat végző egyszerű embere­ket idéznek a múzeumi tárgyak. Az elsó emeleten az őstörténeti korok emlékei láthatók. A mai bolgár föld első lakóinak életéről, hitvilágáról eszközök, kultikus tár­gyak, szobrok tanúskodnak. A mindössze 110 ezer négyzetki­lométernyi területen feltárt régé­szeti anyag gazdag kultikus ido­lokban, a fejlett fazekaskultúráról tanúskodó agyagedényekben A neolitikum és a bronzkor tárgyai már jelzik azt a hatást, amely a görög törzsek, városállamok kultúrájában teljesedik ki, s jut el a Balkán e részére is. Nem véletlen, hogy a leggazdagabb anyag Trákiából származik, vagyis a részben az ország mai területén egykor virágzó ókori birodalom hagyatékából. Ezek a leletek, amelyeknek többsége ezüst és arany tárgy, a Bulgáriában oly gyakran látható halomsírokból (trák tumulusokból) valamint a földbe rejtett kincsleletekböl ke­rültek a múzeum tárlóiba. Legalább ilyen érdekesek a ró­mai kor fekete-tengeri kultúrájá­nak, művészetének tárgyai. Ezen a részlegen már kevesebb a tárgy, inkább építmények, feltárt romok képei, s az egyes ásatások anya­gának egy-egy értékesebb lelete látható. Annál gazdagabb a 681-ben megalakult elsó bolgár állam törté­netének gyűjteménye. Az építé­szeti emlékek, a kerámia-művé- szet és a szlávok életmódjára utaló kiállítási anyag között már láthatók a bizánci hatásra terjesz­kedő kereszténység első emlékei. A szláv írás őse valamikor szintén a rovásírás volt, majd a görög betűket használták a nyelv hang­zóinak a jelölésére. Akkor még köbe vésték az ószláv írás betűit. A bizánci terjeszkedés hatására megszűnt az első bolgár állam. Később Tirnovo székhellyel (ez az ősi város ma is létezik, és az egyik közigazgatási megye róla kapta a nevét) létrejött a második bolgár állam, amelynek államisága már a kereszténységen alapult. Nem véletlenül volt fejlett a templomé­pítészete, freskómúvészete és ikonfestészete. A legrégibb ikonok ebből a korból származnak. Sajnos a XIV. században meg­kezdődött oszmán-török terjesz­kedés több mint 500 éves török uralmat hozott a bolgár nép szá­mára. Ez az időszak erősen visz- szavetette az országot a fejlődés­ben. A mai görögországi Athosz (Aton) félszigetén ezalatt az idó alatt sok bolgár kolostor volt. A támogatás elsősorban innen és a gazdag bolgár kereskedőktől érkezett a kultúra megóvására, titkos ápolására. Az 1878-ban felszabaduló Bulgária népe azon­ban a török hódoltság ideje alatt is fejlődött, bár államisága nem volt. Nem véletlen tehát, hogy a törté­neti múzeum egyik leggazdagabb részlege éppen a néprajzi anyagot mutatja be. Több bolgár tájegy­ségről ideszállított és rekonstruált épületbelsők - konyhák, lakószo­bák, vendégszobák - idézik a ré­gebbi korok népéletét. Nemcsak számban, de a kivitelezés módo­zataiban, formáiban és színessé­gében gazdag szőttesek, falisző­nyegek és népviseletek láthatók ezekben a termekben. Természetesen a Bolgár Nem­zeti Történelmi Múzeumban nem­csak a régmúlt idők emlékeit őrzik. A legújabb kor, a nemzeti felsza­badító harcok, a kapitalista fejlő­dés, a polgári kultúra, a munkás- mozgalom, a munkáséletmód és az antifasiszta harc tárgyait is bemutatják a különböző időszaki kiállításokon. Nem véletlen tehát, hogy a bolgár fővárosba látogató idegenek a történeti múzeum megtekintésekor ilyen kiállításokat is láthatnak. Ottjártamkor éppen a csehországi és a szlovákiai gótikus képzőművészet javát mu­tatták be Szófia művészetkedveló közönségének. DUSZA ISTVÁN Beszédes számok Színházak, mozik, múzeumok, hangversenyek az NDK-ban Az NDK színházai évente körül­belül 10 millió látogatót fogadnak, ami a nem egészen 17 milliónyi lakosságot tekintve igen tisztelet­reméltó tény. A színházakban évente általában 30 ezer előadást tekinthet meg a közönség. A mozi a televízió korában is népszerű: az utóbbi időben évente közel 73 és félmillió nézője van a 800 ezer filmvetítésnek. Mindig van közönsége a hang­versenyeknek is. A legnépszerűb­bek a nyári szabadtéri zenei estek. Tavaly 6900 hangversenyt ren­deztek 3,6 millió hallgató részére. Ugyanakkor a művészek, szí­nészek, énekes szólisták, tánco­sok, zenészek szívesen látott ven­dégek külföldi pódiumokon, szín­padokon. Erre utal, hogy évente 60-70 színházi és zenekari ven­dégjátékon láthat a külföldi közön­ség színvonalas előadást az NDK művészeinek előadásában! Szó­listáik tavaly mintegy 2900 alka­lommal szerepeltek a határokon túl. Sokan keresik fel, hazai és külföldi látogatók egyaránt, az NDK múzeumait, kiállítótermeit. A legismertebbek a drezdai Zwin­ger, az Albertinum, a Porcelánmú­zeum, a lipcsei Várostörténeti Mú­zeum, a rostocki Hajózási Múze­um, a berlini Pergamon Múzeum, a Köpenicki Kastélymúzeum, a buckowi Brecht-ház és még sorolhatnánk. Külön is érdemes megemlíteni Wartburg várát. A berlini Schauspielhaust 1984- ben nyitották meg. A Schinkel Nem könnyű feladat Felújítják a belgrádi Nemzeti Színházat Belgrádban augusztus elején megkezdődött a 118 éves Jugoszláv Nemzeti Színház épületének felújítá­sa. A nagy vállalkozásnak már az előkészítése sem volt egyszerű és mindennapi feladat, ugyanis maga a kiköltözés is tekintélyes erőfeszítést igényelt. Ha csak a kosztümöket egymás mellé sorakoztatnánk, azok egy 710 méter hosszú és 10 méter széles területet foglalnának el, a súlyukról nem is beszélve. De egyebek között számba kellett venni a színház óriási archívumát és nyomdáját is. Ahogy ez már ilyen esetekben lenni szokott, a színház több helyre hurcolkodott. Az operai és a drámai társulat a zimonyi Népszínházban, a balett- és az énekkar a Sportközpontban, a levél- és a könyvtár a vakok belgrádi otthonában kapott helyet. Még mindig gondot okoz a színház zenekarának elhelyezése, nekik ugyanis még sehol sem sikerült helyet szorítani. Ezért aztán az őszi évadot öt színházban kezdi meg a Jugoszláv Nemzeti Színház, s ez nagy terheket ró a társulatra, a szervezőkre és a technikai személyzetre. Előreláthatólag két éven keresztül dolgoznak majd a színészek a társbérletben. A renoválás elsó szakaszában megvizsgálják az épületet, a színház bővítésére a mostani felújítás során nem lesz lehetőség. Egyelőre még folyik a vita azon is, hogy milyen legyen a Nemzeti Színház homlokzata. Az építészek és a társulat olyannak szeretnék látni, mint amilyen 1922-ben volt. Ebben az esetben az épületet üvegkupola egészítené ki, s így jól illeszkedne a vele szemben lévő Nemzeti Mú­zeumhoz. A Műemlékvédő Intézet munkatársai vi­szont az 1868-as eredeti épülethez ragaszkodnak. Hogy ki győz, azt majd a jövő év végén tudja meg a főváros lakossága, amikor a szakemberek elkészül­nek az épület külső munkálataival. (T) tervei alapján épült hangverseny­palota nagytermében 1650, kama­ratermében 450 vendég foglalhat helyet. Várja vendégeit változatlan népszerűséggel a berlini Fried- richstadtpalast, a varieté is. Ha­sonló jellegű előadásokat tekinthet meg a néző a berlini Köztársasági Palota színháztermében is. Az NDK-ban jelenleg 684 mú­zeum működik, közülük 44 képtár, szépművészeti kiállítási csarnok, 45 intézményben pedig színház- és zenetörténeti emléket gyűjtöt­tek egybe. A műemlékvédelemnek kö­szönhetően a történeti építészeti emlékek teljes szépségükben, régi fényükben várják a hazai és külföldi turistákat. (Panorama) Videomagnók - Varsóból Videómagnók gyártását kezdik meg rövid időn belül Lengyel- országban. A magnetofonokat, erősítő berendezéseket és hi-fi tornyokat előállító varsói Martin Kasprzak és dzierzioniówi Dióra rádiógyárban, valamint más hír­adástechnikai üzemekben már fo­lyik a gyártás előkészítése. A termelés konstrukciós, tech­nológiai és kooperációs vonatko­zásairól még korai lenne beszélni, de azért már fontolóra veszik a közös munka kialakításának lehetőségét, főként a KGST-or- szágokkal. Emellett a varsói Mar­tin Kasprzak üzemben már ellen­őrzésre vár néhány saját fejleszté­sű videomagnó. A lengyel konstrukciók a világ­szerte legszélesebb körben elter­jedt VHS-rendszerben üzemel­nek. Ez a rendszer illeszkedik a lengyel tévé SECAM-rendszeré- hez. Egyébként ilyen rendszerben készülnek a bratislavai Tesla gyár videói is. Egyelőre a videomagnó­kat és a kazettákat Lengyel- országba is külföldről hozzák be. A magánkézben lévő videókat és kazettákat több százezerre be­csülik. A varsói Kasprzak üzem har­mincöt éves tapasztalatokkal ren­delkezik a rádiótechnikai eszkö­zök előállítása terén. Ugyanakkor szerteágazó kereskedelmi kap­csolatokat tart fenn olyan neves híradástechnikai cégekkel, mint a Grundig vagy a Philips. A követ­kező hónapokban a gyár a brati­slavai Teslával és a lódzi Fonica üzemmel karöltve megkezdi a táv- irányítással működő hi-fi tornyok sorozatgyártását. (INTERPRESS) ÚJ szú 4 1986. IX. 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom