Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám, csütörtök
/ Eljött a határozott, felelős döntések időszaka ÚJ SZŐ 3 1986. IX. 25. Eduard Sevardnadze felszólalása az ENSZ(ČSTK) - Mint lapunkban tegnap röviden közöltük, az ENSZ-közgyülés 41. ülésszakának általános vitájában kedden felszólalt Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Az alábbiakban ismertetjük felszólalását. A szovjet diplomácia vezetője megállapította, hogy az ENSZ fórumán elhangzott felszólalásokból kirajzolódik, miként látják a tagországok a világot. Vajon milyen is jelenleg ez a kép? Elsó pillantásra úgy tűnik, hogy a közgyűlés tavalyi ülésszaka óta ez a kép tovább romlott, sötétebb színekkel gyarapodott. A lázas fegyverkezés tovább fokozódott, sőt, egyre reálisabb az a veszély, hogy átterjed a világűrre is. A világ számos térségében továbbra is veszélyes válsággócok vannak. Bolygónk több területén fokozódott a nyomor és a szegénység. Mindezek ellenére a Szovjetuniónak az a meggyőződése, hogy az idei nemzetközi békeévben az említett területeken pozitív változások következhetnek be. Sevardnadze a továbbiakban arról szólt, hogy Moszkvában mire alapozzák ezt a derűlátást. ■ Rámutatott arra, hogy az ilyen fordulatot óhajtják mindazok a népek, amelyek már megsokallták az állandó aggodalom és félelem terhét. ,,A reményt az optimizmus szüli. Mint Mihail Gorbacsov is hangsúlyozta: világszerte egyre szilárdabb az a meggyőződés, hogy a tét most az emberiség puszta léte és eljött a határozott, felelős döntések időszaka" - szögezte le Sevardnadze. Reményt ad az is, hogy az emberiség jövője szempontjából sorsdöntő időszakban egyre több nép és kormány tudatosítja: a nukleáris úrkorszak realitásaival összhangban új gondolkodásmódra van szükség. Eljött az ideje annak, amikor mind többen kezdik megérteni, hogy a béke a legnagyobb érték. Sevardnadze leszögezte, hogy országcsoportok, az el nem kötelezettek mozgalma, politikai pártok, társadalmi szervezetek és antinukleáris erők arra vonatkozó távlati javaslatokat terjesztenek elő, hogy miként lehet kiutat találni a nukleáris zsákutcából. Kedvező háttér jön létre a párbeszéd továbbviteléhez. E tendenciák alól kivételt képez az imperialista erők politikája, és ez méginkább aláhúzza annak szükségességét, hogy a konkrét gyakorlatban, tehát a tettekben van szükség az alapvető fordulatra. Tanúi vagyunk annak, hogy kiterjedt területeket nyilvánítanak atomfegyvermentes övezetekké, erről a demokratikus többség dönt demokratikus eljárás alapján. Azoknak a politikusoknak, akik hangza- tosan a demokrácia híveinek vallják magukat, fel kellene figyelniük arra, hogy magatartásuk szöges ellentétben áll hangoztatott elveikkel. A nukleáris robbanófejek számának növelése és összeadása helyett inkább azokat a szavazatokat kellene megszámlálniuk, amelyek a tömegpusztító fegyverek teljes felszámolását sürgetik. A szovjet külügyminiszter megállapította: vitathatatlan tény, hogy a tárgyalásokra szólító felhívások már nem pusztába kiáltott szavakat jelentenek. Sőt: a Nevada- sivatagban is egyre több felhívás sürgeti a nukleáris kísérletek leállítását. Szemipa- latyinszk mellett már nemcsak a szovjet, hanem az amerikai tudósok műszerei is regisztrálják a nevadai robbantásokat. A világon viszont egyetlen szeizmográf sem jelez szovjet nukleáris kísérleteket, mégpedig nem azért, mert nem eléggé érzékenyek ezek a műszerek, hanem azért, mert a Szovjetunió tartja magát az egyoldalúan vállalt moratóriumhoz. Az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött külpolitikai irányvonal megvalósításából eredő konkrét gyakorlati intézkedéseket valósítunk meg. Ezek közül az egyik legjelentősebb az atomkísérletekre meghirdetett egyoldalú moratórium. Éppen ez az intézkedésünk fejezi ki szándékaink őszinteségét és a világ jövője iránt érzett felelősségünket, állapította meg Sevardnadze. Ha az amerikai kísérleti telepeken is a szovjet csendhez hasonló csendesség honolna, ez azt jelentené, hogy a gyakorlatban kezdődik meg az atomfegyverektől mentes világ eszményének a megvalósítása. . Beszédének további részében megállapította, hogy a kísérletek leállítása egyet jelentene az atomfegyverek új fajtái létrehozásának megakadályozásával, ós egyúttal útját állná a kozmikus atomfegyverek létrehozásának is. Felszólítjuk az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon döntésünkhöz és ne kényszeresen bennünket nukleáris kísérletek végrehajtására, ahogy azt itt tegnap indítványozták. A kétoldalú, majd pedig a sokoldalú moratórium az egyik legfontosabb eleme lenne azon lépések láncolatában, amelyek hozzájárulnának a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének létrehozásához. A Szovjetunió szilárd elhatározása az ilyen rendszer megteremtése, s e célból a többi szocialista országgal közösen erre vonatkozó javaslatokat terjesztett elő. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen rendszer kialakítása megfelel minden ország és nép érdekeinek, s felölelné a katonai, politikai, gazdasági és humanitárius területet - mondotta a Szovjetunió külügyminisztere. Sevardnadze reményét fejezte ki, hogy ezt a javaslatot az ENSZ fórumán a lehető legdemokratikusabban és legkonstruktívabban megvitatják. A továbbiakban a rendszer alapvető vonásait ecsetelve megállapította, hogy az átfogó biztonsági rendszer feltételezi a béke anyagi biztosítását, továbbá szükségessé tesz politikai és nemzetközi-jogi garanciákat, végezetül pedig az országok közötti civilizált, korrekt kapcsolatok elveinek a kidolgozását. A biztonságos világ egyet jelent a jogrend és a törvényesség világával, az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jog, az emberi jogok és szabadságjogok következetes megtartásával. Sevardnadze szólt arról is, hogy mit kell tenni a földi élet megmentése érdekében. Amikor erről esik szó, magunk előtt látjuk a csernobili atomerőmű környékének kitelepített falvait. Csernobil a békés atommal dolgozó ember tragikus hibája volt. Méginkább nincs garancia arra, hogy nem történik mulasztás a háborús célokat szolgáló atommal való munka közben. S ez rendkívül veszélyes olyankor, amikor a földön hozzávetőleg 50 ezer nukleáris robbanótöltet van, s ezek bármikor felmondhatják a szolgálatot. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Tovább játszani a nukleáris rulettet? Már most nyilvánvaló azonban, hogy ez előbb vagy utóbb kollektív öngyilkossághoz vezethet. Az egyedüli kiút - állapította meg Sevardnadze - időben leállítani ezt az értelmetlen versengést, amelyből senki sem kerülhet ki győztesen. A világközösségnek az erejéből futja erre. Egyetlen atomhatalomnak sincs joga arra, hogy a többi nevében döntsön. A Szovjetunió ezt visszautasítja. Mihail , Gorbacsov január 15-i történelmi jelentőségű nyilatkozata egészen mást javasol - minden atomfegyver megsemmisítését. És itt ismét a gyakorlat jelenti a kritériumot. Sevardnadze a továbbiakban az időtényező fontosságára hívta fel a figyelmet. Ha a politikusok időben nem hoznak felelősségteljes döntéseket, akkor a történelem ezt nem bocsájtja meg nekik. Adott a lehetőség a tartós béke alapjainak a megteremtésére. Természetesen, nem arról van szó, hogy újabb határozatot hagyjunk jóvá. Az Egyesült Némzetek Szervezetének olyan értékskálát kell keresztülvinnie, amelyben az első helyet a gyakorlati tettek foglalják el. Sevardnadze felhívta a figyelmet arra, hogy midezt egy atomhatalom nyilvánítja ki. A Szovjetunió kénytelen volt atomfegyvereket előállítani, azonban ettől a pillanattól kezdve következetesen keresi a korlátozásukhoz, csökkentésükhöz és megsemmisítésükhöz vezető utakat. A Szovjetunió az „atomklubban“ nem foglal el éppenséggel utolsó helyet, mégis javasolja feloszlatását. Ezt a saját népével és más népekkel szemben érzett felelősségtudatától vezérelve teszi. Éppen ezért szovjet részről készek vagyunk ésszerű kompromisszumokra és reális engedményekre, amikor előterjesztjük a stratégiai támadófegyverek és a közepes hatótávolságú rakéták csökkentésére vonatkozó javaslatainkat. Éppen ebben nyilvánul meg a nukleáris úrszázad realitásai iránti új hozzáállásunk, állapította meg a szovjet külügyminiszter. Sevardnadze a továbbiakban visszatért Ronald Reagan előző nap elhangzott ENSZ-beli beszédére. Úgy vélte, sajnálatos, hogy az ENSZ szónoki emelvényét ilyen célokra használta ki. Sevardnadze szerint nem okoz gondot választ adni a beszédben felvetett valamennyi kérdésre. A tiszteletlenség megnyilvánulása lenne az, ha ezen a fórumon kezdene polemizálni. A párbeszéd ugyanis túl komoly ügy ahhoz, hogy politikai élcelődés témája lehetne. A továbbiakban egyetlen, szerinte elvi fontosságú momentumra tért ki, nevezetesen Reagannek arra a kísérletére, hogy filozófiai szempontból indokolja azt a tézist, miszerint a hadviselés újfajta tökéletes technológiája úgymond képes megbízhatóan szavatolni a biztonságot. A biztonsághoz kizárólag egyetlen út vezet - a meglévő fegyverek felszámolása, s ugyanakkor ezeket nem szabad pótolni újakkal. Megengedhetetlen, hogy a politikát a megsemmisítés technológiája határozza meg. Eduard Sevardnadze beszédében rendkívül fontos bejelentést tett, felhatalmazást kapott arra, hogy közölje: a Szovjetunió kész bárhol és bármikor aláírni az atomfegyver-kísérletek teljes betiltására vonatkozó szerződést. „Készek vagyunk ezt megtenni itt, az ENSZ épületében, hogy e rendkívül fontos eseményen részt vehessenek a szervezet tagállamai, s ez a lépés mérföldkövet jelentene a történelemben"- jelentette ki a szovjet külügyminiszter. Azoknak, akik szavakban szállnak csak síkra az atomfegyverek felszámolása mellett, indítványozzuk, hogy álláspontjukat tettekkel is támasszák alá, fűzte hozzá. Az ilyen politika megvalósítói általában előszeretettel hivatkoznak az ellenőrzés problémájára, holott az ellenőrzés kérdése - ha átfogóan közelítünk a problémához - már nem időszerű. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy ellenőrzés nélkül nincs bizalom, ezért egyetért valamennyi formájával és módozatával. A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy az el nem kötelezett országok hararei csúcsértekezletén nagyon értékes javaslatot tettek. Az ENSZ-nek is támogatnia kellene a „delhi hatok" - Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svédország - javaslatát, hogy készek ellenőrizni az atomfegyver-kísérletek tilalmának a megtartását. Egyetértünk azokkal az országokkal, amelyek úgy vélik, az egész nemzetközi közösségnek, s nem az atomhatalmak kis csoportjának kell döntenie arról, hogy az emberiség milyen világban - atomfegyverektől terhes vagy mentes - világban fog-e élni. Ugyanez érvényes teljes mértékben a világűrre is, hiszen ez az emberiség közös tulajdona és valamennyiünk javára kell kihasználni. Ha a kozmoszban is fegyverek jelennek meg, akkor ez a közös tulajdon mindannyiunkra nézve veszélyessé válik. A katonai hatalmak közül kettőhárom fog uralkodni a többi ország felett. A Szovjetunió változatlanul arra törekszik, hogy megakadályozza a világűr mili- tarizálását. A kozmosz militarizálásának hívei lelkesen szónokolnak arról, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés megvalósítása úgymond mentesíti az emberiséget az atomhaláltól való félelemtől. Ez azonban nem más, mint hogy a rossz szándékot nemes elképzelésként, a kardot védőpajzsként tüntetik fel. Sevardnadze figyelmeztetett arra, hogy az efféle érvelések senkit sem csaphatnak be. Az ilyen szónoklatok álcázni próbálják a hadászati egyensúly legfőbb pillére- a rakétaelhárító rendszerekre vonatkozó szerződés elleni támadásokat. Ezt el akarják távolítani útjukból és időpontot is kitűztek, amit hét évben állapítottak meg. Azzal számolnak, hogy hét óv leforgása alatt az úrfegyverek telepítésre kész állapotban lesznek. Sevardnadze feltette a kérdést: Nem lenne-e ésszerűbb arra törekedni, hogy megállapodjunk a nukleáris rakéták- a stratégiai, közepes hatótávolságú és egyéb rakétafajták - teljes megsemmisítéséről, amint azt javasoltuk? A válasz egyszerű: az úgynevezett kozmikus védelmi pajzsot az első csapás mérése érdekében hozzák létre, jóllehet, ezt a tényt igyekeznek cáfolni. Az első csapás azonban utolsó is lenne, méghozzá nemcsak arra az országra nézve, amelyre mérték, mivel az űrfegyverek az atomfegyverekhez hasonlóan nem ismernek országhatárokat. A Szovjetunió éppen ezért szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy mindenkinek síkra kell szállni a békés világűr megőrzéséért. És itt a kozmikus békére törvényesen felügyelő intézményként az ENSZ-nek is hallatnia kell szavát. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban a vegyi fegyverek megsemmisítésének szintén rendkívül fontos kérdéséről beszélt. A genfi konferencián biztató előrelépés történt. A vegyi fegyverek felszámolásának történelmi fontosságú feladata köben zelebb került a megoldáshoz, amelyet kizárólag az Egyesült Államok magatartása akadályozhat meg, mivel köztudottan a bináris fegyverek kifejlesztése mellett döntött. A nemzetközi biztonság átfogó rendszere azonban nemcsak az atom-, az úr- és a vegyi fegyverek témakörét foglalja magába, hanem ide sorolható az erő alkalmazásáról való lemondás, a hagyományos fegyverek és fegyveres erők kérdésköre is. A Szovjetunió változatlanul a katonai konfrontáció szintjének a lényeges csökkentésére törekszik, s a Varsói Szerződés tagállamai már előterjesztették erre vonatkozó radikális javaslataikat. „Még ennél is többet mondok: egyáltalán nem szeretnénk, ha katonáink bárhol országunk határain kívül tartózkodnának. Ez a kérdés szintén nyitott, megvitatható ós fokozódó bizalommal, valamint a katonai enyhülést szolgáló intézkedések foganatosításával ez is megoldható“ - jelentette ki Sevardnadze. Ez a folyamat már a stockholmi konferencián megkezdődött. Mi valamennyien, nemcsak európaiak, közösen gratulálhatunk a józan ész és a jóakarat győzelméhez. Nemcsak egy fontos megállapodás lett az eredmény, hanem beigazolódott az is, hogy bármi elérhető, ha valamennyi résztvevő azt közösen óhajtja. Igazolást nyert az, hogy a helsinki folyamat sikeresen kibontakozik és az európai földrészen mély gyökereket eresztett. Most rendkívül fontos, hogy az előkészítés alatt álló bécsi találkozó újabb határkövet jelentsen az európai biztonság szavatolásához és az együttműködés javításához vezető úton. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban Ázsia és a Csendes-óceán térségeinek kérdéseivel foglalkozott, majd emlékeztetett Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatos vlagyivosztoki beszédében foglalt konkrét akcióprogramra. Az itteni legégetőbb problémák közé sorolta a Koreai-félsziget megosztottságát, s rámutatott arra, hogy a koreai nép sürgeti az ország kettóosztottságának megszüntetését. Ezt azonban az ország déli részében tartózkodó amerikai katonák jelenléte akadályozza. További feszültséggócot jelent a Kambodzsa körül kialakult helyzet. E nép sorsát 'egyes országok geopolitikai érdekeinek rendelték alá. Ez megengedhetetlen. Kambodzsa, Laosz és Vietnam konstruktív javaslatai megnyitják az utat a térség problémáinak megoldásához széles körű politikai bázison, s lehetővé teszik a délkelet-ázsiai helyzet stabilizálását. Az említett és hasonló más „csomók“ kibogozása kétségtelenül hozzájárulna a béke és a biztonság megszilárdításához Ázsiában és a Csendes-óceán térségében. A Szovjetunió ehhez minden lehetséges módon hozzá kíván járulni. A jelenlegi pozitív változások a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyában nemcsak a kétoldalú együttműködés szempontjából fontosak, hanem hozzájárulnak az átfogó helyzet javításához is. Hagyományosan baráti kapcsolataink az indiai néppel és az indiai kormánnyal jelenleg új, még gazdagabb tártalommal telítődnek meg. A Szovjetunió nagyra becsüli jó kapcsolatait számos ázsiai állammal, ós - főleg az ASEAN-országokkal - tárgyalni óhajt a viszony javításáról ott, ahol az még nem éri el a kellő szintet. Az átfogó biztonság koncepciójába szervesen beleillenek a regionális konfliktusok felszámolását célzó intézkedések. Nyilvánvaló, hogy itt nem létezik, nem is létezhet egyetlen politikai rendezési modell. Ennek ellenére konkretizálni kell néhány általános alapelvet. Először is a népek szuverenitásának, függetlenségének és ahhoz való joguknak a feltétel nélküli tiszteletben tartásáról van szó, hogy önállóan válasszák meg fejlődésük útját; másodszor a törvényes kormányokkal szembeni tisztességes magatartásról és harmadszor az államok között a nemzetközi joggal teljes összhangban kötött megállapodások és a vállalt kötelezettségek megtartásáról van szó. Minden egyes regionális konfliktus nehéz próbája az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ez annál is inkább érvényes ázokra a területekre, ahol az ENSZ zászlaja rendkívüli felelősséget jelképez. Sajnos, túl gyakran vetődik rá a beteljesületlen remények árnyéka. Már rég elérkezett az ideje annak, hogy hatékonyan érvényesüljenek a világszervezet jogkörei, minden joga. Vonatkozik ez mindenekelőtt a namíbiai nép sorsára és a mikronéziai gyámsági területre. Ezek a problémák olyan régiek, mint maga az ENSZ. (Folytatás a 4. oldalon)
