Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám, hétfő
ÚJ szú 3 s 1986. IX. 22. AZ ÁTÉPÍTÉS FORRADALMI VÁLTOZÁSOKAT JELENT AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN Mihail Gorbacsov beszéde a krasznodari pártaktíva értekezletén (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a krasznodari terület pártaktívájával tartott találkozóján az alábbi beszédet mondta: önök tudják, hogy most térek vissza szabadságomról. A párt központi bizottságával megállapodtunk abban, hogy nem vesztegetem az időt és útközben ellátogatok Kubányba és Sztavropolba, hogy találkozzak az ottani dolgozókkal, beszéljek az aktívával, hogy megszemléljem, miként dolgoznak itt önök, hogyan élnek és hogyan valósul meg az átépítés folyamata önöknél. A központi bizottság számára ez, elvtársak, nagyon fontos. Ez adott annak elvi jelentőségével, amit mi az átépítésnek tulajdonítunk, mivel ez a mi gyorsítási stratégiánk megvalósításához vezető út. Ennek jelentősége adott abban is, hogy a krasznodari és sztavro- poli terület feladatai és hozzájárulása jelentős a mi népgazdaságunk továbbfejlesztésében, valamint a társadalom további tökéletesítéséért folyó össznépi harcban, amely az SZKP XXVII. kongresszusán kitúzött elvek alapján valósul meg. A párt központi bizottságára érkező tájékoztatások, a sajtóban közölt anyagok és végső soron országjáró utamon való találkozásaim - egyebek között az itteni tegnapi és mai találkozók is - azt igazolják, hogy nálunk távolról sem mindenki tudatosítja teljes mértékben, hogy tulajdonképpen mi is az átépítés és azt sem, hogy ez miért olyannyira elengedhetetlen. Egyesek még efféle következtetésekre jutnak és így gondolkoznak: Ezt azt egész ügyet vajon nem lehetne valahogyan nyugod- tabban elintézni? Ugyan miért beszélünk szüntelenül az átépítésről? Mire jó ez? Ezek, elvtársak, nem üres szavak. Számunkra nagyon fontos, hogy az átépítést ne beszéljük túl és ne kiabáljuk el. Számunkra az a fontos, hogy az átépítésnek visszafordíthatatlan jellege legyen és mozgásba hozza azokat az erőket, amelyek szocialista rendszerünkben megvannak. További eszmefuttatásaim során Lenin egyik mélyenszántó gondolatából szeretnék kiindulni, amely már az első olvasás során is nagy hatást tett rám. Ettől kezdve Vlagyimir lljics Lenin azon legfőbb gondolatai közé sorolom, amelyekből cselekedeteim és tetteim során kiindulok. Ezt a tézist szeretném felidézni, mert az említett kérdés megértésének kulcsát is jelentheti. Lenin ezt mondta, hogy aki az általános kérdések előzetes megoldása nélkül részletkérdésekbe bocsátkozik, az minden lépésnél, még ha nem is tudatosítja ezt, belebotlik ezekbe az általános kérdésekbe. És minden egyes esetben vakon belebotlani ezekbe egyenlő azzal, hogy politikánkat a legrosszabb ingadozásra és elv- telenségre ítéljük. A hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján sürgető szükség- szerűségként merült fel a szovjet társadalom fejlesztése stratégiájának kidolgozása. Az 1985 áprilisában tartott plenáris ülés és az SZKP XXVII. kongresszusa napirendjén éppen a jelenlegi történelmi szakaszban vívott harcunk ilyen általános kérdései szerepelnek. Jelenleg valóban tudományos alapokon nyugvó, átgondolt, sót, úgy mondanám, alaposan át- godolt politikai irányvonalunk van - az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának stratégiája. A párt maga is példát mutatott az elvszerűség és az igazságosság tekintetében és aktív részvételre szólított fel a társadalmunkban az új minőségéért, az általunk közösen lakott ház átépítéséért folyó küzdelemben. Hiszen, ha bármilyen gazda a saját házáról gondolkodik, mindig arra törekszik, hogy az erősebb és minden szempontból kényelmesebb legyen, évről évre jobb, mivel az ember is szüntelenül fejlődik, szükségletei és a házával szemben támasztott követelményei változnak, nagyobbak és igényesebbek. Az ilyen házról azonban el kell gondolkodni, törődni kell vele, közös erőfeszítésekkel javítani kell rajta és úgy kell átalakítani, hogy jól lehessen benne élni és lélegezni. Népünket változásokra, átépítésre szólítottuk fel. A párt mélységesen bízik népünk forradalmi szellemében és valóban forradalmi politikát terjesztett elő társadalmunk fejlesztésének mostani szakaszában. Mihelyt azonban a kongresszuson kitűztük a közös célokat, a szovjet társadalom és a szocialista építés minden területének figye- 'embe vételével konkretizálni kellett az általános kérdéseket. A legfontosabb az volt, hogy biztosítsuk a kongresszusi irányvonal megvalósítását. Új feladatok várnak ránk, úgy mondanám, hogy ezek óriási méretűek. Jól emlékezetünkbe véstük lljics tanácsait: Az újszerű feladatokat ne próbáljátok régi módon megoldani. Már szóltam erről, említettem szavait és pontosan idéztem őt: Az új feladatokat ne igyekezzetek megoldani régi módon, ez semmire sem vezetne. Ez az az lljicstől származó utasítás, amelyhez tartani kell magunkat közös munkánkban a szocialista építés jelenlegi időszakában. Ezért is van szükség tulajdonképpen az átépítésre. Élni, dolgozni, gondolkodni és cselekedni régi módon nem lehet tehát. Az átépítés nélkül nem teljesítjük azt, amit kitűztünk, és nem oldjuk meg a párt XXVII. kongresszusán kijelölt feladatokat. Az átépítés nem egyszeri ügy, hanem olyan folyamat, amely bizonyos történelmi időszakon át folytatódni fog. Jelenleg fordulatokat hozó időszakban élünk. Országunk fejlődésében most rendkívül fontos szakaszon megy keresztül. A szovjet társadalom életében gyors fordulat következik be. És ha mi valamennyien - Moszkvában, a köztársaságokban, a területeken és határterületeken, a dolgozókollektívákban, a párt-, a társadalmi és állami hogy fordulatra kerül sor az ország irányításában minden szinten, a szociális kérdéseket illetően. Ez a téma különösen sürgetően merült fel ma a Kubányban folytatott beszélgetéseim során, valamint itt, az elvtársak hozzászólásaiban is. A jelenlegi időszak fontos jellemzője társadalmunk élete és országunk fejlesztése legsürgetőbb problémáinak széles körű nyilvános és nyílt megvitatása. Ez új, teljesen új légkört teremtett társadalmunkban. A dolgok elbírálása a viták, olykor túlságosan viharos viták útján - amit ma itt ismét tudatosítottam a nézetek és álláspontok konfrontációja, a fejtegetések révén tulajdonképpen átalakulás van folyamatban az emberek gondolkodásmódjában, lélektanában, abban, hogy miként fogják fel a jelenlegi időszak sajátosságát. A társadalomban egyre erősödik a küzdelem a szociális igazságosság elveinek a szigorú megtartásáért, az erkölcsi normák megszegése ellen, a munka nélkül szerzett jövedelmek, az ittasság, az alkoholizmus és más negatív jelenségek ellen. A mi hozzáállásunkra a reális megközelítés, a nyíltság jellemző, továbbá az, hogy teljes mértékben ki akarjuk aknázni a szocializmus potenciálját, az emberekben rejlő lehetőségeket vagy, amint mondani szoktuk, az emberi tényezőt, s ez irányú törekvéseink országszerte általános egyetértésre találtak. Meg szeretnem önökkel osztani azt a gondolatomat, amelyhez gyakran eljutok országunkban való utazásaim és a dolgozókkal tartott találkozóim során, az aktívaüléseken. Egyre erősödik bennem az a meggyőződés, hogy az emberek most már tisztában vannak azzal: az átépítés komoly dolog. Még nemrég azt gondolták, hogy ez csak azokra fent vonatkozik: Ott kell valamit megváltoztatni tevékenységükben. Az emberek most tudatosítják, hogy az átépítést az egész társadalomnak és minden állampolgárnak meg kell valósítania: el kell gondolkodniuk Mihail Gorbacsov a krasznodari határterületen tett látogatása alkalmával számos beszélgetést folytatott az emberekkel. Felvételünkön a Nyiva szovhoz dolgozóinak körében látható. (ČSTK-felvétel) szervezetekben — mindig szem előtt tartjuk a mostani pillanat fontosságát, korszakos jelentőségét jövőnk és országunk szempontjából, könnyebben tudatosíthatjuk mindennapi munkánk jelentőségét és megláthatjuk a nagy ügy lényegét még a legkisebb és leghétköznapibb dologban is. Az átépítés folytatódik. Nap mint nap reálisan bekapcsolódnak ebbe a folyamatba a dolgozók mind szélesebb tömegei. A változások elérték társadalmunk életének minden szféráját. A gazdasági életben olyan intézkedések vannak folyamatban, amelyek célja a tudományos-technikai forradalom eredményeinek az alkalmazása, megvalósul az irányítás rendszerének és a gazdálkodás módszereinek a mélyreható átépítése, hogy biztosított legyen a dolgozók széles körű és reális részvétele a termeléssel összefüggő dolgok irányításában. Megelégedéssel tapasztaljuk, álláspontjukról, véleményükről, hozzáállásukról és értékelésükről. Az emberek ma valóban tisztában vannak azzal, hogy amikor az átépítésről beszélünk, akkor az ó jobb jövőjükről van szó, országunk jobb jövőjéről és, tekintettel a Szovjetunió hatalmas nemzetközi súlyára, az egész emberiség jobb jövőjéről is. Az átépítésnek tulajdonképpen ezeket az eredményeket kell elérnie. A dolgozókollektívák országunkban kezdik megérteni, hogy a legnagyobb nehézségek éppen a 12. ötéves tervidőszakra esnek. Ezekben az években kell megteremtenünk a tartalékokat a jövőre nézve és alapvető fordulatot kell elérni a gondolkodásban, a hozzáállásban, egész eljárásunkban, méghozzá anélkül, hogy a fejlődés leállna, anélkül, hogy elhalaszta- nánk a társadalmi-gazdasági és kulturális fejlesztés kitúzött feladatainak a megvalósítását. Pártunkra és egész társadalmunkra ez a nem könnyű feladat vár. Elvtársak, ez nehéz feladat. Talán túlságosan nehéz is, de mindenképpen teljesíteni kell. Ma már elmondhatjuk, hogy országunk közvéleménye a javasolt irányvonalat sajátjaként fogadta el, és az önök elvtársai szintén támogatásukról és egyetértésükről biztosították azt. A szovjet állampolgárok túlnyomó többsége nem elégszik meg a tegnapi sikerekkel, nem akar a régi módon élni, nem akar megbékélni a hiányosságokkal és a negatív jelenségekkel. Meglehet, egyeseknek megfelelt az eddigi életmód, egyesek elégedettek voltak azzal, amijük van. A társadalom egésze azonban egyértelműen az átépítést, a változásokat, a jobb irányába történő változásokat választotta. Akadnak azonban olyanok is, akik tartanak az átépítéstől. A központi bizottság politikai bizottsága tud ezekről az aggodalmakról. Nyíltan megmondom önöknek, hogy ezek nem sokkolnak és nem rémítenek meg bennünket. Ellenkezőleg, elvtársak, nagy aggodalommal, kétségekkel és bizalmatlansággal töltene el bennünket az, ha egyszeriben minden simán menne, amint mondani szokás, olajozottan. Ebben az esetben azonnal fel kellene tenni a kérdést: vajon miért van ez így. Talán azért, mert az egész dolgot nem gondoltuk át alaposan. Miért? Hiszen a mi szándékunk az, hogy lényegi változásokra kerüljön sor az élet minden területén. Ezeket a változásokat lényegükből eredően forradalmiaknak neveztem. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a változások egyaránt érintik a dolgozókollektívát, a családok érdekeit, helyzetét és sorsát, akárcsak a helyi pártszervezetek és gazdasági szervek, a tanácsok és társadalmi szervezetek, valamint az államhatalom minden összetevőjének munkáját is. Azoknak, akik még húzódoznak az építéstől, akik kivárnak és azt mondják, majd meglátják, hogy mindebből megvalósul-e valami, szeretném elmondani - meggyőződésem, hogy önök is úgy vélik - biztosan lesz ebből valami. Ennek garanciája a párt és a nép egysége, s ez ma nyilvánvaló. Az SZKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy visszafordíthatatlan előrehaladásunk a társadalom s annak valamennyi területe új minőségi szintjének az eléréséhez vezető úton. Ma beszélgettünk az Október téren a dolgozókkal. Októberhez méltó az a beszélgetés, ami ott kibontakozott. Kifejezésre jutott az az óhaj, hogy még határozottabban, aktívabban és energikusabban cselekedjünk. Ezt úgy értelmezzük, hogy népünk érdekelt abban, hogy társadalmunkban a megkezdett változások folytatódjanak. Ha a szovjet állampolgárok azt tapasztalnák, hogy a központi bizottság és a kormány megállt félúton, hogy megelégszik a félmegoldásokkal, sót, hogy valamiféle kampányszerúségre szorítkozik e rendkívül fontos feladatok teljesítése során, az társadalmunkban csalódást idézhetne elő. Most a nép őszintén helyeslóen reagált a párt felhívásaira és teljes mértékben támogatja jelenlegi politikánkat. És ez a fö dolog, elvtársak. Ez a legfontosabb előfeltétele annak, hogy helyes úton haladunk és munkánk biztosan sikeres lesz. Az idő megmutatta, hogy nagyon sok az olyan ember is, akik jól tudják, mit is jelent az átépítés. Mivel azonban tisztában vannak azzal, hogy milyen következményei lesznek, nem fogadják el. Amint mondani szokás, nem felel meg az ő szájízüknek. Mi ismerjük ezeket az embereket. Éppen azok ezek, akik a lehető legkevesebbet akarják adni a társadalomnak, s ugyanakkor a lehető legtöbbet szeretnék tőle elvenni. Már sok éve beszélünk róluk, de valójában csak most terjesztettük eléjük elvárásainkat. Ilyen emberek akadnak a munkások és a földművesek, a vezetők és az apparátusban dolgozók között is. Vannak ilyenek az értelmiség körében is. Közülük ugyanakkor többen gyorsan tudnak alkalmazkodni a változó helyzethez. Ezek jó képességű, sőt rafinált emberek. Fő törekvésük arra irányul, hogy megőrizzék a régi, a túlhaladott rendet, saját kiváltságaikat, méghozzá annak ellenére, hogy ez nem egyezik elveinkkel, törvényeinkkel, erkölcsünkkel, sem pedig jelenlegi politikánkkal. Tanúi vagyunk annak, hogy jelenleg minden fórumról egyre hangosabban sürgetik az átépítést, jóllehet a gyakorlatban különféle, méghozzá egészen jól hangzó ürügyekkel gátolni próbálják végrehajtását. Mindezt azért mondom, hogy ezek az emberek tudatosítsák: a dolgozók mindent látnak és mindenkit kellőképpen értékelnek. Az egyiket ma, a másikat valamivel később. Ezeket az embereket a társadalmi ráhatás erejével be kell vonnunk a párt kongresszusi határozatainak teljesítésére irányuló össznépi törekvésekbe. Nem fogjuk ezeket a jelenségeket lebecsülni, de nem fogjuk őket túlbecsülni sem. Ez a szovjet társadalom megújulásáért vívott harc természetes menete. Nagy tapasztalataink vannak a szocializmusért vívott küzdelemben és tudjuk, hogy a hirtelen történelmi fordulatok pillanataiban egyes emberek ügyünk iránt ugyan odaadóak, mégsem értették meg azonnal az új körülményeket, az új feladatokat, és az új hozzáállás szükségességét. így volt ez a NÉP időszakában, amikor Vlagyimir lljics Leninnek nagy erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy bebizonyítsa, elengedhetetlen az új gazdaságpolitika, s azt, hogy nem a kapitalizmusba való visszatérésről van szó, hanem a szocialista építésre való átmenet módjáról. Természetesen, más korban élünk, más történelmi feltételek közepette dolgozzuk ki és teljesítjük terveinket. Kihasználhatjuk és ki is kell használnunk Lenin tanácsait az általunk megkezdett átépítés szervezése során. Szeretném ismét elmondani, hogy SZKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, helyes úton járunk, s hogy a fejlesztés m eggyorsítását és az átépítést következetesen és határozottan fogjuk érvényesíteni. Az átépítés során társadalmunk erősödik, tapasztalatokat szerzünk, új feltételek között tanulunk dolgozni és megoldani az új feladatokat. Mások vagyunk, mint tegnap voltunk és méginkább mások, mint egy évvel ezelőtt voltunk. Minden hónap, minden egyes nap gazdagítja tapasztalatainkat és képességeinket, erőt ad ahhoz, hogy a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsításával kapcsolatos egyre növekvő feladatokat teljesíteni tudjuk. Az elmúlt napokban nagy érdeklődéssel olvastam a Lityeratur- naja Gazetában Alekszandr Gel- man ismert drámaíró jegyzeteit jelenkorunkról. Eszmefuttatását a következő szavakkal zárta: nem lehet fennhéjázóan azt kérdezni - hát tulajdonképpen mi változott, hol vannak azok a változások? Valahogy nem látok semmiféle nagy változásokat. Dolgozni kell és törekedni arra, hogy az átépítés visszafordíthatatlan jelleget öltsön. Igen, így van ez elvtársak! Ezekkel a szavakkal teljesen egyetértek. Elmondhatjuk, hogy az olyan fontos szférában, mint a gazdaság, pozitív változások történnek, igaz, nem mindenütt, nem minden irányban és nem azonos mértékben. A gazdaság számunkra a megkülönböztetett gondoskodás tárgya. Az utóbbi időben ezen a területen számos intézkedést hoztunk, amelyek magukban foglalják a tudományos-műszaki haladást, az irányítást, a gazdasági mechanizmus tökéletesítését, a termékek minőségét és az erőforrásokkal való takarékoskodást is. Itt vannak az intézkedések a mezőgazdasági-ipari komplexum további fejlesztésére. Új vágányra állítjuk át a könnyűipar, a kereskedelem, az (Folytatás a 4. oldalon)
