Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám, hétfő

ÚJ szú 3 s 1986. IX. 22. AZ ÁTÉPÍTÉS FORRADALMI VÁLTOZÁSOKAT JELENT AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN Mihail Gorbacsov beszéde a krasznodari pártaktíva értekezletén (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a krasznodari terület pártaktívájával tartott találkozóján az alábbi beszédet mondta: önök tudják, hogy most térek vissza szabadságomról. A párt központi bizottságával megálla­podtunk abban, hogy nem veszte­getem az időt és útközben elláto­gatok Kubányba és Sztavropolba, hogy találkozzak az ottani dolgo­zókkal, beszéljek az aktívával, hogy megszemléljem, miként dol­goznak itt önök, hogyan élnek és hogyan valósul meg az átépítés folyamata önöknél. A központi bizottság számára ez, elvtársak, nagyon fontos. Ez adott annak elvi jelentőségével, amit mi az átépítésnek tulajdoní­tunk, mivel ez a mi gyorsítási stra­tégiánk megvalósításához vezető út. Ennek jelentősége adott abban is, hogy a krasznodari és sztavro- poli terület feladatai és hozzájáru­lása jelentős a mi népgazdasá­gunk továbbfejlesztésében, vala­mint a társadalom további tökéle­tesítéséért folyó össznépi harc­ban, amely az SZKP XXVII. kong­resszusán kitúzött elvek alapján valósul meg. A párt központi bizottságára ér­kező tájékoztatások, a sajtóban közölt anyagok és végső soron országjáró utamon való találkozá­saim - egyebek között az itteni tegnapi és mai találkozók is - azt igazolják, hogy nálunk távolról sem mindenki tudatosítja teljes mértékben, hogy tulajdonképpen mi is az átépítés és azt sem, hogy ez miért olyannyira elengedhetet­len. Egyesek még efféle következ­tetésekre jutnak és így gondolkoz­nak: Ezt azt egész ügyet vajon nem lehetne valahogyan nyugod- tabban elintézni? Ugyan miért be­szélünk szüntelenül az átépítés­ről? Mire jó ez? Ezek, elvtársak, nem üres sza­vak. Számunkra nagyon fontos, hogy az átépítést ne beszéljük túl és ne kiabáljuk el. Számunkra az a fontos, hogy az átépítésnek visszafordíthatatlan jellege legyen és mozgásba hozza azokat az erőket, amelyek szocialista rend­szerünkben megvannak. További eszmefuttatásaim so­rán Lenin egyik mélyenszántó gondolatából szeretnék kiindulni, amely már az első olvasás során is nagy hatást tett rám. Ettől kezdve Vlagyimir lljics Lenin azon legfőbb gondolatai közé sorolom, ame­lyekből cselekedeteim és tetteim során kiindulok. Ezt a tézist sze­retném felidézni, mert az említett kérdés megértésének kulcsát is jelentheti. Lenin ezt mondta, hogy aki az általános kérdések előzetes megoldása nélkül részletkérdé­sekbe bocsátkozik, az minden lé­pésnél, még ha nem is tudatosítja ezt, belebotlik ezekbe az általános kérdésekbe. És minden egyes esetben vakon belebotlani ezekbe egyenlő azzal, hogy politikánkat a legrosszabb ingadozásra és elv- telenségre ítéljük. A hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján sürgető szükség- szerűségként merült fel a szovjet társadalom fejlesztése stratégiájá­nak kidolgozása. Az 1985 áprilisá­ban tartott plenáris ülés és az SZKP XXVII. kongresszusa napi­rendjén éppen a jelenlegi történel­mi szakaszban vívott harcunk ilyen általános kérdései szerepel­nek. Jelenleg valóban tudomá­nyos alapokon nyugvó, átgondolt, sót, úgy mondanám, alaposan át- godolt politikai irányvonalunk van - az ország társadalmi-gazdasá­gi fejlesztése meggyorsításának stratégiája. A párt maga is példát mutatott az elvszerűség és az igazságos­ság tekintetében és aktív részvé­telre szólított fel a társadalmunk­ban az új minőségéért, az általunk közösen lakott ház átépítéséért folyó küzdelemben. Hiszen, ha bármilyen gazda a saját házáról gondolkodik, min­dig arra törekszik, hogy az erő­sebb és minden szempontból ké­nyelmesebb legyen, évről évre jobb, mivel az ember is szüntele­nül fejlődik, szükségletei és a há­zával szemben támasztott köve­telményei változnak, nagyobbak és igényesebbek. Az ilyen házról azonban el kell gondolkodni, tö­rődni kell vele, közös erőfeszíté­sekkel javítani kell rajta és úgy kell átalakítani, hogy jól lehessen ben­ne élni és lélegezni. Népünket változásokra, átépí­tésre szólítottuk fel. A párt mélysé­gesen bízik népünk forradalmi szellemében és valóban forradal­mi politikát terjesztett elő társa­dalmunk fejlesztésének mostani szakaszában. Mihelyt azonban a kongresszu­son kitűztük a közös célokat, a szovjet társadalom és a szocialista építés minden területének figye- 'embe vételével konkretizálni kel­lett az általános kérdéseket. A leg­fontosabb az volt, hogy biztosítsuk a kongresszusi irányvonal megva­lósítását. Új feladatok várnak ránk, úgy mondanám, hogy ezek óriási méretűek. Jól emlékezetünkbe véstük ll­jics tanácsait: Az újszerű feladato­kat ne próbáljátok régi módon megoldani. Már szóltam erről, em­lítettem szavait és pontosan idéz­tem őt: Az új feladatokat ne igye­kezzetek megoldani régi módon, ez semmire sem vezetne. Ez az az lljicstől származó utasítás, amelyhez tartani kell magunkat közös munkánkban a szocialista építés jelenlegi időszakában. Ezért is van szükség tulajdonkép­pen az átépítésre. Élni, dolgozni, gondolkodni és cselekedni régi módon nem lehet tehát. Az átépítés nélkül nem telje­sítjük azt, amit kitűztünk, és nem oldjuk meg a párt XXVII. kong­resszusán kijelölt feladatokat. Az átépítés nem egyszeri ügy, hanem olyan folyamat, amely bi­zonyos történelmi időszakon át folytatódni fog. Jelenleg fordulato­kat hozó időszakban élünk. Or­szágunk fejlődésében most rend­kívül fontos szakaszon megy ke­resztül. A szovjet társadalom éle­tében gyors fordulat következik be. És ha mi valamennyien - Moszkvában, a köztársaságok­ban, a területeken és határterüle­teken, a dolgozókollektívákban, a párt-, a társadalmi és állami hogy fordulatra kerül sor az ország irányításában minden szinten, a szociális kérdéseket illetően. Ez a téma különösen sürgetően me­rült fel ma a Kubányban folytatott beszélgetéseim során, valamint itt, az elvtársak hozzászólásaiban is. A jelenlegi időszak fontos jel­lemzője társadalmunk élete és or­szágunk fejlesztése legsürgetőbb problémáinak széles körű nyilvá­nos és nyílt megvitatása. Ez új, teljesen új légkört terem­tett társadalmunkban. A dolgok el­bírálása a viták, olykor túlságosan viharos viták útján - amit ma itt ismét tudatosítottam a nézetek és álláspontok konfrontációja, a fejtegetések révén tulajdonkép­pen átalakulás van folyamatban az emberek gondolkodásmódjá­ban, lélektanában, abban, hogy miként fogják fel a jelenlegi idő­szak sajátosságát. A társadalomban egyre erősö­dik a küzdelem a szociális igaz­ságosság elveinek a szigorú meg­tartásáért, az erkölcsi normák megszegése ellen, a munka nélkül szerzett jövedelmek, az ittasság, az alkoholizmus és más negatív jelenségek ellen. A mi hozzáállásunkra a reális megközelítés, a nyíltság jellemző, továbbá az, hogy teljes mértékben ki akarjuk aknázni a szocializmus potenciálját, az emberekben rejlő lehetőségeket vagy, amint mon­dani szoktuk, az emberi tényezőt, s ez irányú törekvéseink ország­szerte általános egyetértésre ta­láltak. Meg szeretnem önökkel osztani azt a gondolatomat, amelyhez gyakran eljutok országunkban va­ló utazásaim és a dolgozókkal tar­tott találkozóim során, az aktívaü­léseken. Egyre erősödik bennem az a meggyőződés, hogy az em­berek most már tisztában vannak azzal: az átépítés komoly dolog. Még nemrég azt gondolták, hogy ez csak azokra fent vonatkozik: Ott kell valamit megváltoztatni te­vékenységükben. Az emberek most tudatosítják, hogy az átépí­tést az egész társadalomnak és minden állampolgárnak meg kell valósítania: el kell gondolkodniuk Mihail Gorbacsov a krasznodari határterületen tett látogatása alkal­mával számos beszélgetést folytatott az emberekkel. Felvételünkön a Nyiva szovhoz dolgozóinak körében látható. (ČSTK-felvétel) szervezetekben — mindig szem előtt tartjuk a mostani pillanat fon­tosságát, korszakos jelentőségét jövőnk és országunk szempontjá­ból, könnyebben tudatosíthatjuk mindennapi munkánk jelentőségét és megláthatjuk a nagy ügy lénye­gét még a legkisebb és leghétköz­napibb dologban is. Az átépítés folytatódik. Nap mint nap reálisan bekapcsolódnak ebbe a folyamatba a dolgozók mind szélesebb tömegei. A válto­zások elérték társadalmunk életé­nek minden szféráját. A gazdasági életben olyan in­tézkedések vannak folyamatban, amelyek célja a tudományos-tech­nikai forradalom eredményeinek az alkalmazása, megvalósul az irányítás rendszerének és a gaz­dálkodás módszereinek a mélyre­ható átépítése, hogy biztosított le­gyen a dolgozók széles körű és reális részvétele a termeléssel összefüggő dolgok irányításában. Megelégedéssel tapasztaljuk, álláspontjukról, véleményükről, hozzáállásukról és értékelésükről. Az emberek ma valóban tisztában vannak azzal, hogy amikor az áté­pítésről beszélünk, akkor az ó jobb jövőjükről van szó, országunk jobb jövőjéről és, tekintettel a Szovjet­unió hatalmas nemzetközi súlyá­ra, az egész emberiség jobb jövő­jéről is. Az átépítésnek tulajdon­képpen ezeket az eredményeket kell elérnie. A dolgozókollektívák orszá­gunkban kezdik megérteni, hogy a legnagyobb nehézségek éppen a 12. ötéves tervidőszakra esnek. Ezekben az években kell megte­remtenünk a tartalékokat a jövőre nézve és alapvető fordulatot kell elérni a gondolkodásban, a hozzá­állásban, egész eljárásunkban, méghozzá anélkül, hogy a fejlődés leállna, anélkül, hogy elhalaszta- nánk a társadalmi-gazdasági és kulturális fejlesztés kitúzött felada­tainak a megvalósítását. Pártunkra és egész társadal­munkra ez a nem könnyű feladat vár. Elvtársak, ez nehéz feladat. Talán túlságosan nehéz is, de mindenképpen teljesíteni kell. Ma már elmondhatjuk, hogy or­szágunk közvéleménye a javasolt irányvonalat sajátjaként fogadta el, és az önök elvtársai szintén támogatásukról és egyetértésük­ről biztosították azt. A szovjet állampolgárok túlnyo­mó többsége nem elégszik meg a tegnapi sikerekkel, nem akar a régi módon élni, nem akar meg­békélni a hiányosságokkal és a negatív jelenségekkel. Megle­het, egyeseknek megfelelt az ed­digi életmód, egyesek elégedettek voltak azzal, amijük van. A társa­dalom egésze azonban egyértel­műen az átépítést, a változásokat, a jobb irányába történő változáso­kat választotta. Akadnak azonban olyanok is, akik tartanak az átépí­téstől. A központi bizottság politi­kai bizottsága tud ezekről az ag­godalmakról. Nyíltan megmondom önöknek, hogy ezek nem sokkol­nak és nem rémítenek meg ben­nünket. Ellenkezőleg, elvtársak, nagy aggodalommal, kétségekkel és bizalmatlansággal töltene el bennünket az, ha egyszeriben minden simán menne, amint mon­dani szokás, olajozottan. Ebben az esetben azonnal fel kellene tenni a kérdést: vajon miért van ez így. Talán azért, mert az egész dolgot nem gondoltuk át alaposan. Miért? Hiszen a mi szándékunk az, hogy lényegi változásokra ke­rüljön sor az élet minden területén. Ezeket a változásokat lényegük­ből eredően forradalmiaknak ne­veztem. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a változások egyaránt érintik a dolgozókollektívát, a csa­ládok érdekeit, helyzetét és sor­sát, akárcsak a helyi pártszerve­zetek és gazdasági szervek, a ta­nácsok és társadalmi szervezetek, valamint az államhatalom minden összetevőjének munkáját is. Azoknak, akik még húzódoznak az építéstől, akik kivárnak és azt mondják, majd meglátják, hogy mindebből megvalósul-e valami, szeretném elmondani - meggyő­ződésem, hogy önök is úgy vélik - biztosan lesz ebből valami. En­nek garanciája a párt és a nép egysége, s ez ma nyilvánvaló. Az SZKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy visszafordíthatatlan előrehaladá­sunk a társadalom s annak vala­mennyi területe új minőségi szint­jének az eléréséhez vezető úton. Ma beszélgettünk az Október té­ren a dolgozókkal. Októberhez méltó az a beszél­getés, ami ott kibontakozott. Kife­jezésre jutott az az óhaj, hogy még határozottabban, aktívabban és energikusabban cselekedjünk. Ezt úgy értelmezzük, hogy népünk ér­dekelt abban, hogy társadalmunk­ban a megkezdett változások foly­tatódjanak. Ha a szovjet állampol­gárok azt tapasztalnák, hogy a központi bizottság és a kormány megállt félúton, hogy megelégszik a félmegoldásokkal, sót, hogy va­lamiféle kampányszerúségre szo­rítkozik e rendkívül fontos felada­tok teljesítése során, az társadal­munkban csalódást idézhetne elő. Most a nép őszintén helyeslóen reagált a párt felhívásaira és teljes mértékben támogatja jelenlegi po­litikánkat. És ez a fö dolog, elvtár­sak. Ez a legfontosabb előfeltétele annak, hogy helyes úton haladunk és munkánk biztosan sikeres lesz. Az idő megmutatta, hogy na­gyon sok az olyan ember is, akik jól tudják, mit is jelent az átépítés. Mivel azonban tisztában vannak azzal, hogy milyen következmé­nyei lesznek, nem fogadják el. Amint mondani szokás, nem felel meg az ő szájízüknek. Mi ismerjük ezeket az embere­ket. Éppen azok ezek, akik a lehe­tő legkevesebbet akarják adni a társadalomnak, s ugyanakkor a lehető legtöbbet szeretnék tőle elvenni. Már sok éve beszélünk róluk, de valójában csak most ter­jesztettük eléjük elvárásainkat. Ilyen emberek akadnak a munká­sok és a földművesek, a vezetők és az apparátusban dolgozók kö­zött is. Vannak ilyenek az értelmi­ség körében is. Közülük ugyanakkor többen gyorsan tudnak alkalmazkodni a változó helyzethez. Ezek jó ké­pességű, sőt rafinált emberek. Fő törekvésük arra irányul, hogy megőrizzék a régi, a túlhaladott rendet, saját kiváltságaikat, még­hozzá annak ellenére, hogy ez nem egyezik elveinkkel, törvénye­inkkel, erkölcsünkkel, sem pedig jelenlegi politikánkkal. Tanúi va­gyunk annak, hogy jelenleg min­den fórumról egyre hangosabban sürgetik az átépítést, jóllehet a gyakorlatban különféle, még­hozzá egészen jól hangzó ürü­gyekkel gátolni próbálják végre­hajtását. Mindezt azért mondom, hogy ezek az emberek tudatosít­sák: a dolgozók mindent látnak és mindenkit kellőképpen értékelnek. Az egyiket ma, a másikat valami­vel később. Ezeket az embereket a társadalmi ráhatás erejével be kell vonnunk a párt kongresszusi határozatainak teljesítésére irá­nyuló össznépi törekvésekbe. Nem fogjuk ezeket a jelensége­ket lebecsülni, de nem fogjuk őket túlbecsülni sem. Ez a szovjet tár­sadalom megújulásáért vívott harc természetes menete. Nagy ta­pasztalataink vannak a szocializ­musért vívott küzdelemben és tud­juk, hogy a hirtelen történelmi for­dulatok pillanataiban egyes embe­rek ügyünk iránt ugyan odaadóak, mégsem értették meg azonnal az új körülményeket, az új feladato­kat, és az új hozzáállás szüksé­gességét. így volt ez a NÉP idő­szakában, amikor Vlagyimir lljics Leninnek nagy erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy bebizo­nyítsa, elengedhetetlen az új gaz­daságpolitika, s azt, hogy nem a kapitalizmusba való visszatérés­ről van szó, hanem a szocialista építésre való átmenet módjáról. Természetesen, más korban élünk, más történelmi feltételek közepette dolgozzuk ki és teljesít­jük terveinket. Kihasználhatjuk és ki is kell használnunk Lenin taná­csait az általunk megkezdett át­építés szervezése során. Szeretném ismét elmondani, hogy SZKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, helyes úton járunk, s hogy a fejlesztés m eggyorsítását és az átépítést kö­vetkezetesen és határozottan fog­juk érvényesíteni. Az átépítés során társadalmunk erősödik, tapasztalatokat szer­zünk, új feltételek között tanulunk dolgozni és megoldani az új fel­adatokat. Mások vagyunk, mint tegnap voltunk és méginkább má­sok, mint egy évvel ezelőtt vol­tunk. Minden hónap, minden egyes nap gazdagítja tapasztala­tainkat és képességeinket, erőt ad ahhoz, hogy a társadalmi-gazda­sági fejlesztés meggyorsításával kapcsolatos egyre növekvő fel­adatokat teljesíteni tudjuk. Az elmúlt napokban nagy ér­deklődéssel olvastam a Lityeratur- naja Gazetában Alekszandr Gel- man ismert drámaíró jegyzeteit jelenkorunkról. Eszmefuttatását a következő szavakkal zárta: nem lehet fennhéjázóan azt kérdezni - hát tulajdonképpen mi változott, hol vannak azok a változások? Valahogy nem látok semmiféle nagy változásokat. Dolgozni kell és törekedni arra, hogy az átépítés visszafordíthatatlan jelleget ölt­sön. Igen, így van ez elvtársak! Ezekkel a szavakkal teljesen egyetértek. Elmondhatjuk, hogy az olyan fontos szférában, mint a gazda­ság, pozitív változások történnek, igaz, nem mindenütt, nem minden irányban és nem azonos mér­tékben. A gazdaság számunkra a meg­különböztetett gondoskodás tár­gya. Az utóbbi időben ezen a terü­leten számos intézkedést hoztunk, amelyek magukban foglalják a tu­dományos-műszaki haladást, az irányítást, a gazdasági mechaniz­mus tökéletesítését, a termékek minőségét és az erőforrásokkal való takarékoskodást is. Itt vannak az intézkedések a mezőgazdasá­gi-ipari komplexum további fej­lesztésére. Új vágányra állítjuk át a könnyűipar, a kereskedelem, az (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom