Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-08 / 185. szám, péntek

ÚJ szú 5 1986. VIII. 8. Javítani vezetők és mesterek munkáján KONKRÉT FELADATOK - ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG v A Svetlá nad Sáza- vou-i Bohemia üveggyárban ú] tipu-• sú üvegkemencét he­lyeztek üzembe ólomkristály gyártá­sára. Próbaüzemelé­se során teljes mér­tékben megfelelt a követelményeknek. Az ólomüveg effajta olvasztása világvi­szonylatban Is egye­dülálló. Felvételün­kön a vállalat két dol­gozója látható az új elektromos olvasztó- kemence előtt. (Stanislav Peška - ČTK felvétele) Döntött a legfelsőbb bíróság Az elperelt ajándék A Zvoleni járás kommunistáinak nincs sok idejük a nyár örömeit élvezni. Ezekben a napokban az iparban, a mezőgazdaságban, va­lamint más területeken is a félévi eredményeket értékelik, ami azt jelenti, hogy a vezetők a saját munkájuk eredményességét is fel­mérik. A járás dolgozói, s velük az SZLKP járási szervei mindent megtettek, a 8. ötéves terv első féléve feladatainak sikeres teljesí­téséért, amint azt a CSKP XVII. kongresszusának határozatai kitű­zik. Arra törekednek továbbra is, hogy javuljon az irányítás színvo­nala, a munkaszervezés és a munka minősége, de a kommu­nisták felelőssége is. Hogy ezt mennyiben sikerült megvalósítani, illetőleg milyen nehézségekkel küzdenek az egyes munkahelye­ken s magában a pártmunkában, arról beszélgettünk Ján Selecký- vel, a zvoleni járási pártbizottság vezető titkárával. • Mi jelenti jelenleg a legtöbb gondot a járási pártbizottság mun­kájában?- Figyelmünket elsősorban arra összpontosítjuk, hogy a gazdasági életben kitűzött feladatokat minde­nütt maradéktalanul teljesítsék: nem csupán a mennyiséget tekint­ve, hanem - sőt elsősorban - a minőség és más mutatók vonatkozásában is. Ügyelünk rá, hogy az évzáró taggyűléseken, a járási és kerületi konferenciákon s az SZLKP, valamint a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatokban kitűzött feladatok konkrét formát öltsenek, a helyi adottságoknak és feladatoknak megfelelően. Minden kommunis­tának meg kell értenie és támogat­nia kell a CSKP új, offenzív politikáját, és segítenie kell a kol­lektívák és egyének által történő következetes és felelősségteljes megvalósítását. 0 Mit mutatnak az eddigi ta­pasztalatok?- Azt, hogy eleinte nem minden alapszervezet végezte el a kong­resszus határozatainak lebontását konkrét és ellenőrizhető formá­ban. Nem mindenütt határozták meg az adott feladatok teljesítésé­ért felelős vezetők személyes fele­lősségét. Ezért kénytelenek voltunk ellátogatni néhány alapszervezet vezetőségi és tagsági gyűlésére, hogy meggyőzzük az elvtársakat: az általánosságban mozgó hatá­rozatok nem biztosítják a felada­tok teljesítését - amint azt a XVII. kongresszus határozata is hang­súlyozza. A feladatunk nem kicsi: az ötéves tervidőszakban járá­sunk ipari termelését 26 százalék­kal kell növelnünk. Egyébként megtárgyaltuk a javítás lehetősé­geit ezen a téren, s most már minden szervezet konkrét felada­tokat tűzött ki, és határidőhöz kötött határozatokat hozott. örömmel tölt el, hogy az év első öt hónapjában az ipari termelés terén a tervfeladatokat csaknem 101 százalékra, a növekedési mutatót pedig közel 109 százalék­ra teljesítettük. De a legörvendete- sebb, hogy az ország legnagyobb fafeldolgozó üzeme, a Bučina is teljesítette az év első öt hónapjá­nak a tervfeladatait, s adottak a feltételek, hogy az éves tervet is teljesíti. 0 Vannak azonban lemarado­zó üzemek is. Véleménye szerint az ott dolgozó kommunisták ma­guk is képesek megbirkózni a ne­hézségekkel, vagy a felettes szer­vek segítségére szorulnak?- Erre a kérdésre egyértelmű a válasz: ha nem volnának nehéz­ségek a szállítói-megrendelői' kapcsolatokban, a kommunisták szinte mindenütt megoldanák a problémákat is. Továbbra is érezhető hiány mutatkozik azon­ban - különösen az ipari üzemek­ben - alkatrészekből: a partner­vállalatok késnek a szállítással. Ezeknek a nehézségeknek a le­gyűrésében gyakran nekünk - a járási pártbizottságnak - is segítenünk kell. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gazdasági vezetők feladatait mi fogjuk teljesí­teni, köztük olyanokét, akik a kö­zelmúltig a legkisebb, mondhat­nám banális problémákkal is hoz­zánk fordultak segítségért. A sür­gős esetekben természetesen se­gítünk, ám néhány gazdasági ve­zetőnek önkritikusabbnak kell lennie. • Ezzel egyet lehet érteni. Tud­na néhány konkrét példát említeni, amikor a szállítási határidő be nem tartása problémát okozott?- Hogyne: a Zvoleni Vasúti Ja­vító üzemben és Gépgyárban példá­ul nehézségek vannak a terv teljesí­tésével, mert valamennyi moz­donytípushoz későn kapják meg a kívánt alkatrészeket. Hasonló a helyzet a LlAZ-ban is: itt az a legbosszantóbb, hogy éppen a leányvállalatok nem teljesítik kötelezettségeiket az anyaválla­lattal szemben. Másik példa: ho­gyan tudná a Kovohron termelő szövetkezet gépkocsijavitó részle­ge idejében és jó minőségben elvégezni a javításokat, ha már hosszabb ideje pótalkatrészgon­dokkal küzd? Hogy a külföldi márkájú gépkocsikhoz kevés a pótalkatrész, azt még megérti az ember, de hogyan fordulhat ugyan­ez elő hazai gépkocsik esetében? Lehet, hogy a Termelőszövetke­zetek Szlovákiai Szövetségében az elvtársak határozottabb fellé­pésére lenne szükség az alkatré­szeket szállító Mototechnával szemben. A Krupinái Nehézgép­gyárban szintén alkatrészszállí­tással vannak bajok, pedig a part­nerek ugyanahhoz a termelési­gazdasági egységhez tartoznak! 0 ön szerint a tervezésben van a hiba?- Természetesen. Hiába pró­bálja biztosítani egy vállalat szer­ződésekké1 az alkatrészeket, ha végül mégiscsak későn érkeznek. Ezt a minőség is megsínyli. Ha az említett problémák nem fordulná­nak eló, gazdasági téren nekünk is sokkal kevesebb tennivalónk len­ne. A mesterek, múszakvezetók és a dolgozók joggal kérdezhetik, mikor lesz végre rend a tervezés­ben, különösen középszinten? Er­re a problémára, illetve a javulás szükségességére a XVII. párt- kongresszuson Gustáv Husák elv­társ is utalt. • A probléma kapcsán térjünk még vissza a Bučinához. Az ott tapasztalható pozitív változás kö- szönhetó-e a főigazgatóságnak is?- Igen. A vezérigazgatóság tag­jai részt vettek a különböző üzemi aktívákon és felméréseken. Saját szemükkel győződhettek meg ró­la, hogy nem elég mechanikusan lebontani a tervet, a lehetőségek alapos ismerete nélkül. Reméljük, a vezérigazgatóság továbbra is segít. A vállalat dolgozói ugyan önfeláldozóak, de a jó munkához megfelelő feltételekre van szük­ség, s ezeket az üzem vezetősége nem tudja mindig biztosítani. • Mint említette, a CSKP XVII. kongresszusa új, offenzív politikát tűzött ki gazdasági téren. Hogyan járnak el azokkal a tisztségvise­lőkkel szemben, akik nem teljesítik ezeket a feladatokat?- Azon elv szerint, hogy minél magasabb a tisztség, annál na­gyobb a felelősség. A vezetőktől megköveteljük a következetessé­get, és az igényességet mind másokkal, mind önmagukkal szemben. S a példamutatást a magánéletben és a pártmunká­ban. A pártban nem tűrjük a két­színű embereket. Azokat, akik megsértik a pártélet lenini normáit, keményen megbíráljuk, s ha a kri­tika nem segít, tekintet nélkül érdemeikre és múltjukra, leváltjuk őket a vezetői posztról. • Említene erre példát is?- A Raj vállalatnál nem tudtak javítani a helyzeten, hosszú éve­kig egy helyen topogtak. Figyel­men kívül hagyták, hogy a járási székhely rohamos fejlődése meg­követeli a szolgáltatások dinami­kusabb fejlődését is. Az utóbbi időben a vállalat nem teljesítette a tervet, s a bevételek jelentős részben az alkoholeladásból szár­maztak. A VZOR elnökének más hibái voltak: nem viselkedett kom­munistához méltóan, joggal bírál­ták az emberek. Viselkedése szöges ellentétben állt a CSKP KB Elnöksége 1983 februári levelében foglalt követelményekkel. Mindkét vezetőt leváltottuk, és pártbünte­tést kaptak. A Hontianske Morav- ce-i Efsz pártalapszervezetének elnöke ugyan megmaradt pozíció­jában, de mivel a taggyűléseken elhangzott bírálatokra késve rea­gált, szintén pártbüntetést kapott. A Dubovéi Efsz vezetőségének kommunistái a párt vezető szere­pének elvét sértették meg, s a ja­vadalmazásban is hibákat követ­tek el, ezért kaptak pártbüntetést. Nekünk azonban elsősorban nem a büntetés a feladatunk, hanem az, hogy nyílt és elvtársi kritikával megelőzzük a hibákat. Nem tolerálhatjuk a vezetők hibáit, hozzá nem értését, erkölcsi kilen­géseit. Nem szeretnénk, ha a pár­tonkívüliek ujjal mutogatnának rá­juk, mondván: látják, ó kommunis­ta, tehát azt csinál, amit akar. Nem lehet kockáztatni az emberek bi­zalmát. A törvényeknek és az erkölcsi normáknak a kommunis­tákra kétszeresen is kötelezőknek kell lenniük. 0 S hogyan állnak idó dolgá­ban az apparátus dolgozói? Nin­csenek túlterhelve az adminisztrá­ciós munkával? Elég idejük marad arra, hogy az alapszervezetek gyűléseit látogassák?- Sajnos, a túlburjánzó admi­nisztráció minket sem kerül el, dolgozóink is sok időt töltenek jelentések írásával, statisztikák készítésével. Mindemellett kötele­ző érvényűnek érezzük azt a gya­korlatot, hogy minden politikai dolgozó köteles havonta legkeve­sebb öt tagsági vagy pártbizottsá­gi gyűlésen részt venni az alap­szervezeteknél, az instruktorok­nak, osztályvezetőknek pedig leg­alább hét gyűlésen kell részt venniük. Igaz, pusztán a jelenlé­tük, aláírásuk a jelenléti íven nem elegendő. Kötelességük tájékoz­tatni a járási titkárt az illető alap­szervezet problémáiról, a gyűlé­sen való részvétel arányáról és az illető üzem pártszervezetében ura'kodó légkörről. Ügyelünk rá, hogy a pártgyúlések sehol se legyenek formálisak. 0 Mit szeretne végezetül hoz­zátenni a beszélgetéshez?- Annyit, hogy a feladatok telje­sítése mindenütt a kádereken mú­lik. Mi is alaposan felkészülünk a gazdasági vezetőkkel és a nó­menklatúr káderekkel való, a komplex értékelés alkalmából sorra kerülő beszélgetésre. Min­denki olyan konkrét feladatot kap, amely nem csupán a terv egyenle­tes teljesítését fogja célozni; kije­lölésekor a minőségi és egyéb mutatók teljesítését figyelembe fogják venni. A feladatok teljesíté­sét egy év múlva ellenőrizzük, s azoknál, akik ígéretüket nem váltották valóra, s a vállalatnál vagy üzemben nem történt javu­lás, levonjuk a megfelelő követ­keztetéseket. Egyébként szeret­ném hangsúlyozni, hogy dolgozó­ink túlnyomó többsége sajátjának érzi a CSKP XVII. kongresszusá­nak programját, s az emberek készek rá, hogy mindent megte­gyenek a kongresszus által kitű­zött feladatok teljesítéséért. 0 Köszönöm a beszélgetést. Bátori János Az öröklés és a hagyatéki eljárás egyik legfontosabb kérdé­se természetesen az, hogy van-e mit örökölni, volt-e az örökhagyó­nak vagyona, s ha igen, min osztozkodhatnak az örökösök. Mi­vel a legfontosabb tanú - az örökhagyó - aki a legilletékesebb lenne a hagyaték meghatározásá­ban már nem tanúskodhat, az örökösök egymásnak ellentmondó állításaiból nemegyszer évekig tartó, késhegyre menő viták szü­letnek. Ezeknek a tényállás felde­rítése szempontjából és gyakran jogilag is bonyolult vitáknak eldön­tése olykor meghaladja a közjegy- zőség lehetőségeit. Ilyenkor uta­sítja az egymással szemben álló örökösöket arra, hogy a bíróságot kérjék fel a vitás kérdés rendezé­sére. Ez történt a következő eset­ben is. A felperes azzal fordul az L-i járásbíróságra, ítéletében ál­lapítsa meg, hogy a Őkoda sze­mélygépkocsi nem tartozik a ha­gyatékba, mert ő és a felesége még az örökhagyó életében tulaj­donjogot szerzett rá. A bírósági eljárás során elhangzott tanúvallo­másokból kiderült, hogy az örök­hagyó, a felperes édesapja a taka­rékpénztárban egy csekket állíta­tott ki a gépkocsi vételárára és ezt átadta a fiának azzal, hogy válasz- sza ki és vásárolja meg az autót, így a számlán és a forgalmi engedélyen is a felperes neve szerepelt. Nem sokkal később a fiú megnősült. Az esküvőn az édesapja átadta neki a személy- gépkocsi kulcsait azzal, hogy a fi­atalok nászajándékba kapják az autót. A jogvita rendezését nyilván bonyolította az, hogy a személy- gépkocsit az örökhagyó vitte haza a Mototechnából, s a fia esküvője után is ó használta. A járásbíróság úgy döntött, hogy a személygépkocsi tulajdo­nosa a felperes és felesége. A döntést azzal indokolta, hogy a személygépkocsit a felperes és az édesapja együtt vásárolták, hogy a számla és a forgalmi engedély a felperes nevére szól, s hogy az autókulcs átadásával az esküvőn ajándékozási szerződés jött létre. A magukat kisemmizettnek érző örökösök megfellebbezték az íté­letet. És megszületett a második döntés - a személygépkocsi a ha­gyatékba tartozik, vagyis a tulaj­donosa az örökhagyó volt. A dön­tés indoklása szerint jogilag lé­nyegtelen, kinek a nevére szól a számla és a forgalmi engedély. A fellebbezési bíróság lényeges­nek tartotta, hogy a személygép­kocsit nem a felperes, hanem az édesapja használta. Nem ismerte el az ajándékozási szerződés ér­vényességét sem, mondván, hogy az ajándékozó csak a- kulcsokat adta át a megajándékozott kezébe és nem az autót, márpedig a kul­csok csupán tartozékai az autó­nak. Az érvényes ajándékozáshoz nézete szerint vagy kézből kézbe való átadásra vagy - ennek hiá­nyában - írásbeli szerződésre lett volna szükség. A legfelsőbb bíróság szeren­csére nem értelmezte így az átadást, hiszen ez a gyakorlati életben megvalósíthatatlan lenne. Gondoljuk csak el, milyen körül­ményesen zajlana le, mennyi erót és ügyességet kívánna meg egy autó, motorkerékpár vagy akár mosógép ajándékozása, eladása. A törvény sem szól a „kézből kézbe“ való átadásról, csak a „dolog átadásáról és átvételé­ről“. A legfelsőbb bíróság elismer­te ugyan, hogy az ajándék átadá­sa általában kézből kézbe történik (virág, könyv, pénz esetében ez nem okoz gondot), de rámutatott arra is, hogy az egyes esetek konkrét körülményei nem zárják ki az átadás más módját sem, pl. a dolog egy olyan tartozékának- mondjuk az autó kulcsainak- átadásával, amely lehetővé teszi a dolog fölötti tényleges uralom megszerzését és előfeltétele egy­ben a használatának is (az átadás valamennyi módjának felsorolásá­ra természetesen a legfelsőbb bíróság sem vállalkozhatott). A legfelsőbb bíróság egyben kifogásolta, az ügyben eljáró bíró­ságok nem foglalkoztak azzal, hogy a felperes már korábban- vásárlással - is megszerezhette a személygépkocsi tulajdonát, hi­szen az örökhagyó pénzt is aján­dékozhatott neki, s ha a felperes a saját nevében járt el a Mototech- nában, a saját nevében kötötte meg az adásvételi szerződést, akkor a személygépkocsi tulajdo­nát már a Mototechnától történő átvétellel megszerezte. (m-n.) A Žateci Komlótermesztési Kutatóintézetben burmai szakemberek is dolgoznak. Megismerkednek a komlótermesztéssel, a növényvédelemmel és növénynemesítési módszerekkel. Felvételünkön Zdenék Petrlík (jobb olda­lon) azokkal a komlófajtákkal ismerteti meg a burmai vendégeket, amelyek trópusi éghajlati viszonyok között is termeszthetők (Michal Krumphamzl - ČSTK felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom