Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-08 / 185. szám, péntek
Köztulajdon, jutalom és csirkecomb Egy járás népi ellenőreinek tapasztalatai a népművelésben és az oktatásügyben Nemrégiben bepillantást nyerhettem a Rozsnyói (Rožňava) járás népi ellenőreinek munkájába, amelyet a felépítmény intézményeiben végeztek. Két ellenőrzés jegyzőkönyveit lapozhattam át. Az egyik esetben a nemzeti bizottságok költségvetéséből gazdálkodó művelődési házakban a közvagyon állapotát, a pénzügyi gazdálkodás, a munkszerzódések és a tűzvédelmi előírások betartását vizsgálták. A másik esetben néhány alapiskolában a bérezést, a bérkeret felhasználását ellenőrizték. Mindkétszer meghatározta az ellenőrzés gyakorlatát a CSKP KB Elnöksége Levelének a szelleme, amelyben felhívták a párt- szervezetek, a kommunisták és minden dolgozó figyelmét a negatív jelenségek, és a visszaélések elleni közös fellépés fontosságára. A nemrég megtartott választások után a rozsnyói járási népi ellenőrző bizottság elnöki tisztjébe Dr. Mária Nagyová került. Bár ezeket az ellenőrzéseket még 1985-ben tartották, mint az ellenőrző apparátus régi dolgozója minden részletét alaposan ismeri. Tájékoztatása szerint a négy művelődési ház és a járási nemzeti bizottság kulturális szakosztályának gazdálkodását vizsgáló akciójuk során nem tártak fel negatív jelenségeket. A könyvelésben előforduló apró fegyelmezetlenségekre felhívták az illetékesek figyelmét, és az eltávolításukat azóta ellenőrizték. A legnagyobb gondot a rozsnyói városi művelődési házhoz tartozó művelődési otthonok karbantartása, üzemeltetése okozza. Azóta a hiányzó összeget a járási szervek előteremtették, s már folyik a városi művelődési ház tatarozása és belső átépítése. Ezt megelőzően utoljára 1973-ban tartottak ehhez hasonló átfogó ellenőrzést, s az akkori helyzethez képest gyökeres javulás tapasztalható. A kilenc oktatási intézmény béralapja felhasználásának ellenőrzése során már olyan visszásságokat is feltártak, amelyek az illetékesek önmagukkal szembeni toleráns eljárásának következményei voltak. Az 1984—85-ös tanév elsó felében a tervezettnél 5 személlyel többen dolgoztak a járási nemzeti bizottság oktatási szakosztályának irányítása alá tartozó intézményekben. A bérkeretet 171 ezer koronával lépték túl. A helyzet a második félévben a létszámot tekintve javult ugyan, hiszen csak 1 dolgozóval volt több, a béralapot viszont 526 ezerrel lépték túl. Az indoklásban az előző esztendei jutalmak akkori kifizetése szerepelt. Ezzel kapcsolatos egy igen érdekes megállapítás is, mely szerint a rozsnyói járásban az oktatásügyben kifizetett jutalmak aránya a bérekhez képest 5,5 százalék volt, ami alatta marad a 7,3 százalékos kerületi átlagnak. A bérkeret túllépését illetően a népi ellenőrök megállapították, hogy a fő okot az elégtelen bérgazdálkodásban, a takarékosság és a teljesítmény szerinti bérezés következetlen megvalósításában látták. Néhány esetben előfordult, hogy az ellenőrzött iskolák igazgatói éppen a bérgazdálkodásban elkövetett hibák okán a saját jutalmukat teljes összegben érdemtelenül vették fel. Ezért a népi ellenőrök pontosan meghatározták a jutalmak utólagos százalékos csökkentését, az érintettek által nem teljesített mutatók alapján. Fontos területe a népi ellenőrzésnek a járási szervhez érkező lakossági panaszlevelek kivizsgálása. Az elmúlt időszakban a kulturális és oktatási szférában tapasztalt hiányosságokra három levélben hívták fel a népi ellenőrök figyelmét. Az egyik bratislavai levélíró a Predná Hora melletti üdülőövezetben tapasztalt lelketlenségekre figyelmeztetett. Az ott gazdálkodó szövetkezet dolgozói körültekintés nélkül végzik munkájukat, s így sok fát tönkretettek. A levélben észrevételezett hibákat ugyan már nem sikerült helyrehozni, de az ellenőrök beavatkozása után a kifogásolt dolgok már nem ismétlődtek meg. A forradalmi hagyományok ápolására hívta fel a figyelmet az a levél, amelyben egy betliari lakos egy partizánemlékmú felállítását kérte. A faluból sokan részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben, s valószínű, hogy a panaszlevélben közölt kívánság a mostani választási időszakban megvalósul, amihez természetesen a falu polgárainak társadalmi munkájára is szükség lesz. A végére hagyott levél azonban más jellegű. Nem szeretném, ha az olvasók másképpen értékelnék, mint ahogy azt a feltárt tény erkölcsi kártékonysága sugallja. Névtelen levél érkezett, melyben az írás alapján feltételezetten idősebb asszony arról ír, hogy az egyik iskola étkezdéjének alkalmazottai naponta megrakott tásHány nyelv van a világon Az erről szóló számadatok jobbára becsléseken alapulnak, ezek pedig gyakran igen hozzávetőlegesek, és ezért nagyon különbözőek. Egyesek kétezer, mások háromezer különböző nyelvről beszélnek. Az új kutatási eredmények tanúsága szerint azonban ezek a becslések túl alacsonyak. A nyelvészet és a kommunikáció tudománya kézikönyvének első kötetében G. F. és B. Meyer ötezerhatszázötvenegy jelenleg ismert nyelvet említ. Ezek között azonban ezernégyszáz olyan nyelv szerepel, amelyről még nem sikerült egyértelműen kimutatni, hogy a helyi dialektusoktól eltérő önálló nyelv, vagy pedig már kihalófélben van - mint például kétszázötven ausztráliai vagy több indiai nyelv. A tudósok nagy erőfeszítése ellenére az összes nyelv több mint háromnegyed részét még nem foglalták írásba és törvényesített normája sincs. Emiatt is nehéz megkülönböztetni a helyi dialektusokat az önálló nyelvektől. G. Gy. kákkal hagyják el az étkezde épületét. Bár a névtelen levél eleve gyanakvással töltötte el az ellenőröket, a közbiztonsági testület egyik felelős dolgozója kíséretében váratlanul kiszálltak a helyszínre. A névtelen levélben megadott időben szúrópróbaszerűen megvizsgálták az étkezde vezetőjének bevásárló táskáját, s abban két liter tejet, kenyeret, két darab csirkecombot találtak. Mivel aznap az étkezde étrendjén tejeskávé, bableves és csirke paprikás szerepelt, s az étkezde vezetője érvényes bolti számlát nem tudott felmutatni, joggal feltételezték, hogy ezt az árut a gyerekeknek szánt adagból „csípte el“. Ennek megfelelően az oktatásügy járási szintű irányítói elrendelték, hogy minden iskolai étkezde dolgozójának tilos vásárolt élelmiszereket a munkahelyére vinni. Ezenkívül csak átlátszó, minden esetben elsó pillantásra áttekinthető táskákkal járhatnak a munkahelyükre. Ha most azt is leírom, hogy az eset során megtalált élelmiszerek értéke nem érte el a harminc koronát, talán olyan olvasó is akad, aki bosszúsan legyint. Csakhogy mindez akkor lesz jelentős üggyé, amikor bennünket érint. Azt pedig ki tagadná, hogy gyermeke iskolájának étkezdéjével kapcsolatban olykor ne hallana hasonlókat. Az eset társadalmi veszélyességének mértékét nem az eltulajdonított élelmiszerek értéke adja, hanem a tett erkölcsi negatívuma. Végül is gondoljuk át: a gyerekek amúgy is eléggé rend- szertelen táplálkozását javítandó iskolai étkeztetésben követték el. Azt sem tudom, hogy adott esetben hány étkezde dolgozóinak táskájában találnának a véletlenszerűen megjelenő ellenőrök ilyen ,, nyersanyag-maradékokat' ‘. Elgondolkodtató, hogy az effajta esetek miért csak akkor foglalkoztatnak bennünket, ha közvetlenül a mi zsebünket és gyermekünk táplálkozását érintik. Ugyanakkor a névtelen levél is furcsa szerepet kapott ebben az ügyben. Bár nem hivatalosan bizonyított módon, de a népi ellenőrök megtudták, hogy olyan személy írta, aki évekig a konyha személyzetéhez tartozott, s a véletlen hozta úgy, hogy az, akinek ártani akart, időközben elment. Az eset általánosságait erősíti meg, hogy az étkezde új vezetője ugyanazt a közösségellenes tettet követte el, mint elődje. Ennek feltárásához azonban miért kell a személyes bosszúból íródott névtelen levél? Miért nem lehet a képviselő testületek, a falugyűlések, a szülői értekezletek vagy a szülők és iskolabarátok szövetségének gyűlésein erről nyíltan szólni? A bizonyítékok hiányoznak? Lehet, de a rendszeres figyelem és tudatosított, váratlanságából adódóan minden órában várható társadalmi ellenőrzés is megfékezheti az ilyen iskolai étkezdék konyhájában - és nemcsak ott - garázdálkodó szarkákat DUSZA ISTVÁN A valódiság pecsétjével Dávid Teréz nyolcvanéves Dávid Teréz nemzetiségi díjas írónk, a csehszlovákiai magyar dráma- és prózaírás egyik ismert és népszerű képviselője születésének 80. évfordulóját ünnepli. Drámaírással már a második világháború előtt kísérletezett, de első feltűnést keltő művét (Lidérc- fény) csak a felszabadulás után, 1958-ban mutatták be Bratislavában. Már ebben az alkotásában is jól felfedezhetők az írónő alkotói erényei: az érdekfeszítő drámai konfliktusok kialakítása és a párbeszédek hiteles és érdekes bonyolítása. Még ugyanebben az évben mutatták be Komáromban (Komárno) a Dódi címú drámáját, amelyet népszerűsége miatt hosz- szú évekig játszottak hivatásos színházak és műkedvelő társulatok is. Drámáiban Dávid Teréz Gyökeres György felvétele főként erkölcsi kérdéseket vet fel, a házasság konfliktusait, az értelem és érzelem egyensúlyának a keresését ábrázolja. A házasélet bonyodalmait mutatja be a Bölcs Johanna és A fekete bárány című drámai műve is. Társadalmi elkötelezettségre és háborúellenes magatartásra jó példát szolgáltat a Vidor család című színmüve; filozófiai témákat boncolgató és alapvető sorskérdéseket taglaló drámai műve Az Asszony és a Halál. A szerző alakteremtó erejével, ügyes cselekményvezetésével komoly hatást is el tud érni. Dávid Teréz drámái általában gyakran tartalmaznak hatáskeltő váratlan eseményeket, darabjainak fő eszméi azonban mélyen humanista és sorsvállaló magatartást képviselnek. Ezek az eszmék akkor képesek hatni művészi erővel, ha nem érződik rajtuk túlságosan, hogy az író az eszmékhez kereste az eseményszálakat. Több drámáját szlovák és cseh színházak is műsorukra tűzték. Prózai műveinek sorát a Kísértetek múzeuma című (1964) elbeszéléskötettel nyitja. A kritika és az irodalmi közvélemény azonban a Kásahegy címú (1966) regényére figyelt fel igazán. Ez a sajátságos keretmegoldást alkalmazó szatirikus mű (a főhősnek sok kérdésből álló káderlapot kell kitöltenie, mellyel kapcsolatban felmerülnek életének legfontosabb eseményei) Közép-Európa néhány évtizedes, megpróbáltatásokkal teli történetét is bemutatja, s nem lehet kétséges, hogy a humorral fűszerezett történet önéletrajzi ihletésű. A kérdőív kitöltése egy ember életének kálváriájáról és a nemzetiségi sorban élők változatos történelméről ad számot. Ebben a műben Dávid Teréz kigúnyolja a társadalmi életben megnyilvánuló bürokráciát és formalizmust, de az a kérdés is hangsúlyt kap, hogy különféle korszakokban és időszakokban, más emberi viszonyok és vonatkozások között a sodródó ember mennyire tudja megőrizni saját egyéniségének lényegét. Az írónő színjátékainak egy részét különböző változtatásokkal szépprózai művek formájában is feldolgozta. Valójában így keletkeztek legsikeresebb ifjúsági regényei: az Ifjúságból elégtelen (1970) és az Időzített boldogság (1973). E prózai művei is azt bizonyítják, hogy Dávid Teréz tapasztalt író és érti az ifjúság problémáit, ha a lélektani mélységet és hitelességet sokszor nem is érezzük a cselekmény mögött. A könnyed hangnem és a szatirikus ábrázolásmód az olvasmányosság szempontjából figyelemre méltó stilisztikai értéket jelent. Alakjai és müveinek cselekménye mögé általában kellő társadalmi hátteret rajzol. Szatirikus műve a rövid karcolatokat és humoreszkeket tartalmazó Látomások címú (1974) kötete, amelyről kevés jót tudott mondani a kritika. 1982-ben Mesélő nemzedék címmel jelent meg az írónő emlékező prózai írásainak gyűjteménye, amely egy családi és nemzedéki krónika kiválasztott részének megörökítésével a történelmi események valóságát is adja. Egy szemtanú elfogult, mesélő kedvű, mégis a tárgyszerűséghez ragaszkodó, történelmileg hű vallomását tükrözik. Az írói életrajz tényanyaga dokumentatív jellegű, mely jórészt regényesített, s ezáltal hozza létre az emlékező elbeszélő dokumentatív prózai műfajú alkotást. Elbeszélő műveinek legnagyobb erénye a párbeszédekben történő cselekménybonyolítás, a szellemes és egyben szatirikus látás- és ábrázolásmód, mely a kritika részéről több figyelmet és megbecsülést érdemelne. Dávid Teréz írói pályája nem mutat töretlen fejlődést és egyértelműen emelkedő ívet, sokszor nem is produkált csillogó eredményeket, de műveit mindig a valódiság pecsétjével hitelesítette, mert alkotói tudata nem is annyira az érvényesülési lehetőségekre figyelt, mint inkább a valóságra, és arra, hogy mindig a közelében maradjon. Irodalomkritikánk Dávid Teréz műveinek összefoglaló értékelésével még adósunk. Úgy gondoljuk, hogy elégtételt eddigi életművének komplex elemzésével és felmérésével adhatna, elsősorban azért, mert amit az írónő hozzátesz a háborúellenesség és a humanitás kérdésköréhez, azzal nemcsak az irodalom, hanem az igazság is gyarapodik. ALABÁN FERENC Brecht-ház Berlinben Dúdor István: Aratás után Bertolt Brecht születésének 80. évfordulóján, 1978-ban nyitották meg századunk nagy drámaírójának emlékházát a berlini Chaussee utca 125. szám alatt. Itt volt Brecht utolsó lakhelye. A ház ma Berlin egyik legnépszerűbb kulturális központja. A berlini állami szervek az NDK Kulturális Minisztériumának támogatásával rendbe hozatták a környező épületeket is. Ezek - Brecht és felesége, Helene Weigel színésznő egykori lakásával együtt most olyan intézmény-együttest képeznek, ahol a művelődés, kul- turálódás és a szórakozás számos válfajára van lehetősége a betérő látogatónak. A Brecht-múzeum mellett egy könyvesbolt is a vendégek rendelkezésére áll, ahol az író műveinek nagy választékát kínálják kötetekben és hanglemezeken. A ház pincéjében kedélyes éttermet rendeztek be. A Bécsi Konyha vendéglőben olyan ételféléket kínálnak, amilyeneket annak idején az osztrák származású Helene Weigel kínált vendégeinek. Egyéni látogatók és turistacsoportok az év minden szakában ellátogatnak ide. A ház sohasem üres. Ha nem turisták járják végig kiállításait, akkor filmbemutatókat tartanak vagy egyéb rendezvényeket kínálnak. Itt rendezik meg minden évben a Brecht Napokat. Néhány jellemző tematika az utóbbi évekből: Brecht és a marxizmus, Brecht a fejlődő világban, Brecht a szocialista országokban. Az előadások, a felszólalások szövegét, a vitaanyagot rendszerint több idegen nyelven is kiadják. Ha már kiadványáról van szó, itt kell megemlíteni a Brecht-ház Notate című, világszerte terjesztett információs lapját, amely eddig már számos Brecht-mú első nyomatával lepte meg az olvasókat. A lap népszerű sorozata: a Brecht-tanulmányok, amely a kutatók munkáival ismerteti meg az érdeklődőket. Ezt a rovatot az időközben megalakult Brecht- kutatók Munkaközössége gondozza. Kiállítások egész sora adózik a marxista forradalmár író emlékének. Különösen nagy siker a Változtasd meg a világot: rászorul! című művészeti kiállítás, amelyet az NDK Művészeti Akadémiájának munkatársai és a Brecht-ház kutatói állítottak össze. Az anyag Brecht pályájáról, munkásságáról mutat be érdekes dokumentumokat. A diákság -számára készült az É'.et-Alkotás-Kor című kiállítás, ez egyben iskolai tananyag is. (B) ÚJ SZÚ 6 1986. VIII. 8.
