Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-29 / 203. szám, péntek
ÚJ szó 6 1986. VIII. 29. Ahol nem volt vakáció Szeretnénk még több tanuló érdeklődését fölkelteni - mondja az igazgató itt látható felszerelésben nem gyönyörködni akarunk, hanem szeretnénk azt ipari tévélánc segítségével is hatékonyabban oktatni. Ehhez pedig a tananyaghoz kapcsolódó szakfilmek, videoprogramok kellenek. Szeretnénk, ha az iskolánk módszertani központ is lehetne, ahol különböző szakmai programokat szerveznénk, s készítenénk videokazettán. Célunk, hogy kiépítsük a biotechnológiai tudo- mányos-technikai információs központot, amely nemcsak a szakemberek nevelését, hanem közvetlenül a mezőgazdasági termelést is segítené. , Az igazgató elmondta, minden feltételük megvan ahhoz, hogy magyar osztályt nyissanak a magnemesítő szakon is. így minden bizonnyal többen jelentkeznek majd a Bodrogközből Szólőskére. Mielőtt elbúcsúzunk, még egyszer benyitok a tanterembe. A magamfajta véndiáknak hiányzik a kréta, a törlőrongy, de a beszélgetések után már valahogy más szemmel nézegetem a helyükbe lépő írásvetítőt, a tévéket, a vezér- lőasztalt és a korszerű oktatás egyéb kellékeit, amelyek remélhetően minél hamarabb, s mind több iskolában, járulnak hozzá ahhoz, hogy fiaink, leányaink tudásban, szakmai felkészültségben különbek legyenek apjuknál. SZILVÁSSY JÓZSEF Ján Koniarek: A Felkelés hangja (1944) Lépéselőnyben A számítógép már nem „ördögmasina“- Hozzánk bármelyik munkanapon jöhet, nyáron is talál itt diákokat - felelte érdeklődésemre válaszolva a telefonba az igazgató. így is volt. Találkoztunk tanulókkal a Szőlóskei (Vinicky) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben, csakhát valamennyiüknek sietős volt a dolga. Péntek volt, kora délután, és kánikulai hőség. Egész héten kint dolgoztak a földeken, most már szeretnének hazamenni, megpihenni. Szentand- rássy Gábor, Hárs- kútra (Lipovník), Balogh Erzsébet pedig Királyhelmecre (Kráľovský Chlmec) siet. Sorolják tőmondatokban, mit csináltak a héten, de közben sűrűn tekint- getnek - a vasút felé. Hajdú Jenő szakoktató nyugtat meg bennünket, hogy ö ráér, ám még mielőtt az iskoláról beszélne, fejcsóválva Hajdú Jenő mondja, szép dolog tantermet és végső soron fontos is ez a nyári idénymunka, de azért el kellene gondolkozni azon, helyes-e, hogy ezek a tanulók többékevésbé kötelezően töltenek itt el egy hónapot a vakációból, tehát kevesebb idejük jut a pihenésre, mint á többi diáktársuknak. Egyébként, mint más hasonló iskolában, a szakoktatók itt is csupán egy hónapos szabadságot kapnak. Széttárja a karját:- Elnézést, hogy mindjárt gondokról beszélek, de ez kikívánkozott belőlem. Erről a bizonyos fokú kettősségről egyébként már az illetékes szervek képviselőivel is beszélgettem. Tudom, sok mindent mérlegelni kell, így hát nem könnyű igazságot tenni abban a kérdésben, hogy kiknek jár a kéthónapos vakáció. A főmester rövid sétára hív a 40 hektáros tangazdaságban, majd kerestünk egy árnyékos dombot, s innen mutatja a megművelt földeket, a sportpályákat, az épülő tornatermet, s az iskolai étkezdét is. Az iskolának jelenleg 250 tanulója van. A szlovák és a magyar osztályok száma többször változott, jelenleg a növénytermesztést oktatják magyarul is. Belépünk a tantermekbe, s perceken át nem tudunk felocsúdni a csodálkozástól. Hajdú Jenő nyilván már jól ismeri ezt a hatást, hiszen itt gyakoriak a vendégek.- Célunk az, hogy valóban korszerű eszközökkel neveljünk. Igazgatónk és a többi oktató is szívügyének tartja, hogy lehetőleg mindent beszerezzen, ami hazánkban a színvonalas oktató- nevelő munkához kapható. A katedrán amolyan vezérlőpult, mindenféle gombokkal oldalt színes tévék. A belső ipari tévélánc segítségével és az oktatást segítő videoprogramokkal teszik korszerűvé és hatékonnyá az oktatást. Itt rövidesen az igazgatónak nem is kell bejönnie az osztályba ahhoz, hogy meghallgassa, értékelje a tanítási órát. Csak megnyomja az asztalán a megfelelő gombot, s máris nyomon követheti a tanítást. Kísérőm folytatja:- Az oktatás, a vetítések során bemutatott gépek egy része persze ma még nem nagyon található meg a mezőgazdasági üzemekben. Ott még azért sok területen nem olyan korszerűen dolgoznak, ahogy mi itt oktatjuk. De mi már az ezredforduló s a jövő évszázad szakembereit neveljük, tehát mutatja a korszerűen fölszerelt (Gyökeres György felvételei) szükségszerűen előre tekintünk, a jövő feladataira készítjük fel növendékeinket. Miután kicsodálkoztuk magunkat, tovább megyünk. Az egyik osztályban oklevelek, különböző érmek igazolják, hogy itt a testnevelés és a kulturális élet is színvonalas. A dr. Fábián Zoltán vezette énekkar és más csoport is sok rendezvényen képviselte sikerrel az iskolát. Leérünk az alagsorba, ahol éppen korszerű olasz szólóprése- lő gépeket szerelnek, majd megtekintjük az új pincét, ahol rövidesen nagyüzem lesz, mert megkezdődik a szüret. Kissé kajánkodva fordulok Hajdú Jenőhöz:- Itt a tanulók egy része a tanítási óra alatt is bort kóstolgat. Nincsenek olyanok, akik sűrűbben néznek a pohár fenekére?- Nézze, a tapasztalat az, hogy a csokoládégyár alkalmazottai általában nem szeretik az édességet. Nálunk ugyan a tanulók szeretik a bort, de nem meginni, hanem megtermelni. Az elismerő oklevelek, érmek az oktatók, de a tanulók hozzáértését is dicsérik. Körutunk végén érkezik meg az igazgató. Alexander Kaša mérnök, a tudományok kandidátusa a szobájába hív bennünket, frissen szedett szőlővel kínál. Itt annyi szépet és jót láttam, hallottam, mondom neki, hogy önkéntelenül is felmerült bennem: vajon gondjaik vannak-e?- Úgy mondanám, hogy tennivalóink, állandó feladataink vannak. Szeretnénk még több tanuló érdeklődését fölkelteni iskolánk iránt, elsősorban a Kelet-szlovákiai kerületből. Célunk az is, hogy iskolánknak határozott profilja legyen, de tudjon rugalmasan alkalmazkodni a társadalmi igényekhez, különböző új szakok bevezetésével. Egyre több szaktudást igényel például a nagyüzemi öntözés, vagy a mind bonyolultabb gépek karbantartása. Nekünk is gondot okoz számos oktatási segédeszköz beszerzése, s aztán az pen jó részeredményként könyvelhető el, hogy a diákokat érdekli ez a tevékenység, szeretnek a géppel „társalogni“. Ugyanakkor említést érdemel az is, hogy a közép- iskolások tudományos szakköri tevékenységének versenyében a legutóbbi tanévben több diákunk is számítástechnikai munkával indult. Györke Gábor a városi fordulóból ugyan nem jutott tovább, viszont Urbán Károly a kerületi vetélkedőn is szépen képviselte iskolánkat. Mindkét tanulónk egy- egy fizikai példa számítástechnikai feldolgozását oldotta meg. Győrke Gábor a harmonikus rezgőmozgással foglalkozott, Urbán Károly munkája pedig egy statikai példa szellemes megoldása. Pontosabban: annak, hogy egy két helyen alátámasztott gerenda mikor billen meg egy rajta sétáló, bizonyos testsúlyú ember alatt. A példa hagyományos módszerrel könnyen megoldható, de erre programot készíteni meglehetősen körülményes, főleg ha a géppel az egész folyamatot grafikusan is ábrázoltatni akarjuk.- Véleménye szerint a gyengébb képességű tanulók is megszerethetik, elsajátíthatják a programozást?- Kétségtelen, hogy egy közepes logikai adottságú ember is képes ezt megtanulni. Persze, téves lenne azt hinni, hogy a számítástechnika és eszközei megoldják a tanítás, illetve a tanulás minden gondját, baját. Viszont vitathatatlan, hogy egy számítógép nagyon jó segédeszköz lehet. S nemcsak a matematikában, hanem a fizikában, kémiában, földrajzban és más tantárgyakban is. Nekünk például már van egy földrajzprogramunk. Európa folyó- iból és városaiból vizsgáztathatja az embert... Szerintem a számítógépnek az alapiskola napközijében is ott lenne a helye, hogy a gyermekek játszás és szórakozás közben már ott megismerkedhessenek, megbarátkozhassanak vele. Egyébként a termelésben is csak akkor válhat igazán hasznos eszközzé, csak akkor tudja majd lényegesen meggyorsítani a műszaki fejlődést, ha a munkahelyen nem egy lesz belőle, hanem egész rendszerek, hálózatok. A rövidesen kezdődő tanévben újabb öt személyi számítógéppel gazdagodik az iskola, hiszen a számítástechnika alapjainak az oktatása bekerült a gimnáziumok tantervébe. GAZPAG JÓZSEF Számítástechnika. Nem is olyan régen még új fogalomnak számított, az utóbbi időben pedig már egyre gyakrabban emlegetjük és egyre ismertebbé válik. Ismertebbé, és nemcsak maga a szó, hanem e műszaki alkalmatosságok sokasága és alkalmazásuk is. A műszaki-tudományos fejlődésnek ez az ágazata a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban is mind nagyobb teret követel és hódit magának, részt vállalva hazánk számítástechnikai kultúrájának kialakításában, illetve formálásának meggyorsításában. A helyi tapasztalatokról Dió- szeghy Árpád tanárral, a számítástechnikai szakköri tevékenység szervezőjével és irányítójával beszélgettem.- Úgy tudom, az önök középiskolájában már nem számít újdonságnak a számítástechnika...-•Nem teljes újdonság, de még gyermekcipőben jár. Mi az oktatásügy központi szerveinek hivatalos utasítását megelőzve, 1985 januárjától foglalkozunk a számítástechnika oktatásával, szakköri tevékenység formájában. Akkor kaptuk ugyanis a PMD 85 típusú személyi számítógépet és alakítottuk az első ilyen jellegű szakkört. Az elején egy kicsit izzadtunk, hiszen előképzés nélkül, csupán a szakirodalomra támaszkodva fogtunk munkához. Szerencsénkre segítségünkre sietett egy szülő, Győrke István mérnök, a Kelet-szlovákiai Vasmű szakembere. Ó elvállalta a csoport irányítását és hetente egy-egy délutánját ránk szánta. Nyugodtan mondhatom, hogy ránk, s nem azt, hogy a diákjainkra, mert az összejöveteleken mi, pedagógusok is jónéhányan ott ültünk és a fiatalokkal együtt hallgattuk a magyarázatot - tanultunk.- Másfél éve van személyi számítógépük, azóta foglalkoznak számítástechnikával, ám gondolom, az ötlet régebben születhetett.- A gondolat, hogy nekünk is jól jönne egy ilyen korszerű eszköz, valóban régebbi keletű, hiszen már korábban felfigyeltünk a számítástechnika térhódítására és tudatosítottuk fontosságát, létjogosultságát. Hogy ezt idejében felismertük, azt a sárospataki Rákóczi Gimnáziumnak is köszönhetjük; magyarországi barátaink ottjár- tunkkor megmutatták az iskolai számítógépet és használatát. Otthon a szülőket is bevontuk a szá- mítógép-hajszolásba. Amikor rábukkantunk, a kerületi nemzeti bizottság megvette nekünk.- Az 1985/86-os tanévben már két szakkörük dolgozott...- Igen. A haladók és a kezdők egy-egy csoportja. Az egyiket továbbra is Győrke István vezette, a másikat én vállaltam. A gép minden munkanap délutánján szolgált, mert amióta sikerült önerőből megoldani a hűtését,azóta bírja a terhelést. Korábban kétha- vonként javítani kellett. Az elsó csoportból menet közben lemorzsolódott néhány tanuló, így az elmúlt tanévben csak négyen vettek részt rendszeresen a szakkör munkájában. A másik csoportban nyolcan-tízen igyekeztek elsajátítani az alapokat.- Nem sokan...- Az az igazság, hogy többel nem is igen tudtunk volna eredményesen foglalkozni, mert eddig csupán egy gépünk volt, s annál egyszerre csak ketten dolgozhattak nyugodtan. Ha pedig egy-egy pár hozzáül, akkor három-négy óráig fel sem áll tőle, mert körülbelül eddig tart egy egyszerű program elkészítése. Egy-egy délután nem engedtünk oda több érdeklődőt, mert kevés hasznuk lett volna belőle. Inkább beosztottuk őket a hét minden napjára, méghozzá úgy, hogy hétfőn a haladók csoportos oktatása zajlott, csütörtökön a kezdőké, míg a többiek délután kettesével jártak ebbe a szaktantermünkbe.- Beszámolhat valamilyen eredményekről is?- Az eredményt nehéz pontosan meghatározni, de mindenképDiószeghy Árpád (balra) és Győrke István sok időt töltenek a számítástechnikai szakkör fiataljai körében (A szerző felvétele)
