Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám, szombat
í KIS __ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Augusztus 16-tól 22-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Befejeződtek Washingtonban a kétoldalú kapcsolatokról szóló szovjet-amerikai konzultációk - A Nemzetközi Valutaalap hitelképtelennek nyilvánította Perut A szovjet fővárosba érkezett a főpolgármester vezetésével a pekingi városi tanács küldöttsége - Hanoiban indokínai külügyminiszteri értekezlet kezdődött Mihail Gorbacsov tévényilatkozatában jelentette be, hogy a Szovjetunió 1987. január 1 -ig meghosszabbítja atomrobbantásaira elrendelt moratóriumát - Vagyonjogi és konzuli kérdésekről kezdtek tárgyalásokat Helsinkiben a Szovjetunió és Izrael képviselői, a megbeszélésen semmilyen megállapodás sem született Stockholmban megkezdődött az európai bizalom- és biztonságerősító konferencia 12., egyben utolsó fordulója A salvadori párbeszéd felújításáról kezdődtek előkészítő tárgyalások Mexikóvárosban Moszkvában az illetékesek sajtóértekezleten számoltak be a csernobili baleset körülményeiről és tanulságairól A Belga Általános Munkaszövetség brüsszeli székházában nagy erejű bomba robbant „Csúcsmászás“ Amolyan hegymászáshoz hasonlítható a szovjet-amerikai viszony jelenlegi időszaka: ketten haladnak felfelé, már nincsenek a hegy lábánál, egy kezdeti - könnyebb - szakaszt már leküzdötték, ám a meredek, szakadé- * kos, sziklás részek még csak most következnek; az egyik igyekszik ezeket az akadályokat elhárítani, s gyorsabb haladásra ösztönözni a másikat, emez viszont visszavisszahúzza, rángatja a kötelet. Nos, Mihail Gorbacsov hétfő esti televíziós nyilatkozata a csúcstalálkozóhoz vezető utat kívánta megkönnyíteni, nyitva hagyni. Ezt az utat egyébként a két fél szakértői egyengetik, a múlt héten három helyszínen is tárgyaltak; a nukleáris és az űrfegyverek kérdéséről (Moszkva), a kétoldalú együttműködésről, a konzuláris kapcsolatokról, a tudományos, kulturális cseréről (Washington) és az európai biztonság- és bizalomerősítő intézkedésekről (Stockholm), e héten pedig a szakértői konzultációk a vegyi fegyverek témájában folytak Genfben, a leszerelési konferencia színhelyén. A folytatás sem marad el, így például a hónap végén kezdődnek szovjet-amerikai tárgyalások a háború véletlenszerű kitörésének a megakadályozásáról, s az előbb említett helyszíneken újabb fordulókra kerül sor. Majd következik a szeptemberi külügyminiszteri találkozó, amelyen már el kell dönteni, lesz-e az idén csúcs, vagy nem, s ha lesz, milyen konkrét eredményeket kell hoznia. A Szovjetunió a megállapodás egyik lehetséges területének az atomrobbantások beszüntetését tartja, s ezért hosszabbította meg 1987. január 1 -ig a nukleáris kísérleteire egyoldalúan elrendelt moratóriumot. A bejelentés visszhangja rendkívül élénk volt, s a világot természetesen az érdekelte, hogyan fog rá reagálni az, akinek szólt; az Egyesült Államok. Jellemző, hogy a washingtoni külügyminisztérium még a Gorbacsov beszéd elhangzása előtt, a hírügynökségek feltételezéseire alapozva ismételte meg az amerikai elutasítást, s eszerint az Egyesült Államoknak „nem áll érdekében“ az atomfegyver-kísérletek moratóriuma. Ezt tetézte meg később Santa Barbarában (ahol Reagan elnök szabadságát tölti) Larry Speakes fehérházi szóvivő, amikor kijelentette, hogy ,,a moratórium nem biztonsági érdeke az Egyesült Államoknak és a szövetségeseknek, az amerikai elrettentő erőnek még jó ideig kulcsereje marad az atomfegyver, s éppen ezért szükségesek a nukleáris kísérletek". Az amerikai válasz tehát elutasító, de a Szovjetunió épp azért hosszabbította meg a moratóriumot, hogy - amint a moszkvai Pravda csütörtöki vezércikkében fogalmazott - még egy lehetőséget adjon a nukleáris robbantások híveinek az észhez térésre. Az SZKP KB lapja azt is megállapította, hogy a szovjet moratórium egy éve sok mindent tisztázott. Lehetővé tette például a világközvélemény számára, hogy megítélje, ki az, aki valóban híve a leszerelésnek, és ki az, akit továbbra is a fegyverkezés lelkesít. A szovjet nukleáris lótereken uralkodó csend a 18 amerikai atomrobbantással olyan éles ellentétet alkot, amelyet nem lehet elleplezni semmiféle szóbeli ügyeskedéssel. Mi várható ezek után, milyen esélyei vannak egy újabb szovjetamerikai csúcstalálkozó létrejöttének? (Mert a világ ebből a szempontból elemzi a szovjet bejelentést és minden olyan más lépést, amelyet a Szovjetunió vagy az USA tesz.) Moszkvában még a tavalyi genfi csúcs előtt leszögezték, s utána is többször hangoztatták, nincs értelme a legfelsőbb szintű találkozónak, ha azon nem születik konkrét megállapodás valamely leszerelési problémában vagy a kétoldalú kapcsolatok egyes kérdéseiben. Visszatérve a bevezetőben említett hasonlatra, a hegymászó, maga mögött hagyva társát, esetenként egyedül is meghódíthatja a hegycsúcsot, a világpolitikában azonban a partnerek csakis és kizárólag közösen, egymást segítve, együttes erőfeszítésekkel juthatnak fel a csúcsra... Salvadori párbeszéd -fenntartásokkal A mexikói fővárosban tárgyalnak a salvadori rezsim és a felkelők képviselői, nevezetesen Rodolfo Castillo Claramount alelnök és külügyminiszter, Julio Adolfo Rey Prendes kulturális miniszter és Fidel Chavez Mena tervezési miniszter a kormány, illetve Jorge Villacort és Aronett Diaz de Za- morra a hazafiak koalíciójának képviseletében. Feladatuk az, hogy előkészítsék a belső konfliktus megoldását célzó párbeszéd harmadik fordulóját, pontosabban, hogy meghatározzák annak időpontját és helyszínét. A salvadori válság, a polgárháborús állapotok már hetedik éve tartanak, s úgy fest a helyzet, hogy gyors megoldásra most sem lehet számítani. Annak ellenére nem, hogy a nyár elején ismét felvetődött a rezsim és a partizánszervezetek közötti párbeszéd folytatásának gondolata, s Mexikóvárosban az előkészítő tárgyalások folynak. Ez a dialógus egyébként 1984-ben kezdődött el, s az akkori két forduló után Jósé Napoleon Duarte elnök azt egyoldalúan megszakította. Két év telt el azóta, s az országban lényegében állóháború folyik; a kormánycsapatok nem tudják felszámolni a partizánegységeket, s a hazafiak sem képesek döntő csapást mérni a rezsim alakulataira. Közben a polgári lakosság körében is egyre nő a halálos áldozatok száma, s ugyancsak növekszik az elégedetlenség a kormány gazdaság- politikájával szemben. Duarte elnökre így bizonyos belső nyomás nehezedett, hogy keressen valamilyen kiutat ebből a patthelyzetből. A nyár folyamán Arturo Rivera y Damas San Salvador-i érsek közvetítésével jött létre az előzetes megállapodás a pártbeszéd felújításáról. Jogosan vetődik fel a kérdés, miért fogadta el éppen most Duarte elnök a tárgyalási javaslatot? Alapos a gyanú, hogy nem minden hátsó gondolat nélkül tett így, s ebben belső és külső okok egyaránt közrejátszottak. A párbeszéd felújításának lehetősége egyrészt elvonhatja a lakosság figyelmét a rendkívül súlyos gazdasági helyzetről. Másrészt - s itt már az egész közép-amerikai helyzetre kell tekinteni - bizonyára azt akarja demonstrálni: lám, ö hajlandó tárgyalni a felkelőkkel, míg a szomszédos nicaraguai kormányzat elzárkózik mindenfajta tárgyalás elől az ellenforradalmárokkal. Az sem mellékes, hogy erre a „példamutatásra“ épp akkor került sor, amikor az amerikai törvényhozás a nicaraguai ellenforradalmárok segélyezésének ,ügyét vitatta meg. Persze a helyzet Salvadorban és Nicaraguában alapvetően eltérő, s ilyen összehasonlításra Du- arténak nincs alapja, már csak azért sem, mert őszinte tárgyalási, esetleg megegyezési szándékát nem támasztotta alá eddig semmivel. Ellenkezőleg, a kormánycsapatok újabb és újabb „tisztogató“ hadműveleteket kezdenek, míg a partizánok a tárgyalások idejére fegyvernyugvást javasoltak. Ezt a javaslatot Duarte elnök elutasította, emellett kitart korábbi követelése mellett, miszerint a partizánoknak le kell tenniük a fegyvert, „be kell olvadniuk“ a hétköznapi életbe, s részt kell venniük az 1988 márciusában esedékes parlamenti és községtanácsi választásokon. A leglényegesebb kérdésekben tehát semmiképp sem lehet szó egyezségről, s lényegében hasonló a helyzet a párbeszéd harmadik fordulójának helyszínét és időpontját illetően is. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a hadsereg vezetői elleneznek mindenfajta egyezkedést a partizánokkal, s ha esetleg kirajzolódna valamiféle megállapodás, nem kizárt, hogy be is avatkoznának. Ezért kell fenntartásokkal fogadni a salvadori belső párbeszéd felújításáról szóló híreket. PAPUCSEK GERGELY Pakisztánban egész héten folytatódtak a rendkívül heves rendszerellenes tüntetések (Telefoto - ČSTK) Jelentésbővülés idegen hatásra A szlovák és a cseh nyelv hatása sok egyéb mellett bizonyos szavak előfordulásának gyakoriságában és ennek következtében jelentésük bővülésében mutatkozik meg. Ilyen szó a szlovák rozvíjať ige magyar megfelelője: a fejleszt és származékai. Gyakori előfordulása csupán úgy lehetséges, hogy olyan kapcsolatokban is használják, amilyenekben csak a szlovák vagy a cseh nyelvben szokás. A fejleszt igének és családjának nagyarányú térhódítása más szavak rovására történik. Háttérbe szorítanak több jó magyar szót, sokszor olyanokat is, amelyek az adott kapcsolatban pontosabban jelölnék a kifejezni szándékolt fogalmat. Suta és magyartalan például a fejleszt szó az olyan szókapcsolatban, mint ez: ,,A tömegpolitikai munka fejlesztése“. A munka javítása, tököletesítése, esetleg fokozása magyarosabb volna, és a nyelvszokásnak jobban megfelelne. Idegen mintára került a fejleszt kapcsolata ebbe a mondatba is: „...az emberről való gondoskodást sikeresen csak akkor fejleszthetik, ha fejlődni fbg a termelés..." „Fejleszthetik a gondoskodást“, „ha fejlődni fog a termelés“ - már csupán a monoton szóismétlés miatt is célszerűbb volna mást használni. Például ezt: „ az emberről való gondoskodást csak úgy fokozhatjuk ha növekedni fog a termelés..." Mással kell helyettesíteni a szóban forgó ige származékát ebben a mondatban is: ,,A nagy októberi szocialista forradalom óriási lépést tett az emberek műveltségének fejlesztésében is...“ A műveltség növelhető, gyarapítható, gazdagítható, talán még fokozható is, a fejlesztése kissé lapos, idegenszerú. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az egész mondat sántít egy kicsit. A következőképpen fogalmazhatnánk át: ,,A nagy októberi szocialista forradalom jóvoltából óriási mértékben emelkedett az emberek műveltsége is..." Ismét más szó szerepét és természetesen jelentését vette fel a fejleszt származéka ebben a mondatban: ,,Csehszlovákia Kommunista Pártja állandóan gondoskodik tagjainak fejlesztéséről. " A ,,tagjainak fejlesztése“ nemcsak szokatlan, hanem túl általános jelentésű kapcsolat, ezért nem is egyértelmű. Nyilván a tagok eszmei-politikai színvonalának emeléséről van szó, s azt képzéssel, neveléssel lehet elérni. Egyértelműbb és magyarosabb a mondat a vitatott kapcsolat ilyen módosításával lesz: ,,Csehszlovákia Kommunista Pártja állandóan gondoskodik tagjainak képzéséről.“ A szlovák rozvíjať igének van ’kibontakoztat’ jelentése is. Ennek köszönhetően „fejlesztjük a kezdeményezést“ is. Például: „A résztvevők megvitatták, hogyan járulhatnak hozzá a szakszervezeti alapszervezetek az említett szakszervezet tagjai kezdeményezésének fejlesztéséhez." A háromszoros ismétlődés egyhangúságát is némileg csökkentve a vitatott szókapcsolat módosításával így alakul a mondat: „A résztvevők megvitatták, hogyan járuljanak hozzá a szakszervezetek alapszervezetei tagságuk kezdeményezésének kibontakoztatásához." A fejleszt hódításainak listáját már csak ezzel az egy példával toldom meg: ,.Éppen itt kell a legjobban ügyelnünk arra, hogy továbbfejlesszük az utóbbi években szerzett jó tapasztalatokat." A tapasztalatok gyarapítása, hasznosítása, népszerűsítése, terjesztése talán hasznosabb és nyelvileg helyesebb is lenne. Az elmondottak tanulsága kézenfekvő: nem fordíthatunk magyarra egyetlen szót sem úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk kapcsolatait, a jelentését meghatározó környezetet. MORVAY GÁBOR A huszonnegyedik vagy a tizenkettedik órában Valamilyen fontos üggyel kapcsolatban azt hallottam, hogy az illetékesek a huszonnegyedik órában végre tettek valamit. Ez a huszonnegyedik órában kifejezés konkrét értelmű, ezt akkor mondhatjuk, ha például adva volt egy huszonnégy órás határidő, és az illetékesek huszonhárom óra elteltével a huszonnegyedik órában tettek valamit. De amikor azt akarjuk mondani, hogy valaki az utolsó percben, közvetlenül valamilyen baj, kellemetlenség, szerencsétlenség bekövetkezte előtt vagy valaminek a végleges pusztulása előtt tett valamit, akkor azt a tizenkettedik órában tette, mivel ennek a gondolatnak a kifejezésére ez a megszokott frazeológiai egység. MAYER JUDIT Tudni való tudnivaló Az újságokban gyakran olvashatunk ilyeneket: ,.Tudnivaló, hogy a finn nemzeti jövedelemnek körülbelül egynegyedét a mezőgazdaság adja". - ,.Látnivaló lesz, hogy a legkisebb hibát is igyekszem majd fülön fogni, pellengérre állítani." A kiemelt részek elsó pillanatra egyszerű helyesírási hibának látszanak. A Helyesírási Szabályzat világosan eligazít; „tudnivaló (főnév), tudnivalók; de: tudni való, hogy..." Ehhez hasonló a látnivaló főnév és a látni való, hogy..." szerkezet kétféle írásmódja. Ebben a mondatban: „Nincs itt semmi látnivaló!“, a látnivaló szó főnév - jelentése: ’látványosság’ -, tehát egybe kell írnunk. Ebben viszont: „Látni való, hogy a játékosok csak az időt húzzák“, már a mellékmondatot bevezető hogy kötőszó is elárulja, hogy a Látni való tőmondat értékű igeneves szerkezet, amelynek tagjait éppen ezért nem írhatjuk egybe. De ilyen példákkal is találkozunk: „A szolgálati szabályzat tudni való dolog“ - „A látni való hibák előre jelzik a kudarcot.“ A kiemelt részeknek itt nincs hogy kötőszós mellékmondatuk, de nem is főnévi értékűek, hanem jelzőként használt, melléknévi szófaji értékű szerkezetek. Nyelvtörténetileg ezekből alakultak a mai főnevek: a tudnivaló, látnivaló, - na meg a többi, a harapnivaló, az olvasnivaló, a sütnivaló stb. - azáltal, hogy mondattani tapadás révén magukba sűrítették az eredetileg mellettük szereplő jelzett szónak, főnévnek a jelentését is. így lett a tudni való dolog kifejezésből tudnivaló, a látni való nevezettség- ból látnivaló. A melléknévi jelző értékű kifejezéseket természetesen külön írjük: „tudni való dolog“, kivéve azt az egy-két szót, amelyben sajátos jelentésváltozás ment végbe: ennivaló kisgyerek, csapnivaló előadás. SEBESTYÉN ÁRPÁD
