Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-19 / 194. szám, kedd
ÚJ szú 7 ^ % 1986. VIII. 19. Ma kezdődik az 57. labdarúgó-bajnokság 5. úszó-, vízilabda- és múugró-vb, Madrid Hogy örülhessünk a játéknak... Damyi Kéthónapos szünet után újra itt van az ezerarcú futball, millió változattal (lásd az idei Mundialt) és kétszer annyi hozzáértővel: ma megkezdődik az 57. labdarúgó-bajnokság, az I. liga. Sokat várunk tőle. Már hosszú esztendők óta. Minden évben. Hogy több örömünk telik majd benne. Mert minden idényből megmarad az emberben valami, ami nem tetszik, ami rossz, elszomorító és bosszantó. A tavalyi 240 bajnoki mérkőzés nem töltötte mindig (inkább nagyon kevésszer) csordultig a gyönyörűség és a szépség poharát. Nem szívesen emlékszik a szurkoló az elmúlt idényre, mert a bajnokságra rávetette árnyékát a válogatott katasztrofálisnak mondható szereplése a vb-selejtezőkön. Egyszóval: a drukker-hadsereg elégedetlen volt. Elégedetlen a játék színvonalával, a meglehetősen kevés góllal, az unalmas mérkőzésekkel, a szürke középszerűséggel. A hajrában pedig már - a világbajnokság napjaiban - nem egy futballrajongó mondta: vessen már véget valaki ennek a kínlódásnak, mielőtt végleg elmenne kedvünk a bajnoki labdarúgástól. És az eskük sem hiányoztak. Soha többé! Még a stadionokhoz vezető utat is elkerüljük, visszaéltek bizalmunkkal, csalódást okoztak nekünk. Jogos a sértődöttség. Ahogy azonban közeledett a Nagy Játék kezdete, kezdett feloldódni a szurkolók keserűsége. A jobb és becsületesebb küzdelem reményében megbocsájtják az előző gyenge játékot, izgatottan várják kedvenc csapatuk bemutatkozását. Hiába, az első eseménynek mindig és mindenütt, minden évben különleges varázsa van. Vagy talán azért mennek ki - bosszankodni, illetve örülni - a stadionokba, mert valahol tudat alatt érzik, hogy velük él és hal a labdarúgás? Ki tudja. Az viszont világos: szurkoló nélkül megszűnne az élsport, a futball. Olyanná válna, mint a könyv olvasók nélkül. Holt értékké. Tudatosítják-e ezt a játékosok, A nyitány: Nitra-Bohemians A Plastika Nitra - Bohemians mérkőzéssel ma megkezdődik az I. labdarúgóliga új idénye. A 17.00 órakor kezdődő találkozót a televízió is közvetíti. A játékvezető Matušík lesz. Ugyancsak ma játsszák 20.00 órakor a Dukla - Sparta rangadót, melynek játékvezetője Líška. Az I. liga újonca, a Plastika Nitra Kamii Majerník edző szerint valószínűleg a következő összeállításban lép pályára: Paluch - Mikuá, Hipp, Chatr- nuch, Dekyš - Molnár, Jež, Moravčík - Halász, Gajdoš, Mihók. Az első forduló további hat mérkőzését holnap 17.30 órakor bonyolítják le: RH Cheb - DAC (játékvezető Hycl), Č. Budéjovice - Trnava (Stiegler), Olomouc - B. Bystrica (Rezák), Plzeň- Vítkovice (Grégr), Ostrava- Prešov (Pouček), Slávia - Žilina (Jašek). Három nappal a nyitány után már a második fordulót rendezik - szombat, 17.00: Bohemians - Plzeň (Gonda). Vasárnap, 17.00: Žilina- Cheb (Ulrich), B. Bystrica- Nitra (Krchňák), 17.30: DAC- C. Budéjovice (Marko), Prešov - Slávia (Czetó), Sparta- Ostrava (Chocholouš), Trnava - Olomouc (Strechaj) 20.00: Vítkovice - Dukla (Christov)- a televízió is közvetíti. (č) Nitra-lnter ZŤS (ČSTK) - Tegnap sorsoltak a Szlovák Labdarúgó Kupa negyeddöntőjére. A találkozókat augusztus 27-én bonyolítják le. Érdekes mérkőzésre van kilátás Nyitrán (Nitra), ahol az I. liga újonca, a Plastika az Inter ZTS Bratislava együttesét fogadja. A további párosítás: Michalovce - DAC, Žilina - Lokomotíva, Slovan - Prievidza. edzők és vezetők? Megtesznek-e mindent a nézők minimálisra csökkent igényének kielégítésére? A kérdés évek óta időszerű. A válasz évek óta késik. Csak egy évtizede a gyorsaságot, a technikát (a gyors labdavezetés közbeni technikát, napjaink szóhasználatával a dinamikus technikát), a folyamatos és lendületes támadójátékot hiányoljuk klubcsapatainktól. Vonatkozik ez természetesen a válogatottra is. Mert az igazi sport, igy a labdarúgás sem süllyedhet oda, hogy csak küzdelem, ellenszenves taktika jellemezze. A kulcs az edzők kezében van. Ók vezénylik harcba „katonaságukat“, szabják meg a taktikát, amely nem szabadna, hogy domináljon. Elsősorban játszani, futballozni kell. A taktikának rnjndig merésznek, férfiasnak kell lennie, mert a labdarúgás is csak sport. Elsősorban sport - kellene hogy legyen. Szinte havonta hoztunk határozatokat, felhívásokat: az élvonalbeli futball szolgálja a széles néptömegek szórakozását. És szolgálja? A nézőszám csökkenése erre a felelet. Nyilván nálunk is akad néhány olyan szórakozás, amelyekkel a futball unalma nem tud lépést tartani. Pedig a labdarúgás a legszebb játék, amit az emberiség valaha is kitalált. Vonzza a futballistákat, a nézőket, s fogva tartja a közvéleményt. Ha szociológiai felmérést végeznénk, hogy hány embert érdekel a futball, hányán beszélnek, vitatkoznak róla, hányán élnek bűvöletében, milliós számokat kapnánk. (Lásd az idei Mundiált.) Az I. liga színvonala azonban még az egyre fogyó érdeklődéssel sincs arányban. Miért ez a nagy különbség a lehetőségek és a valóság között? A válasz kézenfekvő. A feltételek megteremtésében nagyon is igényesek vagyunk, ám a játékosokkal, edzőkkel, vezetőkkel szemben már kevésbé. Néha szinte nevetséges a lojalitás. Az egyesületekben (tisztelet a kivételnek) valahogy leszoktak a következetes, igényes és disztingvált gondolkodásról és cselekvésről. Tudatosítaniuk kellene elsősorban a futballistáknak, hogy szocialista társadalmunk által biztosított kedvező anyagi, erkölcsi feltételekért jó teljesítmények formájában ellenszolgáltatást is kell nyújtaniuk. Valamit valamiért. Visszaköszönő szavak, de újra le kell írnunk: az eredményes, a néző számára szórakozást nyújtó játék „megtanulásához“ lemondásra, kemény, kitartó, a modern sport követelményeinek szellemében végzett edzésmunkára van szükség a klubokban. Ez az alfája és az ómegája mindennek, ami a sportban, az igazi labdarúgásban történik. Ez határozza meg a mai modern futball fejlődését. Mikor sikerül megmagyarázni a futballistáknak valamilyen módon és formában, hogy manapság a néző válogatós? Elég két-három érdektelenül játszott meccs és a szurkoló meggondolja, hogy jegyet váltson, hogy családját otthagyva feláldozza-e szabadidejét a gyakran érdektelen látványért. Már régen elmúltak azok az idők, amikor a futball volt az egyetlen és legolcsóbb vasárnapi szórakozás. Az élvonalbeli labdarúgókat semmi sem gátolja a maximális edzésben, a becsületes játékban. Mivel minden elmélet annyit ér, amennyi a gyakorlatban megvalósul belőle, csak remélni lehet: a csapatok jobb, szellemesebb, élvezetesebb, atraktívabb, bátrabb játékra fognak törekedni, hogy minden mérkőzésre emlékezzünk legalább a következő fordulóig. Ennek természetesnek kellene lennie az élvonalban. Nem marad más hátra, mint abban bízni, hogy a ma kezdődő bajnokság színvonalasabb lesz a tavalyinál. Izgalomban bizonyára nem lesz hiány, mert a minden kezdeményezést megölő középszerűség következtében nincs nagy tudásbeli különbség a csapatok között. A néző azonban nemcsak izgulni akar. Örülni is. A szép és látványos játéknak, a góloknak. Nem várunk csodákat az 57. bajnokságtól, hiszen két hónap nagyon kevés idó ahhoz, hogy csodák történjenek labdarúgásunkban. Üdvözöljünk azonban minden olyan edzőt, aki elsősorban játszani küldi pályára csapatát, nem pedig ellenszenves taktikával a pontszerzésért; üdvözöljünk minden olyan futballistát, aki lovagiasan küzd az első perctől az utolsóig, minden olyan becsületes bírót, aki nem adja be derekát semmilyen külső nyomásra; becsüljünk minden olyan nézőt (sajnos egyre fogyatkoznak), aki elítéli a sportszerűtlen, durva és alattomos játékost, legyen az kedvenc csapatából is. Ma tehát elindul a labda vándorútra. Nem vagyunk túlságosan derülátók. De a néző és az újságíró sose hagy fel minden reménnyel... JOMI VINCE (t - zsi) - Vasárnap este lapzártai után ért véget Madridban az 5. világbajnokságon az úszók elsó versenynapjának utolsó két száma, a 200 m-es férfi gyorsúszás és a 4x200 m-es nói gyorsváltók viadala. 200 gyorson az NSZK-beli Gross magabiztosan nyert, ugyanúgy, mint az NDK négyese a gyorsváltók versenyében. A Stellmach, Strauss, Friedrich, Bergknecht kvartett valami fantasztikus iramot diktálva 8 percen belüli idóvel új világcsúccsal lett aranyérmes. Tegnap este az úszóversenyek második napján a vasárnapi nyitányhoz hasonlóan öt finálé volt a programon. Marcel Géry a 100 m-es pillangóúszásban a 6. helyen végzett, mig Josef Hladký nagy csalódást okozott, ugyanis a 400 m-es vegyesúszásban az előfutamban igen gyenge idóvel (4:35,75) csak 5. lett - s nem jutott a döntőbe. Szép sikert értek el a magyar úszók: Darnyi Tamás a 400 m-es vegyesúszásban több mint két testhosszal legyőzte a szovjet Jaroscsukot, Szabó József pedig csak 44 század mp-cel csúszott le a dobogóról. Nagy formában volt vasárnap az NSZK-beli Michael Gross, aki a vártnál jóval magabiztosabban szerezte meg az aranyérmet 200 gyorson. Meglepetésnek számít, hogy az amerikai Biondi csak a 3. helyen ért célba. Nagyszerű formában versenyzett a csehszlovák Marcel Géry, aki mind a délelőtti előfutamban (1:50,63), mind az esti döntőben új csehszlovák csúcsot úszott (1:50,06), s az előkelő 5. helyet szerezte meg. Marcel Géry két nap alatt két versenyszámban is vízbe szállt Madridban. A mérleg: egy ötödik és egy hatodik hely (a java, 200 m pillangó) még hátra van (ČSTK-felvétel) Kitűnő idővel nyerte az NDK női gyorsváltója a 4x200 m-es távot: remek világcsúccsal (7:59,33) majdnem 3 mp-cel előzte meg az amerikai négyest. Hétfőn az első döntőben, a 100 m- es pillangóúszásban az amerikai Morales óriási csatában győzte le honfitársát, Biondit, aki - úgy tűnik - nincs formában. Gross is egészen biztos többet várt a 4. helynél. Géry az ilyen előkelő mezőnyben nem igen számíthatott jobb helyezéssel, mint a 6.-kai. Kettős NDK-beli siker született Evezős-vb (ČSTK) - Hétfőn folytatódott Not- tinghamben az evezős-vb. Két számban is az előfutamokra került sor. A csehszlovák indulók közül ketten is továbbjutottak: a négypárevezós (Cas- ka, Vĺčik, Kabrhel, Lldek - Pták) és a Grúza, Lužek, páros. a 200 m-es női gyorsuszasoan. Friedrich szoros küzdelmet vívott honfitársnőjével, Stellmacchal. Darnyi Tamás abszolút magabiztosan utasította maga mögé a 400 m-es vegyesúszás legjobbjait. Több mint 3 mp-cel előzte meg Jaroscsukot. Azzal is kevesen számoltak, hogy a kanadai Baumann csak a 3. helyen ér célba. Ráadásul ez a 3. helye sem volt valami biztos, hiszen a magyar Szabó József sokáig előtte úszott. A 200 m-es női mellúszásban újabb világrekordot láthatott a Centro de Natation sportuszoda közönsége. Az NDK-beli Hörner 2:27,40-nel végzett az élen. EREDMÉNYEK - férfiak - 200 gyors: 1. Gross (NSZK-beli) 1:47,92, 2. Lodziewski (NDK-beli) 1:49,12, 3. Biondi (amerikai) 1:49,43... 5. Géry (csehszlovák) 1:50,06. 100 m pillangó: 1. Morales 53,54, 2. Biondi (amerikaiak) 53,67, 3. Jameson (angol) 53,81... 6. Géry 54,54. 400 m vegyes: 1. Darnyi (magyar) 4:18,98, 2. Jaroscsuk (szovjet) 4:22,03,3. Baumann (kanadai)4:22,58, 4. Szabó (magyar) 4:23,02. Nók - 4X200 m gyorsváltó: 1 NDK 7:59,33 - új világcsúcs, 2. Egyesült Államok 8:02,12, 3. Hollandia 8:09,59. 200 m gyors: 1. Friedrich 1:58,26, 2. Stellmach (NDK-beli) 1:58,90, 3. Meagher (amerikai) 2:00,14. 200 m mellúszás: 1. Hörner (NDK- beli) 2:27,40, - új világcsúcs, 2. Bogomilova (bolgár) 2:27,66, 3. Higson (kanadai) 2:31,34. VÍZILABDA: Tegnap este elkezdődött a középdöntő. Jugoszlávia - Spanyolország 10:6. MŰUGRÁS: Véget ért a férfiak versenye, amelyet az amerikai Louga- nis nyert két kínai versenyző, Tan- liang és Li-hong előtt. Karpov halasztást kért (ČSTK) - Elhalasztották a londoni sakkvilágbajnoki páros mérkőzés tegnapra tervezett kilencedik játszmáját, mivel a kihívó Karpov pihenőt kért. Mint ismeretes, Karpov eddig nem élt ezzel a jogával, a címvédő Kaszparov viszont az ötödik játszma után kért halasztást. A soronkövetkező 16 mérkőzésen mindkét sakkozónak két-két pihenőre van joga. A szerdai, 9. játszma előtt Kaszparov 4,5:3,5 arányban vezet a következő találkozón fehér bábokkal játszó Karpov ellen. M indent rá lehet fogni a vasárnap befejeződött 10. női kosárlabda-világbaj- nokságra, de azt az egyet semmiképpen, hogy unalmas lett volna. Mert izgalmakban nem volt hiány ezen a tornán, hiszen a lányok már a csoportküzdelmek során alaposan megtréfálták a szakmában legjártasabbakat is. A vb kezdete előtti esélylatolgatások - származott az edzőktől vagy újságíróktól - hat együttest emlegettek az éremvárományosok között: a szovjet, az amerikai, a kínai, a dél-koreai, a brazil és a magyar csapatot. Ezt nemcsak a legutóbbi vb sorrendje diktálta, hanem az azóta eltelt három év eredményei is. Igaz, a sportban már megszokhattuk, hogy csak nyugtával dicsérd a napot, mégsem tartottuk magunkat a mondáshoz. Pedig ismét el kell ismernünk örök igazságát. Erre kényszerítenek bennünket a tények: hiszen csak az első két csapat váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a másik négy - a kínaiak kivételével - mélyen tudása alatt szerepelt. A Sao Pauló-i vb bronzérmese, a kínai gárda, Moszkvában az 5., a 4. helyezett dél-koreaiak a 10. az Ebbronzérmes magyarok 8. a brazilok csak a 11. helyen végeztek. A moszkvai döntőkkel véget ért világbajnokság minden bizonnyal a meglepetések versenyeként vonul be a sportág történetébe. Hangsúlyoznunk kell; az egyik legnagyobbról épp a csehszlovák válogatott gondoskodott. Akadnak talán a kosárlabdázást ismerők között olyanok, akik sikertelenségként fogják föl a jelenlegi 4. helyet. Indokolják ezt pedig azzal, hogy az eddigi hat vb-rajt mindig éremmel végződött, most viszont lecsúsztunk a dobogóról. Csakhogy tízegynéhány évvel ezelőtt egészen más volt a helyzet a világ női kosárlabdasportjában, az élmezőny távolról sem volt ennyire kiegyensúlyozott. S azt se felejtsük el, hogy a Jóakarat-versenyek tapasztalatai - nem beszélve a vb-felkészülés során játszott tornák eredményeiről - alapján még a legoptimistább szakemberek is legfeljebb a 6. helyre várták a lányokat, a reálisabbak viszont a 8.-ról beszéltek. Kosarastréfák Szó ami szó, szerintünk mindenképp nagy siker kosaras lányaink moszkvai helyezése. Jan Karger edző fiatal, erőteljes, magas csapatot hozott össze, amelyet elsősorban a vb-ezüstérmes ifigárdára épített. Ebből az együttesből ugyanis heten kaptak lehetőséget a felnőtt vb-n szerepelt válogatottban. A megfiatalított kollektíva elsősorban a vilniusi csoportküzdelmek során remekelt: Kína, Ausztrália és Magyarország (tegyük hozzá, hogy a legutóbbi Eb-n Trevisóban még 103:76 arányban kikaptak a csehszlovák kosarasok Németh Ágneséktól) ellen érett, ráadásból küzdeni akarásból is jelesre vizsgázó együttes benyomását keltette. A moszkvai döntőkben már inkább kiütközött a tapasztalat hiánya, a nagy tét miatt a lányoknak remegett a keze, a dobások során, s a támadójáték is hagyott maga mögött kifogásolnivalót. Ennek ellenére leszögezhetjük: Jan Karger gondosan és jól válogatta össze keretét, s Nováková, Kalužáková, Valová, Janoštínová, vagy a moszkvai vb nagy felfedezettje, Dobrovičová (18 éves, 191 cm magas) - hogy csak a legjobbakat említsük - még igen sok jóval örvendeztetheti meg a kosarasszurkolókat. A laposan megtréfáltak mindenkit a kanadai lányok. Mert velük aztán senki nem számolt. Ôk pedig jöttek, láttak... és bronzérmet szereztek. Megérdemelten. Rendkívül gyorsak, határozottak mindkét kosár alatt, férfias kosárlabdát játszanak. Igaz, enyhe túlzásnak tartjuk edzőjük azon kijelentését, hogy az aranyéremért jöttek Európába. Végül is lehet, hogy ők csakugyan azért jöttek... Egyébként a 10. világverseny azt igazolta, hogy a női kosárlabdában az Egyesült Államok és a Szovjetunió alkotja az abszolút élvonalat. Igaz, a szerep egy kicsit felcserélődött: a generációs problémákkal küzdő szovjet együttes hetedik vb-rajtján kénytelen volt átengedni a világelsőséget a rendkívül gyors, atletikus felépítésű, kitűnő technikával rendelkező, elsősorban sötét bőrű játékosokra épülő amerikaiaknak. De ez volt a torna kisebbik meglepetése, hiszen már az egy hónappal ezelőtti Jóakarat-versenyeken is hasonló eset történt, s szovjet szakmai berkekben már akkor reálisan látták az esélyeket. S ok színvonalas mérkőzést láttunk ezen a világbajnokságon, de ha mégis a „legeket“ keresnénk,. akkor azt az Egyesült Államok - Kína találkozó (a vilniusi csoportküzdelmekben), a két elődöntő és természetesen az aranyéremért játszott meccs kapná. Valamennyi után örömmel nyugtáztuk, hogy a nói kosárlabda egyre inkább közelebb kerül a férfiak játékához: ötletgazdagabb, gyorsabb, dinamikusabb és technikásabb lett, s ezzel - őszintén reméljük - megnyerte a nézők tetszését is. . URBÁN KLÁRA
