Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-19 / 194. szám, kedd

„A kezemben lobog a tűz“ Otven esztendeje ölték meg Federico Garcia Lorcát A legmegrázóbb irodalmi él­ményt számomra azok a müvek adják, amelyekben - alkotójuk erőszakos haláláról tudva - olykor csak véletlenszerűen, de mindig felfedezek utólagosan önsors-jö- vendölésnek is tekinthető gondo­latokat. Pedig nincs, nem is lehet másról szó, minthogy az igazi művészet, az irodalom éppen a vi­lág és az élet teljességének meg­ragadásakor a halálról is gondol­kodik - és szól. Ez a teljesség szüli az olvasóban azt a képzetet, hogy talán Garcia Lorca is megé­rezte saját halálát. Úgy, ahogyan a magyar Radnóti Miklós is, aki annak idején egy évvel Lorca halála után így írt róla: ,,Mert szeretett Hispánia / s versed mondták a szeretők, - / mikor jöttek, mást mit is tehettek, / költő voltál, - megöltek ók. Harcát a nép most nélküled víjja, hej, Federico Garcia!“ Szerelem és halál - e kettősség hatotta át költészetét, bár A Költő New Yorkban című kötete, amely csak halála után, 1944-ben jelent meg, kiteljesedése volt minden népek legkiszolgáltatottabbjai iránt érzett rokonszenvének. Spa­nyolországban a cigányok, Ameri­kában a négerek életében ismerte fel azt az iszonyatot, amely ennek a szürrealista képektől terhes, történelmi igazságtalanságokat ki­mondó kötetnek a jellemzője A megalázott és megnyomorított emberek lelkében fedezi fel a tör­ténelmet, az egykori néger rab­szolgák sejtjeiből felfakadó megál­líthatatlan idófolyamot. Nem vélet­lenül szólok erről a kötetről. Véle­ményem szerint Lorca spanyol indíttatású egyetemes humánuma nélkül, aligha beszélhetnénk a mai dél-amerikai költészetről, prózá­ról, amelynek szellemi gyökereit, a cigányrománcokban és a spa­nyol költő amerikai kontinensen töltött évei alatt írt verseiben kereshetjük. Bizonyíthatóan és le- tagadhatatlanul ott bújkál Lorca - Lope de Vega, Cervantes spa- nyolságát átörökítő - szellemisé­ge Gabriel Garcia Marquez Száz év magány című, a huszadik századi ember lelkiismeretfurdalá- sának is mondott regényében. A mártír költő nemcsak az ibér kultúra teljességének, a spanyol nyelv szépségének, a nép örömé­nek és fájdalmának énekese volt. Népszínházi gondolata és az en­nek megvalósulását szolgáló La Barraca nevű vándorszínháza avatta igazi drámaíróvá. A Vér­nász, a Yerma, a Bernarda háza az ógörög drámák hőseihez ha­sonló végzetes sorsú nőalakjai a költészetéből ismert szerelem és halál teljességét hordozzák ma­gukban. A spanyol nyelvterület irodal­maira gyakorolt hatása lényegéről már szóltam, de meg kell említe­nem Nagy László vonzódását eh­hez a népköltészetből fogant élet­műhöz. A Spanyol Köztársaság leverőinek Lorca költészete ve­szélyes volt, forradalmisága nép­élet fájdalmaitól, küzdelmeitől, vad örömeitől, hevesen tomboló szerelmeitől lett termékenyítő erő. Ezért gyilkolták meg 1936 augusz­tus 19-én. Poétika című írásában, amellyel Gerardo Diegónak válaszol így írt: ,,Mert sem te, sem én, de egyetlen költő sem tudja, mi a költészet. Itt van; nézd. A kezemben lobog a tűz. Értem és tökéletesen tudom alkalmazni, de irodalom nélkül nem tudok szólni róla.“ Éppen ezért sok mindent el lehet monda­ni Lorcáról, de művei nélkül min­den szó hamisan hallik. DUSZA ISTVÁN- UJ FILMEK ­■ ■ H WM WM WM WM WM WM ■ WM Bi Hl ■■ ■■ Bi ■■ ■■ ■ A part (szovjet) Alkotótábor - festői környezetben Nálunk is ismert regényből, Jurij Bondarev írásából készült A part című kétrészes film, a háborús múlt és a jelen szembesítésének nagy visszhangot kiváltó történe­te. Az alkotás főhőse sikeres szovjet íróként meghívást kap Hamburgba, hogy tartson felolva­sást, s dedikálja új, német nyelven megjelent regényét. A repülőgép nemcsak napjaink Hamburgjába repíti Nyikityint, hanem a múlt feszült, drámai eseményei közé is. A megváltozott táj sem tudja elrejteni előle azt a fiatal hadna­gyot, aki túlélte a háborút, aki hajdan közelről látta az emberte­len pusztulást, a társak halálát. De nemcsak az átélt borzalmak élnek emlékezetében. Az emlékezést csak tovább mélyíti, hogy az író azokban a háborús napokban szerelmes lett egy tizenhat éves német lányba. S a mostani látoga­tásakor alig-alig ismeri fel koroso­dó kísérőjében, egy könyvesbolt- hálózat tulajdonosnőjében egykori törékeny szerelmét. (A szovjet katona és a német lány világhábo­rús szerelmének történetét Borisz Scserbakov és Natalja Belohvosz- tyikova eleveníti fel.) Bonyolult dramaturgiájú film ez a szovjet dráma. Többféle műfaj sajátos vegyüléséból fest körké­pet: egyesíti magában a háborús filmek torokszorító tragédiáit, s a filozofikus, modern, lélekelem- ző kamaratörténetek, a magán­szféra érzékeny különlegességeit. Magával ragadó az alkotás indítá­sa, mely a harminc év utáni találkozást hatásosan és ízlése­sen láttatja. A ,,flash back“-ek állandóan visszatérő technikájával bontakozik ki a második világhá­borús történet, a hajdani ifjú had­nagy és a német bakfis néhányna- pos románca. Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov rendezőpáros remekül érezteti, hogy az élet utólag nem hozható helyre; az írót odahaza családja várja. Mit vál­toztathat ezen egy utolsó találko­zás, egy együtt töltött éjszaka? Enyhe szomorúság lengi át ezt a múlt és a jelen szálaiból össze- szótt filmet. Az alkotás helyenkénti felületessége ellenére is sokat mond el a világunkról. A történe­lem, a múlt, a ma és a holnap elválaszthatatlanságáról; mely együtt él mindennapjainkban. Borisz Scserbakov és Natalja Belohvosztyikova a szovjet film főszere­pében Cotton Club (amerikai) Francis Ford Coppola napjaink egyik legeredetibb filmrendezője; nem csoda aztán, ha egy-egy új alkotását élénk érdeklődés előzi meg, s ha munkája slágerré válik a mozikban! Bár most látható opusa nem tartozik legjelentősebb alkotásai közé, mégis sajátságos mű, a téma feldolgozása teszi azzá. A Cotton Club a húszas-har­mincas évek gengsztervilágáról, dzsessz-zenéjéról, a fehérek és feketék által együtt látogatott mu­latók szaxofon és géppisztoly szaggatta éjszakáiról szól. Nem újkeletű téma, de újszerűvé teszi a filmet az eredeti ábrázolásmód. A rendező ugyanis nem az ameri­kai gengszterfilmek nyomdokain halad, a kor zenéjére helyezi a hangsúlyt, a zenének nem aláfestő szerepet szán, hanem általa és a táncbetétek révén érzékelteti Harlem két világháború közötti társadalmi viszonyait, az emberi kapcsolatokat, az életmó­dot. Tulajdonképpen nem a cse­lekmény - ádáz, kíméletlen harc, óriási tétre menő küzdelem folyik az alvilág között azért, hogy me­lyik szerzi meg az alkoholüzérke­dés monopolhelyzetét - érdemel ebben a filmben figyelmet, hanem a tánc, a zene, amely a kor hangulatát, a félelmetes maffia- össze-csapásokat, a fokozódó faji gyűlöletet, társadalmi ellentmon­dásokat és szociális ellentéteket megidézve színes, életszerű, ha­tásos korrajzot ad. S ez, no meg a remek színészi alakítások, a ki­váló zenészek és táncosok pro­dukciója teszi Coppola munkáját érdekessé, izgalmassá; olyan al­kotássá, amely profi szintű szóra­koztatás, művészi színvonalon elégít ki egy valóságos tömeg­igényt, de ugyanakkor több is egy zenés nosztalgia- vagy gengszter­filmnél. -ym­Jelenet az amerikai filmből Nyárasd (Topoľníky) lakossága nemcsak kézilabdázóira büszke. Szeretettel övezi a nyaranta visz- szatérő „szakállasokat“, a „mű­vésztelep“ lakóit, illetve sátorozóit is, akik a Kis-Duna partján, a va­dásziakban ütöttek ismét tanyát az elmúlt két hétben. A helyi sport- csarnok pedig ezúttal képzómúvé­Tihanyi József munka közben szeti kiállításnak adott otthont, ahol a képzőművészeti alkotótá­bor résztvevőinek tavalyi müvei tekinthetők meg. A méreteiben szerény, ám szín­vonalában figyelemre méltó kiállí­tásra a témák és műfajok sokszí­nűsége jellemző. Az ismerős csallóközi tájat megörökítő képek láttán (Rácz László és Preiziger Mihály (művei) szívmelengető érzés tölti el a kör­nyékbeli látogatót. Maradandó él­ményt jelentenek Szkukálek Lajos gazdag fantáziavilágról és em­berismeretről tanúskodó rajzai. Alex Kraščenič festőművész Mun­kásszálláson címú képe híven tükrözi az ott lakó emberek hangu­latát. Az alkotások skáláját Štefan Rabina festőművész és Konrád Renáta tapiszériái, illetve tapiszé- ria tervei teszik színesebbé. A ki­állításon központi helyet foglal el Almási Róbert festőművész Forró nyár című monumentális alkotása, amely a tábor nyugodt, alkotó légkörét örökíti meg. Nem véletlen, hogy egyszerre említjük a hivatásos festőművé­szeket és az amatőröket, hiszen az alkotótábor célja - a tábor egyik vezetője, Rácz László szerint - a hivatásos művészek és az amatőrök együttműködésében rej­lik: szaktanácsot, eligazítást sze­retnének adni a járás amatőr festőinek, fotósainak és szobrá­szainak, segíteni őket abban, hogy elképzeléseiket, mondaniva­lójukat a lehető legmagasabb színvonalon, egyéni módszerek­kel tudják kifejezni.- Néhány naponként amolyan szakmai megbeszélést szoktunk tartani, amelyen kötetlenül érté­keljük, bíráljuk a készülő munká­kat, tanácsokat adunk szakmai kérdésekben - mondja Almási Róbert. A tanuláshoz, a fejlődéshez nemcsak több hasznos előadás (mint például dr. Dagmar Srnens- ká többórás érdekfeszítő előadása a XX. századi képzőművészetről) járul hozzá, hanem a festőművé­szek fotóművé­szek, kerámiku- sok állandó je­lenléte is, akik alkotva tanítják az érdeklődőket. Štefan Rabina például úgy gon­dolja, hogy az amatőröknek nyújtandó segít­ség - példamu­tatás. - Nem be­szélni kell, ha­nem dolgozni, s eközben a fia­talok ,,elleshet­nek“ sok fontos módszert, esz­közt, tudnivalót. A segítség- nyújtás fontos, hiszen nem min­denki tanulhat képzőművészetet, viszont sokan vonzódnak ehhez az ágazathoz. Úgy érzik, hogy az alkotómunkával tartalmasabb lesz az életük, hiszen így sok mindent elmondhatnak arról, amit a világról gondolnak, vagy olykor csak sej­tenek. Tihanyi József vallomása: - Festéssel próbálom kifejezni a dolgok lényegét, mindazt, ami a puszta látvány mögött rejlik. A valóság legprózaibb összetevői Jászai Alica tapiszériát készít (Gyökeres György felvételei) is meg tudnak ragadni. Igy tudom elmondani, amit érzek. Az alkotótábor eddig hétéves munkája eredményesnek bizo­nyult: a résztvevők közül néhá­nyan eljutottak azóta a képzőmű­vészeti főiskolára, vagy alkotásaik alapján bekerültek a képzőművé­szeti szövetségbe. Bizonyos érte­lemben az is eredménynek szá­mít, hogy a többség évente visz­szajár a nyári „művésztelepre“, szívesen tölti szabadságát ebben a festői környezetben. A barátok, ismerősök újra összejönnek, új barátságok, ismeretségek kötőd­nek, aminek szintén jótékony ha­tása van az alkotási kedv szem­pontjából. Az idén harmincegyen jöttek el a táborba, ezek közül 20-25-en rendszeresen visszatérő táborla­kók. Ezenkívül több gyereket na­ponta kihoznak a szüleik, ezzel lehetőséget adnak nekik a szünidő töredékének értelmes eltöltésére. Jászai Alicát részben Almási Róbert készítette fel az iparművé­szeti szakközépiskolába való fel­vételire. ,,A textilmunka érdekel a legjobban, ezzel szeretnék fog­lalkozni. Bár szeptembertől az iparművészetin mindenféle mást is fogunk majd tanulni.“ Konrád Renáta már elvégezte az iparművészeti szakközépisko­lát, most a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Járási Népművelé­si Központ képzőművészeti osztá­lyán dolgozik. „Az engem legin­kább érdeklő textilmunkával, amit tanultam, sajnos csak szabad­időmben foglalkozhatok. A kész dolgokkal az otthonomat díszítem. Gond az, hogy nem könnyű a vég­zettségemnek megfelelő munka­helyet találni...“ Petrla Ferenc régebben zené­vel foglalkozott, 26 éves korában fordult a képzőművészet felé, de nem sikerült bejutnia a főiskolára. „ Ezért aztán elmentem kiállítás- rendezőnek, hogy a lehető legkö­zelebb lehessek a képzőművé­szeti élethez. Ez a tábor nagysze­rű dolog, hiszen itt szinte minden feltételt megte­remtettek ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk. Az sem mellé­kes, hogy egy ilyen kéthetes tá­borozás másutt sokkal több pén­zembe került volna.“ A tábort anya­gilag a járási népművelési központ támo­gatja, de a Vá­sárúti (Trhové Mýto) Efsz is je­lentős segítséget nyújt. Sok ha­sonló kezdeményezésre lenne szükség országszerte, hogy több fiatal is továbbfejleszthesse ké­pességeit és tehetségét. Az idei képzőművészeti alkotó­táborban végzett munka eredmé­nyeit novemberben láthatjuk majd Dunaszerdahelyen, a hagyomá­nyos kiállításon. CZIBULA ILDIKÓ ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom