Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-19 / 194. szám, kedd

ÚJ szú 5 1986. VIII. 19. Programszerűen növeljük az SZSZK gazdaságának teljesítményét és hatékonyságát A napi sajtó nemrég közölte a statisztikai jelentést az idei első félévre előirányzott tervfeladatok teljesítéséről. A jelentés egyes pozitív tényekről is beszámol, főleg az ipari termelés dinamikájának meggyor­sulásáról. Egészében véve azonban to­vábbra is a mennyiségi szempontok érvé­nyesülnek - országos viszonylatban és Szlovákia gazdaságában is a minőségi feladatok teljesítésében lemaradás mutat­kozik. Az SZSZK gazdasági eredményei a hatékonyság szempontjából nem kielé- gítöek, s egyelőre nem garantálják, hogy teljesíteni tudjuk az anyag- és energiaigé­nyesség csökkentésére, s a munkaterme­lékenység növelésére előirányzott egész évi feladatainkat. Ez kedvezőtlenül hat a nyereség képzésére, valamint az egyes ágazatokban és az egész népgazdaság­ban feltételezett jövedelmezőségi szint elérésére. Az SZSZK központi szervei által irányí­tott ágazatokban az egész évre előirány­zott nyereségnek csak 39,6 százalékát sikerült elérni, ami kevesebb, mint az előző években. Az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva kisebb részarányt ért el az egész vegyipar. Továbbra is nagyon ked­vezőtlen a minőségi feladatok teljesítése a fa- és cellulóziparban. Nem sikerült elérni a tervezett hatékonyságot az ipari termé­kek kivitelében, fóleg a nem szocialista országok vonatkozásában, miközben a mennyiségi feladatok teljesítése is elma­radt. Ez a nem kielégítő gyártmányfejlesz­tés következménye, az új termékek rész­aránya a teljes termelési értékben ugyanis kisebb volt, mint az előző év hasonló időszakában. A továbbra is fennálló minőségi problé­mák, az évi feladatok régi módon megvaló­suló teljesítése, s főleg a jelentős egyenlőt­lenség egyértelműen arra utalnak, hogy az irányításban a megszokott módszerek ér­vényesülnek, s nem mindenhol folytatnak következetes harcot a gazdaság intenzifi- kálásáért. Nagyobb felelősséget a hatékonyság növelésében A központi irányítási szervek a jelenlegi időszakban bontják le a 8. ötéves tervidő­szak és az 1987-es állami terv feladatait az általuk irányított vállalatokra és szerveze­tekre. A továbbiakban a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek kidolgoz­zák saját gazdasági terveiket. Ez arra is jó alkalom, hogy az irányítási szervek és a dolgozó kollektívák következetesen meg­vizsgálják az idei terv hiányos teljesítésé­nek az okait, s hogy a tervezés folyamatá­ban nagyobb figyelemben részesüljenek a lemaradozó szakaszok. Ha azt akarjuk, hogy a tervek pontosan kifejezzék a társadalom gazdasággal szembeni elvárásait, akkor ehhez a szük­séges anyagi és káderfeltételeket is meg kell teremteni minden irányítási szinten, s ki kell dolgozni a gazdasági ösztönzés egész rendszerét a termelési-gazdasági egységektől kezdve egészen a vállalaton belüli alakulatokig. Változtatni kell egyes irányítási dolgozók magatartásán is, akik a tervfeladatok teljesítéséről csak ezek gépies lebontásával gondoskodnak. A mi­nőségi feladatok hiányos teljesítését, vala­mint egyes vállalatok és termelési-gazda­sági egységek, például a fa- és bútoripar gazdasági lemaradását elavult irányítási módszerek is okozzák. Ezen a helyzeten csak igényes gazdasági környezet kialakí­tásával, a felelősség növelésével, s a haté­konyság tartós növekedésében, a munka tényleges eredményeiben való érdekeltség fokozásával lehet segíteni, az önálló elszá­molás és a szocialista vállalkozás alapel­veinek teljes érvényesítése mellett. Az a tény, hogy a gazdasági és szociális fejlődést csak az intenzifikálás útján lehet meggyorsítani, társadalmunk jelenlegi szükségleteiből és lehetőségeiből követke­zik. Az SZSZK feltételei között elsősorban arról van szó, hogy az 1985-től 1990-ig terjedó időszakban 23-25 százalékkal nö­veljük a nemzeti jövedelmet, a termelési fogyasztás lassúbb ütemű növekedése mellett. Sajnos, még mindig elég sok irányítási dolgozó csak extenzív eszközök és módszerek útján képzeli el a fejlődés meggyorsítását. Aránytalanul sok új beru­házást, munkaerőt, nyersanyagokat és importárut követelnek. Az ötéves gazdasá­gi tervek és az 1987. évi gazdasági terv kidolgozása során gátat kell vetni az ilyen törekvéseknek. Ráadásul az ilyen követe­lések olyan vállalatokból érkeznek, ahol alacsony színvonalú az állóeszközök ki­használása és a munkatermelékenység, a kiviteli termelés hatékonysága stb. A gazdaságosság növeléséhez új hoz­záállásra van szükség Az intenzifikálás legfontosabb tényezője az emberek aktivitása és kezdeményezé­se. Enélkül nem lehet hatékonyan kihasz­nálni az intenzifikálás további anyagi té­nyezőit. A dolgozók széles körének ta­pasztalataiban, a munka javítására vonat­kozó nézeteikben és ötleteikben olyan nagy tartalék rejlik, melynek jelentőségét nem mindenhol tudatosítják megfelelő mértékben. Az ellenőrzések tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy egyre következetesebb har­cot kell folyiatni a gazdálkodás területén előforduló negatív jelenségekkel, szem­ben, annál is inkább, mert ezek gyakran rejtett formában fordulnak elő. Egyesek könnyen megfeledkeznek róla, hogy az is pazarlás, ha eladhatatlan, vagy csak vesz­teséggel értékesíthető termékeket gyárta­nak. A bútorok, a textilipari és egyéb termékek között elég sok ilyen esetre találhatnánk példát. A rossz munkaszerve­zés, az anyagok és a termékek fölösleges átcsoportosításai, a gépek és a berende­zések gyakori meghibásodása a karban­tartás elhanyagolása miatt - mindez nem egyeztethető össze a gazdaságosság és a hatékonyság alapelveivel. Főleg a válla­laton belüli irányítást kell alkalmassá tenni arra, hogy növelje a dolgozók érdekeltsé­gét a minőségi feladatok teljesítésében, s idejében figyelmeztessen minden gazda­ságtalan jelenségre. Olyan területről van tehát szó, ahol nem kell várni „felülről“ jövő döntésekre. A nemzeti jövedelem előirányzott növe­kedéséből, s a termelői fogyasztás csök­kentésének követelményéből világosan ki­tűnik, hogy a célok elérésének alapvető útja a nyers- és az alapanyagok, valamint az energia magasabb fokú hasznosítása. Ez a tényező nagy szerepet játszik a ter­melés gazdaságosságának a javításában, hiszen a tervezett jövedelmezőségnek legjelentősebb forrását képezi. Nemcsak arról van szó, hogy az anyag­fogyasztás a felhasználási normák tökéle­tesítése és takarékosabb gazdálkodás útján csökkenjen. Ez az út csak bizonyos korlátokig terjedhet. Sokkal nagyobb tarta­lékok vannak a termékszerkezet hatékony változtatásainak meggyorsításában. Az anyagforrásokat jobban hasznosító, s a társadalmi igényeket jobban kielégítő gyártmányfejlesztéshez főleg a feldolgozó ágazatokban vannak jelentős lehetőségek. Ez elsősorban a fogyasztási cikkeket, ruhákat, cipót, bútorokat és élelmiszereket gyártó szakágazatokra vonatkozik. Nem lehet tehát elfogadni az olyan nézeteket, hogy az anyagforrások jobb hasznosításá­nak a lehetőségei már kimerültek. Elsősorban a vállalati vezetőségek köte­lessége, hogy közvetlen hatást gyakorolja­nak ezekre a folyamatokra, s megteremt­sék a szükséges műszaki és egyéb feltételeket. Okvetlenül fel kell számolni az egyes vezető dolgozóknál előforduló ér­dektelenséget, s helyenként a rossz minő­ségű munka eltűrését. Ez csak úgy válik lehetségessé, ha a kiváló minőségű terme­lés az önálló elszámolás és a szocialista vállalkozás érvényesülésének a keretei között nagyobb anyagi elismerésben ré­szesül, vagyis ha a minőségi mutatókat következetesen belefoglalják a vállalaton belüli anyagi érdekeltség rendszerébe. A minőség javítása szélesebb értelem­ben a nagyobb használati értékű és megbízhatóbb termékek gyártását jelenti. Ezzel összefüggésben határozottabban kell eljárni az elavult és szükségtelen gyártás felszámolásában. A jobb hasznosítás követelménye min­den termelésbe lépő anyagra egyaránt vonatkozik. Ezek között megkülönböztetett figyelmet érdemel a fa komplex hasznosí­tása a faipar, továbbá a cellulóz- és a papíripar kiváló minőségű termékeinek a gyártásában. A nyers- és az alapanyagok jobb hasznosításával közvetlenül összefügg a kereskedelmi tevékenység, valamint a szállítói-megrendelői kapcsolatok javítá­sa is. Különösen a termelőknek a bel- és külkereskedelmi szervezetekhez fűződő kapcsolatait kell javítani. A külkereskedelmi kapcsolatok területén gazdaságunk számára különösen nagy jelentőségű a szocialista gazdasági integ­ráció magasabb formáinak a kihasználása. Az ilyen irányú együttműködés kiszélesíté­se nemcsak a gazdaság szilárdításához teremeti meg a feltételeket, hanem a szo­cialista közösség országainak erejét és egységét is szilárdítja. Alapvető fordulatra van szükség a tudományos-műszaki eredmények hasznosításában A gazdaság intenzifikálásában különö­sen nagy jelentősége van az állóalapok hatékony újratermelésének, s az eddiginél lényegesen jobb kihasználásuknak. Az első félévben elért eredményekből azon­ban arra lehet következtetni, hogy ezen a szakaszon nem sok változás történt. Annak ellenére, hogy ezen a területen egyrészt közvetlenül meggyorsítható a ha­tékonyság növekedése, másrészt pedig kialakíthatók a feltételek a tartósabb inten­zív fejlesztéshez. Ennek kell alárendelni a beruházási folyamatokat is, valamint a beruházások belső tartalmi szerkezetét. Amikor ma a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításáról beszélünk, előnyben kell részesítenünk a gyorsan megtérülő beruházásokat is, s ezek kereté­ben a magas műszaki színvonalú gépek és berendezések elterjesztésére kell töre­kedni. Ahhoz, hogy a beruházások jobban elősegítsék az intenzifikációs folyamatot, elsősorban az adott termelési állóalapok jól átgondolt korszerűsítésére és rekonstruk­ciójára van szükség. A kormányintézkedé­sek a pénzügyi politika területén is kialakít­ják ehhez a feltételeket, a beruházók részéről azonban nagyobb aktivitásra len­ne szükség. Figyelembe kell venni a gaz­dasági szervezetek saját lehetőségeit is, amelyek az önálló elszámolás érvényesíté­séből következnek. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a termelési kapacitások ki­használása nem kielégítő mértékű, ezért óvakodni kell az olyan beruházásoktól, amelyek tovább növelnék a kihasználatlan munkahelyek számát, tovább csökkente­nék az állóalapok hatékonyságát és ronta­nák a vállalat jövedelmi helyzetét. Amikor ma azt hangsúlyozzuk, hogy az intenzifikálás alapvető feltétele a tudomá- nyos-múszaki haladás, erre fóleg a beru­házási folyamatokban kell törekednünk. Pártunk megkülönböztetett figyelmet fordít a műszaki fejlesztés meggyorsítására, ami az erre fordított eszközök nagyságában is megnyilvánul. A nemzeti jövedelemnek erre a célra felhasznált részarányát tekint­ve az élenjáró ipari országok közé tarto­zunk. Azonban kevésbé lehetünk elége­dettek azzal, ami ezekből a befektetések­ből eddig származott. Az elmúlt ötéves tervidőszakban az SZSZK központi szervei által irányított ágazatokban több mint 13,5 milliárd koronát fordítottunk tudományos­műszaki fejlesztésre, ebből csaknem 7 mil­liárd koronát az állami költségvetésből, s ezeknek a befektetéseknek a termelés magasabb műszaki színvonalában és a ter­mékek jobb minőségében kellene vissza­tükröződniük, beleértve a termelés anyagi­gényességének csökkentését és a nyere­ség növekedését. Azok az intézkedések, amelyeket az SZSZK kormánya a 8. ötéves terv kidolgo­zásával kapcsolatban hozott a tudomá­nyos-kutatási alap jobb káder- és műszer- ellátására, kedvező feltételeket alakítanak ki a helyzet javulásához ezen a területen. Az SZSZK központi szervei által irányított ágazatokban a 8. ötéves tervidőszakban több mint 16 milliárd koronát fordítunk tudományos-műszaki fejlesztésre, ami 18 százalékkal több, mint a 7. öréves tervidő­szakban. Ezen belül az össztársadalmi forrásokból fedezett ráfordítások negyed- résznyi arányban növekednek. Természe­tesen a műszaki haladás meggyorsításá­nak az útjából el kell távolítani mindent, ami hátráltatja a kutatási eredmények gyakor­lati hasznosítását. Az irányítás és az érdekeltség egész rendszerében olyan feltételeket kell kialakítani, hogy a műszaki fejlesztés eredményeinek hasznosítása élónyös legyen a termelők számára, s bün­tetni kell ennek az elhanyagolását. A termelés műszaki színvonalának az emelése, a hatékony korszerűsítés és a gyártmányfejlesztés nem nélkülözheti a nemzetközi tudományos-műszaki együtt­működést, különösen a KGST-országok- kal. A KGST-országok tudományos-mű­szaki együttműködésének komplex prog­ramjából, s főleg a Csehszlovákia és Szovjetunió közti gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködés 2000-ig szóló hosszú távú programjából reánk háruló feladatok teljesítése alapvető mér­tékben segíti elő gazdaságunk hatékony­ságának gyorsabb ütemű növelését. A teljesítményed és a hatékonyság növelésére szolgáló tényezők kihasználá­sa nem csak a termelés és az ipari ágazatok feladata. Ugyanez a nemzeti bizottságok fizetett lakossági szolgáltatá­sokat nyújtó szervezeteire és az ipari szövetkezetekre is vonatkozik. Specifikus küldetésük semmit sem változtat azon a követelményen, hogy hatékony és jó minőségű munkát végezzenek, s fóleg a javítások legyenek a szükséges műszaki színvonalon. Ebben a vonatkozásban fi­gyelembe kell venni a nemzeti bizottsá­gok megnövekedett saját pénzügyi alapját, valamint az önálló elszámolás szerepének növekedését az általuk irányított szerveze­tekben, s meg kell oldani a veszteséges gazdálkodás problémáját olyan területe­ken, ahol ez nem is indokolt, mint például a vendéglátóiparban, a helyi és az építői­parban. önálló elszámolással a gazdaság minden területén A gazdasági mechanizmus hatékonyságának növelésében fontos szerepet játszik az önálló elszámolás alapelveinek érvényesítése minden gazdasági tevékenységben, tehát nemcsak a termelés szakaszán, hanem a beruházások, a műszaki fejlesztés és a külkereskedelem területén is. A gazdasági gyakorlatban növelni kell a vállalatok önállóságát és jogkörét, s az önálló elszámolásra épülő felelősségét a társa­dalmi szükségletek rugalmas és jó minőségű kielégítésében. Az önálló elszámolási rendszernek az ötéves és az éves tervekben előirányzott feladatok teljesítéséből kell kiindulnia. Az irányítás terüle­tén meg kell akadályozni az eszközök nem tervezett újraelosztását a terv hiányos teljesíté­séből eredő pénzügyi nehézségek áthidalására, nem egy esetben a jól gazdálkodó vállalatok rovására, ahogy az például a Slovakotex terme­lési-gazdasági egységben is előfordult. Meg kell szüntetni az irányítási rendszer eszközeivel való visszaéléseket, az eredmények javítgatását, valamint különböző előnyök szerzését az ár- és a pénzügyi fegyelem megsértésével, az előírá­sok megkerülésével. Az ilyen „vállalkozásokat“, amelyek helyi, s gyakran személyi érdekeket szolgálnak, az egész ellenőrzési rendszerrel kell felderíteni és büntetni. A pénzügyi ellenőrzés szakaszán az ilyen jelenségekből szigorú követ­keztetést fogunk levonni, hogy következetesen érvényesítsük a társadalmi érdekeket. Az SZSZK Pénzügyminisztériuma hasonló eljárást fog megkövetelni az illetékes irányítási szervek­től, minisztériumoktól és nemzeti bizottságoktól. Az ágazati irányítás tökéletesítése természe­tesen nemcsak az ellenőrzésre és a gazdasági mechanizmus érvényesítésére vonatkozik. Hatá­rozottabban kell eljárni az intenzifikálás egész folyamatában, a koncepcionális kérdések meg­oldásában, különösen a beruházásoknál és a műszaki politikában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, s mindenhol, ahol a helyzet alap­vető vá toztatására van szükség. Ezért a pénz­ügyi politikában is arra törekszünk, hogy a haté­konyság növelésében célprogramos módszerek érvényesüljenek. Az ipari, az építőipari, valamint a mezőgazda­sági és élelmezésügyi minisztériumok, s a hoz­zájuk tartozó termelési-gazdasági egységek ilyen irányú programjait az SZSZK kormányának határozata értelmében úgy kell átdolgozni, hogy azok az ötéves tervben előirányzottaknál jobb eredményekhez vezessenek. A hatékonyság növelésére irányuló programok átdolgozásának eddigi értékeléséből arra lehet következtetni, hogy egyes ipari, mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelési-gazdasági egységeknél nem jár­nak el elég következetesen az alacsony szintű hatékonyság, jövedelmezőség és a nem kielé­gítő minőség okainak feltárásában és gyors megoldásában. Még mindig sokan vannak, akik nem értik meg a célprogramos eljárás jelentősé­gét a komoly gazdálkodási problémák megoldá­sában. A hatékonyság növelése és e folyamat útjában álló akadályok felszámolása érdekében állandó --nyomást kell gyakorolni a gazdasági szférára, hogy kialakuljanak az életszínvonal emeléséhez szükséges anyagi feltételek, ahogy azt a CSKP XVII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának határozatai célul tűzték. Ezt az összefüggést állandóan hangsúlyozni kell, főleg azok számára, akiknek e feltételek kialakításá­ban meghatározó szerepük van. Bizonyára mindannyian azt akarjuk, hogy jobban és gazdagabban éljünk, fokozzuk az emberek jólétét. A kommunista párt is erre törekszik a programjaiban. Egyúttal azonban azt is elvárja, hogy ehhez mindenki lelkiismeretes és felelős munkával járuljon hozzá. Jozef Lenárt elvtárs az SZLKP KB idei juniusi ülésén ebben a vonatkozásban kiemelte, hogy „Az alkotó hozzáállás, a magas fokú szervezettség és fegyelem a társadalom életének minden szaka­szán mindannyiunkra közvetlenül vonatkozik. Mindannyiunknak gyorsabb ütemben kell halad­nunk a kongresszuson kitűzött célok sikeres megvalósításában.“ Ezt további munkánk alap­vető tartalmának és céljának kell tekintenünk. FRANTIŠEK MIŠEJE az SZLKP KB tagja, az SZSZK pénzügyminisztere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom