Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-02 / 180. szám, szombat

ÚJ szú 5 % « 1986. VIII. 2. Tartósítás - változó sikerrel A biztató júniusi indulásnak elmaradt a folytatása A sütőipar minőségi követelményei Nagyobb figyelmet fordítsunk az ipari célokra termelt gabonára A nyár második felében járunk, s ilyenkor az üdülők, vakációzók közül bizonyára kevesen gondol­nak a télre. A konzervgyárakban azonban már javában folyik a kü­lönböző gyümölcs- és zöldségfé­lék tartósítása, hogy minél több gyümölcs- és zöldségkészítmény kerüljön télen is az üzletek polcai­ra. Nagy a sürgés-forgás a Slovlik vállalat dunaszerdahelyi CPunajs- ká Streda) üzemében is, ahol Potách Mária, a termelési részleg vezetője és Rózsa Sándor, nyers­anyagbeszerző tájékoztatott az üzemben folyó munkáról, valamint a gondokról is.- Június tizedikén indult az idény a zöldborsó tartósításával. Gondjaink voltak ugyan a minő­séggel, az előirányzott 370 tonna helyett azonban így is 434 tonnát sikerült tartósítanunk, a tervezett­nél rövidebb idő alatt - kezdi a beszámolót Potách Mária. - Jú­niusban cseresznyét is tartósítot­tunk, a tervezett húsz tonna he­lyett harminc tonnát sikerült feldol­goznunk. Ez a hónap tehát arány­lag sikeresnek és problémamen­tesnek mondható. Nem dicsekedhetünk azonban a folytatással. Július elején már megkezdtük az uborka tartósítá­sát. Erre a hónapra 270 tonna uborka feldolgozását terveztük. A vártnál korábban kezdték ugyan szállítani, de a jelek szerint még­sem tudjuk teljesíteni a vállalt tervet. Ennek ellenére a helyzet sokkal kedvezőbb, mint az elmúlt évben. A zöldbabtermés sem biz­tató, a 280 tonnás havi tervet csak 150 tonnára tudjuk teljesíteni. A tervezettnél lényegesen keve­sebb kajszit szállítottak, így e hó­napban a tervezett 220 tonna helyett csak 85 tonnát tartósítot­tunk. így természetesen kajszi- kompótból az exportfeladataink­nak nem tudunk eleget tenni. Igyekeznünk kell, hogy a továb­biak folyamán legalább koronaér­tékben teljesíteni tudjuk az évi tervet.- Egészében véve milyen a helyzet a nyersanyagellátás területén?- Aránylag kielégítőnek mond­ható. A nyersanyag zömét az Agrofrigor és a Zelenina vállala­tok, valamint a kertbarátok szerve­zetei szállítják - veszi át a szót Rózsa Sándor. - Rá vagyunk azonban utalva, hogy a környező járásokból is felvásároljuk a ter­mést, fóleg a Bratislava-vidéki, így készül a kajszi befőtt a Nyitrai (Nitra) az Érsekújvári (Nové Zámky), a Galántai (Galan­ta) és még az aránylag távolabb fekfő Lévai (Levice) járásból is.- Munkaerőből nincs hiány?- Az állandó dolgozók létszáma csekély, ezért a fóidény alatt bizony nagy szükségünk van az ügyes, dolgos diákkezekre. Jelen­leg ezzel is problémáink vannak, bár a helyzet nem válságos, mert a nyersanyag-ellátás is akadozik. A diákok két-három hetes turnu­sokban dolgoznak. A napokban érkeztek fiatalok a Komenský Egyetem Bölcsészkaráról, egyelő­re a várt 60 diákból csak 30 érkezett meg. Foglalkoztatjuk még a helyi magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnázium, valamint az egészségügyi középiskola mun­kaszerető tanulóit is. Végül a napokban érkezett egyetemisták vezetőinél, Ivan Bla- honál és Marian Vidovenecnél az iránt érdeklődtem, hogy milyen programokat készítettek elő a sza­badidő színesebb eltöltésére.- Először is, az első héten ismerkedési estet rendezünk, majd megismerkedünk a város történelmével, nevezetességeivel. Mivel az itt dolgozó fiatalok zöme most lesz elsőéves egyetemi hall­gató, beszélgetést rendezünk a főiskolai oktatás szervezési for­máiról, a főiskolai életről. Terve­zünk sportdélutánokat is, amelye­ken röplabda-mérkőzés, tenisz- és asztalitenisz-verseny is lesz. Az üzem rendelkezésünkre bocsájt egy autóbuszt, amellyel egynapos kirádnulásra štúrovóba megyünk. Az utolsó napra - ha kedvező lesz az időjárás - tábortüzet és búcsú­estet tervezünk, gazdag kultúrmű­sorral - tájékoztatott Ivan Blaho.- Persze, elsősorban a mun­kánkra fordítjuk a figyelmet, hogy elégedettek legyenek velünk, s csak ezután jöhet a kikapcsoló­dás - teszi hozzá Marian Vidove­PÓDA ERZSÉBET A jó gazda a múltban is kiemelt figyelmet fordított a kenyérnek és vetőmagnak szánt gabonára. Tu­datában volt annak, hogy csak a jó minőségű, egészséges vetőmag­ból lesz jó termés, és csak az acélos, jó malomipari értékű búzá­ból jó kenyér. Ez az igazság érvényben van ma is, hiszen a kenyérgabona, a liszt és a ke­nyér minősége csak egymással összefüggésben vizsgálható. E három terméknél egy sor olyan minőségi tényező van, amelyek a végtermékben csak akkor ga­rantálhatok, ha azok már a nyers­anyagban, a kenyérgabonában is megvannak. A malomi őrlés jelen­legi technológiai színvonala elég fejlett ahhoz, hogy megőrizze a gabonában meglevő jó tulajdon­ságokat, azonban semmiféle ma­lomipari technológiával nem lehet jó sütőipari tulajdonságokat kiala­kítani, ha azok a kenyérgabonából hiányoznak. Ezért van szükség arra, hogy az ország kenyerét a legjobb malom- és sütőipari tu­lajdonságokkal rendelkező gabo­nából készítsék. A szlovákiai ma­lom- és sütőipar 604 ezer tonna jó minőségű ipari búzát, 130 ezer tonna rozsot, 30 ezer tonna árpát, valamint 10-15 ezer tonna zabot igényel a termelőktől. Ha figye­lembe vesszük a termelés aránya­it, ez a mennyiség az összterme­lésnek csupán 25 százaléka, tehát van miből biztosítani a kívánt mennyiséget, azonban a jelenlegi időszakban a minőségi követel­mény lép előtérbe. Biztosítani kell, hogy az ipari célokra felvásárolt búza nyerssikér-tartalma elérje a 26-28 százalékot, nedvesség- tartalma a 14, hamutartalma az 1,6 százalékot, és sütőipari érté­kének megfelelően 58-60 száza­lékos legyen a vízfelvevő képes­sége. A szakemberek véleménye, il­letve a jelenlegi felmérések sze­rint, minden feltétel adva van, hogy a mennyiség mellett a minő­ség is biztosítva legyen. Azonban a sokéves tapasztalatból kiindulva be kell tartani a betakarítási, az utókezelési és a tárolási feltétele­ket is. A kenyérgabonának valót nem szabad teljes érésben aratni, mert megráncosodnak a szemek és veszítenek az értékükből. Nem szabad forró levegővel szárítani, a leghelyesebb a napon való szárítás. Az aratásnál ügyelni kell, hogy minél kevesebb legyen a tö­rött, vágott szemek aránya, amit a helyesen beállított fordulatszám­mal lehet elérni. Nagy figyel­met kell fordítani a szállításra, különösen ott, ahol több kom­bájn több táblán arat egyszerre, hogy a tárolókba való szállításnál ne keveródjenek össze az acélos és a puha búzafajták. Szükséges a raktárakban a többgaratos tech­nológiai vonalak kialakítása, és ahol erre nincs lehetőség, ott ügyelni kell arra, hogy az egyes búzafajták a technológiai vonalon ne keveredjenek össze. Nagyon fontos a gabona rendszeres ellen­őrzése, mert a raktározási szem­pontból tökéletesen száraz gabo­na is lélegzik, ennek során oxigént vesz fel, a benne levő szénhidrá­tok egy része vízzé válik. Ennek következtében fülledés, erjedés, dohosodás és penészedés követ­kezhet be, s mindez a már felvá­sárolt jó minőségű kenyérgabona értékét lerontja. Az ipari célokra felvásárolt bú­záért, de a rozsért, sőt a zabért is pótlékot fizetnek, azért nem lehet közömbös a termelők részére sem, hogy milyen áron értékesítik termékeiket. Az ipari célokra ter­mesztett gabonát szerződéses alapon vásárolják fel, de semmi­lyen akadálya nem lehet annak, hogy jó minőségű, magas malom­ipari értékű gabonát ezen felül is felvásároljanak. Bár a mezőgaz­dasági felvásárló vállalatok raktá­rozási-tárolási gondokkal küzde­nek, ezen részben könnyít, hogy a malom és a sütőipar a kenyérga­bonának felvásárolt gabonát saját raktáraiban helyezi el, s ezen felül 35 ezer tonna gabona elhelyezé­sét teszi lehetővé a mezőgazda­sági felvásárló vállalatok számára. SLADOVNÍK JÓZSEF Találkozásom Lukács tábornokkal Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az 1936 júliusában Spanyolor­szágban zajló események már nem tekinthetők zavargásoknak - ahogyan a polgári sajtó tájékoz­tatott róluk hanem a fasiszta hatalmak - Németország, Olasz­ország és Portugália valamint egyéb imperialista erők segítségé­vel fasiszta felkelés tört ki, hogy leverje a fiatal demokratikus köz­társaságot, a világ 54 országából ajánlották fel segítségüket kom­munisták és más antifasiszták a köztársaság megvédésére. Nehéz körülmé­nyek közepette 1937. januárjában érkeztem meg Spa­nyolországba. A Ge­orgi Dimitrovról el­nevezett zászlóalj Jan Žižka nevét vi­selő, csehszlovákiai önkéntesekből szer­vezett géppuskás századhoz kerül­tem. A század egyik szakasza Petőfi ne­vét vette fel. Engem ebbe osztottak. Zászlóaljunk rövid kiképzés után Mad­rid közelében Mora- ta de Tajuna határá­ban 1937 februárjá­ban esett át a tűzke­resztségen. A zász­lóaljat a bolgár a Gre- benerov elvtárs ve­zette. Századunkat a bratislavai német nemzetiségű Jozef Micsudik, majd a cseh Tonda Koby- lák vezényelte. Sza­kaszparancsnokunk a magyarországi születésű, Fran­ciaországba emigrált Máté Lajos, szakaszunk politikai megbízottja pedig Fábry István rozsnyói (Rož­ňava) bányász volt. Hiányos fel­szereléssel mentünk a csatába. Dukony József és Klimov József szőgyéni (Svodín) önkéntesek s mások fegyver nélkül, polgári ruhában jöttek velünk, hogy majd az elesett bajtársaink kezéből kie­sett fegyverrel harcoljanak. A támadók és a visszavonuló, védekező népi milícia közti harc­ból hallatszó fegyverropogás irá­nyába tartottunk. A tűzvonalba érve csatárláncba szökellve igye­keztünk a Jarama folyó felé, hogy feltartóztassuk a fasisztákat. Az ellenség a legkorszerűbb hadi- technikával, páncélosokkal, tan­kokkal, német, olasz felderítő, vadász- és bombavető repülőgé­pekkel volt felszerelve. Az idegen- légiós Mór és falangista egységek Madrid elleni, ki tudja, hányadik támadását - amely már átszakí­totta a jaramai frontot - hosszú, szívós harc közepette, nagy vér- veszteség árán sikerült visszaver­nünk. A köztársaságot védő spa­nyolok és a külföldi önkéntesek nem zsoldért és nem kényszerből, hanem igaz ügyükbe vetett hittel, nagy lelkesedéssel, halált megve­tő bátorsággal és jó taktikával küzdöttek a köztársaság megvé­déséért. Miután az ellenség na­gyon sokszor megismétlődő táma­dását mindannyiszor sikerült visz- szavernünk, és a front megállt, feletteseink öt csehszlovákiai ma­gyar nemzetiségű interbrigadistát: Bohács Istvánt, Morvái Gábort, Kertész Józsefet, Turcsik Józsefet és engem tiszti iskolára javasol­tak. Brigádparancsnokunk jóvá­hagyta a javaslatot. A tanulás megkezdéséig a brigádparancs­nokságon teljesítettünk őrszolgá­latot. A 15. brigád parancsnoksá­ga Morata de Tajuna közelében, egy olivaolaj-sajtoló üzem épüle­tében volt. 1937 márciusában so­főrjének és egy tisztnek a kísére­tében egy rangjelzés nélküli tiszti egyenruhát viselő középkorú, kö­zéptermetű, szuggesztív, nekem ismeretlen ember jött, és a brigád parancsnokával, Gál tábornokkal kívánt beszélni. Később megtud­tuk, Jiogy ó volt Lukács tábornok. Megbeszélésük után mindkét tá­bornok lejött közénk, magyar nemzetiségű önkéntesek közé, akik éppen szolgálaton kívül vol­tunk, és hosszan elbeszélgetett velünk. Mindketten egyetértettek azzal, hogy barátainkat szeretni, az el­lenséget, a fasisztákat pedig gyű­lölni kell. Ismerkedés után magyar népdalokat énekeltünk, amelyeket Lukács tábornok észrevehetően nagyon szeretett. A tiszti iskolában már a közelgő záróvizsgák izgalmait éltük, ami­kor, mint derült égből a villámcsa­pás, ért bennünket a hír: Lukács tábornok elesett. 1937. június 11­én Huesca visszafoglalását előké­szítő terepszemle útján gépkocsi­ját egy ágyúlövedék telibe találta. A 12. nemzetközi brigád (amely­nek parancsnoka volt) magyar nemzetiségű harcosai, a tiszti is­kola hallgatói, Stegmayer István, Keszőcze Endie, Ambrus Károly, Kálcsics (Csatári) József, Kerznár Károly és Marschall László, akik minden Lukács vezette csatában részt vettek, s a bátor tábornokot szinte sérthetetlennek tartották, úgy megdöbbentek a hírre, mintha szeretett édesapjukat érte volna el a halál. Mi, csehszlovákiai magya­rok is, akik személyesen ismertük őt - de más nemzetiségű tiszti iskolások és oktatók is, akik sokat hallottak a legendás hírű, súlyos harcokban megedzódött katoná­ról, az antifasiszta hadvezérről - mélyen megrendültünk. Az iskola vezetősége lehetővé tette, hogy minden magyar nem­zetiségű tiszti iskolás részt vegyen a hősi halált halt generális temeté­sén. Valenciában, ahol eltemettük, mi kaptuk a megtisztelő feladatot, hogy egész éjjel és a temetés napján, amíg több ezren lerótták kegyeletüket a tábornok ravatalá­nál, díszórséget álljunk koporsója mellett. Az üvegfedelű koporsó­ban egy nyugodtan alvónak lát­szó, jóságos arckifejezésú férfi feküdt. Testének felső részén nem láttam sebet, deréktól lefelé pedig virágok fedték. A terem, ahol két hősi halott bajtárs koporsója kö­zött Lukács Pál ravatalát elhelyez­ték, zsúfolásig tele volt virágokkal, koszorúkkal. A veszteség súlyát teljes mér­tékben tulajdonképpen a búcsú­beszédeket hallgatva értettem meg. Ekkor tudtam meg azt is, hogy Lukács tábornok, mint hadifo­goly 1917-ben, a nagy októberi szocialista forradalom idején Szi­bériában már a szabadságharco­sokkal együtt, később pedig a Vö­rös Hadseregben a Volga és az Ural mentén, majd Ukrajnában huszártisztként harcolt a szovjet hatalomért, és hogy a tábornok Zalka Máté magyar íróval volt azonos. Ha élne, ebben az évben volna 90 éves. • SZÁRAZ JÓZSEF Lukács tábornok (balról), a 45. hadosztály parancsnoka Batov szovjet tanácsadóval a végzetes terepszemlére indul. (Archív felvételek) Az egykori interbrigadisták egy csoportja. Előtérben a szerző

Next

/
Oldalképek
Tartalom