Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-02 / 180. szám, szombat
ÚJ szú 5 % « 1986. VIII. 2. Tartósítás - változó sikerrel A biztató júniusi indulásnak elmaradt a folytatása A sütőipar minőségi követelményei Nagyobb figyelmet fordítsunk az ipari célokra termelt gabonára A nyár második felében járunk, s ilyenkor az üdülők, vakációzók közül bizonyára kevesen gondolnak a télre. A konzervgyárakban azonban már javában folyik a különböző gyümölcs- és zöldségfélék tartósítása, hogy minél több gyümölcs- és zöldségkészítmény kerüljön télen is az üzletek polcaira. Nagy a sürgés-forgás a Slovlik vállalat dunaszerdahelyi CPunajs- ká Streda) üzemében is, ahol Potách Mária, a termelési részleg vezetője és Rózsa Sándor, nyersanyagbeszerző tájékoztatott az üzemben folyó munkáról, valamint a gondokról is.- Június tizedikén indult az idény a zöldborsó tartósításával. Gondjaink voltak ugyan a minőséggel, az előirányzott 370 tonna helyett azonban így is 434 tonnát sikerült tartósítanunk, a tervezettnél rövidebb idő alatt - kezdi a beszámolót Potách Mária. - Júniusban cseresznyét is tartósítottunk, a tervezett húsz tonna helyett harminc tonnát sikerült feldolgoznunk. Ez a hónap tehát aránylag sikeresnek és problémamentesnek mondható. Nem dicsekedhetünk azonban a folytatással. Július elején már megkezdtük az uborka tartósítását. Erre a hónapra 270 tonna uborka feldolgozását terveztük. A vártnál korábban kezdték ugyan szállítani, de a jelek szerint mégsem tudjuk teljesíteni a vállalt tervet. Ennek ellenére a helyzet sokkal kedvezőbb, mint az elmúlt évben. A zöldbabtermés sem biztató, a 280 tonnás havi tervet csak 150 tonnára tudjuk teljesíteni. A tervezettnél lényegesen kevesebb kajszit szállítottak, így e hónapban a tervezett 220 tonna helyett csak 85 tonnát tartósítottunk. így természetesen kajszi- kompótból az exportfeladatainknak nem tudunk eleget tenni. Igyekeznünk kell, hogy a továbbiak folyamán legalább koronaértékben teljesíteni tudjuk az évi tervet.- Egészében véve milyen a helyzet a nyersanyagellátás területén?- Aránylag kielégítőnek mondható. A nyersanyag zömét az Agrofrigor és a Zelenina vállalatok, valamint a kertbarátok szervezetei szállítják - veszi át a szót Rózsa Sándor. - Rá vagyunk azonban utalva, hogy a környező járásokból is felvásároljuk a termést, fóleg a Bratislava-vidéki, így készül a kajszi befőtt a Nyitrai (Nitra) az Érsekújvári (Nové Zámky), a Galántai (Galanta) és még az aránylag távolabb fekfő Lévai (Levice) járásból is.- Munkaerőből nincs hiány?- Az állandó dolgozók létszáma csekély, ezért a fóidény alatt bizony nagy szükségünk van az ügyes, dolgos diákkezekre. Jelenleg ezzel is problémáink vannak, bár a helyzet nem válságos, mert a nyersanyag-ellátás is akadozik. A diákok két-három hetes turnusokban dolgoznak. A napokban érkeztek fiatalok a Komenský Egyetem Bölcsészkaráról, egyelőre a várt 60 diákból csak 30 érkezett meg. Foglalkoztatjuk még a helyi magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnázium, valamint az egészségügyi középiskola munkaszerető tanulóit is. Végül a napokban érkezett egyetemisták vezetőinél, Ivan Bla- honál és Marian Vidovenecnél az iránt érdeklődtem, hogy milyen programokat készítettek elő a szabadidő színesebb eltöltésére.- Először is, az első héten ismerkedési estet rendezünk, majd megismerkedünk a város történelmével, nevezetességeivel. Mivel az itt dolgozó fiatalok zöme most lesz elsőéves egyetemi hallgató, beszélgetést rendezünk a főiskolai oktatás szervezési formáiról, a főiskolai életről. Tervezünk sportdélutánokat is, amelyeken röplabda-mérkőzés, tenisz- és asztalitenisz-verseny is lesz. Az üzem rendelkezésünkre bocsájt egy autóbuszt, amellyel egynapos kirádnulásra štúrovóba megyünk. Az utolsó napra - ha kedvező lesz az időjárás - tábortüzet és búcsúestet tervezünk, gazdag kultúrműsorral - tájékoztatott Ivan Blaho.- Persze, elsősorban a munkánkra fordítjuk a figyelmet, hogy elégedettek legyenek velünk, s csak ezután jöhet a kikapcsolódás - teszi hozzá Marian VidovePÓDA ERZSÉBET A jó gazda a múltban is kiemelt figyelmet fordított a kenyérnek és vetőmagnak szánt gabonára. Tudatában volt annak, hogy csak a jó minőségű, egészséges vetőmagból lesz jó termés, és csak az acélos, jó malomipari értékű búzából jó kenyér. Ez az igazság érvényben van ma is, hiszen a kenyérgabona, a liszt és a kenyér minősége csak egymással összefüggésben vizsgálható. E három terméknél egy sor olyan minőségi tényező van, amelyek a végtermékben csak akkor garantálhatok, ha azok már a nyersanyagban, a kenyérgabonában is megvannak. A malomi őrlés jelenlegi technológiai színvonala elég fejlett ahhoz, hogy megőrizze a gabonában meglevő jó tulajdonságokat, azonban semmiféle malomipari technológiával nem lehet jó sütőipari tulajdonságokat kialakítani, ha azok a kenyérgabonából hiányoznak. Ezért van szükség arra, hogy az ország kenyerét a legjobb malom- és sütőipari tulajdonságokkal rendelkező gabonából készítsék. A szlovákiai malom- és sütőipar 604 ezer tonna jó minőségű ipari búzát, 130 ezer tonna rozsot, 30 ezer tonna árpát, valamint 10-15 ezer tonna zabot igényel a termelőktől. Ha figyelembe vesszük a termelés arányait, ez a mennyiség az össztermelésnek csupán 25 százaléka, tehát van miből biztosítani a kívánt mennyiséget, azonban a jelenlegi időszakban a minőségi követelmény lép előtérbe. Biztosítani kell, hogy az ipari célokra felvásárolt búza nyerssikér-tartalma elérje a 26-28 százalékot, nedvesség- tartalma a 14, hamutartalma az 1,6 százalékot, és sütőipari értékének megfelelően 58-60 százalékos legyen a vízfelvevő képessége. A szakemberek véleménye, illetve a jelenlegi felmérések szerint, minden feltétel adva van, hogy a mennyiség mellett a minőség is biztosítva legyen. Azonban a sokéves tapasztalatból kiindulva be kell tartani a betakarítási, az utókezelési és a tárolási feltételeket is. A kenyérgabonának valót nem szabad teljes érésben aratni, mert megráncosodnak a szemek és veszítenek az értékükből. Nem szabad forró levegővel szárítani, a leghelyesebb a napon való szárítás. Az aratásnál ügyelni kell, hogy minél kevesebb legyen a törött, vágott szemek aránya, amit a helyesen beállított fordulatszámmal lehet elérni. Nagy figyelmet kell fordítani a szállításra, különösen ott, ahol több kombájn több táblán arat egyszerre, hogy a tárolókba való szállításnál ne keveródjenek össze az acélos és a puha búzafajták. Szükséges a raktárakban a többgaratos technológiai vonalak kialakítása, és ahol erre nincs lehetőség, ott ügyelni kell arra, hogy az egyes búzafajták a technológiai vonalon ne keveredjenek össze. Nagyon fontos a gabona rendszeres ellenőrzése, mert a raktározási szempontból tökéletesen száraz gabona is lélegzik, ennek során oxigént vesz fel, a benne levő szénhidrátok egy része vízzé válik. Ennek következtében fülledés, erjedés, dohosodás és penészedés következhet be, s mindez a már felvásárolt jó minőségű kenyérgabona értékét lerontja. Az ipari célokra felvásárolt búzáért, de a rozsért, sőt a zabért is pótlékot fizetnek, azért nem lehet közömbös a termelők részére sem, hogy milyen áron értékesítik termékeiket. Az ipari célokra termesztett gabonát szerződéses alapon vásárolják fel, de semmilyen akadálya nem lehet annak, hogy jó minőségű, magas malomipari értékű gabonát ezen felül is felvásároljanak. Bár a mezőgazdasági felvásárló vállalatok raktározási-tárolási gondokkal küzdenek, ezen részben könnyít, hogy a malom és a sütőipar a kenyérgabonának felvásárolt gabonát saját raktáraiban helyezi el, s ezen felül 35 ezer tonna gabona elhelyezését teszi lehetővé a mezőgazdasági felvásárló vállalatok számára. SLADOVNÍK JÓZSEF Találkozásom Lukács tábornokkal Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az 1936 júliusában Spanyolországban zajló események már nem tekinthetők zavargásoknak - ahogyan a polgári sajtó tájékoztatott róluk hanem a fasiszta hatalmak - Németország, Olaszország és Portugália valamint egyéb imperialista erők segítségével fasiszta felkelés tört ki, hogy leverje a fiatal demokratikus köztársaságot, a világ 54 országából ajánlották fel segítségüket kommunisták és más antifasiszták a köztársaság megvédésére. Nehéz körülmények közepette 1937. januárjában érkeztem meg Spanyolországba. A Georgi Dimitrovról elnevezett zászlóalj Jan Žižka nevét viselő, csehszlovákiai önkéntesekből szervezett géppuskás századhoz kerültem. A század egyik szakasza Petőfi nevét vette fel. Engem ebbe osztottak. Zászlóaljunk rövid kiképzés után Madrid közelében Mora- ta de Tajuna határában 1937 februárjában esett át a tűzkeresztségen. A zászlóaljat a bolgár a Gre- benerov elvtárs vezette. Századunkat a bratislavai német nemzetiségű Jozef Micsudik, majd a cseh Tonda Koby- lák vezényelte. Szakaszparancsnokunk a magyarországi születésű, Franciaországba emigrált Máté Lajos, szakaszunk politikai megbízottja pedig Fábry István rozsnyói (Rožňava) bányász volt. Hiányos felszereléssel mentünk a csatába. Dukony József és Klimov József szőgyéni (Svodín) önkéntesek s mások fegyver nélkül, polgári ruhában jöttek velünk, hogy majd az elesett bajtársaink kezéből kiesett fegyverrel harcoljanak. A támadók és a visszavonuló, védekező népi milícia közti harcból hallatszó fegyverropogás irányába tartottunk. A tűzvonalba érve csatárláncba szökellve igyekeztünk a Jarama folyó felé, hogy feltartóztassuk a fasisztákat. Az ellenség a legkorszerűbb hadi- technikával, páncélosokkal, tankokkal, német, olasz felderítő, vadász- és bombavető repülőgépekkel volt felszerelve. Az idegen- légiós Mór és falangista egységek Madrid elleni, ki tudja, hányadik támadását - amely már átszakította a jaramai frontot - hosszú, szívós harc közepette, nagy vér- veszteség árán sikerült visszavernünk. A köztársaságot védő spanyolok és a külföldi önkéntesek nem zsoldért és nem kényszerből, hanem igaz ügyükbe vetett hittel, nagy lelkesedéssel, halált megvető bátorsággal és jó taktikával küzdöttek a köztársaság megvédéséért. Miután az ellenség nagyon sokszor megismétlődő támadását mindannyiszor sikerült visz- szavernünk, és a front megállt, feletteseink öt csehszlovákiai magyar nemzetiségű interbrigadistát: Bohács Istvánt, Morvái Gábort, Kertész Józsefet, Turcsik Józsefet és engem tiszti iskolára javasoltak. Brigádparancsnokunk jóváhagyta a javaslatot. A tanulás megkezdéséig a brigádparancsnokságon teljesítettünk őrszolgálatot. A 15. brigád parancsnoksága Morata de Tajuna közelében, egy olivaolaj-sajtoló üzem épületében volt. 1937 márciusában sofőrjének és egy tisztnek a kíséretében egy rangjelzés nélküli tiszti egyenruhát viselő középkorú, középtermetű, szuggesztív, nekem ismeretlen ember jött, és a brigád parancsnokával, Gál tábornokkal kívánt beszélni. Később megtudtuk, Jiogy ó volt Lukács tábornok. Megbeszélésük után mindkét tábornok lejött közénk, magyar nemzetiségű önkéntesek közé, akik éppen szolgálaton kívül voltunk, és hosszan elbeszélgetett velünk. Mindketten egyetértettek azzal, hogy barátainkat szeretni, az ellenséget, a fasisztákat pedig gyűlölni kell. Ismerkedés után magyar népdalokat énekeltünk, amelyeket Lukács tábornok észrevehetően nagyon szeretett. A tiszti iskolában már a közelgő záróvizsgák izgalmait éltük, amikor, mint derült égből a villámcsapás, ért bennünket a hír: Lukács tábornok elesett. 1937. június 11én Huesca visszafoglalását előkészítő terepszemle útján gépkocsiját egy ágyúlövedék telibe találta. A 12. nemzetközi brigád (amelynek parancsnoka volt) magyar nemzetiségű harcosai, a tiszti iskola hallgatói, Stegmayer István, Keszőcze Endie, Ambrus Károly, Kálcsics (Csatári) József, Kerznár Károly és Marschall László, akik minden Lukács vezette csatában részt vettek, s a bátor tábornokot szinte sérthetetlennek tartották, úgy megdöbbentek a hírre, mintha szeretett édesapjukat érte volna el a halál. Mi, csehszlovákiai magyarok is, akik személyesen ismertük őt - de más nemzetiségű tiszti iskolások és oktatók is, akik sokat hallottak a legendás hírű, súlyos harcokban megedzódött katonáról, az antifasiszta hadvezérről - mélyen megrendültünk. Az iskola vezetősége lehetővé tette, hogy minden magyar nemzetiségű tiszti iskolás részt vegyen a hősi halált halt generális temetésén. Valenciában, ahol eltemettük, mi kaptuk a megtisztelő feladatot, hogy egész éjjel és a temetés napján, amíg több ezren lerótták kegyeletüket a tábornok ravatalánál, díszórséget álljunk koporsója mellett. Az üvegfedelű koporsóban egy nyugodtan alvónak látszó, jóságos arckifejezésú férfi feküdt. Testének felső részén nem láttam sebet, deréktól lefelé pedig virágok fedték. A terem, ahol két hősi halott bajtárs koporsója között Lukács Pál ravatalát elhelyezték, zsúfolásig tele volt virágokkal, koszorúkkal. A veszteség súlyát teljes mértékben tulajdonképpen a búcsúbeszédeket hallgatva értettem meg. Ekkor tudtam meg azt is, hogy Lukács tábornok, mint hadifogoly 1917-ben, a nagy októberi szocialista forradalom idején Szibériában már a szabadságharcosokkal együtt, később pedig a Vörös Hadseregben a Volga és az Ural mentén, majd Ukrajnában huszártisztként harcolt a szovjet hatalomért, és hogy a tábornok Zalka Máté magyar íróval volt azonos. Ha élne, ebben az évben volna 90 éves. • SZÁRAZ JÓZSEF Lukács tábornok (balról), a 45. hadosztály parancsnoka Batov szovjet tanácsadóval a végzetes terepszemlére indul. (Archív felvételek) Az egykori interbrigadisták egy csoportja. Előtérben a szerző
