Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-02 / 180. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Július 26-tól augusztus 1-ig Szombat: Hartmann amerikai nagykövet Moszkvában átadta Sevardnadze külügyminiszternek Reagan elnök válaszlevelét, amely a leszereléssel kapcsolatos washingtoni álláspontot tartalmazza Vasárnap: Husszein jordániai uralkodó Damaszkuszban Asz- szad sziriai elnökkel tárgyalt • Parlamenti választásokat tartottak Thaiföldön, az eddigi kormánykoalíció megőrizte pozícióit Hétfő: Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára világpolitikai jelentőségű beszédet mondott Vlagyivosztokban • Megkezdődött az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete • özal török kormányfő Moszkvába érkezett Kedd: Ortega nicaraguai elnök beszédet mondott a BT ülésén • Bush amerikai alelnök Izraelben tárgyalt Szerda: Howe brit külügyminiszter hazautazott Dél-Afriká- ból • Buenos Airesben bejelentették: Brazilians Argentína a gazdasági integráció útjára lép • Szovjet—kínai eszmecsere folyt Moszkvában a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről Csütörtök: Mihail Gorbacsov Habarovszkban fontos gazdasági kérdésekről mondott beszédet • Megkezdődött az afgán-pakisztáni tárgyalások újabb fordulója Péntek: Véget ért az OPEC-országok miniszteri ülése Találgatások A szovjet-amerikai viszony e héten is a világsajtó figyelmének középpontjában állt, különösen Mihail Gorbacsov hétfői vlagyi- vosztoki beszéde után, hiszen a főtitkár az újabb csúcstalálkozó lehetőségére is kitért. Moszkva a kétoldalú kapcsolatok kulcskérdésének azt tekinti, hajlandó-e Washington konkrét leszerelési lépésekre, a világűr militarizálásának megakadályozására. S a legfelsőbb szintű találkozónak is csak akkor lenne értelme, ha ilyen irányú döntések születnének. A Fehér Ház taktikázik. A szigorúan bizalmas jelleg ellenére a Gorbacsovnak küldött Reagan- válaszról kiszivárogtatták: az amerikai elnök állítólag hajlandó lenne néhány esztendőre felfüggeszteni (egyesek szerint 5-7 évvel elhalasztani) a csapásméró űrfegyverek telepítését, ha a Szovjetunió hozzájárulna ahhoz, hogy az effajta eszközök összetevőit ne csupán laboratóriumi körülmények között fejlesszék, hanem ki is próbálhassák. Vagyis azt szeretnék ezzel elérni, hogy a halasztás fejében -a Szovjetunió egyezzen bele az úrfegyverek telepítésébe. Moszkvában nemegyszer értésre adták: elvi kérdésről van itt szó, a világűr felfegyverzése az egész civilizációt veszélybe sodorná. A veszélyt pedig meg kell szüntetni, nem taktikázgatni vele. A válasz megküldése után, kedden Reagan elnök republikánus párti diákok előtt mondott beszédében hangoztatta, hogy az SDi a tárgyalásokon nem lesz az alku tárgya, az Egyesült Államok nem mond le a ,.csillagháborús“ programról. A Pentagon pedig folytatja a fegyverkezési programok megvalósítását: a közelmúltban ismét robbantottak Nevadá- ban, kedden pedig közölték Washingtonban, hogy hivatalosan is zöld utat kapott a bináris vegyi fegyverek gyártása. Közben a tengeren túli politikusok mindent elkövetnek, hogy bizonyítsák a világ előtt tárgyalási készségüket. Az amerikai sajtó arról cikkezik, hogy Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter állítólag szeptemberben találkozik, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának megkezdése előtt. (A májusra tervezett szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozót az USA Líbia elleni agressziója miatt a szovjet fél lemondta.) E témakörhöz kapcsolódik még két hír, az egyik: Genfben csütörtökön befejeződött a nukleáris kísérletek betiltásáról folytatott eszmecsere a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakértői között. Az elsó szűkszavú közlemény szerint mélyrehatóan elemezték a kérdést, a felek megegyeztek abban, hogy szeptember elején ismét találkoznak. Szerdán pedig befejezte rendkívüli ülését a szovjet-amerikai állandó konzultatív bizottság. Ennek feladata a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés és a hadászati támadófegyver-rendszerek korlátozására vonatkozó néhány intézkedést tartalmazó ideiglenes egyezmény, valamint a- Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti, az atomháború veszélyének csökkentését szolgáló intézkedésekről szóló egyezmény megvalósításának a segítése. Szovjet részről a tanácskozáson felhívták az amerikai fél figyelmét, hogy rendkívül súlyos következményekkel járna, ha az USA felmondaná a SALT-szerzódé- seket. Az amerikai sajtóban napvilágot látó találgatásokhoz csak annyit, ha a nagy horderejű leszerelési kérdésekkel kapcsolatban az Egyesült Államok konstruktív álláspontra helyezkedne, senkinek sem lehetne kétsége a szovjetamerikai viszony alakulását és az újabb csúcstalálkozó esélyeit illetően. Howe kudarca Természetesen nem a brit külügyminiszter személyes, hanem a londoni kormánypolitika, s nem kevésbé a közöspiaci politika kudarcáról van szó. Az a politika mondott csődöt, amelyet eddig a fajüldöző Dél-afrikai Köztársasággal szemben alkalmaztak. Geoffrey Howe a Közös Piac megbízásából tett dél-afrikai körutat, közvetíteni próbált a fekete ellenzék vezetői és a Botha- rezsim között. Arra próbálta rábírni a kisebbségi fehér kormányt, hogy tegyen engedményeket a feketéknek. Mindenki csalódott - tömören így lehetne összefoglalni a Howe- misszió eredményét. Tegyük hozzá: ez várható is volt. A nyugati világ tehetetlenségét, s főleg nem akarását a Közös Piac azon júniusi határozata is érzékeltette, amely feltételeket szabott Pretoriának és három hónapos határidőt adott teljesítésükre - de konkrét döntéseket (szankciókat) valójában nem hozott. Még akkor írta a brit Financial Times, hogy a fajüldöző rezsim ,,nemigen fog megrémülni az EGK papírtigrisétôľ'. London és Washington zárkózott és zárkózik el a legmerevebben a hatékony gazdasági szankciók bevezetésétől. E két fővárosban elvárták volna Bothától, hogy hálából, a ,,kéz kezet mos“ alapján, engedékenyebb legyen. Amint az MTI írta: ,,Howe elégedetlenül, Botha indulatosan nyilatkozott az újságíróknak“ kettőjük tárgyalásairól. Botha ugyanis Howe küldetését a dél-afrikai bel- ügyekbe való beavatkozásnak minősítette és ridegen visszautasította a brit külügyminiszternek azt a kérését, hogy bocsássák szabadon Nelson Mandelát, az ANC vezetőjét - már közel negyedszázada van börtönben s hogy legalizálják az ANC-t. A kommentárok szerint szinte úgy tűnhet, a sértődékeny Londont Botha hangneme érintette a legérzékenyebben. Persze, ez csak a felszín. Egyesek szerint Thatcher kormányfő rá fog kényszerülni, hogy végül is felülvizsgálja a szankciókkal kapcsolatos eddigi álláspontját. Fölösleges lenne jósolgatni, hogy ez mikor és milyen mértékben következhet be. Az angol kormány helyzetét ugyanis két másik tényező is jócskán megnehezíti. Az egyik, hogy éppen a Pretoriával szembeni brit politika miatt került válságba a volt angol gyarmati országokat tömörítő Nemzetközösség is. (Elég, ha csak a nemzetközösségi sportfesztivál bojkottját említjük.) A másik dolog a szigetországot napok óta lázban tartó botrány, amely a hűvösnek tartott angolokból szokatlanul heves érzelmeket váltott ki. II. Erzsébet angol királynő és Thatcher asszony állítólagos ellentétéről van szó. Tömören: a Sunday Times a királynőhöz közel álló forrásokra hivatkozva közölte: II. Erzsébet élesen bírálta Thatcher bel- és külpolitikáját, s ráadásul ,,érzéketlen teremtésnek“ nevezte a kormányfőt. Az affér tovább gyűrűzik, hiszen a brit törvények értelmében a királynő nem politizálhat, az uralkodónak csak az a joga, hogy tanácsoljon és bátorítson. II. Erzsébet eddig sosem szegte meg a kötelező diszkréciót, bármi is volt a véleménye Margaret Thatcher politikájáról. Tehát a szenvedély hullámai magasba csaptak, olyannyira, hogy egyesek alkotmányos válságról, a thatcherizmus bukásáról beszélnek. A témához tartozik, hogy az Afrikai Egységszervezet Addisz Abeba-i csúcskonferenciája csütörtökön határozatot fogadott el a dél-afrikai helyzetről, amelyben elítéli az USA-t, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Izraelt és az NSZK-t a Pretoriával folytatott gazdasági együttműködésükért. A csúcsértekezlet résztvevői önkéntes szankciókat javasoltak a tagállamoknak Nagy-Britannia ellen. Az állam- és kormányfők felszólították a washingtoni Kongresszust, mihamarabb hozzon szankciókat az apartheidrendszer térdre kényszerítése érdekében. Ugyancsak felszólítottak arra, hogy äz AESZ-tagországok tiltsák ki a dél-afrikai hajókat kikötőikből és a repülőgépeket a légterükből. MALINÁK ISTVÁN Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a vlagyivosztoki dolgozókkal beszélget. (Telefoto: ČSTK) KIS _______ NY ELVŐR Ne legyünk „kiszámítók“ Akad néhány sajátságos kifejezésünk, amely magyar szavakból áll ugyan, mégis idegen a magyar nyelvben. Csak nekünk, csehszlovákiai magyaroknak nem idegenek ezek, megszokta már őket a fülünk, mert mi hoztuk létre őket, s ismerősek azok a szlovák kifejezések is, amelyek megalkotásukhoz alapul szolgáltak. Más országok magyarjainak azonban nemcsak szokatlanok, hanem olykor érthetetlenek is ezek. „Kiszámító embernek tartom Jóskát“ - állapította meg valaki az ismerőséről. Sejtjük, meg értjük is talán, mit jelent ebben a mondatban a kiszámító jelző, mégis érezzük, nem a saját helyén van ez a szó, illetve ebben a szerepben, jelentésben más szót szokott^használni a magyar nyelv. Kiszámító az lehet, aki valamit kiszámít. Ezt a szót általában igenévi szerepben használjuk; pl.: ,,A kör kerületét kiszámító tanuló ügyesen oldotta meg feladatát“. Ha valakire jellemző, hogy előre kiszámítja, miből lesz haszna, miből nem, azt nem kiszámító, hanem a számító szóval minősítjük a magyarban. Ennek a szónak a konkrét, valóban számítást kifejező értelme mellett van egy ilyen rosszalló átvitt jelentése is: olyan, aki tervszerűen mindenben a maga hasznát, előnyét keresi; ravaszul önző. De hogyan lehet a számító-ból a mi szóhasználatunkan kiszámító, illetve miért cseréljük fel a két szót? Az ok egyszerű: a szlovák nyelv ilyen értelemben az igekötös alakot, a vypočítavý melléknevet használja. Mi tehát fordítunk, anélkül, hogy mérlegelnénk, gondolnánk a szavak jelentésére. Ha valakit baleset ér a munkahelyén, arról általában azt állapítjuk meg: a balesete munkabalesetnek minősül. A szlovák ugyanis a pracovný úraz-X használja az eset megnevezésére, tehát mi ezt fordítjuk le szó szerint. A magyarban a munkabaleset - ha ugyan egyáltalán használja valaki ezt a szót - esetleg csak a munka közben történt balesetet jelentheti - ide számítva az otthon végzett munkát is nem pedig azt, amely a dolgozót a hivatalos munkahelyén éri, s amelyet az ő szempontjából kedvezőbben bírálnak el, mint más baleseteket. Ennek a neve üzemi baleset, még akkor is, ha az illető munkahelye a szó szoros értelmében nem nevezhető üzem-nek, tehát - mondjuk - intézet, szövetkezet stb. „Több tíz hallgatója volt az előadásnak“ - állapítják meg néha némelyek azokról az előadásokról, amelyeknek a hallgatói nem tesznek ki több százat. Csakhogy a magyarban nem mondjuk ezt sem emberekre, sem dolgokra: több tíz. Több száz, több ezer már van. Például: „Több száz autó vár javításra“; „Több ezer érdeklődő szeretne jegyet a hangversenyre“; stb. De ahol csak „több tíz“ ember jelenik meg, ott a magyar a hozzávetőleges jelölést általában két hozzávetőleges szám nevének kötőjeles összekapcsolásával fejezi ki: „Harminc-negyven hallgatója volt az előadásnak“; „Harminc-negyven fiatal verődött össze“. Különösen tárgyaknak, de olykor személyeknek az ilyenfajta jelölésére is használatos a több tucat kifejezés; „Több tucatot is adhatok neked ebből az alkatrészből"; „Több tucat gyerek kíváncsiskodott ott.“ A több tíz a szlovák viac desiatok tükörfordítása. Eredete tehát megmagyarázható, de használatát nem helyeselhetjük, mert a magyarban idegen ez a kifejezés. „A beszámoló hangsúlyozta, hogy nagyon sok még a szétépí- tettség“ - ismertette valaki egy népgazdasági beszámoló tartalmát a munkatársakkal. Ök talán értétték is, mi az a „szétépítettség“, mert tudták, mit jelent a rozostavenost“. De szétépítettség-nek mégsem fordíthatjuk ezt a szlovák szót. Sokkal egyszerűbben meg lehet mondani azt, amit kifejez, csak ebben az esetben nem egy többtagú szlovák kifejezést kell lefordítanunk összetett szóval, mint ezt gyakran tesszük, hanem ellenkezőleg: egy szlovák összetételt két szóból álló magyar szókapcsolattal. A rozostavenost' azt jelenti a szlovákban, amit a magyarban ez a kifejezés: befejezetlen építkezés. JAKAB ISTVÁN Van-e információs fülke? Gyárakban, irodaházakban, kórházakban és más középületekben szokott lenni a bejárat közelében egy fülke, esetleg egy kis szoba, bódé vagy akárcsak egy pult, ahol ül vagy áll egy dolgozó (férfi vagy nő), aki a kintről érkezőket ellenőrzi, illetőleg felvilágosítást, tájékoztatást ad nekik. Ez a fülke, bódé vagy pult általában el van látva valamilyen felirattal - a hivatal, üzem, tehát az intézmény jellege szerint. Nálunk vrátnica, vrátnik, vagy pedig informácie, illetőleg informátor van rá kiírva. A vrátnik magyarul portás vagy kapus, a vrátnica porta vagy portásfüke, esetleg kapusfülke - ezzel még nemigen szokott baj lenni. Ámde egyesek az informácie és informátor szavak hatására alkottak egy ilyen magyar kifejezést: információs fülke. Félreértés ne essék: nem azt akarom állítani, hogy magyarul nem használhatjuk az információ főnevet vagy az információs melléknevet. Az információ felvilágosítást, tájékoztatást jelent, és a szóban forgó helyen az oda beosztott dolgozótól valóban felvilágosítást, tájékoztatást kapunk. Csakhogy az olyan jellegű tájékoztatást vagy felvilágosítást, hogy hányas számú szobában találjuk például az igazgató titkárságát vagy a számvevőséget, enyhén szólva nagyképűség magyarul információnak nevezni. Azt a személyt, aki a felvilágosítást nyújtja, nem nevezhetjük információsnak - igaz, hogy tájékoztatónak meg felvilágosítónak se nevezzük -, legföljebb informátornak hívhatnánk. Az informátor valóban olyan személyt jelent, aki felvilágosítást, tájékoztatást ad, mégsem szoktuk az irodaházak, gyárak stb. portáján ülő alkalmazottat ezzel a szóval megnevezni. Az a dolgozó kapus vagy portás, nem pedig informátor. A fülke, ahol ül, kapus- vagy portásfülke, akkor is, ha történetesen ez van rá kiírva: ELIGAZÍTÁS. Ugyanis magyarul ezt szokták kiírni ott, ahol szlovákul az informátor vagy informácie feliratot használják. És nem nevezzük az eligazítást adó személyt eligazítónak, a helyiségére pedig nem mondjuk, hogy eligazító fülke. Nem mintha ezek a szavak helytelenek volnának, csak a nyelvszokás egyelőre nem fogadta el őket. Az információs fülke kifejezés idegenszerű is, helytelen is, szokatlan is - és semmi szükségünk nincs rá. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 2.
