Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-31 / 178. szám, csütörtök

Szakértelemmel, becsülettel Azok, akik évtizedeket töltenek egy munkahelyen, nem gondol­nak munkahelycserére a nehezebb, sikertelenebb időszakokban sem, hisznek a fejlődésben, önmaguk és dolgozó társaik erejében. Az ilyen emberek közé tartozik Képes Péter is, a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság dolgozója, aki 1946-tól a gazdaság dolgozója s 1952-től gépkocsivezetője. Milyen volt a kezdet?- Nagyon nehéz - mondja Ké- leszek, hiszen a háború előtt nem pes Péter. - Azok közé a fiatalok közé tartoztam a háború alatt, akik még nem érték el a tizennyolcadik életévüket, de betöltötték már a ti­zenhatot. Minket szántak ágyútöl­teléknek, velünk akarták megnyer­ni az elvesztett háborút. Sok ezer társammal hurcoltak ki a fasiszták Németországba, majd Hollandiát, Belgiumot megjárva óriási nehéz­ségek, nélkülözések között nagy szerencsévél sikerült hazajutnom 1946-ban. Sokan közülünk soha­sem látták meg szülőfalujukat, azt sem tudni róluk, hol vesztették életüket. Kezdetben nagyon ne­héz volt az élet, nekem különö­sen, hiszen édesanyánk egyedül nevelt fel minket nővéremmel együtt. A volt grófi birtokon, az alakulófélben lévő állami gazda­ságban találtam munkát. Voltam béres, kocsis, gyalogmunkás, gé­pész a cséplőgépeknél. Ott dol­goztunk mindnyájan, ahol a legna­gyobb szükség volt ránk. A gazda­ság megerősödött, szükség lett a motorokhoz értő, gépkocsit ve­zetni tudó emberekre. Ekkor hatá­roztam el, hogy gépkocsivezető volt módomban szakmát tanulni. Saját költségünkre több társam­mal együtt elvégeztük a tanfolya­mot s 1950-ben megkaptam a jo­gosítványt. A hadseregnél, majd ezután két évig a közbiztonsági szerveknél voltam gépkocsiveze­tő. Ezután visszatértem az állami gazdaságba. Kevés olyan jármű van - ha van egyáltalán - a gaz­daságban, melyet ne vezettem volna. 1972-tól autóbusszal szállí­tom a dolgozókat. Gyakran a szombat, vasárnap is foglalt, ha sportolókat, vagy az üzem dolgo­zóit *kell vinnem valamilyen- ren­dezvényre. A pionírtáborokba is én viszem dolgozóink gyermekeit, s én megyek értük. Képes Péter autóbusszal több mint másfél millió kilométert tett meg. Ezért kapta meg a Példás gépkocsivezető címét, mellyel a Kassa (Košice)-vidéki járásban mindössze harmincnégyen büsz­kélkedhetnek. A közelmúltban újabb elismerést kapott.- Bratislavában a Mezőgazda­sági Minisztériumban vehettem át a kitüntetést - mondja. - A bale­A bratislavai Priemstav vállalat egyes számú üze­mének dolgozói Petržalkában több célra szolgáló kiál­lítási helyet létesí­tenek. Az idei első félévben az építke­zésen csaknem 35 millió korona érté­kű munkát végez­nek. A legfonto­sabb épület a 60- szor nyolcvan mé­teres kiállítási csarnok és az In­cheba Külkereske­delmi Vállalat húsz szintes székháza lesz. A képen: Jo­zef Fülöp (balol­dalt) és Karol Tóth látható szerelés közben. (Štefan Petráé felvétele - ČSTK) Növelik a termelést - javítják a minőséget A hatékényság növelését, a mi­nőség javítását, az áruválaszték bővítését és az üzemegységek korszerűsítését tűzték ki célul az 1990-ig terjedó időszakra szóló intenzifikálási programjukban a Nyitrai (Nitra) Azbeszt- és Ce­mentipari Vállalat dolgozói. A program ezenkívül feladatul tűzi ki a manipulátorok bevezeté­sét és a gépsorok korszerűsítését, az elektronika alkalmazását, új gyártási eljárások bevezetését és az üzemegységeknek a KGST- tagországokban gyártott legkor­szerűbb gépekkel és berendezé­sekkel való felszerelését. A 7. ötéves tervidőszakhoz ké­pest 1990-ig az első osztályú gyártmányok részarányát 25 szá­zalékkal növelik. Annak a gépsor­nak a korszerűsítése, amely az­besztből és cementből födémele­meket gyárt, lehetővé teszi, hogy az ilyen elemek exportját a nem szocialista országokba 50 száza­lékkal növeljék. Ebben az évben a vállalat az 1250 milliméter széles azbesztce­ment lapot és az olyan födémele­mek gyártását is megkezdi, ame­lyek előállítása során az azbesz­tet részben cellulózzal helyettesí­tik, főleg nem szocialista országok megrendelésére. Rövidesen tö­meges méretekben is megkezdik a dupronit nevű túzállólemezek gyártását. A további években az áruvá­lasztékot bővíti. A gyártmányfejlesztés során azokból az eredményekből indul­nak ki, amelyeket az azbeszt szervetlen anyagokkal való he­lyettesítése és a födémlemezek felszínének alakítása terén értek el. Folymatosan innoválják a hul­lámpala és a sima födémanyagok színskáláját. A gyártmányok széle­sebb körű felhasználását teszi lehetővé az azbeszt üvegrosttal való helyettesítése, ennek az ará­nya a 8. ötéves tervidőszakban megközelíti a 30 százalékot. A vállalat még az év vége előtt megkezdi a hazai gyártmányú fehér és színes cementből készült azbesztcement lapok előállítását. Az azbeszt feldolgozása során nagy súlyt helyeznek a környezet- védelemre. Mintegy 120 millió korona ráfordítással korszerűen felszerelt kazánházat építenek és szennyvíztisztítóállomást a válla­lat púchovi, valamint mlynárcei üzemében. A következő évek leg­fontosabb beruházása a mlynárcei üzem rekonstrukciója lesz: több mint 80 millió korona ráfordítással fog járni, s 1990-ben kezdik meg. Ebben az üzemben új termelő- csarnok épül, amelyben a Szovjet­unió által szállított gépsort szerel­nek fel. A korszerű berendezés a termelés növelésén és a minő­ség javításán kívül lehetővé teszi, hogy évente csaknem 10 millió koronával csökkentsék az az­besztnek a nem szocialista álla­mokból való behozatalát. (£sTK) setmentesen megtett sok-sok kilo­méteren kívül az is szerepet ját­szott odaítélésében, hogy túltelje­sítettem az energiatakarékosságra vonatkozó határozatokat. Havonta csak az üzem autóbuszával több mint négyezer kilométert teszek meg, de szükség esetén tartályko­csira, teherautóra vagy Aviára szállók. Magam győződtem meg róla, hogy lehet a gázolajjal taka­rékoskodni, pontosabban, gazda­ságosabban üzemeltetni a jármű­veket.- Mi ennek a titka?- Nincs ebben semmi titok - mondja. - Szeretni kell a gépet, hiszen az ad nekem kenyeret s az sem mindegy, hogy azt milyen munkával, milyen motorral és mi­lyen körülmények között keresem meg. Az ember egészségének egyik alapja a higiénia. Ennek elhangyagolása mindenfajta be­tegség melegágya. Éppen így vagyunk a gépekkel is. Tisztán kell tartani, minden nagyobb út után, de lagalább hetente egyszer gon­dosan átnézni az utolsó csavarig, tartályig, csőig. Gyakori az olajszi­várgás, s ha ezt idejében nem vesszük észre, egykettőre üres lesz a tartály. A motor, a fűtőbe­rendezés, a világítás, a hűtés állandó ellenőrzése és karbantar­tása teszi lehetővé a biztonságos vezetést és a gazdaságos üze­meltetést. A fékek állandó ellenőr­zése és beállítása szintén a leg­fontosabb követelmények közé tartozik, hiszen felelős vagyok a dolgozók és a magam életéért is. Tapasztalatom, hogy semmi­lyen munkát nem szabad felülete­sen, kapkodva végezni, mert ez megbosszulja magát. A jó ered­mények alapja a szakértelmen kívül a türelem. Az állami gazdaságban ledol­gozott több, mint három évtized Képes Péter szavait igazolja. Tü­relemmel, szakértelemmel, be­csülettel végzi mindennapi mun­káját, sokszor nem a legideálisabb körülmények között, hiszen a me­zőgazdaságban, - különösen most, az aratás és a betakarítás idején - nem ragaszkodhatnak a nyolc órás munkaidőhöz. Példá­juk követésre méltó és megszol­gálják az elismerést is. FECSÓ PÁL A társadalom hasznára, a maguk örömére Egy hónap van még hátra a vakációból. A főiskolások, középiskolások egy része „letudta“ már a kötelező (?) szünidei munkát. Nyári aktivitásnak nevezik a többéves múlttal rendelkező mozgalmat, amikor pár hetet gyárban, vagy kint a határban töltenek a fiatalok. Valljuk be, nem mindig felhőtlen idill az idénymunkások és az „igazi“ dolgozók találkozása, nemegyszer okoz csalódást mindkét fél számára. Az első komoly munkáját végző fiatalt érhetik csalódások. Otthon azzal fenyegették, hogy várj csak, majd megtudod, mit jelent keményen dolgozni. S a kemény munka helyett mit lát? Esetenként kártyapartit az építkezésen, hosszúra nyúló tízórai és ebédszüneteket, a szigorú alkohol- tilalom ellenére is táskában, zsebekben megbúvó laposüve­geket... No nemcsak ilyen az első, meghatározó benyomás, de ilyennel is találkozik. Látja a lassú, kényelmes - rosszabb esetben a hanyag - munkát, s azt hogy még a tessék-lássék munkát vagy a látványos semmittevést is honorálják. Viszonylag nem is rosszul. De nem csak az jelent veszélyt, ha olyan munkahelyre kerül, ahol csak végiglebzseli a napot. Ugyanolyan csalódást okozhat a tudatos elriasztás is, amikor a törzsgárdatagok megtáncoltatják a fiatalokat, mondván: hadd tudják meg, mi az élet. Eddig a rossz példákat soroltuk fel. Mert a rossz példa a veszedelmesebb. Igaz viszont, hogy az a sok tízezernyi fiatal, aki szünidejét okosan és hasznosan tölti, többségében jó, követendő példákat lát maga körül - szerencsére. A bratislavai negyedik városkerületi művelődési központon - Dubravkában - már az utolsó simításokat végzik. Nemcsak hazai diákok, hanem külföldiek is dolgoznak itt, többek között a kijevi testnevelési állami intézet hallgatói, azonkívül magyarországi, bulgáriai diákok. Ebben az esetben a „mun­káltató“ - a bratislavai Prefmonta - igencsak elégedetten nyilatkozott a fiatalok munkájáról, dicsérte szorgalmukat, ügyességüket. A felnőttek gyakran nem tudatosítják, hogy minden cselekedetükkel, minden szavukkal nevelnek - otthon és a munkahelyükön egyaránt. Tisztességes magatartásukkal jó hatást gyakorolnak a fiatalokra, azokra, akik a nyári munka után visszatérnek az iskolapadba, de azokra is, akik ezekben a napokban lépnek be életük első munkahelyére. Most még élvezik az utolsó vakációt, de néhány nap, egy-két hét múlva maguk is önálló keresőkké válnak. Igyekezzünk megterem­teni számukra a jó munkafeltételeket, a beilleszkedést, a minél jobb kezdést. Ügyetlenségüket nézzük el, s ha túlságosan magabiztosak volnának, óvatosan bánjunk a ledorongoló szavakkal. Jusson eszünkbe, hogy mi is mindent jobban tudtunk annak idején. Aztán rájöttünk - hogy sok mindent el kell még sajátítanunk azon kívül, amit az iskolában tanultunk. Az irányítás történjék észrevétlenül, az oktatás ne legyen kioktatás. Bízzunk rájuk feladatokat, de ne olyanokat, amelyek az erejüket és tudásukat meghaladják. Segítsük elő érvényesülésüket - ne vetélytársakat lássunk bennük. Szóval: fogadjuk őket szeretettel. Csak így nyerhet­jük meg őket a társadalom és a maguk örömére végzett munkának. KOPASZ CSILLA Új utat választottak Chrudim egyik legjelentősebb ipari létesítménye a TECHNOLEN nemzeti vállalat 09-es számú, műszaki kellékeket gyártó üzeme. Az előző ötéves terv termelési feladatainak egyenletes teljesítésével három évvel ezelőtt az első helyre kerültek a vállalati versenyben. Az 1983-85-ben lebonyolított, határidő előtti és minőségi áruszállításért elismerő oklevelet kapott a megrendelő szovjet vállalattól. Az üzem igazgatója, Jaroslav Venzary és az üzem pártbizottságának elnöke, Petr Kliment is szívesen, és jogos büszkeséggel beszél erről. Akárcsak arról, hogy üzemük kivételes, monopol jogú gyártója az •autókba való huzatoknak a TATRA és a LIAZ nemzeti vállalatok számára.- Csakhogy - mondja a pártelnök - arról is beszélni kell, hogy miként sikerült mindezt elérni.- Nos, nem azért - jegyzi meg az igazgató -, hogy most is úgy szervezzük meg a munkát, mint az előző években! Inkább tanulságszerzés céljából. Tájékoztatásukból persze kitűnik az is, hogy úgy már nem is lehet, hiszen a múlt évi terv teljesítése csak 7182 túlóra árán sikerült. Az idén a túlórázásra nincs lehetőség, a termelést pedig - minként a XVII. pártkongresszus, majd az üzemi pártkonferencia határozata is megszabta - 3,5 százalékkal növelni kell.- A régi út - állapítja meg a pártelnök -, nem járható, hiszen anyagi fedezet sincs a túlórák kifizetésére. Kiszámították: ha lenne is, akkor pedig minden dolgozónak havonta öt műszakot, vagyis 40 órát kellene túlórázni.- Képtelenség - közli az Igazgató -, hiszen a dolgozók zöme nő, édesanya. Évenként és szemé­lyenként csak százötven túlórát fizethetünk ki, mert létszámunk hússzal kevesebb a szükségesnél és engedélyezettnél. Szóval, a régi út nem járható. Az útkeresés feladatát azonban a pártbizottsággal közösen elvállalta az üzem gazdasági vezetése. Oly módon, hogy az ajánlások, javaslatok alapján egyéves, átmeneti időszakra érvényesen politikai- gazdasági-műszaki feladatokat összesítő intézkedési tervet dolgoztak ki, és annak a megvalósításához azonnal hozzáfogtak.- Most, az első félév értékelésekor - tájékoztat a pártelnök - már mutatkozik is ennek az eredménye. A tartalékok mozgósítása terén nagy jelentőségű, hogy a kommunisták agitációs tevékenysége nyomán a technikai konfekció szabászati műhelyében, jobb munkaszervezéssel, önkéntes felajánlás alapján 5 százalékkal nőtt a teljesítmény.- Azután megint áttanulmányoztuk a prágai felhí­vást - folytatja. - Annak alapján arra ösztönöztük a műszaki vezetőket, hogy ötletük, elképzelésük megvalósításához nemcsak nálunk, az üzemben, hanem máshol is igyekezzenek társakat keresni, illetve találni. így került be a gyártási programba a többféle, úgynevezett tépőzáras sátor, majd a cirkuszi sapitó, legutóbb pedig a tűzoltók számára oly szükséges sugárcsövek és víztömlők gyártása. Ugyanis, Josef Rýdl, Ivan Brabec, Hana Palečková mérnökök, akik az újítók és feltalálók üzemen belüli szervezésével foglalkoznak, a šumperki és a hlinskói kutatóintézete­kei is együttműködést kezdeményeztek.- Sikert hozott nekünk - jegyzi meg - a brigád­rendszerú munkaszervezés és bérezés alkalmazása is. A legszembetűnőbb ez az 5-ös számú műhelyben, melynek vezetője a kiváló szervezési készséggel rendelkező, ifjú kommunista, Patrície Homolová. Ahol a siker ténye: a dolgozók létszáma kettővel keve­sebb, mint tavaly; fele annyi, csak 200 túlórát használtak fel; az első félév tervfeladatát mégis 102,4 százalékra teljesítették.- Közben arra törekszünk - fűzi hozzá -, hogy a dolgozók munkája könnyebb legyen. Csak olyan gépek beszerzését, vásárlását szorgalmazzuk, me­lyek alkalmazásától ez el is várható. Ilyen a szövőműhelyben március óta alkalmazott PICANOL védjegyű gépsor, melynek egyik, nagy előnye: a működés közben keletkező por nem száll fel, mert egy berendezés ellenkező irányba, lefelé szívja el.- Új, szokatlan és ismeretlen úton járni nem könnyű - mondja főleg ha közben meglepetések is érnek bennünket. Arra utal, hogy a második negyedévben két kollektív és 18 egyéni felajánlásról, kongresszusi vállalásról kitűnt: nem reális, a kitűzött cél csak részben érhető el, a vállalt feladatat csak részben teljesíthető.- Ennek ellenére, a félév értékelése, az utóbbi hónapok tapasztalata - összegezi véleményét - azt bizonyíja, jól tettük, hogy letértünk a régi útról. HAJDÚ ANDRÁS / ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom