Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-31 / 178. szám, csütörtök
„A nemzeti jövedelemről az anyagi termelésben kell gondoskodni” ÚJ SZÚ 5 1986. VII. 31 A célfeladatok nem tűrik a kényelmességet Štefan Urban, az SZSZK ipari minisztere interjút adott a Pravdának Annak ellenére, hogy az SZSZK ipara sok jó eredményt mutatott fel a 7. ötéves tervidőszakban, vezető dolgozóinak a figyelmét egyre sürgetőbben kötötték le az olyan problémák és fogyatékosságok is, amelyek megoldását - a 8. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítése és az intenzifikálás meggyorsítása érdekében - már nem lehet halogatni. Ezekről a kérdésekről részletesebben is beszámolt Štefan Urba n, az SZSZK ipari minisztere, akivel Peter Sitányi és Oliver Bru- novský, a Pravda szerkesztői beszélgettek. • Miniszter elvtárs, kezdjük mindjárt a minőséggel. Véleménye szerint a tárcának az a célfeladata, mely szerint 1990-ig az első minőségi osztályba tartozó és a műszaki szempontból progresszív termékek részarányát 60 százalékra kell növelni, az adott évben összhangban lesz a fogyasztók elvárásaival és szükségleteivel?- Nem lenne okos dolog, ha a jövőre vonatkozó elképzeléseinket a ténylegesen várhatónál rózsaszínűbb színekkel ecsetelnénk. Tény ugyanis, hogy e részaránynak a 7. ötéves tervidőszakban elért növekedési ütemét nem tudjuk tartani. Elsősorban azért nem, mert sokkal könnyebb ezt nulláról tíz százalékra növelni, mint mondjuk húszról harmincra. Másodszor pedig azért, mert szerintünk nem lenne gazdaságos, ha a fogyasztók igényeit kielégítő termékek standard minőségi színvonalát minden áron emelni akarnánk. Inkább olyan értelmű változásra törekszünk, hogy növeljük az ilyen jellegű termékek behozatalát, s a többinél a minőségi színvonal lényegesebb emelésére összpontosítsuk az erőket, ami kivitelünk szempontjából is hatékony eljárás. Nem utolsósorban azt is tudatosítani kell, hogy a minőség javítását elsősorban műszaki fejlesztéssel, új technológiai módszerekkel, gépekkel és berendezésekkel kell alátámasztani... • Tehát korszerűsítéssel?- Korszerűsítéssel, rekonstrukcióval, de új építkezésekkel is. Ami a vegyipart illeti, itt a könnyű- vegyipar fejlesztésére helyezzük a súlyt. A könnyűiparban főleg a cipő-, a textil- és a ruhaipari alapanyagok gyártására összpontosítjuk a figyelmet, mert a végtermékek gyártója bármit is tesz, rossz alapanyagból nem tud jó terméket előállítani. • A tárca alapvető technológiai és egyéb változásokra irányuló komplex korszerűsítési programjai már elkészültek. Ezek teljesítése azonban az év első napjaiban nem kezdődött el, ami megbosszulhatja magát a tervidőszak záróévének minőségi színvonalában.- Ez igaz. Ebben a vonatkozásban adósságaink vannak, amelyeket mielőbb ki kell egyenlítenünk, hogy megtarthassuk helyünket a világpiacon. Sajnos, eddig még nem kaptuk meg a korszerűsítési célok eléréséhez szükséges eszközöket. • Ez úgyszólván objektív oka annak, hogy késik a korszerűsítési programok végrehajtásának az elindítása. De mit tett a tárca ezek érdekében?- Elsősorban ezek hatékonyságát kell figyelembe venni. A ráfordítandó beruházási költségek leghosszabb megtérülési ideje sem haladja meg a négy évet. Vagyis egy korona értékű befektetésnek évente legalább huszonöt fillérnyi nyereséget kellene hoznia. Kérdésük szempontjából azt tartom a legfontosabbnak, hogy az új beruházások legalább 60 százaléka a saját tudományos-kutatási alapunk eredményeit hasznosítja. • A tárca keretében a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva háromszoros mértékben kell növelni a nyereséget. Ennek egyik forrása a korszerűsítés, de bizonyára más utakat is keresnek a kitűzött cél eléréséhez...- Elsősorban a minőség és a hatékonyság javítására törekszünk. Vitathatatlan, hogy növelnünk kell a termékek használati értékét, hogy a fogyasztók számára és saját szempontunkból is optimálisabb árakat érhessünk el. De a termelési költségekhez is hozzá kell nyúlnunk, ezek csökkentése állandóan időszerű feladat. Az elmúlt tervidőszakban például a fa- és bútoripar inproduktiv költségei igen jelentős összegeket tettek ki. • A fa- és bútoriparban tartósan fordultak elő komoly problémák. Jelenleg már a ki tudja, hányadik konszolidációs programot készítik elő e termelésigazdasági egység számára. Ez lesz végre az utolsó?- Ezt pontosítanom kell. A fa- és bútoripari vállalatoknak körülbelül az egyharmada küszködött komoly problémákkal és nehézségekkel. Ezek olyan nagyok voltak, hogy az egész termelési-gazdasági egység eredményeire is kedvezőtlenül hatottak. Ami pedig a kérdésüket illeti, ez most nem lesz konszolidációs program, hanem - egyszerűen szólva - a terv célfeladatainak teljesítési programja. • Talán csak nem hisz abban, hogy az új elnevezés kedvező fordulatot eredményez?- Abban bizony nem. Hangsúlyozom, azonban, hogy ez a program a célfeladatokból fog kiindulni, komplex módon lesz kidolgozva, alátámasztva minden szükséges feltétellel. • Tehát egyetért azzal, hogy az előző programok nem voltak ilyenek, hogy hiányzott az előirányzott megoldások hatékonyságának reális elbírálása?- Ezzel egyetértek. Ismétlem, hogy az új programnak mindenre ki kell terjednie, tartalmaznia kell az összefüggéseket az egyes problémák megoldásának és a kitűzött célok elérésének minden irányában. Azt is meg kell említeni, hogy az egész termelésigazdasági egységben - a vezérigazgatóságot is beleértve - szokatlan méretű kádermozgásra került sor. Az új kádereknek időt kell adni ahhoz, hogy mint mondani szokás, lélegzethez jussanak. Bízunk benne, hogy az említett termelési-gazdasági egységgel összefüggő problémáink rövidesen feledésbe mennek. Arra van szükség, hogy a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek sokoldalú támogatásban részesítsék az új vezetőket az előirányzott program megvalósításában. • A fa- és bútoriparral összefüggésben továbbra is időszerű probléma marad a faanyagok komplex feldolgozása, s az ipari tárca együttműködése az SZSZK erdő- és vízgazdálkodási tárcájával...- Mindkét tárcának közös igyekezetet kell kifejtenie abban az irányban, hogy összhangban legyen a fa kitermelése és felhasználása. Nekünk elsősorban két irányban kell haladnunk: fokoznunk kell a fegyelmet a faanyagok komplex kihasználásánál, hogy ne kerüljön közvetlen eladásra és eltüzelésre az, amit jobban is lehet hasznosítani, s további műszaki feltételeket kell kialakítani ahhoz, hogy mindent feldolgozhassunk, amit az erdők kitermelnek. így érjük el azt a célt, hogy 1990-ben a fahulladék 92 százalékát hasznosítsuk, ami világszínvonalat jelent. A faanyagok teljes kihasználási aránya 97,3 százalékot, az energetikai hasznosítást leszámítva 92 százalékot fog elérni. • Milyen feltételekre van szükség e célok eléréséhez?- A faforgács- és farostlemezek gyártását a tervezett paraméterek szintjére kell emelni, s a már megépített üzemekben ki kell bővíteni a faanyagok cellulózzá való vegyi feldolgozását. • A világszínvonal, a legjobb paraméterek elérése elsősorban a tudományos-kutatási alap feladata. A tárcához tartozó kapacitások egyáltalán nem elhanyagolhatók, a világszínvonal csírái azonban nagyon szerényen jelentkeznek.- Az a hiba, hogy a tudományos-kutatási alapot még mindig a régi módon irányítjuk. S az eredmény? Amikor például a Sviti Vegyiszál Kutató Intézet feladatait a 8. ötéves tervidőszakra vetítve megvizsgáltuk, kiderült, hogy ezeknek mindössze 40 százaléka képezi a vállalatok szükségleteit. A feladatok további 60 százalékát az intézet saját maga irányozta elő, ami a realizálás elmaradásának a kockázatával jár. Ezt a helyzetet határozottan meg kell változtatnunk, aktivizálnunk kell az egész tudományos-kutatási alapot, hogy fokozódjon az érdeklődése a termelés szükségletei iránt és megfordítva. Ebben az irányban már kidolgoztunk bizonyos játékszabályokat. Azt akarjuk elérni, hogy a tudományos-kutatási alap dolgozói mindenhol a Bratislavai Vegyi Technológiai Kutató- intézet példáját követve gondolkozzanak és cselekedjenek. Ebben az intézetben a dolgozók rugalmassága az állami bank részvételével az antioxidáns nagyüzemi gyártásához vezetett. Vegyiparunk jövőjét általában véve a polimeradalékok gyártásában látjuk. Az 1990-es évben az egyes fajták szerint a világtermelésből 9-30 százalékot, a KGST-országok termeléséből pedig 50-100 százalékot akarunk előállítani. • Csakhogy a Duslo vállalat dolgozóit ez a termelés jelentősen kiábrándította, amikor megtudták, hogy csökkenti a gazdasági eredményüket!- Az érvényes árvetési módszer a szocialista országokba irányuló kivitelnél előnyben részesíti az importáló szervezeteket, s hátrányos az exportáló vállalatok számára. A Duslo esetében is ez volt a helyzet, amit azonban sikerült megnyugtatóan megoldani. A mi tárcánk keretében a KGST- országokba irányuló kiviteli árszint általában véve alacsonyabb az előírt nagykereskedelmi áraknál. Ez az előnyösebb behozatali árakban egyenlítődik ki. A kivitel tehát az egész csehszlovák népgazdaság szempontjából hatékony, de az exportáló vállalatokat érdemtelenül hátrányos helyzetbe hozta, míg az importáló vállalatok nyertek a behozatalon. Jelenleg már az a helyzet, hogy a külkereskedelmi szervezetek már nem franko árakban, hanem nagykereskedelmi árakban számolják el az exportot. • Válasza közvetett módon néhány vállalat veszteséges gazdálkodására is vonatkozott.- Igen. Vegyük például a Ru- žomberoki Cellulóz- és Papíripari Kombinátot. Itt a terv minden mutatóját teljesíthetik, a kivitel terjedelmét is beleértve, de ha a világpiacon csökken a cellulóz ára, belső árvetési rendszerünk értelmében ez veszteséget okoz a vállalatnak. A mi áraink ugyanis az ilyen változásokra nem reagálnak. Jogunk van tehát azt állítani, hogy ez vagy az a vállalat veszteséges, tehát rossz, vagy nem is tudom hogy ezen kívül még milyen? • Csakhát e probléma gyökerei nem csupán az árakban rejlenek. Sokkal több oka is lehet. Milyen utakon lehetne ettől megszabadulni, s elérni, hogy az ipari tárcával összefüggésben minél ritkábban emlegessék a veszteséges, alacsony jövedelmezőségű termelést?- Elsősorban a ráfordítási költségek csökkentésével, a minőség javításával, a magasabb szintű innovációkkal, vagyis a termékek használati tulajdonságainak átfogó javításával, aminek az árakban is meg kellene mutatkoznia. • Konkrétan milyen eredményre lehet számítani?- Az elmúlt évben 13 veszteséges vállalatunk volt, a lemaradás teljes összege körülbelül egymilli- árd koronát tett ki. Az idén a veszteségesség csökkentésére kidolgozott programunk szerint már csak 7 vállalatnál számolunk veszteséggel, összesen 329 millió korona értékben. • Melyek azok a vállalatok, amelyek az idén lekerülnek a veszteségesek listájáról?- A Slavošovcei Papírgyár, a Drevina Turany, a Banská Bystrica-i Smrečina, a Liptovský Mikuláš-i Május 1 Üzemek és még néhány további vállalat. • A szocialista gazdasági integráció elmélyítésével, valamint a KGST-országok jóváhagyott együttműködési programjaival összefüggésben, beleértve a tudományos-műszaki együttműködés 2000-ig szóló tervét, egyre sürgetőbben előtérbe kerül a közvetlen kapcsolatok kérdése. A csehszlovák szocialista szervezetek és a KGST-országok szervezetei közötti kapcsolatokra vonatkozó, ez év július elsejétől érvényes keretszabályzatok jelentős előrehaladást képeznek ebben az irányban. Természetesen, ez egyelőre csak adminisztratív jellegű. De hogyan kell ezt bevinni a gyakorlatba?- A szocialista vállalkozás szempontjából igen kedvező fejleményről van szó. A magam részéről azt kívánnám, hogy a gyakorlatba vezető első lépéseket azok tegyék meg, akikről ez a dokumentum szól, vagyis az egyes konkrét vállalatok, intézetek stb. dolgozói. Ebben teljes mértékben támogatni fogjuk őket. Például a Magyar Népköztársasággal együttműködve elkezdődött egy közös viszkózaselyemgyár építésének az előkészítése déli szomszédaink területén. • A CSKP XVII. kongresszusa, valamint az SZLKP kongresszusa az ipari tárca dolgozói elé is új, nem könnyű feladatokat tűzött ki...- ... én ezt másképpen mondanám. Új feladataink mindig voltak, s azok, amelyeket most teljesítünk, vagy a 8. ötéves tervidőszak folyamán fogunk teljesíteni, összhangban vannak szükségleteinkkel és a világban tapasztalható fejlődéssel. • Ez vitathatatlanul egészséges, derűlátó szemlélet. De mégis, mit kell elsősorban megváltoztatni e faladatok teljesítése érdekében?- A tervhez való viszonyulást. A terv mögött nem szabad csupán számokat látni, hanem elsősorban a társadalom tárgyi szükségleteinek a kielégítését kell szem előtt tartani. Hogyan mondhatja nekem például már ez év májusában ennek vagy annak a termelésigazdasági egységnek a vezérigazgatója, hogy az ötéves terv teljesítésében 150 millió koronás lemaradásuk lesz, amikor az egész termelési értékük meghaladja az egymilliárd koronát? A terv még el sem készült rendesen, s a gazdasági dolgozók máris kalkulálnak, bizonyítgatják, hogy nem reális. • A tervhez való viszonyulás egyike a komoly dolgoknak. Nem gondolja azonban, hogy a terv kidolgozásához is másképpen kellene viszonyulni?- De igen. Főleg olyan értelemben, hogy ez észrevehetőbben visszatükröződjön a terv realitásában és összefüggéseiben, s a terv iránt érzett nagyobb bizalomban. Ennek a tervezési gyakorlat minden szintjén érvényesülnie kellene. • Egyes gazdasági dolgozók egészségtelen magatartást sajátítottak el. Egyrészt megszavaznak minden határozatot, de ezek jóváhagyása után kétkedőén kezdik csóválni a fejüket. Sajnos, helyenként az önök reszortjában is lehet hallani ilyen jellegű hangokat, amelyek pártunk egyes gazdaságpolitikai céljaira vonatkoznak.- Én is találkoztam ilyenekkel. Az egyik igazgató például azt mondta nekem, hogy teljes mértékben megérti ugyan a kongresszusokon kitűzött feladatok teljesítésének szükségességét, amelyek az életszínvonal további javítását szolgálják, de e célok realitását illetően mégis kétségei vannak. • És miként válaszolt neki?- Ilyenek vagyunk. Még ki sem söpörtünk rendesen saját házunk táján, még el sem végeztük az eddigi helyzet elemzését, s máris pesszimista következtetéseket vonunk le. Gondolkozásunk bizony lassan változik, ami ellentétben van a CSKP XVII. kongresszusán előirányzott fejlődési dinamikával. A célfeladatok fölött nem üldögélhetünk könyökvédősen, számológéppel. Mindenkinek tudatosítania kellene, hogy a nemzeti jövedelemről az anyagi termelésben kell gondoskodni. Az 1990- ig, s távlatilag 2000-ig kitűzött célok, ahogy azokat a kongresz- szusok meghatározták - újból hangsúlyozom - megfelelnek a szükségleteinknek, s a világviszonylatban várható fejlődésnek. A célfeladatokhoz tehát ennek tudatában kell viszonyulni. Vagyis nem olyan okokat kell keresni, hogy ez miért nem megy, hanem azokat a lehetőségeket és tartalékokat kell keresni és kihasználni, amelyekkel a kitűzött célok eléréséhez vitathatatlanul rendelkezünk. Köszönjük a beszélgetést m m m 4* m. ** •» nr m, m. «* « m. V <*■ *>.. m <*, *B » m m f», m- m m *>■ m K. s- ". /S< A Zlaté Moravce-I Calex vállalat, amely a kompresz- szoros hűtőgépek és mélyhűtők egyedüli gyártója hazánkban, a 8. ötéves tervidőszak elején 14 új termék gyártását kezdte meg. A képen: Elena Čančová az MK-200.0 típusú mélyhűtő műszaki tulajdonságait ellenőrzi. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK)
