Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-30 / 177. szám, szerda

ÚJ szú 5 ♦ 1986. VII. 30. A gyorsítás stratégiájának nincs alternatívája (Folytatás a 4. oldalról) közös gazdasági problémáit és rendezni a válsághelyzeteket. Az ASEAN tevékenységében és a kétoldalú kapcsolatokban is sok a pozitív vonás. Most, hogy fel­hagytak ,,a csendes-óceáni kö­zösség“ létrehozásának szándé­kával, a „csendes-óceáni gazda­sági együttműködés“ gondolatát mérlegelik. Mi ezzel kapcsolatban elfogulatlan álláspontra helyez­kedtünk és készek vagyunk be­kapcsolódni az ilyen együttmükö­dés esetleges alapjainak a megvi­tatásába, feltéve, ha nem egy valaki által elültetett blokkszerű, antiszocialista séma alapján kép­zelik azt el, hanem mindennemű diszkriminációtól mentes szabad vita eredményeként jön létre. E vi­tához jó alapot jelenthetne az új világgazdasági rend létrehozásá­val kapcsolatos tudományos és politikai koncepciók meglehetősen széles skálája, valamint a nyugati és a keleti integráció tapasztalatai. Célként - ugyan távoli célként - javasolnánk a csendes-óceáni konferenciát, a helsinki tanácsko­zás mintájára a térségben fekvő valamennyi ország részvételével. Mihelyt (és természetesen, ha) sikerül megállapodni ennek összehívásáról, lehetőség nyílik megtartása helyszínének megál­lapítására is. Az egyik változat Hirosima. A nukleáris pusztítás első áldozatává lett város miért is ne lehetne Ázsia és a csendes­óceáni térség valamiféle „Helsin­kije“? Végül ismét hangsúlyozni szeretném, hogy síkraszállunk Ázsia és a Csendes-óceán bevo­násáért a komplex nemzetközi biztonsági rendszer létrehozásá­nak átfogó folyamatába, amelyről az SZKP XXVII. kongresszusán is szó volt. Konkrét intézkedésekre van szükség Hogyan képzeljük el ezt konk­rétan? Először: Felmerül a regio­nális rendezés kérdése. Afga­nisztánról külön teszek említést. Most Délkelet-Ázsiával és Kam­bodzsával szeretnék foglakozni. A khmer nép rettenetes áldozato­kat hozott. Ennek az országnak a városai és falvai nemegyszer amerikai bombázás célpontjai vol­tak. Sokat szenvedett és joga van barátainak és szövetségeseinek megválasztására. Megengedhe­tetlen, hogy visszatérjen a tragikus múlthoz és hogy további sorsáról távoli fővárosokban vagy esetleg az ENSZ-ben döntsenek. Ebben az ügyben is, akárcsak Délkelet-Ázsia más problémáiban Is, sok függ a kínai-vietnami kapcsolatok normalizálásától. Ez a két ország kormányának és vezetésének szuverén ügye. Kife­jezésre juttathatom érdekeltsé­günket abban, hogy e két.szocia­lista ország határai ismét a béke és a jószomszédi kapcsolatok határai legyenek, hogy felújítsák az elvtársi párbeszédet és felszá­molják a felesleges gyanúsítgatást és bizalmatlanságot. Úgy tűnik, hogy most ehhez kedvező a pilla­nat és erre egész Ázsiának szük­sége van. Véleményünk szerint nincsenek áthidalhatatlan akadályok Indokí­na és az ASEAN tagállamai közöt­ti kölcsönösen elfogadnató kap­csolatok megteremtése terén. Jó­akarat mellett és a külföldi beavat­kozás megszüntetésével ezek az államok rendezhetnék problémái­kat, ami ugyanakkor hozzájárulna az egész ázsiai biztonság ügyé­hez is. Létrejöttek a lehetőségek nem­csak ahhoz, hogy a Koreai-félszi­geten felszámolják a veszélyes feszültséget, hanem ahhoz is, hogy megkezdhessék az egész koreai nép nemzeti problémájának a megoldását. Ha a tényleges koreai érdekekből indulunk ki, akkor nem létezik ésszerű ok arra, hogy ne kezdjék meg a KNDK által javasolt józan párbeszédet. Másodszor: Síkraszállunk azért, hogy Ázsiában és a csen- des-óceáni térségben vessenek gátat az atomfegyverek elterjedé­sének és felhalmozásának útjába. Mint ismeretes, a Szovjetunió kö­telezte magát arra, hogy az ország ázsiai részében nem növeli köze­pes hatótávolságú nukleáris raké­táinak számát. A Szovjetunió támogatja, hogy a Csendes-óceán déli térségét nyilvánítsák atommentes övezet­nek és felszólít minden nukleáris hatalmat, hogy egyoldalúan vagy sokoldalúan szavatolják e térség státusát. Jelentős hozzájárulás lenne a KNDK arra vonatkozó javaslatá­nak a megvalósítása, hogy a Ko­reai-félszigeten hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet. Megérdemelt figyelmet keltett az a gondolat is, hogy Délkelet- Ázsiában szintén hozzanak létre egy ilyen övezetet. Harmadszor: javasoljuk tár­gyalások megkezdését a katonai flották tevékenységének korláto­zásáról, elsősorban a nukleáris fegyverekkel felszerelt hajókra vo­natkozóan, a Csendes-óceán tér­ségében. Hozzájárulna a stabili­tás megszilárdításához a versen­gés korlátozása a tengeralattjáró- elháríró fegyverek terén, főleg egy megállapodás arról, hogy a részt­vevő felek a Csendes-óceán bizo­nyos övezeteiben tartózkodnak a tengeralattjárók elleni tevékeny­ségtől. Ez jelentős intézkedés lehetne a bizalom megszilárdítá­sára. El szeretném mondani, hogy ha az Egyesült Államok lemonda­na katonai jelenlétéről például a Fülöp-szigeteken, semmivel sem maradnánk adósak. Továbbra is határozottan kiál­lunk amellett, hogy fel kell újítani a tárgyalásokat az Indiai-óceán békeövezetté való változtatá­sáról. Negyedszer: a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít an­nak, hogy Ázsiában a fegyve­res erőket és a hagyomá­nyos fegyverzetet radikálisan csökkentsék egy ésszerű szint­re. Tudatában vagyunk annak, hogy e problémát fokozatosan kell megoldani, a megoldást egy bizo­nyos területen kell elkezdeni, akár a Távol-Keleten. Ezzel összefüg­gésben a Szovjetunió kész a Kínai Népköztársasággal megvitatni a szárazföldi erők arányos szintre való csökkentését célzó konkrét lépéseket. ötödször: a Szovjetunió úgy véli, már régen ideje lenne gyakor­lati síkra terelni a vitát a térségben a bizalom megerősítését és az erő alkalmazásáról való lemondást célzó intézkedésekről. Az egysze­rűbb intézkedéseknél lehetne kez­deni, például a csendes-óceáni hajóutak biztonságának erősíté­sére irányuló intézkedésekkel, s úgyszintén a nemzetközi terro­rizmus elhárításával. Valamelyik szovjet tengermel- léki városban konferenciát lehetne rendezni, amely megvitatná és kidolgozná az ilyen intézkedése­ket Végül idővel meg lehetne oldani azt a kérdést, hogy Vlagyi­vosztokot megnyissák a külföldi látogatók számára. Ha valóban sikerül jobbá tenni a helyzetet a csendes-óceáni térségben, Vla­gyivosztok az egyik legjelentő­sebb nemzetközi kereskedelmi és kulturális központtá válhatna, fesztiválok, sporttalálkozók, kong­resszusok és tudományos szinpó- zionok városává. Azt szeretnénk, ha keletre nyitott ablakunkká vál­na. Azután, - a nagy Puskin szavaival élve - vendégeink lesz­nek a különböző zászlók alatt közlekedő hajók. Az afgán kérdés megoldásáról Végezetül Afganisztánról aka­rok szólni. Az SZKP XXVII. kong­resszusának szószékéről elhang­zott, hogy készek vagyunk haza­rendelni a szovjet csapatokat, amelyek az afgán kormány kéré­sére tartózkodnak ott. Mint tudják, a párt most következetesen meg­tartja az elvet, hogy a szavak után a tetteknek kell következniük. A szovjet vezetés sokoldalúan értékelte az események alakulá­sát és az Afgán Demokratikus Köztársaság kormányával folyta­tott konzultációk után elfogadta a döntést, amelyet ma hivatalosan bejelentek: 1986 végéig Afga­nisztánból hazatér hat ezred; egy harckocsizó, két gépesített lö­vészezred és három légelhárító ezred, s velük együtt valamennyi technikájuk és fegyverük. Ezek az alakulatok állandó állomáshelyük térségébe térnek vissza a Szovjet­unióban. Olyan módon valósul meg ez, hogy arról mindenki, akit érdekel, könnyen meggyőződ­hessen. Ezzel a jelentős lépéssel - amelyről előzetesen tájékoztat­tuk az érdekelt országokat - bele­értve Pakisztánt - a Szovjetunió igyekszik meggyorsítani a politikai rendezést és annak újabb ösztön­zést adni. Abból is kiindulunk, hogy azok, akik Afganisztánnal szemben szervezik és megvaló­sítják a fegyveres intervenciót, ezt az egyoldalú lépést helyesen ér­telmezik és méltóképpen értékelik. Erre a lépésre az Afganisztán ügyeibe való külső beavatkozás beszüntetésével kellene vála­szolni. Bizonyos haladás született az ENSZ-főtitkár helyettesének köz­vetítésével folytatott afgán-pa­kisztáni tárgyalásokon az utóbbi időben. Amint végleg kidolgozzák a politikai rendezést, megfelelő módon meg lehet gyorsítani az összes szovjet egység hazatéré­sét Afganisztánból. Az afgán veze­téssel megállapodtunk hazatéré­sük időpontjairól és szakaszairól. Mindazoknak az országoknak, amelyek ösztönzik és pénzelik az Afganisztán elleni hadüzenet nél­küli háborút, s amelyek területéről azt folytatják, tudatosítaniuk kell, hogy ha az ADK ellen folytatódni fog az intervenció, a Szovjetunió nem hagyja magára szomszédját. Ezt teljesen kizárja internaciona­lista szolidaritásunk az afgán nép­pel, valamint a Szovjetunió bizton­sági érdekei. Támogatjuk a jelenlegi afgán vezetés irányvonalát a nemzeti megegyezésre és az áprilisi nem­zeti demokratikus forradalom tár­sadalmi bázisának bővítésére, be­leértve olyan kormány létrehozá­sát, amelyben képviselve lenné­nek az Afganisztán területén kívül­re került politikai erők, melyek azonban őszintén részt kívánnak venni az új Afganisztán építésének folyamatában. Elvtársak, a mostani nemzedé­kek számos nehéz és kínzó prob­lémát örököltek. Hogy ezek meg­oldásában előre tudjunk lépni meg kell szabadulnunk a múlt terheitől, keresnünk kell az új módszereket, jelennel és a jövővel szembeni felelősségtől vezérelve kell eljár­nunk. A szovjet állam felszólítja Ázsia és a csendes-óceáni térség min­den országát a béke és a bizton­ság nevében való együttműködés­re Mindenki, aki ebbe az irányba halad, és aki nemzeteink számára jobb jövőt akar, jószándékú, tisz­tességes partnerre talál bennünk. Az emberiség most súlyos és drámai időszakot él át. Elég kitar­tása van azonban, amely nem­csak a túlélést teszi lehetővé, hanem annak megtanulását is, hogyan kell élni egy új, civilizált világban. Másszóval háborús fe­nyegetés nélkül, szabadságban élni, amikor a legmagasabb mér­céjének az ember javát és az emberi személyiség lehetőségei­nek maximális kihasználását te­kintik. Ez azonban kitartó harcot követel a közös ellenség - az általános pusztulás veszélye ellen. Ma minden korábbinál fonto­sabb világméretekben mozgósíta­ni a józan ész, az együttmüködés potenciálját, hogy megállítsuk a katasztrófához vezető fejlődést. Elhatározásunk, hogy ennek érde­kében mindent megtegyünk, vál­tozatlan. Ebben mindenki bizo­nyos lehet. Ilyen a mai helyzet rövid jellem­zése, igy néz ki nagy vonalakban a nemzetközi helyzet, melynek alakulásában állandóan növeked­ni fog az ázsiai és a csendes­óceáni térség szerepe. Mindebből gyakorlati következtetéseket kell levonnunk, hogy még energiku- sabban haladhassunk előre és jobbá tehessük életünket. A történelemben nem fordulnak elő egyenes analógiák, kialakul­nak azonban egybeeső helyzetek, ezért olyan értékesek és tanulsá­gosak számunkra a múlt gyümöl­csöző tapasztalatai. Vlagyimir ll­jics Lenin írta Az Októberi Forra­dalom negyedik évfordulójára cí­mű cikkében: „Gazdasági politi­kánk szükséges átépítését már megkezdtük. Némi sikereink - nem nagy, részleges sikerek ugyan de mégis kétségtelen sike­reink - e téren már vannak. Az előkészítő osztályt az új »tudo­mánynak« ebben az iskolájában már befejeztük, éstovább megyünk a következő osztályokba buzgón is kitartóan tanulva, minden lépé­sünket gyakorlatilag ellenőrizve, nem riadva vissza attól, hogy az elkezdett munkán újra meg újra változtassunk, hogy hibáinkat - miután jól átgondoltuk jelentősé­günket - kijavítsuk. Ki fogjuk járni az egész »tanfolyamot«... (Lenin Müvei, 33. kötet, 41. oldal, Buda­pest 1953) Ez, elvtársak, Lenin tanácsa, Lenin elemzése a jellemző mély­séggel, józansággal és önkritiká­val Ez tanács arra vonatkozóan, hogyan kell eljárnunk a jelenlegi helyzetben, hogyan valósítsuk meg az átépítést, hogy az egészet sikeresen valósítsuk meg, s or­szágunkat minőségileg új szintre emeljük. Kötelességünk Leninnek ezt a bölcs tanácsát teljes mérték­ben kihasználni. Kívánok önöknek sok sikert és jó eredményeket terveink megva­lósítása során. Kívánok önöknek sok boldogságot, egészséget és sikert az életben. Ebből az alkalomból szeretnék köszönetét mondani a Távol-Kelet minden lakosának a bizalom és a támogatás szavaiért, a tanácso­kért és jókívánságokért, szívé­lyességükért. Köszönöm elvtár­(Alcímek: Új Szó) Az SZKP KB a népi képviselők pártirányításának tökéletesítéséről (ČSTK) - Az SZKP Központi Bi­zottsága megtárgyalta a szovjetek népi képviselői pártirányítása to­vábbi tökéletesítésének kérdését. Az elfogadott határozat megállapít­ja, hogy a szovjet társadalom fejlődése meggyorsításának stratégiája megkö­veteli a szocialista demokrácia további elmélyítését, a szovjet emberek és dolgozókollektívák egyre szélesebb körű és következetesebb részvételét az állami és közéleti kérdések megol­dásában, a népi képviselők aktivizálá­sát, munkaformáik és módszereik megjavítását. Az SZKP KB hangsúlyozta, hogy a pártbizottságoknak, amelyek politika­ilag irányítják a népi képviselők taná­csait, következetesebben kell fokozott önállóságra, aktivitásra és kezdemé­nyezésre ösztönözniük jogkörük érvé­nyesítése során. Az SZKP KB határozata továbbá megállapítja, hogy feltétlenül fel kell »hagyni a kicsinyes parancsolgatással. Kétféle munkaidő-kihasználás? Vannak köztünk olyanok, akik gyakran és indokolatlanul válto­gatják munkaadójukat. Róluk azt tartják, hogy a munkaerkölcsük sem a legjobb és már az a tény, hogy a^riunkahelyen ellenőrzik az érkezés és távozás időpontját, a feladatok folyamatos végzését, vagy a munka közbeni szünetek okait, elegendő indok számukra ahhoz, hogy más munka után nézzenek. Főként az építőiparban érezhe­tő ez a probléma, mert a segéd­munkákra felvesznek olyan dolgo­zókat is, akikről már előre feltéte­lezhető a rossz munkaerkölcs. Ezt csupán azért teszik, mert szüksé­gük van rájuk. Ennek ismeretében aztán az egyes építkezések mes­terei azt mérlegelik, hogy a mű­szakokról igazolatlanul távolmara­dókkal szemben éljenek-e a tör vényadta lehetőségekkel, avagy egyszer-kétszer csupán hallgató­lagosan vegyék tudomásul a hi­ányzást. Éppen ezért a mesterek köré­ben végzett felmérésünk során a munkaidő kihasználásáról az alábbit kérdeztük: a vezetők ke­vésbé élnek a fegyelmi büntetések lehetőségével, következetlenül el­lenőriznek és nem követelik meg a munkaidő kihasználását. Felté­telezése szerint a felsoroltak közül melyik fordul elő gyakrabban? Véleményük alapján a vezetők elégtelen, gyakran elnéző maga­tartásának leggyakoribb okozója a kényelemszeretet, mert egyikük sem akar „fölösleges“ bonyodal­makba kerülni. Ugyancsak itt hoz­ták fel, hogy a jelenlegi, a Munka Törvénykönyve által nyújtott lehe­tőségek nem elegendőek ehhez. Többen pedig azért nem folya­modnak büntetéshez, mert attól tartanak, hogy az érintett dolgozó felmond. Más felmérések viszont azt bizonyítják, hogy a munkafegye­lem megsértőivel szembeni lehe­tőségeknek elegendőeknek kell lenniük, csak éppen vagy nem ismerik ezeket, vagy - attól tartva, hogy ezért fizikailag is bántalmaz­hatják - nem alkalmazzák. Vállalatainktól több visszajelzés igazolja: csökken a munkafegye­lem, emellett lazábbá válik az ellenőrző tevékenység, elnézik az igazolatlan mulasztásokat, s ugyancsak megtűrik néhány személyi és csoportérdekből a műszakon belül le nem dolgozott órákat. Mind a felmérésbe kap­csolódó mesterek véleményei, mind a felettes szervek felmérései igazolják, hogy a munkaidő nincs kellőképpen kihasználva, és ezt a műszaki-gazdasági dolgozók még takargatják is. Persze, ellen­példa szintén akad. Egy építőipari vezérigazgatóságunk odáig ment, hogy feladatul adta vállalatainak: „nagyobb mértékben büntessék azokat az embereket, akik meg­változtatják a munkavégzésről ké­szülő kimutatásokat, és tudatosan takargatják a dolgozók távolmara­dását.“ Hasznos lenne, ha a műszaki- gazdasági dolgozók személyi ér­tékelésének részeként szerepelne a vállalaton belüli gondok megol­dásában való aktivitásuk mértéke, valamint a munkaidő kihasználá­sáért tett erőfeszítésük és elköte­lezettségük is. A munkaidő-veszteség - külö­nösen a műszakon belülié - csök­kentése hosszadalmas folyamat, amelynek eredményessége első­sorban az emberi tényezőtől függ. Amíg a műszaki-gazdasági dolgo­zók megengedik, hogy ugyano­lyan magas bért kapjon az is, aki kihasználja munkaidejét, meg az is, aki nem, addig lényeges javu­lás nem várható. Pedig a munkai­dő-kihasználás legújabb eredmé­nyei igazolják, hogy a dolgozó által okozott veszteségek felszá­molásával népgazdasági mére­tekben egyszerre négy százalé­kos társadalmitermék-növekedést lehetne elérni. KŐVÁRY IVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom