Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-01 / 152. szám, kedd

A szocializmus hatalmas lehetőségeinek minél gyorsabb kihasználásáért Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) alista agresszió reális veszélye, a szocialista államok kénytelenek gondot fordítani saját biztonsá­gukra. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés is, amely keretében hadseregeink a béke vártáján áll­anak, több szövetséges állam terü­letén is. A szocialista országok nem engedik meg, hogy valaki is ide­gen célok és revansista igények kielégítése területének tartsa őket. Azt mondjuk a Nyugatnak: vegyék komolyan a közepes hatótávolsá­gú nukleáris rakéták felszámolá­sára irányuló javaslatunkat, ve­gyék komolyan a hagyományos fegyverzet csökkentésére vonat­kozó javaslatunkat és megterem­tődik kontinensünkön a feszültség lényeges enyhülésének a lehető­sége. A mi csapataink nem lesz­nek örökre más országokban. Minden idegen csapatnak azon­ban egyidöben kell távoznia. A szocialista államok kötelessé­güknek tartják, hogy hozzájárulja­nak az európai nemzetek közötti jó, kölcsönösen előnyös együtt­működéshez, és építsék az együttműködés hídjait mindenütt, ahol az lehetséges, a sportban, a kulturális cserében, a kereske­delemben, a tudományos-műsza­ki együttműködésben, az ipari kooperációban és az emberek közötti kapcsolatokban egyaránt, így, és csakis így szilárdíthatjuk meg azt, ami Európát összeköti, tekintet nélkül a társadalmi beren­dezkedés különbözőségére. Elvtársak! Az emberi civilizáció nemcsak a háború és a béke kérdésében jutott el válaszúihoz. Olyan korszakba léptünk, amikor mind sürgetőbben tudatosítjuk az élethez és a fejlődéshez való jog közötti elválaszthatatlan összefo­nódást. Megbékélhetünk-e azzal, hogy hatalmas pénzeszközöket fegyve­rekre pazarolnak, míg a világban százmilliók éheznek és milliók pusztulnak el évente éhhalál kö­vetkeztében? Elsősorban a fejlődő országok népei szenvednek a hi­ánytól. A szegénység problémája azonban nem kerülte el a fejlett imperialista államokat, köztük az USA-t sem. Egy olyan állam, amely évente több mint 300 milli­árd dollárt fordít fegyverkezésre, nem laktathatja jól, s ami rosz- szabb, nem is akarja jóllakatni éhezőit, s nem is akar művelődési lehetőséget nyújtani analfabétái­nak, fedelet adni a hajléktalanok feje fölé. Rendkívül sürgető probléma a gazdaságilag fejlett és a kevés­bé fejlett országok közötti szaka­dék mélyülése. És itt az imperialis­ták akcióit nem nevezhetjük más­ként, mint nemzetközi uzsorának és nyíltan kimondva, egyszerű rablásnak. Az imperializmus or­szágok tucatjait mind szorosab­ban köti magához a pénzügyi és a technológiai függőség hálójával. Nem mond le az olyan régi módszerekről sem, mint a durva erőszak alkalmazása. Álláspontunk e kérdésben is­mert. Minden nemzetnek szuve­rén joga, hogy döntsön saját sorsáról. Ez olyan elv, amely nélkül a nemzetközi kapcsolatok nem létezhetnek. Arra törekedtünk és arra fogunk törekedni, hogy a nemzetközi politikai és gazdasá­gi rend ésszerű és igazságos alapokra épüljön, támogatni fogjuk az antiimperialista mozgalmakat és szervezeteket, tekintet nélkül társadalmi orientációjukra. Rendkívül bonyolult korszakban élünk, amikor globális méretekben egymásnak ellentmondó tenden­ciák fedik egymást: a szociális forradalom és a történelem szín­padáról távozó erők dühödt ellen­állása. A viharos tudományos­műszaki haladás és másik oldala, amely magát a földi életet veszé­lyezteti. A tudomány és a művé­szetek valamennyi területén elért figyelemre méltó eredmények és az imperializmus által produkált „tömegkultúrában“ megnyilvánu­ló degradáció. Fényűzés és sze­génység, éhínség és bőség. A köl­csönös függőség és a közeledés erős tendenciája, az országok és Prágai pártküldöttség Moszkvában (ČSTK) - A prágai városi párt- bizottság küldöttsége Antonín Kapeknek, a CSKP KB Elnöksé­ge tagjának, a városi pártbizottság vezető titkárának vezetésével teg­nap Moszkvába érkezett. Elláto­gatott a Moszmetrosztroj vállalat­hoz, amelynek 15 ezer dolgozója a szovjet főváros metróját építi. Nariman Prosztov, a vállalat igazgatója tájékoztatta a cseh­szlovák vendégeket a moszkvai metró jelenéről és további építé­sének távlatairól. Az 55 évvel ezelőtt megnyitott földalatti vasút nyolc vonalán jelenleg naponta 7 millió utast szállítanak, és a met­ró bonyolítja le a moszkvai töme­ges személyszállítás több mint 40 százalékát. A Moszmetrosztroj dolgozói tájékoztatták Antonín Ka­pek elvtársat azokról a tervekről, amelyeket a 8 milliós Moszkva gyorsan növekvő szállítási szük­ségletei alapján dolgoznak ki. 1981 és 1985 között a vállalat dolgozói 30 kilométer hosszú földalatti vasutat építettek, ezzel szemben a jelenlegi ötéves tervi­dőszakban a vonalak hosszát már 45 kilométerrel növelik. A delegáció megtekintette a Prazsszkaja metróállomást, ezt követően az Október téren meg­koszorúzta Lenin emlékművét. A koszorúzási ünnepségen részt vett Miroslav Zavadil, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. A délutáni órákban Antonín Kapek megbeszéléseket kezdett a moszkvai városi pártbizottság küldöttségével, amelyet Borisz Jelcin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a városi pártbizottság első titkára vezet. Szergej Szokolov kitüntetése (ČSTK) - A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége Szergej Szokolov marsallt, az SZKP KB PB póttagját, honvédel­mi minisztert 75. születésnapján a kommunista párt és a szovjet állam javára végzett érdemdús munkájának elismeréseként Le- nin-renddel tüntette ki. Kormányalakítási tárgyalások Rómában új sző 3 ' % * 1986. VII. 1. (ČSTK) - Francesco Cossiga olasz államfő tegnap formális kon­zultációkat kezdett vezető olasz politikusokkal az új kormány meg­alakítása céljából. Erre azért van szükség, mert Bettino Craxi kabi­netje pénteken lemondott. Az olasz belpolitikai helyzetet jól ismerők úgy vélik, hogy tovább­ra is megmarad a kormányrúdnál a szocialistákból, a keresztényde­mokratákból, a szociáldemokra­tákból, a republikánusokból és liberálisokból összetevődő eddigi kormánykoalíció oly módon, hogy a kormányon belül a pártok között némileg módosulnak az erőviszo­nyok. Kérdés, hogy ki áll majd az új kabinet élén. Cossiga államfő várhatóan mérlegeli majd a szo­cialisták kérését, hogy ismét Betti­no Craxi alakítson kormányt. Meg­figyelők szerint azonban a keresz­ténydemokraták nehezen adják majd beleegyezésüket ehhez. Római megfigyelők úgy vélik, hogy az államfő a bizalmi kérdés felvetésével a parlamentben meg­oldhatná a kormányválságot. Ez elfogadhatatlan Craxi számára, hiszen kormánya múlt héten egy titkos szavazáson már vereséget szenvedett. Ha az államfő úgy véli, hogy a politikai pártok nem képesek megállapodni az új kor­mány megalapításában, feloszlat­hatja a parlamentet és új választá­sokat ír ki. államcsoportok elidegenedése és ellenségeskedése. Mindez ahhoz vezet, hogy sok ember nem tudja, mitévő legyen, s fél a jövőtől. Elmélyült gondolkodás és an­nak összevetése a társadalmi­politikai gyakorlattal - ez a mi pártjaink jelszava a történelmi fejlődés jelenlegi komoly idősza­kában. Támogatjuk mindazt, ami a nemzetek, a béke, a társadalmi igazságosság valódi érdekeit és az emberiség haladását szolgálja. Határozottan elvetünk mindent, ami ezekkel a célokkal ellentétben áll. Forradalmi tanításunk a megis­merés hatalmas eszköze. Lehető­vé teszi, hogy komplex módon értékeljük a korszak ellentmondá­sait, feltárjuk ennek okait és meg­találjuk az időszerű problémákra adandó helyes válaszokat. Ám ezt a tanítást is szüntelenül fejleszteni kell. Ma elmondhatjuk, hogy a kommunisták elsajátították azt a felettébb fontos tanulságot, mi­szerint elméletünket bátran kell fejleszteni, szüntelenül előre kell haladni. Kedves elvtársak! A szovjet kommunisták tudják, hogy a szoci­alizmus a testvéri Lengyelország­ban megbízható kezekben van. Engedjék meg, hogy a LEMP X. kongresszusának sok sikert kí­vánjak. Meggyőződésünk, hogy a szovjet-lengyel barátság és együttműködés nemzeteink, az egész szocialista közösség javára fog erősödni és szilárdulni. Éljen a szocialista Lengyel- ország! Éljen a béke és a haladás! NÉHÁNY l^\ SORBAN A BRAZIL KP parlamenti cso­portja a demokratikus pártok tömb­jének a létrehozását sürgette a november 15-én újjáválasztan­dó parlamentben. A párt állás­pontja szerint azok a pártok vehet­nének részt ebben a tömörülés­ben, amelyek a széles körű de­mokráciát védelmezik, s ennek létrehozása lehetővé tenné a de­mokratikus vívmányok megszilár­dítását és kibővítését. BENGHAZI közelében a tenger hullámai partra vetették annak az eltűnt amerikai pilótának a holttes­tét, akit április 15-én a líbiai Tripoli elleni amerikai bombázás idején lőttek le. Egy hasonló sorsra jutott honfitársa maradványait május 7- én találták meg. IZRAELBEN már nyolcadik napja sztrájkol az állami egész­ségügyi intézmények személyze­te, akik béremelést és munkakö­rülményeik javítását követelik. An­nak ellenére, hogy az állami kór­házak munkája teljesen megbé­nult, a tel-avivi kormány elutasítja a sztrájkolok követelésének telje­sítését attól tartva, hogy meghát­rálása nyomán más ágazatok dol­gozói is hasonló követeléssel lép­nének fel. OLASZORSZÁGBAN a de­mokratikus szakszervezetek felhí­vására egynapos általános sztráj­kot tartottak az állami alkalmazot­tak. A tiltakozó banktisztviselők, hivatalnokok, bírósági alkalmazot­tak és vámhatóságok dolgozói azt követelik, hogy a kormány kezdjen tárgyalásokat a szakszervezetek­kel a fizetések és a munkakörül­mények javításáról. A SZOVJETUNIÓ és a Vanua­tu Köztársaság kormánya úgy döntött, hogy nagyköveti szinten felveszi a diplomáciai kapcsolato­kat. Az ezzel kapcsolatos közös nyilatkozatban leszögezték, hogy mindkét ország elutasítja a gyar­matosítást, az újgyarmatosítást, az apartheidet és a megkülönböz­tetés minden formáját. Az 1980- ban kikiáltott csendes-óceáni köz­társaság a Melanéziai-szigeteken terű el. BÉCSBEN regionális szimpózi- on kezdődött a közel-keleti békés rendezés kérdéseiről, amelyre a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak érvényre juttatásával fog­lalkozó ENSZ-bizottság kezdemé­nyezésére került sor. (Folytatás az 1. oldalról) A kitűzött célokat azonban nem érjük el a Szovjetunióval, Lengyel- országgal és a szocialista közös­ség többi országaival való együtt­működés nélkül. A hagyományos barátság és együttműködés a kö­zös antifasiszta harcokban szüle­tett meg, a szocializmus győzel­méért folytatott küzdelemben mé­lyült el, és ma sokoldalú együttmű­ködés formájában fejlődik. Új ösztönzést adnak a cseh- szlovák-lengyel együttműködés fejlődésének Gustáv Husák és Wojciech Jaruzelski, pártjaink és államaink vezetői nemrégi baráti találkozójának eredményei. Ezek közé tartozik a gazdasági, első­sorban a tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésének 2000-ig terjedő hosszú távú prog­ramja, amely a KGST komplex programjából indul ki. A hatékony­ság növelése érdekében erősíteni kell a gyártásszakosítást és a koo­perációt, valamint a közös beruhá­zásokat. Folytatódik a Martini Ne­hézgépipari Művek és a Varsói Ursus hagyományosan sikeres együttműködése. Csehszlovákia részt kíván venni Lengyelország­ban a kén- és a kószénkitermelés bővítésében, a grafitelektródok, a villamos berendezések gyártá­sában, valamint a mindkét ország érdeklődésére számottartó továb­bi termelési ágak fejlesztésében. A kölcsönös kereskedelem vo­lumene a legnagyobb az egész háború utáni időszakban. A követ­kező öt esztendőben 40 százalék­kal nő az elmúlt ötéves tervidő­szakhoz képest. Sikeresen fejlődnek testvérpárt­jaink, állami szerveink és társadal­mi szervezeteink kapcsolatai. Bi­zonyos előrelépés történt a váro­saink közötti kapcsolatokban is. Ez az együttműködés a szocialista társadalom fejlesztésének és tö­kéletesítésének fontos eszköze országainkban. Nagyra értékelem az ostravai és a katowicei kohá­szok és bányászok példás együtt­működését, amely mindkét part­ner számára folyamatos és haté- monnyá teszi a kohászatot és a szén kitermelését s biztosítja a legújabb tudományos ismeretek felhasználását. Tudatában va­gyunk annak, hogy ma már nem elegendő a küldöttségek látogatá­saira hagyatkozni. Konkrét ered­ményekkel járó új, hatékony for­mákat kell keresni az egész szo­cialista közösség fejlesztése érde­kében. Országaink érdekei külpolitikai téren is közösek. A történelmi tapasztalatokból okulva támasz­kodunk a Varsói Szerződésen belüli szövetségünkre, amely a Szovjetuniónak köszönhetően az európai béke és stabilitás védőpajzsa. Ugyanúgy, mint a vi­lág összes békeszerető erőit, ben­nünket is aggaszt az amerikai imperializmus veszélyes irányvo­nala. Az Egyesült Államok milita­rista körei és a NATO reakciós körei világuralomra törekedve fo­kozzák a lázas fegyverkezést, sőt a világűrre is ki akarják terjeszteni, s Európát rakétákkal és vegyi fegyverekkel fenyegetik. Az em­beriség érdekeivel összhangban küzdünk e veszélyes politika ellen. Aktívan támogatjuk a nukleáris leszerelési javaslatokat, elsősor­ban azokat, amelyek az atomfegy­ver-kísérletek beszüntetésére irá­nyulnak, az NSZEP-vel és az SPD-vel közösen síkra szállunk a vegyifegyvermentes övezet meg­teremtéséért. Nem hagyjuk szó nélkül a fasizmus azon maradvá­nyainak provokációit, akik az eu­rópai határok felülvizsgálását kö­vetelik, sem pedig azt, hogy a re- vansizmust az NSZK kormányzó körei hivatalosan támogatják, megtagadva tulajdonképpen ezzel „keleti politikájukat“. Ezek az irányzatok aláássák az európai biztonság alapjait, ezért egyértel­műen elítéljük őket. Annál inkább nagyra értékeljük a Szovjetunió elvhű, békeszeretó külpolitikáját, azt, hogy minden eszközzel igyekszik megállítani és visszafordítani az európai és a nemzetközi helyzet veszélyes alakulását. Csehszlovákia népe teljes mértékben támogatja azt a politikát, amelyet az SZKP vezetősége a szovjet állam és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára követ, és jóváhagyólag fogadja a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testülete nemrég Budapesten tartott ülésének ered­ményeit. Az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésének ezen az ülésen elfogadott programja szerves ré­szét képezi a Szovjetunió és a többi szocialista ország leszere­lési békejavaslatai és -kezdemé­nyezései egész komplexumának, amely az emberi civilizáció pusz­tulása veszélyének elhárítására irányul. Meggyőződésünk, hogy közös erőfeszítésekkel elháríthat­juk ezt a veszélyt, és felújíthatjuk az enyhülési politikát. Végezetül Jozef Lenárt sikere­ket kívánt a lengyel kommunisták­nak, a munkásosztálynak és az egész lengyel népnek a LEMP X. kongresszusa határozatainak megvalósításához, a szocialista Lengyelország további megszilár­dításához, a békéért, a szocializ­musért és a társadalmi haladásért vívott közös harchoz. Szovjet tiltakozás a portugál hatóságok eljárása miatt (ČSTK) - Moszkvában a szov­jet külügyminisztériumban átadták a Portugál Köztársaság nagykö­vetsége képviselőjének az azzal kapcsolatos tiltakozást, hogy Lisszabonban portugál hatósá­gok ellenséges magatartást ta­núsítottak két szovjet nagykö­vetségi alkalmazottal szemben, akiket alaptalanul megengedhe­tetlen tevékenységgel vádoltak. A szovjet jegyzék megállapítja, hogy a portugál fél hasonló akciói ellentétesek azokkal a nyilatkoza­taival, amelyek szerint jó kapcso­latokat akar fenntartani a Szovjet­unióval. Az ilyen akciókért a portu­Thatcher ismét a szankciók ellen (ČSTK) - A brit miniszterelnök ismét elutasította a dél-afrikai fajüldöző rezsim elleni gazdasági szankciók lehetőségét. Margaret Thatcher tévéinterjújában úgy vélte, hogy ezek az intézkedések hatástalanok lennének. A szankciókat követelő közvé­lemény megnyugtatására szánta azokat a mondatait, amelyekkel a Botha-rezsimhez fordult Nelson Mandela bebörtönzött dél-afrikai hazafi szabadonbocsátását sür­getve. Hamarosan Pretoriába érkezik egyébként a brit külügyminiszter. Geoffrey Howe tervezett útját már most elítélték az afrikai őslakos­ság vezető képviselői és visszau­tasították a vele való találkozást. gál hatóságokat terheli a fele­lősség. A szovjet fél megállapította, hogy a portugál nagykövetség egyes munkatársai nemegyszer olyan cselekedeteket követtek el, amelyek ellentétesek a Szovjet­unióban működő külföldi képvise­letek tevékenységének alapelvei­vel. Ezzel összefüggésben a Szovjetunió elhagyására szó­lították fel a portugál nagykö­vetség egyik dolgozóját. Döntés az olajkitermelés csökkentéséről (ČSTK) - A jugoszláviai Brionin befejeződött a 13 országot tömörí­tő OPEC olajipari minisztereknek hatnapos konferenciája, amelyen az olajkitermelés korlátozásáról döntöttek. A szakminiszterek megállapodtak abban, hogy 1986- ban a tagállamokban napi 17,6 millió hordós szintre korlátozzák a kőolaj kitermelését, hogy ily módon érjék el az energiahordozó árának hozzávetőleg 5 dolláros emelkedését. Arról nem sikerült megállapodni, hogy ebből a meny- nyiségből mennyivel részesednek az egyes tagországok, s erről a július 28-án Genfben esedékes újabb konferencián próbálnak majd megállapodni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom