Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-01 / 152. szám, kedd

A párt feladatai a szocialista fejlődés megszilárdításában Wojciech Jaruzelski A Lengyel Egyesült Munkáspárt vasárnap megkezdődött X. kongresszusán Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára terjesztette elő a Központi Bizottság beszámolóját, amelynek címe: ,,A párt feladatai a Lengyel Népköztársaság megszilárdításában és szocialista fejlesztésében.“ Az alábbiakban a beszámolót részlete­sen ismertetjük. beszámolója a LEMP X. kongresszusán Jaruzelski bevezetőben rámu­tatott, hogy öt évvel ezelőtt ebben a teremben tanácskozott a párt rendkívüli kongresszusa, ma vi­szont a rendes kongresszus kezd­te meg munkáját. E szavak mögött sok feszültség, munka és ered­mény áll. Emlékezhetünk még arra a nemrégi időszakra, amikor országunk mély válságba került. Az imperializmus a mi nemzetünk kárára igyekezett megbontani az európai erőegyensúlyt. A helyzet drámaian nehéz volt. A párt azon­ban nem veszítette el a munkás- osztály józan, nemzetünk hazafias felelősségtudatába vetett hitét, mindvégig az volt a meggyőződé­se, hogy alapvető különbséget kell látni a szélsőséges erők, azok ösztönzői és vezetői, valamint a tisztességes emberek milliói között, akik túlnyomó részt önkén­telenül vettek részt a veszélyes játékban. A rendkívüli eszközök­höz akkor nyúltunk, amikor arra a legnagyobb szükség volt, hogy megakadályozzuk az állam szét­bomlását, a gazdaság összeomlá­sát és megóvjuk a társadalmat a testvérgyilkos konfliktustól. A gyorsítás történelmi szükségszerűség A fordulat történelmi időszaká­ban élünk. Az egyik oldalon állnak az emberi géniusz által létrehozott hatalmas lehetőségek, a másikon a kiszámíthatatlan, halálos fenye­getés. Hogyan lehet kihasználni a lehetőségeket, s ugyanakkor felszámolni a fenyegetést? Ez a kérdés aggasztja mindazokat, akik felelősségteljesen gondol­kodnak. Az utat csak a szocializ­mus mutathatja meg. Ma is képes megadni a választ a 20. század végének alapvető dilemmájára. Ezt a választ az SZKP XXVII. kongresszusának a történelmi je­lentőségű dokumentumaiban ta­lálhatjuk meg. A Lengyelország előtt álló fel­adatok rendkívül nehezek és bo­nyolultak. A nehézségek egy ré­szének mélyebb gyökerei vannak. A szocialista és a civilizációs változatok folyamata országunk­ban előrehaladott és egyben késik is. Lengyelországban 40 év alatt hatalmas anyagi és szellemi ered­mények születtek. Az élet területe­inek többségében létrejöttek a szo­cializmus erős és tartós alapjai. A termelés szocialista módja van túlsúlyban. Az államhatalom szo­cialista jellegű. A vezető szerep a marxista-leninista párté. Tuda­tosítjuk az összes akadályt, de elég erőnk van ahhoz, hogy eze­ket lekúzdjük. Azt az optimizmust, amellyel a X. kongresszusra jöttünk el, a párt munkásosztályba vetett hitéből és az ezzel az osztállyal való szövetségéből meríti. Opti­mizmusunkat a munkások és a parasztok szövetségének erejé­re alapozzuk, s ugyancsak forrása a lengyel értelmiségbe vetett hit. Gyorsabban kell előrehalad­nunk. A gyorsítás történelmi szük­ségszerűség, a pártprogram ter­vezetének legfőbb gondolata. A gyorsítás azonban nem jelenti csupán a mennyiségi mutatók hajszolását, ez az élet minden területére kiterjedő mélyreható mi­nőségi változások bonyolult folya­mata is. A legközelebbi évek feladata a fejlődés alapjainak megszilárdí­tása, az egyensúlyhoz való visz- szatérés és a legélesebb arányta­lanságok mérséklése. Ez jelenti a gyorsítás első szakaszát. A mi munkánktól, a hatékonyság terü­letén elengedhetetlen alapvető változástól függ, mikor gyorsul fel fejlődésünk ritmusa és mikor terjed ki egész gazdaságunkra, mikor jut el ez a gazdaság a gyor­sulás új, magasabb fázisába. Wojciech Jaruzelski a továb­biakban a tudományos-műszaki haladást, a strukturális változáso­kat, a gazdaságtalan termelés felszámolását, a minőség javítását és a nemzetközi munkamegosz­tásban való szélesebb körű rész­vételt jelölte meg az intenzifikálás és a hatékonyság mozgatóerői- nek. Lengyelország és a szocialista államok együttműködéséről szól­va rámutatott, hogy ez továbbra is a lengyel külgazdasági kapcsola­tok alappillére lesz. Ez az együtt­működés Lengyelország számára az utóbbi években rendkívül elő­nyös volt, mivel a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri támogatása segítette a legna­gyobb nehézségek leküzdését. Súlyos probléma eladósodá­sunk, főleg a tőkés orszá­gok viszonylatá­ban - mondotta Jaruzelski. Ez olyan politika kö­vetkezménye, amely hibás volt mind a hitelek nagyságát, mind azok kihasználá­sát illetően. Le­hetőségeink fe­lett éltünk. Az ak­kori olcsó hús ma nekünk na­gyon sokba ke­rült. A hitelek alapján nem jött létre olyan ex­portpotenciái, amely lehetővé tette volna a hite­lek gyors vissza­fizetését és amely a gazda­ságot az intenzív fejlődésre ösztö­nözte volna. Az eladósodás problémáját csak úgy lehet megol­dani, ha gazdaságunk exportké­pessége lényegesen növekszik. A hatékonyság valamennyi megfelelő eszköze kihasználásá­nak alapvető feltétele a gazdasági reform. Ez a párt kezdeményezé­sére indult el, és a szélsőségesen nehéz helyzetben jelentős mérték­ben hozzájárult a válság leküzdé­séhez, a fejlődési folyamat elindí­tásához. A hatékonyság területén azonban még nem állt be törés. A párt kitűzi a gazdasági reform tökéletesítésének fő irányait, el­lenőrizni fogja megvalósításukat. Lengyelország jövőjéért küzdünk A beszámoló a továbbiakban kitért a szakszervezetek feladatai­ra, rámutatva, nem volt véletlen, hogy az elmúlt politikai konfliktus először a szakszervezetekben ke­rült felszínre. Ezért is nagy jelentő­ségű az osztályjellegú szakszer­vezetek megalakulása és sziszte­matikus fejlődése. Az erős és szilárd szakszervezeti mozgalom a munkásosztály, az összes dol­gozó számára elengedhetetlen. Mint a szemünk fényét, úgy fogjuk őrizni a szakszervezeti mozgalom eszmei-politikai egységét. A szak- szervezetekben működő pártta­goktól azt várjuk, hogy az aktív és hatékony szakszervezeti munká­ban példát mutassanak. A párt­szervek és -szervezetek köteles­sége figyelembe venni a szak- szervezetek véleményét, s erősí­teni a lengyel dolgozók legna­gyobb szervezetének pozícióit és tekintélyét. A marxista-leninista párt szá­mára a legfontosabb a munkás- osztály bizalma, az, hogy a dolgo­zók szemében tekintélye legyen. Az ellenség éppen itt indított támadást, s tudatában volt annak, hogy a párt és a tömegek kapcso­lata politikai rendszerünk döntő, neuralgikus pontja. És éppen itt szenvedtünk el különösen fájdal­mas veszteségeket. Felhalmozód­tak a hibák társadalmi-pszicholó­giai következményei. A megértés és a harc türelmesen és követke­zetesen megvalósított irányvonala azonban meghozza a várt ered­ményeket. Erről tanúskodnak a ta­nácsi és a parlamenti választások eredményei. A bonyolult jelenségek és az egykori „Szolidaritásra“ jellemző ellentmondásos tendenciák pártos értékelése helyesnek bizonyult. Az az avanturista irányvonal, amely a „Szolidaritás“ vezető szerveiben és gyorsan növekvő apparátusában túlsúlyba jutott, nem lehetett a munkásosztály irányvonala. A szélsőséges erők vereséget szenvedtek, mert elve­szítették társadalmi támogatásu­kat, önmaguk szakadtak el a tö­megektől. Ezt a gyakorlat is bizo­nyítja. A „Szolidaritás“ egykori tagjainak túlnyomó többsége ma aktívan vesz részt a közéletben. Nem a hatalomért folytatunk harcot. A hatalom szocialista és az is marad. Ma Lengyelország jövő­jéért küzdünk, azért, hogy sike­rül-e behozni a késést, megaka­dályozni a tartós lemaradás ve­szélyét. Ezért nem lehetünk és nem is leszünk megbocsátóak a Lengyelországnak ártó cseleke­detekkel szemben. Az ellenség azt hirdeti, hogy népünk csalódott a szocializmus­ban. Ez nem igaz. A lengyel társadalom döntő többsége rend­szerünk céljai mögé sorakozik fel. A szocialista értékek és normák a társadalmi tudat elválaszthatat­lan részévé váltak. Ez a mi győzelmünk. Az ország mai helyzetét a meg­értés bővítése, a közrend megszi­lárdítása és az államellenes cso­portok fokozatos bomlása és el­szigetelődése jellemzi. Ez megte­remti az egyes bűncselekmények elkövetői elleni jogi eszközök eny­hítésének feltételeit. Elismeréssel tekintünk azon egyházak és vallási szervezetek tevékenységére, amelyek tagjaik­ban a munka, a társadalmi tulaj­don iránti tiszteletet ápolják, s a törvények, az államhatalom tiszteletben tartására nevelnek. A katolikus papság egy részének szocialistaellenes klerikalizmusa azonban árnyékot vet az állam és a katolikus egyház viszonyára, ösztönzi a lengyelellenes erőket és következményeit tekintve árt Lengyelországnak. A párt síkra száll az állam és az összes egyház közötti jó kapcso­latokért. Néha nehéz, de - ami a legfontosabb - nem szakadt meg a párbeszéd a római katoli­kus egyházzal. Lengyelországnak szüksége van az állam és az egyház konstruktív együttműkö­désére, amely elsősorban a béke javát vagy a revansista erők elíté­lését szolgáló lépésekben mutat­kozhatna meg. Elvárjuk és meg­követeljük az alkotmány és a tör­vények, a szocialista Lengyel- ország állami érdekeinek tisztelet­ben tartását. A párt, a lengyel baloldal erői a hazafiság és az internacionaliz­mus egységét fejezik ki, őrzik a lengyel államérdekeket, orszá­gunk függetlenségének, határai sérthetetlenségének garanciáját, a megbízható és szilárd szövetsé- gesi kapcsolatok zálogát jelentik. A munkások egy része ma még nincs meggyőződve arról, hogy szavukat figyelmesen meghallgat­ják. Kötelességünk mindent meg­tenni azért, hogy a munkások üzemük, az egész ország gazdái­nak érezzék magukat. A Lengyel Egyesült Munkás­pártnak jelenleg 2 millió 126 ezer tagja és tagjelöltje van. A LEMP tömegpárt, a városokban és vidé­ken valamennyi társadalmi közeg­ben tevékenykedik. Egy évvel ezelőtt lezártuk a párt sorai csök­kenésének hosszú és fájdalmas időszakát. A tagok létszáma most ismét növekszik. Nincs érzéke­nyebb mutatója a párt iránti biza­lomnak, mint a tagság természe­tes gyarapodása. A párt fel akar venni új tagokat, főleg munkáso­kat és fiatalokat, azonban már soha sem a statisztikai effektusért, sohasem azokat, akik „gyors kar­riert“ keresnek. Az utóbbi évek a marxizmus-le­ninizmus kemény, ugyanakkor ta­nulságos iskoláját jelentették szá­munkra. Megkezdtük azoknak a károknak a helyrehozását, ame­lyeket az elmélet sokéves lebe­csülése eredményezett. Lengyel- ország mai bonyolult feltételei közepette a marxista-leninista el­mélet alkalmazása képességének alapkövévé vált a LEMP program- javaslatán végzett munka. A prog­ramot csaknem 1 millió ember dolgozta ki, s ismerik sokmillióan. Ez arra a reményre jogosít fel, hogy jóváhagyása után nem lesz éltévé ad acta, hanem anyagi erővé változik. Kongresszusunk a program jóváhagyásával mege­meli az egész ideológiai és propa­gandamunka „mércéjét“. A tartós béke a legnagyobb érték Wojciech Jaruzelski a továb­biakban áttért a LEMP és Lengyel- ország nemzetközi kapcsolataira, s bevezetőben leszögezte, Len­gyelország külpolitikájának sark­köve a Szovjetunióval való meg­bonthatatlan szövetség és barát­ság. Erősödik barátságunk és egymás iránti bizalmunk, amelyet hatványoznak a közös béketörek­vések, sokoldalú együttműködé­sünk eredményei és az a segít­ség, amelyet a Szovjetunió nyújt nekünk a legnehezebb pillana­tokban. A szocialista rendszer mély gyökereket eresztett a világban. Magvát a létező szocializmus or­szágai alkotják. Ezek mindegyike sok pozitív tapasztalatot halmozott fel és a maga részével hozzájárult a marxizmus-leninizmus kincses­tárába. Előfordultak hibák és ku­darcok is. A történelmi eredmé­nyek azonban hatalmasak és vi­tathatatlanok. Az egész emberi civilizáció szá­mára a legfontosabb a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítá­sa. A Szovjetunió békekezdemé­nyezései, Mihail Gorbacsov elv­társ személyes aktivitása követke­zetesen erre irányulnak. Megfon­tolt, bátor, bölcs és becsületes politika ez, s mi teljes mértékben és aktívan támogatjuk. Síkra szállunk a különböző tár­sadalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett éléséért. Eu­rópa népei számára a tartós béke a legnagyobb érték. Az európai enyhülés szempont­jából lényeges a katonai konfron­táció szintjének csökkentése. E területen új, reális lehetőségeket vetett fel a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének nemrég megtartott budapesti ülése. A hagyományos fegyverzetnek az Atlanti-óceántól az Uraiig történő jelentős korláto­zását célzó komplex program rendkívüli jelentőséggel bír. Len­gyelország, amely a hagyomá­nyos fegyveres erők jelentős po­tenciáljával rendelkezik, kész aktí­van hozzájárulni a kiegyensúlyo­zott leszerelési lépésekről szóló sokoldalú megállapodás eléré­séhez. Jaruzelski ezekután Lengyel- ország és a nyugati államok viszo­nyával foglalkozott. A vezető nyu­gati államok néhány éven keresz­tül a vádlottak padjára akarták ültetni Lengyelországot - mondot­ta Példa nélküli propaganda ag­resszió folyt ellenünk, s a belügye- inkbe való durva beavatkozás a hidegháború mai megnyilvánu­lásainak egyike volt. Megmutatko­zott, hogy Lengyelország ellenál­lóképessége nagyobb, mint aho­gyan azt gondolták. Feltételezzük, hogy a „lengyel lecke“ tanulságait a Nyugat nem becsüli le. Mindenki számára világos kell hogy legyen, sosem fogadjuk el az idegen diktátumot. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az NSZK-val való kapcsolataink helyes irányú fejlődésének. Az a véleményünk, hogy elvben nincs akadálya annak, hogy Lengyel- ország és az NSZK tartósan jó kapcsolatokat építsen ki, s kezde­ményezéseket tegyen az európai béke és biztonság megszilárdítá­sára. A lengyel-amerikai kapocsola- tokkal összefüggésben Jaruzelski rámutatott, a jelenlegi helyzet Wa­shington hibájából állt elő, az USA volt a kezdeményezője a Lengyel- országnak károkat okozó dönté­seknek és akcióknak. Lengyelország nagy jelentősé­get tulajdonít az el nem kötelezett országok mozgalmával való együttműködésnek! Szolidárisak vagyunk a fajüldözés, az appart- heid, a diszkrimináció elleni harc­cal. Rendkívüli jelentőséggel bír az összes antiimperialista erő szo­lidaritása és együttműködése az emberiség békés jövőjéért vívott küzdelemben. Új szakasz kezdődik A beszámoló befejező részé­ben Jaruzelski többek között a kö­vetkezőket mondta: A párt és az ország életében rendkívül nehéz szakasz zárul le. Azt mondtuk, hogy kongresszu­sunk rendes, ugyanakkor azonban rendkívüli is. Új szakaszt nyit, amelynek távlatai határozzák meg programunkat. A párt, a munkás- osztály, az összes dolgozó ab­ban bízik, hogy a kongresszuson a ma és a holnap legfontosabb problémáival fogunk foglalkozni. A kongresszust megelőző viták eredményének maximálisan tük­röződnie kell határozatainkban. Nem kevésbé fontos/hogy egyet­len hang sem maradjon válasz nélkül, egyetlen javaslat sem vesszen el. A kongresszust megelőző vita közös vonása az igazság elvárása és a remény volt. Az igazságé a társadalom, az állam és a gaz­daság állapotáról, s a reményé a nehézségek leküzdését, a gyor­sabb előrehaladást illetően. Ezek­nek az elvárásoknak eleget kell tennünk. Néhány évvel ezelőtt felmerült a kérdés: mi a garancia arra, hogy nem ismétlődik meg a válság? Ezt a kérdést ma is hallani lehet. A garanciák megvannak. Nem a nyilatkozatokban, a szavakban, hanem a szocialista megújulás gyakorlatában. A párt iránti bizalom számos tényezője közül a legfontosabb a hatékonyság. Ebben tulajdon­képpen minden megtalálható. A párt kötelességének tartja, hogy minden szükséges lehetséges le­gyen. Mindazt, amit a kongresz- szus elhatároz, teljes mértékben és következetesen meg kell való­sítani. A X. kongresszus fö irány­elve ezért a szocialista követke­zetesség, a hatékony megvalósí­tás irányvonala kell hogy legyen. A kongresszus meghatározza, milyen lesz Lengyelország az év­század végén. Legnagyobb nem­zeti tőkénk az ifjúság. Felszólítjuk a fiatal nemzedéket; a ti országo­tok Lengyelország, a ti rendszere­tek a szocializmus, a ti korszako­tok a 20. és a 21. század fordulója. Tudásotokat és energiátokat ezért a haza javára hasznosítsátok. Nemzetünk nehéz történelmi utat tett meg. Győzött és túltette magát a vereségeken. Leküzdötte az akadályokat és a gyengesége­ket. Nehéz út és igényes célok állnak előttünk, de bizonyára telje­sítjük őket. Amit itt jóváhagyunk, azt tettekre kell váltani - hangsú­lyozta végezetül Wojciech Jaru­zelski. ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom