Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-26 / 174. szám, szombat

Lakásgazdálkodás - a törvényesség tükrében EGY ÜGYÉSZSÉGI ELLENŐRZŐ FELMÉRÉS TAPASZTALATAI Az elmúlt évtizedekben mérete­iben impozáns lakásépítési prog­ramot valósítottunk meg. Ennek köszönhető, hogy ma már népes­ségünk túlnyomó többségének - a városokban és a falvakon egyaránt - a múlthoz képest összehasonlíthatatlanul jobbak a lakásviszonyai. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy e tekintetben még távolról sem feleltünk (felelhettünk) meg min­den jogos igénynek. A lakáskér­dés végérvényes megoldása s majd a kelló szint tartása még előttünk álló fontos feladat. Ez a magyarázata, hogy legutóbbi pártkongresszusunk és a kong­resszuson jóváhagyott fejlesztési irányelvek a jelen ötéves tervidő­szakban a lakáspolitika alapvető feladataként jelölték meg további 480 ezer új lakás felépítését és a lakásalap lényeges korszerűsí­tését. Magától értetődő, hogy a laká­sokkal nagyon körültekintően kell az illetékes szerveknek, elsősor­ban a nemzeti bizottságoknak gazdálkodniuk. Mindenképpen ké­nyes, a legsajátabb emberi érde­keket érintő terület ez. Olyan terület, amelyen a csak fokozato­san elhárítható objektív hiányos­ságokat, főként azt, hogy anyagi és kapacitásbeli lehetőségeink egyelőre nem tartanak lépést a növekvő s mind igényesebb szükséglettel, tetézi a felesleges és elhárítható szubjektív felületes­ség, érzéketlenség, a kötelessé­gek elhanyagolása, mi több, a tör­vénysértő eljárás. Ennek termé­szetes velejárója a nem egyszer tovább gyűrűző elégedetlenség, sérelemérzet, a hiányosságok és a hibák általánosítása a konkrét felelősség és a felelősök felderíté­se és elmarasztalása helyett. Hogyan is áll a szénánk tehát a lakásgazdálkodás viszonylatá­ban? Erre a kérdésre kísérelte meg a válaszadást az SZSZK Legfőbb Ügyészségének az 1985- ös esztendő második felében összegezett széles körű ellenőrző felmérése azzal összefüggésben, hogy a nemzeti bizottságok miként tartják meg a szocialista törvé­nyességet ezen az érzékeny terü­leten. A nyilvántartás fogyatékosságai E felmérés tényei, adatai alap­ján megállapítható, hogy a nem­zeti bizottságok és lakásgazdálko­dással foglalkozó szerveik, illetve dolgozóik döntő többségükben igazodnak a hatályos jogszabá­lyokhoz és előírásokhoz. Munká­jukat gondosan, lelkiismeretesen végzik és nem adnak vagy csak ritkán adnak okot megalapozott panaszra. Ez azonban nem ken­dőzheti el azokat a jelenségeket, amelyek cáfolhatatlanul bizonyít­ják, hogy egyes nemzeti bizottsá­gokon e tekintetben még távolról sincs minden rendben. Főleg milyen hiányosságokat állapítottak meg, ha szórványosan is, az ügyészségek? Elsősorban a nyilvántartás az, amely helyen­ként sok kívánni valót hagy hátra. A nemzeti bizottságoknak jegyzé­ket kell vezetniük az új, az átépí­tett és a felszabadult lakásokról. Ezek nyilvánosak és fel kell rajtuk tüntetni minden lakáskiutalást, mégpedig dátummal és a kiutalás okával egyetemben. Többnyire ez történik, de azért vannak (voltak) olyan nemzeti bizottságok is, amelyek nem feleltek meg ennek a kötelességüknek. Ilyen jegyzé­ket például nem vezetett a Hurba- novói és a Safárikovói Vnb, illetve hézagosat az Ipolysági (šahy) és a nagymegyeri (Čalovo) Vnb. A helyi (városi) nemzeti bizott­ságok továbbá kötelesek vezetni az olyan lakásigénylók jegyzékét, akiknek nincs saját lakásuk vagy az lakás céljaira nem felel meg. Ebben a szintén nyilvános jegy­zékben - többek között - a Skali- cai Vnb feltüntetett tizenöt olyan igénylőt is, akiknek egészségi szempontból nem kifogásolható lakásuk volt. Néhány további nem­zeti bizottság pedig nem tartotta meg azt az előírást, hogy lefektes­se azoknak a személyeknek név­jegyzékét, akiknek jogérvényes bírósági vagy nemzeti bizottsági döntés alapján lakásukból ki kell költözniük. Megfontoltan és következetesen A lakásigénylés fontosságát rangsoroló jegyzékeket a legtöbb községben gondosan, a követel­ményeknek megfelelően, a társa­dalmi igazságérzettel összhang­ban vezetik. Az ellenőrző felmérés azonban szabályt szentesítő kivé­teleket is felderített. így például Bratislava elsó városkerületi nem­zeti bizottsága 1984 második felé­ben ennek a névsornak második helyére olyan személyt vett fel, akinek tulajdonképpen helye sem volt ezen a jegyzéken. Egyidejűleg pedig csak a 14. helyre sorolt egy háromgyerekes rokkant nyugdí­jast, aki 19 négyzetméternyi IV. kategóriájú lakást mondhatott a magáénak. Más lapra tartozik, hogy a jogos lakásigények nagy hányada nem elégíthető ki a felté­telezett időpontig, vagyis a megol­dás elhúzódik. Ennek oka többnyi­re az, hogy az építőipari szerveze­tek lemaradnak a tervteljesítés­ben. Ez volt a helyzet például tavaly és tavalyelőtt Királyhelme­cen (Kráľovský Chlmec) is. Az úgynevezett pótlakásokat többnyire a lebontásra vagy kor­szerűsítésre kerülő lakások he­lyett utalják ki s ritkábban bírósági döntések alapján (bontóperek után stb.). A kiutalások túlnyomó többségénél a törvényes előírá­soknak megfelelően járnak el. Azért akadt olyan nemzeti bizott­ság is, amely egészségi szem­pontból alkalmatlan pótlakást utalt kl' Száműzni a formalizmust Megállapítást nyert tovább, hogy a nemzeti bizottságok igen nagy hányada következetesen nem ellenőrzi a vállalati lakási­génylők eléje terjesztett névjegy­zékét. Az állami lakáspolitika elve­inek következetes érvényesítése helyett ezeket a jegyzékeket for­málisan jóváhagyja. Még keve­sebb a hajlandóság bizonyos konfliktusok vállalására. Ez főleg a törvényellenes lakásfoglalások­ra vonatkozik. Ilyenkor a nemzeti bizottságok jó része eléggé körül­ményesen, vonakodva tesz eleget kötelességének, utasítani a jogta­lanul elfoglalt lakás kiürítésére. Végül a viszonylag igen gyakori lakáscserék esetében is elfogad­hatatlan a formális eljárás, a he­lyenként még tapasztalható gya­korlat, hogy a kérvényre azonnal ráütik a „stemplit“ és nem vizsgál­ják felül, vajon a csere nem ellenkezik-e a törvényes előírá­sokkal. Az ellenőrző felmérés egyik általánosítható tapasztalata az volt, hogy az említett fogyatékos­ságok és hibák lényegében évről évre ismétlődnek. Ezért az ügyész­ségi szervek utasítást kaptak, hogy a lakásgazdálkodási jogsza­bályok megszegésének minden esetében állapítsák meg az oko­kat és a felelős személyeket. A helyzet további, gyökeres javu­lása azonban főleg annak a fela­datnak következetes és gondos teljesítésétől függ, amelyet így fogalmazott meg a CSKP XVII. kongresszusának politikai beszá­molója: ,,A rend és a lakásalap célszerű, igazságosabb kihaszná­lása érdekében szükség van a la­kástörvény módosításának az elő­készítésére. (gáiy) Visszatérés az életbe A balesetek következményei, a szív- és érbetegségek, a végta­gok amputálása vagy más komoly károsodások a betegek gondolko­dását, közérzetét is befolyásolják. Egy-egy ilyen betegség nagy és döntő határkő az egyén életében. A lábadozás ideje alatt sok beteg kerül a kassai (Košice) új Egyetemi Kórház re­habilitációs osztá­lyára. A gyógyítás eredményessége megköveteli, hogy a beteg szorosan együttműködjön az egészségügyi szak­emberekkel. Ennek az együttműködés­nek a kiépítése nem egyszerű. A beteg­nek meg kell győ­ződnie annak szük­ségességéről, hogy megmaradt erőnlé­tét, képességeit a gyógyulás eléré­sére fordítsa. A fo­kozatos jobbulás a beteg együttműkö­désének egyik jele. Az esetek többségé­ben akkor születnek meg az első eredmények, amikor a beteg önmaga is teljes kiszolgál­tatottsága, tehetetlensége meg­szüntetésére törekszik. Az első lépések megtétele, a legalapve­tőbb műveletek elvégzése képes­ségének visszanyerése csakis tü­relemmel, kitartással és szilárd akarattal érhető el. Dr. Melánia Česneková főor­vostól megtudtuk, hogy a betegek Nem könnyűek az első lépések (A szerző felvétele) számára, kivizsgálásuk után egyéni gyógykezelési programot dolgoznak ki. A tornán, fizikoterá­pián, masszázson kívül szükség esetén akupunktúrát is alkalmaz­nak. A kezelésben eredményesen kihasználják a medencét. A korszerű és célszerű felsze­reltségen kívül azt is meg kell említenünk, hogy szorosan együttműködnek a többi kórházi osztállyal. Értékes segítséget kap­nak így a pontos diagnosztizálás­ban, a legalkalmasabb gyógymó­dok kiválasztásában. Heteken, sőt hónapokon ke­resztül is a betegek és kezelőik közös erőfeszítéseit a kitartás és az eltökéltség jellemzi. Annál na­gyobb az öröm, amikor a nővérek vagy a mankók segítségével sike­rül megtenni az elsó lépéseket. A beteg tulajdonképpen legyőzi önmagát. De ugyanilyen örömöt jelent, amikor engedelmeskedni kezdenek az ujjak, amikor először sikerül megfogni a poharat vagy a fésűt Milyen megkönnyebbülés, amikor a hosszabb ideig magate- hetetlenül fekvő beteg először ül fel ágyában! Segítséget nyújtanak a rehabili­tációs nővérek az ortopédiai esz­közök használatában is. Van aki­nek a rendszeres tornászás ered­ményeként javul az állapota. Az osztály valamennyi egészségügyi alkalmazottja arra törekszik, hogy a betegek beilleszkedjenek a min­dennapi életbe és ha csak egy mód van rá, visszatérhessenek munkahelyükre. JOLANA NOVÁKOVÁ A Trnavai Magas­építő Vállalat pe- zinoki üzemének dolgozói a napok­ban felajánlották, hogy egy hónap­pal a határidő előtt adják át a Modrai Gyógy­szerkutató Intézet épületeit, hogy a Chirana vállalat megkezdhesse a szerelőmunká­kat. Ezen az épít­kezésen több mint 60 millió ko­rona értékű mun­kát végeztek. A képen: Pavol Prechtl (baloldalt) és Igor Valentovič kőművesek az irodaépületet va­kolják. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1986. július 26-án ünnepli 60. szüle­tésnapját a kedves édesanya és nagy­mama, Balogh Erzsébet Kisújfalun (Nová Vieska). E szép ünnep alkalmából jó erőt, egészséget, boldogságot kíván: férje, fia, menye, lánya, veje, unokái: Gabika, Gyuszika, Katika és a kis Pétiké. Ú-2440 ■ 1986. július 27-én ünnepli 50. szüle­tésnapját a drága jó édesapa, após és nagyapa, Szabó Tibor Madaron (Modrany). E szép ünnep alkalmából jó erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kíván: felesége, Erzsébet, fiai: Tibor, Jani és Pityu, menye, Jucika, kis unokái: Deniska és Tibiké, valamint az egész rokonság. Ú-2541 ■ 1986. július 27-én ünnepli 55. szüle­tésnapját Lakatos Veronika Ekecsen (Okoč). E szép ünnep alkalmából szeretettel gratulálnak, és jó egészséget, hosszan tartó, boldog életet kívánnak: férje, lányai, fiai, menyei és 9 unoká­ja. Ú-2657 ■ Július 27-én ünnepli 60. születés­napját Trenka Bálint Hubón (Hubovo). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak: felesége, fia, Bálint menyasszonyá­val, lányai: Marika Osgyánról (OŽ- d’any), Szilvia Rimaszécsről (Rim. Seč), vejei: Béla és István, valamint négy unokája: Marika, Veronika, a kis Szilviké és Béluka, akik sok puszit küldenek a nagyapának. Ú-2692 ■ Sok-sok szeretettel köszöntjük a drága jó édesanyát, nagymamát és dédmamát, özv. Hamar Józsefné Csibi Annát Éberhardon (Malinovo), aki 1986. július 23-án ünnepelte 70. születésnapját. E szép ünnep és közel­gő névnapja alkalmából kívánunk jó egészséget, hosszan tartó, békés, boldog életet: fiai: Józsi, Imre, Feri, lánya, Margit, menyei, unokái és dédunokái, akik sokszor csókolják a nagymamát. Ú-2718 ■ 1986. július 22-én ünnepelte 65. születésnapját özv. Orbán Dezsóné. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, és további jó egészségben eltöltött boldog, kiegyensúlyozott éve­ket kíván: két lánya, fia és kis unokái. Ú-2721 ■ 1986. július 23-án ünnepelte 64. születésnapját özv. Richter Mária Nagyölveden (Veľké Ludince). E szép ünnep, valamint közelgő név­napja alkalmából szívből kívánunk jó egészséget és hosszú boldog életet: nővére családjával, valamint: Péter és Katka, akik ezúton köszönik a dadusnak odaadó szeretetét. Ú-2734 7A KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Ezúton fejezzük ki köszönetünket a kedves rokonok­nak, ismerősöknek, barátoknak, a falu lakosságának és a munkatársaknak, akik elkísérték utói­ig só útjára a nagyfö- démesi (Veľké Úľany) temetőbe drága halottunkat, Manczal Józsefet akit a könyörtelen halál váratlanul, 1986. június 14-én, életének legszebb évében, 31 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk a Sládkovičovói Magter- mesztö Állami Gazdaság vezetőségé­nek, valamint a helyi püt-nek a megha­tó búcsúszavakért. Köszönetünket fe­jezzük ki a sok virágért, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. Felesége, két kis árvája: Petyko és Martinka, szülei, testvére és az egész gyászoló rokonság. Ú-2683 ■ Mély fájdalom­mal ós megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a helyi nemzeti bizottság elnökének, a falu lakosságának, akik elkísérték utolsó útjára a mihályfai (Michal na Ostrove) temetőbe a drága jó férjet, édesapát és nagyapát, id. Pong rácz Lajost, akit 1986. június 26-án, hosszú, súlyos betegség után, 58 éves korában raga­dott ki szerettei köréből a halál. Kö­szönjük a virágokat, koszorúkat, a vi­gasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2731 ■ Soha el nem múló szeretettel emlé­kezünk ^halálának elsó évfordulóján a drága jó férjre, édesapára, apósra és nagyapára, Kertész Lászlóra, akit a halál 1985. július 27-én, 55 éves korában ragadott ki családja köréből. Emlékét szívükben örökké megőr­zik: felesége, fia, menye és kis unokája. Tamás. Ú-2441 ■ Bármerre visz is utunk, szemünkben könny, szívünkben fájdalom. Életünk legfájdalmasabb napja marad 1985. július 27-e, amikor utolsót dobbant drága jó szíve, és megállt dolgos keze a szerető férjnek, édesapának, nagy­apának, és apósnak, Balázs Jánosnak (Bielovce). Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Felesége, lánya, fia, menye, veje, testvére, édesanyja, és a két unoká­ja: Krisztián és Lacika. Ú-2563 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó feleségre, édes­^ anyára, nagyma­mi. mára, . j# Berényi Jánosné Bergendi Gizellára Ipolyság (šahy), akinek 1985. július 27-én dobbant utolsót szíve. Akik ismerték, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú évfor­dulón. Férje, gyermekei, menyei, vejei és unokái. Ú -2564 ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a fe­lejthetetlen fele­ségre, édesanyára és nagymamára, Kiss Gyuláné Rácz Rózára Csilizradvány (Oil. Radvaň), akit a halál 1985. július 27-én, 79 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, elsó évfordulón. Drága emlékét szívébe zárta gyá­szoló férje és fia családjával. Ú-2613 ÚJ szó 6 1986. VII. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom