Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-19 / 168. szám, szombat

ÚJ szú 5 1986. VII. 19. Újjáépítik és korsze­rűsítik a Revúcai Tég­lagyárat, ami jelentős mennyiségű energia megtakartását jelenti. A most felszerelt nagyteljesítményű új kemence az összes hulladékhőt haszno­sítja. Ezenkívül átépí­tik a szárító üzemet, s ennek köszönhető­én a szárítási idó négy napról kettőre csökken. Az újjáépí­tés után a gyár egy­millió téglával növeli évi termelését. A ké­pen: František Hu­dák, a kőművesbri­gád vezetője (jobbol­dalt) és Ján Hiciar falazás közben. (Svätopluk Písecký felv. - ČSTK) Megvált ósuló elképz elések TÍZ ÉV MÚLTÁN Ritkán adódik úgy, hogy egy kollektíváról, de főleg személyről kétszer ír az újságíró. Pedig érde­kes lenne olykor újra találkozni a korábban megismert emberek­kel, megtudni, mi valósult meg elképzeléseikből, mivel változott életük, gondolkodásuk. Ilyen szándékkal kerestem föl VIadovič Klárát, a Liptovský Hrá- dok-i Tesla vállalat szklabonyai (Sklabiná) üzemének gépbeállító- ját, akiről tíz éve írtam Üzemalapí­tók címmel riportot Az egykori írás címe is elárulja, hogy ez az üzem akkor még csak születőben volt, s Vladovič Klára az úttörők egyike. A dolgozok egy része hazánk fővárosában sajátította el a gyár­tás beindításához nélkülözhetet­len tudnivalókat, mások pedig Liptovský Hrádokban. Az üzem- melyben telefonközpont-alkatré- szeket gyártanak - igazgatója Jozef Sučík. Ó volt akkor a születő üzem vezetője, s mint fiatal alapí­tót szintén bemutattuk olvasóink­nak. Ö mondta el, hogy a pártalap­szervezet is akkor alakult meg. Már a kezdet kezdetén nagy gondot fordítottak a fiatal párttag­jelöltek kiválasztására. Az egyik tagjelölt éppen Vladovič Klára volt. Annyi év után kíváncsian vár­tam érkezését az üzem portáján, ahonnan felhívtam telefonon.- Ö az - mutatott rá a kapu őre. Bevallom, nem ismertem meg. Igaz, amikor mosolyogva megszó­lalt, úgy tűntek elő az emlékezet őrizte arcvonásai, akár a filmen a kép az előhívóban. Bementünk az üzembe.- Emlékszem az újságcikkre- mondta. - El is tettem. Felidéztük a régi beszélgetés néhány mondatát. S aztán arról kérdeztem, mi valósult meg tervei­ből, álmaiból. Akkor azt mondta, szívesen járna szakközépiskolá­ba, de lakóhelyén, Nagykürtösön (Veľký Krtíš) nincs ilyen típusú iskola, s a mintegy 90 kilométerre levő Banská Bystricába bejárni, mindennapi munkája mellett, el­képzelhetetlen számára.- Most Kürtösön járok, háromé­ves, érettségivel végződő elektro­technikai szakközépiskolába - új­ságolja. - Az idén fejeztem be a második évet. Az elsó év előkészítő volt. A tanulásnak hasznát veszem. Új gépeket vá­runk az üzembe: a tanultakra tehát szükségem lesz. Kezdetben mun­kásként dolgoztam teljesítmény­bérben, majd 1974-től gépbeállí­tóként. Ez szép és érdekes munka. Aztán elmagyarázza, miért tart­ja érdekesnek ezt a szakmát.- Többnyire csak egy csavar­húzó kell a gépbeállító munkájá­nak végzéséhez, meg néhány kulcs. Ha szólnak a gépeket keze­lő asszonyok, hogy baj van, példá­ul a gép szakítja a drótot, akkor meg kell keresni a hibát. A tenzo- métert megjavítani, beállítani. Hogy mi ebben az érdekes? Hát az, ha sikerül. Olykor persze a beállító kénytelen hívni a kar­bantartót. Ma már korszerűbbek a gépek, mint kezdetben voltak. Jelenleg nem gépbeállítóként dolgozik.- Hát igen, most a szerszámom a toll - jegyzi meg.- Én adom ki a megrendelést a munkásoknak. S megmondom, hogy a két műszakban dolgozó 20-22 asszonynak mi lesz a fela­data. Ez attól függ, mikor miből mennyi a rendelés. Például hány telefontekercs kell. Nálunk, a te­kercselőben elnézést, ragasztást is végzünk. És ellenőrizzük a munkadarabok paramétereit. Itt csupa nő dolgozik. Ezerkilencszázhetvenhatban előlegezték a bizalmat Vladovič Klárának, s vették fel párttagje­löltnek, majd a tagok sorába. Az alapszervezet pártbizottságának Vladovič Klárának jelenleg fó szerszáma a toll. (Archív felvétel) öt éve tagja. S hogy munkájával mennyire elégedett, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számolnak vele a rövidesen meg­alakuló pártbizottság tagjaként is. Ugyanis a ma már nagy létszámú egyetlen alapszervezetből nemso­kára hármat hoznak létre, s ezek munkáját hangolja majd össze az üzemi pártbizottság.- Tíz évvel ezelőtt brigádvezetó volt - utalok a riportra. Felsóhajt. Ószintén ki is mond­ja, miért.- Ezt a funkciót szívesen átad­nám másnak. Sok már ez nekem. Minden az én nyakamba szakadt. Amikor például a krónikásunk gyermekgondozási szabadságon volt, nekem kellett helyette a kró­nikát vezetni. A brigád pénze is az én gondom. Közben iskolába já­rok. A szabadidőm nagyon kevés. Nincs mikor megírnom a brigádról azt az értékelést, amely az arany­jelvények odaítéléséhez kell. Pe­dig már megkaphatnánk az ara­nyat, hisz 1980-tól vagyunk ezüst­jelvényesek. Tavaly a szünidőben szerettem volna megírni az érté­kelést, de nem sikerült. Hogy mikor kerül rá a sor, arról fogal­mán sincs, pedig már felszólítottak bennünket. A tekercselők két brigádba tar­toznak. Vladovič Klára, a Haladás­brigád vezetője. Ez a brigád 13 tagú. Most csak hárman dolgoznak közülük a tekercselőben, a többie­ket más részlegekre helyezték. Beszélgetés közben megtu­dom, hogy ott lakik, ahol régen, Nagykürtösön az egyik új lakóne­gyedben.- De már háromszobás lakás­ban - mondja elégedetten. - En­gedéllyel átépítettük a régi laká­sunkat úgy, hogy a szomszéd kétszobás lakásából egy szoba a miénk lett. Ez jó hely: közel az iskola, az üzlet, a buszmegálló. Szükség is volt a három szobá­ra, hiszen a család is nagyobb, mint tíz esztendeje. Két gyerekük van, egy 14 éves kislányuk és egy 9 éves fiú. Az előbbit Marianná­nak, az utóbbit Mariannak hívják.- Marianna most maradt ki a nyolcadik osztályból, s hozzánk, az ütembe jön szakmunkástanu­lónak - mondja az anyuka. - Ami­kor kicsi volt, többször elhoztam magammal a munkahelyemre, s mindig azt mondta, hogy hh megnő, itt akar majd dolgozni. Én örülök, hogy így döntött: legalább a szemem előtt lesz. Hogy melyik műhelybe kerül, azt még nem tudom. Az iskolában ó elsős lesz, én meg másodikos. Ha úgy fog tanulni, mint én, elégedett leszek vele. Mehetett volna kereskedelmi szakközépiskolába is, de az egé­szen Árvában van. 'Mariannával együtt a családnak már három tagja lesz a Teslában, hiszen az apuka, Marian Vladovič is itt dolgozik: gazdasági igazgató- helyettes. Hogy a kis Marian is itt köt-e majd ki, az egyelőre még rejtély, bár ha újabb tíz év eltelté­vel ismét felkeresném anyukáját, nem lepne meg, ha erről számolna be. FÜLÖP IMRE Kooperációval is építenek raktárakat Felvásárlás a Galántai (Galanta) járásban A Galántai (Galanta) járásban a mezőgazdasági vállalatok kis területen termeltek őszi árpát, amelynek betakarítása nem okozott túl nagy gondot. Ennek ellenére a Mezőgazdasági Fel­vásárló és Ellátó Vállalat galán­tai üzemének körzeti átvevő központjaiban napról napra fo­kozódott a felkészülés a határ­ban érlelődő gabona felvásárlá­sára. Imrich Klúčka igazgató a ga­lántai felvásárló központban levő irodája ablakán kitekintve elége­detlenül szemlélte a még nem kész gabonasilók körvonalait. A bratislavai Stavoindustria trna­vai üzeme nem győzi a munkát. Az átadással megközelítőleg egy évet „csúszik“. Egyes idő­szakokban csak néhány munkás dolgozik az új központban, ezért szükségmegoldásként a nagyfö- démesi (Veľké Úl'any) Efsz-ből hat, a Zsigárdi (Žiharec) Efsz-ből négy, a Vágsellyei (Šaľa) Efsz- ből hat kőműves végzi a legsür­gősebb munkákat, hogy az egyes vállalatok megkezdhes­sék a berendezések beszere­lését. Nézegetjük a részletes és pontos felvásárlási tervet. A rak­tárhiány miatt sok esetben elég messzire kell szállítani a gabo­nát a tárolóhelyekre. Sokszor beszéltek erről a problémáról a járási szervek és végül úgy döntöttek, hogy több megoldást keresnek. Az igazgató ezek kö­zül megemlítette, hogy üzemük a Nádszegi (Trstice) Efsz-szel kooperálva egy 5000 tonnás befogadóképességű korszerű raktárt épített, amelyben már elhelyezhetik az új termés egy részét. Sókszelócén (Selice) szintén a felvásárló üzem koo­perál a helyi földműves-szövet­kezettel. Tamaskovics Károly, az efsz elnöke elmondotta, hogy a 6000 tonna befogadóképessé­gű raktár a terv szerint épül és ha valami közbe nem jön, már a szemes kukorica termésének egy része, valamint búza és árpa vetőmag kerül bele. Mind­két fél jól jár. Az efsz adja a munkaerőt és a földterületet, a felvásárló üzem pedig a beru­házási eszközöket. Ilyen tehát a helyzet a járás­ban. Nehézségek, problémák akadnak, de megoldások is kí­nálkoznak. Amíg minden elkép­zelés megvalósul, addig színvo­nalas irányítással és a rugalmas szervezéssel igyekeznek mér­sékelni a tárolással járó veszte­ségeket. Erről beszélt Éles Ká­roly, a galántai járási pártbizott­ság titkára is. Jó politikai és agitációs munkával elérik, hogy elsősorban a kombájnosok fi­gyeljék, milyen veszteséggel dolgozik a gépük. Működjenek jobban együtt az ellenőrző cso­portokkal. Idejében tegyék meg az intézkedéseket az irányító szervek, hogy megelőzzék a veszteségeket. A járásba 174 kombájn érkezik az ország egyes részeiből. Az aratási bi­zottság értékelése szerint a be­takarítás nem okozhat nagy gondot, ha nem fordul kedvezőt­lenebbre az időjárás. A szállítást is jól megszervezték. A jármüvek oldalára a „felelek a gabonáért“ jelszót írják rá. Aratás elején számos mező­gazdasági vállalatnál a repce­táblákon próbálták ki a kombáj­nokat és a bálázógépeket. A já­rás vállalatai több mint ezer hektárról takarítják be ezt a fon­tos olajnövényt. A felvásárlók szerint a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaság­ból szállították a legtisztább és a legnagyobb szemű repcét. Jozef Paló mérnök, amikor ellá­togattunk a gazdaságba, hang­súlyozta, hogy a helyes táp­anyagösszetétel nagyon kedve­zően hatott a minőség alakulá­sára. Horváth József gépesítő pedig a veszteségek csökkenté­sének lehetőségeiről beszélt. Sokéves tapasztalataik alapján a gépek reggel hat órától délelőtt 11 óráig dolgoznak. Az ebéd­szünet után este 9 óráig tart a betakarítás. Nagyon ügyelnek arra, hogy az E 516-os kombáj­nok megfelelő sebességgel ha­ladjanak, s kezelőik úgy állítsák be a tisztító ventillátorokat, hogy a törmeléket kifújják. Arra is vigyáznak, hogy a túl erős leve­gőáramlás miatt a szemek ne kerüljenek a tarlóra. Szakaszo­san deszikkálnak, hogy ne pe­reghessen ki a szem a tarlóra. A repce tisztítását és szárítá­sát a felvásárló üzem nagyfödé- mesi átvevő központjában vég­zik. Szem előtt tartva, hogy innen nem kell messzire szállíta­ni feldolgozásra a terményt. Amikor ide érkeztünk, Alžbeta Urbančoková laboránsnő el­mondotta, hogy június 21-én kezdték meg a felvásárlást. Kez­detben a nedvességtartalom 32 százalékos is volt. Később foko­zatosan csökkent. Nagyon jó minőségű repcét vásároltak fel a Velký Grob-i Efsz-ből. Szabó Rozália könyvelő elégedetten közölte, hogy a bratislavai Palma vállalat rendszeresen elszállítja a megtisztított és megszárított repcét. Botlik László, a felvásárló központ vezetője épp kőrútról érkezett. Hangoztatta, hogy még szorosabbra akarják fűzni az együttműködést a mezőgazda- sági vállalatokkal. El akarják érni, hogy az agronómusok hoz­zanak a termésből mintákat, amelyeket a laboratóriumban gyorsan elemeznének és közö­sen megbeszélnék, hogy a hét egységes földműves-szövetke­zetben és a két állami gazda­s ágban melyik időszakokban a legalkalmasabb az időpont a betakarítás megkezdésére. Alig ejtettünk néhány szót, ami­kor mintával a kezében megér­kezett Kaprinai Imre mérnök, a Nagyfödémesi Efsz elnöke. Rövid idő alatt meggyőződött róla, hogy a repce nedvesség- tartalma 23 százalékos. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan kezdhe­tik a betakarítást. BALLA JÓZSEF Jubileumi ajándék: új pionírtábor Az idén fennállá­sának 35. évforduló­ját ünneplő Sninai VIHORLAT Gépgyár szép ajándékkal lep­te meg dolgozóit és gyermekeiket. Az el­múlt napokban a ké­pen látható korszerű pionírtábort átadták rendeltetésének, ahol egy-egy tur­nusban 150 gyerek üdülhet. A gyár nem csupán az alkalma­zottak gyerekeinek építette a tábort, ha­nem lehetőséget te­remt arra is - a kerü­leti és járási szak- szervezeti szervekkel együttmű­ködve hogy nemzetközi tábor- ként- csereüdültetés keretében - szovjet, magyarországi, lengyel pionírok fogadására is felhasznál­hassák. Velünk egyidöben meglátogatta ezt a nagyszerű környezetben felépített vállalati pionírtábort Jo­zef Lukáč elvtárs, a Kelet-szlová­kiai Kerületi Szakszervezeti Ta­nács elnöke is, aki elismerő sza­vakkal gratulált Peter Huľo vállala­ti igazgatónak a gyerekekről való gondoskodásért kifejtett kezde­ményezéshez, a tábor rövid időn belüli felépítéséhez. (Foto és szöveg: Kulik Gellért)

Next

/
Oldalképek
Tartalom