Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-10 / 134. szám, kedd

Neves együttesek és szólisták A Prágai Tavasz hangversenyeiről A Prágai Tavasz második ré­szét is nagy nevek, élményszám­ba menő hangversenyek fémje­lezték. A kiemelkedő események közé tartozott a Moszkva Virtuózai kamarazenekar fellépése. Az együttes művészeti vezetője, Vla­gyimir Szpivakov hegedűművész, szólistái pedig Vlagyimir Krajnyev, Arkagyij Futyer és Borisz Garlickij. A zsúfolásig megtelt Smetana- terem közönsége szinte együtt lélegzett Bach három hegedűre és zenekarra írt koncertjével, Mozart Kis éji zenéjével, Csajkovszij ke- ringójével és Rogyion Scsedrin Zene Köthen városának című szép felépítésű, ötletes, neoba­rokk müvével. A kivételes élményt jelentő hangverseny egyik gyöngyszeme volt Sosztakovics Első zongorakoncertje, Vlagyimir Krajnyev briliáns előadásában. Nagy-Britanniából érkezett a The Medici String Qartett. A fia­tal, ambiciózus tagokból álló együttes már jelentős lemezfelvé­teleket és hangversenykörutakat tudhat maga mögött. Prágai pódi­umon viszont most szerepeltek először. Haydn-interpretálásukkal kapcsolatban a cseh zenekritika a természetes érzékenységet, a brit hagyományokra támaszkodó romantikus felhanggal díszített já­tékmódjukat emelte ki. Haydn el­lenpólusaként Ravel F-dúr kvar­tettje hangzott el, ugyancsak felfi- gyeltetően. Repertoárjuk érdekes­ségének számított Richard Rod­ney Benett brit zeneszerző kvar­tettjének csehszlovákiai bemuta­tója. A közönség főleg Leoš Janá­ček Bizalmas levelek című művé­nek előadását várta felfokozott érdeklődéssel. Ez a darabválasz­tás elsősorban a vendéglátók irán­ti szép gesztus volt, még akkor is, ha a brit muzsikusok nem mindig jutottak el a sajátos janáčeki zenevilág szépségeihez, gyökere­ihez. A 19 esztendős Sztanyiszlav Bunyin már több nemzetközi zenei versenyt nyert meg, többek között tavaly Varsóban a Chopin-ver- senyt. A kivételes tehetségű szov­jet zongoraművész műsorán Prá­gában a nagy lengyel zeneszerző Fisz-dúr nocturne-je, Esz-dúr ke­ringő-je, a virtuóz technikát igény­lő Asz-dúr prelűdie és más műve szerepelt. A koncert a h-moll szonáta előadásával zárult. Bu­nyin mindvégig árnyalt, sokszínű, Chopin lírai világát érzékenyen tolmácsoló játéka méltán vívta ki a közönség és a kritika elragadta­tását. Ugyancsak nagy várakozás előzte meg a görög Dimitrisz Szgourosz hangversenyét. Az alig 17 éves zongoraművész a ritka nagy tehetségek közé tartozik. Hatévesen kezdett zongorázni és másfél év múlva már konzervatóri­umba járt. Ezt követően Washing­tonban és Londonban tanult. Gyermekkora óta zeneszerzéssel is foglalkozik. 1977-ben adta elsó önálló hangversenyét, amelyen két saját szerzeménye is szere­pelt. Hazánkban nem most lépett fel először. Négy évvel ezelőtt a gottwaldovi Talentínum nevű versenyen szerepelt. Mostani mű­során Beethoven, Chopin és Liszt művei szerepeltek. Bravúros, szinte már tökéletes technikája, Az idei Prágai Tavasz egyik világhírű vendége Theo Adam, a Berlini Álla­mi Operaház magánénekese volt, aki hazánk fővárosában is igazolta kivételes képességeit. (ČSTK-felvétel) kivételes muzikalitása különösen Liszt h-moll szonátájának emléke­zetes tolmácsolásában csillogott leginkább. Dimitrisz Szgourosz já­tékát még egyszer megcsodálhat­tuk az idei Prágai Tavaszon, mégpedig azon a hangversenyen, amelyet a sajtó két világjáró mű­vész találkozásának nevezett. Ezen a hangversenyen a Cseh Filharmonikusok a világhírű Sir Charles Mackerras vezényletével és az ugyancsak híres görög zongoraművész közreműködésé­vel Dvorák, Janáček és Martinu műveit adták elő. A karmester műsorválasztása nem a véletlen műve. Ugyanis az ausztrál szár­mazású Charles Mackerras a negyvenes évek végén Václav Talich tanítványa volt, s a cseh zene kiváló ismerőjének számít. A Cseh Filharmonikusok másik hangversenyén Josef Suk nemzeti művész és Wolfgang Schneider- han osztrák hegedúvirtuóz műkö­dött közre. A két világhírű szólista Bach d-moll, két hegedűre írt koncertjének előadásával felejthe­tetlen élménnyel ajándékozta meg a hallgatóságot. Nagy sikert arat­tak a Cseh Filharmonikusok is, különösen Prokofjev 6. szimfóniá­jának szuggesztív erejű előadásá­val. Az est dirigense Zdenék Košler nemzeti művész volt. Az idei zenei fesztivál egyik csemegéje a Moszkvai Állami Ze­nés Gyermekszínház vendégsze­replése volt. A világ első, s a mai napig egyetlen hivatásos gyer­mek- és ifjúsági operaszínpada a Szovjetunió határain túl is nagy népszerűségnek örvend. A moszkvai vendégek Prágában is nagy sikert arattak Sirvani Csala- jev dagesztáni zeneszerző Dzsun­gel című operájával és Borisz Tyerentyev Makszimka című mü­vével. Az idei Prágai Tavasz rendezői nagyszabású vállalkozással tisz­telegtek Liszt Ferenc kettős jubile­uma előtt. Kiváló hazai és külföldi előadók tolmácsolták Liszt ritkán hallható, ifjúkori művét, a Szent Erzsébet legendáját. Megemlékeztek Gustav Mahler halálának 75. évfordulójáról is. A hangverseny elsó részében csendült fel Klement Slavický 4. szinfoniettája, amelyet a zene­szerző az ENSZ-nek ajánlott a nemzetközi békeév alkalmából. A hangverseny második részében Mahler müvei hangzottak el. A Szlovák Filharmonikusok prá­gai fellépését az NDK-beli Chris­tian Ehwald vezényelte, a szólista Tatjana Nyikolajeva, a Szovjetunió nemzeti művésze volt. A hangver­senyt Weber Euryanthe című ro­mantikus operájának előjátéka nyitotta meg, majd Mozart Esz-dúr zongorakoncertje következett, amelyben a szovjet szólista virtu­óz, hajlékony játékával kápráztatta el a közönséget. Brahms 4., e- moll szimfóniája a Szlovák Filhar­monikusok kitűnő előadásában igazi fesztiválélményt jelentett. A Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével egy régvárt bemutatóra került sor. Jan Hanuš Picadillyi esernyő cí­mű, Jaroslav Seifert verseire írt háromrészes dalciklusának bemu­tatója Mihai Brediceanu román dirigens vezényletével egyértelmű sikert hozott. A nagy sikerek között kell emlí­teni Veriano Lucchetti olasz teno­rista és Mietta Sighelle szoprán- énekesnő fellépését. A kitűnően választott programban Donizetti, Verdi, Puccini, Rossini, Gounod, Cilea és Boito művei csendültek fel, kimagasló tolmácsolásban. A közönség ezúttal is vastapssal jutalmazta a két énekes teljesít­ményét. TARICS ADRIENN Közérdekű sorozatok a-szovjet televízióban A szovjet Központi Televízió A szavak mögött tettek címmel új sorozatot indított. Georgij Prjahin, a tv politikai szemleírója, a sorozat szerkesztő­je és műsorvezetője elmondotta, hogy a nagy érdeklődéssel kísért programot ebben a formájában a véletlen hívta életre. A stáb eredetileg a XXVII. kongresszus előkészítéséről akart műsort csi­nálni a pártszervezeteknél. Amo­lyan eseménykrónikának szánták a sorozatot. Menet közben azon­ban alaposan megváltozott az eredeti terv, mivel a különböző helyszíneken a párt belső életé­nek számos kérdése új szem­szögből és meglehetősen kiéle­zetten vetődött fel. Az egyik vállalatnál például a pártszervezet vezetőségét meg­választó taggyűlés eseményeit vették föl. A stáb már csomagolt, amikor egy dolgozó arra kérte Prjahint, hogy a tévések hallgas­sák meg az ő véleményét is. Mint elmondotta, a taggyűlésen azért nem kapott szót, mert úgy vélték, mondandója nem közérdekű, nem kapcsolódik a megtárgyalásra vá­ró kérdésekhez. Ez volt az a bizonyos véletlen, ami teljes egészében átalakította a músor szerkezetét és tematiká­ját. A tévések, miután beszélget­tek a dolgozóval, rájöttek, hogy éppen az ő hozzászólása helyezte volna korrekt elvi alapokra a tag­A szavak mögött tettek gyűlés valamennyi problémáját. A televízióban sugárzott vélemény a várakozásoknak megfelelően nagy visszhangot váltott ki. Sokan merítettek ezután bátorságot a műsorból a nyílt és őszinte bírálathoz, állásfoglaláshoz. A sorozat továbbra is a közfi­gyelem tárgya. Az egyes adásokra a Központi Televízió híradója, a Vremja is gyakorta reagál, s a stábot sűrűn keresik fel leveleikkel, javaslataikkal pártta­gok, pártszervezetek vezetői. A közeljövőben napirendre ke­rülő témák - a nyilvánosság sze­repe a párt- és közéletben, a min­denre kiterjedő korrekt tájékozta­tás szükségessége, következetes harc az építő bírálat érvényre juttatásáért - valószínűleg újabb tízezreket szögeznek a képernyő elé az adások idejére. Teleszem - sorozat a hétköznapi ügyeskedőkről Forgatáshoz keresett alkalmas helyszínt Baku utcáin Hamiz Mir- zojev, az Azerbajdzsán Televízió rendezője. Miközben nézelődött, szemet szúrt neki, hogy mennyi ember járkál a városközpontban hétköznap délelőtt. Vásárolnak, mozijegyért állnak sorba, falatoz­nak, randevúznak, újságot olvas­gatva üldögélnek a padokon, rá­érősen sétafikálnak az enyhe ta­vaszban. Vajon ki dolgozik ilyenkor he­lyettük? - csodálkozott a rendező. Kíváncsi természetű ember lévén, másnap délelőtt összeszokott stábjával tanyát vert az olajváros egyik forgalmas útkereszteződé­sében, és sorra megszólította a sarkon beforduló járókelőket. Az első 12 megkérdezett közül senki sem tudta megindokolni, miért nincs a munkahelyén. A riportok­ból összeállított anyagot Tele­szem címmel mutatta be a tele­vízió. A második esztendeje havonta kétszer jelentkező Teleszem „hő­sei“ hétköznapi ügyeskedők, a munkafegyelem ellen nap mint nap vétő dolgozók, a köztulajdon megkárosítói. A műsor eleinte csak a negatív jelenségeket tárta fel - minden kommentár nélkül. Később már az okokat is keresni kezdték Mirzojevék. Ma az oknyo­mozó riportok arra is választ adnak, miért követhetnek el a dol­gozók lazaságokat, s ezek meny­nyiben az ő vétségeik, s mennyi­ben a vezetésé. Akkor elégedet­tek, ha a dolgozókkal, vezetőkkel együtt gondolkodva rátalálhatnak a megoldásra. A televízióhoz beérkező levél- özönből ítélve - eddig 6500-at kapott a stáb - a sorozat kedvező fogadtatásra talált az Azerbaj­dzsán Köztársaság lakosságá­nál. APN- UU FILMEK­Taps, taps (szovjet) Vannak színészek, akiket első jelentős színpadi vagy filmsikerük után beskatulyáznak. Ez történt Ljudmila Gurcsenkóval is. Még főiskolai hallgató volt, amikor filmcsillag lett: Eljdar Rjazanov munkája, a Karneváli éjszaka 1956-ban egy csapásra híressé tette a fiatal színésznőt. E vidám, ötletes, revübetéteket és hatásos táncszámokat tartalmazó zenés vígjáték Ljudmila Gurcsenko által megformált bájos kultúrfelelőse annyira belevésődött az emberek emlékezetébe, hogy úgy látszott, sem a rendezők, sem a nézők nem tartják ót meg­felelőnek másfajta szerepekre. Vonzó külseje, kellemes hangja, tánctudása szinte predesztinálta zenés vígjátékok fő­szerepére; olyannyi­ra, hogy e műfaj elválaszthatatlan lett személyiségétől, s az emberek karak­ter- vagy drámai szerepekben már el sem tudták őt kép­zelni. S a folytatás? A tehetséges és na­gyon sokoldalú szí­nésznő az egyik ze­nés filmből a másik­ba ment, az elisme­rés és siker után a kudarcot, aztán a megtorpanás és útkeresés évei következtek, majd megpróbált kitörni. Hogy milyen eredménnyel? Arról olyan filmek tanúskodnak, mint az öt este, a Húsz nap háború nélkül, a Régi falak, a Lebegés, a Különö­sen fontos feladat. Most látható filmjének, a Taps, rapsnak bemutatása után ismét első nagy sikere ötlik eszünkbe. Nem csupán azért, mert a Taps, tapsban részleteket látunk a Kar­neváli éjszakából, hanem azért is, mert e mű hősének sorsa kísérteti­esen emlékeztet Gurcsenko pá­lyafutására. És nem véletlenül. Viktor Merezsko, a forgatókönyv szerzője ugyanis kimondottan Ljudmila Gurcsenkónak írta a fő­szerepet, azzal a leplezetlen szándékkal, hogy lehetőséget te­remtsen a színésznő egyéniségé­nek, adottságainak bemutatására és érzékeltesse: a kirobbanó siker olykor buktatókat is rejthet magá­A négyek jegyében ban, a fergeteges népszerűség néha csapdát is állíthat a mű­vésznek. A film központi alakja egy film- színésznő; első pillanatásra sze­szélyesnek, könnyelműnek, osto­bának látszik, aki hajdani filmsike­rét felélesztve egy haknibrigád tagjaként estéről estére kopott vidéki színpadokon énekel, táncol, ám a külsőségek mögött voltakép­pen egy jólelkű, érzékeny, nem mindennapi egyéniség rejlik, e lát­szólag felhőtlen, sikeres élet mö­gött keserves vergődés, tépelődés húzódik meg. S ez az excentrikus, Ljudmila Gurcsenko a szovjet film főszere­pében megismerte különleges asszony minden áron be akarja bizonyítani, hogy többre, másra is képes, mint amire beska­tulyázták. Aztán Lera lehetőséget kap arra - mint ahogy évekkel ezelőtt Ljudmila Gurcsenko is a valóságban hogy a vígjátéki szerepkörből kilépve drámai hőst alakítson. Igazi jutalomjáték ez a film, egy olyan univerzális tehetségű szí­nésznő alakítására épülő mű, aki valóban mindent el tud játszani, a vígjátéki szereptől egészen a tragédia hősnőjéig. És Ljudmila Gurcsenko teljes mértékben kiak­názza képességeinek széles ská­láját. Partnere Oleg Tabakov, a szintén igen népszerű, intellek­tuális színész. A film Viktor Butur­lin debütáns munkája; rendezése magán viseli az első film minden erényét és hibáját, a helyenkénti frissességet és eredetiséget, de a szakmai bizonytalanságot és kiforratlanságot is. (angol) Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) bűnügyi történetei újból reneszánszukat élik a mozi­vásznon. Bár a világhírű író több regényét már évtizedekkel ezelőtt megfilmesítették, Sherlock Hol­mes figurája az utóbbi években ismét magára vonta az alkotók érdeklődését. E legendás mester- detektív - aki páratlan megfigyelő- képessége és éles logikája révén kinyomozza a legbonyolultabb bűnügyeket is - és barátja, bizal­masa, a lassú észjárású, szerény és nyájas Dr. Watson alakját most Desmond Davis angol rendező élesztette újjá. Vállalkozása félsi­kerrel végződött. Nem azért, mert az írónak ez a munkája gyengébb a többinél, hanem azért, mert a filmváltozat megfosztja a nézőt a leleplezés logikai játszmájától, a sztori rejtélyétől. Nem mintha a produkció érdektelen lenne, de túlságosan konstruált, s az elénk táruló kép nem idézi meg az író jellegzetes világát, csupán a hely és a korszak illúzióját kelti. így aztán a bűntény felderítése ugyan izgalmas, de az alkotásból hiány­zik az a többlet, amely a Doyle- történeteket oly lebilincselőkké és olvasmányosakká teszí.-ym­Most játsszák a mozikban a Balekok cimü francia bohózatot, Francis Veber alkotását, mely Pierre Richard és Gerard Depardieu (a képen) játékára épül / ÚJ szú 4 1986. VI. 10. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom