Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-10 / 134. szám, kedd

ÚJ szú 3 * ' 1986. VI. 10. Jobban, hatékonyabban, a kor követelményeinek megfelelően kell dolgozni Mihail Gorbacsov beszéde a csepeli magyar-szovjet barátsági nagygyűlésen (ČSTK) - A csepeli nagygyűlésen beszédet mondott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Ószintén köszönöm a meleg és szívélyes fogadtatást. Szívből kö­szönöm önnek, kedves Kádár elvtárs és minden magyar bará­tunknak a szívélyes szavakat, melyeket itt országunkról és a szovjet-magyar barátságról mondtak. Nem először járok Budapesten. Találkozásaim az önök csodálatos fővárosával és az üzemmel való ismerkedés is feljogosít arra, hogy elmondjam, országuk jó munkarit­musban él. Itt, Csepelen az ember nemcsak az üzemük ügyei iránti érdeklődést érzékeli, hanem az egész ország ügyei iránti érdeklő­dést is, amit jól ismerek a szovjet dolgozókollektívákkal való találko­zóimról. Látni, hogy nem akarnak a régi módon dolgozni, hanem úgy, ahogyan azt a kor megköve­teli. Tegnap tartalmas beszélgetést folytattunk Kádár elvtárssal. Be­széltünk a világban bekövetkezett jelentős változásokról, a szocialis­ta világrendszer problémáiról, ar­ról, hogyan oldják meg Magyaror­szágon és a Szovjetunióban a pártkongresszusainkon kitúzött feladatokat. Ezeknek a feledatok- nak a lényege mind Magyarorszá­gon, mind a Szovjetunióban vilá­gos - még jobban, még hatéko­nyabban dolgozni, úgy, ahogyan azt a jelenlegi időszak megköve­teli. A kor sem önöknek, sem ne­künk, sem a többi testvéri ország­nak nem nyújt más választási lehetőséget. Az alkotó útkeresés új történelmi kihívás elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk egy helyben topogni és lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel leszünk képesek teljesebb mértékben a dolgozó ember szolgálatába állítani a szocializmus óriási tarta­lékait és lehetőségeit. Ez azt jelenti, hogy meg kell szilárdítani országaink és a szocialista világ­rend pozícióit a nemzetközi szín­téren is, növelni kell tekintélyét, vonzerejét és befolyását az ese­mények menetére és a nukleáris katasztrófa elhárításáért vívott harcra. Ez a fő értelme és célja a szov­jet társadalom gazdasági és társa­dalmi fejlesztése meggyorsítása stratégiájának, amelyet pártunk kidolgozott. Bizonyára megértik, ^ hogy ez jelentős és bonyolult feladat * - mind méreteiben és hozzáállásban, mind pedig megol­dása módszereiben. Valójában csak most kezdjük teljesíteni. Elértük az első, bár még szerény eredményeket. Sok még a tenni­való. Minden világos-e ezen a téren? Azt hiszem, eddig még nem. Világos a cél és az irányvonal: az egész népgazdaság intenzifikálá­sa a leghaladóbb technika és technológia bevezetése alapján. Ez az egész irányítási rendszer átalakítása a nap követelményei­nek megfelelően, a gazdasági mechanizmus bátor reformja, a központi tervezés tökéletesítése a teljes önelszámolás alapján. Vagyis a szovjet társadalom élete számos területének döntő megújí­tásáról, mélyreható lélektani átala­kításáról van szó. Ismétlem, az irányvonal világos. Jóváhagyta a kongresszus, az egész párt és az egész nép. A kitúzött cél megvalósításának taktikáját, módszereit és formáit még ki kell dolgoznunk, be kell fejeznünk és pontosítanunk, s eb­ben természetesen támaszkod­nunk kell mindarra, ami kiállta a próbát nálunk és a testvéri országokban. A siker kulcsát a tö­megek aktív alkotó tevékenységé­ben, önállóságuk lehető legszéle­sebb körű fejlesztésében látjuk. Ezt azonban nem érjük el a szo­cialista demokrácia további töké­letesítése nélkül, amely valóban vezető szerephez juttatja a dolgo­zókat, valódi gazdákká teszi őket a termelésben, a társadalomban és az államban. Abból indulunk ki, hogy na­gyobb dinamizmusra, nagyobb mértékű társadalmi igazságos­ságra és több demokráciára, egy­szóval több szocializmusra van szükség. Az SZKP ebben látja a társadalom fejlesztése meg­gyorsításának fő forrását és tarta­lékát. Az ilyen irányvonalat, az ilyen hozzáállást pedig munkása­ink és minden dolgozó őszintén támogatja és azonosul vele. A szocialista közösség országai rendelkeznek a gyorsítás még egy forrásával, amelyet pártunk ugyancsak jobban akar kihasznál­ni. Ez a szocialista építésben szerzett tapasztalatok cseréje. Az SZKP figyelmesen és tisztelettel tekint a gazdasági és társadalmi feladatok megoldásának arra a keresésére, mely most érvénye­sül önöknél Magyarországon és más szocialista országokban is. örülünk barátaink sikereinek, akik néhány dologban megelőztek minket, igyekszünk átvenni mind­azt, ami országunk számára hasznosítható. Természetesen, saját tapasztalatból tudjuk, hogy a sikertelenségekkel és té­vedésekkel szemben senki sem védett. Mi, kommunisták azonban rendelkezünk a kísérlet jogossá­gának döntő kritériumával és he­lyességével. Ez a kritérium a szo­cializmus megszilárdítása a gya­korlatban, minden területen - gaz­dasági, politikai és szellemi téren egyaránt. Ma az a feladat, hogy a szocia­lista országok internacionalista együttműködését ugyancsak átál­lítsuk az intenzív fejlesztés útjára, hogy mélyebb és hatékonyabb legyen, hogy megújuljon a politikai és gazdasági együttmúködés me­chanizmusa, többek között a KGST-keretében is. Például a szovjet és a magyar tudósok, közgazdászok és gazda­sági szakemberek közös vállala­tok, vegyesvállalatok, tudományos csoportok és laboratóriumok szer­vezésével foglalkoznak. Helyes, hogy erre a gépgyártás vezető ágazataiban - az elektronikában, mikroeletronikában, robottechni­kában - és a biotechnológiában kerül sor. Ez a feladat nyilván érinti a Csepeli Gépgyár dolgozóit is. Hiszen az önök gyárának részle­gein át is - képletesen szólva - áthalad a szocializmusnak a leg­korszerűbb technikával és techno­lógiával való dinamikusabb és szorosabb összekapcsolásáért ví­vott harc első vonala. Ez ugyan­csak első vonala a testvérpártok, népek és országok jelenlegi együttműködésének. Az önök munkája, hasonlóan más dolgozó­kollektívák ezreinek munkájához, része a KGST-tagországok tudo- mányos-műszaki haladása komp­lex programja megvalósításának. Bizonyára megértik, elvtársak, hogy itt ezen a találkozón nem térhetek ki a nemzetközi helyzet elemzése elől. A külpolitika már régebben nemcsak a diplomaták dolga. Érinti minden ember sorsát és életét. Ilyen napjaink realitása, a nukleáris század realitása. Hat héttel ezelőtt szerencsét­lenség ért minket - felmondta a szolgálatot a csernobili atomerő­mű reaktora. Emberek vesztették életüket. A szerencsétlenség nagy fájdalmat okozott számos ország lakosainak. Kihasználom az alkal­mat, hogy önöknek, Magyaror­szág polgárainak kifejezzem há­lánkat az együttérzésért, a szoli­daritásért és segítőkészségért. Gondosan elemezzük a baleset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, megteszünk és mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jövőben megelőzzük a ha­sonló baleseteket. Minden atom­erőműben, a már üzemelőkben és az épülőkben fokozzuk a bizton­sági intézkedéseket. Csernobil ismételten arra emlé­keztet, hogy az ember valóban fantasztikus erőket hozott moz­gásba, amelyeket azonban erősen kézben kell tartani, önök tudják, hogy a Szovjetunió konkrét javas­latokat terjesztett elő a nukleáris energetika biztonságos fejleszté­se nemzetközi rendszerének lé­nyeges megszilárdítására. Ké­szen állunk szorgalmazni ezt. Fontolóra lehetne venni példá­ul, hogy a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség keretében együtt­működjenek a legfejlettebb atom­energia iparral rendelkező or­szágok a takarékos, s mindenek­előtt megbízható, új nemzedéket jelentő reaktortípus kifejleszté­sében. Megkülönböztetett figyelmet ér­demel a nukleáris balesetek során keletkező anyagi és erkölcsi-lélek­tani károk kérdése. Azon a véle­ményen vagyunk, hogy meg kell határozni azt a jogrendet, amely szerint az államok kötelezettséget vállalnának a térítésmentes orvosi segítségnyújtásra, a károsultak számára a lakás és más anyagi segítség biztosítására. Eközben, természetesen, ki kell zárni min­den arra irányuló kísérletet, hogy a balesetet az államok közötti feszültség és bizalmatlanság fo­kozására használják ki. És még valamit a nukleáris biztonságról - a nukleáris terroriz­mus elhárításáról. Ismertek olyan esetek, amikor szándékosan ron­gálták meg az USA, vagy Nyugat- Európa nukleáris iparának vállala­tait, s dúsított hasadóanyagokat tulajdonítottak el. Ez a feladat ezért rendkívül jelentős - ki kell dolgozni a nukleáris terrorizmus valamennyi megnyilvánulásának elhárítását célzó intézkedések megbízható rendszerét. A békés atom, akárcsak a bé­kés világűr, minden államtól közös erőfeszítéseket igényel, ezt a kér­dést nem szabad a kiválasztottak körében megoldani, hanem min­den érdekelt állam részvételével egy széles nemzetközi fórumon kell megoldani. Nem ez az egyetlen tanulság, amelyet mindnyájunknak le kell vonnunk az atomerőművi balese­tekből. A csernobili balesetet nem lehet összehasonlítani a mai mé­retek szerint még a legkisebb atombomba lehetséges következ­ményeivel sem. Hiszen a világban nukleáris töltetek tízezrei halmo­zódtak fel, s ezek mindegyike - hangsúlyozom, egyetlen ilyen töltet - is képes olyan katasztrófát okozni, amely kihatásait egysze­rűen nem lehet elképzelni. Ilyen tehát, elvtársak, nukleáris évszá­zadunk realitása. A nemzetközi helyzethez való hozzáállásunkat így fogalmazhat­juk meg: a nukleáris háborút nem szabad megengedni, az atom­fegyvereket meg kell semmisíteni. A Szovjetunió ezért előterjesztette a nukleáris fegyverek teljes felszá­molásának a gyakorlatban meg­valósítható programját. Ezt a programot támogatják barátaink és szövetségeseink, minden józa­nul gondolkodó ember. Ezért vagyunk, elvtársak, olyan következetesek az atomkísérletek kérdésében. Megszüntetésük azt jelentené, hogy felállítanánk az első megbízható akadályt a tö­megpusztító fegyverek számának növelése elótt. És az, ahogyan ehhez az egyes államok viszo­nyulnak, politikájuk valamiféle pró­baköve. Aki a nukleáris fegyverek felszámolására törekszik, követeli betiltásukat. Aki kitart e fegyverek mellett, az úgyszintén mindent megtesz azért, hogy a kísérletek folytatódjanak. A Szovjetunió már csaknem egy éve nem hajtott végre atomkí­sérletet. Ez a háború és a béke kérdéséhez való komoly, felelős­ségteljes hozzáállásról tanúsko­dik. Nézzük meg azonban az Egyesült Államokat. Az USA egyetlen napot sem tud elképzelni atomfegyver-kísérletek nélkül. Azt állítja, hogy a mai feltételek között enélkül nem lehet növelni, sem tökéletesíteni a jelenlegi poten­ciált. Ez így van, az új kísérletek nélkül a régi fegyverek nem lesz­nek tökéletesebbek és nem jön­nek létre új fegyverek. És éppen ezt akarjuk. A Szovjetunió javasol­ja, hogy semmisítsék meg a nukle­áris fegyvereket. Ezért a béke érde­kében, vállaltuk a kockázatot, ami­kor meghosszabbítottuk egyoldalú moratóriumunkat. A Szovjetunió arról kívánja meggyőzni az Egye­sült Államokat, hogy kövesse pél­dáját, majd állapodjanak meg az atomkísérletek végleges tilalmá­ban. Ez a megállapodás átfogó és megbízható ellenőrzésnek lenne alávetve. Washington azonban, úgy tűnik, kizárólag saját önző érdekei miatt hajlandó kockára tenni az emberiség sorsát. Ez képtelen, erkölcstelen, tehát rend­kívül veszélyes politika! Itt, Budapesten, még valamiről szólnom kell - az európai helyzet­ről. Annyi nukleáris fegyver van itt felhalmozva, hogy sűrűn lakott kontinensünk a szó szoros értel­mében a világ legrobbanékonyabb helyévé vált. A genfi szovjet-ame­rikai tárgyalásokon új javaslatot terjesztettünk elő, amelynek célja mentesíteni Európát a szovjet és az amerikai közepes hatótávolsá­gú rakétáktól, összesen néhány száz olyan nukleáris töltetről van szó, amely képes Európa földjét „felperzselt földdé“ változtatni. Egyedülálló lehetőséget teremtet­tünk arra, hogy utat törjünk a nuk­leáris leszerelésnek Európában és szerte a világon. Nagy-Britannia és Franciaor­szág ugyan szintén rendelkezik nukleáris fegyverekkel, ezek azonban egyelőre nem képezik semmilyen tárgyalások témáját. Álláspontunk a következő: a leg­fontosabb az, hogy ez a potenciál ne növekedjen, ha a Szovjetunió és az USA megsemmisíti közepes hatótávolságú rakétáit. Készen ál­lunk azonban tovább menni, és Londonnak erre más javaslatot tettünk: ha lemond atomfegyverei­ről, a Szovjetunió arányos mérték­ben csökkenti nukleáris eszközeit. Ezt a kérdést természetesen nem lehet azonnal megoldani. Fokozatosan azonban lehet tár­gyalni. Meg lehet állapodni például abban, hogy az egyenlő biztonság és a megbízható ellenőrzés elvei alapján kölcsönösen fokozatos és arányos csökkentést hajtunk vég­re. A Szovjetunió kész ilyen tár­gyalásokat kezdeni mind Nagy- Britanniával, mind Franciaor­szággal. Gyakran kérdezik, mi legyen a nem-nukleáris fegyverekkel. Hi­szen belőlük is nagyon sok van Európában, és önmagukban ezek is szörnyű veszélyt jelentenek. Országaink sikraszállnak azért, hogy Európában - az Atlanti­óceántól az Uraiig - lényegesen csökkenjen a hagyományos fegy­verzet. Ennek részletesen kidol­gozott és konkrét időpontokat tar­talmazó programját a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testü­(ČSTK) - Mihail Gorbacsov­nak, az SZKP KB főtitkárának magyarországi baráti látogatását világszerte élénk érdeklődés kísé­ri. Erre mutatott rá a moszkvai Pravda tegnapi számában a lap budapesti tudósítója. A magyar tömegtájékoztató eszközök, írja továbbá a tudósító, ezzel összefüggésben nagy fi­gyelmet szenteltek a magyar -szovjet együttműködés, minde­nekelőtt a gazdasági együttmúkö­dés megszilárdítása és továbbfej­lesztése kérdéseinek. Rámutattak azokra a tartalékokra is, amelyek e területen még megvannak, fő­ként a gépiparban, a közlekedés­ben, a mezőgazdaságban és a mezőgazdasági technikai esz­közök gyártásában. A Pravda tudósítója hangsú­lyozza, hogy Mihail Gorbacsov jelenlegi magyarországi látogatá­sa alkalmat ad a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság eddigi együttműködésének értékelésére és az együttmúködés gyorsabb fejlődése irányainak meghatáro­zására a két ország népei és a világbéke érdekében. leiének holnap Budapesten kez­dődő ülésén vitatjuk meg. Nehéz és bonyolult időket élünk. Teljes meggyőződéssel mondom azonban, hogy az embe­riség képes nemcsak fennmarad­ni, hanem megtanulni emberhez méltóan, vagyis a béke és a sza­badság feltételei között is élni. Ezért azonban küzdeni kell, állha­tatosan és közösen. Nem csak a háborús veszély ellen, hanem az államok nemzetközi együttműkö­désének elmélyítéséért, bolygónk és a világűr békés kihasználásáért is. A közeli napokban a Szovjet­unió egy elvi jelentőségű javasla­tot terjeszt elő az ENSZ-ben. Lényege egyszerű - a világűrt a ,.csillagbéke“ színterévé és nem a „csillagháború“ arénájává kell változtatni. Az emberiség képes baráti, közös erőfeszítésekkel je­lentős előrehaladást elérni a világ­űr kutatásában és kihasználásá­ban, közös földi szükségleteink kielégítése érdekében. Ez jelentős és nagyszabású program. Java­soljuk, hogy megvalósítása céljá­ból az ENSZ keretében hozzanak létre egy kozmosz-világszerveze­tet. Ez megfelelne minden állam érdekeinek, a nagyokénak, a kö­zepesekének és a kicsiknek is. Az Interkozmosz szervezetén belül a szocialista országok által szer­zett gyakorlat megerősíti, hogy ez valóban így van. A történelem úgy alakult, hogy a szocializmus sorsa országaink­ban kezdettől fogva szorosan összefonódott. A szocialista forra­dalom győzelme Oroszországban megnyitotta a magyar munkásha­talom létrehozásának távlatát is. A Magyar Tanácsköztársaságért 1919-ben vívott hősies harc, amelyben Csepel proletárjai is részt vettek, a maga módján hozzájárult az or osz földön megte­remtett szovjethatalom megszilár­dításához is. Lenin, a szovjet és a magyar kommunisták elsó nem­zedéke a proletár osztályszolidari­táshoz való hűséget hagyták ránk. Ez segít bennünket abban, hogy megvalósítsuk, s ha kell, bátran meg is védjük közös sikereinket, mindazt, ami a legjobb és legérté­kesebb nemzeteink kapcsolatai­ban, a kommunista célokat és eszméket. Kedves elvtársak, még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást. Kívánok önöknek és az egész magyar népnek sikereket a szo­cialista építésben, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Győzzön föl­dünkön, Európában és határain túl a béke és az együttműködés. Két egyidejű esemény - a szov­jet vezető magyarországi látoga­tása ós a Varsói Szerződés tagál­lamai Politikai Tanácskozó Testü- lete ma kezdődő budapesti ülé­se - minden bizonnyal figyelmet kelt az egész nemzetközi közvéle­ményben, írják az Izvesztyija tu­dósítói. A világsajtó ma felteszi a kérdést, hogy a szovjet vezető képviselő mit mond itt a világnak, milyen lesz a szocialista közösség közös álláspontja. Ha azonban figyelembe vesszük a jelenlegi helyzet bonyolultságát, a kérdés még komolyabb. A nemzetközi feszültség, amelyet tovább növel­nek Washington legújabb akciói, ahelyett, hogy csökkenne, tovább fokozódik, állapítja meg az Izvesz­tyija. Éppen Budapestről hangzott el 1969 őszén a Varsói Szerződés felhívása, amely alapja lett annak, amit ma helsinki folyamatnak neve­zünk. Most a Varsói Szerződés tagállamainak újabb békeoffenzí- vája várható Európa és az egész világ érdekében, hangsúlyozzák az Izvesztyija budapesti tudósítói. Szovjet lapok az SZKP KB főtitkárának magyarországi látogatásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom