Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-05 / 130. szám, csütörtök

Gyermekek öröme, felnőttek gondja A prágai „mesterdalnok“ Két együttes a Duna Menti Tavaszon Ivó Žídek hatvanéves Két, merőben különböző körül­mények között dolgozó iskola színjátszó csoportját mutatjuk be. Mindketten résztvevői a napokban Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) zajló Duna Menti Tavasz­nak. Különbözőségeiket nemcsak a gyerekek színjátszásáról alkotott véleményük gyakorlati eredmé­nye, hanem a játszók kora is meghatározóan befolyásolja. Pél­dájuk is bizonyítja, hogy a járható utak másfelől ugyan, de azonos cél felé haladnak: a gyerekek lelkivilágának és tudati gátjainak a felszabadítása illetve lerombolá­sa felé. I Az iskola a nagyobbak közé tartozik Dél-Szlovákiában. Nem véletlen tehát, hogy évek óta két- három gyerekközösségben is megkísérlik a pedagógusok a drá­majáték, a színjátszás alapjaival megismertetni a gyerekeket. A Fü­leki (Fiľakovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolából idén két cso­port nevezett be a Duna Menti Tavaszt megelőző járási verseny­be. A Kazinczy Kisszinpad és a Pipitér Kisszinpad között az iskolában nem tesznek különb­séget. Feltételeik, lehetőségeik szinte hajszálnyira azonosak. Mégis: A Kazinczy Kisszinpad a járási versenyen csak harmadik lett. A Pipitér győzött és eljutott a Duna Menti Tavaszra. Volt amikor fordítva történt mindez. A háttérben lezajló dolgok kinek- kinek a magánügyei közé tartoz­nak; a tény az iskola közössége számára örömteli:- Iskolánkból ismét eljutott egy csoport az országos seregszemlé­re - kezdi vallomását Kerekesné Teleki Éva, aki a Pipitérnek - és elődjének - immár másfél évtize­de a vezetője. - Számunkra még­sem teljes az öröm, hiszen nálunk mind a két csoport azonos intenzi­tással, lelkesedéssel dolgozott. Nekünk nagy segítséget jelentett, hogy szinte kész szövegkönyvünk volt, amelyhez rendezői példányt is mellékeltek. Egy jó választás néha sejteti a sikert. Persze ehhez a gyerekek lelkesedése, játékos kedve is kellett. Ez a Ludas Matyi sok szempontból más, mint az eddig látottak. Az átdolgozója el­sősorban a gyermekcsoportok le­hetőségeiből kiindulva alkotta meg az alapanyagot. Ebben a változat­ban nagy teret nyitott a játszók alkotó képzeletének, s a gyerekek ezt az első pillanatban meg­érezték. A Kerekesné vezette Pipitér Kisszinpad (más néven) 1973-ban alakult. Szándékai között mindig első helyen szerepelt, hogy a taní­tási órákon időhiány miatt elmara­dó céljait így valósítsa meg. Ezek közül az alkotókészség, a közös­ség szeretete, az anyanyelvi tu­dat, a kommunikációs készség és az áldozatvállalás állnak ma is az első helyen. Az iskola két kisszínpadát vá­ratlanul érte a sajtóban eléggé későn publikált versenyszabály­zat-módosítás. Már megtörténtek a benevezések, már közvetlenül a versenyekre készültek, amikor először olvasták, hogy megszűnik a korcsoportok szerinti kategorizá­lás, s helyette a játszókörök, a színjátszó csoportok készítette bemutatkozó játékok műfaja lesz a mérvadó: irodalmi színpadok és színjátszó csoportok. De nemcsak a fülekiek lepődtek meg, s a várat­lanul kialakult helyzetben nem ismerték fel, hogy a Kazinczy Kisszinpad Arany Jánosnak A ba­jusz című elbeszélő költeményé­ből készült dramatikus játéka meg­felel az irodalmi színpad fogalmá­nak. Nagyobb körültekintéssel, tu­datosabban megszervezett sajtó­beli közlésekkel talán elkerülhető lett volna a másutt is tapasztalható félreértés. II A falu lakosságának lélekszá- ma talán az egynyolcada Fülek városénak. A gömörhorkai (Ge­merská Hôrka) alsótagozatos ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolának alig ötven tanulója van. Az idén mégis már harmadszor vehettek részt a Kelet-szlovákiai kerület színjátszócsoportjainak verse­nyén. Az Orzse Színjátszócsoport tagjai harmadikos és negyedikes gyerekek. Abban a korban van­nak, amikor a szerepjátszás óvo­dás- és kisiskoláskorban megis­mert izgalmát már a mindennapi élet tapasztalataival is kiegészítik.- Számunkra az volt a fontos, hogy a mai gyerekeknek is nyújt­sunk abból az élményből, amit régebben szüleik egy része is megkapott ebben a kisiskolában. Négy tanerós iskola vagyunk, sze­rencsére napközis csoportjaink is vannak. Igy könnyebb a dolgunk, hiszen a gyerekekkel a napközis tevékenység keretén belül is fog­lalkozhatunk. Igazgatónk, Palcsó Lászlóné nemcsak támogat, de a rendezésben ötletekkel is segít bennünket. Ugyanezt mondhatom el a többi kolléganőről is. Sok tekintetben meglepetés volt szá­munkra, hogy eljutottunk a Duna Menti Tavaszra. Mi ott elsősorban tanulni, látni szeretnénk. Gyereke­inknek a szereplésen kívül a talál­kozás, az új barátok szerzése lesz az elsődleges - vélekedik György Éva, az örzse Színjátszócsoport egyik rendezője. A dunaszerdahelyi seregszem­lén bemutatott meséjük elsősor­ban az állatszerepekkel való azo­nosulás lehetőségével varázsolta el a játszókat. Az átváltozás, a szerepjátszás lehetősége az egyik módja a gyermek alkotófan­táziája felszabadításának. Kár, hogy az innen a szomszéd falu alapiskolájának felső tagozatára kerülő gyerekekkel ott már nem foglalkozik senki. Nem véletlen, hogy visszavágynak, a bátrabbak vissza is járnak a volt iskolájukba. Talán egyszer mindenütt felisme­rik, hogy a dramatikus játék sokfé­le hatása mily fontos a gyerekek esztétikai és erkölcsi nevelésé­ben. Ugyanakkor az alkotókedv felkeltése, a fantázia fejlesztése mindenféle emberi tevékenység feltételét - az alkotókészséget - fejleszti. DUSZA ISTVÁN A LEGJOBBAK KÖZÖTT ötödik lett az országos kémiai olimpián Ilyen még nem volt - szaladt a hír: ötödik lett egy magyar gimnazista az országos kémiai olimpián.- Ilyen még nem volt - hallom újra, s Galambos László, a somosai (Šamorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium'kémiatanára büszke arccal állítja: a ne­gyedikes Vass Péter pályafutása legjobb tanítványa. Lesütött szemmel hallgat a végzős diák; nyurga­sága elveszik a fotelban. Aztán ismét Galambos Lászlóra figyelek.- 1959-től tanítok a somorjai gimnáziumban; sok jó diákom volt már, de ilyen, mint Péter, egy sem. Hogy miben látom ennek okát? Nézze: a mai alapiskolai kémiaórák annyira igényesek, hogy a túlméretezett anyaggal kevesen tudnak megbirkózni. S tudja, milyen a diák: ha nincs sikerélménye, nem nagyon temetkezik bele a tankönyvbe. És vitathatatlan a másik tény is: alapiskoláink kémiai laboratóriumai jórészt szegényesen vannak felszerelve; egy-két szekrény néhány lombikkal, kémcsővel, ez az egész, s ez nagyon kevés a kísérletekhez. Péter már az első évfolyamban kiemelkedett az osztálytársai közül.- Pedig csak nyolcadikban kezdett el érdekelni a kémia - veti közbe a szemüveges kamasz. - De akkor sem tudtam olyan jaj de sokat belőle...- Látod, épp ez a furcsa: én mégis megéreztem benned a rátermettséget - folytatja a kémiatanár.- Már a második órán tudtam: könnyű lesz veled megszerettetni a tantárgyat. Bár a tehetség önmagá­ban nem elég. Kitartással, szorgalommal kell párosul­nia, anélkül senki sem jut messzire. És Péter ráhajtott- fordul újra felém. - Mindjárt az első évben megnyerte a kerületi olimpiát. Másodikban aztán alaposan melléfogtunk. Az elsó helyről a hatodikra csúsztunk. Jól emlékszem: az elméleti rész akkor is jól sikerült, noha egészen más kérdéseket vártunk, a gyakorlatin viszont „befürödtünk“. Mások kapták a pontokat. Vicceltem is Péterrel éppen eleget: látod, látod, ha csak egy bal kezed lenne... de kettő van! Harmadikban már a negyedikesekkel versenyzett a kerületi olimpián, s harmadik lett egy kimondottan erős mezőnyben. De el ne felejtsem, mert ez is fontos: lehetett szombat vagy vasárnap, vagy akár tavaszi szünet - Péter nem ismert lehetetlent. Mondtam is jópárszor a feleségemnek, én még ilyen gyerekkel nem találkoztam. Amíg a többiek tévéznek, egymást szórakoztatják, ő jön és arra kér: menjünk be a laboratóriumba. Nem kérdeztem én sosem, hogy miért, dehogy is kérdeztem, örültem, hogy hívott és mentem. Voltak napok, amikor csak az este vitt haza bennünket, mert Péter kíváncsisága nem és nem bírt ,,kihűlni“. Az eredmény persze öt igazolja: ötödik lett az országos versenyen, s a magyar középiskolák történetében erre még egyszer sem volt példa. Ha szerencséje lesz, akkor Hollandiába is kijut, a nem­zetközi kémiai olimpiára. Igen, nekem ez most mindennél többet jelent. Boldogít a tudat, hogy a legjobbkor álltam mellette. Néha az az érzésem, nem is a tanítványom, hanem a fiam. Hisz jóformán mindent, amit tólem kapott, azt kicsengetés után kapta. Esténként, amikor felhívott telefonon, hogy: Tanár elvtárs, átmehetek? Jó lenne elbeszélgetni...", én sosem néztem az órámat. Gyere, mondtam, s éjfélig mindent megvitattunk. Aztán a továbbképző tanfolya­mok. .. Engem hívtak ugyan, de sosem mentem egyedül. A többiek csak néztek és találgattak: vajon ki lehet az a srác, aki mellettem ül. Aztán megtudták, hogy a tanítványom. Nem a fiam, a tanítványom! Erre a kollégám is észbe kapott: hát persze, egy egyetemi előadás, amely speciális problémákat feszeget, az az ó diákjának is csak jól jöhet. Egyébként Péter nemcsak kémiából állt az élen: a fizikát és a matema­tikát is jól tudja, elsőben mind a három kategóriában kitűnő eredménnyel szerepelt a kerületi versenyen, aztán döntöttünk úgy, hogy ha a kémiát szereti a legjobban, akkor csak abban versenyezzen. Hát így került be a legjobbak közé... Péter csak néz és szemérmesen mosolyog. Aztán ő folytatja kigyulladt arccal:- A fővárosiak a legnagyobb vetélytársaim... Azok, akik ilyen vagy olyan úton bejárhatnak az egyetemek jól felszerelt laboratóriumaiba és még arra is lehetőségük van, hogy részt vegyenek az előadáso­kon. Ez borzasztó nagy előny, bár a tanár elvtárs által előttem is megnyílt a kiskapu: hébe-hóba én is beültem az egyetemi előadásokra. Hogy hogyan telnek a napjaim? Ha kikapcsolódásra vágyom, tévét nézek, s főleg sportközvetítéseket, aztán megint csak a könyveket bújom. A kettős spirált, A Titanic pusztulását vagy valami egészen mást. Mostanában a számítástechnika foglalkoztat olyan nagyon. Meg persze a biokémia, hiszen ezt a szakot választottam. Ősztől ugyanis Prágában szeretnék továbbtanulni. S ha a gimnáziumtól el is búcsúzom, a tanár elvtárssal továbbra is kapcsolatban leszek. Hisz mindent neki köszönhetek... SZABÓ G. LÁSZLÓ A cseh operaszínpad elmúlt évtizedei elválaszthatatlanok Ivó Žídek nemzeti művész nevétől. Fortéiban és pianóiban egyformán tiszta zengésű, világos tenorhang­ja, művészetének magával ragadó szuggesztivitása töretlenül kíséri végig hosszú pályáján. Egy Opava melletti faluban, Kravareban született 1926. június 4-én. Zenei környezetben nőtt fel: apja jól hegedült és zongorázott, anyja is otthonos volt a kottaolva­sásban és szívesen énekelt. Isko­lai tanulmányait Hučínban kezdte meg, de a határvidék német meg­szállása után a család Ostravába ČSTK-felvétel költözött és Ivó Žídek az ottani reálgimnáziumot látogatta. Szé­pen csengő hangjára nemcsak otthon, hanem az iskola kórusá­ban is felfigyeltek. Elhatározta - és szerencsére ezt az elhatáro­zást szülei is örömmel támogatták -, hogy az énekesi pályára lép. Igazi őstehetség volt. Egyedüli tanára - apjának jóbarátja - Ru­dolf Vašek volt, aki olyan megbíz­ható zenei alapot nyújtott a fiúnak, hogy azt később már csak rövid zeneelméleti tanulmányokkal kel­lett kiegészítenie. A felszabadulás évében érett­ségizett és röviddel utána Zdenék Chalabala, az ostravai színház akkori igazgatója örömmel szerződ­tette a tehetséges tenoristát, annál is inkább, mert a háború és a fasiszta terror évei a művészi életben is mérhetetlen pusztítást okoztak, s jóformán mindent elöl­ről kellett kezdeni. Ivó Žídek csak tizenkilenc éves, amikor mindjárt főszerepben, Mas­senet Werther című operájának címszerepében bemutatkozik az ostravai közönségnek! Friss, fiata­los hangja, világos szövegkiejtése pótolta az énektechnika kezdeti hiányosságait. Mindenekelőtt cseh operákban, Dvorák Jakubí- nusában, Smetana ördögfalában vagy Fibich Viharjának Fernandja- ként aratott sikert. De énekelte Faustot, Hermannt Csajkovszkij Pique Dámájában vagy Pelléast Debussy operájában, melyet Ja­roslav Vogel, a kiváló karmester és rendező vitt színpadra. Ivó Žídek 1947-ben lép fel először a prágai Nemzeti Színház­ban, későbbi művészi pályájának legsikeresebb szerepében Jení- ket énekli Smetana vígoperájá­ban, Az eladott menyasszonyban. Egy évvel később már az ország elsó operaszínházának állandó tagja. Kedvező időben érkezett, mert Benő Blachutnak, a színház vezető tenoristájának hangja ak­kor már nem volt olyan ragyogó, így Židek fokozatosan átvehette híres elődjének szerepkörét. Prá­gában is elsősorban a cseh ope­rákban debütált: két Smetana- müben, a Daliborban és a Két özvegyben. Alapjában lírai tenorhangja az idők folyamán drámai színezettel gazdagodott, mely fokozatosan kifejlesztett szerepalakító készsé­gével együtt kitűnően érvényesült például Dvorák Ruszalká jának hercegében, de más alakítások­ban is. Javára szolgált megjelené­se: magas, karcsú alakja elütött sok, pocakjával illúzióromboló pá­lyatársáétól. Hangja több órás éneklés után - például Siegmund- ként és a Waíkürben - olyan üde maradt, mint amilyen az első taktusok után volt. Hangjának erre az acélos rugalmasságára a bécsi kritikusok is felfigyeltek a prágai Nemzeti Színház vendégjátéka al­kalmával és megállapították: Ží­dek minden este énekel - és mind jobban és jobban. S észrevették tiszta szövegmondását is. Említettük már, hogy parádés szerepe Jeník Az eladott meny­asszonyban. Vladimír Bor zene­esztéta szerint bár Jeník megsze­mélyesítése Žídekénél még mele­gebb, áthevültebb hangot igényel, az ó alakítása más eszközökkel teszi meggyőzővé az opera hősét. Žídek Jeníkje nemcsak szerelmes ifjú, hanem okos és rátermett legény, aki valóban túl tud járni Kecal csavaros eszén. A klasszikus repertoár - Alfréd a Traviatában, Don Jósé a Car- menben, Pinkerton a Pillangókis­asszonyban, Ottavio a Don Gio- vann/ban - mellett Zídek sok sikert arat a modern operákban is, mint Martinú Görög passióiban vagy Michel szerepében a Juliette-ben, Suchoň Svätoplukjá ban, Berg Wozzekjában, Kašíik Krakatitjá- nak Prokop mérnökeként, Poulenc és Orff operáiban, ám mindenek­előtt a számos külföldi színpadon is előadott Janáček-opera, a Ja- nűfa Štefa szerepében. Művészetét határainkon túl is jól ismerik. 1956-tól több éven át a Bécsi Állami Operának is állan­dó tagja volt. Moszkvában Jeník szerepében ünnepli a közönség, Velencében a herceget énekli Dvorák Ruszalkájában, Bécsben a Rózsalovagban lép fel és Albert Gregor szerepét énekli Janáček Makropoulosz-ügy című operájá­ban, Amszterdanban hollandul énekli Števát a Janűfában. Több­ször vendége a bécsi zenei hetek­nek, az edinburghi zenei fesztivál­nak Zídek gyakran énekel oratori- kus művekben is, mint Beethoven IX. szimfóniájának zárótételében Janáček O-szláv miséjében, Ko­dály Psalmus Hungaricusában. Dalénekesként is az elsők közé tartozik, prágai Schubert-e stjei marandandó emléket hagytak a közönségben. Ivó Žídek ma is aktív énekes és rangos énekesversenyek tekinté­lyes szakértője. 1976 óta nemzeti művész. delmAR GÁBOR Új szovjet hanglemezek Nemcsak kiváló szovjet előadó­művészek járják a világot és aratnak osztatlan sikert a hang­versenytermekben, de a szovjet hanglemezek is egyre nagyobb teret hódítanak külföldön. Leg­utóbb például három olyan felvé­telt hozott forgalomba a Melódia szovjet állami hanglemezvállalat, amelyről a legnagyobb elismerés hangján számolnak be a szaksaj­tón kívül a napilapok is. Mind a három nagylemezen orosz -szovjet művek csendülnek fel, hazai szerzők előadásában. Az egyetlen kivétel Alfred Schnittke harmadik hegedűversenye, amelynek másik oldalán Bach A-moll hegedűversenye hallható. Mind a két mű szólistája Oleg Kagan. Az 1934-ben született Schnittke az új szovjet zeneművészet képvi­selője. Müvei egyre gyakrabban csendülnek fel a világ nagy hang­versenytermeiben. Hegedűverse­nyében nem virtuozitásra törek­szik elsősorban - bár egyes részei „pokolian nehezek“ -, hanem az emberi érzések kifejezésére. Ze­nei nyelvének merész újításai részben az orosz népzenében gyökereznek. Éppen úgy, mint Muszorgszkij esetében, akinek kevésbé ismert zongoramúveit szólaltatja meg Viktoria Posztnyikova, aki művé­szetén kívül arról is „híres", hogy az ugyancsak világszerte ismert Gennagyij Rozsgyesztvenszkij fe­lesége. A harmadik sikerlemez Glazu­nov elsó, E-dúr szimfóniája, amelyben - többi művétói eltérően - talán legjobban kidomborodik a nemzeti jelleg. A szimfónia a szovjet rádió és televízió zene­karának előadásában csendül fel, Vlagyimir Fedoszejev zenei irá­nyításával. Sz. K. ÚJ SZÚ 6 1986. VI. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom